Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-15 / 14. szám, szombat

Xlty A repülőgép szárnyal alatt váratlanul bukkant fel a főváros. A megvilágított utcák, épületek, fényben úszó terek tarka sávjai azt a benyomást keltették bennünk, mintha egy pazar vásár fölött repültünk volna el. Caravelle gépünk könnyedén földet ért a repülő­téren. Kuwait az erődöt jelentő ,Jcut" szótól kapta nevét. A Perzsa-öböl partján elterülő fő­város, Kuwait a valóságban tel­jesen új, modern, az itteni ég­hajlat tekintetbe vételével épült. „OÁZIS AZ ARAB SIVATAGBAN" Kuwait állam több mint tizezer négyzetkilométernyi területen fekszik Délen az ún. központi semleges övezettel határos, amelyet Kuwait Szaúd-Aráblá­val közösen igazgat. A főváros és néhány kőolaj­Ipari központ kivételével az egész ország napégette sivatag. Az egyik legnagyobb kőolajköz­pont Ahmadi város, itt székel a még mindig angolok által Irányftott Kuwaitl Kőolajtársa­ság. Itt, a világ egyik legna­gyobb, főleg kőolajszállitást lebonyolító kikötőjében a Shell, a British Petroleum és más társaságok cégjelzéseivel ékeskedő óriási tartályhajókkal találkozhatunk. A történelmi kutatások és ásatások azt bizonyítják, hogy Kuwait eredete az időszámítá­sunk előtti hatodik századig nyúlik vissza. Sok kuwaititól hallottam, hogy a kegyetlen si­vatagi harctól undorodó, béke­szerető beduin törzsek a siva­tag mélyéből Ide vándoroltak az öböl partjára, letelepedtek, és kereskedelemből, halászatból meg hajózásból éltek Ezért van ez ország mai címerében egy vitorláshajő. A nemrég elhunyt Szalem asz-Szabah emir, aki 1921 óta uralkodott, mindhalálig tisztel­te békeszerető atyja emlékét, és megszívlelte jó tanácsait. Környezetének nehezen sikerült fit rábeszélnie, hogy költözzék új, modernebb palotába. Fő ér­ve ez volt: „Az apám is itt élt és halt meg". Ám a hagyománytisztelő és bizonyos mértékben konzerva­tív emir nagy kezdeményezé­sek elindítója volt, nagy gon­dot fordított lakások, iskolák és kórházak építésére. VALÓSÁG ÉS LEGENDA Az 1961. évi népszámlálás adatai szerint Kuwaitnak 321 ezer 621 lakosa volt. Az állam­polgársággal rendelkező igazi kuwaitiak száma azonban en­nek csak a harmada. Több mint 200 ezer lakos „külföldiként" él itt, őseik nagyon régen ván­doroltak be, nemzedékek vál­toztak, de állampolgárságot nem kaptak. Márpedig ahhoz, hogy valaki üzletet nyithasson, vagy taxisofőr lehessen, feltét­lenül szükséges egy hamisítat­lan kuwaiti állampolgársági bi­zonylat, vagy legalább ls ilyen­nel rendelkező egyén védnök­sége. Nem hivatalosan azt is megsúgták nekem, hogy az ál­lampolgársági viszonyok foly­tán a „népnek átadott" évi 200 millió font jövedelem csupán a lakosság egyharmada között oszlik meg. Általában igen ma­gasak a keresetek, de a legen­dás kuwaiti olcsóság csak le­genda. Az élelmiszertől az au­tóig általában minden drága. Olyan nagyon gazdag csalá­dok, mint amilyenek más arab államokban számon tartanak, Kuwaitban alig vannak, főként csak a Szabah uralkodóház tag­jai közül kerülnek ki — a mi­niszterek fele az emír roko­na —, továbbá néhány keres­kedő és kőolajmágnás tarthat jogot a dúsgazdag címre. Kuwait valójában ahhoz a kevés arab országhoz tartozik, amelyekben szabadon űzhet­nek pénzügyi tevékenységet. A politikai pártokat azzal az ürüggyel betiltották, hogy kül­földi befolyás eszközei lehet­nek. így aztán a kuwaiti tör­vényhozó gyűlés a világ azon kevés parlamentjeinek egyike, ahol a szavazatokat a vita so­rán szerzik meg. Az országban van egy jelen­tős réteg, amely föderációs alapon szeretné egyesíteni Ku­waitot a többi arab országgal. Ám nem kétséges, hogy ha a politikai tényezők nem is, de a gazdaságiak Kuwait függet­lenségének megőrzésére ösztön­zik a lakosság többségét. Az egy főre eső évi jövedelem meghaladfa az ezer font ster­linget; ez világméretben re­kordnak számít. Másodpercen­ként négy tonna kőolajat ter­melnek ki, s naponta hét-nyolc hatalmas tartályhajót töltenek meg. 1964-ben az évi köolajki­termelés elérte a százmillió tonnát. Ez egész Közép-Keleten a legnagyobb eredmény volt. Kedvező körülmények esetén 1970-ben 150 millió tonnára akarják növelni az évi kőolaj­kitermelést. CÉL: A TELJES FÜGGETLENSÉG Annak ellenére, hogy Kuwait évente jelentős összegeket for­dít földszerzésre, s Igen fejlett a bankhálózata, nincsenek ott­hon beruházási lehetőségei, így aztán nagy összegek foly­nak ki az országból. Csak Lon­donban 500 millió font sterling­je van Kuwaitnak. Nagyon valószínű, hogy Ku­wait nem marad örökké a ster­lingövezetben. Viszont a kuwai­tiak érzik, hogy éppen olyan mértékben függnek a font szi­lárdságától, mint amilyen mér­tékben a font szilárdsága függ tőlük. Kuwait segítséget nyúj­tott más arab országoknak. Most minden segítség a Ku waiti Arab Gazdaságfejlesztési Alap közvetítésével valósul meg. A kuwaitiak büszkék er­re az alapra, mert lehetővé te­szi, hogy különleges nemzetkö­zi szerepet játszhassanak. Eljön az a pillanat, amikor majd elég szilárdnak érzik magukat ahhoz, hogy felbontsák a szer­ződést Angliával, s ezzel bebi­zonyítják, hogy érdekes orszá­guk valóban független. Képünkön: AHMADI KUWAIT LEG­GAZDAGABB OLAjLELÖHE­J.YÉNEK BERENDEZÉSEI. A KÉP ELŐTERÉBEN A TEN­GERVÍZ SÖTAL ANITASÁR A SZOLGÁLÓ ÜZEM LÁTHATÚ. K. Visnyeveckij kuwaiti úti jegy zete Q árizs boltjai az év bármely szakában mindig tündökölnek. Nincs a világon még egy város, amely a kirakatok művészi kivitelében felvehetné a ver senyt Párizzsal. Sehol sem párosul oly szerencsésen a jó ízlés a kereskedelem kö­vetelményeivel, mint éppen a francia fővárosban. Ám nem minden arany, ami fénylik. A külföldi, aki csupán a kirakatokból kö vetkeztetne a franciák élet­színvonalára, bizony torz képet nyerne róla. Mert a kirakat, az csak kirakat, vagyis megtévesztő. A kép­mutatás Párizsban manap­ság a divat... Na de hagy­juk most az egyszer a bírá­latot és gyönyörködjünk a csodaszép párizsi kirakatok­ban. Párizsban minden egyes kirakat műalkotás, méghoz­zá a javából. Az utóbbi években többnyire újból va­kolt és korszerűsített ház­homlokzatok méltóbb kere­tet nyújtanak, s még az ed­diginél is jobban érvényre juttatják a boltok kiraka­tait. Ezek pedig az idénye­ket és egyéb aktualitásokat követve, minduntalan vál­toznak. A KIS BOLTOK ... A fő utcákon és a bulvá­rokon még a legkisebb bolt kirakata is a leleményesség csodája. Mindegyiknek meg­van a maga sajátossága. A mészárszék ablakában is akad valami csábító és von­zó, mintha csak így szólna a járókelőkhöz: „Ide nézze­tekI Ez aztán a porhanyós vesepecsenye, ízletes rosté­lyos!" Akár kicsik, akár nagyok a kirakatok, feladatuk, hogy csalogassák, vásárlásra csá­bítsák a járókelőt. E célból a kirakatrendező minden le­leményességét és fantáziáját latba veti, s szokatlanabbnál szokatlanabb, eredeti ötle­tekkel hívja fel a figyelmet a kiállított árura anélkül, hogy megsértené a jó ízlést. Itt például egy patinás öreg kocsikerék juttatja kifeje­zésre a mellette elhelyezett, kitűnő szabású elegáns öl­töny új vonalát, amott a csodás estélyi ruha még job­ban szembeötlik egy női szi­luettel a háttérben; arrébb puha fehér tollak cirógat­ják a csillogó nyakékeket és bizsukat; a következő üvegek mögött szinte várat­lanul — tökéletes szimmet­riában sorakoznak az ele­gáns lábbelik. A klasszikus változik az ultramodernnel. A kettő kiegészíti egymást. Ha már minden egyes kis bolt kirakata remekmű, va­jon mit nyújthatnak a nagy­árúházak? Ez bizony már a varázslattal határos! Oly csodálatos látvány, hogy még a legfásultabb párizsi sem mulasztja el nagy ünne­pek előtt a „kirakatnéző sé­tát". ... ÉS A NAGYÁRUHAZAK Tündéri fényáradatban úszik a széles járda a Galé­ries Lafayette előtt. Mintha trópusi tájakba tévedtünk volna! Vörösen, zölden és ibolyaszínűen csillogó fény­sziimok ezrei hullanak a magasból. S mindezt a csil­logó-villogó tarkaságot ün­nepi hangulatot árasztó lágy zene kíséri. Háromszáz mé­ter magasságban tárulnak szemünk elé a kirakatok csodái: bársonypuha szőr­niebundák, habszerű női al­sónemű, pazar estélyi ru­hák. bizsuk, habzó pezsgő­ve! telt serlegek és oly tö­mérdek játék, hogy egysze­riben a mesék országába képzeljük magunkat. A Boucharra áruháznak már jól ismert kedves kis bá­búi kelmedarab-halmazokat tárnak a közönség elé és széles szövetszalagokat rö­pítenek a mennyezet felé. A magát „a világ legszebb áruházának" hirdető Le Printemps 100 éves fennál­lását ünnepli. Ez alkalomból zászlődíszt öltött, s pompás PIERRE CANES PÁRIZSI LEVELE A KIRAKATOK VARÁZSA fényáradatban úszik. Egy teljes kirakatot szentel a té­li sportcikkeknek; egy má­sikban csupán egy kézitás­ka, egy pár női cipő és es­télyi kesztyű; egy mozgó ótiásnyuszi szállítja a játé­kok tömkelegét egyik kira­katból a másikba. A Louvre áruház megtar­totta ófrancia jellegét. Va­lamennyi kirakatában egy és ugyanaz a fémlemez hol végtelennek látszó csillagos égboltot, hol hóborította tá­jat varázsol elénk. Akár a Samaritaine, akár a Bazar de tHôtel de Ville előtt haladunk el, mindenütt csupa bűbáj és varázslat. Olyan ez, akár az álom. Még a Rue de Rivoli árkádjai alatt megbúvó kis boltok is ámulatba ejtenek. MESTERSÉGEM TITKA... Megkérdeztem a díszlete­zés varázslóinak egyikét, árulja el művészetének tit­kát. „Nincs ebben semmi ti­tok" — mondta nevetve. — Csupán jó ízlés kell hozzá. Az a valóban szép kirakat, amelyik a legtöbb vevőt csábítja az üzletbe. Egy bolttulajdonos egyszer egy túlságosan mesterkélt kira­katomat ekként bírálta: Hallja, én szöveteket áru­lok, nem díszleteket! — Eb­ben a szakmában állandóan újat kell nyújtani és forté­lyokkal kell felkelteni a já­rókelők figyelmét, hol egy részletre, hol az egész ösz­szeállításra. Aki a kirakat előtt megáll, az már félig vevő. Nem elég tehát az ab­lakba jó minőségű árut ten­nt. Igen sok függ az elren­dezéstől. Próbáljon csak egy konfekciós üzlet kirakatá­ban egy csomó ruhát vagy öltönyt felhalmozniI Meglát­ja, senki sem áll meg a ki­rakat előtt. De rendezzen el egy néhány darabot ízlése­sen egy létrán, vagy egy karosszékben, s máris fel­kelti az érdeklődést. Egy különlegesség, vagy valami eredeti, szokatlan a kirakat­ban — s már meg ls nyerte a fátszmátl Egy régi kávés­kanna például jobban ér­vényre juttatja a tökéletes új kávéfőzőt. Nagyanyánk cicomái és krinollnjai ki­emelik a korszerű női divat egyszerű vonalalt és józan­ságát". „A kirakatablakot szín­padhoz is hasonlíthatjuk. Ötletes kivilágításával nagy hatást kelthetünk", — mond­ja Mila kirakatrendező, majd így folytatta: „fó ízlés és művészi érzék kell a kirakatrendezéshez. A többi csupán gyakorlat kérdése. Párizsban vannak iskolák, ahol az alapisme­reteket el lehet sajátítani. A kirakatrendezőnek több do­loghoz kell értenie: tervező, rajzoló, festő, kárpitos és asztalos egy személt/ben. Ezenkívül sikkesen fel kell tudni öltöztetni a kirakatba­bákat. Ötletek és változatos­ság nélkül semmire sem megy! Az áruházak nem sajnálják a pénzt e célra. Tekintélyes összegeket for­dítanak kirakataikra és min­dig megtalálják számításu­kat. Mert aki szépen és ügyesen mutatja be portéká­ját, az gyorsabban és jobban Is tudja eladni". 1966. I. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents