Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-21 / 20. szám, péntek

Ä Ben Barka-ügy fejleményei viharos napokat okoztak Franciaországban A kormány keresi a botrányból kivezető utat • A titkos szolgálat is cinkos volt • Bonyodalmak várhatók Marokkóban is Ben Barkának, a marokkói ellenzéki mozgalom száműzetésben élő vezetőjének Párizsból történt elrablása ma már minden fórumot foglalkoztató botránnyá vált Franciaországban. A De Gaulle elnökletével megtartott szerdal minisztertanács ülésén a Ben Barka-ügy fejleményei mellett minden más ügy eltörpült. A kormány szóvivője hangsúlyozta, hogy a kormány mindenre való te-i kintet nélküli teljes világossá-|§ got derít az.. ügyre, s levon-? " '^p.™ ja a szükséges| belső és külsői következtetéseket. A kormány a| belső következ-l menyek Jegyében máris gyors döntéseket hozott a francia rendőri és bírói szervezetekkel kapcsolatban. A kémelhárítás jelenlegi főnökét, Jacquter tábornokot már le ls váltották. A szervezetet, amely eddig közvetlenül a miniszterelnök alá tartozott, a hadügyminiszter hatáskörébe utalták, és új főnöke Guibaud tábornok, aki eddig a hadseregben szolgált. Jelentős módosítást hajtanak végre a rendőrség és a titkosszolgálat, valamint a rendőrség és az igazságszolgáltatás kapcsolatábau is. A francia közvélemény szégyenkezve kíséri a marokkói haladó politikus elrablását, az ügy kivizsgálásában tanúsított rejtélyes lassúságot, a koronatanú, Georges Ftgon titokzatos halálát. Különös dolog, hogy Figon haláláról csak az ügyész állítja, hogy öngyilkosság. A lapok túlnyomó része — bizonyítékok híján — csak „különös körülmények között bekövetkezett haláláról" beszél. Párizsban mindenki tudja, hogy Figon, aki a Ben Barkaügy minden fázisában jelen volt, az elfogatási parancs ellenére Itt sétált a fővárosban, szinte naponta nyilatkozott a sajtónak, de „nem tudták" elfogni. Viszont túl sokat tudott ai ügyről, az ügyben szereplő személyekről, úgyhogy sokat beszélhetett volna, ha hétfő este nem hal meg. A házmester, aki jelen volt a letartóztatást kísérletnél, nem biztos benne, hogy lövés volt-e az a zaj, amit hallott, de arra emlékszik, hogy a pisztolyt nem látta a halott Figon mellett. A házmester nyilatkozata után hivatalosan közölték, hogy a pisztoly Figon behajlított karja alatt volt, a karjára viszont ráesett, azon feküdt arccal a padlón és fejjel az udvarra nyíló kis ablak felé, amelyen át állítólag el akart menekülni. A hétfő esti események különböző leírásaiból egyesek feltételezik, hogy a halát nem a megadott időpontban állt be. A kormány szóvivője közölte, hogy De Gaulle a minisztertanács ülésén bejelentette: Erhard kancellár párizsi látogatása után, február közepén sajtóértekezleten foglalkozik majd a Ben Barka üggyel. A Ben Barka üggyel kapcsolatban a francia határokon erősítették az ellenőrzést. Valószlnőleg így akarják megakadályozni, hogy a botrányba belekeveredett személyek elhagyják Franciaország területét. Mulay Ali, Marokkó párizsi nagykövete hazautazott, hogy 11. Hasszán királlyal tárgyaljon a Ben Barka-ügy fejleményeiről. Kijelentette, hogy az ügyet kizárólag Franciaország ügyének tekinti, s tagadja Ufkir tábornok részvételét a botrányban. Abdel Kader Ben Barka, a meggyilkolt marokkót ellenzéki politikus fivére a Parts-Presse tudósítójának adott nyilatkozatában utalt arra, hogy a királyi udvarban élő bizonyos „sötét erők" azért állították félre az útból Ben Barkát, mert egyrészt rossz szemmel nézték a király közeledését az ellenzék vezetőjéhez, másrészt esetleg hatalmi vetélytársat láttak Ben Barka személyében. néhány sorban A LENGYEL Egyesült Munkáspárt küldöttsége tegnap elutazott a magyar fővárosból. NKRUMAH elnök tegnap Makariosz ciprusi elnökkel tárgyalt, aki négynapos hivatalos látogatáson Ghanában tartózkodik. FIDEL CASTRO kubai miniszterelnök a trikontinentális értekezleten résztvevő afrikai, ázsiai és latin-amerikai küldöttek csoportjával megmászta a Plco Portrerlllot, a Sierre del Escambray hegység egyik legmagasabb csúcsát. A DAHOMEYI rendőrfőnök felszólította Wang Wejt, az Oj Kína hírügynökség cotonoui tudósítóját, hogy három napon belül hagyja ei az országot. TITO jugoszláv elnök fogadta Puzanovot, a Szovjetunió belgrádi nagykövetét. A OIVSZ végrehajtó bizottsága Nicosiában ülésezik. A január 24-ig tartó ülésen 54 ország 100 küldötte vesz részt. KAMBODZSÁBAN ünnepélyesen megnyitották a Phom Penht Sihanoukville-vel összekötő vasútvonal első szakaszát. Ez Kambodzsa első olyan vasútvonala, melyet függetlensége elnyerése után saját erejéből épített. AZ AMERIKAI légierő a vandenbergi támaszpontról mesterséges holdat bocsátott fel, melynek küldetését nem ismertették. Csupán annyit közöltek, hogy a mesterséges holdat Atlas-Agena típusú rakéta segítségével juttatták keringési pályájára. GROMIKO szovjet és Sitna japán külügyminiszter tegnap folytatta szerdán megkezdett tárgyalásait. ALOIS NEUMAN igazságügyi miniszter, a Kubában tartózkodó csehszlovák küldöttség vezetője látogatást tett Ramíreznál, a legfelsőbb bíróság elnökénél. Koszigin üdvözlete Indira Gandhihoz Újból sztrájkkal fenyegetőznek a belga orvosok MEGISMÉTLŐDIK 1 964 ? Brüsszel (CTK) — A belga orvosok ultimátumot intéztek Harmel miniszterelnökhöz, s figyelmeztették, hogy február 28-án sztrájkba lépnek, ha a kormány nem szünteti meg az Ingyenes gyógykezelés rendszerét, melyet a betegbiztosítási törvény értelmében egyes kórházakban vezettek be. A belgiumi orvosok kétharmadát egyesítő Országos Orvosszövetség ultimátuma szerint az orvosok követelésük teljesítése esetén hajlandók lemondani az orvosi tiszteletdíjnak néhány nappal ezelőtt az ő részükről történt egyoldalú 25 százalékos felemeléséről. Az ingyenes gyógykezelés ellen már 1964ben ls sztrájkoltak. A közvélemény általános elégedetlensége arra késztette a kormányt, hogy megtiltsa az orvosi tiszteletdíjak 25 százalékos felemelését, helyette ötszázalékos pótlékot ígért az orvosoknak. Az orvosok azonban hallani sem akarnak erről a kompromisszumos megoldásról, s félbeszakították tárgyalásaikat a kormány megbízottjaival. Az 1964-es általános orvossztrájk megismétlődésének veszélye tehát ismét fennáll. Alekszei Koszigin szovjet kormányfő szerencsekívánatait fejezte ki Indira Gandhinak, miniszterelnökké történt kinevezése alkalmából. Nagy megelégedéssel vettük tudomásul — hangzik a szovjet kormányfő üdvözlete — hogy Ön vállalta azokat a magas kötelezettségeket, amelyeket korábban olyan kiváló indiai államférfiak töltöttek be, mint Dzsvaharlal Nehru és méltó követője Lal Bahadur Sasztri. ök mind a ketten sokat tettek országaink barátságának erősítéséért, fáradságot nem kímélve törekedtek az el nem katelezettség politikájának, a béke ós a nemzetközi együttműködés megszilárdítására Irányuló politikának megvalósításáért. Ennek az irányvonalnak felel meg a nemrég elfogadott taskenti nyilatkozat, amely India és Pakisztán népeinek alapvető érdekeit szolgálja. Meggyőződésünk, hogy az ön kormánya Nehru útját fogja követni és Nehru eszméit fogja megvalósítani — fejezte be üzenetét Koszigin. NEVEK, POLITIKUSOK, ÁLLAMFÉRFIAK Indira Gandhi INDIRA GANDHI Valamennyi haladó szellemű indiai hő vágya volt, hogy az elhunyt Sasztri megüresedett helyére olyan személy kerüljön, aki továbbra is Nehru szellemében irányítja az. ország ügyeit és híven teljesíti majd Sasztri végrendeletét, vagyis gondoskodik a taskenti nyilatkozat rendelkezéseinek mielőbbi végrehajtásáról. Ki lehetett ai § kalmasabb erre| a feladatra | mint Indirt Gandhi asszony, 1 eddigi tájékoz | tatásügyi mi |l niszter, Nehrv egyetlen leánya i aki már zsengi | ifjúkorában ki vette részét a függetlenségi harcbői ós a továbbiakban is gyümölcsözően tevékenykedett felszabadult hazájában? Ezt belátta a miniszterelnöki poszt többi várományosa is (a jobboldali Deszai kivételével] és önkéntesen lemondtak jelöltségükről. A Nemzeti Kongresszus Párt ezután január 19-én Indira Gandhi asszonyt választotta parlamenti vezérévé. Mivel a Kongresszus Párt a leghatalmasabb kormányzó párt Indiában, parlamenti vezére automatikusan miniszterelnöke is. A világ második legnépesebb országában tehát most első ízben nő tölti be ezt a magas állami tisztséget. A világtörténelemben erre eddig még csak egyszer (Ceylonban) volt példa. Az Allahabadban született, most 48 esztendős, svájci, oxfordi és indiai egyetemet végzett Indira Gandhit a mai felnőtt indiai generáció már gyermekkorától ismerte. Hiszen ő volt az a kisleány, akihez Az apa levelei leányához címmel Nehru leveleket irt a gyarmatosítók börtönéből, 3 e levelekben igyekezett a magára maradt gyermekkel megismertetni a legfontosabb társadalmi és történelmi kérdéseket. Alighogy Indira felcseperedett, Gandhi eszméit hirdette a nyomortelepeken a páriáknak. Egykori játszótársához, Feroze Gandhi haladó képviselőhöz (csak névrokona volt a nagy Gandhinak) 1942-ben ment férjhez. Csakhamar mindkettőjüket letartóztatták, és Indirát a gyarmati hatóságok különösen szigorú börtönfogságban tartották. A Nemzeti Kongresszus Pártban — melynek 21 éves kora óta tagja — Indira Gandhi fontos tisztségeket töltött be. A párt országos női bizottságának élére került ős 1959-től két évig volt a párt elnöke. Indira Gandhi már a függetlenségi harc idején legszorosabb és legmegbízhatóbb munkatársa volt apjának és később a miniszterelnök hűséges kísérője külföldi útjain. Indira Gandhi sokat tett az indiai nép szociális és kulturális színvonalának emeléséért. Számos gyermekotthont alapított. Az ő érdeme, hogy manapság kétszer annyi gyereknek nyílik lehetősége az iskolalátogatásra, mint 1947-ben, India függetlenné válásának évében. Tevékenysége és hatásköre mindig Jóval meghaladta « funkciója támasztotta követelményeket. Nem csoda tehát, hogy népszerű, és különösen a haladó körökben tekintélynek örvend. A központi kormányba Indira GrVdhi asszony 1964 nyarán, apja halála után került be. Sasztri miniszterelnök, aki őt eredetileg külügyminiszternek szánta, végül is a tájékoztatásügyi tárcát bízta rá. B. fi. V

ajúdtak a hegyek — és ezúttal is egér született. Talán ezzel a gyakran idézett mondással lehetne a legjobban jellemezni a Lagosban megtartott nemzetközösségi értekezletet. A Brit Nemzetközösség rendkívüli tanácskozására az után került sor, hogy többékevésbé bebizonyosodott: Anglia gazdasági szankcióival nem lehet térdre kényszeríteni lan Smith lázadó rendszerét. Mint emlékezetes, az elmúlt óv decemberében az Afrikai Egység Szervezetének tagállamai egyhangú döntést hoztak Addisz Abebában. Eszerint, ha Anglia 1965. december 15-ig nem tesz hatékony lépéseket, hogy a dél-rhodeslai fehér telepesek törvénytelen hatalma megdőljön, s lan Smith miniszterelnököt akár katonai erővel eltávolítsák, akkor az afrikai országok megtorlásként megszakítják diplomáciai kapcsolataikat Angliával. Ellentétben az általános várakozással, az afrikai országok nagy többsége nem tett eleget Addisz Abebában vállalt kötelezettségének. Mindössze kilenc ország, köztük a Brit Nemzetközösség két tagja, Ghana ős Tanzania szakított Angliával. A közösen elfogadott határozat végrehajtása helyett az afrikai vezetők egy része újabb értekezletek összehívását Javasolta. Így ült össze a Brit Nemzetközösség rendkívüli lagosi értekezlete. A lagosi tanácskozáson, amelyet január 11—12-én tartottak, nem vett részt Ghana, se Tanzania, s Ausztrália is csak megfigyelővel képviseltette magát. A résztvevő államok mintegy fele nem képviseltette magát kormányfővel. A Brit Nemzetközösség rendkívüli tanácskozását a lagosi Palace Hotelban tartották meg. Hogy elegendő helyet biztosítÉLIÁS BÉLA LAGOSI LEVELE Értekezlet a kaszinóban sanak az értekezlet mintegy 200 résztvevőjének ős a nigériai fővárosba özönlő újságíróhadnak, ideiglenesen ki kellett ürítenie a Palace Hotel játékkaszinójának helyiségeit is. Ez az Intézkedés szarkasztikus megjegyzésekre késztette a nemzetközi sajtó képviselőit A helyszín — mondották — a lagosi játékkaszinó, s a tét — Rhodesia. Csupán az volt a nagy kérdés, hogyan játszik majd Harold Wilson angol munkáspárti miniszterelnök. A válaszra nem kellett sokáig várni. Wilson ugyanis már megérkezésekor leszögezte: továbbra sem hajlandó erőszakot alkalmazni a dél-rhodeslai lázadókkal szemben. — Ha lan Smlth bőrének színe nem fehér, hanem mondjuk sárga vagy fekete lenne, Anglia pillanatig sem habozna, hogy elrendelje-e a katonai beavatkozást, jegyezte meg e sorok írójának a zambiai küldöttség egy tagja. Afrikai politikai és diplomáciai körök nem sokat vártak a lagosi értekezlettől. Tisztában voltak ugyanis azzal, "hogy Anglia álláspontjának gyökeres megváltozása nélkül nem lehet új fejleményre számítani a rhodesiai kérdésben. S a lagosi értekezlet vitái során minden eddiginél világosabb lett az a tény, hogy a Brit Nemzetközösségen belül két államcsoportosulás van: az afrikai és a nem afrikai. Mint egy lagosi lap Irta, valójában két nemzetközösség létezik. Már a tanácskozás első ülésén nyilvánvalóvá vált, hogy a nem afrikai tagállamok Anglia halogató taktikáját támogatják. Hiába hívta fel a Nemzetközösséget szenvedélyes hangú beszédben Sierra Leone és Uganda képviselője a cselekvésre. A többség beleértve Kenyát és Malaysiát is — a gazdasági szankciók alkalmazásának folytatása mellett foglalt állást. Igaz, hogy amikor az afrikai vezetők egy része ki akart vonulni az értekezletről, Wilson kénytelen-kelletlen engedett a többség akaratának, és a zárónyilatkozatba belevették, hogy nem tekintik ,kizártnak" a katonai beavatkozás lehetőségét. De hogy ez valójában mit jelent, azt elárulta Wilson, aki Lagosból való elutazásakor kijelentette: „Egyedül Anglia hivatott a katonai beavatkozásra, s Anglia sohasem fog erőszakot alkalmazni bármilyen alkotmány érvényesítése érdekében." Magyarán, a jövőben sem lehet szó a dél-rhodeslai rezsim fegyveres megdöntéséről. A lagosi tanácskozás afrikai résztvevőinek többsége azt szerette volna elérni, hogy Anglia vállalja: megszabott határidőre felszámolja lan Smith kormányát. S ha ez nem megy gazdasági eszközökkel, Wilson kötelezi magát a fegyveres beavatkozásra. Anglia, a nem afrikai tagállamok többségére támaszkodva — mindkét javaslatot elutasította. Jellemző, hogy Wilson azt igyekezett elhitetni a lagosi értekezlet résztvevőtvei, csupán hetek kérdése, s a dél-rhodesial lázadó rezsim összeomlik. A kommünikében viszont az szerepel, hogy ha a gazdasági szankciók nem hozzák meg a várt eredményt, akkor júliusban újabb nemzetközösségi tanácskozásra ülnek össze. íme, így lett pár hétből néhány hónap, pontosabban fél év. S így lett igazuk azoknak az afrikai vezetőknek, mindenekelőtt Nkrumah ghanai és Nyer ere tanzaniai elnöknek, akik eleve hiábavalónak minősítették a lagosi értekezletet. Ismét bebizonyosodott, hogy Anglia kétkulacsos politikát folytat a rhodesiai kérdésben. Mi sem bizonyltja ezt Jobban, mint az, hogy Wilson azt Javasolja Kanuda zambiai elnöknek, egyelőre ne szakítsa meg kereskedelmi kapcsolatait Salisburyval. Közismert tény, hogy Dél-Rhodesia számára létfontosságú a Zambiával való gazdasági együttműködés. Minél tovább marad fenn ez a kapcsolat, annál tovább tarthatja magát gazdaságilag lan Smith. Olyan ellentmondás ez, amit aligha érthet meg józan ésszel gondolkodó ember. Ezekután teljesen érthető, hogy a cselekvést követelő afrikai országok kiábrándító tapasztaltatokkal távoztak Lagosból. A lagosi nemzetközösségi tanácskozás a felek szerint fölösleges volt. Ahogyan afrikai politikai körökben megfogalmazták, ez az értekezlet se sikerrel, se kudarccal nem végződött. Azon egyszerű oknál fogva, hogy senki sem várt tőle semmit. Helytelen lenne azonban megfeledkezni valamiről. Angliát olyan éles bírálatok érték Zambia, Uganda és Sierra Leone részéről, amelyeket Wilson nem felejt el egyhamar. Hát ha még Ghana és Tanzania is jelen lett volnál Mindent egybevetve a lagosi értekezlet nem volt teljesen hasztalan. Ismét megmutatkozott, hogy a rhodesiai kérdés végleges megoldása a független Afrika, s nem Anglia kezében van. S minél előbb ismeri fel ezt az Igazságot az Afrikai Egység Szervezetének 30 tagállama, annál hamarabb karülhet sor a fajgyűlölő délafrikai rendszer nyomdokain haladó lan Smith-kormány felszámolására.