Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-15 / 14. szám, szombat

Történet az emberi helytállásról 9 PERC o halál szomszédságában MINT CÖLÖPHÖZ LÁNCOLT Ariások monoton hangon züm­mögnek, morajlanak a komp­resszorok. Forgó-mozgó alkat­részt nem lát rajtuk az ember egyet se, a lekötött szilaj erőt csak sejteni lehet. A véletlen látogató meglehetősen szorong­va lép a terembe, tudja, hogy valaha elszabadult itt a pokol. A szemtanú — egyik a há­rom helytálló közül — Szilvásl Antal Duslo-gyárl műszakveze­tő technikus. Előbb végigjárja vtlem a géptermet, egy-egy pil­lantást vet a kompresszorok műszereire, majd szokatlan kérdést tesz fel hirtelen: •— Látott már folyékony le­vegőt? Meglepődtem. Előbb arra gondoltam, hogy tréfálkozik Csak, de meglepetésem egy pil­lanatra feloldódott, mert má­sik — nem kevésbé meglepő — kérdés következett: — És mínusz 170 fokos hide­get ...? Fkkar már hatalmas, kazán­lorma gépezet mellett álltunk. Ä technikus a kezeügyében le­vő kis üvegbe egy csapból fo­lyadékot engedett. A folyadék körül a csapból gőz párolgott ki a levegőbe. — Folyékony oxigén — mondja kurtán Szilvási Antal. — A levegő egyik alkatrésze. 'A nitrogén egy másik csapon Jön ki a gépből... Vigyázzon, ne nyúljon hozzá, mert süt! Az Alacsony- és a Magas-Tát­rában a kirándulók télen-nyá­ron jól érzik magukat. Hazánk e kiváló üdülőhelyének termé­szetadta lehetőségeit azonban nem használjuk ki eléggé. Egyesek ezt azzal indokolják, hegy a Tátrában — főleg a sza­badságok idején — nem lehet szállást kapni, mivel kevés az üdülőközpont és a szálloda. Az is tény viszont, hogy tavasszal és ősszel még a meglevőket sem használjuk ki teljesen. A tátrai üdülőközpontok és szállodák hálózatát a közeljö­vőben jelentősen kibővítik. A Poprádi Magasépítő Vállalat dolgozói már több lakóházat, egészségügyi épületet és bolt­lielyiséget építettek fel. Nagy feladatokat ró rájuk a negye­dik ötéves terv is. Ennek ke­— A mínusz 170 fokos hi­deg? — Éppúgy, mintha plusz 170 fokra hevített vasat tartana -a kezében. Ez Szilvási Antal munkahe­lye. A gondjaira bízott munka­csoport olyan erőket irányít, tart féken, olyan erőket fog hámba az ember szolgálatában, amelyek folyadékká változtat­ják a levegőt. — És mondja — szólok Szil­vásihoz —, őszintén mondja meg nem fél? Azt mondta, két gyereke van, meg felesége ... A technikus a kezében levő szelepnyitó korongra tekint. A korong valamikor tíz-tizenkét centi átmérőjű karika volt. Látszik rajta, hogy Igen ma­gas hőfokú tűzben nyomorodott Ilyenné, amilyen. — A kompresszorrobbanás óta — hihetetlennek tűnik — nem félek. Régebben se fél­tem, egyszer-másszor azonban, ha ideges voltam, nyomasztóan hatott rám ez az erő. És Szilvási Antal a csapra tekint, ahonnan az imént cseppfolyósított oxigént enge­dett az üvegcsébe. •— Hogyan történt a robba­nás? — Előtte talán két perccel még kint voltam a gépterem­ben, a gépeket ellenőriztem. Később visszamentem az iro­dámba, rágyújtottam. Kettőt se szippantottam, mikor bomba­robbanásnyi zörej reszkettette meg a falakat. Feltéptem az ajtót, a gépteremben minde­nütt izzó fémdarabok röpköd­tek. Akkorák, mint ez a sze­lepnyitó korong itt a kezem­ben. És nagyobbak ... — A felrobbant gép alkatré­szei pillanatok alatt megtüze­sedtek? — Pillanatok alatt. Az oxi­gén nem ég, de ha körülötte tűz támad, azt hatalmasan táp­lálja, éleszti. A tűz körüli vas alkatrészek vörösen izzva röp­retében ugyanis 121 millió ko­rona értékű munkát kell a Tát­rában elvégezniük. Nový Smo­kovecen például 9 millió 800 ezer koronás, Nové Štrbské Pleson pedig 10 millió koro­nás beruházással új szállodát építenek. A legelőkelőbb szállodát a Csorba-tónál építik. A külföldi vendégeknek szánt szálloda építési költségei meghaladják az 50 millió koronát. A modernül berendezett új szállodák és üdülők hálózatá­nak bővítése és a készségesebb, rugalmasabb felszolgálás bizto­síthatja, hogy a jövőben a Tát­rába sokkal több hazai és kül­földi turista látogat el. Ezzel jelentősen növekedhet az Ide­genforgalomból származó bevé­tel is. M. M. ködtek. Ha eltalálja az embert, átégeti. A gépsor előző tagja — mihelyt a felrobbant gép­ben csökkent a nyomás, azon­nal — automatikusan — leál­lította ugyan valamennyi kompresszort, így magas nyo­más alatt nem áramlott a tűz­höz az oxigén. Az azonban, ami még a köztes csőben és magában a gépben volt, ugyan­csak táplálta a tüzet. A gépte­remben akkor orráig se látott az ember, sűrű hamu, korom és légneművé vált fém szállt mindenütt. Mennyi ideig tartott...? Mindössze kilenc percig. Ezt c?ak az óra mutatója szerint állapítottuk meg. Aki ott volt a gépteremben, elveszítette idő­érzékét. Egymást kerestük — Čambalik, Kudáčik meg én. Nem láttuk egymást, mindegyi­künk attól félt, hogy a másikat megölte, megsebesítette egy iz­zó fémdarab. — Az első pillanatokban mi­re gondolt? — Mire...? Hogy Čambalik­nak két gyereke van... és hogy sehol se látom. Nem lát­tam őt, mert a robbanás után gyorsan kikapcsolta a gépét, hogy utána rögtön mentőkért telefonálhasson. Elmondta, hogy lelki szemei előtt megje­lent Kudáčik kezét tördelő fe­lesége, síró gyerekei. És az én Asszonyom, gyerekeim. -— Mindhárman szerencsésen, épen kikerültünk az elszaba­dult pokoltól. Szilvási Antal kezében me­gint ott az ogyonnypinorított szelepnyitó korong, elgondol­kozva nézegeti, majd megszó­lal: — Most talán már megérti, azóta miért félek kevésbé, mint régebben? Jó érzés, ha az ember biztosra veheti, hogy ve­szély esetén igazi emberek van­nak körülötte. — És Čambalik szaki? Meg Kudáčik? — Azóta mindannyian tud­juk, hogy veszélyben hármunk közül egyik se hagyná cser­ben a másikat. A kompresszor robbanása jó iskola volt. Az ilyen kilenc perc alatt néha többet tanul az ember, mint is­kolában évek alatt. Legalábbis emberségből többet... Komoly arcú fiatalember Szilvási Antal. Mielőtt a ripor­ter búcsúzna tőle, elgondolkod­va, mintegy tiltakozásul fel­emeli a kezét. — Ha cikket ír rólunk, ne csináljon belőlünk hősöket, ne rendíthetetlen bátorságú mo­dern lovagokként ábrázoljon bennünket... — Az imént azt mondta, hogy azóta még csak szoron­gást se érez a gépteremben ... Ez bátorsági — De nem Jelenti azt, hogy akkor riem féltünk. Hm ... a félelem. Van olyan, aki a ve­szély pillanatában megőrül a félelemtől és cselekvésképte­lenné válik. Szerencsénk volt, hármunk közül egyikünk sem ilyen. Mondhatnám, mi a ve­szély perceiben nem értünk rá félni. Hanem utána, később mindenkit „elkap" a félelem. Van akit rögtön a veszély el­múltával, van akit csak órák­kal később. Ez azonban nem szégyen. Ez az életösztönnel függ össze. A legfontosabb, hogy az ember akkor álljon helyt, amikor arra a legna­gyobb szükség van. • • • VOLT FRONTKATONAKTÖL azt kérdeztem egyszer, láttak-e már életükben Igazi hőst. Egyi­kük azt felelte: „Láttam egy hadnagyot, aki aknatűzben is átfutott a két lövészárok kö­zötti térségen". Egy főiskolai hallgatótól ls megkérdeztem, találkozott-e már hőssel. Azt felelte: „Békeidőben nincsenek hősök, ilyenkor a hősiesség nem nyilvánulhat meg. Jő, ne nevezzük Szilvási An­tal és két társa tettét hőstett­nek. Nevezzük egyszerűen csak helytállásnak. Az ilyen tett ne­ve: emberség. TÓTH MIHÁLY HA A PUSKA „CSÜTÖRTÖKÖT" MOND A Vihorlat alatt bokán felüli hótakaró borította az erdűket. A négy erdész — élükön Ján Ficcel, az olkal erdészet vezetőjével — Jókedvűen bandukolt az ismert ösvényen, és reménykedett. Fél­órai járás ulán a mély bóban ész­re Is vették egy vadkan friss láb­nyomalt. — Xo, ez ma a miénk — ör­vendezett az egyik erdész. Szótlanul állt lesben a négy vadász. Szélcsend volt, a legki­sebb zajt is jól hallhatták. Tel­tek, múltak a percek. A bozóthoz legközelebb álló vadász kutyája gyakran beleszagolt a levegőbe, egyre nyugtalanabbul viselkedett, majd elvakkantotta magát. .. Megzörrent a bozót, s Ijjedt rö­lögéssel igyekezett menekülni a felriasztott vaddisznó . . . Puska­lövés durranása visszhangzott a fák között, a hatalmas hústömeg egy pillanatra megtorpant, majd eszeveszett vágtába kezdett. A fe­hér hóban pirosló vércseppek igazolták viselkedésének okát. Megsérült... A megsebesített vad Igen veszé­lyes. Ennek tudatában a vadá­szok készenlétben, fokozott fi­gyelemmel várták a vadkan kö­zeledését. Az )an Flc felé vett* az irányt. — Csak gyere — mormolta ai erdész, s golyós puskájával egy tölgyfa mögé húzódva várta • habzó szájjal feléje rohanó álla­tot. Már 10—12 méterre szűkült • távolság. Célba vette a vad fejét, s a blres vadász meghúzta a ra­vaszt. A puska „csütörtököt' mondott. .. A közel kétmázsás vadkan a védtelen erdészre támadt, a föld­re döntötte. A négy vadászkutya közbelépése és Kovács erdész jól Irányzott lövése vetett véget a már tragikns kimenetelűnek mu­tatkozó vadászatnak ... A szeren­csétlenül járt vadász még mindig kórbázl gyógykezelés alatt áll... KULIK GELLERT NYUGATI TAVCSŰ Vadásztársaságban mesélte egy fiatalember: — Nyugati nagybácsimtól kap­tam egy remek távcsövet. Kimen­tem vadászni, fülbaktattam az egyik magaslatra. Vizsgálódás közben észrevettem, hogy a távol­ban megmozdul egy apró pon­tocska. Élesítettem a távcsövet és látom, hogy egy szarvasbika nézeget jobbra, balra. További élesítés után a bűvös lencsék szinte testközelségbe hozták a pompás állatot, még az orlyuká­ból kiszálló pára szagát is érez­tem. Kedvem támadt megsimogat­ni a selymes szűrét Ez lett a vesztem, mert ahogy karom ki­nyújtottam, készülékemen meg­csillant a napfény, mire az állal riadtan felkapta fejét — és . .. A kővetkező pillanatban kirúg­ta kezemből a drága nyugati távcsövetl KOVÁCS JÓZSEF Szállodaépítés - világszínvonalon ŰJ SZÁLLODÁK A TATRABAN Már e napokban gázt továbbit a Košice és Prešov közötti mintegy 50 km hosszú gázvezeték. Képünkön: a Szlovák Gáz­művek košicei üzemének dolgozói az egyik tolattyús szelep ki­nyitása után gázzal töltik meg a távvezeték első részét. (G. Bodnár — ČTK — felvétele) DETEKTOR 1968. L 15. llOSZEVES, kitartó, kemény f 7 kutatómunka eredménye­' ' ként feltaláltam a szu­perdetektort. Ez a csodálatos elektronikus szerkezet korszak­alkotó lépést jelenthet az er­kölcsi félresiklások néhány válfajának feltárásában és megszüntetésében. Elmés talál­mányom ugyanis szinte pilla­natok alatt felderíti a lopás, eltulajdonítás, tolvajlás, csenés, plagizálás valamennyi válfa­ját. Sőt még akkor is kimutatja ezt a bűntényt, ha más erkölcs­telen tettel párosul. Elegendő a detektor „szemét" az eloro­zott tárgyra vagy személyre irányítani és az érzékeny műsze­rek csalhatatlan pontossággal kimutatják a valódi tényállást, leleplezik a legkörmönfontabb csalásokat is. A találmányt az egész sajtó és szakirodalom egyetlen szó­val jellemezte: korszakalkotó! Igen szkeptikusan nyilatkoztak azonban gyakorlati alkalmazá­sának lehetőségeiről. S valóban rátapintottak a lényegre. Az akadémiai bíráló bizottság azt kérte, hogy próbáljam kl gyakorlati alkalmazását, mert ma a találmányok csak annyit érnek, amennyi hasznot hajta­nak a társadalomnak. — Még ez is valamiI — gon­doltam és eszembe jutottak a vicclapokban kifigurázott jel­legzetes csalások. Hozzáláttam a kísérletezéshez. Elvittem detektoromat egy szövetkezetbe, de amint bekap­csoltam szinte megbolondultak a műszerek. Akt a képernyő elé került, mind bűnösnek ta­láltatott. Tojás, kukorica, zöld­ség, búza, bor, sőt még kisma­lac ts feltűnt a képernyő hát­terében. — Lehetséges lenne? — döb­bentem meg. — Vigye a masináját, uram, nem ér egy fabatkát sem. Amit a maga szuperfrásza, vagy hogy hívják, mutat, mi azt úgy­is tudjuk. Elkeseredésemben bementem az egyik zöldségkereskedésbe. Itt végre bebizonyította a de­tektor, hogy mit tud. Az alkal­mazottak könnyezve bevallot­ták, hogy néha egy kicsit csal­nak és csennek. De hát a po­kolban úgyis megbűnhődnek érte. Rá akartak beszélni, hogy ne szóljak senkinek, és kapok egy láda első osztályú johna­tánt. Nem fogadtam el, de mi­re hazaértem, a főnök által küldött almát már megették a gyerekek Egy kicsit megingott a szu­perdetektorba vetett nagy re­ményem, és kezdtek e kételyek rágni: — Talán Nobel-díjat sem kapok. Még egy kísérletet tettem az Akadémián. Szakállas ifjú és ko­pasz öreg tudósok állták körül masinámat. Bevallom rettenetes kellemetlen helyzetbe hozott. Egy neves mérnökről kiderítet­te, hogy automata szalámiszele­telő gépét már legalább öten fel­találták tíz évvel előtte. Az építészek nagy mesteréről, aki­nek nevéhez fűződik a rideg, de mégis elasztikus beton, be­bizonyította a szuperdetektor, hogy egyszerűen kimásolta egy óceánon túli szakkönyvből. A különbség csupán annyi, hogy ő megtévesztésül még hozzá kevert egy kis fahéjat is. Egy ifjú költő kötetéről pedig az tudódott kl, hogy azon hason­latai, amelyeket meg lehet ér­teni, a klasszikusok rég meg­írták, rímei pedig sorra megta­lálhatók a XIX. század nagy poétáinál. Leverten távoztam. Talán va­lamelyik üzemben több szeren­csém lesz. Tévedtem. Oda be sem engedtek. Az üzemi őr mindjárt az ajtónál rendre uta­sított: — Mit mond? Hogy nálunk valaki lop? Menjen a dolgára a találmányával együtt. Ná­lunk öntudatos dolgozók ter­melnek, a gyanúnak még ár­nyéka sem férhet hozzájuk. Kü­lönben is, ahol én őrködöm a kapunál, ott még egy szöget sem lehet kivinni... Viszont­látásra! — De ez tudományos kísér­let ... Beszélhetnék az igazga­tó elvtárssal? Még egy litánia meghallgatá­sa után kezembe nyomta a te­lefonkagylót, és az igazgató a portásnak adott Igazat. Nem folytatom tovább. Min­denki haragszik rám. A Tudo­mányos Központ azt írta a gé­pemről, hogy túlságosan érzé­keny, olyasmit is regisztrál, ami ma már nem bűn. Nagyon meg­előzte az emberek erkölcsi nö­vekedését" és ezért gyakorlati­lag hasznavehetetlen. Az alatt a két évtized alatt, amíg kísér­leteztem, elszakadtam az élet­től, és nem tudom, hogy ml kell ma a társadalomnak. Ez­zel az energiával feltalálhat­tam volna például az elrontha­tatlan telefonautomatákat, ét annak mindenki örült volna. Teljesen még nem emésztet­tem meg a súlyos csapást, és nem tudok belenyugodni a ku­darcba. Az sem vígasztal, hogy elméleti kutatásom elismeré­séül megválasztottak Világos község díszpolgárává, előadás­ra hívtak meg legalább öt kö­zépiskolába és hét állami gaz­daságba. A IEM TV DOK belenyugodni l\/ abba, hogy túl korán ' v születtem, és a szuperde­tektor teljesen haszontalan. Ez­úton fordulok a kedves olva­sókhoz, ha találnak valami he­lyet, ahol találmányomat hasz­nosítani lehetne, minden ve­szély és probléma nélkül, azonnal írják meg nekem, mert ha egy héten belül nem kapok választ, és nem tudom gyakor­lati alkalmazását bebizonyítani, összetöröm azt a túl GQOS elek­tronikus agyát! SZOCS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents