Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-15 / 14. szám, szombat

Ról unk — er dek un kben... ÉLETBE LÉPETT az üj gazdaságirányítási rendszer és megkezdtük az új ötéves tervet. Mind az új gazdaságirányítási rendszernek, mind az új ötéves tervnek nemcsak gazdasági és politikai, hanem kulturális vonatkozása is nagy. Ezért most az utóbbit vizsgáljuk meg. Nincs (és a téma nagyságára való tekintettel nem ls lehet) szándékunk átfogó képet adni. & rendkívül nagy területnek csupán egy részét, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturáKs életét próbáljuk mérlegre tenni. Mielőtt azonban távlatainkat és az ebből eredő teendőinket néznénk, talán nem felesleges visszapillantani a múltba. Akár a könyvkiadást, vagy az Iskolahálózatot, akár az iskolán tívüll nevelést, vagy a népművészetet nézzük, van mire hivatkoznunk. Tavaly például 307 magyar nyelvű óvoda, 544 alapIskola, 22 általános középiskola és több tanonciskola működött; 20 csehszlovákiai magyar szerző műve jelent meg, a társadalmi és tömegszervezetek számos népi akadémiát és népi egyetemet, több ezer Ismeretterjesztő előadást, mintegy 30 járási és területi dal- és táncünnepélyt, rengeteg Irodalmi estet, színházi bemutatót, és más magyar nyelvű összejövetelt tartottak. Ä kiadványoknak és a rendezvényeknek az előbbi évekhez viszonyítva nemcsak a számuk növekedett, hanem megnőtt az Irántuk tanúsított érdeklődés is. A nyári rendezvényeket például 1964-ben 70 000-en, tavaly viszont már 90 000-en tekintették meg. Fokozódott az érdeklődés a népi akadémiák, az lsmeretter|esztő előadássorozatok, a szervezeti élet és az iskolán kíviilt nevelés minden formája Iránt. 1965 kimagasló eseményének könyvelhető el a Jókai-napok néven Ismert komáromi kulturális seregszemle, ahol a magyarlakta vidékeken dolgozó kulturális együttesek közül 6 Irodalmi színpad, 7 színjátszó együttes és mintegy 50 szavaló mutatkozott be. Nagyot léptünk előre, érzelmileg, gondolatilag gazdagabbak lettünk. A csehszlovákiai magyar dolgozók körében végzett kulturális munkát mindenütt a feltődés, a mennyiségi és minőségi gyarapodás lellemzi. Mit ígér a jövő? Milyenek a távlataink? Az új ötéves terv, amely kiegyensúlyozza a nemzeti jövedelem létrehozása és felhasználása közötti különbséget, és új alapokra helyezi a termelést, döntően befolyásolja az ország életét, munkáját. A mi távlatunkat ls az ötéves terv szabja meg. Minden attól függ, hogyan dolgozunk, hogyan teljesítjük az előirányzott terveket. Az új ötéves tervvel egyetemben azonban életünket, fejlődésünket és így távlatunkat is két számunkra igen fontos — dokumentum ls meghatározza. Az egyik a Csehszlovák Nemzetgyűlés 1965 novemberi ülésén hozott határozat, a másik a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei. A Nemzetgyűlés határozata többek között kimondja: „Kedvező feltételeket kell biztosítani a magyar és ukrán nemzetiségű lakosok életének sokoldalú fejlődésére". A tézisekben ez áll: „A CSKP gondoskodni fog arról, hogy a nemzetiségi kapcsolatok és gyakorlati megvalósításuk terén hozott fontos párthatározatok — ha ez célszerű — jogi normákban ls kifejezésre jussanak, és hogy a nemzetiségi összetételt valamennyi szakaszon tiszteletben tartsák a kádermunkában Is." Az elmúlt év eredményei alapián említett példák bizonvít|ák, hogy a lenini nemzetiségi politika gvakorlatl érvénvesltése következtében kulturális életünk tartalmas, sokrétű. Sohasem jelent meg Csehszlovákiában annyi könvv magyarul, mint most, sohasem volt annvi újságunk. Iskolánk és kulturális együttesünk, mint jelenleg. Nemzetiségi kultúránk felfelé ível. Izmosodik, napról napra újabb tömegeket hódít meg. Az életünket jellemző kép — amely egészében véve Igen szén, biztató és ametv a nemzetiségekről történő messzemenő gondoskodás egvik beszédes bizonyítéka — részletében hagy kívánni valót. Mulasztások történnek még a kétnyelvűség betartásában, néha aránvtalan a helvl kéoviselőtestületek nemzetiségi összetétele, a délvidéken viszonylag kicsi az elhelyezkedési lehetőség, részben megoldatlan az anvanyelvl szakkén7Ŕs. A Párt és a Nemzetgyűlés ezekre a kérdésekre gondolt, amikor az említett dokumentumokban megfogalmazta az idézett sorokat, és a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek mellett a ml számunkra — magyar nemzetiségűek számára — új távlatot nyitott. A LEHETŐSÉGEKKEL párhuzamosan azonban feladataink ls nőnek. Teendőink közül a legfontosabb az általános műveltség színvonalának az emelése, a szakismeretek gyarapítása, az Iskolán kívüli nevelés minden formájának tökéletesítése. Sajnos, de Szlovákiában a dolgozóknak mintegy 30 százaléka nem fejezte be az általános középiskolát. Mivel 1945-től 1949ig Csehszlovákiában nem folyt magyar nyelvű oktatás, ennél is rosszabb a helyzet magyar vonalon. A komáromi hajógyár dolgozóinak például csak 37 százaléka rendelkezik általános műveltséget nyújtó alapiskolávat Hasonló a helyzet Keletés Dél-Szlovákia több üzemében. A szakismeret hiányát pedig nemcsak az egyén, hanem a közösség, az iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozót foglalkoztató üzem is megőrzi. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR középiskolai hálózat fejlett. A felépítmény jellegű szakiskola kevés, ennek hiánya érződik a legjobban. Új Iskolát lehetetlen egyik napról a másikra létrehozni. Nemcsak épületben, hanem tanerőben ls kedvezőtlen a helyzet. Tudjuk és ismerjük a többi nehézséget ls. Abba mégsem nyugodhatunk bele, hogy olyan hatalmas méreteket öltsön a szakképzettséggel nem rendelkezők tábora. A párt, az iskolaügyi szervek és velük együtt mások — addig ls, míg megoldódik a rendes szakoktatás kérdése — mindent megtesznek, hogy az említett dolgozók pótolják a múlt bűneiből eredő hiányt. Rövidesen szakiskolák és hathónapos, valamint egyéves átképző (középiskolai műveltséget nyújtó) Iskolák nyílnak. Az érdekeltek feladata, hogy éljenek a lehetőséggel, tanuljanak, képesítést szerezzenek. Az Ismeretterjesztés, az általános műveltség növelése és a szakismeretek gyarapítása érdekében mindenütt sok munka vár elvégzésre. A szervezés tökéletesítése, a kiadványok és rendezvények színvonalának emelése és a kultúra összes eszközének gazdagítása szintén szükséges. Magyar vonalon azonban most az általános műveltség és a szakképzettség megszerzése, valamint az ehhez szükséges feltételek megteremtése a legégetőbb kérdés. Ez Igényli a legtöbb figyelmet, ezt szükséges mielőbb megoldani. NEM KÉTSÉGES, hogy az említett problémák a párt irányvonala és a Nemzetgyűlés határozata nyomán rövidesen elintézést nyernek, és életünk zavartalanabb, munkánk pedig az eddiginél is szebb, eredményesebb lesz. BALÁZS BÉLA o OČ O S i/> £ _o "B — ÚJ VERSEKDÉNES GYÖRGY: Téli erdő A fák, e lomha óriások, panoptikumban néma bábok, oly félelmesen szépek ők, ahogy állnak félig halottan vas-falankszban, tömött sorokban* a pusztító idő előtt. Acél-inakkal megfeszülve, a vihart hónuk alá gyűrve, hallgatnak, mint az istenek, ó, ha egyszer megindulnának, széttipornák a vak világot, a sok pörös kis életet ZALA JÓZSEF: Adrii, tenni kívánok Nem kutatom, hogy villanásszerű, vagy töprengés vetülete a tettem, benne mindig csak magamat adom, kézzelfoghatón, tisztán, kendőzetlen. Az ébredés friss pillanatától tudatos minden perc, -míg le nem zárul a fáradt szemhéj, minden gondolat ikertestvérét kapja benne társul. Mi a nyugalom? Én nem ismerem! A semmittevés egy válfaja lenne, mikor az én akarni sem akcw, gondolatot csiholni sincsen kedve? A nyugtalanság lelkem egy fele. Együtt indultunk, mindig együtt tartunk, csepp a cseppel, hömpölygő ár ölén, közös a medrünk és közös a partunk. Izzó huzal valahány idegem, szüntelen ömlik bennük a lét-áram, s a nyüzsgésre ellen-nyüzsgés felel telített sejtek minden pólusában. Helyhez akartok kötözni talán? Valahány kényszer ellen váltig lázad énem, akár a sejtet hasító, s az ismeretlen térbe törő század. Nem vagyok különc és nem is bizarr; magasba-mélybe egy időben szállnék. Mohón kutatom az árnytalan fényt és utam állja a fénytelen árnyék. A mindenségnek paránya vagyok, bennen van minden, akárcsak én benne: letűnt és jövő, bő évszázadok alkotó vágya, tette és szerelme. Boldog vagyok, ameddig adhatok anélkül, hogy forrásom kimerülne; fényév milliók villanásából visszfényt küldhetek a táruló űrbe. Higgyétek el, akár ötletszerű, vagy töprengés szülötte néha tettem, benne örökké magamat adom, kézzelfoghatón, tisztán, kendőzetlen. GAL SÁNDOR: Két nyolcsoros A valóság test nélküli rezdülései — árny-kezek hozzám ütődtek S valahol a végtelen töretlen ívén - hunyt pilláim alatt ->. már minden egyenlő Éjszakai villám fényében Kihajt a lombok árnya Földre nyit a félelem Nehéz illatú virága S szétterül a városon Pincék odvába benyúl Hol penészt érlel fal s a lom Egy nemzedéknek vigaszul 5 c; 0 -O KD X c: N(l>