Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-01 / 1. szám, szombat

M

a lép életbe az új gazdaságirányítási rendszer és ma kezdjük meg az új ötéves tervet. E nagy jelentőségű események nemcsak gazdasági és politikai, hanem kulturális életünket is meghatározzák. Az utőbblt az érdeklődés előterébe állítja a párt közelgő XIII. kongresszusa, ahol a többi között szó lesz arról, milyen az emberek kulturális ellátottsága, hogyan élünk, hogyan éljünk. Már a kongresszust előkészítő tézisek leszögezik: szilárdítsuk a dolgozó nép társadalmának erkölcsi és politikai egységét, fokozzuk a nép részvételét az ország Igazgatásában, demokratizáljuk a művelődést és a kultúrát. Most is kétfrontos harc szükséges. A liberalizmus és az opportunizmus, valamint a konzervativizmus és a merevség tovább él és különféle formában hat. Az ideológiai és a kulturális munka feladata, tiogy mindenütt, de elsősorban a munkahelyeken küzdjünk a pazarlás, a laza munkaerkölcs ellen, a társadalmi kötelezettségek következetes teljesítéséért. Határozottan és nyíltan szembe kell szállni az ellenséges eszmei áramlatokkal, az úgynevezett „nagyvilágiasságról" hangoztatott divatos jelszavakkal, amelyek figyelmen kívül hagyják a kapitalista világban létező két kultúra: a reakciós és haladó kultúra fennállását. A szocialista társadalmi tudat fejlesztése és erősítése összefügg a szocialista életmód kialakításával, amelynek az a feltétele, hogy a szocialista elvek következetesen érvényesüljenek a cselekvésben és az emberi kapcsolatokban. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei egyértelműen kimondják: „A párt a szocialista életstílus fejlődését olyan jelenségek összességeként értelmezi, amelyek a maguk egészében felölelik az életkörnyezütet, az egyén anyagi szükségletét, az emberek kölcsönös kapcsolatát, a társadalmi tevékenységet, a szabad idő célszerű és gazdaságos felhasználását és az emberi élet szükségleteinek természetes megszervezését." Mi következik ebből? Az, hogy az elkövetkező Időszakban új feladatok várnak a népművelésre és a kulturális munka minden ágára. Változatlanul érvényes a párt XII. kongresszusának a kulturális életre és a népművelésre vonatkozó határozata, hogy biztosítsuk a nép műveltségének és ideológiai színvonalának a növekedését, küzdjünk a polgárt és kispolgári ideológia csökevényei, a reformizmus, a burzsoá lelkület, a maradiság, a nyerészkedés és az individualizmus ellen, segítsük az eszmei hatás, a kulturális és művészeti javak terjesztése valamennyi eszközét: a sajtót, a televíziót, a rádiót és a könyvkiadást. Eredményeinkhez nem fér kétség. A megnövekedett feladat érdekében azonban a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítanunk a kultúra tömegalapjának célszerű felhasználására, az eszmei offenzíva erősségére, az új munkaformák kialakítására, a szocialista életstílus széles körű elterjesztésére. Az új ötéves terv kulcskérdéssé teszi, hogy a népművelés is a népgazdaság termelési és politikai céljainak szolgálatában álljon és a felvilágosító munka minden eszközével segítse az előirányzott tervek maradéktalan teljesítését. A népművelés ma még gyakran egyoldalú. Vagy csupán az előadásokra, vagy csupán a szemléltető agitációra szorítkozik. A módszerbeli hibák pedig gyengítik a munka hatékonyságát. Számottevő eredmények rendszerint ott születnek, ahol új munkaformákat honosítanak meg és gondosan ügyelnek az akciók magas eszmei és szakmai színvonalára. Eddig a népi akadémiák és a népi egyetemek formájában végzett felvilágosító munka bizonyult a leghatásosabbnak. Ezt a módszert — mentesítve az egyoldalúságtól — szükséges a jövőben is alkalmazni. A kulturális életben is sok kárt okozott a merev, a valóságot gyakran figyelmen kívül hagyó elmélet és gyakorlat. A hibák emlegetése, a rossz módszerek elítélése és kiküszöbölése Népművelés művelődés azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezünk a kívülről jövő veszélyről, arról, hogy még létezik — sőt egyre aktivizálódik — a kapitalizmus és az imperializmus, él és hat a burzsoázia „eszmeáramlata". A kultúra munkásai nem engedhetik meg maguknak, hogy feladataikat egyedül a rossznak bizonyult módszerek elítélésében lássák. A lényeg: új, az eddiginél jobb, humánusabb, őszintébb, körültekintőbb munkaformák kialakítása. Ez semmi esetre sem érhető el úgy, hogy helyeseljük az újat, de frázispufogtatáson kívül semmit sem teszünk az újért. A hibák leküzdése bátor kiállást, a rossz szenvedélyes elutasítását követeli. A párt határozata azonban, hogy „fejlesszük a művészet és a kulturális munka valamennyi ágát, a szocialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően" — csak a már említett kétfrontos harccal teljesíthető: el kell ítélni a rosszat, ugyanakkor segíteni kell a jót. A népművelés — amelyre az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése és a párt XII. kongresszusa alkalmából nagyobb feladatok hárulnak, mint a múltban bármikor — egyre jobban átszövi életünket, rendszeressé, nélkülözhetetlenné válik mindenütt. Számolunk vele, építünk rá. Kiterjedtségénél és hatékonyságánál fogva egész nevelési rendszerünket befolyásolja és meghatározza. A dolgozók iskolán kívüli oktatásának is a népművelés az egyik leghatásosabb eszköze. És tovább sorolhatnánk, hogy az ismeretterjesztésnek e korszerű formája még mi mindenre hivatott. Ez alkalommal azonban inkább azt szeretnénk elmondani, hogy milyen feladatok várnak az új év, valamint az új évvel beköszöntött igen fontos események alkalmából a népművelésre. Gondoskodnia kell az iskolán kívüli nevelés minőségének a javításáról, a minden igényt kielégítő kulturális ellátottságról, a felnőttek és az ifjúság érdekköri tevékenységének bővítéséről és általában a sokirányú felvilágosító munkáról. Sajnos, Szlovákiában viszonylag nagy méreteket ölt az általános Iskolai végzettséggel nem rendelkezők száma. A szakismeret hiányát pedig nemcsak az egyén, hanem a közösség is megérzi. Mi sem fontosabb ezért, mint az: ösztönözni az érdekelteket, hogy éljenek a lehetőséggel, tanuljanak, szerezzenek képesítést. Az ismeretterjesztés, az általános műveltség növelése és a szakismeretek gyarapítása érdekében mindenütt sok a teendő. A szervezés tökéletesítése, a kiadványok és a rendezvények színvonalának emelése és a kultúra összes eszközének gazdagítása szintén szükséges. Magyar vonalon azonban most az általános műveltség és a szakképzettség megszerzése, valamint az ehhez szükséges feltételek megteremtése a legszükségesebb. Éppen ezért a népművelésnek 1966-ban is az iskolán kívüli nevelés minden formájának tökéletesítése a súlyponti feladata. A magyar nemzetiségű dolgozók között végzendő népművelést megnehezíti, hogy nincsenek szakemberek. Különösen előadókban és a szakkörök vezetőiben mutatkozik hiány. A népművelés: tanítás, ismeretközlés, elméleti és gyakorlati oktatás. Hogyan taníthat, hogyan nevelhet azonban az, aki maga sincs tisztában munkaterülete kérdéseivel?... A jövő ezen a téren is biztató. Bratislavában éppen a napokban nyílt meg a kétéves magyar nyelvű népművelő és könyvtárosképző szakiskola, amelynek hallgatói rövidesen minden bizonnyal jó szolgálatot tesznek majd a népművelés ügyének Is. A

többi között a népművelésnek feladata volt a múltban és feladata marad a jövőben is: népszerűsíteni a marxista—leninista eszméket, küzdeni a polgári nézetek és erkölcsök maradványai ellen, a magas fokú eszmeiség, a munkához, a közös tulajdonhoz való szellemben nevelni, fejleszteni az egyén képességét, segíteni az anyagi és a szellemi kultúra gazdaságának megteremtését. Szép cél, nemes feladat. A szerepkört egyre többen vállalják, a nehéz munkát egyre többen végzik dicséretet érdemlően. BALÁZS BÉLA A. Fajdis—KrangyllevszktJ: A szovjet nep kiváló ürgyozeimeit megörökítő emlékmű aomoormü részlete- (Bronz, 1964) Szabó Gyula: AZ „ECCB VITA' ClMO CIKLUSBÓL 11903] MONOSZLOI DEZSŐ: Költözködés Fiatal pár viszi a motyóját lepedőbe kötve zörögnek a kincsek Néhány edény a mamától a kávéfőzőt a bácsi adta most befizetik boldogság-kamatra az új otthonba mindezt s azt is amit másoktól gyűjtöttek össze Bámulom ahogy viszik lepedőbe kötve zörögnek a kincsek Néhány edény a mamától a kávéfőzőt a bácsi adta most befizetik boldogság-kamatra az új otthonban mindezt s nem törődnek vele hogy hány régi tányér törik majd máshol össze Bizonyos szempontból biztos igazuk van L GALY OLGA: A/e félj tőlem Ne félj tőlem, én jó vagyok és csendes. Az életemben megtartom a rendet. E rendet óvd, ne bolygasd balga kézzel. Mint hamu alatt alvó krátermélyben, tűz izzik bennem is, mely perzsel, sebet ejt, s amit most sűrű csend és béke hamva rejt, feltör és zúgva, gátat törve elsodor engem és téged. S akkor vajon találkozunk-e valahol? BATTA GYÖRGY: Pillanat Kék ég és rézszín nap alatt apró gyerekek játszanak, mikor egyszerre ócska gépkocsi döcög, egy pillanat, s a pótkeréktartón zötyög mind az öt. Láttam egy villanásnyira öt arcon az örömöt, az egyre-gyorsabban kéjét. Ilyen lehetett az első emberarc, mikor először próbálta ki maga-szerkesztette gépét, bár nem suhant vele, szinte csak andaloghatott, de mégis (s ez a csodás!) gyorsabban ment, mint gyalog I 196B. I 1. 12