Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1966-01-16 / 15. szám, vasárnap
PAVOL BRANKO: Gondolatok az elmúlt év hazai játékfilmjeiről 1966. I. 1B. Nem lehet az egész évi termést értékelni, amikor még csak most cseréltünk naptárt. Márcsak azért sem, mért még nem is láttuk a tavalyi filmgyártás minden termékét, pedig ezek között vannak olyan művészek alkotásai is, mint Brynych és Vláčil. Ezenkívül azért sem, mert a szerzők nem szívesen veszik, ha műveiket a nyilvános bemutató előtt értékelik. Így tehát gondolkozzunk el inkább arról, mit is hozott az elmúlt esztendő... Az elmúlt év az Üzlet a főutcán és az Egy szőkeség szerelmet című filmek születésének az éve volt, a Fehér aszszony című remek szatíra esztendeje. Ebben az évben vált fogalommá Formán neve (s lehet, hogy rövidesen azzá lesz a Forman-lrányzat Is, ugyanis már készülnek filmek „ä la Formán"). Ha a csehszlovák (Illetve jobban mondva cseh) film elmúlt évelt a fiatalok és a még fiatalabbak sikeres felsorakozása Jellemezte, az 1964es és 65-ös év az idősebb alkotó nemzedék felélénkülésével kezdődött. A szlovák filmgyártás ebben nem jelent gépies párhuzamot, már a Bielik Dabaö kapitányával kezdődő egészen sajátos és többé-kevésbé a belső törvényszerűségekkel összefüggő fejlődése miatt sem. Tény, hogy az 1962-es év Uher, Solan és Hollý műveivel még rohamosabb minőségi ugrást jelentett, éppen a fiatalok felsorakozását. Az idősebb rendezői nemzedék (gyakran inkább a szolgálati éveket, mint a kort tekintve) ezt az impulzust alapvetően nem befolyásolta — eltekintve Bahna Szent Erzsébet tér című filmjétől. Valóság viszont, hogy ez az év Szlovákia számára is — mutatis mutandis — a Harangszó a mezítlábasokért és az Amíg tart ez az éfszaka című filmek éve lesz, s lehet, később kitudódik, hogy közvetlenül ezen élen álló kettős után Plichta Serif a rács mögött című műve következik... •rr A csehszlovák filmek favoritként szerepeltek a nemzetközi versenyeken is. Elég, ha csak néhányat emelünk ki a hagyományos s előkelő fesztiválok sorából. Moszkvából az aranyérmet hozta haza Csehszlovákia (Merénylet), San Sebestianból a nagydíjat /Arany ranett), Locarnóből a zsűri különdíját íOrgona). És bár Cannesben és Velencében nem értékelték megfelelően az Üzlet a főutcán és az Egy szőkeség szerelmei című filmeket, ezt a világsajtó csaknem egyértelműen durva hibának minősítetté. •tr Napjainkban a fesztiválsikerek már kereskedelmi téren is gyümölcsöznek, ám nehéz lenne azt állítani, hogy messzemenően kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. De hát létezik erre tárgyilagos mérce? így, vagy úgy, az Üzlet a főutcán-t ma sikeresen játsszák az USAban és több más amerikai, valamint nyugat-európai államban. Jasný: Amikor a macska Jön című filmje már előbb befutotta világpályáját s az idén karácsonykor Párizs moziközönsége a Fekete Péter jegyében élt. Ez természetesen még csak a kezdet, amelynek folytatása várható. Már ennyi is bizonyítja viszont, hogy az igazság, miszerint a nemzetközi győzelmekkel egyidőben idehaza üres nézőterek előtt vetítik a legsikeresebb fesztiválfilmeket, — tehát tulajdonképpen pirruszi győzelemről van szó — a legjobb indulattal is egyoldalú kényelmes megállapítás. •tr Az a tény, hogy a csehszlovák film ilyen hirtelen belépett a vllágfilmgyártás arénájába és hogy ott ma márkát jelent, további gazdasági következményekkel is lár. Amíg a csehszlovák film ismeretlen fogalom volt, nehezen lehetett elképzelni, hogy a különböző országok nroducensel egymásnak adják Barrandovon a kilincset, igazán nem megvetendő devizaösszegeket hozva. Persze, kulturális-politikai szempontból ennek az élénk megrendelő tevékenységnek nem egy buktatója is van. Az egyik például az, hogy éppen a kulturális-politikai szempontok kerülnek így mellékvágányra, s a szocialista filmgyártás műszaki alapja jórészt kereskedelmi ponyva gyártására szolgál — legalábbis ez ideig. Eltekintve attól, hogy a nyugati tőke tömeges áramlását az is befolyásolja, milyen olcsók vagyunk világviszonylatban, milyen olcsón adjuk bérbe műtermeinket és alkotó kádereinket, művészeinket, műszaki szakembereinket ... A gazdaságilag fejlett államokból (ugyanakkor ez nem jelent minden esetben fejlett filmművészetet, mint legjobb megrendelőink, a nyugatnémet cégek esetében) érkező partnereinket elsősorban a számukra kedvező bérrendszerünk vonzza. A közös forgatások iránt fokozódó érdeklődést, amely a csehszlovák filmgyártás növekvő erkölcsi fedezetéből következik, feltétlenül Jobban ki kellene használni Weiss angolokkal forgatott 31 fok árnyékban című, vagy Hoffmann nyugatnémet rendező Ház a Kapor utcában című filmje a barrandovi viszonyokat tekintve kevés (a Hetedik kontinens című szlovák filmet még nem számíthatjuk ide, mert még nincs készen). -ír A dezillúzió vitájából — s annak szükségességéből, hogy a régi, nem bevált romjain felépítsük a valóságnak megfelelő újat — ered az angazsált alkotások élvonala. Ilyen a kort átfütő önkritikában Schorm és Máša tavalyi filmje, a Mindennap kell bátorság, amelyben a megújuló életképesség konstruktív eleme kerül felszínre. Máša és Curík Tévelygés című későbbi filmjében már a szkepszis van túlsúlyban és negációba torkollik, melynek hatására az elbeszélő alany magába zárkózik és megszakítja kapcsolatait azzal, amit elvet, ahelyett, hogy elszánná magát fellépni ellene. Solan és Vichta Amíg tart ez az éjszaka című filmje pedig éppen ezt a magatartást teszi művészi elemzés tárgyává. •ír Az érzésvilág ábrázolásában a Forman-irányzat tűnik a legpozitlvabbnak, szeretetteljes humora teszi azzá. Nem fogadja el ugyan az emberi gyengeségeket, semmiképpen az erkölcsi defektusokat, de képes fölülről tekinteni rájuk, arányaiknak eltúlzása nélkül. A többiek — főleg a Máša követők — a prédikátorok és prókátorok szigorúságával bírálják a negatív tulajdonságokat, „vasvesszővel" űzve ki a kereskedőket és a farizeusokat a humanista eszmény templomából. Formán sem elnéző a negatív tulajdonságokkal szemben, de megértőbb. Ügy tekint az emberre, mint a legbonyolultabb erkölcsi és nézet-komplexumra, amelynek végső összegezésében mindig a pozitív érték győzedelmeskedik. A mai csehszlovák filmek közül Formán filmjeinek láttán mondhatjuk el, hogy mégis büszkén cseng a szó — ember. Szűkkeblű puritanizmusunk és álerkölcsösségünk a magyarázata annak, hogy éppen az Egy szőkeség szerelmei, az utóbbi idők legtisztább és legszemérmesebb csehszlovák filmje vált mindazok összpontosított támadásának célpontjává, akik itt találtak alkalmat arra, hogy az erkölcs védelmezőinek zászlaja alatt saját elnyomott komplexusaikat ezzel ellensúlyozzák. Pedig Formán szinte egyedülállóan közeledik az emberhez ... Világosan látszik, hogy a csehszlovák film ágyútüzét ma az önelégültség, az egocentrizmus, a lelki kényelmesség, a kellemetlen igazságok előtti szemethunyás, a kollektív felelősség (felelőtlenség) mögé bújás legváltozatosabbban álcázott formáira irányítja. Csakhogy a csehszlovák filmcsoda leleplezéseivel nem megfelelő pillanatot választott, hiszen akkor akarja felkorbácsolni a kedélyeket, amikor sokan nyugalomra vágynak. Távol akarják tartani maguktól a problémákat. Ezzel magyarázható az érdektelenség a hazai „pályán", ezért üresek a mozik, s nemcsak a csehszlovák problémákat felvető filmeknél, hanem a legtöbb olyan filmnél, amely zavarja a nyugodt emésztést... Tekintet nélkül arra, hogy ezek a filmek a Barrandovról, a Kolibáról, a MOSZFILM-stúdióból vagy máshonnan érkeznek ... S mivel hogy a néző nem megy tönkre a filmgyártás nélkül, a filmgyártás ellenben a nézők nélkül igen, így a néző kerekedik felül, akinek elsősorban problémamentes, szórakoztató filmek kellenek. Ebben az évben a nézők tömegei felé fordultunk. Több film megfelelő szívonalon oldja meg ezt a feladatot. Különösen a szlovák film állta meg itt becsülettel a helyét. A cseh filmet illetően az 1965-ös évre vonatkozóan ugyanezt állíthatjuk, de az idei dramaturgiai tervet és a távlati terveket tekintve a figyelmes szemlélő látja, hogy a fordulat éve az átmenet évévé válhat. Átmenet egy olyan dramaturgiára, ahol a nézőért folytatott harcot az igényesebb tervek korlátozásával, a vígjátékok és bűnügyi filmek előnyben részesítésével akarják megvívni, olyan műfajokkal, amelyeket a mi hagyományaink mellett aligha sikerül ilyen méretekben a Fehér asszony, vagy legalábbis a Bűntény a leányiskolában című film utolsó novellájának színvonalán megoldani. így azután ma, a csehszlovák filmcsoda legnagyobb nemzetközi hitelének Idején, akkor, amikor már aranydevizát eredményez, provokációs kérdésnek hathat a Quo vadis. Lehet, hogy kételkedő vállvonogatást vált ki, esetleg kétségbe vonják a kérdés feltevőjének elmeállapotát. Bár igazuk lenne! Most is a holnapnak él TALÁLKOZÁS A 45 ÉVVEL EZELŐTT TARTOTT LUBOCHŇAI KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐJÉVEL Negyvenöt évvel ezelőtt, 1921 január 16—17-én tartotta kongresszusát a Szociáldemokrata Párt marxista balszárnya Ľubochňán. A fubochúai kongresszus, amely a szlovákiai és kárpát-ukrajnai marxista baloldal forradalmi szervezeteit képviselte, elfogadta a Kommunista Internacionálé 21 pontját és kimondta, hogy csatlakozik a baloldal országos kongresszusának összehívásához. A kongresszus állásfoglalása és határozata a Kommunista Internacionálé elvein alapuló egységes kommunista párt megalakítására, nagy segítséget és ösztönzést jelentett a cseh munkásosztálynak Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakítására irányuló törekvéseiben. k z öreg ember korát rán** cainál Is jobban elárulja a szeme. Hajlottabb korban elvész a szem csillogása, a tekintet révedezővé válik, az öreg szem, mintha átnézne az emberen, s színe is fakóbbnak tűnik ... Ezért hökkentett meg, amikor az ősz hajú, fehér bajuszos, t'ogai között pipát szorongató hetvennégy éves Viliam Strie rám szegezte tekintetét: ez a szem fiatal. Átható pillantás ez, úgy vélem, a vesémbe lát. Az idős ember mozdulatai nyugodtak, beszéde előzékeny, udvarias. Az ellentmondás a test öregsége és a szem villanása között — ez hökkentett meg. Fél évszázad harcai tekintetét megacélozták. Viliam Strie, a vasmunkás, a Magyarországon szakmát tanuló hroneci szlovák fiú, majd oroszországi hadifogoly, később a Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonája, az emlékezetes 1921. évi lubochftai kongreszszus résztvevője, gőzmalom munkása, a tőke ellen vívott küzdelmek harcosa, az SZLKP Központi Bizottsága ellenőrző bizottságának jelenlegi tagja — élő történelmi alak. • » • Tudvalevő, hogy a Tubochiai kongresszus jelentős mérföldkő nemcsak a pártalapítás előkészítésében, hanem annak a pártirányvonalnak a kialakításában is, amely a proletár nemzetköziséget írta a csehszlovákiai forradalmi munkásság zászlajára. Tudom, a nemzetiségi kérdés néhol még ma is súrlódásokat okoz, ezért a lubochftai kongresszus résztvevőjét, a párt alapító tagját efelől kérdezem ... — Hogy lehet ez ma probléma? Hiszen már Lubochftán egységes volt három, Illetve négy nemzetiségünk. Szlovákok, magyarok, kárpát-ukránok baloldali szociáldemokratái vitán felülinek tartották a proletár nemzetköziség követelményét. Ezért lett egységes és nemzetiségi a párt. A többnyelvűség már akkor természetes volt. A szlovákok szlovákul, a ruszinok ruszinul, a magyarok magyarul tárgyaltak a szekcióban. A kongresszus együttes ülésén a cseh elvtársak is részt vettek, és természetesen csehül beszéltek. Később ts mindig ügyeltünk arra, hogy küldötteink a magyarlakta vidéken mindig olyan elvtársak legyenek, akik tudnak magyarul. Ezért jártam gyakran Vágselylyén, Füleken, Rimaszombatban ... « • • öreg párttagok sorsa: eljárni a fiatalok közé pionír- és Két évvel ezelőtt alakult meg Prágában az első csehszlovák házasságközvetítő iroda. Milyenek a tapasztalatok, milyen következtetéseket vonhatunk le az intézmény eddigi tevékenységéből, milyen az elmúlt év mérlege — erről beszélgettem Libuše Maškovával, az iroda vezetőjével. Legnagyobb volt az érdeklődés az iroda megalakulását követő évben. 1964-ben több ezerre rúgott az érdeklődők száma. Tavaly, pontosabban 1965 január elsejétől november 15-ig már kevesebben, összesen 2169 személy jelentkezett irodánkban abból a célból, hogy közvetítésünk útján találjon élettársat. Közülük 431 párt hoztunk össze a rendelkezésünkre álló jelentkező lapok alapján a másik nembeli partnerral, és ezekből 138 pár már házasságra is lépett. A több! jelentkező kérelme még „feldolgozás" alatt van — mondja Libuše Mašková. Nagyon érdekes megállapításokra lehet szert tenni, ha a házasságközvetítő iroda 1965 évi tevékenységének számbeli kimutatásalt vizsgáljuk. Az érHű élettársat keres? A PRÁGAI HÁZASSÁG KÖZVETÍTŐ IRODA MÚLT ÉVI TAPASZTALATAI deklődők kétharmada nő, egyharmada férfi, ami többek között azt is bizonyítja, hogy a lérfiak kisebb bizalommal fordulnak az irodához, mint a női nemhez tartozók ... Az élettársat keresők foglalkozásbeli megoszlása is nagyon tarka képet nyújt. Íme (kiindulási alap a tavaly elfogadott 2169 jelentkező): Foglalkozás Férfi Nő munkás 392 164 hivatalnok 131 432 tanító 10 141 újságíró 3 9 mérnök 69 27 ápolónő — 77 színművész 2 3 EFSZ-tag 53 6 jogász 2 5 orvos 3 25 nyugdíjasok 69 60 Nem kevésbé érdekes a jelentkezők korbeli megoszlása. A legtöbb érdeklődő a 30—35 és a 35—40 évesek korcsoportjába tartozik. A 30—35 évig terjedő korcsoportban 162— 182 a férfiak, nők aránya, a 35—40 évig terjedő csoportban pedig 168—232. A 60—80 évig terjedő korcsoportban Is van még érdeklődés: a 2169 jelentkezőből 110 férfi és 184 nő határozta el, hogy a prágai iroda segítségével talál élettársra. Az irodába számos köszönőlevél érkezik. Egy levélre különösen büszkék az iroda dolgozói. Egy évvel ezelőtt sikerült „tető alá hozniuk" egy házasságot. A házaspártól csak most, egy év múlva érkezett köszönőlevél, amelyben őszinte hálájukat fejezik ki azért, hogy az Iroda segítségével mindketten megtalálták boldogságukat. Legnagyobb örömet újszülött kisgyermekük jelenti. (sm) CSISZ-értekezletekre, hogy élménybeszámolóikkal az ifjak számára érthetővé, tanulságossá tegyék a múltat. Szívesen és örömmel teszik ezt, de olyanok, mint Stric elvtárs, nem képesek 74 éves korukban sem csak az emlékeknek élni. Valami belső erő hajtja őket, hogy részt vegyenek a jelen feladatainak elvégzésében. Štric elvtárs tavaly még a Banská Bystrica-1 Munkásház gondnoka volt, ez idén már „végérvényesen" nyugdíjas lett. Mit jelent ez egy öreg kommunistánál, azt tevékenységéből állapíthatjuk meg: a kerületi pártbizottság funkcionáriusa, s így funkciójából eredően hol Považská Bystricára, hol Martinba visz az útja ellenőrzésre, megbeszélésre. A Központi Bizottságban betöltött tisztsége is lefoglalja: bratislavai vagy prágai ülések, anyagok tanulmányozása, ülés előtti adatgyűjtés stb. « • * Stric elvtárs a jelenben él igazán. Tudja, hogy a riporter visszaemlékezéseket vár tőle, de a múlt kérdései szemmel láthatóan kevésbé foglalkoztatják. Beszélgetés közben felelevenedik a lubochftai kongreszszus befejező, mozgalmas akkordja, amikor Skyčak Járási parancsnok csendőrökkel szétverte a gyűlést. A verekedés egy-egy mozzanata emlék csupán — a szem nem villan sötéten, amikor beszél róla. Az akkori elvtársak neve ... nos, nehéz ez ma már. Itt van egy tabló — kutat papírjai közé — három fényképsorozat a résztvevőkről ... Bizony némelyiknél már tintaceruzával berajzolt kereszt. Herz Sándor, Striež elvtárs neve mellett ls ... Doktor Herz most januárban lett volna kilencven éves ... Felelevenedik egy akció mozzanata, amikor sikerült nyilvános gyűlést tartani a rendőri tilalom ellenére zárt gyűlés címen a megyei megbízott orra előtt... Minderről teljes nyugalommal beszél. Most Igazán öreg ember, aki a múltra emlékszik ... ... eh, halványodnak már ezek az emlékek, vasárnap, hétfőn ülés lesz Prágában, arra kell most felkészülni. És az alapszervezetben évzáró taggyűlés lesz. Most, most tüzesedik ki ismét a szeme. Hallgassuk csak szavát: — Pártfegyelem, pártfegyelem — Ismétli, s kemény ujjaival az asztallapon dobol. — Bizony arról is tudok hogy jó előre betervezik a gyűlést; valaki feladatul kapja, hogy részt kell rajta vennie, aztán amikor kérdőre vonják, miért nem volt ott, úgy magyarázkodik: nem jött értem az autó, pedig vártam ... Hát ilyesmit képtelen vagyok megérteni. — Azt hiszem, a mai viszonyok közepette nehezebb a pártmunka — folytatja az ádáz harcokban edzett ember. — Könnyen rájöttünk, hogyan küzdjünk a csendőr ellen, az ilyen kényelmes vállrándítások ellen azonban hogyan. Engem a gyűléseken mindig a vita és a vitaösszefoglaló érdekelt a legjobban. Lehet, hogy a régi Iskola tette ezt... Ma éppen az ellenkezőjét tapasztalom sok elvtársnál — a beszámolón mindenki ott van, a vita gyenge, a vltaösszefoglaló általános. • • • Stric elvtárs kinéz kis háza ablakán — harminc éve lakik itt. Felfigyel a havazásra. Reggelre el kel! takarítani a havat — szólal meg benne egy pillanatra a nyugdíjas. De ezután a közelgő gyűlés anyeja fölé hajol, és szemében az új feladatok az ismert szikrát kicsiholják. Ismét megfeledkezett hetvenharmadik születésnapjáról, mint eddig, most Is a holnapnak él. Nem emlékezni, hanem dolgozni akar. VILCSEK GÉZA