Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-09 / 341. szám, csütörtök

VAN-E JÖVŐJE A NAGYÜZEMI MÉHÉSZETNEK A nyilvántartott méhcsaládok száma 857 000 ® Tavaly 7300 tonna volt az ország mézter­mése 0 A méhészek réme a vegyszeres rovar- és gyomirtás • „Ingyenes munkaerők" A múlt hónap végén zajlott le a harmadik méhészkongresszus. Ér­tékelték a méhészek szövetségének munkáját, majd á méhészet tovább­fejlesztéséről tárgyaltak. Sok még a probléma, különösen a nagyüze­mi méhészet megalapozásában. A kistenyésztők ls több segítséget várnának a szövetségtől, hiszen a nagyüzemi méhészeten kívül so­kan foglalkoznak, vagy kedvtelés­ből, vagy Jövedelemlclegészítés cél­jából a méhészettel. Hazánkban 120 ezer tagja van a méhészszövetségnek, s összesen kö­zel 900 ezer méhcsaláddal fogal­koznak. Persze ezenkívül még akadnak olyanok, akik nem léptek még be a szövetségbe és egy-két méhcsaládot tartanak. Volt időszak, amikor a nagyüzem­ben elhanyagolt termelési ágnak szá­mított a méhészet. Az utóbbi időben azonban, különösen gyümölcstermesz­téssel foglalkozó EFSZ-ek, egyre Job­ban szaporítják a méhállományt. A balázsfai szövetkezetnek messze kör­nyéken ismert méhészete van. A tag­ság elégedett a méhész munkájával, hiszen a szorgalmas méhcsaládok gzá­mottevfi összeggel gyarapítják a kö­zös vagyonát. Am nemcsak az egyén, hanem a közösség, a népgazdaság szemszögé­ből vizsgálva is nélkülözhetetlen a méhcsaládok szaporítása. Milliárdokat érő munkát végeznek a növények be­porzásával. Ez annál is fontosabb, mlvel néhány növényfajta megter­znesztése el sem képzelhető a méhek közreműködése nélkül. Itt van a lu­cerna. A méhek munkája révén (a lucernamag jelenlegi ára 6—7 eier korona) egyes szövetkezetek száz­ezrekhez jutnak, emellett, természe­tes, hogy a nagyobb munkát végző, nagyobb területet beporző méhcsalád többet gyűjt, fokozza a méztermelést. Tavaly több mint 7300 tonna volt az ország méztermése. Az idén sokat panaszkodtak a mé­hészek. Az időjárás sem kedvezett. Csallóközben meg az árvíz zavarta a méhek munkáját, méhésznyelven mondva: gyenge volt a hordás! Olyan értéke van tehát a méznek, hogy egyes kistermelők körében úgyszól­ván csereárúvá lett. Egy méhész fe­lesége mondta: „Mézért mindent be tudók szerezni. Így vettem babot, sőt kukoricát is adnak érte. Csak több lenne belőle. De hát az Idei tavasz és a nyár nem kedvezett a méheknek. Ezenkívül sok méhcsalád elpusztult a vegyszerektől. A szövetkezetek a kár­tevők ellen vegyszereket használnak, s bizony sokszor meggondolatlanul, nem a legmegfelelőbb időben szőrják ki. Ha ez a nagy kirepülés idejében történik, ezrével pusztul a méh. Az idén ls megtörtént ez a „méhirtás". Természetesen a szövetkezetek nem nélkülözhetik a gyom- és a rovar­irtás korszerű formáit. Minden eset­ben azonban együtt kell munkálkod­niok a növényvédelmi szakemberek­kel és olyan időpontot kell kiválasz­tani a vegyszeres rovar- és gyomirtás­ra, amikor legkevésbé veszélyeztetik a méheket. A méhek pusztulása mérhetetlen kárt okoz. Már szó volt róla, mi­lyen nagy szükség van rájuk a kultúrnövények beporozásánál. Ma­gyarországon — írja dr. Sütő Kál­mán tekintélyes méhész-szakember — a Mártonvásárhelyi Kutató In­tézetben lefolytatott vizsgálat alap­ján megállapították, hogy a mé­hekkel történt beporzás a lucerna magtermesztésben több éven ke­resztül 30 %-os többletet eredmé­nyezett. A méheknek ez az Ingye­nes tevékenysége rendkívüli hoza­mot hajt. Éppen ezért külföldön és nálunk is több helyen felmérték már ennek az „olcsó munkaerő­nek" a jelentőségét s az „Ingyenes munkaerő" még gazdaságosabb fel­használása érdekében fizetnek a méhészeknek, ha a magtermesztő ter'lletekre vándoroltatják méhei­ket. Az USA-ban például 2—3 dol­lárt kapnak méhcsaládonként a vándoroltató méhészek. Nagyüzemekben természetesen Jobban lehet fejleszteni a méhésze­tet. Példa erre Mexikó, melynek évi méztermése 22,7 millió kilogramm. A Pcselársztvo című szófial mé­hészszaklap érdekes adatokat szol­gáltat az említett méhészgazdasá­gokból. A legnagyobb méhészgaz­daságban a családok száma kb. 50 ezer. A legjobb mézelőnövény a három méter magasságot elérő vad napraforgó. A méz egyik jelleg­zetessége, hogy nagy a karotin­tartalma. A méhészet kevés befektetést igénylő, de annál nagyobb hasznot hajtó ága a mezőgazdaságnak. Ezt a méhészkongresszus ls hangsú­lyozta. Ezért, ahol csak lehetőség van rá, s ott Is, ahol az elmúlt években elhanyagolták a méhésze­teket, fetúlíthatnák, szaporíthat­nák a méhcsaládokat. (m. I.) B izonyára groteszknak tűnik, ha Juhász Gyula A munka című versének kezdő sorait egy országos szeminárium alap gondolatával hasonlítom össze, azért én mégis megteszem. Még ak­kor Is, ha azon a szemináriumon nem a kulturális élet dolgozói, ha­nem a mezőgazdaságot irányító funkcionáriusok vettek részt. Azt mondja a vers: Sn őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered... Ezek az embe­rek ugyan nem öntötték a szava­kat a líra tégelyé­be, egyszerűen azt mondták: — Mindenütt, a mezőgazdasági termelésben pedig különösképpen, minden fejlődés alapja a munka. Ez a megállapítás a gyakorlati tapasztalatokkal és a funkcioná­riusok sajátos nyelvezetével öt­vözve valahogy igy hangzik: — A munkarródszerekbe, a szer­vező és irányító munkába a min­dennapi tettek lehelnek lelket, a munka szüli az eredményt. De félre az okoskodással, sok­kal egyszerűbb dologról van Itt szó. Arról, hogy ezen a szeminá­riumon az Illetékes központi veze­tők a dunaszerdahelyi járás ered­ményeit tekintve egyáltalán nem fukarkodtak az elismerő szóval. Jutott belőle a járás vezetőinek, a Járás valamennyi mezőgazdasági dolgozójának, de különösképpen a szövetkezetekben, állami gazdaság­ban dolgozó asszonyoknak. Azok között ls elsőként a fejőnőknek. Amikor régi Ismerősöknek, a Já­rási pártbizottság mezőgazdasági titkárának gratulálni igyekeztem, a Jókívánságokat ugyan nem utasí­totta vissza, de miután megköszön­te, azt ls hozzátette: — öregem (egy évvel fiatalabb nálam), a magam részéről örülök ugyan az elismerésnek, de neked hadd mondjam meg, hogy a mi asszonyainkat nem ezek a szavak, hanem a tetteik dicsérik. Ezt mondta, aztán zsebbe sül­lyesztette a „lapátnyi" markát és sokatmondéan hallgatott. Már kl ne lenne kíváncsi azokra a tet­tekre, amelyekről a felettesek is elismeréssel szólnak. Hát lássuk csak, mit műveltek a dunaszerda­helyl járás asszonyai ebben, az ő viszonyaik szempontjából kataszt­rofális esztendőben? Kezdjem talán ott, hogy a Föld­művesasszonyok téli Iskolája kere­tében megközelítőleg 2400 asszony kapcsolódott be a nemes verseny­be és vállalta, hogy saját munka­szakaszán Jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés növelésé­hez. Az említettek között több száz fejőnő kötelezettségvállalása ls sze­repelt s ezekből a Járás vezetői jogosan következtettek arra, hogy a tervezett 34 millió 283 ezer liter tejnél jóval többet adnak piacra. A dekádok tervének rendszeres túlteljesítése még csak növelte a bizakodást. A kedvezőtlen időjá­rás sem törte meg a lendületet. A június 17-1 katasztrófa, — a gát­szakadás — azonban sok számítást felborított. A járás 22 faluját sújtotta az árvíz és a talajvíz. Néhány közsé­get olyannyira, hogy határából mindössze néhány hektárnyi ma­radt szárazon. Több ezer tehenet kellett „kitelepíteni" az árvíz elől s ez nagv kiesést jelentett a tej­termelésben. Akkor bizony sokan kételkedtek abban, hogy a válla­lást járási méretben teljesíteni tud­ják. A tehéngondozók és a fejők azonban a siránkozás helyett mun­kába láttak. És október 30-lg már 805188 liter tejjel adtak többet, mint amennyit az eladási terv elő­irt. Előzetes számítások szerint a Já­rás mezőgazdasági üzemei decem­ber 10-ig eleget tesznek a szerző­désben vállalt tejeladási kötelezett­ségüknek, annak ellenére, hogy az evakuácló idején 990 tehenet le kellett vágniuk. (Ugyanis ezek fertőző betegsége miatt az Illeté­kesek nem vállalhatáik a szállítás­nál bekövetkezhető további fertő­zés veszélyével járó felelősséget.) Ráadásul az ls kedvezőtlenül be­folyásolta a tejtermelést, hogy a veszélyeztetett területekről elszál­lított tehenek takarmányozásét egyik napról a másikra nem lehe­tett a követelményeknek megfe­lelően megoldani. 2587 liter az évi át lag Szóval a dunaszerdahelyl Járás az említett katasztrófa és az azzal együttjáró sok nehézség ellenére ls több tejet ad a piacra a terve­zettnél. A Járásban a napi fejési átlag tehenenként ugyan „csak" 7,09 liter, de szorozzuk meg ezt a szolid számot 365-tel. És keres­sünk még egy Járást, ahol Járási méretben 2587 liter a tehenek át­lagos évi tejhozama. (Az országos átlag alig 1800 liter.) Ugye, így kissé már másképp hangzik az a 2587 liter, Illetve a 7,09 literes átlagos napi tejhozam. Az olyan járásokban, ahol a te­henek évi tejhozama az 1600 li­tert sem éri el, a dunaszerdahelyi járás eredményeinek hallatára Ilyenformán nyilatkoznak: — Hogyan akarnak bennünket összehasonlítani egy olyan járás­sal, ahol mások, jobbak a tejter­melés feltételei. Hiszen nálunk ... Ilyenkor Jön az állatállomány mi­nősége, a takar­mányprobléma, a munkaerőhiány stb. Nos, ezek való­ban problémák, méghozzá országos méretben. A dunaszerdahelyi járásban is. Hol ennyit, hol annyit oldanak meg a felmerülő problémákból. A meg­oldásokkal mindenütt egyenes arányban alakulnak az eredmé­nyek. A dunaszerdahelyl járás sem kivétel. Ezek szerint a tehénállo­mány minőségének feljavítását, a takarmányproblémát, meg más egyebet a csallóközi Járásban ta­lán valamivel jobban oldották meg, mint sok helyen másutt. Gondosabb volt a szervezés, alaposabb az Irá­nyítás, de ... És Itt kezdődik a Járás Illetéke­seinek szerény „tiltakozása". ... a legtökéletesebb mégiscsak a tehéngondozók és a fejőnők mun­kája volt. Mert ugyebár, Itt minden befektetett munka rajtuk keresztül hozta meg a gyümölcsét, — mond­ták. Nehéz, az országban a komáromi Járás után a legnehezebb feltételek között született a kiváló eredmény. En­nek az értékéből nem von le, ha­nem hozzáad valamit az a tény, hogy a járás vezetői ilyenformán nyilatkoznak: — A ml asszonyainkat nem az elismerő szavak, hanem tetteik di­csérik. S ha ehhez még azt ls hozzá­tesszük, hogy a fejőnők na­gyobb része a valóban jo­gos elismerést azzal hárítja el, hogy: — ugyan, amit tettünk, azt legalább annyira tettük a saját, mint a társadalom érdekében, — akkor abban is Jogosan bizakod­hatunk, hogy a dunaszerdahelyl járás fejőnői a CSKP XIII. kong­resszusának esztendejében újabb eredményekkel öregbítik hírnevü­ket. HARASZTI GYULA i­1 FALU - 10 HÍR GARAMGYÖRGY • EGYHÁZI ÉS KÖZSÉGI föl­deken alakult a szövetkezet 1950-ben. Jelenleg 1320 hek­táron gazdálkodik, és tavaly 20 koronát fizetett munkaegy­ségeként. Bár az idén egyes terményekből nagy hozamokat ért el, a háromnegyed évi kiérté­kelés szerint a munkaegység ér­téke most sem lehet több, mert nagyok voltak az elemi károk, és csökkent miattuk a bevétel. • BÚZÁBÓL 31 MÄZSA, árpá­ból 27,87 mázsa termett hektá­ronként. Ilyen hozamokat rosz­szabb esztendőkben is elér a szövetkezet. A kukoricában 30— 40 százalékos kárt tett a jégeső, s az A-3-as, 30 hektáros cukor­répadűlőben a kárt 90 százalé­kosra becsülték. Az összes vesz­teségért megközelítőleg 1 millió koronát térit meg a biztosító. • 112 HEKTÁR terméketlen talajt tart nyilván az 1938. évi kataszter Jelenleg ezt a terüle­tet szántóföldnek tekintik, pedig esős esztendőkben föl sem lehet szántani. A járási verseny ér­tékelésekor ez hátrányt jelent a szövetkezetnek. A terméketlen 112 hektár miatt mind az át­laghozamok, mind az átlagbevé­tei kisebb, mint máshol, s a ga­! am&yörgylek nem tartozhatnak a lévai járás élenjáró gazdasá­gai közé. Ezért szeretnék, ha földterületüket ismét a volt ka­teszter szerint Ismernék el. • TAKARMÁNYRÉPÁBÓL 912 mázsás hektárhozamot ért el a szövetkezet. A tavalyi takar­mányrépa-termés is szép volt, s az átlagos hektárhozam csak egy mázsával volt kisebb az idei­nél. • ALKATRÉSZHIÁNYRA pa­naszkodik Kovács László gépesí­tő. A hűtőösszekötő gumicső csak fillérekbe kerül, és mégis gon­dot okoz a beszerzése. Az utób­bi időben a lánctalpas traktor­ra nem tud erőlevezető oldal­tengelyt (pastorek) vásárolni, így kénytelen a szomszédoktól kölcsönkérni. • AZ ÁLLATÁLLOMÁNY hasz­nossága jó a gazdaságban. A na­pi tejhozam tehenenként 8 liter. A hízó sertések napi súlygyara­podása 52 deka, a hízó marha pedig 1,1 kilót szed magára na­ponta. • NÉGY LAKÁSOS emeletes házat építtetett a szövetkezet ab­ból a célból, hogy ha máshonnét jön funkcionárus a faluba, le­gyen hol laknia. Erre azonban mindeddig nem volt eset, Igy a szövetkezet részletfizetésre má­soknak Is eladja a 65 ezer koro­na értékű két és fél szobás la­kásokat. Kikötése, hogy előre 15 ezer koronát fizessen le az igénylő. • A CSISZ-, a sport és a pio­nírszervezetektől az anyagi tá­mogatást nem vonja meg a szö­vetkezet. A fiatalok sem hálátla­nok a közössel szemben, túlnyo­mó részük a szövetkezetben vál­lal munkát. A 210 állandó dol­gozó közül 45 személy 25 éven aluli, s a tagok átlagos életkora nem haladja meg a 48 évet. • 1960 BAN 14 TAMTERMES kilencéves iskolát kapott a falu. Azóta jó az iskolaügy helyzete, megszűnt a kétműszakos taní­tás. A volt iskola két tanter­mét orvosi rendelőre és lakásra építette át a falu lakossága a Z-akció keretében. Orvoshiány miatt azonban a rendelőt és a lakást máig a falubeliek hasz­nálják. B AZ UTÓBBI HÁROM ÉV­BEN a 128 tagot nyilvántartó CSEMADOK szervezet nem fejt ki olyan aktív tevékenységet, mint azelőtt. A vezetőség a leg­utóbbi vezetőségi gyűlésen tár­gyalt arról, hogy a télen műso­ros estek és színdarabok ren­dezésével aktivizálja a csopor­tot. (bj) A LEGNAGYOBB MŰTRÁGYAIMPORTŐR A Kínai Népköztársaság az idén mintegy 2 millió tonna nitrogénes műtrágyát vásárolt Japántól és nyugat-európai szállítóktól. Ez a mennyiség a világkereskedelem nit­rogénes műtrágyaforgalmának egy­ötöde. Egyébként az időn mintegy 8 százalékkal több nitrogénes mű­trágyával kereskednek a világpia­con, mint az előző évben. A világ legnagyobb műtrágyaszállltója Ja­pán. 8 •p Q « H fi Gyermekeknek ajándékot a GYERMEKÁRUHÁZBÓL Ha Prágában jár, ne felejtse el megvásárolni az ajándékokat. Kívánságára utánvéttel is elküld­jük, GYERMEKÁRUHÁZ Praha 1, Na píikopé 15. OF-448 Tetteik dicsérik őket 1985. december 9. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents