Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-01 / 333. szám, szerda

Következeles pártmunkával segítsék o termelés Beszélgetés NÉMETH JENŐ elvtárssal, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság titkárával a szövetkezeti pártszervezetekről A dunaszerdahelyt járás 174 pártalapszervezetéből 94 a mezőgazdaságban működik. A 4600 tag közül pedig 3115 tartozik a mezőgazdasági pártszervezetekbe. Ez a tény ls bizonyítja, hogy a fárás életében milyen nagy szerepet játszanak a mezőgazdasági, nevezetesen a szövetkezeti pártszervezetek. Hogyan, miképp vált be a gyakorlatban a szövetkezeti pártszervezetek kü lönválása a falusi pártszervezetektől, milyen feladatok állnak e pártszervezetek előtt és hogyan oldják meg azokat — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Né met h fenő elvtárssal, a Dunaszerdahelyi járási Pártbizottság titkárával. A szövetkezetek problémáival foglalkoznak — önálló szövetkezeti pártszervezetek alakítását a fejlődés tette szükségessé — mondja Németh elvtárs. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése után helyesnek mutatkozott, hogy a szövetkezeti pártszervezetek különválva a falusi szervezettől önállósuljanak s Igy megteremtsék a feltételeit annak, hogy a pártszervezet valóban csak a szövetkezet kérdéseivel, problémáival foglalkozzék, és azok az emberek foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, akik ott is dolgoznak. Mert mi volt a helyzet, mlg egységes falusi pártszervezet volt? Az esetek nagy többségében a pártszervezet munkája vagy szétforgácsolódott, mivel sok féle kérdéssel kellett foglalkozniok, mezőgazdasággal, a községet érintő ügyekkel, iskolai kérdésekkel és még sok mással, vagy pedig, mivel ez volt a legfontosabb, csak a szövetkezet dolgaival foglalkoztak, így viszont a többi, ám nem kevésbé fontos kérdések szorultak háttérbe. A pártszervek szétválasztásával ez a helyzet megváltozott. Mindegyik pártszervezet a maga kérdéseivel foglalkozik és ennek eredményeképpen jobbá vált, fellendült a pártélet. Ezt tapasztaljuk nemcsak a szövetkezeti pártszervezeteknél, hanem a falusi és az iskolai szervezeteknél is. A pártszervezetek szétválasztásával kiküszöböltünk olyan, szinte általánosnak mondható hibát, hogy a szövetkezet ügyeibe olyanok is beleszóltak, akik nem Ismerték a szövetkezetek sajátos problémáit. Így aztán előfordulhatott, hogy a taggyűlések meddő vitákba fulladtak. Fontos feladatunk a helyi pártbizottságok megerősítése — Milyen az együttműködés a szövetkezeti és a falusi pártszervezet között? A szövetkezeti pártszervezetnek meg van-e a lehetősége arra, hogy hallassa szavát a község ügyeinek intézésében? — Természetes, hogy a szövetkezeti pártszervezeteknek megvan a lehetőségük arra, hogy a község ügyeinek intézésében befolyással bírjanak, bár, ezt rögtön hozzá kell tennem, nem mindenütt sikerült még az egyes pártszervezetek munkáját összehangolni. A helyzet pedig az, hogy azokban a községekben, ahol három alapszervezet van — községi, szövetkezeti, iskolai-, helyi pártbizottság működik, amelyben mindegyik szervezetnek képviseltetni kellene magát. Ugyanis, még nincs minden helyi bizottságban képviselve a szövetkezeti pártszervezet. Egyik legfontosabb feladatunknak éppen a helyi pártbizottságok megerősítését tartjuk. Azt akarjuk elérni, hogy a helyi pártbizottságok valóban a falvak legfelsőbb pártszervei legyenek és figyelmüket ne kerülje el semmilyen, a község életét érintő kérdés sem. Egyébként pedig, azokban a községekben, ahol csak két alapszervezet működik, — a szövetkezeti és a falusi — és ennél fogva nincs helyi pártbizottság, a két pártbizottság elnökének az együttműködésén múlik, hogy a közös kérdéseket hogyan oldják meg. Ez az együttműködés általában jó, bár hibák még e téren is akadnak. A járási pártbizottságok kapcsolata az alapszervezetekkel — A járási pártbizottságnak milyen kapcsolata van a szövetkezeti pártszervezetekkel? Hogyan irányítja, milyen formában és módon segíti ezeket a pártszervezeteket? — A mezőgazdasági pártszervezetek felét instruktorokon keresztül irányítjuk és segítjük. Egy-egy instruktorhoz általában 5—6 alapszervezet tartozik. Az instruktorok a járási pártbizottságtól konkrét feladatokat kapnak és állandóan kinttartózkodnak, úgyhogy egy-egy alapszervezetnél 2—3 napig is ott vannak. A pártszervezetekkel való kapcsolatainkból és irányításukból teljesen ki akarjuk küszöbölni az alkalomszerűséget. Az instruktoroknak sem az a feladatuk, hogy holmi röpellenőrzést végezzenek — erre semmi szükség nincs —, hanem az, hogy valóban segítséget nyújtsanak a pártszervezeteknek problémáik megoldásában. Természetes, ha szükséges, akkor nemcsak az instruktorok, hanem ml ls hosszabb Időt kint töltünk egy-egy pártszervezetnél, mint például legutóbb Felbáron és Királyfiakarcsán, ahol nagyon komoly problémák merültek fel és mindaddig ott voltunk, míg a dolgokat rendbe nem hoztuk. — A járási pártbizottság és az alapszervezetek kapcsolatának egy további formája, hogy a pártbizottságok elnökeit évente legalább háromszor 2—3 napra iskolázásra hívjuk össze, amelyen az elnököket tájékoztatjuk a járási pártbizottság munkájáról, a járás előtt álló feladatokról és megbeszéljük a közös tennivalókat. — A szövetkezeti pártszervezeteknek mintegy felét közvetlenül én irányítom. Azokról a pártszervezetekről van szó, amelyek már olyan színvonalat értek el, hogy nem szükséges, hogy instruktorok látogassák őket, mivel problémáikat önállóan is meg tudják oldani. Ilyen pártszervezetünk van pl. Nyárasdon, Nagvmegyeren, Ekecsen, Nagyabonyban, Szapon és még több szövetkezetben. Ezeket a pártszervezeteket időnként meglátogatom, de a kapcsolat legfőbb formája az, hogy az elnökökkel havonta rendszeresen értekezletet tartunk, amelyen tájékoztatjuk őket a járási pártbizottság elnöksége munkájáról és felhívjuk a figyelmünket az éppen időszerű kérdések megoldására. A járási pártbizottság általában arra törekszik, hogy a szövetkezeti pártszervezeteket önállóságra nevelje és hogy a pártmunkából kiküszöbölje a gyámkodást. Hiszen a helyi problémákat a pártszervezetek ismerik a legjobban és ők az illetékesek a megoldás módjáról is dönteni. A pártszervezet pártmunkát végezzen — Melyek azok az általánosnak mondható jelenségek, amelyekkel leginkább találkozni a szövetkezett pártszervezetek munkájában? — Erre a kérdésre válaszolva, folytathatom az előbbi gondolatmenetet. Mert ha azt mondjuk, hogy a pártszervezeteket önállóságra neveljük, akkor ezzel az is a célunk, hogy az eddiginél jobban fellendítsük a pártéletet. A pártszervezet pártmunkát folytasson és ne vegye magára a szövetkezet vezetőségének feladatát. Már pedig eléggé gyakori jelenség még ma is, hogy a pártgyűléseken több szó esik a mezőgazdasági szakkérdésekről, mint a pártmunkáról, az eszmei-politikai nevelőmunkáról. Természetesen könnyebb arról beszélni, hogy tavasszal a répát ki kell egyelni, nyáron aratni kell, ősszel pedig a termést be kell taakrítani és el kell vetni az őszieket, mint arról, hogy a pártélet ne legyen formális, a pártcsoportok munkájáról és a pártoktatás menetéről, vagy a szervezetnek új tagokkal való megerősítéséről. Előfordul, hogy ha az ember betoppan valamely szervezet taggyűlésére és hallja a beszámo lót, a felszólalásokat, akkor nehe zen tudja eldönteni, hogy a szövet kezet, vagy pedig a pártszervezet taggyűlésén vesz-e részt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a párt szervezet mellőzze a gazdasági kér déseket, hiszen a pártmunkát nem lehet elvonatkoztatni a gazdaság tevékenységtől, hanem csupán arra szeretnék rámutatni, hogy a párt szervezet következetes pártmunká val segítse a termelési feladatok megoldását. A pártszervezet, vagy a pártbizottság ellenőrizze, hogy az egyes kommunisták hogyan teljesítik azokat a feladatokat, ame lyekkel a pártszervezet megbízta őket. A szövetkezetek gazdasági ve zetői ma már önállóan, felelősség teljesen vezetik a szövetkezeteket és nincs szükség arra, hogy ezt a felelősséget a pártszervezetek ma gukra vegyék. — Nem lehet receptet, vagy valamiféle sémát adni arra, hogy a pártszervezetek hogyan és milyen mértékben foglalkozzanak a terme lésl kérdésekkel. Ezt mindenütt és mindenkor az adott helyzet határozza meg. Annak idején, amikor hús ellátási nehézségeink voltak, ter mészetes volt, hogy a pártszerveze tek munkája is ennek a kérdésnek a megoldására irányult. Viszont éppen az a körülmény, hogy a pártszervezetek ma kevesebbet foglalkoznak termelési kérdésekkel mint néhány évvel ezelőtt, ez azt jelenti, hogy járásunk szövetkeze teiben a termelést sikerült olyan színvonalra emelnünk, amely lehe tővé teszi, hogy a pártszervezetek többet foglalkozzanak a pártélet kérdéseivel. Gazdasági eredményeinket nem lehet elszakítani a pártszervezetek politikai tevékenységétől és ennek illusztrálására említsem meg, hogy a dunaszerdahelyi járás az árvízkatasztrófa ellenére is a feladatokat nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette. Gabonafélékből az átlagos hektárhozam több lett a tervezettnél — búzából pl. a 28 q helyett 29,63 q termett — még akkor ls, ha az árvíz legalább 1—2 q-val csökken tette a hozamokat. Határidő előtt teljesítettük az évi hűs- és tojásbeadási tervünket, december közepéig tejből is eleget teszünk feladatainknak. Az évzáró taggyűlések előkészítése — Hogyan készülnek a szövet kezeti pártszervezetek az évzáró taggyűlésekre? — Az évzáró taggyűlések előkészítése már folyamatban van. A járási pártbizottság aktivistái a pártszervezetekkel értékelik az elmúlt időszak munkáját, a szervezetek pedig a pártbizottságok tevékenységét értékelik ki. Decemberben értekezletre hívjuk össze a pártbizottságok elnökeit. Meggyőződésem, hogy az évzáró taggyűlések a szövetkezeti pártszervezetek további megerősödését fogják eredményezni, ez pedig majd hozzájárul ahhoz, hogy járásunk újabb eredményekkel köszönthesse pártunk XIII. kongresszusát. BÁTKY LÁSZLÓ A dél-szlovákiai árvíz sújtotta községek közül Megyercsen volt a leg több kár. A határőrök és a Belügyminisztérium alakulatainak segítségével már számos új ház épült és továbbiak is épülnek a községben (Bachan felvétele) JÓZSEF ATTILA ÉS A PART A tragikus sorsú nagy magyar proletárköltő, József Attila és az illegális Magyar Kommunista Párt viszonyának kérdését az elmúlt évtizedben sokszor feszegették déli szomszédunknál, sőt esetenként, ha nem is nyilvánosan, nálunk is. Ezzel kapcsolatban elhangzott nem egy téves, megalapozatlan nézet is. Ezért tartjuk szükségesnek felhívni a figyelmet Szabolcst Miklósnak a KRITIKA 11. számában megjelent tanulmányára, amely egy széles körű munkaközösség kutatása alapján igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba. Az eddigi kutatómunka elsősorban a költő és a párt szervezeti viszonyának felderítését tartotta szem előtt. Megállapítást nyert, hogy József Attila, aki 1924-től volt a szociáldemokrata párt tagja, 1930 őszén lépett az illegális Kommunista Párt soraiba. Már azt megelőzően kereste az utat a párthoz, a szakszervezetekben, féllegális kulturális szervezetekben dolgozott, szemináriumokon vett részt, tanulmányozta Lenint. Későbbi pártmunkája megfelelt az alapszabályzat minden követelményének és lelkes illegális pártmunkásnak bizonyult. A továbbiak során elkeserítette és rossz hangulatot keltett körülötte a Sarló és Kalapács című moszkvai folyóiratban 1931 júniusában megjelent Platformtervezet, amely hiányos információk alapján olyan kispolgári írók közé sorolta, akik „a fasizmus táborában keresik a kivezető utat". Ez ugyan nem volt a párt álláspontja, szögezi le Szabolcsi — s nem volt azonosítható a hazai póttagok véleményével sem és később a Platformtervezet szerzőinek egy része módosította Is álláspontját — mégis kedvezőtlenül kihatott a költőre. Ennek ellenére továbbra is komoly pártfeladatokat teljesített, és kimutathatóan még 1932 nyarán tagja volt a pártnak. Sőt a következő esztendő februárjában, rendőrségi lebukása során tanúsított viselkedése is bizonyítja kommunistához méltó magatartását. Csak 1934-ben kaptak egyes kommunisták utasítást, hogy szakítsák meg kapcsolatukat a költővel. Nincs viszont semmiféle adat arra vonatkozóan, hogy József,Attilát kizárták volna a párt soraiból. A tanulmány szerzője szerint inkább arról lehetett szó, hogy a költőt „lehagyták", ami általában nem volt megbélyegző jellegű s nem olyan súlyos, mint a kizárás. Az okok közé tartozhatott: a költő túlságosan ismertté vált s ez ártott a konspirációnak, pszichoanalitikus kezelésben állt, ami szinte összeegyeztethetetlen volt az Illegális munkával, ezen felül nehezen kezelhető egyénisége is bizalmatlanságot váltott ki. Természetesen szerepet vitt ebben a már említett moszkvai cikk is. Mindez még kevés lett volna a „lehagyáshoz", ha a pártban akkoriban felmérték volna a költő nagyságát. Csakhogy: „A magyar párt és a nemzetközi kommunista mozgalom ekkori egész politikai vonala, beállítottsága, mint azt a párttörténetírás ma már megállapítja: szektás, balos jellegű hibákkal volt terhes" A „lehagyást" különben az eddigi ismeretek alapján nem döntötte el vezető pártszerv, hanem valószínűleg valamely kerületi pártbizottság. Nagyon fontos a tanulmánynak alábbi megállapítása is: „József Attila és a párt köztt eltávolodásért tehát egyébként felelős a költő és az illegális párt akkori politikája és körülményei. A történeteket lehet mélységesen sajnálni, meg kell érteni és tanulságokat kell levonni. De semmi esetre sem helyes a felelősséget egyes személyekre hárítani." József Attila magatartását és költészetét a hátralévő években is a szocializmus, a munkásosztály és a tömegek ügye iránti elvhű kiállíás jellemezte. S bár szervezett kapcsolatba már nem került a párttal, 1935 második felétől a párt és a költő kölcsönyviszonya rendeződött. Nem volt köztük vita és nézeteltérés, bár személyes bántalmát feledni nem tudta és nem értett mindig egyet a népfrontpolitika egyes lépéseivel. József Attila halála után lett csak a párt költője, de a kommunisták tettek a legtöbbet müvei széles körű népszerűsítése érdekében. Ami pedig az egész kérdés mába érő vetületét illeti, a tanulmány tanulságként leszögezi" „ .. „int a szektás hibák, a durvaság, a türelmetlenség elkerülésére, figyelmeztet arra is, hogy minden új felismerése, új gondolatra fel kell figyelni... Es figyelmezteti a kommunista művészt is: igyekezzék megérteni, átlátni a poli tika, az országvezetés sok nehéz gondját, napi problémáját, — és túlzások nélkül, felelősségteljesen segítsen a maga módján, a maga eszközeivel ebben." A FORRADALMI MARXISTA DIALEKTIKÁÉRT A személyi kultusz éveitől eltérően a dogmatizmus sok mindenben formát változtatott és ma egészen más vonásokkal jelentkezik. Nemcsak elhatárolja magát az életben csődbe jutott tételektől, nemcsak elismeri az azelőtt elnémított problémák létjogosultságát, hanem jelentős mértékben tolerálja az eltérő bíráló jellegű nézeteket is. A dogmatizmusnak azt az új megjelenési formáját „szemérmes dogmatizmusnak" nevezei el Július Strinka a KULTÚRNY ŽIVOT 48. számában megjelent tanulmányában. A lényeget tekintve azonban — állapltja meg — a szellemi merevségnek ez a kissé rugal masabb forínája nem sokban különbözik az előzőtől és éppen úgy nincs semmi köze a valóban forradalmi marxista dialektikához. Filozófiai síkon mi jellemzi a szocializmusnak ilyfajta apologetikáját? Elsősorban az, hogy az ilyen eszmei áramlat képviselői a szocializmusban nem látnak átmeneti szakaszt, hanem a mai állapotot tartják a csúcsnak. Elismerik ugyan a fejlődést, de ebben csak valamiféle békés evolúciót látnak és semmiképpen sem fogadják el, hogy a szocialista társadalom is csak a dialektikus negácló útján érhet el magasabb fejlődési fokot. A társadalmi haladás dialektikus elmélete megkívánja az adott lényeges belső ellentmondások megoldását. A régebbi dogmatizmus tagadta az ilyen ellentmondások létét. ŰJ fajtája nem hallgatja el, viszont nem vizsgálja őket eléggé behatóan, és nem törekszik hatékony megoldásukra. Csak a legszükségesebb, a dolgok alakulása által kikényszerített intézkedésekre hajlamos, viszont halogatja a kérdések összességét átfogó határozott beavatkozást. A szocializmus jelenlegi szerkezete minőségi átalakításának követelménye a legsürgetőbben a gazdaság terén jelentkezett. Ezért kerül sor az utóbbi években több szocialista országban a! addigi gazdaságirányítási modell reformjára. A tanulmányíró szerint azonban ezt a kérdést nem lehet más társadalmi és politikai viszonylatoktól elszigetelten meg oldani, vitt, ezen a ponton adódnak az első komolyabb nehézségek. A szocializmus politikai szerkezete ugyanis nem teszi lehetővé ezt a minőségi átalakulást, ha az integrált hatalommal szemben ennek a hatalomnak és tevékenységének intézményesen nem eléggé támogatott, szétforgácsolt kritika áll. Ez ugyanis magával vonja a felelősség „elkenését". Ha ugyanis a jogos bírálat nem vált ki megfelelő szankciókat, ha elmarad a felelősségrevonás, akkor a kritika társadalmi szempontból hatástalan marad. „Így keletkezhet olyan paradox helyzet — hangsúlyozza J. Strinka — hogy olyan társadalomban, amelyben szinte túlteng a bírálat, sőt azt hivatalosan is „tenyésztik" — nincs bírí? lat." Márpedig ahol nincs bírálat, ott valóban feletősség sincs és ez nagyon károsan kihat a társadalom erkölcsi tudatára. SZOVJET MŰÉPÍTÉSZEK KONGRESSZUSA Az elmúlt évtizedben a szovjet műépítészek három kongresszuson találkoztak, míg azt megelőzően összesen csak egyszer tartottak ilyen magas szintű tanácskozást. Ez is bizonyítja, hogy az utóbbi időben mind komolyabban jelentkező kérdéssé vált a város- és lakásépítés. Otakar Nový a KULTURNf TVORBA 47. számában a nemrég lezajlott negyedik szovjet műépítész kongresszus néhány érdekes vonásáról számol be. Hangsúlyozza különben, hogy a terjedelmes anyag megkívánja a szakembereink általi beható tanulmányozást. A Szovjetunióban a következő időszakban évente hárommillió lakás épül majd. Mind az új lakások abszolút, mind 1000 lakosra eső viszonylagos számukat tekintve világméretekben itt a leggyorsabb az építkezés üteme. Gyorsabb, mint az NSZK-ban a „gazdasági csoda" éveiben és kétszerese a mi iramunknak. A kongresszus elsősorban három kérdéssel foglalkozott. A fejlett ipari ország lakosainak kényelmet biztosító városrendezéssel, az építkezés minőségének tökéletesítésével és végül a tömeges közlekedés megoldásával. Remélhetőleg ez a tanácskozás hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben kialakuljon a szocialista életmóddal minden vonatkozásban harmonizáló új, jellegzetes építkezési stílus. G. I. 1985. december 1. * ÜJ SZÓ S