Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-16 / 15. szám, vasárnap

PAVOL BRANKO: Gondolatok az elmúlt év hazai játékfilmjeiről 1966. I. 1B. Nem lehet az egész évi ter­mést értékelni, amikor még csak most cseréltünk naptárt. Márcsak azért sem, mért még nem is láttuk a tavalyi film­gyártás minden termékét, pedig ezek között vannak olyan mű­vészek alkotásai is, mint Bry­nych és Vláčil. Ezenkívül azért sem, mert a szerzők nem szí­vesen veszik, ha műveiket a nyilvános bemutató előtt érté­kelik. Így tehát gondolkozzunk el inkább arról, mit is hozott az elmúlt esztendő... Az elmúlt év az Üzlet a fő­utcán és az Egy szőkeség sze­relmet című filmek születésé­nek az éve volt, a Fehér asz­szony című remek szatíra esz­tendeje. Ebben az évben vált fogalommá Formán neve (s le­het, hogy rövidesen azzá lesz a Forman-lrányzat Is, ugyanis már készülnek filmek „ä la Formán"). Ha a csehszlovák (Illetve jobban mondva cseh) film elmúlt évelt a fiatalok és a még fiatalabbak sikeres fel­sorakozása Jellemezte, az 1964­es és 65-ös év az idősebb alko­tó nemzedék felélénkülésével kezdődött. A szlovák filmgyártás ebben nem jelent gépies párhuzamot, már a Bielik Dabaö kapitányá­val kezdődő egészen sajátos és többé-kevésbé a belső törvény­szerűségekkel összefüggő fejlő­dése miatt sem. Tény, hogy az 1962-es év Uher, Solan és Hol­lý műveivel még rohamosabb minőségi ugrást jelentett, ép­pen a fiatalok felsorakozását. Az idősebb rendezői nemzedék (gyakran inkább a szolgálati éveket, mint a kort tekintve) ezt az impulzust alapvetően nem befolyásolta — eltekintve Bahna Szent Erzsébet tér című filmjétől. Valóság viszont, hogy ez az év Szlovákia számára is — mu­tatis mutandis — a Harangszó a mezítlábasokért és az Amíg tart ez az éfszaka című filmek éve lesz, s lehet, később kitu­dódik, hogy közvetlenül ezen élen álló kettős után Plichta Serif a rács mögött című mű­ve következik... •rr A csehszlovák filmek favorit­ként szerepeltek a nemzetközi versenyeken is. Elég, ha csak néhányat emelünk ki a hagyo­mányos s előkelő fesztiválok sorából. Moszkvából az aranyér­met hozta haza Csehszlovákia (Merénylet), San Sebestianból a nagydíjat /Arany ranett), Lo­carnóből a zsűri különdíját íOr­gona). És bár Cannesben és Ve­lencében nem értékelték meg­felelően az Üzlet a főutcán és az Egy szőkeség szerelmei cí­mű filmeket, ezt a világsajtó csaknem egyértelműen durva hibának minősítetté. •tr Napjainkban a fesztiválsike­rek már kereskedelmi téren is gyümölcsöznek, ám nehéz len­ne azt állítani, hogy messzeme­nően kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. De hát létezik erre tárgyilagos mérce? így, vagy úgy, az Üzlet a főutcán-t ma sikeresen játsszák az USA­ban és több más amerikai, va­lamint nyugat-európai államban. Jasný: Amikor a macska Jön című filmje már előbb befutotta világpályáját s az idén kará­csonykor Párizs moziközönsége a Fekete Péter jegyében élt. Ez természetesen még csak a kezdet, amelynek folytatása várható. Már ennyi is bizonyít­ja viszont, hogy az igazság, miszerint a nemzetközi győzel­mekkel egyidőben idehaza üres nézőterek előtt vetítik a legsi­keresebb fesztiválfilmeket, — tehát tulajdonképpen pirruszi győzelemről van szó — a leg­jobb indulattal is egyoldalú ké­nyelmes megállapítás. •tr Az a tény, hogy a csehszlo­vák film ilyen hirtelen belépett a vllágfilmgyártás arénájába és hogy ott ma márkát jelent, to­vábbi gazdasági következmé­nyekkel is lár. Amíg a cseh­szlovák film ismeretlen fogalom volt, nehezen lehetett elképzel­ni, hogy a különböző országok nroducensel egymásnak adják Barrandovon a kilincset, igazán nem megvetendő devizaösszege­ket hozva. Persze, kulturális-po­litikai szempontból ennek az élénk megrendelő tevékenység­nek nem egy buktatója is van. Az egyik például az, hogy ép­pen a kulturális-politikai szem­pontok kerülnek így mellékvá­gányra, s a szocialista filmgyár­tás műszaki alapja jórészt ke­reskedelmi ponyva gyártására szolgál — legalábbis ez ideig. Eltekintve attól, hogy a nyu­gati tőke tömeges áramlását az is befolyásolja, milyen olcsók vagyunk világviszonylatban, mi­lyen olcsón adjuk bérbe műter­meinket és alkotó kádereinket, művészeinket, műszaki szakem­bereinket ... A gazdaságilag fejlett államokból (ugyanakkor ez nem jelent minden esetben fejlett filmművészetet, mint leg­jobb megrendelőink, a nyugat­német cégek esetében) érkező partnereinket elsősorban a szá­mukra kedvező bérrendszerünk vonzza. A közös forgatások iránt fo­kozódó érdeklődést, amely a csehszlovák filmgyártás növek­vő erkölcsi fedezetéből követ­kezik, feltétlenül Jobban ki kel­lene használni Weiss angolok­kal forgatott 31 fok árnyékban című, vagy Hoffmann nyugat­német rendező Ház a Kapor utcában című filmje a barran­dovi viszonyokat tekintve ke­vés (a Hetedik kontinens című szlovák filmet még nem számít­hatjuk ide, mert még nincs ké­szen). -ír A dezillúzió vitájából — s an­nak szükségességéből, hogy a régi, nem bevált romjain fel­építsük a valóságnak megfelelő újat — ered az angazsált alko­tások élvonala. Ilyen a kort át­fütő önkritikában Schorm és Máša tavalyi filmje, a Minden­nap kell bátorság, amelyben a megújuló életképesség konstruk­tív eleme kerül felszínre. Máša és Curík Tévelygés című ké­sőbbi filmjében már a szkep­szis van túlsúlyban és negáció­ba torkollik, melynek hatására az elbeszélő alany magába zár­kózik és megszakítja kapcsola­tait azzal, amit elvet, ahelyett, hogy elszánná magát fellépni ellene. Solan és Vichta Amíg tart ez az éjszaka című filmje pedig éppen ezt a magatartást teszi művészi elemzés tárgyává. •ír Az érzésvilág ábrázolásában a Forman-irányzat tűnik a leg­pozitlvabbnak, szeretetteljes hu­mora teszi azzá. Nem fogadja el ugyan az emberi gyengesé­geket, semmiképpen az erkölcsi defektusokat, de képes fölülről tekinteni rájuk, arányaiknak el­túlzása nélkül. A többiek — főleg a Máša követők — a pré­dikátorok és prókátorok szigo­rúságával bírálják a negatív tulajdonságokat, „vasvesszővel" űzve ki a kereskedőket és a farizeusokat a humanista esz­mény templomából. Formán sem elnéző a negatív tulajdon­ságokkal szemben, de megér­tőbb. Ügy tekint az emberre, mint a legbonyolultabb erkölcsi és nézet-komplexumra, amely­nek végső összegezésében min­dig a pozitív érték győzedel­meskedik. A mai csehszlovák filmek közül Formán filmjeinek láttán mondhatjuk el, hogy mégis büszkén cseng a szó — ember. Szűkkeblű puritaniz­musunk és álerkölcsösségünk a magyarázata annak, hogy ép­pen az Egy szőkeség szerel­mei, az utóbbi idők legtisztább és legszemérmesebb csehszlovák filmje vált mindazok összpon­tosított támadásának célpontjá­vá, akik itt találtak alkalmat arra, hogy az erkölcs védelme­zőinek zászlaja alatt saját el­nyomott komplexusaikat ezzel ellensúlyozzák. Pedig Formán szinte egyedülállóan közeledik az emberhez ... Világosan látszik, hogy a csehszlovák film ágyútüzét ma az önelégültség, az egocentriz­mus, a lelki kényelmesség, a kellemetlen igazságok előtti szemethunyás, a kollektív fe­lelősség (felelőtlenség) mögé bújás legváltozatosabbban álcá­zott formáira irányítja. Csak­hogy a csehszlovák filmcsoda leleplezéseivel nem megfelelő pillanatot választott, hiszen ak­kor akarja felkorbácsolni a ke­délyeket, amikor sokan nyuga­lomra vágynak. Távol akarják tartani maguktól a problémá­kat. Ezzel magyarázható az ér­dektelenség a hazai „pályán", ezért üresek a mozik, s nem­csak a csehszlovák problémákat felvető filmeknél, hanem a leg­több olyan filmnél, amely za­varja a nyugodt emésztést... Tekintet nélkül arra, hogy ezek a filmek a Barrandovról, a Ko­libáról, a MOSZFILM-stúdióból vagy máshonnan érkeznek ... S mivel hogy a néző nem megy tönkre a filmgyártás nél­kül, a filmgyártás ellenben a nézők nélkül igen, így a néző kerekedik felül, akinek elsősor­ban problémamentes, szórakoz­tató filmek kellenek. Ebben az évben a nézők tömegei felé for­dultunk. Több film megfelelő szívonalon oldja meg ezt a fel­adatot. Különösen a szlovák film állta meg itt becsülettel a helyét. A cseh filmet illetően az 1965-ös évre vonatkozóan ugyanezt állíthatjuk, de az idei dramaturgiai tervet és a távlati terveket tekintve a figyelmes szemlélő látja, hogy a fordulat éve az átmenet évévé válhat. Átmenet egy olyan dramaturgiá­ra, ahol a nézőért folytatott harcot az igényesebb tervek korlátozásával, a vígjátékok és bűnügyi filmek előnyben része­sítésével akarják megvívni, olyan műfajokkal, amelyeket a mi hagyományaink mellett alig­ha sikerül ilyen méretekben a Fehér asszony, vagy legalábbis a Bűntény a leányiskolában cí­mű film utolsó novellájának színvonalán megoldani. így az­után ma, a csehszlovák filmcso­da legnagyobb nemzetközi hite­lének Idején, akkor, amikor már aranydevizát eredményez, provokációs kérdésnek hathat a Quo vadis. Lehet, hogy kétel­kedő vállvonogatást vált ki, esetleg kétségbe vonják a kér­dés feltevőjének elmeállapotát. Bár igazuk lenne! Most is a holnapnak él TALÁLKOZÁS A 45 ÉVVEL EZELŐTT TARTOTT LUBOCHŇAI KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐJÉVEL Negyvenöt évvel ezelőtt, 1921 január 16—17-én tartotta kongresszusát a Szociáldemokrata Párt marxista balszárnya Ľubochňán. A fubochúai kongresszus, amely a szlovákiai és kárpát-ukrajnai marxista baloldal forradalmi szervezeteit kép­viselte, elfogadta a Kommunista Internacionálé 21 pontját és kimondta, hogy csatlakozik a baloldal országos kongresszu­sának összehívásához. A kongresszus állásfoglalása és határo­zata a Kommunista Internacionálé elvein alapuló egységes kommunista párt megalakítására, nagy segítséget és ösztön­zést jelentett a cseh munkásosztálynak Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalakítására irányuló törekvéseiben. k z öreg ember korát rán­** cainál Is jobban elárulja a szeme. Hajlottabb korban el­vész a szem csillogása, a tekin­tet révedezővé válik, az öreg szem, mintha átnézne az em­beren, s színe is fakóbbnak tű­nik ... Ezért hökkentett meg, amikor az ősz hajú, fehér ba­juszos, t'ogai között pipát szo­rongató hetvennégy éves Vi­liam Strie rám szegezte tekin­tetét: ez a szem fiatal. Átható pillantás ez, úgy vélem, a ve­sémbe lát. Az idős ember moz­dulatai nyugodtak, beszéde előzékeny, udvarias. Az ellent­mondás a test öregsége és a szem villanása között — ez hökkentett meg. Fél évszázad harcai tekintetét megacélozták. Viliam Strie, a vasmunkás, a Magyarországon szakmát tanu­ló hroneci szlovák fiú, majd oroszországi hadifogoly, később a Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonája, az emlékezetes 1921. évi lubochftai kongresz­szus résztvevője, gőzmalom munkása, a tőke ellen vívott küzdelmek harcosa, az SZLKP Központi Bizottsága ellenőrző bizottságának jelenlegi tagja — élő történelmi alak. • » • Tudvalevő, hogy a Tuboch­iai kongresszus jelentős mér­földkő nemcsak a pártalapítás előkészítésében, hanem annak a pártirányvonalnak a kialakí­tásában is, amely a proletár nemzetköziséget írta a cseh­szlovákiai forradalmi munkás­ság zászlajára. Tudom, a nem­zetiségi kérdés néhol még ma is súrlódásokat okoz, ezért a lubochftai kongresszus résztve­vőjét, a párt alapító tagját efelől kérdezem ... — Hogy lehet ez ma prob­léma? Hiszen már Lubochftán egységes volt három, Illetve négy nemzetiségünk. Szlová­kok, magyarok, kárpát-ukránok baloldali szociáldemokratái vi­tán felülinek tartották a prole­tár nemzetköziség követelmé­nyét. Ezért lett egységes és nemzetiségi a párt. A többnyel­vűség már akkor természetes volt. A szlovákok szlovákul, a ruszinok ruszinul, a magyarok magyarul tárgyaltak a szekció­ban. A kongresszus együttes ülésén a cseh elvtársak is részt vettek, és természetesen cse­hül beszéltek. Később ts min­dig ügyeltünk arra, hogy kül­dötteink a magyarlakta vidé­ken mindig olyan elvtársak le­gyenek, akik tudnak magyarul. Ezért jártam gyakran Vágsely­lyén, Füleken, Rimaszombat­ban ... « • • öreg párttagok sorsa: eljárni a fiatalok közé pionír- és Két évvel ezelőtt alakult meg Prágában az első csehszlovák házasságközvetítő iroda. Milye­nek a tapasztalatok, milyen kö­vetkeztetéseket vonhatunk le az intézmény eddigi tevékeny­ségéből, milyen az elmúlt év mérlege — erről beszélgettem Libuše Maškovával, az iroda vezetőjével. Legnagyobb volt az érdeklő­dés az iroda megalakulását kö­vető évben. 1964-ben több ezer­re rúgott az érdeklődők száma. Tavaly, pontosabban 1965 ja­nuár elsejétől november 15-ig már kevesebben, összesen 2169 személy jelentkezett irodánk­ban abból a célból, hogy köz­vetítésünk útján találjon élet­társat. Közülük 431 párt hoz­tunk össze a rendelkezésünkre álló jelentkező lapok alapján a másik nembeli partnerral, és ezekből 138 pár már házasság­ra is lépett. A több! jelentke­ző kérelme még „feldolgozás" alatt van — mondja Libuše Mašková. Nagyon érdekes megállapítá­sokra lehet szert tenni, ha a házasságközvetítő iroda 1965 évi tevékenységének számbeli kimutatásalt vizsgáljuk. Az ér­Hű élettársat keres? A PRÁGAI HÁZASSÁG KÖZVETÍTŐ IRODA MÚLT ÉVI TAPASZTALATAI deklődők kétharmada nő, egy­harmada férfi, ami többek kö­zött azt is bizonyítja, hogy a lérfiak kisebb bizalommal for­dulnak az irodához, mint a női nemhez tartozók ... Az élettársat keresők foglal­kozásbeli megoszlása is nagyon tarka képet nyújt. Íme (kiin­dulási alap a tavaly elfogadott 2169 jelentkező): Foglalkozás Férfi Nő munkás 392 164 hivatalnok 131 432 tanító 10 141 újságíró 3 9 mérnök 69 27 ápolónő — 77 színművész 2 3 EFSZ-tag 53 6 jogász 2 5 orvos 3 25 nyugdíjasok 69 60 Nem kevésbé érdekes a je­lentkezők korbeli megoszlása. A legtöbb érdeklődő a 30—35 és a 35—40 évesek korcsoport­jába tartozik. A 30—35 évig terjedő korcsoportban 162— 182 a férfiak, nők aránya, a 35—40 évig terjedő csoportban pedig 168—232. A 60—80 évig terjedő korcsoportban Is van még érdeklődés: a 2169 jelent­kezőből 110 férfi és 184 nő ha­tározta el, hogy a prágai iroda segítségével talál élettársra. Az irodába számos köszönő­levél érkezik. Egy levélre kü­lönösen büszkék az iroda dol­gozói. Egy évvel ezelőtt sike­rült „tető alá hozniuk" egy há­zasságot. A házaspártól csak most, egy év múlva érkezett köszönőlevél, amelyben őszinte hálájukat fejezik ki azért, hogy az Iroda segítségével mindket­ten megtalálták boldogságukat. Legnagyobb örömet újszülött kisgyermekük jelenti. (sm) CSISZ-értekezletekre, hogy él­ménybeszámolóikkal az ifjak számára érthetővé, tanulságos­sá tegyék a múltat. Szívesen és örömmel teszik ezt, de olya­nok, mint Stric elvtárs, nem képesek 74 éves korukban sem csak az emlékeknek élni. Va­lami belső erő hajtja őket, hogy részt vegyenek a jelen feladatainak elvégzésében. Štric elvtárs tavaly még a Banská Bystrica-1 Munkásház gondno­ka volt, ez idén már „végérvé­nyesen" nyugdíjas lett. Mit je­lent ez egy öreg kommunistá­nál, azt tevékenységéből álla­píthatjuk meg: a kerületi párt­bizottság funkcionáriusa, s így funkciójából eredően hol Po­važská Bystricára, hol Martin­ba visz az útja ellenőrzésre, megbeszélésre. A Központi Bi­zottságban betöltött tisztsége is lefoglalja: bratislavai vagy prá­gai ülések, anyagok tanulmá­nyozása, ülés előtti adatgyűjtés stb. « • * Stric elvtárs a jelenben él igazán. Tudja, hogy a riporter visszaemlékezéseket vár tőle, de a múlt kérdései szemmel láthatóan kevésbé foglalkoztat­ják. Beszélgetés közben felele­venedik a lubochftai kongresz­szus befejező, mozgalmas ak­kordja, amikor Skyčak Járási parancsnok csendőrökkel szét­verte a gyűlést. A verekedés egy-egy mozzanata emlék csu­pán — a szem nem villan sö­téten, amikor beszél róla. Az akkori elvtársak neve ... nos, nehéz ez ma már. Itt van egy tabló — kutat papírjai közé — három fényképsorozat a részt­vevőkről ... Bizony némelyik­nél már tintaceruzával beraj­zolt kereszt. Herz Sándor, Striež elvtárs neve mellett ls ... Doktor Herz most január­ban lett volna kilencven éves ... Felelevenedik egy ak­ció mozzanata, amikor sikerült nyilvános gyűlést tartani a rendőri tilalom ellenére zárt gyűlés címen a megyei megbí­zott orra előtt... Minderről teljes nyugalommal beszél. Most Igazán öreg ember, aki a múltra emlékszik ... ... eh, halványodnak már ezek az emlékek, vasárnap, hétfőn ülés lesz Prágában, ar­ra kell most felkészülni. És az alapszervezetben évzáró tag­gyűlés lesz. Most, most tüzese­dik ki ismét a szeme. Hallgas­suk csak szavát: — Pártfegyelem, pártfegye­lem — Ismétli, s kemény uj­jaival az asztallapon dobol. — Bizony arról is tudok hogy jó előre betervezik a gyűlést; va­laki feladatul kapja, hogy részt kell rajta vennie, aztán amikor kérdőre vonják, miért nem volt ott, úgy magyarázkodik: nem jött értem az autó, pedig vár­tam ... Hát ilyesmit képtelen vagyok megérteni. — Azt hiszem, a mai viszo­nyok közepette nehezebb a pártmunka — folytatja az ádáz harcokban edzett ember. — Könnyen rájöttünk, hogyan küzdjünk a csendőr ellen, az ilyen kényelmes vállrándítások ellen azonban hogyan. Engem a gyűléseken mindig a vita és a vitaösszefoglaló érdekelt a legjobban. Lehet, hogy a régi Iskola tette ezt... Ma éppen az ellenkezőjét tapasztalom sok elvtársnál — a beszámolón mindenki ott van, a vita gyen­ge, a vltaösszefoglaló általános. • • • Stric elvtárs kinéz kis háza ablakán — harminc éve lakik itt. Felfigyel a havazásra. Reg­gelre el kel! takarítani a ha­vat — szólal meg benne egy pillanatra a nyugdíjas. De ez­után a közelgő gyűlés anyeja fölé hajol, és szemében az új feladatok az ismert szikrát ki­csiholják. Ismét megfeledkezett hetvenharmadik születésnapjá­ról, mint eddig, most Is a hol­napnak él. Nem emlékezni, ha­nem dolgozni akar. VILCSEK GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents