Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-21 / 20. szám, péntek

Járási CSEMADOK-konferencia Dunaszerdahelyen A dunaszerdahelyi kultúrház nagytermében a múlt hét végén a ]árás Csemadok-szervezeteinek küldöttei találkoztak, hogy számba vegyék az elmúlt esztendő eredményeit, tanulságait, s megszabják járási vonatkozásban a XIII. pártkongresszus és az országos Csemadok-közgyűlés előtti feladatokat. Gyurcsik Józsefnek, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság elnökének megnyitó szavai után a konferencia részvevői előtt Fél Miklós ismertette a járási vezetőség jelentését. Ezt igen tartalmas vita követte. A vitában, melyben majd húsz felszólaló vett részt, a helyi csoportok és a járás életét közvetlenül érintő problémákról volt szó. A küldöttek rámutattak a szövetkezetek és a kultúrcsoportok együttműködését célzó törekvésekre. Beszéltek a szakoktatás fontosságáról, ennek kapcsán a magyar nyelvű középfokú szakiskolák hálózata bővítésének szükségességéről, a népnevelő munka új feladatairól és módszereiről, a tömegszervezeti munka terén még mindig megmutatkozó szétforgácsolódásról. Nagy tetszéssel fogadta a konferencia Lőrincz Gyula országos elnöknek a {elmerült problémák megvilágítására törekvő, a lényeget kereső felszólalását. Többek között hangsúlyozta, hogy napjaink gazdaVil la m interjú sági nehézségeit több komponens eredményezte, s nemcsak a több milliárdnyi koronára rúgó dunai árvíz okozta. A magyar középfokú szakiskolákkal kapcsolatos vitafelszólalásokra reagálva hangsúlyozta, hogy a küszöbönálló pártkongresszus anyagát előkészítő szakemberek az egy hazában élő népek szellemi és anyagi javainak biztosítására törekszenek a szocialista államhoz méltóan. Ahogy a közelmúlt példái igazolják, a kongresszus további lépést jelent előre, s a most még fennálló nehézségek leküzdését segíti elő. Egyet azonban le kell szögezni — hangoztatta: a párthatározat egymagában nem elég. Megvalósítása, végrehajtása nem kis mértékben függ mindannyiunk tettrekészségétől; a párt jövőnket, fejlődésünket biztosító határozatait magunknak kell megvalósítanunk." A Csemadok járási konferenciáját a járási pártbizottság nevében Stefan Ferencet vezető titkár köszöntötte. A járás újonnan megválasztott vezetősége nevében Gyurcsik József, a járási nemzeti bizottság elnöke, és Fél Miklós vezető titkár ígéretet tett, hogy a szilárd szervezeti élet megteremtésével, a tagság létszámának jelentős növelésével a Járás területén a Jövőben meszszemenően kívánja segíteni a Csemadokot munkájában. fy-i) ÖK IS EMBEREK Kisebb baleset, betegség, s a dolgozó törzslapjára az orvosok ráírják: csökkent munkaképességű, csak könnyű munkára alkalmas. Oj munkahelyet kell számára biztosítani. Hogy az érsekújvári Járásban e téren milyen a helyzet, erről Pénzes Imrétől, a JNB szociális osztálya vezetőjének helyettesétől érdeklődtünk. • Hány csökkentett munkaképességű embert tartanak nyilván? — Járásunkban jelenleg mintegy 1100 rokkantat, illetve csökkent munkaképességű embert tartunk nyilván. Az említett számból mintegy 1000 már munkaviszonyban van. Csupán a múlt évben 270 rokkantat helyeztünk el. Az érsekújvári Elektrosvitben, valamint a rokkantak szövetkezetében 400-an dolgoznak. A többiek 100 különböző üzemben vannak munkaviszonyban. Elhelyezésük nem ütközik nehézségbe? — Sokszor igen. Számos üzemben idegenkednek tőlük, nem teremtik meg számukra a szükséges munkafeltételeket, bár erre a törvény lehetőséget ad. örvendetes az a tény, hogy az Elektrosvitben már értünk el eredményeket. Két önálló műhelyben 62 rokkant dolgozik. Milyen megoldásra volna szükség? — Elsősorban is a rokkantak szövetkezétének kibővítése segíthetne rajtunk. Ha Muzslán, Tardoskedden és Párkányban is lenne ilyen létesítmény, további 150-en találhatnának munkát. Nehézségeket okoz a helyiségek hiánya, de ennek ellenére meg kell találni a kivezető utat, mivel az említett szövetkezetek kibővítését a 254-es számú kormányrendelet is támogatja. -njA kalondai szövetkezet üvegházában a múlt évben 180 000 korona értékű zöldséget és 120 000 korona értékű virágot termesztettek. A bevételi tervet 100 000 koronával túlteljesítették. Már most kiültették a fejessalátát, amelyet a jövő hónap közepén piacra adnak. A palántákat Zanska Mária és Gyalog Mária gondozzák. (Agócs Vilmos felvétele J Gyógynövény história Több ízben olvastam az újságokban a felhívást: gyűjtsünk gyógynövényeket. Gondolva, hogy hasznos munkát végzek, nekiláttam a gyűjtésnek: szárítgattam, osztályoztam. Végül is írtam a zvoleni, majd a bratislaval gyógynövény-gyűjtő vállalatnak, vennék át gyűjteményemet. Sajnos, még csak válaszra sem méltattak. Most gondot okoz, mit csináljak a gyógynövénnyel, arról nem is szólva, hogy munkám hiábavaló volt. DRACSOK IMRE, Losonc ELHAGYATVA Nyár volt, ünnep. Zúgtak a harangok, templomba hívták az embereket. Balázs bácsi élete párjával is oda indult. Az idős asszony nehezen szedte a lábát, szomorú volt. Elindult, és soha többet nem tért haza. A templomban érte a halál. A férj nehezen viselte ezt a nagy csapást. Csak az vigasztalta, hogy ezután majd gyermekeiben és unokáiban leli örömét. Nem így történt. Hozzátartozói elhagyták. Végül is elhatározta: jelkeresi a HNB elnökét, hátha segít. — Küldjenek el a nyugdíjasok otthonába — könyörgött csendesen. — Tegye meg, elnök elvtárs. — Mit szólnak ehhez a gyerekei? A ráncos arcon nehezen gördült le két könnycsepp. Ez mindennél többet mondott. — Aludjon rá még egyet Balázs bácsi. Itt született, itt élte le az életét, itt temette el a jeleségét. Ha mégsem akar maradni, jöjjön el holnap. Az elnök fogta a sapkáját és elment az öreg gyerekeihez. Hiába magyarázkodott, hiába próbálta jobb belátásra bírni a hálátlanokat. Balázs bácsi a hangosanbeszélön búcsúzott el a falu népétől. Sokan kísérték ki az állomásra — csak a gyerekei nem voltak ott. Idegenben talált új otthonra a munkában megöregedett ember. Szerették, tisztelték itt. De az alattomos betegség kikezdte egészségét. Két év elteltével úgy érezte, itt a vég. Egyre Inkább gyötörte a vágy szülőföldje után. — Otthon szeretnék meghalniI A nyugdíjasok otthonának vezetősége, a kezelőorvos mindent megtett, hogy vágya teljesüljön. Hiába, a gyermeki szívet továbbra is vaspáncél övezte. Könnyes szemmel búcsúzott ettől a világtól, utoljára faluja nevét emlegette — ebben volt minden: a szeretet, az otthon, az unokák, a kertek és rétek, a kiskocsma, a szomszédok, a meleg nyári esték — az élet. Hazaszállították. Ott nyugszik szeretett felesége mellett. A temetésére elment az egész falu — csak gyermekei, hozzátartozói nem. • Igaz történet. Szomorú, de nem egyedülálló. Éppen ezért írtam meg. GUBRICA Sándor, Sávoly ERROL-ARRŰL A TORNALJAI EFSZ a példás szövetkezetek közé tartozik. Ez év januárjában 8000 baromfit adnak a közellátásnak A múlt év eredményes gazdálkodását hadd tükrözze néhány számadat: a tervezett 800 mázsa hús helyett 1000 mázsát és 214 000 liter tej helyett 326 000 litert adtak el. Az 1966-os évre is nagy terveket szőnek. Bozó Jenő, Rimaszombat A FÜLEKI Állami Gazdaság új, egyemeletes irodaépületet kapott, melyben 23 iroda, egy ülésterein és üzemi konyha van. A régi irodahelyiségeket most tatarozzák, ott lesz a nyugdíjasok otthona. Meidlich Kálmán, Párkánynána A KOMAROMI kórház bőrgyógyászati osztályáról érkezett az a levél, amelyet 18 beteg írt alá. Valamennyien ápolásukkal és ellátásukkal kapcsolatosan megelégedésüket fejezik ki. Köszönetet mondanak dr. Kürthy Istvánnak, az osztály főorvosának, valamint Benes Márta, Kányái Rozália, Leikert Anna nővéreknek és Szépe Ilonának. A CSEMADOK oroszkai helyi szervezete a napokban Semmelweis emlékestet rendezett. A száz éve elhunyt világhírű magyar orvos munkásságáról, érdemeiről dr. Mészáros Sándor, oroszkai gyermekorvos tartott előadást. Az emlékest alkalmából a csatai Csillag irodalmi színpad felújította és bemutatta Édesanyám című összeállítását. 0. L. Kényszer fogyókúra Az orvosok szerint az infarktus egyik oka a túltápláltság. Ez a veszély nem fenyegeti a nagymegyeri tizenkétéves iskola íizemi konyháján étkező diákokat és pedagógusokat. Itt a szakácsnők már tisztában vannak az infarktus okozójával és iparkodnak, hogy a tőlük telhető legkevésbé ízletes, legkisebb kalória tartalmú ebéd kerüljön kosztosaik asztalára. Utána jártam: A konyha személyzete védekezett, hogy nincs miből főzni, nem kapnak húst és a burgonya is rossz. Megértem, hogy 3,95 koronából nem lehet császári ebédeket főzni, főleg akkor nem, ha ezt az összeget ki sem merítik. 1964ben 22 000 koronát „takarítottak meg", míg az elmúlt évben 17 000-et. A konyhavezetőt az illetékes szervek ezért még meg is dicsérték. Kit kell tulajdonképpen felelősségre vonni az ügyben, ezt döntse el a vezetőség maga. Ml pedagógusok, diákok magyarázatot kérünk! ZIRIG ÁRPÁD tanító, Nagymegyer egri viktor ILONA Riadtan néztem rá. Nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy Idegennel szót értsek. — Nem értem, mit akar tőlem? Az ember az igazolványát mutatta, a nevét és rangját is bemondta, de nagy izgalmamban nem jegyeztem meg. Mindegy, rendőrtiszt, nekem ennyi elég. Ahogy figyelmesebben néztem, eszembe villant, hogy az Aranykalászban láttam. Ha sejtelmem nem csal, a civllruhás kapitány — magamban eldöntöttem, hogy annak fogom szólítani — sem az Aranykalászban, sem itt a Duna-parton nem járt véletlenül. — Mi dolga volt azzal a két fiatalemberrel! *— kérdezte. — Semmi különös, igazán semmi különös — feleltem óvatosan. A kapitány arca elfelhósödött. Aligha elégítette ki határozatlan, kibúvót kereső válaszom. A vállamra tette kezét és fürkészve nézett. — Mitől fél? Nyugodtan beszélhet. Nincs mitől tartania. Már nem feszélyezett, hogy oly állhatatosan rajtam felejti tekintetét. Csalódást olvastam le a kapitány arcáról. — Ez így nem jó, fiatalember! Valami Itt nincs rendben és maga nem beszél — mondta sajnálkozva, és megint oly hosszan figyelt, hogy zavaromban le kellett sütnöm a szememet. Rendőrségi ember még sohasem vallatott, idézést sem kaptam, hogy valamiben tanúságot tegyek, félelemmel és zavarral vegyes viszolygás támadt ezért bennem, noha a kapitány magatartása barátságos volt, és egy pillanatig sem éreztette velem, hogy keményebb, hivatalos hanggal élhetne. — Ha nem tévedek, megfenyegették. Használna magának, nekünk is, ha mindent nyíltan elmondana. Oly barátságos volt a hangja, hogy felelnem kellett. — Igen, megfenyegettek. — Miért tették? t— Egy lány miatt! — Sejtettem — bólintott a kapitány. — Ha azt akarja, hogy segítsek, többet kellene tudnom. Mondjon el mindent szép sorjában. Fejbe kólintott, s úgy kiforgatott ennek az órának minden perce, hogy talán arra sem tudtam volna hamarjában felelni, ha a nevem kérdezi. Hol is kezdtem volna el a vallomást? Az első találkozásunknál vagy ott, hogyan rémült el, amikor az aranyóra kiborult a táskájából? Nem, Ilona nevét nem szabad elárulnom, már az is meggondolatlanság volt, hogy kifecsegtem: egy lány miatt fenyegettek meg. Egyszerre elfogott a kétségbeesés, mintha kiszaladt volna lábam alól a talaj, és beleszédülnék egy fekete szakadékba, felkiáltottam: — Tartóztassa le azt a két gazembert! — Miért? Megfenyegettek, hogy leütnek, a Dunába löknek. A kapitány a karomra tette kezét. — Jöjjön, üljünk le! Arra a padra ültünk, amelyen Ilonát vártam. Az a két vadember valahol a híd táján Járhatott, nem láthatták, kivel beszélgetek Itt és nem tudhatták, hogy róluk folyik a szó. A sétálók ügyet sem vetettek ránk, aligha sejthette köztük valaki, hogy a közbiztonsági szolgálat tisztje vallat — mert bármily jó indulatú és baráti volt a beszélgetés, én szorongó szívvel és félelemmel vallatásnak éreztem. Kábán bámultam a kapitányra és elkeseredetten ömlött belőlem a panasz: — Itt a Ligetben felkötöttek egy fiút. Csupa heccből! Az utolsó pillanatban vágták el a kötelet... Ezt is nézik, eltűrik? Gyereklányok prostituálják magukat Nincs bizonyíték? A tény nem elég?... Ki a felelős? Miért teszik? Játékból, gonoszságból, unalomból? Ha nem a nyomor kergeti őket az utcára, akkor mi? Erre feleljen! — Ne olyan haragosan, Ács elvtárs! Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy nem tudunk mindenről... Sajnos, vannak ilyen esetek. Azok a rabiósdit játszók, meg a gyereklányok ott vannak, ahol lenniük kell. Talán sikerül rendes életre nevelni őket... Többre jutnánk, ha most egy keveset erről ls elbeszélgetnénk... Nem azért tartom szemmel ezeket a rendbontókat, hogy lakat alá tegyem őket... Csodálkozik?... Megértem, hogy el van keseredve, és csak büntetni szeretne. Pedig nem büntetni, hanem segíteni kell, megmenteni azokat a keveseket, akik ott vannak a peremen — zuhanás előtt vagy már zuhanóban, és akiket vissza kell rántanunk. Oly melegség áradt a hangjából, hogy nem láttam benne többé nyomozó, rendőrségi embert, inkább egy öreg barátot, aki egyszerű, józan szavakkal arról akar meggyőzni, ha igaz az, hogy a mi rendünk, a szocializmus végső célja az ember boldogsága, akkor felelősséggel tartozunk azokért is, akik nemegyszer talán önhibájukon kívül félreslklottak, rossz útra jutottak, és ezért a jövőnkből ki vannak rekesztve. — Az a két félrecsúszott fickó, akik megfenyegették, előbb-utóbb horogra kerül — jegyezte meg a kapitány. — Egyszer mindegyik elcsúszik. Ki előbb, ki utóbb. Ehhez persze segítség kell. Most a magáé... Az egyik lányt, kivel járnak, jól ismerem... a Rózsit... A másikat még nem. Ö volna? ö! — Nehezen lehet magát szóra bírni. így nem jó .., Vagy nem akarna segíteni? (Folytatjuk) ÚJ sz 1966. I. 21. 4