Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-14 / 13. szám, péntek

Ä zoolechnikus gondjai 1 JOGI TANÁCSADÓ [ AZ ÚJ MUNKATÖRVÉNYKÖNYV ALAPELVEI A H.ÜLT ÉV TAVASZÁN szép takarrt'ônytermés ígérkezett. A hereííltk, a széna fejlődött, s ahol az elemi csapás nem vá­molta meg a termést, ott nem Jelent gondot az állomány át­teleltí'ése. — Takarmánykészletünkkel mi sajnos nem dicsekedhetünk — mondja lehangoltan Gyar­mathy Mihály, az andódi szövet­kezet [érsekújvári járás) elnö­ke — pedig mindent elkövet­tünk, hogy a csűrök megtelje­nek. Gyarmathy elvtárs nem szí­vesen beszél a gazdaságot ért károkról. Ancsin Mátyás öko­nómushoz küld, akinél az ada­tok pontosan vannak följegyez­ve. — A 217 hektár évelőből 155 hektárt ki kellett szántani — mondja Ancsin elvtárs — tönkretette a fagy, majd az egerek. EZ A KIESÉS nagy kárt oko­zott a gazdaságnak, bár igye­keztek pótolni a veszteséget. Tavaszi keverékeket vetettek helyette, s 31 mázsát kaptak hektáronként. A minőség szem­pontjából azonban csak a ta­karmány értékének felét bizto­\/erőfényes nyári reggelen " találkoztam vele. Nem kettesben kezdődött az ismer­kedés. Ott volt a kétéltűn két katona, három újságíró, egy amatőrfényképész és még ha­tan mások. Ö a távolt kémlelte, mit tagadjam, mi többet néz­tünk a közvetlen közelbe. Le­galábbis azok, akiknek az ár­víztenger nemcsak katasztrófa volt... Annyit lehetett róla ír­ni, csaknem mindent leközöl­tek a lapok. Feszült rajta a fekete ha­lásznadrág. Hát még a sárga trikó. Irigyeltük a szellőt... 5 ha két vagy több szempár összevillant a háta mögött, akarva-akaratlan ott árulkodott bennük a gondolat — ugye, csinos. Egy ,Jiibáfát" azonban rövi­desen felfedeztük. Azt, hogy az a kék szempár minden közele­dő kísérletnek, minden ágasko­dó kedélynek egy pillantással megálljt parancsolt. Mellesleg, 6 volt a kétéltű parancsnoka. • « * Cgy alkalommal elég késő estére álltunk meg a ve­szélyben levő épület előtt. Más­fél méteres víz ölelte körül az istállót, amelynek padlásán né­hány ezer jérce szorongott. Ta­karmányban ugyan nem volt hiá­nyuk, de hát a víz. Menteni kellett a fércéket. A csinos zootechnikus nem cáfolta meg parancsnoki mivoltát. A kétél­tű minden utasát munkába fog­ta. Pedig olyan ts akadt a tár­síthatta ezáltal a szövetkezet. A fehérjében gazdagabb heré­ből csak 43 mázsa termett hek­táronként. Ezt a hiányt azon­ban még nem érezte volna meg annyira az 1031 hektáros gaz­daság, ha nem jön utána a ta­lajvíz, így további 153 hektá­ron ment tönkre a termés. Itt nem csupán takarmánynövé­nyekről volt szó, mert Ipari nö­vények és gabonafélék jelentet­ték javarészét, ám ezeknek mel­léktermékei is jelentős mér­tékben növelhették volna a ta­karmányalapot. — A hosszan tartó esőzés sok kárt okozott azáltal is, hogy a fele határt kitevő lö­szös talaj, elázott és kis ter­mést hozott — mondja Ancsin elvtárs. — A tarlóherét nem lehetett kaszálni, a hideg miatt visszamaradt a fejlődésben. AZ ANDÚDIAKNAK valóban van okuk a panaszra, hiszen 1 millió 35 ezer korona értékű áruval kevesebbet termeltek a vártnál. Sajnos az idei eszten­dőt is gyenge takarmányalap­pal kezdik. A fejőstehenek na­pi adagja 18 kiló silótakar­mányból, 2 kiló szénából és 2—3 kiló takarmányszalmából áll, amitől bizony nem várhat­Mentés és úiroteremtés saságban, akt talán meg csak tányéron látott csirkét. Ám hagyjuk a részleteket. Szerencsésen megérkeztünk Ko­máromba. Amikor a megmentett fércék helyükre kerültek, Kra­váriková Eta így szólt egyik feletteséhez. — Néhány percre hazamen­nék. — Csak menj, egy keveset a sofőröknek is pihenniük kell — válaszolta amaz, s amikor a zootechnikus már távolabb ment, megjegyezte: — ez óz­nak sok tejet. A hízósertések abrakja pedig szűkös adagolás esetén is csak március végéig futja. Pohányos József zootech­nikusnak nagy gondot okoz, hogyan teljesítse az állatte­nyésztési termékek eladási ter­vét. Még jó termés esetén is nehéz lesz behozni a lemara­dást. Az andódiak megtettek és megtesznek mindent, amit le­het. Amikor látták, hogy kevés a takarmány és a tarlóherét sem tudják kaszálni, legeltetni kezdték. A szarvasmarha-állo­mányt — borjúkon kívül — no­vember közepéig a tarlóherén tartották. TAVASZKOR IS résen kell lenniük. Ugyanis az aratáskor sokat ígérő tarlóhere nem vál­totta be a reményeket. Nem­csak hogy nem érett kasza alá, hanem a rendek helyén telje­sen kipusztult, s ha ezt nem vetik be, nagy hozamot nem várhatnak. A 155 hektárnyi te­rület egyharmada takarmány helyett gyomot teremne. A szövetkezetesek úgy tervezik, hogy a rendek helyét vagy Is­mét heremaggal vagy borsóval vetik be. Szóval úgy járnak el, hogy a tavalyi károk hatását az idén a lehető legjobban mérsékeljék. BENYUS JÓZSEF tán asszony a talpán. Eddig legalább 30 000 baromfit men­tett meg. # « « l—lat ember kéredzkedik fel ll a kétéltűre. Kesziig szeret­nének eljutni, ott csónakot kér­nek, még naplemente előtt fa­lujukban lehetnek. A parancs­nok beleegyezően bólint. — Csónakkal? Reggelre sem érnétek haza, — informálják őket, amikor leszállnak a két­éltűről. — De elpusztulnak az álla­taink, — mondja az egyik ma­gából kikelve. — Nincs semmilyen lehető­ség? — kérdi Kraváriková Eta. — Van, ha kivisszük az em­bereket a töltésre. Akkor még idejében otthon lehetnek. — Indulunk — szól oda a söfőrnek a zootechnikus. — En csak Ide kaptam pa­rancsot az egység parancsnoká tói. — Itt az emberség parancsol — mondja emez ellentmondást nem tűrően. Az ott állók összenéznek. Azt mondja a tekintetük — igen, ez a szőkeség valóban EMBER. • « « L-l add jegyezzem meg, hogy ' ' a járási termelési igazga­tóság zootechnikusa azóta sem végzett kisebb munkát. Nagy részben az ő érdeme, hogy a komáromi járásban szinte hi­hetetlenül gyorsan felújították a baromfitenyésztést. HARASZTI GYULA A SZOCIALISTA MUNKAFEGYELEM (72. §) A munkatörvény először sza­bályozza egységesen a munka­fegyelemről szóló előírásokat. A szocialista munkafegyelem megköveteli mindenkitől fel­adatainak öntudatos teljesíté­sét, harcot hirdet a munka­rendbontók és a szocialista együttélés alapelveit sértők el­len. A DOLGOZOK ALAPVETŐ KÖTELESSÉGEI (73. §) A dolgozók fő kötelességei: lelkiismeretesen, erejük, isme­reteik és képességeik szerint rendesen dolgozni, teljesíteni feletteseik utasításait és alkal­mazkodni az elvtársi együttmű­ködés alapelveihez; a reájuk bízott munka elvég­zése érdekében teljesen kihasz­nálni a munkaidőt és a terme­lőeszközöket; betartani a munka- és egész­ségvédelmi, valamint a tűzbiz­tonsági előírásokat; rendesen gazdálkodni a szer­vezet által reájuk bízott eszkö­zökkel, védeni a társadalmi tu­lajdont a károsodástól, meg­semmisüléstől és a visszaélések ellen. A VEZETŐ DOLGOZOK ALAPVETŐ KÖTELESSÉGEI (74. §) A vezető dolgozók fő köte­leségei a fentieken kívül: A munkát irányítani és ellen­őrizni, rendszeresen értékelni a dolgozóknak a munkához és a munkaközösséghez való vi­szonyát, értékelni elért ered­ményeiket; a munkatermelékenység eme­lése érdekében a munkát a le­hető legjobban megszervezni, és törődni azzal, hogy a terme­lés a lehetőségekhez mérten megfeleljen a műszaki és gaz­dasági fejlődés követelményei­nek; kedvező munkafeltételeket kialakítani, gondoskodni a munkabiztonságról és az egész­ségvf delemről; Következetesen igazodni a munka szocialista elvek szerin­ti díjazásához, biztosítani, hogy az egyes dolgozók kiváló mun­kateljesítményeikért jutalma­zásban részesüljenek; megteremteni a dolgozók al­kotó kezdeményezése kibonta­koztatásának, a szervezet fej­lesztésében, Irányításában és ellenőrzésében való tevékeny közreműködésüknek alapvető foltételeit; megteremteni a dolgozók esz­ímei és szakmai színvonala emelésének, valamint kulturá­lis és szociális szükségleteik kielégítésének kedvező feltéte­leit; betartani a dolgozókkal a munkafegyelmet, értékelni a kezdeményezést és a munkaér­demeket, biztosítani, hogy a dolgozókat Igyekezetükben ne fékezze a fegyelmezetlenség, se a munkakötelességek be nem tartása. A vezetők a munkafegyelem biztosításában együttműködnek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal és a CSISZ-szel. Velük együtt döntenek a ki­tüntetések, dicséretek és jutal­mazások ügyében, a munkafe­gyelem megszegéséről, és or­voslása legalkalmasabb módjá­ról. Megteremtik annak feltéte­leit, hogy a társadalmi ráhatás és nevelés eszközei a leghaté­konyabban érvényesülhessenek. Fiatalkorú dolgozók esetében együttműködnek a szülőkkel. A MUNKAEREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE (75. §) A vezetők a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom szerveivel együtt értékelik a dolgozók és a munkaközösségek munkaered­ményeit, főként a szervezet fel­adatainak teljesítése érdekében kifejtett kezdeményezésüket Erkölcsi elismerésben és anya­gi jutalmazásban részesítik az egyes dolgozókat és munkakö­zösségeket, főként a szocialista verseny keretében. FEGYELMI INTÉZKEDÉSEK (76—78. §) A vezető dolgozók a társa­dalmi szervekkel együttműköd­ve nevelő hatást gyakorolnak a dolgozókra, hogy tudatosítsák viselkedésük helytelenségét, és jóvátegyék a káros következmé­nyeket. A munkafegyelem kisebb mérvű megsértéséért a dolgo­zó* a vezető dolgozó vagy fel­kérésére a társadalmi szervezet képviselője bírálja, és egyúttal helyes magatartásra inti. A munkafegyelem súlyosabb vagy ismételt megsértéséért a vezető a dolgozót megrovás­ban, esetleg nyilvános megro­vásban részesítheti. További fe­gyelmi intézkedés a prémium csökkentése, esetleg megvoná­sa. vagy a munkabér személyi értékelést kifejező valamelyik részének csökkentése, illetva megvonása, legfeljebb azonban 3 hónapra. Végül fegyelmi In­tézkedés címén a vezető a dol­gozót beleegyzése nélkül leg­feljebb három hónapra beoszt­hatja alacsonyabb fizetésű munkára, esetleg leszállíthatja alap-, Illetve funkciójáért járó fizetését 10 százalékkal. Azokon a munkahelyeken, ahol nem működik helyi nép­bíróság, a társadalmi vagyon kisebb méretű megkárosításá­nak esetén a munkahely veze­tője legfeljebb 500 korona ösz­szegű bírságot szabhat kl, ame­lyet az államnak kell megfizet­ni. Dr. FÖLDES JÓZSEF egri viktor — Semmi okom, hogy örüljek — felelte komo­ran a lány. — Nem akarja megmondani, hogy került ide, és mit akar tőlem? — Megmondok mindent szép sorjában — mond­ta a férfi, és felszólítás nélkül komótosan elhe­lyezkedett. — Jártam a rendőrségen, a gyárban ls. Egész délelőtt kutattam, hol talállak. — Felesleges volt. Éppen elég, ha anya tudja, hogy élek, megvagyok. A többi nem fontos ... Mit akar tőlem? Miért üldöz? A férfi körülnézett, megmustrált mindent, és bólintással jelezte, hogy itt nincs baj, a szoba rendes, Ilonához illő. — Azért jöttem, hogy hazavigyelek. Csomagold össze a holmidat. Az esti gyorssal utazunk. -— Nem megyek Hiába kutatott utánam. Pintér felállt, és odalépett Ilonához. — Miért gondolod, hogy valami rosszat aka­rok?... Beszéljünk józanul Ilus. Anyádat eddig szerencsére meg tudtam nyugtatni. Amit az Isko­lában mulasztottál, azt most nyáron pótolhatod ... Lásd be, semmi értelme, hogy így élj! — Csak maga szerint semmi értelme Így jő. Dolgozom, nem vagyok senki terhére. Pintér érezte, ha nem él okos érvekkel, dolga­végezetlenül egyedül utazhat haza. Ilona Imádja nagybeteg édesanyját, az érzelmtílra, a szereteté­re kell hatnia, ha célját el akarja érni. — Szívbéli kötelességed^ hogy tekintettel légy anyád állapotára — mondta. Ilonán oly elkeseredettség leh Äjr4, hogy köny­nyek gyűltek a szemébe. Micsoda arcátlanság Pin­tértől, hogy éppen ő figyelmezteti kötelességeire! Nem tudott mit felelni, de mikor Pintér újból és újból a gyermeki szeretet parancsát emlegette, feloldódott a torkát fojtó görcs, és felkiáltott: — Ezt hagyja! ... Nem vetem a szemére, hogy anyámat önzésből vitte szanatóriumba ... Amit én tettem, az más... a nyugalmáért, az utolsó hó­napjai nyugalmáért tettem! Pintér meghökkent. Nem áltatta magát azzal, hogy könnyű lesz megtörnie Ilona ellenállását, de ez a határtalan indulat és gyűlölet, amely szavait fűtötte, és ellene ingerelte, több volt a lázadás­nál, és valami halálos, jóvátehetetlen bajjal fe­nyegetett. Ilona a megoldhatatlannak tűnő kérdé­sek végzetes, éjsötét birodalmában botladozik, és ha nem lesz elég erélyes és erős, nem tudja ha­zacsábítani. — Lásd be, így nem élhetsz, tönkreteszed ma­gad — kérlelte és békítette. — Nekem a köte­lességem, hogy hazavigyelek. Mellettem a he­lyed ... és anyád mellett! — Amíg maga abban a házban él, én oda be nem teszem a lábam — fakadt kl Ilona keserűen. — Ügy mondod, mintha bűnös volnék ... Pedig nem történt... semmi... az égvilágon semmi! Ilonában hirtelen nagy vágy ébredt, hogy kör­mét belevájja Pintér arcába, hadd serkenjen a vé­re. Meghallgatta eddig, de türelmének vége sza­kadt. — Ö, maga ártatlan, ma született bárány! Pintér arca sötét lett, megragadta a lány kezét, és odarántotta magához: — Hallgass! Nem tűröm, hogy úgy beszélj velem, mintha csaló vagy gonosztevő volnék! — Pedig az: csaló és gonosztevő! — kiáltott fel Ilona. — Még mindig nem érti, hogy nem akarok magával egy fedél alatt élni? Pintér komoran nézte a lányt: nem tűrheti, hogy vereség érje, soha nem bocsátaná meg ma­gának, ha alul maradna. Mosolyogni próbált, megnyerő természetének minden fegyverével élt, a hangjában, egész magatartásában hirtelen elöm­lött valami hízelgő lágyság és puhaság. — Az a hiba, Ilus, hogy te mindig az anyádra gondolsz és magadról megfeledkezel. Felnőtt em­ber vagy, jogod van úgy élni, ahogy a kedved tartja ... Nincs nagyobb ostobaság, mint elfojtani magunkban valamit, ami természetes és egészsé­ges ... Vagy attól félsz, hogy valamit kifecsegek anyád előtt! Ilonát elfutotta a harag. Gönoszabb és erkölcs­telenebb ez az ember, mint hitte, és arcátlan ls, hogy lelkiismeretlenségét nem ts leplezi, kérkedik vele, mintha a világ legtermészetesebb dolga vol­na ... A sima, redőtlen homloka mögött csupa piszkos, mocsaras gondolat: nagybeteg az anyád és te fiatal vagy ... kívánatos vagy ... I Hogyan utasítsa vissza, hogy végleg, örökre megszűnjön ez a szörnyű, tolakodó kísértés, amit bűnnek sem vél... ? — Nem kell fecsegnie, van szeme — mondta egy lélegzettel. — De ha vak volna, akkor is meg­érezne mindent. — Ostobán védekezel. Nem is ellenem, de ma­gad, a természeted ellen beszélsz... Azt hittem, ez a három hét elegendő volt, hogy jobb belátás­ra térj... Velem kell jönnöd, Ilus! Nem élhetünk így gyűlöletben ... egymástól távol. — Csak így élhetünk: gyűlöletben és egymástői távol — ismételte Ilona. — Megérthetné végre, engem nem kényszeríthet vissza. — Tévedsz! — kiáltott fel a férfi, és arca el­torzult. — A gyámod vagyok. Hatalmamban áll. Megtehetem. Alig hagyta el ajkát a fenyegetés, belényilalt a felismerés, hogy kudarcot vallott: Ilonkát sem könyörgéssel, sem fenyegetéssel nem bírhatja rá, hogy vele tartson. Kettőjük közt valami végzete­sen elromlott, és hasztalan próbálná jóvátenni. (Folytatjuk) m 196B. I. 14. 4

Next

/
Thumbnails
Contents