Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1966-01-14 / 13. szám, péntek
Ä zoolechnikus gondjai 1 JOGI TANÁCSADÓ [ AZ ÚJ MUNKATÖRVÉNYKÖNYV ALAPELVEI A H.ÜLT ÉV TAVASZÁN szép takarrt'ônytermés ígérkezett. A hereííltk, a széna fejlődött, s ahol az elemi csapás nem vámolta meg a termést, ott nem Jelent gondot az állomány átteleltí'ése. — Takarmánykészletünkkel mi sajnos nem dicsekedhetünk — mondja lehangoltan Gyarmathy Mihály, az andódi szövetkezet [érsekújvári járás) elnöke — pedig mindent elkövettünk, hogy a csűrök megteljenek. Gyarmathy elvtárs nem szívesen beszél a gazdaságot ért károkról. Ancsin Mátyás ökonómushoz küld, akinél az adatok pontosan vannak följegyezve. — A 217 hektár évelőből 155 hektárt ki kellett szántani — mondja Ancsin elvtárs — tönkretette a fagy, majd az egerek. EZ A KIESÉS nagy kárt okozott a gazdaságnak, bár igyekeztek pótolni a veszteséget. Tavaszi keverékeket vetettek helyette, s 31 mázsát kaptak hektáronként. A minőség szempontjából azonban csak a takarmány értékének felét bizto\/erőfényes nyári reggelen " találkoztam vele. Nem kettesben kezdődött az ismerkedés. Ott volt a kétéltűn két katona, három újságíró, egy amatőrfényképész és még hatan mások. Ö a távolt kémlelte, mit tagadjam, mi többet néztünk a közvetlen közelbe. Legalábbis azok, akiknek az árvíztenger nemcsak katasztrófa volt... Annyit lehetett róla írni, csaknem mindent leközöltek a lapok. Feszült rajta a fekete halásznadrág. Hát még a sárga trikó. Irigyeltük a szellőt... 5 ha két vagy több szempár összevillant a háta mögött, akarva-akaratlan ott árulkodott bennük a gondolat — ugye, csinos. Egy ,Jiibáfát" azonban rövidesen felfedeztük. Azt, hogy az a kék szempár minden közeledő kísérletnek, minden ágaskodó kedélynek egy pillantással megálljt parancsolt. Mellesleg, 6 volt a kétéltű parancsnoka. • « * Cgy alkalommal elég késő estére álltunk meg a veszélyben levő épület előtt. Másfél méteres víz ölelte körül az istállót, amelynek padlásán néhány ezer jérce szorongott. Takarmányban ugyan nem volt hiányuk, de hát a víz. Menteni kellett a fércéket. A csinos zootechnikus nem cáfolta meg parancsnoki mivoltát. A kétéltű minden utasát munkába fogta. Pedig olyan ts akadt a társíthatta ezáltal a szövetkezet. A fehérjében gazdagabb heréből csak 43 mázsa termett hektáronként. Ezt a hiányt azonban még nem érezte volna meg annyira az 1031 hektáros gazdaság, ha nem jön utána a talajvíz, így további 153 hektáron ment tönkre a termés. Itt nem csupán takarmánynövényekről volt szó, mert Ipari növények és gabonafélék jelentették javarészét, ám ezeknek melléktermékei is jelentős mértékben növelhették volna a takarmányalapot. — A hosszan tartó esőzés sok kárt okozott azáltal is, hogy a fele határt kitevő löszös talaj, elázott és kis termést hozott — mondja Ancsin elvtárs. — A tarlóherét nem lehetett kaszálni, a hideg miatt visszamaradt a fejlődésben. AZ ANDÚDIAKNAK valóban van okuk a panaszra, hiszen 1 millió 35 ezer korona értékű áruval kevesebbet termeltek a vártnál. Sajnos az idei esztendőt is gyenge takarmányalappal kezdik. A fejőstehenek napi adagja 18 kiló silótakarmányból, 2 kiló szénából és 2—3 kiló takarmányszalmából áll, amitől bizony nem várhatMentés és úiroteremtés saságban, akt talán meg csak tányéron látott csirkét. Ám hagyjuk a részleteket. Szerencsésen megérkeztünk Komáromba. Amikor a megmentett fércék helyükre kerültek, Kraváriková Eta így szólt egyik feletteséhez. — Néhány percre hazamennék. — Csak menj, egy keveset a sofőröknek is pihenniük kell — válaszolta amaz, s amikor a zootechnikus már távolabb ment, megjegyezte: — ez óznak sok tejet. A hízósertések abrakja pedig szűkös adagolás esetén is csak március végéig futja. Pohányos József zootechnikusnak nagy gondot okoz, hogyan teljesítse az állattenyésztési termékek eladási tervét. Még jó termés esetén is nehéz lesz behozni a lemaradást. Az andódiak megtettek és megtesznek mindent, amit lehet. Amikor látták, hogy kevés a takarmány és a tarlóherét sem tudják kaszálni, legeltetni kezdték. A szarvasmarha-állományt — borjúkon kívül — november közepéig a tarlóherén tartották. TAVASZKOR IS résen kell lenniük. Ugyanis az aratáskor sokat ígérő tarlóhere nem váltotta be a reményeket. Nemcsak hogy nem érett kasza alá, hanem a rendek helyén teljesen kipusztult, s ha ezt nem vetik be, nagy hozamot nem várhatnak. A 155 hektárnyi terület egyharmada takarmány helyett gyomot teremne. A szövetkezetesek úgy tervezik, hogy a rendek helyét vagy Ismét heremaggal vagy borsóval vetik be. Szóval úgy járnak el, hogy a tavalyi károk hatását az idén a lehető legjobban mérsékeljék. BENYUS JÓZSEF tán asszony a talpán. Eddig legalább 30 000 baromfit mentett meg. # « « l—lat ember kéredzkedik fel ll a kétéltűre. Kesziig szeretnének eljutni, ott csónakot kérnek, még naplemente előtt falujukban lehetnek. A parancsnok beleegyezően bólint. — Csónakkal? Reggelre sem érnétek haza, — informálják őket, amikor leszállnak a kétéltűről. — De elpusztulnak az állataink, — mondja az egyik magából kikelve. — Nincs semmilyen lehetőség? — kérdi Kraváriková Eta. — Van, ha kivisszük az embereket a töltésre. Akkor még idejében otthon lehetnek. — Indulunk — szól oda a söfőrnek a zootechnikus. — En csak Ide kaptam parancsot az egység parancsnoká tói. — Itt az emberség parancsol — mondja emez ellentmondást nem tűrően. Az ott állók összenéznek. Azt mondja a tekintetük — igen, ez a szőkeség valóban EMBER. • « « L-l add jegyezzem meg, hogy ' ' a járási termelési igazgatóság zootechnikusa azóta sem végzett kisebb munkát. Nagy részben az ő érdeme, hogy a komáromi járásban szinte hihetetlenül gyorsan felújították a baromfitenyésztést. HARASZTI GYULA A SZOCIALISTA MUNKAFEGYELEM (72. §) A munkatörvény először szabályozza egységesen a munkafegyelemről szóló előírásokat. A szocialista munkafegyelem megköveteli mindenkitől feladatainak öntudatos teljesítését, harcot hirdet a munkarendbontók és a szocialista együttélés alapelveit sértők ellen. A DOLGOZOK ALAPVETŐ KÖTELESSÉGEI (73. §) A dolgozók fő kötelességei: lelkiismeretesen, erejük, ismereteik és képességeik szerint rendesen dolgozni, teljesíteni feletteseik utasításait és alkalmazkodni az elvtársi együttműködés alapelveihez; a reájuk bízott munka elvégzése érdekében teljesen kihasználni a munkaidőt és a termelőeszközöket; betartani a munka- és egészségvédelmi, valamint a tűzbiztonsági előírásokat; rendesen gazdálkodni a szervezet által reájuk bízott eszközökkel, védeni a társadalmi tulajdont a károsodástól, megsemmisüléstől és a visszaélések ellen. A VEZETŐ DOLGOZOK ALAPVETŐ KÖTELESSÉGEI (74. §) A vezető dolgozók fő köteleségei a fentieken kívül: A munkát irányítani és ellenőrizni, rendszeresen értékelni a dolgozóknak a munkához és a munkaközösséghez való viszonyát, értékelni elért eredményeiket; a munkatermelékenység emelése érdekében a munkát a lehető legjobban megszervezni, és törődni azzal, hogy a termelés a lehetőségekhez mérten megfeleljen a műszaki és gazdasági fejlődés követelményeinek; kedvező munkafeltételeket kialakítani, gondoskodni a munkabiztonságról és az egészségvf delemről; Következetesen igazodni a munka szocialista elvek szerinti díjazásához, biztosítani, hogy az egyes dolgozók kiváló munkateljesítményeikért jutalmazásban részesüljenek; megteremteni a dolgozók alkotó kezdeményezése kibontakoztatásának, a szervezet fejlesztésében, Irányításában és ellenőrzésében való tevékeny közreműködésüknek alapvető foltételeit; megteremteni a dolgozók eszímei és szakmai színvonala emelésének, valamint kulturális és szociális szükségleteik kielégítésének kedvező feltételeit; betartani a dolgozókkal a munkafegyelmet, értékelni a kezdeményezést és a munkaérdemeket, biztosítani, hogy a dolgozókat Igyekezetükben ne fékezze a fegyelmezetlenség, se a munkakötelességek be nem tartása. A vezetők a munkafegyelem biztosításában együttműködnek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal és a CSISZ-szel. Velük együtt döntenek a kitüntetések, dicséretek és jutalmazások ügyében, a munkafegyelem megszegéséről, és orvoslása legalkalmasabb módjáról. Megteremtik annak feltételeit, hogy a társadalmi ráhatás és nevelés eszközei a leghatékonyabban érvényesülhessenek. Fiatalkorú dolgozók esetében együttműködnek a szülőkkel. A MUNKAEREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE (75. §) A vezetők a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveivel együtt értékelik a dolgozók és a munkaközösségek munkaeredményeit, főként a szervezet feladatainak teljesítése érdekében kifejtett kezdeményezésüket Erkölcsi elismerésben és anyagi jutalmazásban részesítik az egyes dolgozókat és munkaközösségeket, főként a szocialista verseny keretében. FEGYELMI INTÉZKEDÉSEK (76—78. §) A vezető dolgozók a társadalmi szervekkel együttműködve nevelő hatást gyakorolnak a dolgozókra, hogy tudatosítsák viselkedésük helytelenségét, és jóvátegyék a káros következményeket. A munkafegyelem kisebb mérvű megsértéséért a dolgozó* a vezető dolgozó vagy felkérésére a társadalmi szervezet képviselője bírálja, és egyúttal helyes magatartásra inti. A munkafegyelem súlyosabb vagy ismételt megsértéséért a vezető a dolgozót megrovásban, esetleg nyilvános megrovásban részesítheti. További fegyelmi intézkedés a prémium csökkentése, esetleg megvonása. vagy a munkabér személyi értékelést kifejező valamelyik részének csökkentése, illetva megvonása, legfeljebb azonban 3 hónapra. Végül fegyelmi Intézkedés címén a vezető a dolgozót beleegyzése nélkül legfeljebb három hónapra beoszthatja alacsonyabb fizetésű munkára, esetleg leszállíthatja alap-, Illetve funkciójáért járó fizetését 10 százalékkal. Azokon a munkahelyeken, ahol nem működik helyi népbíróság, a társadalmi vagyon kisebb méretű megkárosításának esetén a munkahely vezetője legfeljebb 500 korona öszszegű bírságot szabhat kl, amelyet az államnak kell megfizetni. Dr. FÖLDES JÓZSEF egri viktor — Semmi okom, hogy örüljek — felelte komoran a lány. — Nem akarja megmondani, hogy került ide, és mit akar tőlem? — Megmondok mindent szép sorjában — mondta a férfi, és felszólítás nélkül komótosan elhelyezkedett. — Jártam a rendőrségen, a gyárban ls. Egész délelőtt kutattam, hol talállak. — Felesleges volt. Éppen elég, ha anya tudja, hogy élek, megvagyok. A többi nem fontos ... Mit akar tőlem? Miért üldöz? A férfi körülnézett, megmustrált mindent, és bólintással jelezte, hogy itt nincs baj, a szoba rendes, Ilonához illő. — Azért jöttem, hogy hazavigyelek. Csomagold össze a holmidat. Az esti gyorssal utazunk. -— Nem megyek Hiába kutatott utánam. Pintér felállt, és odalépett Ilonához. — Miért gondolod, hogy valami rosszat akarok?... Beszéljünk józanul Ilus. Anyádat eddig szerencsére meg tudtam nyugtatni. Amit az Iskolában mulasztottál, azt most nyáron pótolhatod ... Lásd be, semmi értelme, hogy így élj! — Csak maga szerint semmi értelme Így jő. Dolgozom, nem vagyok senki terhére. Pintér érezte, ha nem él okos érvekkel, dolgavégezetlenül egyedül utazhat haza. Ilona Imádja nagybeteg édesanyját, az érzelmtílra, a szeretetére kell hatnia, ha célját el akarja érni. — Szívbéli kötelességed^ hogy tekintettel légy anyád állapotára — mondta. Ilonán oly elkeseredettség leh Äjr4, hogy könynyek gyűltek a szemébe. Micsoda arcátlanság Pintértől, hogy éppen ő figyelmezteti kötelességeire! Nem tudott mit felelni, de mikor Pintér újból és újból a gyermeki szeretet parancsát emlegette, feloldódott a torkát fojtó görcs, és felkiáltott: — Ezt hagyja! ... Nem vetem a szemére, hogy anyámat önzésből vitte szanatóriumba ... Amit én tettem, az más... a nyugalmáért, az utolsó hónapjai nyugalmáért tettem! Pintér meghökkent. Nem áltatta magát azzal, hogy könnyű lesz megtörnie Ilona ellenállását, de ez a határtalan indulat és gyűlölet, amely szavait fűtötte, és ellene ingerelte, több volt a lázadásnál, és valami halálos, jóvátehetetlen bajjal fenyegetett. Ilona a megoldhatatlannak tűnő kérdések végzetes, éjsötét birodalmában botladozik, és ha nem lesz elég erélyes és erős, nem tudja hazacsábítani. — Lásd be, így nem élhetsz, tönkreteszed magad — kérlelte és békítette. — Nekem a kötelességem, hogy hazavigyelek. Mellettem a helyed ... és anyád mellett! — Amíg maga abban a házban él, én oda be nem teszem a lábam — fakadt kl Ilona keserűen. — Ügy mondod, mintha bűnös volnék ... Pedig nem történt... semmi... az égvilágon semmi! Ilonában hirtelen nagy vágy ébredt, hogy körmét belevájja Pintér arcába, hadd serkenjen a vére. Meghallgatta eddig, de türelmének vége szakadt. — Ö, maga ártatlan, ma született bárány! Pintér arca sötét lett, megragadta a lány kezét, és odarántotta magához: — Hallgass! Nem tűröm, hogy úgy beszélj velem, mintha csaló vagy gonosztevő volnék! — Pedig az: csaló és gonosztevő! — kiáltott fel Ilona. — Még mindig nem érti, hogy nem akarok magával egy fedél alatt élni? Pintér komoran nézte a lányt: nem tűrheti, hogy vereség érje, soha nem bocsátaná meg magának, ha alul maradna. Mosolyogni próbált, megnyerő természetének minden fegyverével élt, a hangjában, egész magatartásában hirtelen elömlött valami hízelgő lágyság és puhaság. — Az a hiba, Ilus, hogy te mindig az anyádra gondolsz és magadról megfeledkezel. Felnőtt ember vagy, jogod van úgy élni, ahogy a kedved tartja ... Nincs nagyobb ostobaság, mint elfojtani magunkban valamit, ami természetes és egészséges ... Vagy attól félsz, hogy valamit kifecsegek anyád előtt! Ilonát elfutotta a harag. Gönoszabb és erkölcstelenebb ez az ember, mint hitte, és arcátlan ls, hogy lelkiismeretlenségét nem ts leplezi, kérkedik vele, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna ... A sima, redőtlen homloka mögött csupa piszkos, mocsaras gondolat: nagybeteg az anyád és te fiatal vagy ... kívánatos vagy ... I Hogyan utasítsa vissza, hogy végleg, örökre megszűnjön ez a szörnyű, tolakodó kísértés, amit bűnnek sem vél... ? — Nem kell fecsegnie, van szeme — mondta egy lélegzettel. — De ha vak volna, akkor is megérezne mindent. — Ostobán védekezel. Nem is ellenem, de magad, a természeted ellen beszélsz... Azt hittem, ez a három hét elegendő volt, hogy jobb belátásra térj... Velem kell jönnöd, Ilus! Nem élhetünk így gyűlöletben ... egymástól távol. — Csak így élhetünk: gyűlöletben és egymástői távol — ismételte Ilona. — Megérthetné végre, engem nem kényszeríthet vissza. — Tévedsz! — kiáltott fel a férfi, és arca eltorzult. — A gyámod vagyok. Hatalmamban áll. Megtehetem. Alig hagyta el ajkát a fenyegetés, belényilalt a felismerés, hogy kudarcot vallott: Ilonkát sem könyörgéssel, sem fenyegetéssel nem bírhatja rá, hogy vele tartson. Kettőjük közt valami végzetesen elromlott, és hasztalan próbálná jóvátenni. (Folytatjuk) m 196B. I. 14. 4