Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-11 / 343. szám, szombat

Bonni vágyálmok - veszélyes tervek Erhard bonni kancellár hangzatos választás ígéretei szerteloszlottak, mint szappanbuborékok. A választók, akik nimbusszal körülvett „népkancellárra" adták szavazatukat, kénytelenek beletörődni, hogy semmit sem kapnak. A kancellár valamit mégis odakíván a bonni állampolgárok karácsony esti asztalára, illetve karácsonyfájára: az atombombát, persze jelképesen, úgy ahogy azt már eddig tucatnyi szatirikus rajz megörökítette. E megállapítással nem szellemeskedni akarunk: ez a logikus következtetés a' közelmúlt több eseményéből, a NATO-tanácskozásokból, a diplomaták élénk kilincseléséből és végül a bonni parlament legutóbbi tanácskozásainak eredményéből. A bonni atomfegyverkezés politikájának fanatikus hívet" „most vagy soha" csatakiáltással újabb rohamot indítottak a veszélyes tömegpusztító fegyver birtoklásáért. Most már nem érik be a puszta részvétellel, gyakorlati, fizikai részvételt kívánnak az atompartnerségben, sőt ezenkívül még presztízskérdést is csinálnak abból, hogy nyíltan, a taktikai hallgatást mellőzve dicsekedhessenek a nagyvilágnak: tme, itt a mi atomfegyverünk. LELEPLEZŐ TÉNYEK Az utóbbi évek világpolitikai történésében sok szó esett a NATO egyesített nukleáris haderejének létrehozásáról. Sok vita folyt körülötte, de az elképzelések még mindig nem értek meg a megvalósulásra, mert a vezető tagállamok között különféle nézeteltérések merültek fel. Először is Franciaország eleve elvetette az MLF, a Washingtonban kitervezett sokoldalú NATOatomhaderőt, mint az amerikai politikai befolyás eszközét, másodszor Anglia is húzódozott tőle, mert ez rendkívül megterhelné a kincstárt, és viszolyogtak tőle más államok is, mert nyilvánvaló volt, hogy a multilaterális atomhaderő az a titkos ajtó, amelyen keresztül NyugatNémetország bejuthat a nukleáris arzenáljába. Se a washingtoni MLF, se a londoni ANF terve nem valósult meg, de nem is temették el. Se Bonn, se Washington nem mondott le a tervről, csupán elfogadhatóbb változatát keresték. Bonn szóvivői éppen akkor kezdték feszegetni az NSZK atomigényeinek kielégítését, amikor — a NATO-tagállamok különféle nézeteltérései miatt — Washingtonnak ez nem volt éppen kellemes. Annál meglepőbben hatott több vezető amerikai lap, első helyen a New York Times leleplező cikke, amely lényegében két irányban akart hatni: a nyugtalankodó tagállamokat és a türelmetlenkedő Bonnt is meg akarta nyugtatni. Kiderült, hogy az amerikaiak már hat év óta atomfegyverrel látták el a Bundeswehrt, „amerikai ellenőrzéssel". F 104 G mintájú vadászgépekkel, tovább Pershing mintájú rakétákkal juttathatnak célba tömegpusztító fegyvereket, csak az kell, hogy az amerikaiak engedélyezzék az atomgyújtófej beillesztését. A lap cikkeiből egyéb dolgok is kitudódtak. Például az, hogy az NSZK-ban nukleáris fegyverrel ellátott 72 harci repülőgép áll készenlétben, 28 pedig tartalékban. A nyugatnémet pilóták az arizonai sivatagban tanulják meg az atombomba kioldásának technikáját, Szardíniában pedig az F— 104 G mintájú vadászbombázók atombomba-maketteket dobálnak le. A texasi El Paso mellett 2500 nyugatnémet rakétakatonát képeznek kl, s az aacheni rakétaiskolát is Fort Bltssbe helyezték át. Itt évente 1200 rakétakatonát képeznek ki. Az Európában elhelyezett amerikai atomfegyverek fele a Burtdeswehr rendelkezésére áll. Aligha nyugtatták meg e leleplezések a kedélyeket. Bonnt nem elégítette ki az a megállapítás, „mit akartok, hisz a gyakorlatban már van atomfegyveretek". Továbbra ls ragaszkodnak a „mindent" elvhez, a szövetségesek előtt pedig furcsa színben tűnt fel a Pentagon, mely kényszerhelyzetében azzal érvelt, hogy a Bundeswehr rendelkezésére azért bocsátottak nukleáris fegyvert, mert szükség esetén sokáig tartana azt előhozni a föld alatti raktárakból. A VERSENYFUTÁS ÚJABB SZAKASZA? Bonn atomlgényelt Illetőleg jelenleg két irányzat domborodik ki a NATO politikájában. Az első hívei hajlandók lennének bevonni Nyugat-Németországot a stratégiai tervezésbe, és elfogadni hozzájárulását a nukleáris védelemhez, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy Bonnak tanácsadói és beleszólást joga lenne a NATO atompolitikájába. A másik Irányzatot Bonn egyedül képviseli: feltétlen rendelkezési jogot követel, atomfegyvert akar birtokolni. Ez természetesen jogosan felkelti a kisebb NATO-országok aggodalmát, hisz a náci fasiszta terjeszkedés keserű éveket szerzett nekik: szeretnék kielégíteni Bonn atomigényeit, de nem szertnék, ha kezébe kerülne az atomfegyver. Strauss, az exhadügyminiszter ter nyíltan megmondja: „Az atomfegyver alkalmazásának vagy alkalmazást jogának kérdésében a mt felelősségünk nem végződik az övezethatárnál (értsd az NDK határát). Katonai tervezésünkben — amennyiben befolyásolhatjuk az atomfegyver birtokosának elhatározását — döntő jelentőségű számunkra a cél megválasztása az övezethatár túlsó oldalán". A legutóbbi NATO-találkozáson három állandó bizottságot létesítettek a nukleáris politika céljainak kidolgozására, s ezek vannak hivatva a Bonn autompartnerségével kapcsolatos kérdéseket is rendezni. Erhard-kormánya egyelőre elégedett ezzel a kezdeti sikerrel, de a napokban összeülő NATO-hadügyminiszteri értekezleten bizonyára többet fog követelni. Erhard kancellár a kellemetlen parlamenti vita és egyéb nehézségek következtében — hivatalosan betegsége miatt — december 18-ra halasztott washingtoni útja során végleges döntést akar kicsikarni Johnsontól a bonni atomigények kérdésében. Az elnök nagy dilemma előtt áll: tekintettel kell lennie a közvéleményre, ugyanakkor bizonyos fegyvergyáros körök, amelyek öszszeházasodtak a nyugatnémet konszernekkel, Bonn érdekében nyomást fognak gyakorolni az elnökre. A hónap második felében elválik, mennyire tartja tiszteletben az amerikai elnök az ENSZ-közgyűlésének az atomfegyver terjesztésének megakadályozására nemrégen hozott határozatát. LÖRINCZ LÁSZLÓ Január 1-tő

l faíytatdôaô, tegény,! Az Ifjúságról szól Egri Viktor legújabb regénye. Nem a derékhadról, azokról a fiatalokról, akik mindenütt megállják helyüket, hanem azokról a kevesekről, akik az élet peremére kerültek. Az író így vall új regényéről: „Amikor eltökéltem, hogy az élet napos oldalának megfestése helyett az árnyékos oldalt próbáljam megrajzolni, korántsem tettem a történet izgalmasnak Ígérkező háttere kedvéért, mert ez teljesen elhibázott szándék lett volna, hanem azért, hogy a látszólagos perem-eset felvetésével a magam posztján rámutassak az ifjúságot fenyegető ártóra és veszedelmesre." Az érdekes, lendületes regényt január 1-től folytatásokban közöljUkl Nem maradtak egyedül ryrámaian megrázó látvány volt LJ Csilizradvány, amikor nyáron, az árvíz ideién utoljára ott jártunk. Pedig akkor már elmúlt a közvetlen veszély, a víz már kissé apadóban volt, mégis helyenként ember magasságú víz fölött járt a csónakunk. Ma ls kitörölhetetlenül bennem él a kép, ahogy állunk a széles katonai csónakkal, bosszú lécekkel lökve a jármüvet tovább a piszkos, helyenként már dögszagot árasztó vízen s önkéntes kísérőnk Inczédy István, komáromi hajógyári munkás, fáradt, tompa hangon kommentálja a látottakat. — Ez a Bognárék háza volt... Most hozták rendbe. Ez dőlt össze elsőnek... Ez meg a Füssy bácsié ... Amott meg az anyósomé ... Füssy bácsi ott ült a padlásablakban, amikor összerogyott a ház. . Kovács Ignácé téglaház volt. Alig ment ki belőle, már össze is rogyott. Aztán: — Tovább már nem ts kell menni... Ott végződik Kisradvány. Ez a három ház áll még, de az sem biztos. Még tovább: — A víz tette tönkre a falut legjobban. A láncos bombánál is jobban ... Majd egy idősebb férfi, Esztergályos fános, a HNB épülete előtt: — Csaknem nyolcvan ház dőlt össze vagy rongálódott meg. Ez pedig a falu egyharmada. Rom és pusztulás volt, ahová az ember csak nézett. Mikor lesz Itt újra élet, megelégedettség, embert boldogság? l\/Jost, hogy rövid néhány hónap '

v' múltán újra Csilizradványon járunk, és első utunk a Kisradványnak elnevezett, az árvízkor romba dőlt falurészhez vezet, a látvány ismét csak földbegyökereztető: újra állnak a házak, végig az egész utcasoron át. Sofőrünkből spontánul tör ki a szó: — Ezt is fényképeztem... ezt ts... Ha a képeket rňegmutatnám, ma a gazdájuk se ismerne rá a romokra ... Kt gondolta volna, hogy Ilyen rövid idő alatt...? Néhány perccel később szinte sző szerint ugyanazt mondja Mód József, a HNB elnöke, maga ts károsult, akinek háza a tengernyi vízben leégett. — Ki gondolta volna, hogy rövid három hónap alatt újjáépül annyi romba dőlt ház? Aztán elmondja: 74 ház dőlt öszsze, és ebből 56-ot építenek újjá. Azért ennyit, mert 20 család elköltözött a faluból, többségükben Dunaszerdahelyre, — ott is dolgoznak, és a szövetkezeti házakban rögtön kaptak lakást. A tervezett 56 házból ötvennégynek megkezdték az építését, ötven ház falát már fel is húzták, ebből negyvennyolcon rajta a tető, sőt negyven házban már laknak ts; kettőnek pedig tavasszal kezdik meg az építését. A házakat önsegéllyel építik. Es milyen házakati Bár Igaz, hogy a falunak éppen az árvíz által romba döntött része, a Kisradvány volt a legfiatalabb, hiszen a húszas évek végén kezdtek itt építkezni, és a házak jelentős része az ötvenes évek eleién épült, tehát viszonylag modern házak voltak, ám a most épülők olyanok, amelyek minden tekintetben megfelelnek a kor igényeinek. Villaszerű épületek, három szobával, fürdőszobával, mellékhelyiségekkel. Építésük belekerül vagy 80 ezer koronába. Hogy az árvízkárosultak, akiknek a szó szoros értelmében mindenük odaveszett, honnan veszik ezt a rengeteg pénzt? Az összeg nagyobbik részét a biztosítás és az állami segély képezi, szinte kivétel nélkül igénybe vették az ún. 10 éves munkaviszonyt kölcsönt, ami maga kitesz 15—20 ezer koronát, és csak azok, akiknél még ez sem futotta ki az építkezési költségeket, vesznek fel CLmíg, a katdcó,anyuci eljut addig, A kýčerai erdész négyéves kislányának aligha mondhatják majd, hogy a karácsonyfát a Télapó hozta, hiszen naphosszat ott lábatlankodik a favágók között, akik a fácskákat a szállításra előkészítik. Az erdőrészlegen a sok feladat miatt — az év végéig a döntvény maradékát, körülbelül 600 köbméter fát kell még feldolgozni — nehéz még karácsonyfavágásra is embert találni. Szerencsére a dobročl autóforgalmi vállalat egyik dolgozója, Sitárčik bácsi és felesége úgy vélték, Jól Jönne némi mellékkereset az ünnepek előtt, és vállalkoztak a munkára. Sltáröik kivett egy hét szabadságot, és jelentkezett az erdésznél. Az erdésznek ötszáz fácskát kell az idén a piacra küldeni, örömmel fogadta hát a házaspárt, s megjelölte nekik a kivágható fákat. A két ember egy hét alatt megbirkózott a feladattal, most már csomagolják, és a keskeny vágányú erdei vasút vagonjaira rakják a fácskákat. — Jó, hogy az asszonnyal együtt jött Sitárcik — mondja az erdész. — Tudja, a nőknek nagyobb érzékük van a válogatáshoz. Azt tapasztaltam, hogy a hroneci állomáson, ahol átrakodnak a vonatba és ahol a zöldségkereskedelem minőségi ellenőrei átveszik az árut, mindig kevesebbet selejteznek ki belőle, ha azt asszony válogatta. • Milyen fája lesz az erdésznek? A Čierny Balog-i erdőüzem ez Idén összesen 30 000 karácsonyfát küld a piacra, főleg Nyltrára, Trnavára, Verebélyre, Aranyosmarótra, Prlevldzára. A fák között egyetlen ezüstfenyő sem lesz. Miért? — kérdezzük az üzem vezetőségén. — Ez a múltbeli helytelen gazdálkodás következménye. Sokan azt hiszik, exportra mégis küldünk ezüstfenyőt. Nem, külföldre sem küldünk, mert az egész országban tilos kivágásuk. Túlságosan csökkent a fiatal fácskák állománya, úgyhogy kivágásuk folytatásával e fenyőfajta teljesen kipusztulhatna. — önnek milyen fácskája lesz karácsonyra? — kérdem az erdészt. — Olyan mint másnak. Már kl is választottam magamnak egy szép, formás fácskát. — Egy erdész talán mégis megengedhetné magának a kivételt. . kockáztatom meg a megjegyzést. — Éppen az erdész nem engedheti meg magának =» válaszolja. — Elvégre elsősorban a mi hivatásunk az erdővédelem, nekünk kell ebben példát mutatnunk. Meg aztán... Miért rontsam el magamnak az ünnepeket? Képzelje el, hogy véletlenül betoppan az üzemvezető boldog ünnepeket kívánni, meglátja a fenyőt, és azon nyomban kiszab 500 korona büntetést..» Szép kis ünnep lenne... • Karácsony előtt ismered meg „barátaidat" — Egész éyben alig veszem észre, hány ismerősöm, barátom van — mondja az egyik erdőgazdasági dolgozó. — Bezzeg karácsony előtt mind felsorakoznak. Ez ls kér fát, az is, amaz még a rokonságnak is... Ez még a jobbik eset. Kivágunk vagy negyven fácskát, lerakjuk őket a gazdaság udvarán, onnan válogassanak az ismerősök .. Mintha nem lenne mindegy, ä piacon vagy a mi udvarunkon választották-e ki... — A rosszabb az, ha az emberek saját maguk akarnak fát szerezni az erdőben. Ez természetesen szigorúan tilos, s Ilyenkor az erdőkerülőknek sok a dolguk, hogy az erdőt a tolvajoktól megvédjék. Nagyon haragszom az olyan emberekre, akik suba alatt kisbaltával belopakodnak az erdőbe, meglátnak egy szép fácskát, kivágják. Ha csak egyet vágnának ki! De tovább mennek, ott még szebbet látnak s akkor az elsőt eldobják, kivágják a másikat. Mire megtalálják a szívük szerintit, tönkremegy néha öt-hat fácska is. Ogy találjuk őket eldobálva az ösvényeken. Még vandálabb típusa a fenyőfa tolvajnak az, amelyiknek egy nagyobb fa tetszik meg, de mivel belátja, hogy az egész nem férne be a szobájába, levág a tetejéről vagy két métert, a törzset pedig otthagyja. Az ember az Ilyennek legszívesebben utána lőne... Szép kis dolgokat tudok meg a béke és a szeretet ünnepe előtt. . Ki tudja, milyen mellékízt érez a szájában az, akinek a karácsonyesti vacsora közben eszébe jut, hogy a csillogó-villogó fácskát könyököléssel, lopással, tülekedéssel, protekcióval szerezte meg? Az erdei ösvényen haladunk az erdőkerülővel. Gyönyörű fácska áll az út szélén, a vastag hóréteg olyan szépen feldíszítette, hogy nincs az az angyalhaj, sztaniol, gyertya, amely ilyenné varázsolhatná. Szinte kár kivágni. Ekkor megszólal az erdész: — Ha már itt jár, nem visz magával fácskát? Ezt kivágom magának ... Eszembe Jut a protekció okozta mellékíz, amely karácsony esti pulykám zamatjába vegyülne, és azt hazudom: — Köszönöm, a feleségem már megvette a fácskát a zöldségesné

l"' VILCSEKGÉZA hosszú lejáratú állami kölcsönt. Tény, hogy egy Ilyen kölcsön vlszszajizetése, de maga a ház újjáépítése is, évekre visszavet egy-egy családot, viszont, ha arra gondolunk, hogy valamikor egy ilyen katasztrófa egy egész életre nyomorba döntötte volna az embereket, akkor egész másképp ítéljük meg a helyzetet. \ár a ház felépítése a döntő' tényező, mégis: ez nem minden. Hiszen nyáron a saját szememmel láttam, hogy az összedőlt házakban minden bent maradt: a bútor, ágynemű, ruha, edény — minden tönkrement. Honnan, miből pótolják ezt az árvízkárosultak? Pedig sokan már a bútort is megvették a faluban. Mint az elnök elmondja, az árvízkárosultak olcsón, leszállított áron vásárolhatnak bútort. A választék elég nagy, a bútorok szépek és jók, és aki csak teheti, él a kedvező vásárlást lehetőséggel. Ami pedig a ruhát, ágyneműt, cipőt, edényfélét illett, e téren ts hallatlanul nagy segítséget kap a falu. Amit kapnak, ingyen kapják, ajándékba. Szinte nincs olyan nap, hogy valahonnan, valami ajándékküldemény ne érkezne. Mód elvtárs tréfás-derűsen jegyzi meg: az ajándékok szétosztása jóformán minden idejüket elveszi. Az élelmiszertől kezdve a ruhán keresztül a fazékig mindent kapnak. Szinte hinni sem akarok a fülemnek, amikor kérdésemre válaszolva azt mondja, hogy az eddig kapott ajándékok értéke jóval túl van a félmillión. Es még mindig újabb adományok érkeznek. Kár viszont, hogy ebbe a hallatlanul nagy örömbe néha egy-egy csepp üröm is vegyül. Kár, hogy egyes szervezetek, vállalatok az ajándékozás ürügyén fölösleges, semmire sem használható bóvlijuktól szabadulnak meg. Például kapnak olyan nagy méretű ruhákat és cipőket, amelyeket óriásokra szabtak. Meg más ehhez hasonlókat. Ez ugyan nem lényeges dolog, de bosszantó, és nem szabad ilyesminek előfordulnia. I/ollégám, az árvízkor, a Cstlizradványról írt riportjának ezt a címet adta: Nincsenek egyedül ...A tények, az újjáépült falu ezt minden szónál jobban bizonyítják. Ha akkori kísérőnkkel, Inczédy Istvánnal, ma újra végigjárnánk a községet, akkor most így kommentálhatná a látottakat: — Ez Bognárék háza... ez Kovács Ignácé... Ez Esztergályos Jánosé ... ez Módéké ... BATKY LÁSZLÓ VW Bonyodalmak a külvárosi hetivásárok körül 1761-ben A XVIII. században, főképp annak második felében a városokban az árak általános emelkedése figyelhető meg. A hivatalok mindenképpen kísérleteztek a további áremelkedés megakadályozásával, csakhogy hasztalan, mert törekvésükben mindig csak saját korlátozott osztályérdekeklk vezérelték őket. Az árak emelkedésének objektív gazdasági okait nem tudták, s nem is akarták felfogni, és ezért önzésüket takargatni igyekezve szinte nevetséges érvek mögé bujtatva fejezték kl a jelenséggel kapcsolatos véleményüket, amint azt az alábblak mutatják. A nem sokkal azelőtt megalakult árszabályozó bizottság 1761. január 30-1 ülésén megállapítja, hogy a vidéki kereskedők Pozsonyban 1 mérő búzát 1—2 garassal drágábban árulnak, mint azelőtt. A pozsonyi városi tanács ennek okát abban látja, hogy hetivásárokat a külvárosokban ls tartanak, ahol a város közigazgatási szervei semmiféle intézkedéseket nem foganatosíthatnak az árszabályozás ügyében, mivel a külvárosok nem tartoznak a városi tanács hatáskörébe. A valóság ezzel szemben az, hogy a városi tanács nem nézi jó szemmel, hogy a külváros területén tartott hetivásárokért nem szedhet be Illetéket, ami miatt szép összegtől esik el. Tehát mindenáron arra törekszik, hogy a vásárok klzárílagosan a város területén lehessenek. Ennek elérése érdekében a városi tanács a következő érvvel áll elő: a külvárosokban tartott vásárokra az urak kénytelenek szolgáikat és szolgálólányalkat küldeni. Ezeknek a nagy út miatt, melyet a bevásárlásért kénytelenek megtenni, sok cipőjük megy tönkre, s ezért bérük emelését követelik, hogy több cipőt vásárolhassanak maguknak. Az eset szinte önkéntelenül felveti bennünk a gondolatok, milyen szerencse, hogy ma nincsenek szolgálók és szolgálólányok; képzeljük el, mekkora fizetést követelnének clpflkoptatás címén, mikor egy-egy áruért (olykor söpröért, máskor tűért) a város és külvárosok valamennyi üzletét kellene bejárniuk, míg végre felhajtanák a kívánt árut, annak ls kitéve, hogy azt egyáltalában nem sikerül beszerezniük. .V.V.'.V.V.V.V.V.V.V.V.W ÜJ SZÓ 4 *1985. december 11,