Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-28 / 27. szám, péntek

Az új munkatörvénykönyv lapelvei aia MUNKAIDŐ (83. §) A rendes munkaidő leg­feljebb 46 óra hetente. A 16 évnél fiatalabb dolgozók rendes munkaideje nem le­het több 36 óránál, csak bizonyos foglalkozási ágak­ban (pl. bányászat) enged­hető meg, hogy a 16 évnél idősebb fiatalkorú dolgozók legfeljebb heti 40 órát dol­gozzanak. A szervezetek központi vezetői, a Központi Szak­szervezeti Tanács és a kor mány által jóváhagyott Irányelvek értelmében — a fizetés csökkentése nélkül — rövidebb heti munkaidőt határozhatnak meg. Ez fő­ként a termelékenység emelkedésével lesz majd le­hetséges. A MUNKAIDŐ FELOSZTÁSA (84—85 §) A heti munkaidőt rend­szerint 6 munkanapra oly módon kell felosztani, hogy az egyes napokra jutó mun­kaidő ne haladja meg a 8 órát. Ha a munkaidő va­lamelyik nap rövidebb len­ne 8 óránál, más napokon nem szabad hosszabbnak lennie a napi 9 óránál. A szervezet vezetője és a Központi Szakszervezeti Ta­nács által jóváhagyott irány­elvek - értelmében a heti munkaidőt másként is fel­oszthatja, előreláthatólag az eddigi gyakorlat szerint, pl. bizonyos építőszakmá­ban szokásos az 5 napos munkahét. Ha azt a munka, ill. az üzemeltetés jellege mégkí­vánja, az említett szervek által jóváhagyott Irányelvek értelmében a munkaidőt másként is fel lehet osz­tani, de lehetőleg úgy, hogy 4 munkahét során az átla­gosan megengedett munka­időt ne lépjék túl. Ez a ciklus kivételesen bizonyos szakmákban, pl. az építőiparban és a mezőgaz­daság növénytermesztési ágazatában, hosszabb Idejű is lehet. így lehetséges, hogy a mezőgazdaságban a vegetációs 'dőszakban a na­pi munkaidő 10 óra és a vegetációs nyugalom idején pedig napi 6 óra legyen. RÖVIDEBB MUNKAIDŐ (86. §) Azokban az üzemekben, ahol az üzemeltetés érdeke nem kívánja meg a napi 8 órás munkamenetet, a dol­gozó a munkaszerződésben rövidebb munkaidőben is megállapodhat a szervezet­tel. Ezekben az esetekben, te­hát, amikor a dolgozó ké­relmére csökkentették szá­mára a munkaidőt, a mun­kabér csak a ledolgozott munkaidőért jár. A MUNKAIDŐ KEZDETE £S VEGE (87—88 §) A munkatörvénykönyv is előírja, hogy a munkater­melékenység emelésének ér­dekében a munkaidőt és a termelési eszközöket lehe­tőleg teljesen ki kell hasz­nálni. A szervezet vezetője ennek érdekében minde­nütt, ahol a termelés és az üzemeltetés nem követeli meg a napi háromműszakos munkamenetet, két műsza­kos munkamenetet tartozik megszervezni, úgyhogy azok termelési színvonala lehető­leg egyenlő legyen. Az egyes műszakok kez­detét és végét az Szem ve­zetője az üzemi bizottság­gal való egyetértésben álla­pítja meg. Az egészségügyi, iskolai, kulturális intézményeknél, a lakosság ellátását szolgá­ló különböző üzemekben, továbbá a mezőgazdaságban, a közlekedési, táv- és hír­közlő vállalatokban ugyan­annak a műszaknak munka­idejét több részre lehet fel­osztani. Más esetekben a munka­időnek egy műszak során több részre való felosztá­sát a kormány engedélyez­heti, ha az okvetlenül szükséges a gáz, villany és fűtőgőzzel való ellátás érde­kében. A dolgozó köteles a mun­kaidő megkezdésekor már a munkahelyén lenni és onnan csak a munkaidő befejezése után távozhat. Ez minden munkahelyre egyaránt vo­natkozik. A munkaidő tehát nem az üzem kapujának át­lépésével és az üzemből va­ló távozás idejével kezdő­dik, ill. fejeződik be, hanem a dolgozónak a munkaidő megkezdésekor már munká­ra felkészült állapotban, a számára kijelölt munka­helyen kell lennie, munkás­nak a gépénél, hivatalnok­nak az íróasztalánál. A munkaruhába való öltözés és munka után az átöltözés, mosakodás stb. már a ren­des munkaidőn kívüli időre esik, kivételt csak bizonyos egészségügyi intézmények képeznek. Dr. FÖLDES JÓZSEF ÜZEMBEN AZ ORSZÁG ELSŐ TERMELÉS-IR ANYÍTÓ SZÁMÍTÓGÉPE A gozdosúgíejlesztés új korszakónok kezdetén ÚJSÁGHÍR: A farkastoro­ki Slovnaftban ezek­ben a napokban he­lyezték üzembe az or­szág első termelés­irányitó számitógépet. A National Elliot 803-b mintájú gép — a ha­zánkban eddig hasz­nálatos hasonló be­rendezésektől eltérő­en — közvetlenül is részt vesz a termelés irányításában. Korunk technikai forradalmá­nak kétségkívül egyik leglé­nyegesebb tényezője az elekt­ronikus számítógép. Az átlag újságolvasó számára a fent idézett újsághír talán nem mond sokat, bár újdonságról, meglehetősen bonyolult, nagy elméleti felkészültséget igénylő gépről van szó. A szakemberek körében annál nagyobb érdek­lődést keltett a hír, ro§rt nem kevesebbről van szó mint arról, hogy hazánk ipara új korszak kezdetéhez jutott el, amikor az elektronikus számítógépek már nemcsak a gyártmányfejlesz­tésnél, a kísérleteknél és a többi — a termelést előkészí­tő — munkálatoknál, hanem a termelés közvetlen irányításá­nál is szóhoz jutnak. Az elektronikus számítógépek alkalmazását hazánkban lénye­gesen egyszerűbb, olcsóbb lyuk­kártyás rendszerű számítógépek használata előzte meg. A múlt esztendő folyamán már hírül adtuk, hogy e számítógép típus a jövőben még az eddiginél is jobban elterjed. Az ország te­rületén 1970-ig 41 számító köz­pontot létesítenek. E közpon­tokban majd 235 lyukkártyás­gép és 24 lyukkártyás számí­tógép dolgozza fel az ország egész gazdasága által termelt adathalmaz-rengeteget. A technikai fejlődés hétmér­földes léptekkel halad előre, így egy korszerű Iparral ren­delkező ország gazdaságának Igényeit már távolról sem elé­gítik ki a mechanikus számító­gépek. Hazánkban is megjelen­tek a kis- és közepes teljesít­ményű elektronikus számítógé­pek. Hogy a kézi könyvelés, a mechanikus lyukkártyás adat­feldolgozás és az elektronikus számítógépekkel történő adat­feldolgozás között mi a különb­ség, arról a következő példa beszél a legvilágosabban: Nyil­vántartási lapok osztályozásá­nál kézi erővel óránként kb. 400 kártyán lehet a munkát el­végezni. A lyukkártyás gép óránként mintegy 24 ezer nyil­vántartási lapot osztályoz. Re­kordteljesítményű az elektroni­kus agy, mert legkevesebb 60 ezer nyilvántartási lap osztá­lyozását végzi el óránként. Országszerte ma már 31 ön­működő elektronikus számító­gép működik. Az elsőt a pre­rovl Meopta alkalmazta az op­tikai műszerek szerkesztésénél. A 31 számítógép közül 12 a Nehézipari Minisztérium válla­lataiban, 5 a főiskolai oktatás­ban, 3 a Tudományos Akadémia munkahelyein, a többi pedig a népgazdaság különböző más munkaszakaszain segíti a ter­melő-, illetve a tudományos munkát. Az elektronikus számítógépek alkalmazásában hazánk ipara ma még nem áll azon a szin­ten, amely megfelelne a cseh­szlovák ipar jelentőségének. Gazdaságfejlesztésünk távlati tervében ezért fontos szerepet játszik az ipari üzemek számí­tógépekkel való ellátásának programja. Nem érdektelen rá­mutatni egy-egy népgazdasági ágazatban milyen forradalmi változásokat hozhat e gépek al­kalmazása. Elsőként említsük meg talán az adminisztrációt. A szovjet közgazdászok már kiszámították, hogy a könyve­lésnél, a bérelszámolásnál, a pénzintézeti tevékenységeknél a f ­|> ,4 •RDm. \m\ r..., njpp-­A topofcanyi Elektrokarbon üzem műszaki újdonsága a grafo­dur hőkicserélő készülék, amelyet különösen a vegyiparban lehet eredményesen felhasznált.!. (ČTK — K. Cích felv.) munka jó 90 százaléka ismétlő­dő jellegű. Ez pedig azt jelen­ti, hogy ez a munka a korsze­rű számítógépekkel mind elvé­geztethető. A Szovjetunióban a számítógépek alkalmazásával a legközelebbi években több mint másfél millióval csökkentik az adminisztratív dolgozók szá­mát. Ebből ls látható, a világ első szocialista országában mi­lyen nagy súlyt helyeznek az automatizálásra. Az országban már ebben az évtizedben kié­pítik a számító központoknak az egész népgazdaságot magá­ba foglaló hálózatát. Azt is ér­demes megemlíteni, hogy az USA-ban jelenleg 17 ezer elekt­ronikus számítógép működik. Ezeknek majd a fele az admi­nisztráció egyszerűsítését szol­gálja. A 17 ezer gép másod­percenként 100 millió adat fel­dolgozására képes. A Szovjet­unió ma még nem rendelkezik ugyan ilyen nagyszámú géppel, a berendezések kapacitását azonban sokkal jobban kihasz­nálják, mint Amerikában, mert itt — magánkézben levő köz­pontokról lévén szó — nincse­nek még kiépítve az egységes számítóközpont-hálózatok. Hazánkban a jövőben milyen munkaszakaszokon használják majd fel a számítógépeket? A feldolgozó iparban elsősor­ban ls a munkafolyamatok meghatározására használhatók fel ezek a gépek. A gépszer­kezetek kiválasztásában is je­lentős szerepük van a számító­gépeknek. Különösen hazánk­ban — ahol állandóan az anyagmegtakarításra kell töre­kednünk — jósolnak nagy jövőt a számító technika segítségével történő szerkesztésnek. A kohá­szatban, a forgalom irányításá­ban és a szerszámgép-iparban is forradalmasítóan hatnak a számítógépek, ezt bizonyítják a legfejlettebb ipari országúk tapasztalatai. A nem termelő-munkahelye­ken — az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben — szintén fontos szerepet ját­szanak majd az elektronikus agyak. Jő példa ennek bizonyí­tására a nemrég felépített Bra­tislava-Kramáre-i kórház, ahol az agyműtéteknél egy kis­teljesítményű elektronikus szá­mítógépet alkalmaznak. A bal' eseti sebészetben is hasznát ve­szik a hasonló berendezések­nek. Nem túlzunk, ha a Slovnaft elektronikus számítógépének üzembe helyezésében népgaz­daságunk korszerűsítésének egy fontos lépését látjuk. A korsze­rű számltótechnlka elterjedésé­vel biztosítjuk versenyképessé­günket, öregbítjük iparunk Jó hírnevét. (t. m.J egri viktor I L O NA Anyu békétlen maradt. — Járnak, járnak, de nem tudom, mi lakik bennük? Azt pedig túlságosan jól tudom, mi van a világban. Erősködött, hogy nem erénycsősz, prédikálni sem szeret — istenem, ezt is minden anya mond­ja —, de nem akarja, hogy valami baj érjen. — Tudok vigyázni magamra — Jegyeztem meg kelletlenül. Leintett, nemegyszer mondom, de hát... dél­előtt itt Járt nála Turjánné. Valakinek muszáj panaszkodni, hát neki elsírta, tizenöt esztendős a Pannika, és holnap viszik a kórházba vakbél ürügyén. — A Panni egy buta liba — vetettem közbe. — Különben nem olyan nagy eset. A mi osztályunk­ban már öten túlestek rajta. — Úristen, miket beszélsz! — rémüldözött anyám. Könnyelműség volt, hogy ezt a kényes témát megpendítettem. Siettem megnyugtatni, kár felhá­borodni, olyan mindennapi és természetes, de mintha olajat öntöttem volna a tűzre, még jobban felháborodott. Amikor valamelyest megnyu­godott, magához vont, a hajam simogatta. — Sajnos, mindennapi — sóhajtott fel —, de azt ne, hogy természetes... Mindenne<k megvan a maga ideje. A szerelemnek is... Ha lemégy a kertbe, nem téped le az éretlen cseresznyét, ha­nem bevárod, míg megérik. Akkor szakítod le, amikor Ize, édessége van. így van a szerelemmel ls. Egy kis türelem, egy kis várás kell. Szegény jó anyám! Minden gondolatával pró­bált velünk, fiatalokkal tartani; elolvasott mindent, amit hazahoztam, még az abszurd modern drá­mákat, a nouvelle vague íróinak műveit is, és nem volt róluk olyan nézete, hogy maradinak mondhattam volna, de néha óhatatlanul visszacsú­szott abba a tegnapi világba, amelyben olyan fia­tal volt, mint most én vagyok; kivált az erkölcs, a férfi és a nő viszonyának kérdéseiben volt ké­nyesebb, mint szerettem volna. Megható volt, ahogy a maga csöndes módján, elérzékenyült hangulatban, az érő gyümölcsöt összehasonlította az érő szerelemmel; talán igaza volt abban is, hogy türelemre intett, nekem mégis kedvem kerekedett, hogy perbe szálljak vele, és egy kicsit bosszantsam. — Türelem, türelem, míg eljön az Igazi — mondtam fellengősen. — Fehér lovon, tollforgós, kócsagtollas kalapban vagy hattyúval vontatott csónakban és hermelinpalástban, mint Lohengrin. — Ne túlozz, Ilus... Nem kell arra a lovagra várni, de akárkinek ne add oda magad a perc gyönyöréért. Drágán fizetnél érte, és az lehet a vége, mint Panninál. Odabújtam hozzá, oly jól esett, hogy zavarta­lanul elmondhattam apró bosszúságaimat az isko­lában, a tanárok furcsa viselkedését, ahogy ve­lünk, tizenhét-tizennyolc évesekikel bántak; ritka az ilyen perc, hogy szóvá tehettem, ami a leg­mélyebben foglalkoztat, és még ritkább, hogy ő el­áruljon valamit abból, ami legmélyebb bensőjé­ben él. — Okos asszony vagy, mama — mondtam —, senkinek sincs olyan okos mamája, mint nekem, de az a nagy okosság nem kímélt meg a csaló­dásoktól. Anya a szemembe nézett, és hosszan kutatott benne. Az arca nem árult el különösebb meglepe­tést, hogy csalódásaira célzást tettem. Elkerülhe­tetlen volt, hogy egyszer erről beszélnünk kell — és úgy éreztem, most jött el az ideje. — Ha apádat nem éri az a halálos baleset, most talán azt mondanám, nincs igazad, kislányom. Oly leverten, s fájdalmas hangsúllyal mondta, hogy megéreztem: fájó sebet érintettem. — Gáborban tehát mégis csalódtál? Anyám ajka — úgy láttam — fájdalmasan megremegett. — Nem értettél meg, kislányom — próbálta Gá­bort mentegetni. — Nincs semmi panaszom rá. Tudhatod, milyen udvarias, figyelmes ... Apa leg­jobb barátja volt. Nagyon bízott benne, az egye­nességében, a műveltségében. Te is nemegyszer tapasztalhattad, milyen művelt... Nem vártam, hogy bármivel lekicsinyíti, befe­ketíti előttem, vagy valami hosszú panaszba fog, de hogy így lelkendezik és dicséri, az szörnyen lehangolt. — És okos, tudós elme, akár a lexikon — vág­tam a szavába. — Nincs egy goromba szava, ezt ls mondjuk el róla. Keveset Iszik, keveset kártyá­zik, csak... Elharaptam szavaimat, mert ha folytatom, anyát nagyon megbántom. Meglepetésemre nekem sze­gezte a kérdést: — Mi az a csak? —... csak nem otthonülő — tértem ki az egye­nes válasz elől. Anyám sóhaján éreztem, hogy elkerültem a sziklát, amelyen múlhatatlanul hajótörést szen­vedtem volna. — Hát igen, szereti a vidám társaságot, a cim­boráit — mondta. — Én meg unom azt a han­gosságot. Fáraszt... így este minden tagomban érzem, nem vagyok már olyan fiatal! Mikor kiment, elfogott a szomorúság. Anya előtt titkoltam, nem árultam volna el semmi kincsért, hogy komolyan aggódom érte — féltem az egész­ségét, a nyugalmát. Karácsony óta csak öt hónap múlt el és hogy megváltozott, öreg lett, mintha belül valami emésztette, s összeroppantotta volna. (Folytatjuk) m 136 L : 4

Next

/
Thumbnails
Contents