Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-08 / 340. szám, szerda

« Nesmeŕice község közelében megkezdték a Zelivka folyó duzzasztógátjának építését. A duzzasztógáttal felfogott vizet csatornán keresztül a Jesenice határában felépítésre kerülő víztároló medencébe fogják vezetni, amely elegendő mennyiségű ivóvizet szolgáltat majd Prága lakosainak (CTK — Krejči felvétele) NEM MINDEN ARANY A galántai Zdrojtól szerencsés ötlet volt, hogy a város közepén létesítette az új, korszerűen felszerelt, önkiszolgáló hentesüzletet. A bolt kedvező fekvése jelentékenyen növelte a forgalmat, és nemcsak galántai lakosok vásárolnak benne, hanem azok is, akik különféle ügyes-bajos dolguk elintézése céljából jönnek a járási központba. A vevőközönség részéről számtalan megjegyzés hangzott el az üzlettel kapcsolatban, kedvező ls, kedvezőtlen is. Sajnos, az utóbbi állandó jellegű volt annak ellenére, hogy az irányító és ellenőrző szervek részben intézkedtek a hibák megszüntetése érdekében. Nagy kár, hogy a vevőközönség nem ott mondja el észrevételeit, ahonnan hatékony intézkedést várhat, és nem jelzi idejekorán, ha a kereskedelmi hálózat valamelyik eladóhelyén helytelenül számlázzák vagy mérik az árut, vagy nem megfelelő a kiszolgálás, és nem tartják be a higiéniai előírásokat. Egy galántai asszonynak azonban végül elfogyott a türelme — és telefonon figyelmeztette az ellenőrző szerveket, hogy a fenti üzletben alapos ellenőrzésre lenne szükség. A bejelentés alapján az ellenőrző szervek már a következő nap megjelentek az önkiszolgálóban. Szombat volt, az üzlet tele volt vevőkkel, és talán ezért ls fogadták őket olyan elutasítóan. Viszont ez a szombati ellenőrzés éppen jókor jött, hiszen ekkor győződhettek meg legjobban arról, hogy minden ok megvan a panaszra. Nem szükséges itt az ellenőrzés eredményét részletesen ismertetni, elegendő néhány példa. Az üzlethelyiségben például nem volt disznóhús, de a raktárban az ellenőrző közegek ezt az árucikket is megtalálták. Ezzel szemben találtak az üzletben egészségi szempontból nagyon kifogásolható, fogyasztásra alkalmatlan húsárut és húst, romlott disznósajtot és 2 kiló 60 deka penészes belsejű kolbászt. Az ellenőrzés megállapította, hogy a bírálat jogos volt. Az önkiszolgáló alkalmazottjai a sonka, szalámi, és a disznósajt mérésekor papír nélkül helyezik az árut a piszkos mérlegtányérra. Természetesen a dolgozók mulasztásaiért az üzlet vezetője is felelős. Az ellenőrző szervek megtárgyalták az ügyet az üzletvezetővel és a Zdroj Igazgatójával, akik elismerték a megállapított hibákat, de rámutattak azokra az objektív okokra, amelyek nehezítik a vezető munkáját. Ezek között kell említeni például, hogy a húsfeldolgozó üzem tárolásra alkalmatlan időpontban szállítja a hústermékeket. Nem megfelelő továbbá az üzlet felszerelése sem, és az áram kikapcsolása is nehezíti a dolgozók munkáját. A Járási népi ellenőrző bizottság véleménye szerint az üzletvezetőnek és a Zdroj igazgatójának a megjegyzései figyelmet érdemelnek, és ezért a bizottság saját hatáskörében intézkedik a megfelelő szerveknél, hogy a helyzet javuljon. Másrészt viszont rá kell mutatni arra is, hogy rendszeresen megszegték a higiéniai előírásokat. Az ellenőrző szervek kénytelenek voltak megállapítani, hogy végső fokon megszegték az állami és munkafegyelmet is. Ezért az üzletvezetőt a törvény alapján megrovásra és a keletkezett károk megtérítésére ítélték, a Zdroj igazgatóját pedig az ellenőrzés során megállapított hibák haladéktalan kiküszöbölésére kötelezték. S mivel az önkiszolgáló dolgozói ugyancsak felelősek a higiéniai előírások betartásáért, az érvényes rendelkezések értelmében büntetésben részesültek. J. MESÁROŠ, a járási népi ellenőrző és statisztikai bizottság elnöke A hazai és piacra Vidéken, ha néhány kisebb libacsoport rázendít, hallani az egész faluban. Hát amikor 23 ezer libatorokból szünet nélkül harsog a gágogás, mint itt Kežmarokon a baromfifeldolgozó Jeruzsálem-hegy alatti gyorshizlaldájában! Az egész kerület hízólibái itt adnak „utolsó találkát". 24—28 napig tart a „lakoma", s ezt követően kés alá kerülnek az ötkilós állatok. Ügyes női kezek tisztítják, boncolják, jégen hűtik, majd ízlésesen csomagolják, és fagyasztóban tárolják a libákat. Az üzem vezetőinek véleménye szerint az év végéig több mint 60 ezer libát készítenek el exportra. A külföldi piacon, különösen az NSZK-ban, Ausztriában nagyon keresett a csehszlovák libapecsenye. December közepéig 120 tonna libát indítanak külföldre a kežmaroki üzemből, de jut belőlük karácsonyi piacunkra is. —k. A fiatal mezőgazdászok A nagykaposl fiatalokkal az elmúlt napokban elbeszélgetett Batik elvtárs, a trebišovi járási pártbizottság titkára. Elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésének problémái érdekelték őket. Az utóbbi időben gyakran hallottuk, hogy fel kell karolni a fiatal mezőgazdasági szakembereket — mondta az egyik felszólaló. Én és társaim, akik néhány hónapja hagytuk el a technikumot, új munkahelyünkön mást tapasztaltunk. Idegenkedve fogadtak, és a mezőgazdasági üzemek többsége nem tartja be a szerződésbe foglalt feltételeket. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy nem kaptak megfelelő beosztást, így nem hasznosíthatják kellőképpen az iskolában tanultakat. Kertész Pál A „fehér otthon" gyermekei Fehéren csillog a tátrai hótakaró. Vastag réteggel borítja a tűlevelű fákat, háztetőket. Kitaposott, keskeny utacska vezet a Szlovákiában ma egyedülálló gyermekgyógyintézet impozáns épületébe. Itt, Dolný Smokovecen gyógyítják a tuberkulotikus megbetegedésben szenvedő gyerekeket. Fehér köpenyben járjuk az intézet vezetőivel a beteg emberpalánták szobácskált. Halk hangon elmondott magyarázattal egészül kt mindaz, amit látunk. A négyéves szöszke Milan harmadik éve alszik. Néha megmozdul apró keze, rándít egyet a fején, szemeit ráveti a látogatóra, mintha kapcsolatot akarna teremteni. Ez a tekintet egy pillanatra mosolyt varázsol a beavatatlan arcára, de elszomorodik, ha megtudja: a ragyogó gyermeki szempár csak két lencse, mely három év óta nem érzékelt a világot. Milyen egészségesnek néz ki ez a dundi leányka. Arca pirosabb, lábai teltebbek, mint a többi gyereké. 1963 áprilisától 0 is alszik. Nem fogja fel a zajt, a fényt, nem érzi az orvos kezének érintését, nem fullasztja a gumicső, amelyen keresztül táplálják, ujját sem mozdítja. Nem tudfa, nem érzi, hogy naponta valaki sokszor tisztába teszi, esténként megfürdeti. Alszik, a tbc- és agyhártyagyulladás félelmetes álmát alussza. Néhány szobából kihallatszik a kis betegek hangja: „Ma... má á...". Elgondolkoztató, hol tanulták meg ezt a szót? fóformán születésük óta otthonuk az intézet. Az erkélyen az idősebb gyerekek sétára készülnek. Az egyik csoport most tért vissza a sétáról. A pirosra csípett arcú gyerekek beülnek a szanatóriumi iskola padjaiba, hozzáfognak a házi feladathoz. Húszan férnek egy osztályba. Megérkezik a tanító, jóságos tekintete a tudásszomjat tükröző arcokat fürkészi, mafd az „új" betű felrajzolása után a padsorok között járva, a kisdiákok kezét figyeli. A sikeres betüvetők fejére lágyan simul a keze. A harmadik emeleten, a kötelező séta ideje alatt ts teltek a szobák. Kts lakóik nem futkározhatnak, a betegség ágyhoz láncolfa őket. Gondozásuk fokozott ftgyelmet igényel. Az ágyak között zajtalan léptekkel Járnak a nővérek. A lábacskáikra szerelt gép, a csontegyenesítö súly szokatlan, gátolja a gyermekeket a mozgásban. Ahány gyerek, annyi természet. Az egyik enni, a másik játszani akar. Mindegyiknek más a kívánsága, kedve, csak a nővérkék egyformán kedvesek, áldozatkészek, reggel, este, állandóan. Nem zavarjuk tovább a kis betegeket. Nyugodtan távozhatunk, ebben az intézetben messzemenő gondoskodásban van részük. Viszont még megválaszolatlanul él bennem a kérdés: Miért kerültek ide ezek az apró emberkék, ml okozta betegségüket? Egy-két felsorolt példa magyarám zatot ad. Egy tbc-és családban egészséges gyermek születik. A beteg szülök nem különítik el a csecsemőt és három hónap múltán az újszülött is a fertőzöttek nyilvántartásába kerül. Hivatalos értékelés bizonyítja: a gyermek tbc-megbetegedések 40 százalékának előidézőt a köhécselő, „asztmás" nagyszülők. Hogyan? A munkaviszonyban levő anya és férje nagy örömére a nagyapa naphosszat eljátszogat a kts unokával. A szülők ügyet se vetnek arra, hogy gyermekük „védnöke" egyre gyakrabban köhög, öreg már, meg pipál, biztosan azért köhög! — vélekednek. Pedig utólag kitűnik: a nagyapa tüdőbajos, s közben a dédelgetett unokát ts megfertőzte. A szülőt gondatlanság következtében például egy családból öt gyerek került Dolný Smokovecre. Nagy gondot okoz a gümőkóros tehenek tejének felelőtlen kezelése is, ami a gyermekek tbc-és megbegedésének 10 százalékát idézi elő. Örömünkre szolgálhatnak viszont azok a legutóbbi statisztikai adatok, melyek szerint a tbc-és megbetegedések száma egyre csökken és a gyógykezelés ideje ts rövidebb. Itt, Dolný Smokovecen például a csonttuberkulózis gyógyítása átlagosan 250 napot vesz igénybe. Általában 300 napot töltenek itt a beteg gyerekek, naponta egy-egy gyerek gyógykezelési költsége 65 korona. A gyógyintézet kts betegeinek kétharmada teljesen gyógyultan távozik KULIK GELLÉRT Amiről beszélni kell • Faluról falura • Emberek és élmények Múlt vasárnapi adásában ismét a turisztikával foglalkozott a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének Amiről beszélni kell című rovata. Lehet, sokan úgy vélik, e kérdésről most felesleges beszélni, hiszen a fö idény már mögöttünk, van, az új idénytől pedig még hónapok választanak el... Igen, de a rádió mégis helyesen teszi, hogy e fontos kérdést napirenden tartja. A teendőkről sokkal ésszerűbb most beszélni, a lehetőségeket sokkal észszerűbb most vizsgálni, mint közvetlenül az idény beállta előtt, amikor a legjobb elképzelés is eső utáni köpönyeggé válhat. A műsorban többek között elmondták, az európai államok arra törekszenek, hogy egymást megelőzve egyre több látogatóhoz és ezzel egyre nagyobb devizajövedelemhez Jussanak. E versenyben — eltekintve a természeti feltételektől — azok az államok állják meg a helyüket, amelyek jobban és gyorsabban alakítják át intézményeiket a turisták igényeinek megfelelően. A mai turisták kerülik a fényűzően berendezett fogadókat és szállókat, de elvárják, hogy a meglátogatott országban megfelelő ellátásban részesüljenek. Néhány év óta rohamosan emelkedik azoknak a száma, akik szabadságukat külföldön töltik. Az előbbi évekhez viszonyítva például 1958 és 1963 között a Német Szövetségi Köztársaságban 16, Olaszországban 32, Franciaországban 60, Nagy-Britanniában 72, Portugáliában 95, Spanyolországban 145, Jugoszlá-' viában pedig 193 százalékkal nőtt a turistaforgalom. Jugoszláviába 1964ben több mint 2 millió autó érkezett külföldiekkel. Az ország ez évi devizajövedelme eléri a 120 millió dollárt, ami 30 millióval több a tavalyinál. Említést érdemel az ls, hogy Spanyolországnak tavaly a turistaforgalma csupán 7 százalékkal jövedelmezett kevesebbet, mint az árukivitel. Olaszország mérlege 827, Ausztriáé 835, Franciaországé pedig 30 millió dollár. Devizamérlegünk javulását mi is a turistaforgalom javulásától várjuk. Erre más európai államok eredményei késztetnek, amelyekben az idegenforgalom jelentősen hozzájárult a gazdasági élet fejlesztéséhez. Egy pillanatra sem szabad azonban megfeledkeznünk arről, hogyha az idegenforgalmi világpiacon versenyre kelünk a gazdag hagyományokkal, természeti szépségekkel, és a minden igényt kielégítő intézményekkel rendelkező államokkal, nagyon meg kell gondolnunk, hogyan használjuk fel eszközeinket és lehetőségeinket. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, kik járnak hozzánk, és milyen szolgáltatásokat várnak. Ennek megfelelően építsük ki turistaforgalmunkat úgy, hogy a külföldiek nálunk is kielégíthessék igényeiket, és elégedettek legyenek. Nem kételkedünk abban, hogy a rádió Amiről beszélni kell című meggyőző és adatgazdag adására felfigyeltek az illetékesek ls. A Faluról falura című mezőgazdasági összeállításban Csallóköz újjáépítéséről és a vidék gazdasági problémáiról sugároztak tartalmas riportokat. E rovatnak az a legnagyobb erénye, hogy anyaga rendszerint friss, lényegremenő és szoros kapcsolatban áll az élettel. Mind a szerkesztők, mind a tudósítók dicséretet érdemelnek azért, hogy a problémákat nemcsak felvetik, hanem megkeresik az elintézés módját is. Az Emberek és élmények című rovat legutóbbi száma az igényes összetett műsorokat juttatta eszünkbe. A rádiózásban egyre gyakoribbak az ilyen újszerű összeállítások. A viszonylag hosszú. adásoknak nincs egységes meséjük, az anyag azonban gondolatilag összefügg. A hallgató érdeklődését az önmagukban is kerek, de egymást kiegészítő műsorszámok kötik le. A jó összetett műsor ritka. A feladattal csak a legjobb szerkesztők képesek megbirkózni. A 120 perces Emberek és élmények révén maradandó élményekkel és neves emberekkel kerültünk kapcsolatba. Többek között beszélgetés hangzott el Msztiszlav Rosztropovlccsai, Galina Visnyevszkájával és Mihail Solohovval, részletet közöltek az Emberi sors című regény rádiójáték-változatából, emlékeiről beszélt Moyzes Ilona, és Dobos László. A szerkesztő megoldotta feladatát, jó műsort készített. Ha az összeállítás kissé hosszúnak is tűnt és ha néhol csökkent Is az adás érdekessége, az Emberek és élmények című rovatnak ez a Szovjetunióval kapcsolatos műsora méltón köszöntötte a csehszlovák—szovjet barátság hónapját, kellemes perceket szerzett. (b) Korszerű segítség az iskoláknak A korszerű segédeszközök alkalmazásával hatékonyabbá tehetjük az oktatást. Az elmúlt 1964—65-ös tanévben a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége április 1 és június 17 között iskolai fonotéka címen 12 adást sugárzott a csehszlovákiai magyar iskolák számára. Az adás új, korszerű módon kívánt segítséget nyújtani tanítóinknak, olyan formában, hogy a sugárzott műsort magnetofonszalagra rögzítve segédeszközként alkalmazhatják az illetékes tantárgyak oktatásában. A Jószándék tehát megvolt, ám az is érdekelt bennünket, milyen lesz a gyakorlati eredménye, hogyan hasznosítják ezt a kezdeményezést az Iskolák. Október közepén körlevéllel fordultunk iskoláinkhoz, amelyben az iskolai fonotékáról érdeklődtünk: hallgatták-e az adást? Mit sikerült magnetofonszalagra rögzíteniük? Hogyan alkalmazták ezeket? Milyen adásokat szeretnének a jövőben hallani? S milyen Javaslataik vannak? Száznegyvenhét iskolából mintegy negyven válasz érkezett, ami önmagában sem dicséri Iskoláinkat. A válaszok eltérőek, több esetben ellentmondóak. Ezúttal főleg azokat szeretnénk érinteni, amelyek alapjában közös véleményt tolmácsolnak, és így a Jövőben érvényesítésre tarthatnak számot. A beérkezett válaszokból arra lehet következtetni, hogy a tanítók általában örömmel fogadták a tanításnak ezt az újszerű segédeszközét, s amenynyiben módjukban állt, és felszerelésük is volt hozzá, igyekeztek az adásokat rögzíteni. Sajnos sok helyen akadályokba ütköztek, mert az iskola rádiója, magnetofonja éppen javítóban volt (persze ezek karbantartásáról és javításáról is idejében kellene gondoskodni), vagy pedig az iskolának egyáltalán nines sem magnetofonja, sem rádiója, mint például a kassai és az ipolysági iskolának. Ez aztán igazán furcsa dolog, akár az Iskolát, akár a járás illetékes szakosztályát terheli a mulasztás. Amint a levelekből kitűnik, a tanítók igyekeztek megérteni az iskolai fonotéka célját és küldetését, hogy tulajdonképpen nem fi) tanítási mód szerről, hanem csupán korszerű segédanyagról van szó, amely bizonyos szempontból többet kíván nyújtani, mint arra a szaktanítónak működési helyén lehetőségei vannak. Az eddigi néhány adás sajnos csak ízelítőt nyújthatott, mivel a számításba vehető tantárgyak skálája igen széles, és a rádió csupán egy-két összeállítást iktathatott műsorába. így is többen kiemelik a zenei neveléssel, az irodalmi neveléssel és a szlovák nyelvvel foglalkozó adások hasznosságát, melyeket fellátszva több tanítási órán sikeresen alkalmaztak. Bővebben foglalkoztak a tanítók válaszaikban azzal, milyen adásokat szeretnének hallani ebben a tanévben. Ilyen követelmény továbbra is a zenemüvek elemzése, a szlovák és orosz nyelv (ide iktathatnánk a magyar nyelvet is) helyes kiejtésének tolmácsolása, Irodalmi szemelvények művészi előadása, és elemzése, valamint igényesebb természettudományi adások olyan témákkal kapcsolatban, amelyeket a tanítóknak nem áll módjukban megfelelően szemléltetni. Számos más javaslat is elhangzott. Így pl. matematikai előadásokat, illetve nagy matematikusok életéről és tevékenységéről szeretnének hallani. Segédanyagot kérnek az állampolgári nevelés, a honismeret tanításához. Fiatal csehszlovákiai magyar költők és Írók megszólaltatását kérik, magyar gyermekdalok adását Igénylik stb. A levelek egy része az adás technikai oldalára vonatkozik, amit a jövőben ugyancsak tekintetbe kell venni. (avltani kell az adások előkészítését, gondoskodni kell róla, hogy az Iskolák értesüljenek e műsor közvetítésének pontos Idejéről, hogy kellően felkészülhessenek rá. Biztosítani kell az adások zavartalan sugárzását, hogy az ország déli területein is jól hallhassák. Ez utóbbival függ össze az a javaslat is, hogy ajánlatos lenne központilag gondoskodni róla, hogy az adások anyaga magnetofonszalagon beszerezhető legyen. Javaslat, tanács van tehát bőven, ami arról tanúskodik, hogy a tanítók részéről megvan az érdeklődés, ha még nem ls sikerült minden esetben — főleg talán a technikai akadályok miatt — a kívánt célt elérni. Reméljük azonban, hogy a tavalyi tanév tapasztalatain okulva, a jövőben a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének segítségével valóban hasznos segédanyagot állíthatunk a korszerű oktatás szolgálatába. TANKÖ LASZLO, Pedagógiai Kutatóintézet Ü] SZÖ 4 ^ 1965. december 8. /