Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-21 / 20. szám, péntek

Ä Ben Barka-ügy fejleményei viharos napokat okoztak Franciaországban A kormány keresi a botrányból kivezető utat • A titkos szolgálat is cinkos volt • Bonyodalmak várhatók Marok­kóban is Ben Barkának, a marokkói ellenzéki mozgalom száműze­tésben élő vezetőjének Párizs­ból történt elrablása ma már minden fórumot foglalkoztató botránnyá vált Franciaország­ban. A De Gaulle elnökletével megtartott szerdal miniszterta­nács ülésén a Ben Barka-ügy fejleményei mellett minden más ügy eltörpült. A kormány szóvivője hangsúlyozta, hogy a kormány min­denre való te-i kintet nélküli teljes világossá-|§ got derít az.. ügyre, s levon-? " '^p.™ ja a szükséges| belső és külsői következteté­seket. A kormány a| belső következ-l menyek Jegyében máris gyors döntéseket hozott a francia rendőri és bírói szervezetekkel kapcsolatban. A kémelhárítás jelenlegi főnökét, Jacquter tá­bornokot már le ls váltották. A szervezetet, amely eddig közvetlenül a miniszterelnök alá tartozott, a hadügyminisz­ter hatáskörébe utalták, és új főnöke Guibaud tábornok, aki eddig a hadseregben szolgált. Jelentős módosítást hajtanak végre a rendőrség és a titkos­szolgálat, valamint a rendőr­ség és az igazságszolgáltatás kapcsolatábau is. A francia közvélemény szé­gyenkezve kíséri a marokkói haladó politikus elrablását, az ügy kivizsgálásában tanúsított rejtélyes lassúságot, a koro­natanú, Georges Ftgon titokza­tos halálát. Különös dolog, hogy Figon haláláról csak az ügyész állítja, hogy öngyilkos­ság. A lapok túlnyomó része — bizonyítékok híján — csak „különös körülmények között bekövetkezett haláláról" be­szél. Párizsban mindenki tudja, hogy Figon, aki a Ben Barka­ügy minden fázisában jelen volt, az elfogatási parancs el­lenére Itt sétált a fővárosban, szinte naponta nyilatkozott a sajtónak, de „nem tudták" el­fogni. Viszont túl sokat tudott ai ügyről, az ügyben szereplő sze­mélyekről, úgyhogy sokat be­szélhetett volna, ha hétfő este nem hal meg. A házmester, aki jelen volt a letartóztatást kí­sérletnél, nem biztos benne, hogy lövés volt-e az a zaj, amit hallott, de arra emlékszik, hogy a pisztolyt nem látta a halott Figon mellett. A házmes­ter nyilatkozata után hivata­losan közölték, hogy a pisztoly Figon behajlított karja alatt volt, a karjára viszont ráesett, azon feküdt arccal a padlón és fejjel az udvarra nyíló kis ablak felé, amelyen át állító­lag el akart menekülni. A hét­fő esti események különböző leírásaiból egyesek feltételezik, hogy a halát nem a megadott időpontban állt be. A kormány szóvivője közöl­te, hogy De Gaulle a minisz­tertanács ülésén bejelentette: Erhard kancellár párizsi láto­gatása után, február közepén sajtóértekezleten foglalkozik majd a Ben Barka üggyel. A Ben Barka üggyel kapcso­latban a francia határokon erő­sítették az ellenőrzést. Valószl­nőleg így akarják megakadá­lyozni, hogy a botrányba bele­keveredett személyek elhagy­ják Franciaország területét. Mulay Ali, Marokkó párizsi nagykövete hazautazott, hogy 11. Hasszán királlyal tárgyaljon a Ben Barka-ügy fejleményei­ről. Kijelentette, hogy az ügyet kizárólag Franciaország ügyé­nek tekinti, s tagadja Ufkir tá­bornok részvételét a botrány­ban. Abdel Kader Ben Barka, a meggyilkolt marokkót ellenzéki politikus fivére a Parts-Presse tudósítójának adott nyilatkoza­tában utalt arra, hogy a kirá­lyi udvarban élő bizonyos „sö­tét erők" azért állították félre az útból Ben Barkát, mert egy­részt rossz szemmel nézték a király közeledését az ellenzék vezetőjéhez, másrészt esetleg hatalmi vetélytársat láttak Ben Barka személyében. néhány sorban A LENGYEL Egyesült Mun­káspárt küldöttsége tegnap el­utazott a magyar fővárosból. NKRUMAH elnök tegnap Ma­kariosz ciprusi elnökkel tár­gyalt, aki négynapos hivatalos látogatáson Ghanában tartóz­kodik. FIDEL CASTRO kubai minisz­terelnök a trikontinentális ér­tekezleten résztvevő afrikai, ázsiai és latin-amerikai küldöt­tek csoportjával megmászta a Plco Portrerlllot, a Sierre del Escambray hegység egyik leg­magasabb csúcsát. A DAHOMEYI rendőrfőnök felszólította Wang Wejt, az Oj Kína hírügynökség cotonoui tudósítóját, hogy három napon belül hagyja ei az országot. TITO jugoszláv elnök fogadta Puzanovot, a Szovjetunió belg­rádi nagykövetét. A OIVSZ végrehajtó bizottsá­ga Nicosiában ülésezik. A ja­nuár 24-ig tartó ülésen 54 or­szág 100 küldötte vesz részt. KAMBODZSÁBAN ünnepélye­sen megnyitották a Phom Penht Sihanoukville-vel összekötő vas­útvonal első szakaszát. Ez Kam­bodzsa első olyan vasútvonala, melyet függetlensége elnyerése után saját erejéből épített. AZ AMERIKAI légierő a van­denbergi támaszpontról mester­séges holdat bocsátott fel, melynek küldetését nem ismer­tették. Csupán annyit közöltek, hogy a mesterséges holdat At­las-Agena típusú rakéta segítsé­gével juttatták keringési pá­lyájára. GROMIKO szovjet és Sitna japán külügyminiszter tegnap folytatta szerdán megkezdett tárgyalásait. ALOIS NEUMAN igazságügyi miniszter, a Kubában tartózko­dó csehszlovák küldöttség ve­zetője látogatást tett Ramírez­nál, a legfelsőbb bíróság elnö­kénél. Koszigin üdvözlete Indira Gandhihoz Újból sztrájkkal fenyegetőznek a belga orvosok MEGISMÉTLŐDIK 1 964 ? Brüsszel (CTK) — A belga orvosok ultimátumot intéztek Harmel miniszterelnökhöz, s figyelmeztették, hogy február 28-án sztrájkba lépnek, ha a kormány nem szünteti meg az Ingyenes gyógykezelés rendsze­rét, melyet a betegbiztosítási törvény értelmében egyes kór­házakban vezettek be. A bel­giumi orvosok kétharmadát egyesítő Országos Orvosszövet­ség ultimátuma szerint az or­vosok követelésük teljesítése esetén hajlandók lemondani az orvosi tiszteletdíjnak néhány nappal ezelőtt az ő részükről történt egyoldalú 25 százalékos felemeléséről. Az ingyenes gyógykezelés ellen már 1964­ben ls sztrájkoltak. A közvélemény általános elé­gedetlensége arra késztette a kormányt, hogy megtiltsa az orvosi tiszteletdíjak 25 száza­lékos felemelését, helyette öt­százalékos pótlékot ígért az or­vosoknak. Az orvosok azonban hallani sem akarnak erről a kompromisszumos megoldásról, s félbeszakították tárgyalásai­kat a kormány megbízottjai­val. Az 1964-es általános orvos­sztrájk megismétlődésének ve­szélye tehát ismét fennáll. Alekszei Koszigin szovjet kormányfő szerencsekívánatait fejezte ki Indira Gandhinak, miniszterelnökké történt kine­vezése alkalmából. Nagy megelégedéssel vettük tudomásul — hangzik a szovjet kormányfő üdvözlete — hogy Ön vállalta azokat a magas kö­telezettségeket, amelyeket ko­rábban olyan kiváló indiai ál­lamférfiak töltöttek be, mint Dzsvaharlal Nehru és méltó kö­vetője Lal Bahadur Sasztri. ök mind a ketten sokat tettek or­szágaink barátságának erősí­téséért, fáradságot nem kímél­ve törekedtek az el nem ka­telezettség politikájának, a bé­ke ós a nemzetközi együttmű­ködés megszilárdítására Irá­nyuló politikának megvalósítá­sáért. Ennek az irányvonalnak felel meg a nemrég elfogadott taskenti nyilatkozat, amely In­dia és Pakisztán népeinek alap­vető érdekeit szolgálja. Meggyőződésünk, hogy az ön kormánya Nehru útját fogja követni és Nehru eszméit fogja megvalósítani — fejezte be üzenetét Koszigin. NEVEK, POLITIKUSOK, ÁLLAMFÉRFIAK Indira Gandhi INDIRA GANDHI Valamennyi haladó szellemű indiai hő vágya volt, hogy az elhunyt Sasztri megüresedett helyére olyan személy kerül­jön, aki továbbra is Nehru szel­lemében irányítja az. ország ügyeit és híven teljesíti majd Sasztri végrendeletét, vagyis gondoskodik a taskenti nyilat­kozat rendelkezéseinek mielőb­bi végrehajtásáról. Ki lehetett ai § kalmasabb erre| a feladatra | mint Indirt Gandhi asszony, 1 eddigi tájékoz | tatásügyi mi |l niszter, Nehrv egyetlen leánya i aki már zsengi | ifjúkorában ki vette részét a függetlenségi harcbői ós a to­vábbiakban is gyümölcsözően tevékenykedett felszabadult hazájában? Ezt belátta a mi­niszterelnöki poszt többi váro­mányosa is (a jobboldali De­szai kivételével] és önkéntesen lemondtak jelöltségükről. A Nemzeti Kongresszus Párt ezu­tán január 19-én Indira Gandhi asszonyt választotta parlamenti vezérévé. Mivel a Kongresszus Párt a leghatalmasabb kor­mányzó párt Indiában, parla­menti vezére automatikusan miniszterelnöke is. A világ má­sodik legnépesebb országában tehát most első ízben nő tölti be ezt a magas állami tisztsé­get. A világtörténelemben erre eddig még csak egyszer (Cey­lonban) volt példa. Az Allahabadban született, most 48 esztendős, svájci, ox­fordi és indiai egyetemet vég­zett Indira Gandhit a mai fel­nőtt indiai generáció már gyermekkorától ismerte. Hiszen ő volt az a kisleány, akihez Az apa levelei leányához cím­mel Nehru leveleket irt a gyarmatosítók börtönéből, 3 e levelekben igyekezett a magára maradt gyermekkel megismer­tetni a legfontosabb társadal­mi és történelmi kérdéseket. Alighogy Indira felcseperedett, Gandhi eszméit hirdette a nyo­mortelepeken a páriáknak. Egykori játszótársához, Fero­ze Gandhi haladó képviselőhöz (csak névrokona volt a nagy Gandhinak) 1942-ben ment férjhez. Csakhamar mindkettő­jüket letartóztatták, és Indirát a gyarmati hatóságok különö­sen szigorú börtönfogságban tartották. A Nemzeti Kongresszus Párt­ban — melynek 21 éves kora óta tagja — Indira Gandhi fontos tisztségeket töltött be. A párt országos női bizottsá­gának élére került ős 1959-től két évig volt a párt elnöke. Indira Gandhi már a függet­lenségi harc idején legszoro­sabb és legmegbízhatóbb mun­katársa volt apjának és később a miniszterelnök hűséges kísé­rője külföldi útjain. Indira Gandhi sokat tett az indiai nép szociális és kulturá­lis színvonalának emeléséért. Számos gyermekotthont alapí­tott. Az ő érdeme, hogy manap­ság kétszer annyi gyereknek nyílik lehetősége az iskolalá­togatásra, mint 1947-ben, India függetlenné válásának évében. Tevékenysége és hatásköre mindig Jóval meghaladta « funkciója támasztotta követel­ményeket. Nem csoda tehát, hogy népszerű, és különösen a haladó körökben tekintélynek örvend. A központi kormányba Indira GrVdhi asszony 1964 nyarán, apja halála után került be. Sasztri miniszterelnök, aki őt eredetileg külügyminiszternek szánta, végül is a tájékoztatás­ügyi tárcát bízta rá. B. fi. V ajúdtak a hegyek — és ezúttal is egér született. Talán ezzel a gyakran idézett mondással lehetne a legjobban jellemezni a Lagosban megtar­tott nemzetközösségi értekez­letet. A Brit Nemzetközösség rendkívüli tanácskozására az után került sor, hogy többé­kevésbé bebizonyosodott: Ang­lia gazdasági szankcióival nem lehet térdre kényszeríteni lan Smith lázadó rendszerét. Mint emlékezetes, az elmúlt óv de­cemberében az Afrikai Egység Szervezetének tagállamai egy­hangú döntést hoztak Addisz Abebában. Eszerint, ha Anglia 1965. december 15-ig nem tesz hatékony lépéseket, hogy a dél-rhodeslai fehér telepesek törvénytelen hatalma megdől­jön, s lan Smith miniszterelnö­köt akár katonai erővel eltá­volítsák, akkor az afrikai or­szágok megtorlásként megsza­kítják diplomáciai kapcsolatai­kat Angliával. Ellentétben az általános várakozással, az af­rikai országok nagy többsége nem tett eleget Addisz Abebá­ban vállalt kötelezettségének. Mindössze kilenc ország, köz­tük a Brit Nemzetközösség két tagja, Ghana ős Tanzania sza­kított Angliával. A közösen elfogadott határozat végrehaj­tása helyett az afrikai vezetők egy része újabb értekezletek összehívását Javasolta. Így ült össze a Brit Nemzetközösség rendkívüli lagosi értekezlete. A lagosi tanácskozáson, ame­lyet január 11—12-én tartottak, nem vett részt Ghana, se Tan­zania, s Ausztrália is csak megfigyelővel képviseltette magát. A résztvevő államok mintegy fele nem képviseltet­te magát kormányfővel. A Brit Nemzetközösség rend­kívüli tanácskozását a lagosi Palace Hotelban tartották meg. Hogy elegendő helyet biztosít­ÉLIÁS BÉLA LAGOSI LEVELE Értekezlet a kaszinóban sanak az értekezlet mintegy 200 résztvevőjének ős a nigé­riai fővárosba özönlő újságíró­hadnak, ideiglenesen ki kel­lett ürítenie a Palace Hotel já­tékkaszinójának helyiségeit is. Ez az Intézkedés szarkaszti­kus megjegyzésekre késztette a nemzetközi sajtó képviselőit A helyszín — mondották — a lagosi játékkaszinó, s a tét — Rhodesia. Csupán az volt a nagy kérdés, hogyan játszik majd Harold Wilson angol munkáspárti miniszterelnök. A válaszra nem kellett sokáig várni. Wilson ugyanis már megérkezésekor leszögezte: to­vábbra sem hajlandó erőszakot alkalmazni a dél-rhodeslai lá­zadókkal szemben. — Ha lan Smlth bőrének színe nem fehér, hanem mondjuk sárga vagy fekete lenne, Anglia pillanatig sem habozna, hogy elrendelje-e a katonai beavatkozást, jegyezte meg e sorok írójának a zam­biai küldöttség egy tagja. Afrikai politikai és diplomá­ciai körök nem sokat vártak a lagosi értekezlettől. Tisztában voltak ugyanis azzal, "hogy Anglia álláspontjának gyökeres megváltozása nélkül nem lehet új fejleményre számítani a rhodesiai kérdésben. S a lago­si értekezlet vitái során min­den eddiginél világosabb lett az a tény, hogy a Brit Nemzet­közösségen belül két állam­csoportosulás van: az afrikai és a nem afrikai. Mint egy la­gosi lap Irta, valójában két nemzetközösség létezik. Már a tanácskozás első ülésén nyil­vánvalóvá vált, hogy a nem afrikai tagállamok Anglia ha­logató taktikáját támogatják. Hiába hívta fel a Nemzetközös­séget szenvedélyes hangú be­szédben Sierra Leone és Ugan­da képviselője a cselekvésre. A többség beleértve Kenyát és Malaysiát is — a gazdasági szankciók alkalmazásának foly­tatása mellett foglalt állást. Igaz, hogy amikor az afrikai vezetők egy része ki akart vo­nulni az értekezletről, Wilson kénytelen-kelletlen engedett a többség akaratának, és a záró­nyilatkozatba belevették, hogy nem tekintik ,kizártnak" a katonai beavatkozás lehetősé­gét. De hogy ez valójában mit jelent, azt elárulta Wilson, aki Lagosból való elutazásakor ki­jelentette: „Egyedül Anglia hi­vatott a katonai beavatkozás­ra, s Anglia sohasem fog erő­szakot alkalmazni bármilyen alkotmány érvényesítése érde­kében." Magyarán, a jövőben sem lehet szó a dél-rhodeslai rezsim fegyveres megdöntésé­ről. A lagosi tanácskozás afrikai résztvevőinek többsége azt szerette volna elérni, hogy Anglia vállalja: megszabott ha­táridőre felszámolja lan Smith kormányát. S ha ez nem megy gazdasági eszközökkel, Wilson kötelezi magát a fegyveres be­avatkozásra. Anglia, a nem af­rikai tagállamok többségére támaszkodva — mindkét javas­latot elutasította. Jellemző, hogy Wilson azt igyekezett el­hitetni a lagosi értekezlet résztvevőtvei, csupán hetek kérdése, s a dél-rhodesial lá­zadó rezsim összeomlik. A kommünikében viszont az sze­repel, hogy ha a gazdasági szankciók nem hozzák meg a várt eredményt, akkor július­ban újabb nemzetközösségi ta­nácskozásra ülnek össze. íme, így lett pár hétből né­hány hónap, pontosabban fél év. S így lett igazuk azoknak az afrikai vezetőknek, minde­nekelőtt Nkrumah ghanai és Nyer ere tanzaniai elnöknek, akik eleve hiábavalónak minő­sítették a lagosi értekezletet. Ismét bebizonyosodott, hogy Anglia kétkulacsos politikát folytat a rhodesiai kérdésben. Mi sem bizonyltja ezt Jobban, mint az, hogy Wilson azt Ja­vasolja Kanuda zambiai elnök­nek, egyelőre ne szakítsa meg kereskedelmi kapcsolatait Sa­lisburyval. Közismert tény, hogy Dél-Rhodesia számára létfontosságú a Zambiával való gazdasági együttműködés. Mi­nél tovább marad fenn ez a kapcsolat, annál tovább tart­hatja magát gazdaságilag lan Smith. Olyan ellentmondás ez, amit aligha érthet meg józan ésszel gondolkodó ember. Ezekután teljesen érthető, hogy a cselekvést követelő af­rikai országok kiábrándító ta­pasztaltatokkal távoztak Lagos­ból. A lagosi nemzetközösségi tanácskozás a felek szerint fö­lösleges volt. Ahogyan afrikai politikai körökben megfogal­mazták, ez az értekezlet se sikerrel, se kudarccal nem végződött. Azon egyszerű ok­nál fogva, hogy senki sem várt tőle semmit. Helytelen lenne azonban megfeledkezni vala­miről. Angliát olyan éles bírá­latok érték Zambia, Uganda és Sierra Leone részéről, ame­lyeket Wilson nem felejt el egyhamar. Hát ha még Ghana és Tanzania is jelen lett volnál Mindent egybevetve a lagosi értekezlet nem volt teljesen hasztalan. Ismét megmutatko­zott, hogy a rhodesiai kérdés végleges megoldása a függet­len Afrika, s nem Anglia ke­zében van. S minél előbb isme­ri fel ezt az Igazságot az Af­rikai Egység Szervezetének 30 tagállama, annál hamarabb ka­rülhet sor a fajgyűlölő dél­afrikai rendszer nyomdokain haladó lan Smith-kormány fel­számolására.

Next

/
Thumbnails
Contents