Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-07 / 339. szám, kedd

A legfontosabb feladat: harc az imperializmus ellen (Folytatás a 3. oldalról) negatív következményeinek, hogy addig is, amíg a helyzet megérik, valamennyi kommunista párt tanácskozásának összehívására ezen az úton egyeztessük nézeteinket. E folyamat érleli gyümölcsét. A testvérpártok nagy többsége számára mind világosabbá válik: a részletkérdéseket alá kell rendelni az alapvető, a fő tennivalónak, az imperializmus ellent közös fellépésnek, a Vietnam védelmében nélkülözhetetlen és szükséges akcióegységnek. De még azokhoz a testvérpártokhoz ls az internacionalizmus és a felelősség fűz bennünket, amelyekkel vitát folytatunk. És ha valamelyikük — mint most indonéz testvérpártunk — az ellenség nyomása alá kerül, csak egy utat követhetünk: fellépünk elvtársaink védelmében. E magatartás nyomán mind több kommunista párt — olyanok ls, amelyekkel az elmúlt években elvi, ideológiai kérdésekben támadtak nézeteltéréseink, és olyanok is, amelyek számára nem volt világos, hogy vajon kinek van igaza a vitában — mindinkább meggyőződik az SZKP és a vele a döntő kérdésekben azonos nézeteket valló, azonos politikát folytató testvérpártok igazáról. Arról, hogy az ideológiai kérdésekben lehetnek, sőt kellenek is viták, de azoknak próbája a gyakorlat. A megoldást sokszor rá kell bízni a jövőre. Az imperializmus elleni harcban azonban nem lehet félreállni vagy szócsatákra korlátozódni. Vietnam védelmében sem lehet állást nem foglalni, sem pedig erőinket szétforgácsolni. Az imperializmus, a jobboldal számos országban felelevenedő nyomása és terrorja figyelmeztet a régi Igazságra: egységesen kell fellépnünk a közös ellenség, az imperializmus ellen. Az aktív tanácskozások azt is eredményezik, hogy a testvérpártok jobban megértik egymás sajátos helyzetét, az eltérő körülményekből fakadó álláspontjaikat a részletekben, a taktikai kérdésekben. Mindezek nyomán kitartó, türelmes, mindenféle látványosságtól mentes, de az egyedül célravezető, téglát téglára rakó módszerrel alakítjuk a haladás világszerte megsokszorozott erőinek inkább megfelelő egységet. Az utóbbi hónapokban mtndf óbban elszigetelődnek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének bomlasztól. Ez a folyamat nem csupán a kommunista mozgalmon belül megy végbe, hanem annak határain túl, sőt állami síkon is. Ezt figyelhettük meg például legutóbb Varsóban, a szakszervezeti világkongresszuson, ahol csaknem teljesen magukra maradtak az egység ellenzői. Ezen a fórumon az imperializmus elleni harcunkat oly károsan befolyásoló tevékenységet, már maguk az újjonnan felszabadult országok szakszervezeteinek képviselői leplezték le. Hasonló folyamat játszódik le az afroázsiai országok kormányai többségénél is. Sokan közülük ez év derekán még ingadoztak a tekintetben, tartsanak-e értekezletet az antiimperialista harc legerősebb támasza, a Szovjetunió nélkül. Az év második felére már ezek a kormányok is a Szovjetunió részvétele mellett foglaltak állást. Az amerikai imperializmus agresszivitásának növekedése, a veszéllyel szemben az egység bomlasztóinak handabandázása és kalandorkodása, ugyanakkor a Szovjetunió tényleges és állhatatos harca, mindenekelőtt az élethalálharcot folytató vietnami nép hatalmas méretű katonai és gazdasági segítése értette meg velük: csak magukat gyengítenék az imperializmussal szemben, ha helyt adnának a Szovjetunió távol tartására vonatkozó követeléseknek. 3

Más tények is bizonyítják, • hogy nem kísérjük passzívan az eseményeket. Amikor az imperialisták ösztönzésére a velük paktáló reakciós erőknek sikerült kirobantaniuk az indiai—pakisztáni határvitát, a Szovjetunió egyáltalán nem bizonyult tétlennek. Éppen az ő egyértelmű fellépése, türelemre és józanságra Intő szava eredményezte, hogy ha véglegesen nem is tudta megszüntetni a két ország ellentétét, de sikerült eltorlaszolni egy új háború kibontakozását, megakadályozni, hogy az ázsiai térség még inkáb a háború tűzfészkévé váljék. Az amerikai imperializmus nem nyert új lehetőséget a zavarosban halászásra és nem tudta elterelni a figyelmet a fő kérdésről, vietnami agressziójáről. 4

Nincs passzivitás különösen • ott, ahol az imperialistákat a „legérthetőbb nyelvre", a katonai erőlvszonyok reális számbavételére Ű] SZÖ 4 * 1985. december 5. kell megtanítani. A Szovjetunió óriást áldozatokat hoz, hogy a szocialista és az újonnan felszabadult országok védelmében, a népek békéje éfdekében megőrizze és továbbfejlessze elsőbbségét az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek különböző fajtálnál, ' amelyek méretükben, hatásukban és pontosságukban páratlanok a világon. A katonai fölény megtartása és növelése továbbra is döntő szerepet tölt be, hogy lehűtse és józanságra Intse az amerikai imperializmus világháborúval kacérkodó erőit. A szocialista országok, a Szov** Jetunió magatartása és politikája tehát semmit sem csökkent erőben, a népekre gyakorolt hatásában. A helyzet azonban bonyolultabb lett, és politikánk ehhez a körülményhez alkalmazkodik. A Szovjetunió, a szocialista országok célkitűzései nem változtak: miközben minden segítséget megadnak az imperializmus ellen küzdő Vietnamnak, a függetlenségüket védelmező erőknek szerte a világon, egyidejűleg változatlanul alapvető feladatuknak tartják, hogy megakadályozzák az államok közötti konfliktusok kiszélesítésének, a harmadik világháború kirobbantásának lehetőségét. A szocialista világ legfőbb erejének, a Szovjetuniónak a politikája a helyzet feszültségének megfelelően körültekintő, de ez nem csökkenti határozottságát és célratörését. Elvhű és rugalmas, erőt mutat, de nem fitogtat, nem alkuszik meg az imperializmussal, a szovjet —amerikai viszony javítását egyértelműen az amerikaiak vietnami agressziója megszüntetésétől teszi függővé, de nem játszik a világ békéjével. Hosszú, állhatatos és szívós harcban ez a politika végül ts elszigeteli a szakadás koncepcióját, legyűri a belső ellentéteket, és ezzel megteremti az amerikai imperialisták agresszív próbálkozásai viszszaverésének döntő feltételét. A nemzetközi munkásmozgalomnak vannak nehéz időszakai, amikor éles a harc, a helyzet bonyolult, és értetlenség üti fel a fejét. Mindenki, aki a kommunista mozgalmat mélyen ismeri, tudja, hogy mindannyiszor leküzdöttük a nehézségeket, és új, még gyorsabb előrehaladás alapjait vetettük meg. Am minél bonyolultabbá válik a helyzet, annál szükségesebb, hogy ne veszítsük el a távlatokat, és helyesen igazodjunk el az alapkérdésekben. Az ellenség mindent elkövet, hogy megpróbálja a maga Javára felhasználni a sorainkban mutatkozó nézeteltéréseket, az egység hiányát. A vitában megpróbálja „pártját fogni" az egyiknek, és „közös fellépést" ajánl a másik ellen. Ezt a ravasz, de mégis felismerhető imperialista taktikát éppen úgy le kell lepleznünk és vissza kell utasítanunk, mint a fegyveres agressziójukat. A mi ellenségünk a nemzetközi Imperializmus volt és az is marad. Semmiféle szólam, semmiféle csábítgatás nem csalogathat olyan utcába, ahol vele békülnénk össze. Az amerikai imperializmus bárhogy is szeretne a békeangyal szerepében feltűnni, számunkra világos: Vietnamban, ahogy korábban Kongóban, Dominikában és másutt, ő az agresszor. De nem hagyjuk magunkat provokálni sem, s a munkásmozgalmon belüli vitát nem helyezzük az imperializmussal szemben folytatott harcunk elé, még mellé sem. inden bizonnyal még Sosszú • • időt vesz igénybe, és sokoldalú, türelmes munkát igényel az egység megteremtése. Feltételezi a mélyreható elemzőmunkát, a nézeteltérések történelmi, ismeretelméleti és osztálygyökereinek feltárását. Mindenekelőtt azonban szüntelen kezdeményezésre van szükség, hogy felkutassuk azokat a módozatokat, amelyek valamennyi antllmperlallsta erő egységes fellépéséhez teremtenek lehetőséget, s amelyek ugyanakkor kedvező légkört és alkalmas feltételeket alakítanak ki a nézeteltérések leküzdéséhez. Az egységért folytatott eredményes küzdelem alappillére: a szolidaritás erősítése a Szovjetunióval. Az iránta érzett barátság szálainak erősítését ma még Inkább, mint tegnap a proletár internacionalizmus próbakövének tekintjük. A felszabaduláskor, az ellenforradalom során és a szocialista építésben szerzett tapasztalataink, más szóval: létérdekeink Igazolják: mellette a helyünk. Az imperializmussal szembeni helytállásnak éppúgy nincs nagyobb biztosítéka és fontosabb ereje, mint ahogy a kommunista mozgalom egysége helyreállításának sincs nála következetesebb, elvhűbb és kitartóbb harcosa. VÁRNAI FERENC HOL AZ IGAZSÁG? Cgy automatikus papírszámoló^ gép bonyolult valami. Nagy kötegben néhány tízezer ív hártyavékony grafikai papírt helyeznek tartójába, a gép pedig elmés légszivattyú segítségével egyenként emeli át a lapokat, s közben számolja őket. Az elektronikus relék sora villámsebesen kattog, a számoló berendezés rögzíti a csalhatatlan adatokat. A számológép üzemzavara sok bajt okozhat, hiszen a nagy teljesítményű papírgyártó automata óránként három tonna papirost ont. Egynapi gépállás esetén 80 tonnás papírhegy tornyosulna a raktárban, ahol már így ls alig van hely. Számolatlanul meg — természetesen — nem lehet expediálni. A számológép bonyolult huzalrendszerében két férfi érintkezéseket cínez. Egyikük Jozef Floch karbantartó mérnök. Itt, a ružomberoki papírgyár grafikai papírt gyártó részlegén egyébként sok a mérnök, mert a bonyolult automata gépek nagy szakképzettséget követelnek. — Elromlott? — kérdezzük. — Nem. Még nem — válaszolja a mérnök. — Azért ls vettük munkába. Ezek a relék hiánycikkek, ha elromlana valamelyik, sokáig tartana míg beszereznénk. Most, hogy úgy mondjam, tartósítjuk a berendezést. — Mi történne, ha nem törődnének a megelőzéssel, s csak akkor látnának a javításhoz, amikor végképp felmondja a szolgálatot? — Hogy megússzuk büntetés nélkül, ahhoz elég lenne felmutatni a megrendelőlapot, amely bebizonyítja, hogy idejében igényeltünk pótalkatrészt. Ezzel fedve lennénk, mert így is teljesítettük kötelességünket. Villáminterjú — Tehát, amit most csinálnak, az pusztán jóakaratuktól függ. Számítanak rá, hogy ezért jutalmat kapnak? — Prémiumra most nem számíthatunk, mert a részleg nem teljesíti a tervet, a mi prémiumunk pedig az egész részleg eredményétől függ. — Mi a nem-teljesítés oka? — Oj berendezés, sok üzemzavar. — Tehát maguk karbantartók mégis ludasak a dologban. —Az üzemzavarokat alkatrészek törései, a vízleszívó nemezszalag szakadásai okozzák. Ezt nem befolyásolhatjuk. A karbantartók miatt nem volt kényszerszünet a termelésben. — Így van üzemvezető elvtárs? — fordulunk a jelenlevő vezetőhöz. — Így van, jól mondja. — Amióta itt vagyok, prémiumot még nem láttam — fűzi hozzá a karbantartó mérnök. — Tehát, ha egyszer a részleg mint egész — bármilyen ok miatt — nem teljesiti a tervet, akkor ön függetlenül attól, megelőzi-e az üzemzavarokat, vagy elhanyogolja-e a berendezést, egyformán nem kap prémiumot. — Pontosan ez a helyzet. — Akkor ön most nyugodtan őgyeleghetne. Miért pepecsel mégis azzal a számológéppel? — A karbantartókra ne mutogasson senki, hogy őgyelegnek. Meg aztán, ha az ember látja, hogy folyton átcsap az a szikra, hát annyi bizonyos, hogy egyszer csak kiégeti a tekercset. Lehet ezt így hagyni? Igaza van mérnökünknek, azt nem lehet igy hagyni. De akkor hol az igazság? A

pőtori szénbánya első fejtőrészlegén „költözködött" a front. Ez igen bonyolult munka, egyik fontos része például a szállítószalagok áthelyezése. Az Ilyen munkákat rendszerint túlórákban végezték. Túlórákban ...? Pontosabban így: mivel ez nem fejtés, órabérben kell végezni a munkát, ezért nem találnak rá embert. így az okos aknász beír még egy műszakot, hogy az emberek ne húzódjanak a „nem produktív" munkától. Nézzük a kimutatásokat, látjuk ám, hogy a túlórák száma az utóbbi hónapokban tetemesen csökkent, az év elejétől vagy 7000 órával. Nagyszerű, de akkor a bányászok bizonyára ráfizettek. — Ha azokat gondolta, akik húzódoznak a sürgős és fontos munkáktól, akkor igaza van — mondja a fejtőrészleg vezetője. — De aki dolgozott, az megkereste a magáét. Nézze, van 36 000 korona vezetői alapom, ebből díjazom azokat a munkákat, amelyek fontosak, sürgősek, de igazságos díjazásukra ntncs más lehetőség. Ez már az új rendszer szerint van. — És mennyit fizet egy ilyert betonozásért? —Hárman jelentkeztek erre a munkára, kaptak háromezer koronát. Négy nap alatt elkészülteit vele. — A tizennégynapos munkát végezték el négy nap alatt? — Igen. — De ez lehetetlen... — Miért lenne lehetetlen? Mlneli húzták volna az Időt, ha a három ezret így is, úgy ts megkapják? — így ezek az emberek aránytalanul többet kerestek, mint a többiek, hol itt az igazság? — De aránytalanul többet is dolgoztak. Itt az igazság. VILCSEK GÉZA Kevés a divatos férfikalap AZ IDÉN szokatlanul korán szót kérő télies, hideg időjárás, a kemény fagyok beköszöntésével bizony megint előkerültek ruhatárunk legmelegebb darabjai is, a télikabátok, sálak, bélelt kesztyűk és kalapok. Ki gondolná ez utóbbiakról, hogy bár a Tonak-gyár révén hazánk kalapgyártása világhírű, belföldi piacunkon textiliparunk e divatos termékeit mégis hiánycikként kezelik... Elmentünk az Odevy n. v. bratislavai igazgatóságára, ahol Roth Tibor válaszolt kérdéseinkre: rös" kalapot akar. Mivel azonban hazai kalapgyártásunk nyolcvan százaléka kivitelre készül és a közkedvelt „tiroli" kalapok behozatalára érthetetlen módon nem kapunk engedélyt, így sokan, kénytelenkelletlen kalap nélkül maradnak ... • Tehát van kalap, g mégsincs? ... — Igen. Van az Idősebb korosztály számára, nincs a fiatalabbaknak, akik a most nagyon divatos spoxtkalapok iránt érdeklődnek. Várható-e gyökeres változás? Mind• Milyen üzleteink kalapellátása? — Az utóbbi két-három hónapban fölmerült nehézségek ellenére — kielégítő. Kiváltképp a lányokat ós nőket várják színben, minőségben és divatos fazonokban egyaránt gazdag választékkal kalapüzleteink, illetve vidéken a Jednota boltjai. Annak ellenére, hogy raktáraink és üzleteink tele vannak férfikalapokkal is, e téren nem tudunk minden igényt kielégíteni. Mindenki ugyanis „tiroli", műbőr, vagy ún. „szőaddig sajnos aligha, míg nem ka-! punk engedélyt behozatalra, vagy hazai kalapiparunk nem bocsát rendelkezésünkre lényegesen több sportfazont. Az imént hallottak helyességéről a bratislavai Október-téri kalapüzletben győződtünk meg. Mellen Emerencla üzletvezetőnő éppen árut vett át ottjártunkkor. • Megkapták azt, amit ren-< delt? — Távolról sem. Van kalapfajta, amiből egyáltalán semmit, vagy, mindössze 96 darabot kaptam! Ha az átvétel után őruba adom őket, néhány perc „verekedés" után, tíz napig megint egy darabom sem lesz belőlük. Kár pedig, mert röpke néhány nap alatt akár 10 ezret is eladhatnánk — ha volna. Az üzletet a férfivevők 90 százaléka üres kézzel, bizonytalan ígérettel hagyta el. Ez pedig elgondolkoztató? — ip — A Prágai Magyar Kultúra karácsonyi hanglemezajánlata (A hirdetés első részét szombati számunkban közöltük) LPX 1038 Bartók: I. zongoraverseny — Kodály: Hét zongoradarab — zong. Zempléni K. — Áll. hangvers. zenek. Ferencsik J. vezényli 38 korona LPX 1040—42 Erkel: Hunyadi László — teljes oppera — énekel Szabá M. — Faragó A. — Shnándy J. — Szűnyi O. — jámbor — 3 lemez 108 korona LPX 1055 Liszt: Magyar koronázási mise — énekel Szecsödy I. — Tiszay M. — Simándy ]. stb. 38 korona LPX 1058 Bartők: Brácsaverseny — Dávid: Brácsaverseny — brácsa Lukács Pál — Áll. hangverseny zen. Ferencsik J. vezényli 38 korona LPX 1067 Bach—Kodály: Missa Brevis — Pécsi Sebestyén orgona 36 korona LPX 1072 Kodály: Nyári este — Concerto zenekarra — A budapesti filharm. társaság zenekarát Kodály Z. vezényli 38 korona LPX 1092—93 Bach: Brandenburgi koncertek 1—6. — A bécsi állami operaház zenekarát F. Prochaska vezényli — 2 lemez 88 korona LPX 1095—97 Vivaldi: Estro harmonico — Concerti No 1—12. — A bécsi áll. operaház zenekarát Mario Rossi vezényli — 3 lemez 108 korona LPX 1106 Bartók: Csodálatos mandarin — Budapesti filharm. zenekarát Ferencsik J. vezényli 38 korona LPX 1119 Liszt: I. zongoraverseny Es-dur LíebestrSume — zongora Gabos G. 44 korona LPX 1121 Ránki: Részletek Egy szerelem három éjszakája zenés színművéből — énekel Horváth T. — Földi O. — Angyal K. — Bende L. 36 korona LPX 1133 Valentini: Csellóverseny E-dur — Kodály: Szolószonáta csellóra — cselló Mezfi László 36 korona LPX 11137—38 Liszt: Faust szimfónia — Mephlsto keringő — M. állami hangversenyzenekart Ferencsik j. vezényli — 2 lemez 72 korona LPX 1141 Liszt: Missa Choralis — énekel László M. — Barlay Zs. — Bartha 38 korona LPX 1162 Bartúk: Cantata profana — Bach: Jesu, meine Freudé — M. rádió és televízió zenek. Lehel Gy. vezényli 36 korona LPX 1168—71 Nemzetközi gordonkaverseny és kamaraverseny győztesei — 4 lemez 144 korona LPX 1192 Mozart: Divertimento — Bartők: Divertimento — Állami kamarazenekar vez. Tátrai V. 44 korona LPX 1195—97 Mascagni: Parasztbecsület — Leoncavallo: Bajazzók — teljes mtt — énekel Simándy — Orosz J. — Radnal — Réti — 3 lemez 108 korona LPX 2513 MAGYAR KARÁCSONYI ÉNEKEK — Mennyből az angyal, Pásztorok, Csendes éj, Áldott éj, Karácsonyi bülcsődal, Az angyal énekel, Kicsi gyermek stb. — Kórus zenekarral 44 korona LPX 6534 Részletek Kálmán Imre és Lehár Ferenc operettjeiből — énekel Honthy H. — Neményí L. — Zentay A. — Rátonyi R. — Sárdy J. stb. LPX 6543 Részletek Jacobi: Sybllí c. operettjéből - énekel Németh M. — Koltai V. — Ilosfalvy R. — Rátonyi R. LPZ 6548 Huszka: GUI baba és Mária főhadnagyból részleteket énekel Petress Zs. — Szabó M. — Melis Gy. — Udvardy T. stb. LPX 7195 Chris Barber és zenekara modern dzsessz-számokat játszanak — énekel Ottlíie Patterson 44 korona LPX 7301 Körösi János és zenekara modern dzsessz-számokat játszanak LPX 10025 Népdalok: Piros rőzsák beszélgetnek, Tavasszal a Tisza, Túl a Tiszán faragnak, Megállok a keresztútnál, Tele van a város, Nincsen annyi tenger csillag stb. — énekel Solti K. — Boross J. LPX 10036 Piros pünkösd napján, Ádesanyám te jő asszony, Akácos út, Nékem olyan asszony kell, Nem loptam én életemben stb. — énekel Szalai L. — Solti K. — Csongor I. stb. LPX 10058 Cimbalom muzsika, Lement a nap a maga járásán, A pacsirta, Repülj fecském, Darumadár útnak indul stb. — énekel KUrthy Éva — Veress Gy. stb. LPX 10059 Székely csárdás, Elmennék én babám, Száll a darumadár, Ha bemegyek a csárdába. Kidőlt a fa, Adott Isten szekeret stb — énekel Tekeres S. — Béres F. stb. LPX 10063 Nem hiszem, hogy mégegyszer is, Csókra, csókot, Ogy megyünk el egymás mellett, Gödöllői akácerdő, Várjatok meg őszirózsák stb. — énekel Vürös S. — Solti K. — Bálint S. — Dóry J. LPX 10064 Elmegyek az életedből, Hol jártál az éjszaka, Zöldablakos kicsi ház, Taníts meg kismadár, Nagy a feje, Látod-e babám stb. — Járóka Sándor és zenekara LPX 10065 Kéket nyílik az ibolya, Hiába süt a világra, Szeretnék szántani, Ha én gazdag volnék, Csütörtökön virradóra, Miért nem szabad szeresselek, Méregetem az út hosszát, Minek iszik az olyan — Lakatos Sándor és cigányzenekara 44 korona 44 korona 44 korona 44 korona 36 korona 38 korona 36 korona 36 korona 36 korona 38 korona 36 korona A lemezek megrendelhetők: MAĎARSKA KULTÚRA, PRAHA, VACLAVSKÉ NÁMESTIE 2.