Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-20 / 19. szám, csütörtök

A Rudé právo í Pravda hasábjairó

l KEZDEMÉNYEZÉS ÉS ANYAGI FEDEZET VITA A XIII. KONGRESSZUS TfZISElROL Szocialista társadalmunk csak a marxista tudomány alapján fejlődhet Beszélgetés SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatójával ' A CSKP XIII. kongresszusát előkészítő tézisek nyomatékosan hangsúlyozzák a tudomány jelentőségét a szocialista társadalom és gazdaság fejlesztésében. Vonatkozik ez a megállapodás a tudományok valamennyi ágára, így a társadalomtudományokra is. „Kívánatos volna — olvashatjuk a tézisekben —, hogy a marxizmus—leninizmus megismerő és átalakító funkciója szembetűnőbben érvényesüljön a társadalmi M fejlődés új jelenségeinek, irányzatainak és szükségleteinek feltárásában." Milyen következtetések hárulnak e megállapításokból a társadalomtudományokra, elsősorban a marxista filozófiára? Hogyan, miként látják a társadalomtudományok Í

helyzetét e tudományágak művelői? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szántó László akadémikussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatójával. 0 A szocialista társadalom fejlesztése elválaszthatatlan a marxiz

mus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésétől. Hogyan érvényesü

l a marxizmus —leninizmus megismerő és áta

lakító funkcióig a társadalmi fejlődés új jelenségeinek feltárásában? — A marxizmus keletkezése a múlt század derekán azt Jelentette, — mondja Szántó László akadémikus —, hogy a természet tudományos megismerése után a társadalom tudományos megismerése is lehetővé, valósággá vált. Marx a kapitalista társadalom tanulmányozása során felfedte annak fejlődési törvényeit, és bebizonyította, hogy a kapitalizmus előbb-utóbb megteremti azokat az anyagi és személyi feltételeket, amelyek létezését lehetetlenné, s egy új társadalmi rendszer keletkezését elkerülhetetlenné teszik. A személyi teltételek a munkásosztályban testesültek meg. Marx felismerte, hogy a társadalom fejlődésében a munkásosztály hivatott a kapitalizmus megdöntésére és a szocializmus felépítésére. A munkásosztály azonban ezt a történelmi feladatát csak abban az esetben teljesítheti, ha tevékenységében a tudományos megismerés vezeti. A társadalom megismerése egyetlen tudományának a marxizmus bizonyult. Ami pozitív eredményt a munkásság a történelemben elért, azt egyedül annak köszönheti, hogy tetteiben a marxizmus tudományára támaszkodott. A marxista elmélettel vezetett osztályharcban kialakultak az anyagi (gazdasági és társadalmi], valamint a szubjektív (szervezett munkásság és a vezető-szervező erő) feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy a szocializmus tudományából élet és valóság keletkezzék. Az oroszországi burzsoá demokratikus forradalomtól kezdve, Lenin és pártja, a szocialista forradalomba való átmenet majd minden lépését tudományos megismeréssel alapozta meg. De a Szovjetunió története a két háború közti időben is a marxizmus tudományára támaszkodott, bár ebben az időben, már több súlyos következményekkel bíró hibával volt terhelt. Mindebből látható, hogy a marxizmus—leninizmus tudományának milyen döntő fontossága volt az első munkás-paraszt állam megteremtésében. A ml népi demokráciánk keletkezésében a kezdeti nemzeti és demokratikus állapoton keresztül a mai szocialista tartalmú nemzeti bizottságokig szintén a marxizmus—leninizmus elmélete teremtő alkalmazásának az eredménye. A későbbi fejlődésben azonban nálunk ls nemkívánatos eltorzulások keletkeztek, mégpedig azért — erre itt részletesebben nem térek ki —, mert eltörültették a marxizmus—leninizmus tanítását. A marxizmus elméletének ez az eltorzulása volt az oka a fejlődésünk ütemében beállott lassúbbodásnak. Húszéves fejlődésünk során kialakultak azok a kvantitatív tényezők, — mondjuk a népgazdaságban —, amelyek kvalitatíve más, új és Jobb irányítást kívánnak. A párt XIII. kongresszusa hivatott arra, hogy a gazdasági és általában a társadalmi vezetés és irányítás fő elveit megalkossa. A marxizmus-leninizmus alkotó továbbfejlesztéséről szólva meg kell állapítanunk, hogy ebben az új rendszerű gazdasági és társadalmi irányítás kidolgozásában, jelentős szerep hárult a társadalomtudományokra, főként a közgazdaságtudományra. 0 Milyen feladatok megoldása hárul most a társadalomtudományokra és főleg a marxista filozófiára? — A szocializmus építésének folyamatában a gyakorlat fejlődésével mind nagyobb feladatok hárulnak a marxizmus —leninizmus elméletére, különösképpen a marxista filozófiára. A marxista filozófia fejlődése azonban szorosan összefügg nemcsak a többi társadalomtudományokkal, hanem a természettudományokkal és a a műszaki tudományokkal ls. A filozófia ugyanis az egyes tudományok által felfedett új ismereteket, tényeket általánosítás, absztrahálás és szintetizálás útján tudományos világképpé formálja. Az emberekben a tudományos világnézet kialakítása a marxista filozófia elsődleges feladata, de nem egyetlen feladata. A tudományos világkép, és benne az ember helyének, szerepének és jelentőségének kialakításán kívül, a filozófia vizsgálja a társadalom, a természet és a gondolkodás legfőbb törvényszerűségeit, és általános érvényű módszert, logikát és gnoszeológiát dolgoz ki, s nyújt az összes konkrét tudományágaknak. Viszont, hogy ezt a feladatát a filozófia teljesíthesse, le kell győznie bizonyos nemkívánatos, sőt ellenséges hatásokat: a burzsoá ideológia, filozófia és szociológia hatását, és a mi társadalmi életünk fejlődésében mutatkozó helytelen jelenségek ideológiai megnyilvánulásait. Ha kritikus szemmel nézzük politikai, gazdasági, tudományos és általában kulturális életünket, akkor sok elgondolkoztató jelenséget láthatunk. Semmi esetre sem nevezhetjük egészséges jelenségnek azt, hogy 20 év múltán is sok olyan hangot hallani, amelyek szerint a társadalomtudományok általában, a marxista filozófia pedig különösképpen nem tudomány. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a szemében a marxizmus—leninizmus nem tudomány. Ezt az ártalmas Jelenséget le kell küzdenünk. Az sem az egészség Jele, hogy amikor Lenin százszor is hangsúlyozta: nincs az a társadalomtudomány vagy természettudomány, amely kibírná a burzsoá ideológia nyomását, ha nincs felfegyverezve a dialektikus materializmus világnézetével, ezt egyes tudományos körökben gúnnyal fogadják. Nem marxista nézet az sem, amely a szocializmus építését szinte kizárólag a termelőerők, s ezen belül a technika fejlesztésére redukálja és mellőzi a termelési viszonyok, meg a társadalmi viszonyok fejlesztését. Pedig akármi ls történik, nem lehet elvitatni Marx igazát, amely szerint a termelési viszonyok minősége határozza meg a társadalom kapitalista vagy szocialista jellegét. — A termelőerők és főleg a technika ilyen egyoldalú fejlesztésének elmélete azonkívül hogy helytelen, azzal a káros következménnyel is Jár, hogy elősegíti a burzsoá Ideológia egyik divatos, ám annál veszélyesebb változatának hatását, befolyását az emberek gondolkozására. Az „egységes ipari társadalom" elméletére gondolok. A háború utáni időkben dívott „új kapitalizmus"-nak nevezett elmélet már elkopott és már nem vonzó. Túlságosan átlátszónak és nem bizonyíthatónak mutatkoztak az érvei. Oj szellemi mézesmadzagra volt szükség. Az „egységes Ipari társadalom" teóriája van hivatva ezt szolgálni. Ez az elmélet a társadalom fejlődését kizárólag a technika fejlődésére redukálja. S mivel a technika az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban azonos irányban fejlődik, a burzsoázia ezen ideológusai ebből azt a következtetést vonják le, hogy a két társadalmi rendszer, a technika egy bizonyos fejlettségi fokán azonossá válik. A marxizmus természetesen igen nagy jelentőséget tulajdonít a termelőerőknek és azok fejlődésének. Azonban ugyanakkor, amikor ezt elismeri és hangsúlyozza, azt is tanítja, hogy a termelőerők mindig valamilyen minőségű termelési viszonyokkal függnek össze, és a társadalom minőségét termelési viszonyok határozzák meg. Hiába lesznek a termelőerők azonos fokon az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban, ha Amerikában a tőkés-munkás viszonylatában tevékenykednek, míg a Szovjetunióban a társadalom, mint termelő szubjektum használja őket. Amerikában a kapitalista termelési viszonyok elkerülhetetlenül a munkás kizsákmányolását teszik törvényszerűvé, míg a Szovjetunióban — és a többi szocialista országban — a termelési viszonyok ezt kizárják. Ezért szocialista jellegű. % A burzsoá-kispolgári nézetek leküzdésében, a szocialista tudat kialakításában döntő szerep hárul a társadalomtudományokra. Milyen mód lenne a legalkalmasabb arra, hogy a szocialista tudat kialakításának folyamata hatékonyabb legyen? — Ideológiai életünk hatékonysága sokat szenved attól, hogy a marxizmus—leninizmus tanítása sok tekintetben még mindig formális. Viszont formális marxista—leninista neveléssel és tanítással csak szajkókat nevelhetünk, de nem tudjuk igazában megváltoztatni az emberek tudatát. A marxizmus elméletének formális jellegét az iskola és a pártoktatás egyedül nem szüntetheti meg. Marx szerint a világnézet az egész osztály és a társadalom közös erőfeszítésének az eredménye, amelyet a filozófia formál ki. Ha már most megnézzük az egész társadalom és annak különféle Intézményei, újságok, könyvek, hivatalok, testületek, bíróságok stb. részesedését a világnézet kialakításában, akkor megértjük, miért olyan lassan és hibákkal terhelten alakul ki. A marxista—leninista társadalomtudomány és filozófia a semminemű akadályt nem ismerő, feltétlen igazmondást jelenti. A marxizmus klasszikusainak példái, a munkásosztály harcának ragyogó eredményei, a kommunista pártok valóban vezető szerepe — ez mind a tudományos megalapozottságú cselekvés eredménye. Ennek ellenére szocialista életünkben még gyakran sok nem Igaz mondással találkozunk, fent ls, de lent is. Az a véleményem, ha több lesz az igazmondás, akkor a munka ís Jobb lesz, kevesebb a gond, és az új Irányítású élet Is a kitűzött célok felé fog haladni. Meggyőződésem, hogy amint a XII. kongresszus a múlthoz viszonyítva jelentős változásokat hozott a fejlődés Igazán szocialista lényege felé, úgy a XIII. kongresszus is további jelentős előrehaladást fog jelenteni. BATKY LÁSZLÓ A RUDE PRAVO január 11. számában elsősorban M. TuCek docensnek, a prágai Közgazdasági Főiskola prorektorának cikke érdemel komoly figyelmet. A téziseknek azzal a részével foglalkozik, amely aláhúzza a nemzeti bizottságok bővült jogköre önálló anyagi biztosításának igényét. Rámutat, hogy az 1950 óta érvényes rendszer lényegében lehetetlenné tette a nemzeti bizottságok önálló döntését gazdasági kérdésekben. Ennek velejárója a gazdasági felelősség és az anyagi érdekeltség hiánya volt: Mind ez ideig ugyanis a költségvetéssel kapcsolatos minden helvl jellegű kérdés megoldását számtalan felettes szerv hagyja jóvá. M. Tueíek azt javasolja, hogy a nemzeti bizottságok költségvetése legyen teljesen független az állami költségvetéstől. A központi és a helyi érdek egybehangolása így is lehetséges, mégpedig gazdasági szabályozás útján. Természetesen továbbra is szükséges a központi anyagi segítség, ha ezt szélesebb körű társadalmi érdek diktálja. Különben a nemzeti bizottságoknak kezdeményezően meg kell találniuk a módját annak, hogy jelentősen gyarapítsák bevételüket, amely jelenleg kiadásaiknak csupán mintegy egyharmadát fedezi. ANYAGI ÉS ERKÖLCSI HATÓERÓK Miloslav Kaizr, a tábori járási pártbizottság titkára hozzászólásában főleg azt a gondolatot fejtegeti, hogy az új irányítási rendszerben is dialektikus egységben kell látnunk az anyagi érdekeltséget és az erkölcsi hatóerőket. Vitába száll egyes gazdasági vezetőknek olyan nézetével, hogy az anyagi érdekeltség fokozása, mint egy varázspálca, megoldja minden problémánkat. Gyakran szem elől tévesztik, hogy rendkívül fontos az is, milyen körülmények között dolgoznak az emberek. Sok helyütt inkább fizetik a megnehezített munkafeltételekért járó bértöbbletet, ahelyett, hogy ezt a pénzt az adott helyzet megváltoztatására fordítanák. Az öntudatos viszonyulást a munkához és üzemhez ilyen intézkedésekkel is ki kell alakítanunk. Végeredményben a termelés nemcsak műszaki és technológiai folyamat, hanem egyben társadalmi tevékenység is. Ezt már hosszabb ideje felismerték a fejlett kapitalista országokban, ahol a tőkések, élve a szociológia eredményeivel, hatásos módszerekkel igyekeznek elmélyíteni a dolgozók viszonyát a munkahelyükhöz. Annál inkább kötelességünk ez a szocializmusban, ahol a munka nem a tőkést, hanem a társadalom javát szolgálja A VASUTASOK MUNKAIDEJÉNEK CSÖKKENTÉSÉÉRT a szakaszon nagyobb a személyi felelősség. A munkaidő megfelelő csökkentése 1780 új szakmunkást követel és évente negyvenmillió koronát. Az Két prágai mozdonyvezető is hallatja a vitában hangját. Bírálják, hogy a vasutak dolgozóinak munkaideje messze túlhaladja az általában érvényes normát. Így például tavaly 33,5 millió túlórát dolgoztak le, mivel nincs elég szakképzett munkaerő. Ezt a hiányt viszont az magyarázza, hogy a vasutasok keresete nem éri el más ágazatok dolgozóinak keresetét. Pedig kétségtelen, hogy ezen NEM INTÉZHETJÜK BAL KÉZZEL zítik azzal, hogy a tanoncoknak kedvét szegik. Rájuk hárítják a rossz fizettséggel járó, nehéz munkát. A tapasztaltabb adott helyzetben ez nagy tehertétel, de a nagy hibaszázalék vasutainkon azt bizonyítja, a cikkíróknak Igazuk van, amikor halaszthatatlan feladatot látnak e probléma megoldásában. A prostéjovl A Frélich azt az üzemi gyakorlatot veszi célba, amely szem elöl téveszti a tanoncokat oktató mesterek küldetésének jelentőségét. Ma gyakran aszerint értékelik munkájukat, hány százalékra teljesítik a tanoncok tervüket. Azzal már nem nagyon törődnek, milyen az oktató és nevelőmunkájuk minősége. Sőt ml több, felelősségteljes tevékenységüket nem egyszer megneheBON ÉS BŰNHŐDÉS A PRAVDA január 15-i számában szintén folytatja a kongresszust megelőző vitát. Érdekes problémát taglal Št. Breier és M. Čič hozzászólása. A szocialista törvényesség megszilárdításának követelményével kapcsolatban főleg a hatásos prevenció igényét emelik ki. Az utóbbi időben ugyanis gyakran elhangzottak vagy nyomdafestéket láttak olyan nézetek, melyek szerint büntető szankciókkal kellene sújtani egyes társadalmi jelenségeket, amelyekre nincs — és a szerzők véleménye szerint nem ls lehet — paragrafus. Ilyen például a házasságtörés, a gyermeknevelés elhanyagolása, (nem a tartásdíjról van szó!) a szomszédok perpatvara, jogi normákba nem ARANYAT ÉR MAJD A KEZDEMÉNYEZÉS szakmunkások nem segítik jó tanáccsal, buzdítással a fiatalokat, és csak elavult gépek mellé állítják őket. A cikkíró helyesen hangsúlyozza, hogy mindez változtatást követelő anakronizmus a tanoncképzésben. ütköző alkoholizmus stb. Nem lehet szubjektív meggondolások alapján meghatározni, mi a büntetendő cselekmény és ml nem. Ez a jogi és a szociológiai elemzés feladata. Ha a javasolt dolgokra is vonatkoznék a törvény szigora, akkor ez elkerülhetetlenül oda vezetne, hogy az állam feleslegesen és megengedhetetlenül beleavatkozna a családi és egyéni élet érzékeny és szövevényes mikrokozmoszába. Viszont szükséges, hogy a társadalmi szervezetek és általában mindenki megfelelő erkölcsi ráhatással és nyomással az eddiginél hatásosabb prevenciót folytassanak, s így biztosítsák a szocialista együttélés íratlan szabályainak betartását Anton Ťažký, a Kelet-szlovákiai KNB elnöke cikkében ugyanazt a témát feszegeti, mint Tuček elvtárs. Azzal a különbséggel, hogy a nemzeti bizottságok gazdasági önállósága fokozásának elméleti tételét több gyakorlati . útmutatással fűszerezi. Többek között javasolja az építőanyag helyi forrásainak jövedelmező kiaknázását, a nyereséggel járó szolgáltatások bővítését, rentábilis kulturális és szórakoztató akciók megrendezését — természetesen a társadalmi érdek tiszteletben tartása mellett. Követésre méltó kezdeményezésként említi meg, hogy a bodrogszerdahelyiek és a királyhelmecíek egyesítették közszolgáltatásukat és így az irányító apparátust csökkenthették, jobban megszervezték a szolgáltatást, és az nyereséggel Jár. Helyes lesz, ha a nemzeti bizottságokat — az előbb említett esetekben — felruházzuk a kereslethez alkalmazkodó árszabályozás jogával is. Fontos intézkedés lesz, hogy részesülni fognak a területükön működő központilag irányított vállalatok jövedelméből, amennyiben elősegítik termelő munkájukat. Bevételi forrást jelenhet a közrendet megszegő egyének. Intézmények és vállalatok anyagi felelősségrevonása is. (Például ha hosszú ideig felbontva hagyják az utca kövezetét, a gyár beszenynvezi a község levegőjét, a házakat aránytalanul sokáig „díszítik" az építőállványok stb.). A nemzeti bizottságokat anyagi kártérítés illetné meg az üzemek által használt közutakért, az igénybe vett közlekedésért is. G. L