Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-22 / 21. szám, szombat

AZ ARCÚBAN - AZ ÁRKÁDOK ALATT Ä királyhelmeci diákok és öregdiá­kok aziránt érdeklődtek, hogyan élnek, tanulnak, érvényesülnek Prágában a szlovákiai magyar főiskolá­sok? Vannak-e nyelvi nehézségeik? Biz­tatást várnak e? A most érettségizők kö­zül többen szeretnének hazánk fővárosá­ban tanulni? Miért ne! Neves és világ­hírű professzorok oktatnák őket! Es Prá­ga mégiscsak Prága, világváros! Néhány évig itt élni, már ez ts ió Iskola. Bővül n látókör, meqismertk az embereket és az életet. Es miért ne ismernék meg fob ban a testvéri cseh nemzet fialt ls? Egy hazában élünk! Felvetődhet egy másik kérdés is: a milliós városban nem „vész el" a maroknyi magyar diák? öt—hat év clatt, mire befejezik főiskolai tanulmá­nyaikat. nem ,.csehesednek el"? Gyerünk Prágába beszéljünk a fiatalokkal! I AZ ÖREG DIAKOK Hol keressem őket? A félévi vizsgák előtt állnak. Százan lehetnek és vagy hűsz kollégium­ban élnek szétszórtan. A Károlv Egyetem ma­gvar szemináriumába mentem. Ennek vezetője. Rákos Péter docens nagv érdemeket szerzett a magvar Irodalom népszerűsítésében. Kassáról ke­rült Prágába Itt végezte főiskolai tanulmányait, s itt is maradt. Tudásával, munkájával nevet, elismerést szerzett magának. A szeminárium adjunktusa a Rimaszombatból származó Bredár Gyula nyelvész, aki már tizenhárom éve a ma­gvar nyelv. Irodalom lelkes ápolója hazánk fő­városában. Azért említem őket, mert nemcsak 16 barátai a Prágába kerülő magvar diákoknak, hanem sz fvvel-lélekkel segítik, támogatják őket. A saláttiknak tekintik az Ady Endre-diákkört. Nem is mint vendégek, hanem mint öregdiákok vesznek részt a kör munkájában. Azt mondják, most kevesebb a magyar diák Prágában, mint régebben volt. A természetes fejlődés következménye ez. Szlovákiában ugvan­Is több ül főiskola létesült. Nvelvi nehézség? Elég gyorsan elsajátítják a cseh nyelvet. Érvé­nyesülés? Egv néldát említettek, a tornaijai Ur bán Karcsit. Kitüntetéses orvostanhallgató, az idén végez. Rimaszombatban akar orvos lenni. A nyáron két prágai medikus kapott olaszor­szági ösztöndíjat, s az egyik Urbán Karcsi volt! Beszélni szeretnék a fiúkkal... — jókor jöttél! Ma péntek van! — mondja mosolyogva Bredár Gyula. — Minden péntek este az Arco kávéházban találkoznak, az árká­dok alatt... Eljövök én ls. Ha késnék, meg­ismered őket a fizimiskájukról... | A TÖRZSASZTALNÁL Megismertem őket. Két bajuszos is akadt köz­tük! A sarokban ültek hosszúkás asztalnál, öten voltak. Aztán egyenként, vagy kettesével jöttek a többiek. Három lány gyűlt egybe, nyolc fiú és Bredár Gyula. Máskor többen ülik körül a törzsasztalt, most vizsgák előtt tanulni kell! A „nagy" találkozókat az Építésügyi Miniszté­rium klubjában tartják, havonta egyszer, amikor hetvenen—nyolcvanan is összejönnek. Az Idős pincér mosolyogva veszi fel a régi, kedves ven­dégek rendeléseit. Pohár bor, kávé, ásványvíz, ki mit szeret, s ahogy a zseb bírja! — s többé nem zaklatja őket. Nem bántja őt, hogy órák hosszat ülnek az üres pohár mellett. Diá­kok ... Megrendelőlapokat töltenek ki, s Nép­művelésre fizetnek elő. A saját lapjuknak tekin­tik, mellékletet ad kl az ifjúsági, diákkörök részére. A délceg, bajuszos fiatalember, Duka Zólyomi Árpád atomfizikus „gyűjti" a százkoro­násokat. SItanfolyamot szerveztek tíz bratislavai és öt nyitrai diák részvételével. Prágából eddig tizennyolcan jelentkeztek. A Krkonošéba mennek egy hétre. Az egyik prágai vállalat kölcsönadta nekik üzemi üdülőjét, s autóbuszt is. Maguk fog­A TÖRZSASZTAL KÖRÜL nak főzni. A főszakács: Gönczy Edit, a klstárká­nyi orvostanhallgató. Dicsérik, jól tud főzni! Uta­zás, lakás, ellátás mindössze száz korona! Jól megszervezték! Már most gondolnak a nyári tá­borozásra. Tavaly Rozsnyó környékén voltak, az idén Kelet-Szlovákiába szeretnének menni, aho­vá az ország minden részéből összejönnek, hogy előadásokat tartsanak, hallgassanak, vitatkozza­nak. A közeledő komáromi Jókai-napokról sem feledkeznek meg, s Illés Endre Homokóra című színdarabját tanulják be. A fényképészeti és képzőművészeti körük vándorkiállításra ké­szül ... És mi újság az atomfizikai karon? Hét szlovákiai magyar diák tanulja ezt a modern tudományágat, köztük egy lány, Bódi Edit. Her­czeg Péter már végzett, hosszabb időre külföldi tanulmányútra küldték; Franciaország után most Dániában gyarapítja elméleti és gyakorlati isme­reteit. Már nem is kell feltennem a kérdést, hogyan érvényesülnek a szlovákiai magyar fia­talok ... I A MŰVÉSZNŐ így hívják a szőke, szép Balla Juditot, aki ti­zenhat éves korában jött Ipolynyékről Prágába, hogy az iparművészeti középiskolában a festé­szetet és a dekorációt tanulja. A harmadik osz­tályba jár. A törzsasztalnál sem tétlenkedik. Amint leült, máris elővette a papírlapokat, tollát és profilokat, kézfejeket rajzol. Tervei? Bra­tislavában a televíziónál szeretne dolgozni. A szillel nem féltették, ilyen fiatalon Prágába engedték? Melyik szülő ne aggódna gyerme­kéért? Dehát Ipolynyéken hogy bontakoztassa ki tehetségét? — Anyu engedett, apu nagyon féltett... — feleli Jutka, a diákkör kedvenc művésznője. Tíz óra előt csomagol, búcsúzik, hogy az in­ternátusba siessen. — 0 még középiskolás! — hallom szomszé­dom megjegyzését. | ODA, AHONNAN JÖTTÜNK Bognár József, a hatodéves komáromi orvos­tannhallgatő (ő a másik bajuszos) egy pohárka erőset rendel. Nagy az öröme. Telefonon beszélt a feleségével. A kisfia már háromhónapos, és hat kiló hetvenet nyoin! — A legszebb fiú a világon! — kiált fel egyik asztaltársa. — Nem azért, mert az én fiam! — feleli büsz kén a boldog apa. — De bajusza még nincs! — Lesz neki az is! Kacagás, derültség. Aztán megint komoly dol­gokra fordul a szó. A diákkör jelentőségéről, az összefogásról beszélnek. Segítik, felkarolják egymást. Különböző fakultásokon tanulnak; ki­kerül közülük mérnök, orvos, atomfizikus, ve­gyész, filozófus, képzőművész, történész, még pap is. Beszélnek a szakmájukról, bővítik isme­reteiket. — Egyesek azt mondják, van klub, nincs klub, mindegy! — veti közbe az őszülő Bredár Gyula. — Nincs úgy ...! Művelődni kell... — Hiába vagy tanársegéd, mindig diák ma­radsz! — mondja mosolyogva Bognár Józsi. — A legidősebb diák maradsz! — s vidáman foly­tatja. — Nezed a fiatalokat, s nem öregszel! A szeretet, megértés, az együvétartozás hozza közel egymáshoz a fiatalokat az idősebbekkel, s a közös cél: a kör keretében növelni az álta­lános műveltség színvonalát. — Mindent magunk csinálunk, és így minden­nek tudunk örülni... — mondja Bognár Józsi. — Soha nem éreztem magam annyira magyar­nak, mint itt Prágában! Bábi Tibor verse jut az eszembe, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt hasonló gondolatot énekelt ineg költeményében: Prágában hazára és magára talált! És Bognár József, a leendő orvos mivel kívánja igazolni kijelentésének őszinte­ségét? — Vissza akarok menni oda, honnan jöttem! A magyarlakta vidéken akarok dolgozni, hogy ott tegyek valamit... — Vidéken kevés a magyar értelmiségi, én ts visszamegyek! — szól közbe Hollósy Tamás ötödéves medikus. — Sok dolgos kézre van szükség! Ügy fogunk élni, ahogy magunk ala­kítjuk életünket .., j A TUDÁS A FONTOS A többiek is így beszélnek, fogadkoznak. A cél: vissza, ahonnan jöttünk! És otthon segí­teni a közös célkitűzések valóra váltásában! Prága maga is nagy iskola. Nemcsak a költő talált benne hazára és magára, hanem a Jövendő szakemberek is! A most érettségiző diákoknak azt üzenik: ne féljenek Prágába jönni, nem az a mérvadó, ki hogyan beszél csehül, hanem a szaktudás a fontos! — Bátran ugorjanak fejest, megtanulnak úsz­ni! — mondja a bősl Kovács Antal, aki a Film­művészeti Főiskola operatőri karán tanul. — Velem magyarországiak ts tanulnak — te­szi hozzá a jolsvai Schwardy Miklós, a leendő gépészmérnök, — s jól tanulnak ... — A köze­lében ülő szép, fekete lányra pillant, a párkányi Hegedűs Katira, aki a Gazdasági Főiskola kül­kereskedelmi karának hallgatója. Három év alatt jól megtanult csehül, s most angolul és fran­ciául is tanul! Az idő eljárt, búcsúznunk kell, a viszontlátás reményében. Jól, otthon éreztem köztük magam. Az idős pincér összeszedi az üres poharakat, és baráti mosollyal búcsúzik a fiataloktól. — Viszontlátásra, a jövő héten! Az Arcóban, az árkádok alatt... PETRÖCl BÁLINT Már nem sáros Tíz—tizenöt éve Jártam itt utoljára. ' Még mint kisdiák. Iskolám a sika­bonyi úton volt, egy rozoga háromtan­termes épületben. A temetőkerítés nyí­lásain rövidítettük utunkat hazafelé, mindenféle kísértetmesékkel „bátorítva" egymást. Télen — más sportlehetőség híján — a vágóhíd mögötti bűzös po­csolya, a „sintertó" — jegén csúszkál­tunk. Nyáron a karcsal út gondozatlan strandján nyüzsögtünk. A várost akkor még úgy hívták „Sá­rosváros". Joggal, mert kiadósabb eső utár. sártengerré változott. A Fő és a Csilláé; utcán kívül Inkább csak afféle kocsiutak voltak Itt. Dunaszerdahely csak mezővároska volt. Az 1954-es év fordulópont. Az egykori vá­sártéren felépültek az első emeletes bér­házak. összesen 24 lakás. Ezeket nemsoká­ra további 24 lakás követi az Állomás ut­cán, majd a rákövetkező években 354 össz­komfortos lakás a Kukučín utcán. Ez volt a kezdet. Szinte gomba módra nőttek a szép, korszerű középületek is: a könyvtár, a marxista—leninista tanácsadóval, 25 tan­termes, modern tizenkétéves iskola, üzemi klub, több szép üzlet. 1959-ben teljesült a szerdahelylek régi óhaja is: felépült a 302 fekvőhelyes kórház. Lényegesen megváltozott a város arculata. A régi temetőt, amely a legszebb helyen volt, felszámolták. Helyén felépült a járási nemzeti bizottság háro Szomszédságában minteí beruházással korszerű A temető melletti rozoj tották, mert útjában á lakótelepnek. 1963-ban i termes iskolával gazda; Hadd említsük meg i létesítményeket. A észa ebből 200 szövetkezeti csai úton új strand és telep létesült. Átépített vállalat hivatalát, felép a szolgáltatások háza. 1 ház is épült az utolsó lom mögött 5,8 hektárn fürdőt létesítenek 5 m húzással. Meg oldódott a vő kérdése 1959-ben rakták le a kezdték építeni a csatc már mintegy 24 kilómé a csatornák hossza pe lométer. Rendbehozták a A régi gúnyos rigmus város, / sírva nézi a v teľiát nem érvényes. Az utcákat portalanít aszfalt borítja, este ivlá ja meg. Évről évre szépül. S nem láttam, csodálkozv deit, rendezett, szép ut< dolok azokra, akiknek köszönhető. ELMELET GYAKORLAT ISKOLA 1959-BEN Somorján szak­tanintézetet nyitottak meg, melyet tavaly szeptember­ben áthelyeztek Dunaszer­dahelyre, a járási székhely­re. Tizenöt tanerő oktatja a 470 tanulót, a kőműves-, épületlakatos-, vízvezeték­szerelő-, autómechanikus-, borbély-, fodrász-, pincér-, elárusító szakmára. Az okta­tás hetente háromszor ma­gyar nyelven folyik. A tanu­lók a gyakorlatban három napot töltenek, és itt jelent­kezik az első baj: egyes üzemek ugyanis képtelenek összehangolni a munkát az éppen átvett anyaggal. En­nek az a következménye, hogy a tanulók az elméleti tudást nem tudják a meg­felelő időben alkalmazni a gyakorlatban. SZERETIK B E C S ü Mw szerencse kell ah­1 ^ hoz, hogy GYÚR­CSlK JÓZSEFET, a VNB elnökét irodájában találjuk. Naphosszat Járja a várost. Tanácskozik, intézkedik — mindent lát, mindent tud, mindenkit ismer. Közvetlen, barátságos, a város érdekét mindig szem előtt tartja, — szeretik és becsülik ezért. Amikor arra kérem, be­széljen életéről, mosolyogva feleli: — Mindig funkcionárius voltam. 1949-től a CSISZ já­rási bizottságának titkára, 1956-tól a népművelési ott­hon Igazgatója és 1962-től a VNB elnöke. A 16 év alatt sok bosszúság, Idegesség, de annál több öröm ért. — Hogy fogadta VNB-el­nökké választását? - ős: mindig: ugyanis, van a építkezé dobálun• Ilyenkor tam. Valób. elvtárs képe és Tisztább bek az középüli az emb roshoz. Amíg enök a adó test — Az gát köi tom. Kopog elvtárs, cserélni Ismét elvtárs, ban bút Közbe — Esti lesz. E s n i megállá mindig az emb városbai nek ról letett 1 A VÄROS végén nyugodt, csendes helyen áll a kor­szerű, tetszetős kórház. 1960 óta harmincöt orvos és mintegy 80 nővér ápolja a rászorultakat. Első pilla­natra csendes, nyugodt hely­nek tűnik. Valójában azon­ban éppen ezekben a na­pokban itt olyan problémák­kal kell megküzdeni, melye­ket a kórház igazgaitósága önmagában képtelen meg­oldani. A KÖRHAZ átadásától szá­mítva az épületekre, felsze­relésre vonatkozó jótállási Idő 18 hónap. Ezalatt 500 ezer korona értékű javítást, helyreigazítást kellene esz­közölni. Nem csekély ösz­0 PERÁCIÓI ESERNYŐ* ALATT* szeg! Most öt év elteltével Ismét egymás után bukkan­nak fel a rejtett hibák. A legfájóbb kérdés a fűtés. Hol itt, hol ott kezd csö­pögni a mennyezetről a víz. Ott tartanak, hogy a folyo­són a fűtést el kellett zár­ni, a kórtermekben pedig vödröket, üvegeket, kis ká­dakat állítottak fel. Ezzel az üggyel hónapok óta több in­tézmény — a kerületi terv­hivatal, a járási nemzeti bi­zottság, a járási építkezési vállalat Eredmé pasztall ANN szokat fölé é| romszoi ni a I azonbai és kl get? EZ L pen sei gek gy arról n a szen határta I irta: és R

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents