Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1966-01-22 / 21. szám, szombat
A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában A napokban Jelentős mű jelent meg a könyvpiacon, Juraj Zoara egyetemi docens tollából ( /A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában" címmel. Ez a mű elsősorban azért nagy jelentőségű, mert ez az első alkalom, hogy a magyar nemzetiségi kérdés megoldását a nyilvánosság előtt tárgyalják, mégpedig lehetőleg objektív módon. A mű érdemét abban is kell látnunk, hogy szerzője azt a célt követte, „hogy ne csak ecsetelje, hanem lehetőség szerint segítse is a szlovák és magyar nemzetiségű dolgozók barátságának és összefogásának megszilárdításához vezető út keresését..." Már a könyv előszavában kijelenti: „nincs okunk takargatni vagy mentegetni a múltban elkövetett hibákat", és ez a kijelentés arra mutat, hogy a szerző művének megírásékor ragaszkodott a történelmi hűséghez. <r A könyv első része a csehszlovákiai magyarság 1945—1948 évekbeli helyzetével foglalkozik. Már elöljáróban rámutat: abban az időben megvolt a lehetőség arra, „hogy eltúlozzák a nemzeti szempontokat, és lebecsüljék az osztály szemléletet, tehát azonosítsák a dolgozókat az uralkodó osztályok politikájával. A magyar dolgozó tömegek tevékenységének a magyar uralkodó osztályok politikájával való azonosítása 1945 után nálunk valóban tapasztalható volt. Megnyilvánult ez a szlovák és a cseh dolgozó tömegek körében ts, a pártban is, és ennek alapfán az egész magyar lakosságot államellenesnek és irredentának minősítették. Ezekhez a körülményekhez hozzájárultak még olyan mozzanatok is, mint J. V. Sztálin tanácsai a moszkvai tanácskozások folyamán, főleg pedig a cseh és a szlovák burzsoázia fasisztaellenes csoportjának, elsősorban BeneSnek az igyekezete, hogy a csehszlovákiai német kérdés megoldási módszerét a magyar kérdésre is alkalmazzák." A szerző szerint ezzel „az 1545—1948 közötti években súlyosan megsértették a magyar nemzetiségű lakosság demokratikus és nemzetiségi jogait". Ebben „több ok játszott közre: nemzetközi, kül- és belpolitikai, történelmi okok, valamint a burzsoázia erős befolyása, Sztálin nemzetiségi kérdésben alkalmazott módszereinek hatása, a párt hibát, a tömegek hiányos öntudata stb. A fő ok, a nacionalizmus azonban a hazai viszonyokban gyökeredzett." Azután a szerző foglalkozik az 1945 után foganatosított belső Intézkedésekkel, elsősorban a magyar dolgozóknak a cseh országrészekbe való áttelepítésével. Az 1945—1947. közötti években a magyar lakosoknak égynevezett toborzása folyt csehországi munkákra, összesen 9610 családot, illetve 41640 személyt telepítettek át a cseh országrészekbe. A szerző erre az akcióra vonatkozóan megállapítja: „Közülük 5128 kisparaszti család volt, és ez is mutatfa, hogy a „toborzás" részben elvesztette tulajdonképpeni értelmét, mert ezeknek a rétegeknek a legkevesebb közük volt a németbarát fasiszta politikához. Bár ezt az akciót „toborzásnak" nevezték és az általa sújtottakat „toborzottaknak" . a valóságban nem toborzásról volt szó, hanem kényszerkitel P mtésről I A kitelepítettekkel úgy bántak, mint a háborús bűnösökkel. Minden Ingó és ingatlan vagyonukat elkobozták ... A cseh országrészekbe antifasisztákat és kommunistákat ts áttelepítettek ..." Csehszlovákia Kommunista Pártfa később az egész akciót elítélte, ,/le — a szerző szerint — ez nem változtat a dolgon, mert az akciót mindjárt kezdetben el kellett volna ítélni". További fontos, a magyar lakosságot érintő belső intézkedés volt az 1946-ban kiadott kormányhatározat a reszlovakizálásról. A kormányhatározat abból indult kl, hogy a dél-szlováklal lakosság elmagyarosított részének kitelepítését nem fogják követelni, és ezért megadják nekik a lehetőséget, hogy eredeti nemzetiségéhez visszatérjen. A reszlovakizálást 410 ezer 820 személy kérte. A szerző szerint „túlnyomó többségük magyar nemzetiségű volt, de Szlovákiában akartak maradnt, és ennek egyetlen lehetőségét abban látták, hogy szlovák nemzetiségűnek váltják magukat ... A későbbi népszámlálás - főleg az 1961. évi — megmutatta, hogy a reszlovaktzálás Dél-Szlovákia nemzetiségi összetételében nem járt lényegesebb változással, és csak felesleges kárt okozott a cseh, szlovák és magyar dolgozók kapcsolataiban... Az adott viszonyok között, amikor a reszlovakizálást összekötötték az állampolgárság ügyével és azzal a kérdéssel, hogy az emberek szülőföldjükön maradhatnak-e, képmutatássá vált. Azok, akik egykor behódoltak a magyarosításnak, előbb vagy utóbb úgyis szlovák nemzetiségűnek vallották magukat... A reszlovakizálás valójában erőszakos kísérlet volt arra, hogy belpolitikai eszközökkel oldják meg a csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság kérdését. Komoly hibának kell tekinteni azt a tényt, hogy a párt részt vett ebben az akcióban, melyet vitathatatlanul a reakciós burzsoázia ... követelt és szorgalmazott. A pártban ts magyarellenes nacionalizmus nyilvánult meg. A párt nem volt elszigetelve a tömegektől; az idegen Ideológia behatolt a párt soraiba is." A továbbiakban a szerző rámutat, hogy „a reszlovakizálás és más intézkedések esetében szélsőséges nacionalista szempontok érvényesültek. <r A könyv második része a magyar nemzetiségi kérdés 1948 utáni fejlődésével foglalkozik. A csehszlovák dolgozók győzelme 1948 februárjában a reakciós burzsoázia befolyásának megszüntetését jelentette a magyar lakossággal szemben folytatott politikában is. A szerző szerint „megszűnt az a belpolitikai akadály, mely a magyar lakosság teljes egyenjogúsítását hátráltatta. Most már csupán Csehszlovákia Kommunista Pártjától függött, miként rendezik a nemzetiségi kérdést Dél-Szlovákiában". Csakugyan egymást követték az Intézkedések. Megszüntették a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcserét, a cseh országrészekbe telepítettek visszatérhettek lakóhelyükre, a magyar dolgozó parasztok vagyonát kivonták az elkobzás alól, és 1949 ben aláírták a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. „A reszlovakizálást illetően azonban a párt egyelőre ragaszkodott ezen akció eredményeihez — mondja a szerző — és mindez hatással volt az 1950. népszmálálás dél-szlovákiai eredményeire. (Akkor 354 332 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 1981-ben pedig 518 782 lakos)... A reszlovaktzáltakat akadályozták abban, hogy magyar nemzetiségűnek vallhassák magukat... Ez a magatartás megnehezítette a szlovák és magyar dolgozóknak a proletár nemzetköziség szellemében való nevelését. 1954ben az SZLKP Központi Bizottsága már kimondta, hogy „véget kell vetni az ún. reszlovakizálásnak." A vegyes nemzetiségű területen nagy jelentősége volt a kétnyelvűség elvének. A szerző hangsúlyozza, hogy ,/z kétnyelvűség biztosította a magyar lakosság tényleges részvételét a politikai és gazdasági életben, s lehetővé tette a szocialista eszmék hatékonyabb terjesztését. A CSKP határozottan elutasította az ún. állami nyelvnek Dél-Szlovákiában való bevezetésére Irányuló követeléseket. Az ún. kötelező állami nyelv ugyanis azt jelentené, hogy a magyar lakosság nem egyenjogú... A kétnyelvűség azonban nem jelenti azt, hogy a magyar dolgozók ne tanulfák meg a szlovák nyelvet. A szlovák vagy a cseh nyelv Ismerete a magyar lakosok érdeke, persze önkéntességen kell alapulnia." A szerző szerint „a szocialista építés kezdete óta mindmáig időszerű probléma a kétnyelvűség elvének következetes érvényesítése..." A továbbiakban a szerző a magyar lakosság szociális helyzetével foglalkozik. Megállapítja, hogy a magyarlakta járásokban a lakosság gazdaságilag tevékeny részének csupán kb. 8 százaléka dolgozik az iparban a szlovákiai 12 százalékos átlaggal szemben. Ugyanakkor azonban megállapítja, hogy 1937-hez, illetve 1948-hoz viszonyítva jelentősen megnövekedett az ipari foglakoztatottság a magyar lakosság között. A lakosság gazdasági összetétele nemzetiség szerint az 1961. évi népszámlálás adatai alapján következő: az iparban dolgozik a cseh nemzetiségű dolgozók 37 százaléka, a szlovák dolgozók 27,8 százaléka és a magyar dolgozók 18,1 százaléka. A szerző rámutat a magyar lakosság szociális rétegeződésóre is. A gazdaságilag tevékeny személyek megoszlása a következő: a cseh dolgozók 51,66 százaléka munkás, a szlovák dolgozók 52,01 százaléka és a magyar dolgozók 52,81 százaléka. „A munkásság részaránya tekintetében — állapítja meg a szerző — a cseh és szlovák lakossághoz viszonyítva nincs jelentős eltérés. Tudni kell azonban, hogy a magyar munkások zöme a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozik .. ." Ami az alkalmazottak részarányát illeti, a cseh dolgozók 31,54 százaléka alkalmazott, a szlovák dolgozók 25,26 százaléka és a magyar dolgozók 12,12 százaléka. A szerző szerint „a magyar lakosságon belül a legkisebb az alkalmazottak (12,12 százalék!, tehát egyúttal az értelmiség részaránya ... ami komoly hiányosságnak tekinthető. A szerző arra a végleges megállapításra jut, hogy „ma már nem beszélhetünk a régt értelemben vett magyar kisebbségről ... Ma új szocialista nemzetiséggel van dolgunk, melynek képviselője az új magyar munkásosztály, az egységes csehszlovákiai munkásosztály szerves része." A könyv utolsó része a magyar lakosság kulturális életével foglalkozik. Rámutat az ezen a téren elért nagy eredményekre. A közölt adatok szerint 1937/1938-ban valamennyi magyar tannyelvű iskola növendékeinek száma (kb. 600 000 magyar lakost figyelembe véve) 94 500-ra rúgott, „az 1963/64es tanévben a magyar tannyelvű Iskolák növendékeinek száma elérte a 100 000-et Jkb. 519 000 volt a magyar lakosság számaJ." A szerző felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy „a magyar nemzetiség soraiból — a többi nemzethez és nemzetiséghez viszonyítva — sokkal kevesebben tanultak és tanulnak a főiskolákon. 1960-ban a szlovákiai főiskolákon a hallgatóknak csupán 5,1 százaléka volt magyar nemzetiségű. Ez az arány korántsem felel meg a szükségleteknek és a lehetőségeknek ... Számuk az 1963t 1964-es évben 1748-ra emelkedett, vagyis 100 000 magyar nemzetiségű lakosra 374 főiskolás (1937-ben csak 119 f jutott, de az országos átlag 100 000 lakosra 683 főiskolás. Tehát még mtndtg nagy a különbséq a magyar és a cseh, illetve szlovák nemzetiségű egyetemi hallgatók számaránya között." V égül a szerző a következő megállapításra jut: „A csehszlovákiai magyar lakosság kérdésének megoldása a marxista-leninista nemzetiségi elvek alapján történik ... A magyar lakosság teljes egyenjogúsága és a nemzeti jellegű, de tartalmában szocialista kultúrájának fejlesztéséről való gondoskodás nem szubjektív mérlegelések eredménye, hanem objektív szükségszerűség. Egyenjogúság nélkül nincs egység, egység nélkül pedig nem lehet szocializmust és kommunizmust építeni". Dr. BALOOH-DÉNES ÁRPAD NÉMET KÖLTŐK VERSEI * Felhőt ringat a folyó, i éretted szelíd. Minden hang egy szárnyaló ^^ üdvözlet feléd. CD ä A sok hullámköl/köt is te csitítod el, tükörsima lesz a víz, jégszikrát lövell. A malomzsilip felől Jj ^ uszály közeleg, ^ füstöt köp egy vézna cső, oí ' en n befűtenek. 0) Fenn a tartórúd fogán, fehér hákalap, . — megolvasztja jókorán ha vén is, a Nap. Nap nap után fáradhatatlan óriás lóbál gyerekszobát szerető-fészkei a fényen át az új lakótelep fölött. (/) De éjjel ezüst halat fog VI/ a fekete mélyből vagy ha teli a Hold fényesre sikált kannát hűs fény-csorgatót alvőra-riadóra. Ki panaszolja 9 „túljózan" korunkat? g Hallgasd kisfiamat ot amint az ablakon át ^ boldogságát az óriásra kiáltja: g a hold-halász ^ toron y darura. X Q) S C^ kigyóbőr hever, r\ melyből a kígyó az őr szerint a megbánás legcsekélyebb •ii i^j jele nélkül kibújt. 5 N Cľ g C/) q Nem állt már jól neki. jr ^ A kígyóbőrre nézek, J s egy szemhunyásra egyetlen U ji érzés lüktet bennem: 2 IRIGYSÉG, o (S. o Ch O Kimondom, ha valami rossz, s ők homlokukat ráncba rántják: Persze, te saját fészkedbe piszkolsz. Persze, te mindent sárba rántasz. S a következtetés beretvaéles: Tudod, ki hangja szól belőled? a... * Ó nem; nem ellenséget mondanak, dehogy, de a gondolathoz Q) közel állnak. Szólok: Házat építünk, ^ sokat, de mégsem eleget, ahhoz elég csak, w hogy lássuk, jobbak kellenek. Legyen a második jobb mint az első, s a másodiknál szebb £ a harmadik. tu Szakadár N mondja ezt? Q Fenét? 1 0 A beszédhez, Q tudjátok meg, nekem jogom van: * én is ott voltam az építkezésen! HERNÁDI MIKLÓS fordításai Dj, szocialista költőcsoport jelentkezéséről adunk hírt, s egyszersmind ízelítőt e költők termékéből. Az „alex 64" nevet viselő csoport a demokratikus Berlin forgalmi gócáról nevezte el magát. Az élet forgatagában, a nagyváros fórumának kellős közepéről Igyekeznek szólni a lehető legnagyobb nyilvánossághoz. Jelenleg tizenketten vannak. Többségük harmina éven aluli.
