Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-11 / 343. szám, szombat

I I IMH

II

HII

MI

II

HIHIIIHIHIII I !••!! T ~ľ l""TMM~l 1 TTTI •HHMBHK Etilemben azt a fellegze* tes zúgást nyHallást érzem, amelyet a repülőgéputas szokott érezni leszállás közben. Pedig csak taxin utazom, Igaz, vasútat pótló, országokon átszáguldó trans-taxtn. De az országút mellett nagy kék tábla hirdeti, arab és angol felirattal: T e n g érsz t n t. A további jelzések már azt mutatják, mennyivel vagyunk a tengerszint alatt, s nemsokára elérjük szárazföldünk legmélyebb pontját, a Holt-tengert. A fülzúgás, azt hiszem, Indokolt, hiszen néhány perc alatt ezeregyszáz métert „zuhantunk", Illetve robogtunk lefelé ... A valószínűtlenül kék víztükörnek két neve ts van, a Bahr Lut, vagyts bibliai hangzású Lót-tengere, s a prózaibb Bahr el Mejet — Holt-tenger. Területe ugyan nem ts sokkal nagyobb, mint a Balatoné (hossza 76, szélessége átlag 16 kllométerj, mélysége és főként sótartalma miatt azonban Igazi tenger. Néhol 300— 400 m mély, s ami sótartalmát Illeti, az hatszorta nagyobb a világtengerek átlagos sótartalmánál. Nem ls túr életet. Ha a Jordán folyóból mégis átevickélne egy hal, rögtön elpusztul ...Az ember természetesen kivétel; a Holt-tenger Idegenforgalmi központ, s első szállodája, a Hotel Dead Sea mlndtg tele van. Ebbe a tengerbe ugyanis nem lehet belefúlni, sótartalmánál fogva a test a felszínen marad, sokan néha órákig olvasnak, elterülve a vízen. Rövidesen „bányásznt" fogiák a tengert, francia, nyugatnémet, amerikai érdekeltségek akarják százmillió dolláros befektetéssel hasznosítani a Holt-tenger foszfátját és más kincseit. De vajon hoz-e majd hasznot mindez a jordánlalaknak? Valószínű, hogy tengerük ebből a szempontból ts ,Jiolt" marad, kincseit mások fölöztk le. RÉTI ERVIN RIPORTJA A Jordán partján hat méter, másutt fél kilómé- dácsolnak a több mint másfél ter a semleges terület, az évtizede el nem takarított ENSZ fehér gépkocsijai buk- romok között... wmmmbmnmamm dolgoztak értei Néhány fillér- bélyeget a postán vedd a leveért viszont közlékenyek lesz- lezőlapokra, mert ott tíz szánek s tanácsokkal látnak el: zalékkal olcsóbb.., Qvákpdj m feíhajiöiit Amikor keresnek egy kecskét A kopár kőképződmények láttán, melyek messziről várbástyáknak tűnnek, nem ts hinné az utazó, hogy száza dunk egyik legnagyobb régészett felfedezésének színhelyére került. 1947 egyik kora Oszt napfán beduin pásztorok kutattak erre egyik elveszett kecskéfük után. A Qumran barlangokhoz érkezve az egyik követ hajított egy nyílásba, hátha f el mekeg a zaj ra a kecske. Meglepetésére azonban csörömpölést hallott. Társaival együtt behatoltak s a barlangmélyedésben mé teres korsókra bukkantak. Azt gondolták, elrejtett kincset találtak, de csak kecskebőrre rótt, különös ákombákomok kerültek kt a tartályokból Néhányat magukkal vittek Betlehembe, ahol egy szíriai származású cipész vásárolta meg őket, s tőle kerültek azután a szakértők kezébe. Megindultak az ásatások, amelyek csak nemrég fejeződtek be, és sikerült olyan görög, héber, arameus kéziratokat találni, amelyek betekintést en gednek az időszámításunkat közvetlenül megelőző korszak s az első évszázadok mindennapi életébe. A holt-tengeri tekercseket külön kiállítás mutatja be Palesztina Régé szett Múzeumában, Jeruzsálem ben. Jeruzsálemnek két neve ts van. Az úf várost, amely Iz raelhez tartozik, Yeruscha láytmnak hívják; az óvárost Jordánia részét El guds eshs cherij-nek, a „Nem szentség" nek. S s van egy része a vá rosnak, amelynek neve nincs: senki földje. Drótsövény húzódik át rafta, néhol csak ütA nagy bazár kezdeténél, a Damaszkuszi-kapunál autóbusz-pályaudvar. Ez Igazán nem lenne különös felenség, hiszen minden nagyvárosban megtalálható a hasonló rendeltetésű intézmény. De Itt a végállomástáblákat érdemes végigböngészni. A 14-es autóbusz az Olajfák-hegyére indul, a 22-es Rachel sírjához, a 47-es fárat Betlehembe, a 28-as úti célfa pedig Jertcho. Szerencsére a falak ma már nem dőlnek le könnyen, mert a drapp színű kocsi eléggé éktelen dudálással teszi meg útfát. Mielőtt járműre szállnánk, körülsétálunk Jeruzsálemben. Azt mondják, fiatal város — „csak" háromezernyolcszáz éves, legalábbis az Időszámí tás előtti XVIII. századból szól róla az első híradás a fáraók krónikájában. A kl lencezer éves lerlchóhoz, Bib löszhöz, Hebrenhez és a töb bihez képest valóban fiatal te település. De másutt csak egy vagy több rész emlékez tet az őst Időkre, Jeruzsálem óvárosa viszont sztnte egészé ben egyetlen múzeum. Alig van olyan épület, amelynek ne lenne műemlékértékp amelyhez ne fűződnének bi zonyltott történelmi esem« nyek vagy érdekes legendád Nézem a szuknak. a kele piacnak nyüzsgő forgatagé amely különösen népes, mohamedán ünnep, péntek reggelén. És csak később ve szem észre, hogy a szuk a Via Dolorosán van, ahol az üzletek fölé vésett római számok jelzik a keresztút stációit. Rengeteg a külföldi, az érdeklődő, építésztől a buzgó zarándokig. Es a letűnt korok csodálatos emlékeinek tanulmányozását alaposan megkeseríti számunkra az Idegenforgalom nagyüzeme. Jeruzsálemben nincsenek Ipari létesítmények, a város a múltfából él — igyekszik élni... Ezért aztán nehéz turistának lenni, s jaj a szemlélődőnek. Nézem a régi templomot, ke zemben az útikönyv, pontosan tudom, mikor és ki építette, de ez nem zavarja az önkéntes Idegenvezetőket, hogy kéretlenül odaszegődjenek, elmondják ugyanazt, s nyújtsák a kezüket: bakststl Ha nem kavnak. felháborodnak A legmegdöbbentőbb azonban mégis az a kis eset volt, ami a régi városfal mellett tőrtént. Az egyik mellékutcában gyermekek labdáztak. Láthatóan nem volt forgalmas az utca, csak egy-egy öszvérkordé gördült rajta végig. A gyerekekben abban a pillanatban, amikor meglátták, felébredhetett a „turista-reflex", mert elálták az utat, és az egyik kislány selypítve kiabálta: bákszisz, bákszisz. Az első sikertelen próbálkozás után könnyek, igazi könnyek patakzottak a szeméből, zokogott keservesen, amíg a sarokig nem értem... Ez lehetett a határ, mert ott egy szempillantás alatt abbahagyta, s még láthattam, amint nevetve vett be magát úfra a labdázók közé. Délután, a következő idegen előtt bizonyosan újra záporoztak a könynyel... Aranyszabály, hogy óvakodj a felhajtóktól. Rengeteg az ajándékbolt, ahol eredeti régiségekként hamisítványokat, giccses fafaragványokat, mé jERICHO 1965 BEN regdrága albumokat kínálnak, s ráadásnak préselt mezei virágokat adnak: a szentföldről ... Nagy a versengés, ezért minden üzletnek megvannak a maga becsalogatót, akik százalékot kapnak a vásárlók után. Persze azzal sze gődnek az idegen mellé, hogy a bátyjuk üzletébe viszik, vagy egyszerűen csak vezetőt szolgálatukat ajánlják fel teljesen bérmentve — csodálatosképpen azonban mindig ugyanannál az üzletnél kötnek kl. Az Idegenforgalom gépezete valóban kellemesen olajozott. A turtstahivatal tisztje (így neveztklj már a határállomá son megfelelő mennyiségű anyaggal látott el, s kezembe nyomta a „Szentföldi Ojság"-ot, havonta megjelenő lapjukat. Betlehemben a turisztikai rendőrség (ilyen ts vanj fegyvertelen, kék sapkás őrmestere végtelen türelemmel magyarázta a Születés-templomának történetett. De a kéksapkások az utcán is készségesen sietnek a külföldi segítségére, ahol még nemrégen az Arab Légió és a rohamrendőrök a függetlenséget követelő tömeg közé lőttek. Igaz, az elmúlt másfél esztendőben viszonylagos nyugalom volt Jordánta belpolitikájában, enyhült a nagy nyomás, történtek bizonyos változások. Fog-e folytatódni mindez — a jövő dönti el. Ugyancsak a jövő ad majd választ arra ts, hogyan alakul a világpolitika a Jordán partján. Hiszen a biblikus íolyó vize arab csúcsértekezletek és nemzetközi konferenciák tárgya, a közel-keleti válság egyik okozója ls... AZ EGYETEM ÉPÜLETE Í

kat olvastam, hallottam róla. Érthető kíváncsisággal lestem a pillanatot, amikor a kis turbólégcsavaros utasszállító gép leszállt a Dar es Salaam-i repülőtéren. Afrikában lassanként megszokom, hogy Idegenkedve, fölényesen vagy éppen barátságtalanul fogadnak. Nem az afrikalak, hanem az esetek többségében az illető afrikai ország államapparátusában szolgáló külföldlek. A volt gyarmatosító hatalmas állampolgárai. Dar es Salaamban ilyen tekintetben ts kellemes kivételt tapasztalok. Szinte a levegőben van benne, hogy ez itt egy nyugodt, magabiztos ország fővárosa. Hivatalnokai előzékenyek, és kedvesen figyelmesek. Dar es Salaara. Kedves, dallamos hangzású név. Neve azt jelenti, hogy — a béke kikötője. A szálloda, amelyben az Itt eltöltendő két hétre megszálltam, közvetlenül a tengerparton van. A fáradtság ellenére elindulok, hogy röpke éjjeli pillantást vessek a „béke kikötőjének" kikötőjére. A tengerparton sejtelmesen suttogó pálmafák sziluettjei. Az öböl sötét víztömegéből elő-elővtllan a vitorlás hajók fehér teste. A távolban halkan búg egy befutó őriáshajő motorja. Messze fénylő lámpái pirosra festik a kikötő vizének nyugodt tükrét A part menti sétányon szerelmespárok andalognak. Ez itt valóban a béke, a nyugalom és a boldogság különös varázst árasztó afrikai kikötője. A közelemben halászok beszélgetnek. Alváshoz készülődnek. Kora hajnalban vitorlát bontanak, és az öblön -ét elindulnak Zanzibár felé, hogy a késő délutáni Őrákban gazdag fogással térjenek meg Dar es Salaamba. Leülök egy padra. Mellettem ki tudja, hány esztendős halászhajó korhadó vázát mossa, mosogatja halk csobbanásokkal a tenger türelmes vize. A maga idejében biztosan megtette a magáét. Átadták az elmúlásnak, s talán a kegyes feledésnek is. Talán azokban az Időkben száguldott kibontott, szél dagasztotta vitorláival a tenger kék vizén, amikor Dar es Salaam békéjét idegen hódítók, rabszolgakereskedők és szerencsevadászok zavarták meg. A kikötőben horgonyzó hajók egyike egy nyugatnémet társaság tulajdona. Vadonatúj. Ez az első útja. S ide, Afrikába vezetett. Dar es Salaamba, a béke kikötőjébe. Annak idején, az első világháborúban Itt süllyesztették el az angolok a német flotta egyik hajóját. Ez akkor történt, amikor a német gyarmatosító imperializmust az angol imperializmus váltotta fel Tanganyikában. De ki emlékszik már ma erre? Ki más, mint a nyugatnémet hajózási társaság. Csakis azért érkezett Dar es Salaam kikötőjébe ez az új hajóóriás, hogy emlékeztesse az afrikaiakat a múltra. Mi másra lehet következtetni abból, hogy a hajónak ugyanazt a nevet adták, mint az egykor elsüllyesztettnek. B

z Idő a legjobb feledtető. A mai Dar es Salaamot szemlélve kl gondolna arra, hogy a város helyén jelentéktelen halászfalucska állt, amikor 1884-ben a német gyarmatosítók elfoglalták. Az idő és a történelem jót tett Dar es Salaamnak. De határozottan eljárt a német és a nyomdokaikba lépett angol gyarmatosítók uralma felett. Dar es Salaam valóságos világvárossá szépült. Bármerre jár az ember a kiköDAR ES SALAAM ÉJJEL (A szerző felvételei) tőben és a városban, a mozgalmas útvonalakon és az árnyas parkokban, mindenfelé érzi a nagyságot, a tropikus éghajlatú kikötőváros megejtő szépségét és vendégmarasztaló varázsát. De ami mindennél többet mond, az a béke és a nyugalom. Nem éreztem ezt igy, ennyire a levegőben sehol Kelet-Afrikában. Az emberek nyugodtak és kiegyensúlyozottak, a város kellemes és korszerű. Látszik rajta, hogy inkább csak jelene és jövője van, mint múltja. A múlt azonban mégis elő elővillan. A város zsibongó élete, vegyes összetételű lakossága, az indiai üzletek és templomok, a német, arab és angol hangzású nevek emlékeztetnek a gyarmati múltra. Erre hívja fel a figyelmem a függetlenségi emlékmű vörös színűre festett bronzfáklyája ls. Szinte hallani vélem az énekszót. A fáklya felidézi képzeletemben a függetlenség napját, amikor milliók énekelték langanylkában a népszerű dalt: „Mungu tbarikt Afrika!" — Isten áldd meg Afrikátl Az emlékműhöz vezető utcában található számos afrikai nemzeti felszabadító mozgalom irodája, központja. Dar es Salaam, a függetlenségét élvező afrikai főváros, a béke kikötője kitárta ölelő és védelmező karját azok felé, akik még ma is gyarmati elnyomatás alatt élnek Afrikában. Szállást és fedelet adott Rhodesia és Mocambtgue szabadságharcos vezetőinek, hogy vendégszeretetét élvezve kellően felkészülhessenek a gyarmatosítókkal való végleges leszámolásra. Itt talált otthonra az Afrikai Egységszervezet felszabadítás! bizottsága is. Bar es Salaam békében kíván élni mindenkivel. Kivéve azokat, akik gyarmati sorban szeretnék tartani az afrikai milliókat. Tanzanta, a Tanganyika és Zanzibar egyesüléséből keletkezetelt államszövetség. Az ország magabiztosan és sikeresen halad a gazdasági fejlődés és a nemzeti egység kialakításának távolról sem könnyen Járható útján. Erre az útra az az ember vezette Tanzanlát, aki Mwalimunak, a nép tanítójának nevezi magát, dr. Julius Nyerere, az ország köztársasági elnöke. Nem utolsósorban neki köszönhető, hogy Dar es Salaam ma a béke és a szorgalmas dolgozó emberek, az afrikai egység és szabadságmozgalom fontos központja. Dar es Salaam, 1965. A KIKÖTŐ *