Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-09 / 341. szám, csütörtök

Ital, cigaretta - és a gyermekek SZARKA ISTVÁN: ...MINT ŐSSZEL A FALEVÉL D

élután már kiszakkadt az angyalok dunyhája. Könnyedén szállingózó hópihék fogták szűkebbre a szemhatárt. A domb hátára épített templom tornyában megkondult a kisharang: lélekharang. Szava, mint megbántott gyerek jajongó sírása járta be a falut. Temetésre csendítettek: gyermektemetésre. Lassacskán megtelt az udvar. Mire Bodaki János, a körjegyzőségi mindenes odaért a nyurga káplán már a circum dederumot énekelte. Többen állnak a koporsó mellett. Bodaki János tekintete azonban csak azt a kopottas feketébe öltözött aszszonyt látja, aki testével szinte eltakarja a koporsót. Úgy borul rá, mintha valójában nem is tudná, mi történik körülötte, mintha együvé vált volna a fekete deszkával. özvegy Takács Eszter búcsúzik gyermekétől, mindenétől. v Bodaki János nem tolakszik előre. Máskor, ha temetésre szólít a kisharang, iparkodik, hogy minél közelebb kerülhessen a koporsóhoz, segíthessen megemelni ha indulni kell. Hiába, ilyen a természete. Most azonban meghúzódik az udvar végében. Vállával megtámasztja a terebélyes körtefa bütykös sudarát. Nem, ő ehhez a koporsóhoz nem nyúl. Nincs hozzá ereje, bátorsága. Fél az emberek tekintetétől. Fél a gyermek anyjától, talán el is űzné egyetlene koporsójától. Tekintete százszor is végigjárja a koporsót. Betűzgeti az egyszerű fakeresztre Irt sorokat. ...— élt tizennégy esztendőt. És ha mégis közelebb menne. Nem, nem bír. özvegy Takács Eszter az ő szavára engedte el gyermekét. És te Bodaki János mit ígértél? Azt, hogy úgy vigyázol rá, mint tulajdon szemed fényére. Visszahozod! A koporsót már felemelték. Elérkezett a búcsúzás szívet gyötrő pillanata. özvegy Takács Eszter hangosan felzokog. — Ne vigyétek ... Az enyém ... Nem adom. Többen is körülfogják. Karja után nyúlnak. B

odaki János már nem lát semmit. Bénultan, könnybe lábadt szemmel támasztja a didergő körtefát. Csak akkor mozdul, amikor az utolsó lélek is kilép a kapun. Megy ő is, kíséri a halottat, özvegy Takács Eszter egyetlen gyermekét. Télikabátja szőrehagyott gallérját tarkójára fordítja. Fázik, homlokán mégis patakzik a hideg verejték. És mintha valami kegyetlen kéz markolászná a szívetáját. Halántékán ütemesen kalapál az ér. Hirtelen megrázkódik. Szeretne odarohanni a koporsóhoz, Eszterhez és térdrevetni magát. Tanúbizonyságul hívni az Istent, hogy ő jót akart. Nem hibás. Az a nő az oka mindennek, az, hogy a csillagos ég szakadna rá ... Már-már menne, futna, ököllel, könyökkel törne magának utat, de egy hideg, kegyetlen hang valahol ott bent, talán a lelke mélyén tovább gyötri: Hallod-e Bodaki János, nem te beszélted rá Esztert, hogy engedje el a fiát? Azt ígérted, hogy vigyázol rá... Hazahozod özvegy Takács Eszter gyermekét. Hazahoztad? Hazahozták mások, de már halva, csonttá fagyva. Egyre sűrűbben hull a hó. Mintha az ég is meg akarná szőni fehér halotti leplét ez alkalomra. Bodaki János ebből jóformán semmit sem vesz észre. Testére, lelkére rátelepedett, a szívet, Idegeket marcangoló gondolat: Talán jobb lett volna ha otthon marad. Tört volna el inkább a lábam, mielőtt annak Idején az udvarukba léptem. Némultam volna meg, mielőtt a számat kinyitottam. De hát mit tettem? Az a bizonyos belső hang, mintha megelégelte volna a kínzást, most a pártjára állt: Bodaki János, te jó szándékkal mentél Eszterhez. Segíteni akartál. Jót akart, persze, hogy jót. ö csak szolga a legyzőségen. A főjegyzőnek meg elküldték az ukázt: a tekintetes vármegye karácsonyi körvadászatot rendez a falu határában. A főjegyző úr hajtókról gondoskodjék. A napidíj két pengő és egy nyúll Ä

főjegyző úr a parancsot Bodaki Jánosnak továbbította. Amikor számításba vette, hogy kinek szólhatna, özvegy Takács Eszterékre is gondolt; a két pengő, meg a nyúl nekik ls jól jönne. Tudta, nem lesz könnyű a dolga. Jól ismerte Esztert. Egyetlen fiát pacsirtájának, énekesmadarának nevezte. Csakugyan jó torka volt a gyereknek. Szépen énekelt. Ha néha-néha rágyújtott egy nótára, megálltak az úton járók. A kántor úr is többször megdicsérte. Az egyik alkalommal kijelentette: Taníttatni kellene a gyereket. Ha az övé lenne, olyan kántort faragna belőle, hogy az egész vármegyében nem akadna párja. Eszter kezdetben hallani sem akart az ajánlatról. Kicsi még az ő fia, gyenge ls ahhoz, hogy naphosszat az erdőt, mezőt barangolja. Csak akkor oldódott benne a kötődöttség, amikor a fiú kérlelni kezdte. f—' Engedjen el édesanyám. Ne féljen, nem lesz semmi bajom. Bodaki János meg így ütötte a vasat: — Ne félj Eszter, kutya baja sem esik a fiadnak. Egyébként én is megyek. Öltöztesd jól fel a gyereket, a többi az én gondom... A tenyeremen hozom vissza a fiadat. A vadászat egész nap eltartott. Este a szomszéd faluban tartották meg az ilyen alkalmakkor szokásos vadászvacsorát ... A Kenes-féle vendéglő falai régen látlak ilyen úri mulatozást. Folyt az ital, sírt Kökény Aladár hegedűje. Néhány pohárral a hajtóknak is jutott. Bodaki János előtt egy pillanatra felelevenedik a kép. A mulatozó úri nép, s másik sarokban a vacogó hajtók. Pali gyerek ott téblábolt mellette. Saját poharát kínálta neki. — Igyál egy kicsit, hogy felmelegedj. A fiú ivott. Aztán változik a kép. A hajtókban már dolgozik a bor. őbenne is. És ekkor ... Szeretné a képet elhesegetni, de hiába. Mert már csak magát látja, amint széles jókedvében megölelgeti a fiút. Pohárral erőlteti, majd a vállára vereget. — Danolhatnál valamit, he... Talán azt a szép kesergőt, amelyben a bárókisasszony beleszeret a szegény juhászba, aztán a juhászt felakasztják. Hadd lássák az urak, mit tudsz. A társaságnak tetszett a nótaszó. Különösen annak a sápatag nőcskének, aki a járási főnök mellett viháncolt. A nóta szavára különös fény gyulladt a tekintetében. Vértelen arca lassan kipirult. Egy darabig csak nézte a fiút. Aztán magához intette. Megölelgette, maga mellé ültette..Egy pohár bor, egy nóta. Kökény Aladár hegedűje most már csak nekik szólt. Éjfél körül a hajtók szedelőzködtek. Dermesztő volt a hideg. Sokkal keményebb, mint most. A hóesés enyhíti a hideget. Szóltam a gyereknek, hogy szedelőzködjék — ismétli gondolatban most már ki tudja hányadszor. Szóltam neki, de az a nőszemély csak rámvillantotta bomlott tekintetét. Az elázott járási főnök is rám rlvalt: nem látod, hogy a kisasszony jól mulat? A gyerekkel meg ne törődjem. Kocsin viszik haza. Másnap reggel nem kocsin, de szekéren hozták. A hazafelé vezető út árkában akadtak rá. Megfagyva. Mellette volt a nyúl, zsebében egy tíz pengős: urak mulattatásának arcpirító jutalma... Ä

fagyos rögök dübörögve hulltak a koporsóra. Bodaki János tekintete fényét vesztette. A temető rozzant 'kerítésének dűlve hallgatta a lélekbemarő zörejt. Durva szövésű, nagykabátján átfújt a lábrakapott decemberi szél. Arcán végigcsordult a bánat forrásvize. Utolsónak özvegy Takács Eszter hagyta el a halottak birodalmát. Halott volt most ő is: élő halott. Rogyadozó léptekkel tántorgott ki a temető kapuján. Csak akkor emelte fel tekintetét, amikor valaki gyengéden megfogta a karját. — Bocsáss meg Eszter — lépett melléje Bodaki János. Eszter szótlanul nézte a könnyes szemű embert. Lassan kivonta karját a férfi kezéből. Szélroham nyargalta be a temetőt. Az anya fázott, cipője talpán keresztül érezte a fagyos rög szúrását. Pillanatok múlva szótlanul indult a falu felé. Mellette Bodaki János csizmája alatt ropogott a friss hópalást. — Kis madárkám, pacsirtám... Lehulltál, mint ősszel a falevél — zokogott fel újra. Bodaki szinte önkéntelenül Ismételte: í^--...mint ősszel a falevél. ikoláztatás bemutatóval A FELNŐTTSÉG SZIMBÓLUMAI A gyerek szívesen utánozza a fel nőtteket, teszi azt, amit „csak a fel uőttnek szabad". A megoldás rend kivül egyszerű — vélnék sokan — ne tiltsuk meg gyermekeinknek az ivást és a dohányzást, s mindjárt nem lesz olyan csábító. Sok szülő, aki még emlékszik az apai pofonokra, valóban így jár el: nekem tiltották — annál nagyobb dohányos lettem, én megengedem a gyermekemnek, sőt magam kínálom... — és sajnos, az eredmény ugyanaz. Mert tilossá, tiltottá, csábítóan vonzóvá az teszi a dohányzást vagy ivást, hogy ezek a felnőtt életének, „olyan tartozékai", mint a pénzkeresés, önállóság, nemi élet — szóval mindazok a dolgok, amik a gyermek szemében a felnőttséget oly áhítottá teszik. Az ivás és dohányzás kialakulásában pszichés okok Játsszák a vezető szerepet. A nikotin és az alkohol méreg. Aki először dohányzik vagy iszik, azonnal érzi a mérgezettség tüneteit: szédül, elsápad, szívdobogást és hányingert kap. Vajon ez a hatás csábítja a gyermeket arra, hogy mindig újra és újra megpróbálja? Nem! Az ivást azonban felhangoltság érzése kíséri, mielőtt a részegség mérgezettségi tünetei megmutatkoznának, és a dohányzásnál fellépő rosszullét ls csökken a hozzászokással. Így tehát a gyermek az első rossz tapasztalatok után tovább folytatja a kísérletezést. Folytatja, elsősorban azért, mert a felnőttek is dohányoznak, a felnőttek is Isznak és a felnőttség látszata megér egy kis áldozatot. A PÉLDA Serdülőkor előtt a dohányos szülő gyermeke legfeljebb egy-két kísérletet tesz, majd abbahagyja. Ha a szülő egyébként jó példakép és Ha szülők alkoholisták, nem válhatnak a gyerek példaképévé. Az érzelmi légkör kedvezőtlen. Bizonytalan az anyagi helyzet. Lazák az erkölcsi követelmények, s a gyermek fejlődését már korán veszélyezteti az alkoholizmus. Statisztikai adatok szerint az alkoholista szülők gyermekeinek mintegy a fele felnőtt korára alkoholista lesz. KULTURÁLIS HÍREK • KRAKKÓBAN a lengyel írószövetség kongresszusán a szövetség elnökévé ismét Jaroslav Iwaskiewiczet választották. A tanácskozás tiltakozott az atomfegyvereknek az NSZK területén történő tárolása ellen és elitélte az amerikaiak vietnami agresszióját. Elfogadták Iwaskiewicz javaslatát arról, hogy 1966 őszén rendezzék meg a lengyel kultúra kongresszusát, mint a lengyel milénium eseménysorozatának befejező ünnepét. • A PÄRIZSI PALAIS Royal mellett egy hirdetőoszlopon a legújabb színdarab címe olvasható: Tigris a feleségem. Valaki odaírta a plakát aljára: Sajnos, az enyém is. A KÖVETKEZMÉNYEK A dohányzás árt az egészségnek. A legújabb kutatások összefüggést látnak a dohányzás és a tüdőrák között. Nagyobb arányban fordul elő a tüdőrák azok között, akik dohányoznak, mint a nem dohányosok között. E riasztó összefüggést az Egyesült Államokban magán a cigarettadobozon olvashatja a dohányos. A dohányos ember csak magának, Illetve elsősorban magának árt. Az alkoholista mielőtt teljesen tönkretenné szervezetét, tönkreteszi a családját, anyagilag és erkölcsileg lezülllk, munkája használhatatlanná válik, végül a társadalom kitaszítottja lesz. Hatásában tehát az alkoholizmus lényegesen súlyosabb, mint a dohányzás. A MEGELŐZÉS Gyermek- és serdülőkorban a baj még megelőzhető. A felnőttek általában tiltják gyermekeiknek a dohányzást, de gyakran maguk szoktatják rá őket az ivásra. Néha még csecsemővel is itatnak szülők vagy nagyszülők egy-két kortyot, „mert az jót tesz", „gyógyít", „erősít" vagy, mert a gyerek sírásával zavarja a felnőtteket. Számos babona, tévhit és századok során megrögzött ivásszokások őrzik — főként a vidéken és falun nevelkedett emberek körében — az alkoholfogyasztás makacs és káros hagyományát. Pedig az nemcsak akkor árt, amikor már mértéktelenné válik, hanem árt elsősorban a gyermekkorban, mert káros hatással van a testi és szellemi fejlődésre egyaránt. E régi káros hagyományokhoz napjainkban újabb szokások is kapcsolódnak. Egyre elterjedtebb a serdülők között a „társasági Ivászat", a házibulin szinte kötelező az alkohol. A fiúk isznak, hogy bátrabbak legyenek és Itatják a lányokat, hogy azok engedékenyebbek legyenek. Még a szolid, szülői felügyelet alatt folyó házimulatságokon sem ritka egy-két gyerek lerészegedése. A gyerekkori dohányzás és alkoholizmus — ha a káros hagyományokat és a kialakuló új divatokat, szokásokat nem is tudjuk megszüntetni egy csapásra — megelőzhető. Aggasztó jelenség azonban, hogy az alkoholisták között világszerte növekszik a fiatalkorúak és a nők száma. NEMES LlVIA pszichológus SZÍNJÁTSZÓ EGYÜTTESEINK közül egyesek már megtartották az ez idei első bemutatókat, mások most készülnek fellépni. Az eredmény mindenütt jelentős. Ez azt bizonyltja, hogy a Jókai-napokon és az előbbi években szerzett tapasztalatok műkedvelőink munkáját kedvezően befolyásolták. Mindenekelőtt a minőségben tapasztalható Javulás. Ez Idén nem ténykedik annyi együttes, mint az előbbi években, a meglevők munkája azonban jobb, igényesebb, mint azelőtt. A színjátszó együttes általában kevesebb, az irodalmi színpad viszont Jóval több, mint a múltban. És ez Jó jel. Ma már a falvak dolgozói sem elégednek meg csupán a háromfelvonásos színművek betanulásával. Ismerni — és színpad nyújtotta lehetőségekkel — ismertetni akarják a magyar és általában a világirodalmat. S ha mindenütt nem is találták még meg a megfelelő formát, ennek érdekében keresik az új kifejezési eszközöket és szervezik az Irodalmi színpadot. Az Irodalmi színpad rendezvénye szavalatokbői, regény, vagy elbeszélés-részletekből, rövid színpadi jelenetekből áll. Tagjai szavalők, zenészek, énekesek, színjátszók. Olyan együttesről van tehát szó, amely számára gazdag ftj SZÖ 6 * 19B

5- december 9. • Színjátszó együttes kevesebb, irodalmi színpad viszont több van, mint tavaly • Értékes szakelőadások a körök vezetői részére • Bemutatkozott a Híd munkalehetőség kínálkozik az év minden időszakában. IRODALMI SZÍNPADJAINK és színjátszó együtteseink nemcsak bemutatókat tartanak, hanem már az 1966. évi Jókai-napokra is készülnek. A kettős feladat tervszerű munkát, sok erőfeszítést Igényel. Az együttesek törekvését azonban mind a Csemadok, mind a Népművelési Intézet messzemenően támogatja. A központi instruktor révén személyes kapcsolatot tartanak fenn az együttesekkel, ezenkívül szakkönyveket Jelentetnek meg és szakiskoláztatásokat tartanak. Az irodalmi színpadok vezetői számára * néhány napja Bratislavában, a múlt hét végén pedig Komáromban tartottak 3—3 napos iskoláztatást. Az elöbbin Keleti Márton és Mezey Eva, a budapesti Népművelési Intézet dolgozói, az utóbbin Gáspár Tibor, a komáromi magyar középiskola tanára, Szabó Imre, a komáromi járási pártbízottság dolgozója, Szuchy M. Emil, a Magyar Területi Színház dolgozója és Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője tartott egyegy témakörről kimerítő előadást. Az iskoláztatásokon közel 50— 50-en jelentek meg. A komáromi tanfolyam értékét emelte, hogy az előadás után — szemléltetve az irodalmi színpadok munkalehetőségét — a dunaszerdahelyi művelődési otthon Híd. Irodalmi színpada a Költészet a színpadon című ciklusából bemutatta Tóth Elemér csehszlovákiai magyar költő műveiből álló Ránkzuhan egy új igézet című összeállítását. A műsort Szuchy M. Emil rendezte. A kifejező színpadkép Kopócs Tibor munkája. A bemutató nem szerzett meglepetést. Sőt a Híd — néhány technikai mulasztásért — ezúttal még azt a színvonalat sem érte el, mint az előbbi fellépésein. Az előadást mégis érdemes megemlíteni. Elsősorban azért, mert a lelkes és jő szándékú együttes tanújelét adta annak, hogy az irodalmi színpad milyen korszerű kifejezési lehetőséget kínál, és akarattal, néhány ember ls milyen eredményes munkát végezhet. AZ ISKOLÁZTATÁSOK, amelyeket más Járásokban rövidesen újabbak követnek — tartalmas vitákkal zá rultak. Az elhangzottak arra engednek következtetni, hogy a Jövőben az Irodalmi szinpadmozgalom további fellendülése várható. (bj Gyakran láthatunk 8—10 éves gyerekeket a játszótér sarkában öszszebújva füstölni, a vendéglői asztalnál meg 4—5 éveseket, amint az apa korsó söréből kortyolgatnak. Pedig köztudott dolog, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás ebben a korban tilos. a családban kedvező az érzelmi légkör, nem hanyagolják el a gyerekeket, a szülői példa nem válik önmagától ragadóssá. Az újabban végzett felmérések szerint serdülő korban és utána valóban többen válnak dohányzókká ott, ahol a Darátok, tehát a környezet dohányzik. ásároljon a DROBNÝ TOVAR üzleteiben ÚF.4A I