Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-07 / 339. szám, kedd

A •* HARC AZ IMPERIALIZMUS ELIEN Accrában folytatódnak a tüntetések Rhodesia függetlenségének egyoldelú kikiáltása és a Smith-kormány fajüldöző politikája ellen. (CTK felvétele) DE GAULLE NEM SZEREZTE MEG AZ ABSZOLÚT TÖBBSÉGET (Folytatás az 1. oldalról) Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára megállapította: a francia közvélemény elítélte De Gaulle hétéves politikáját. Nehéz lesz ugyanezt a politikát folytatni és ugyanazokat a módszereket alkalmazni. Mitterrand, a baloldal egységes jelöltje kijelentette: Hétfőn folytatom a harcot a minden franciát befogadó testvért baloldalért. Hangoztatta, hogy a vasárnapi győzelem az egész baloldal győzelme, nemcsak az övé, s kiemelte az őt támogató politikai pártok lojalitását. — A lakosság óriást része megértette harcunk célfát — mondotta Mitterrand. Az elnökválasztás sajtóvisszhangja A megfigyelőket meglepetésként érték a vasárnapi elnökválasztás eredményei. A közvéleménykutatás szerint De Gaulle-nak a szavazatok 54 százalékát kelett volna megszereznie. A francia sajtó általában elégedett azzal, hogy De Gaulle nem győzött az első fordulóban. Az Humanité kiemeli, hogy a választők kemény csapást mértek a személyi hatalom rendszerére. A jobboldali Aurore ls a rendszer kudarcáról ír. „Elég volt a szabad választási kampány 15 napfa a televízlóban és a rádióban, s a franciák egyszeriben kedvet kaptak, hogy kifejezzék, hogyan éreznek, és mit gondolnak." A Figaro a népfront nagy veszélyéről Ír, és kéri De Gaulle-t, ne kedvetlenftse el az első fordulóban elszenvedett kudarc. A Combat a francia választók magatartásában bekövetkezett alapvető változást emeli ki. A Paris-four De Gaulle kudarcának okát abban látja, hogy a kommunisták Mitterrand-t támoPEKINGBEN megállapodást írtak alá a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1966. j évi áruforgalmáról. Ugyanakkor egyezményt kötöttek, melynek érteimében Kína kölcsönt nyújt a VDK-nak. NEGRAO DE LIMA, a brazil ellenzék képviselője, Kubitschek elnök volt kormányának külügyminisztere Guanabara államban elfogadta a kormányzói hivatalt. A kormány — hogy megakadályozza a szélső jobboldali provokációkat — több ezer katonát és rendőrt mozgósított ebben az államban. AZ OSZTRÁK KOMMUNISTA PART Központi Bizottsága január 8—9-re összehívta a párt kongresszusát, melyen a közeledő parlamenti választásokról fognak tárgyalni. INDIA vasárnap azzal vádolta a Kínai Népköztársaságot, hogy 250 katona Tibetben India területére hatolt. Az indiai kormány ez ellen tiltakozott a delhi kínai nagykövetségen. KASZAVUBU volt kongói elnököt szabadon bocsátották. Családjával Boma térségébe utazott. A GYARMATI ORSZÁGOK SZABADSÁGÁÉRT küzdő mozgalom értekezletének résztvevői élesen bírálták az angol munkáspárti kormány középkeleti politikáját. AZ ARGENTIN KORMÁNY úgy döntött, hogy további 5,6 százalékkal csökkenti a peso értékét. Eddig 178 —180 peso felelt meg 1 dollár értékének, ezentúl 188—190 peso. ARGF.NTlNA ÉS CHILE megegyezett a chilei—argentin határviszály megoldását illetően. A kérdés megoldására vegyesbizotlságot neveztek kl. gatták, Lecaunet viszont megszerezte a „mérsékeltek" szavazatát. A londoni Daily Mail szerint De Gaulle elnöksége alatt a legnagyobb csapást vasárnap szenvedte el. Hasonlóképpen ír a Daily Mtrror is. A Times De Gaulle vereségének fő okát abban látta, hogy „a kommunisták fegyelmezetten Mttterrand-ra szavaztak". A New York Times vezércikkében megállapítja: Bebizonyosodott, hogy De Gaulle nem legyőzhetetlen, és nem is pótolhatatlan. Bonnban is meglepődve állapították meg, hogy De Gaulle-nak nem sikerült az első fordulóban győznie. A hamburgi Welt vezércikkében megállapítja, hogy senkinek a fája nem nő az égig, s december 5-e megáll/t parancsolt a tábornoknak. Franciaország szövetségeseinek tudomásul kell venniük, hogy Franciaországot nem lehet azonosítani De Gauile-lal. Nagyon fontos tényező a szocialisták és a kommunisták népfrontfának ereje. A második fordulóban egyedül ők állítanak ellenjelöltet. A szavazás eredménye világos: a személyi hatalom rendszerének elítélése — jelentete ki luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Az Unltában A. Macctoccht megállapítja: A gaulle-izmus ellenpólusa a balra tolódás. A választással a demokrácia diadalmaskodott. Januarban összeül A 18-HATALMI LESZERELÉSI BIZOTTSÁG Washington (CTK) — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodott abban, hogy 1965 januárjában a 18-hatalmi leszerelési bizottság felújítja tevékenységét — jelentette be William Foster, a fegyverkezést ellenőrző amerikai ügynökség igazgatója. A kommunistaellenes törvényjavaslat ISMÉT A SZUDÁNI PARLAMENT ELŐTT Khartúm (CTK) — A szudáni kormány egyhetes halasztás után a parlament elé terjeszti azt a törvényt, mely lehetővé teszi a kommunista párt betiltását. Az új törvény a kommunista képviselőket megfosztja mandátumaitól, és feljogosltja a kormányt, hogy a kommunista párthoz tartozó szervezeteket is betiltsa. A törvény értelmében 5 évi fogházbüntetés vár a kommunista vezetőkre. Tekintettel arra, hogy a parlamenti ellenzék nagyon gyenge, valószínű, hogy a törvényt a demokrata erők ellenállása ellenére ls elfogadják. A kormánykoalíciót alakító UMMA és a Nemzeti Unionista Pártnak a 173 tagú parlamentben 129 képviselője van. Orkán, esők és árvizek Hamburg (CTK) — A Balti-tenger fölött hétfőre virradó éjjel orkán tombolt. Az erős szélvihar a Német Szövetségi Köztársaság északi területén is pusztított. Fákat tépett ki, és több házról lesöpörte a tetőt. Az ország déli részében ugyanakkor sokat esett. Több folyó kilépett medréből. A Német Demokratikus Köztársaság területén is esik. Bornholm dán szigeten a szélvihar nagy károkat okozott. Boniholm és Dánia között megszakadt az összeköttetés. É^íostanában sok embert foglal1 1 koztat és aggaszt, hogy Vietnamtól Dominikáig és Brazíliától Kongóig agresszív kalandokba bocsátkoztak az amerikai imperialisták, és ösztönzésükre a jobboldali csoportok a világon másutt Is boszorkányüldözésbe kezdtek a kommunista pártok, a haladó erők ellen. A világ sorsáért, a békéért aggódó emberek mindenfelé azt kérdezik: vajon mi a magyarázata annak, hogy az amerikai imperialisták támadásba lendültek? Sok jel mutat arra, hogy Kennedy meggyilkolása az amerikai politika átfogóbb változásának kezdetét jelentette. Azok az erők vették kezükbe az események irányítását, amelyek az amerikai világuralmi törekvések sikertelenségét látva, agresszívabb politikát diktálnak. Ezért cserélték fel Kennedyt, az Imperializmus egyik politikusát, aki — legalábbis életének utolsó időszakában — reálisabban szemlélte a nemzetközi helyzetet, és visszarettent a háborútól, egy másikkal, fohnsonnal, aki vállalja a kockázatot. Az új amerikai elnök, miután a béke jelszavával félrevezette a tömegeket és megerősítette pozícióját, hozzálátott a „keményebb vonal" érvényesítéséhez. A monopoltőkés köröket mindenekelőtt a világpolitika térképén az utóbbi évtizedben a rovásukra végbemenő történelmi változások nyugtalanítják. Nem szabad feledni ugyanis, hogy minden jelenlegi problémánk ellenére az utóbbi két évtized történelmi mérlege ezt mutatja: az imperialisták a népek felszabadulásának rohamos folyamatát és — ami rájuk nézve még veszedelmesebb — e népek körében a szocializmus iránti rokonszenv növekedését sem politikai taktikázással, sem gazdasági „segéllyel" nem tudták megakadályozni. Ez a magyarázata annak, hogy a mézesmadzag elhúzása helyett, másutt azzal együtt, az álcázás nélküli, leplezetlen beavatkozásra, a furkósbot-polltikára került sor. Ezt az imperialista politikát megbélyegezzük, de nem csodálkozhatunk rajta. Elvégre azt mégsem várhattuk, hogy az imperializmus szó nélkül viseli el a vereségeket, vagy önként feladja pozícióit! Életösztönéből következik, természetéből fakad, hogy szorult helyzetében kalandorpolitikát is hajlandó folytatni, az erőviszonyok számára kedvezőtlen alakulását erőszakkal próbálja megfordítani, vagy legalábbis a folyamat előrehaladását feltartóztatni. K

orábban is előfordult már, hogy az imperialisták háborúk kirobbantásával kísérelték meg megakadályozni visszaszorításukat; az előretörő szocializmussal, az újonnan felszabadult népekkel szemben pedig Intervencióval, katonai eszközök bevetésével kísérleteztek. Mindez sohasem hozott tartós sikert, és nem oldotta meg az imperializmus problémáit. Ha most nagyobb méreteket Olt agresszivitásuk, nehezebbnek bizonyul és hosszabb Időt vesz Igénybe visszaverésük, az azzal ts összefügg, hogy soraink most nem egységesek, és a nemzetközt kommunista mozgalom történetében először súlyos nézeteltérések, belső viták akadályozzák egységes pollttkal fellépésünket. Ez ^z amerikai imperialisták számára kétségkívül bátorítást, új reményt, új lehetőségeket teremtett, a mi körünkben pedig aggályt, csüggedést váltott ki. A mai, bonyolultabbá vált helyzetet sokan azért is értik meg nehezen, mert hosszú időn át a fejlődést gyakorta egyszerűsítve és sematikusan értelmeztük, azt szakadatlan és töretlen előrehaladásnak tekintettük. Pedig a marxizmus-leninizmus tanítása szerint a fejlődés az ellentmondásokon keresztül, olykor csak nagy vargabetűkön át érvényesül. A győzelmeket vereségek, a támadásokat védekezések, a békét konfliktusok tarkítják, és csak e szövevényes úton Juthattunk el a magasabb lépcsőfokra. Most érezzük meg Igazán a marxista elméleti munka elsekélyesedésének, sőt gyakorlatilag hosszú szünetének káros hatását is. Emiatt az összetett és bonyolult nemzetközi problémák és a kommunista mozgalom egységének megbomlása sok szempontból elméletileg is felkészületlenül értek bennünket. Mindez szükségessé teszi, hogy a maga teljes bonyolultságában vegyük számba a helyzetet, és leszámoljunk néhány illúzióval. Cl kell ismernünk, hogy nemE csak a szocializmus gazdasági építésével kapcsolatban hatottak fiálunk a naiv optimizmusnak egyes elemei. Talán annak reakciójaként is, hogy az ötvenes évek elején elkerülhetetlennek véltük a világméretű katonai összecsapást, később a valóságosnál egyszerűbbnek, simábbnak képzeltük az imperializmussal szemben folytatott harcot. Lábra kaptak téves nézetek, amelyek többé-kevésbé „lefutottnak" kezdték tartani e küzdelmet. Már-már elkönyvelték, hogy az imperializmus vezető körei belátják a katonai akciók értelmetlenségét. És e káros hiedelmekkel szemben nem mindig folytattunk következetes harcot. Ha olykor idézttik is klasszikusainktól, hogy az Imperializmusnak még ezernyi tartaléka van, és uralma fennmaradásáért kész életre-halálra megküzdeni, azért gyakorta magunk is döglődő oroszlánnak hittük (nemcsak rajzoltuk) őt. Ha nem fogadtuk ls el azt az elemzést, hogy az Imperializmus „paplrtigrls", a róla alkotott ítélet mégis körülbelül így hangzott: katonai, politikai és gazdasági erejének nagy részét elvesztette. A két társadalmi rendszer kapcsolataiban a békés egymás mellett élés elveinek érvényesüléséért folytatott harc kilátásai is olykor könyA saigoni csapotok újabb súlyos veresége A dél-vietnami diákok bírálják Ky marsall kormányát • Egy amerikai tiszt tiltakozása a háború ellen • Róbert Kennedy a vietnami akciók következményeiről London (ČTKJ — Az Observer saigoni tudósítójának közlése szerint a dél-vietnami diákok új választásokat, polgári kormányt és földreformot követelnek. Ezeket a követeléseket a huei, saigoni és dalati egyetem diákjai nyújtották be. A diáklapok szerint Ky marsall kormánya nem képes reformokat végrehajtani. Valószínű, hogy ha a háború továbbra is annyi áldozatot követel, újabb mozgalom támad. A Sunday Times washingtoni tudósítója viszont arról Ir, hogy az amerikaiak valószínűleg bombázni fogják Laoszt és Kambodzsát azzal az űrüggyel, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Frontot e két ország területén keresztül látják el. A Saigontól kb. 50 km-re északra levő ktfucsukültetvények közelében harcoló partizáncsapatok tegnap a kora reggeli órákban visszavonultak a dzsungelbe. A hivatalos jelentések szerint az amerikai csapatok csak kisebb veszteséget szenvedtek, de az AP hírügynökség azt jelenti, hogy ez volt az 1. amerikai gyalogos hadosztály eddigi legnehezebb harca, és hogy súlyos veszteségeket szenvedett. A harcot túlélt amerikai katonák kijelentették, hogy a teljes pusztulástól csak bombázó repülőgépek mentették meg őket. Dél-Vietnam területén hétfőn több helyen folytak harcok. Saigontői 10 km-re északnyugatra a partizánok kelepcébe csalták a saigoni katonák egyik zászlóalját. A hazafiak ezenkívül két helyen — Saigontól 130 kilométerre délre és 15 km-re délnyugatra villámtámadásokat hajtottak végre a saigoni csapatok őrjáratai ellen. Az AFP beismerte, hogy a kormánycsapatok mindkét alkalommal súlyos veszteséget szenvedtek.* A Felszabadulás hírügynökség bejelentette, hogy Ba Ria tartományban egy amerikai tiszt öngyilkosságot követett el tiltakozásul a vietnami agresszív háború ellen. Az öngyilkosságot megelőzően a tiszt felesége azt kérte a saigoni katonai hivataloktól, engedélyezzék férje hazatérését, mivel sem ó, sem családja nem kíván részt venni a vietnami szennyes háborúban. John Lindsay, New York polgármestere tv-beszr.dében kijelentette, hogy az Egyesült Államok vietnami politikája a legelejétől téves volt. Leszögezte, hogy a katonai akciók fokozása nem járulhat hozzá a vietnami probléma megoldásához. Ugyanakkor ellenezte az amerikai csapatok kivonását DélVietnamból. Róbert Kennedy szenátor közvetve felhívta a figyelmet a vietnami nép elleni amerikai katonai akicők következményeire, és azt tanácsolta, hogy az Egyesült Államok délkelet-ázsiai hatalmi érdekelt Inkább diplomáciai és gazdasági eszközökkel védje. Olaszországban folytatódnak az akciók a vietnami békéért. Rómában ás további olasz városokban karácsonyfákat állítanak fel a „Vietnami békéért éi szabadságért" felirattal. A karácsonyfák mellett gyűjtést rendeznek a vietnami Vöröskereszt számára és a vietnami békét támogató aláírásokat gyűjtenek. nyebbnek tűntek fel a valóságnál. Pedig igazán nem remélhettük, hogy az imperialisták ellenállás nélkül tudomásul veszik a kapcsolatoknak ezt a számukra Idegen formáját. Nagyon is kitartó küzdelembe telik, amíg megértetjük velük, hogy nincs más alternatívájuk, csak a háborúról való lemondás vagy a pusztulásuk. Ugyanakkor további tanulságokat kell levonnunk abból, hogy bár a nemzetközt erőviszonyokban történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, a harc még távolról sincs befejezve. Nagyszerű eredmény például, hogy immár tizennégy országban győzött a szocializmus. De hamis volt feltételezni, hogy a szocializmus győzelme szinte önmagétól feloldja az ellentéteket, és minden azonos módon, egyformán történik majd, a fejlődés pedig különösebb gond nélkül mehet végbe. Hiszen az eltérő körülmények és a kizsákmányoló múlt ellentmondásainak öröksége nem tűnik el automatikusan, erőfeszítések nélkül. F

ontos siker az is, hogy a legutóbbi két évtizedben 76 új független állam Jött létre. A föld népei csaknem teljes egészében megszabadultak a nyílt gyarmati elnyomástól, és kezdenek felsorakozni a volt fogvatartóik elleni küzdelemre. De nem idealizálhatjuk a harmadik világot sem. Az imperializmus elleni harc tekintetében rendkívül tarka képpel, nagyon is eltérő álláspontokkal találkozunk körükben. Közöttük megtaláljuk az imperializmussal való szembeszállás következetes híveit csakúgy, mint a kalandor nézeteket vallókat, vagy az imperializmus iránt naiv ábrándokat kergetőket. A társadalmi fejlődésről vallott felfogásuknak is sokféle árnyalatát láthatjuk: a tudományos szocializmus követőit éppúgy, mint az álmodozókat, vagy a szocializmus jelszavával visszaélő vezetőket. Jogosan mértük fel saját soraink, a nemzetközi kommunista mozgalom rohamos és erőteljes növekedését a második világháború befejezését követő két évtizedben. De többnyire itt is megmaradtunk csupán a pozitív folyamatok számbavételénél, annál az egyébként helyes és Igaz megállapításnál, hogy erőink ma már mind az öt világrészt átfogják. Arra azonban kevésbé hívtuk fel a figyelmet, hogy az egyébként örvendetes fejlődéssel, a kommunista mozgalom hirtelen növekedésével, nem kevés gond ls jár együtt: nem minden kommunistának van kellő forradalmi tskolázottsága, sokan csak a győzelem, az előretörés, a siker ízét kóstolgatták, de nem kapták meg a szükséges harci edzettséget. Nehézségek idején ez olykor zavart, sőt megingást ls hozhat sorainkba. A tény, hogy vllágmozgalommá lettünk, azt is eredményezi: az egyes kommunista pártok sokszor merőben eltérő társadalmi viszonyok és körülmények közt tevékenykednek, s ez természetesen előidézheti a problémák különböző megítélését. Elszoktunk attól, vagy meg sem szoktuk, hogy lehetséges a részletekben vagy a gyakorlat által még ki nem próbált fontos kérdésekben is véleménymegoszlás anélkül, hogy az szembeállítana bennünket egymással. Mindezt reálisan számba kell vennünk. Időt kell szánnunk a növekedéssel, az előretöréssel járó nehézségek „megemésztésére", arra, hogy helyükre rázódjanak, megszilárduljanak az elért eredmények. |"\e a kommunistákat és az ügyünkkel rokonszenvezőket különösen ez foglalkoztatja: elég határozottak vagyunk-e az Imperialisták agresszív kalandorpolttikájával szemben? Nem tanúsítunk-e túlságosan passzív magatartást egységünk megbomlásának folyamatával szemben? Bizonyos, hogy távolról sem vagyunk még túl a gondokon, tömérdek még a tennivalónk az imperialista agresszió visszaszorítása és egységünk helyreállítása érdekében. De a puszta töprengés, a meddő pesszimizmus helyett jobb számba venni az előrehaladás tényeit, mert azok, minden nehézség ellenére, feljogosítanak, hogy bizakodóak legyünk a holnapot Illetően. •1 Hamisan Ítélik meg, akik azt ' • hiszik, hogy a kommunista pártok passzívan szemlélik az eseményeket. Akik nyomon követik a történteket, és felfigyelnek a kommunista pártok vezetőinek a korábbi időkhöz képest szinte példátlanul megszaporodott két- vagy többoldalú tanácskozásaira, azoknak fel kell Ismerniük, hogy módszeres törekvésről van szó. Aktívan útját kívánjuk állni az egységbontás további (Folytatás a *. oldalon) 1965. december 3. * (j| SZÖ 11 *