Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-04 / 336. szám, szombat

AZ ADOISZ ABEBA-I KÖOROSZLÁN Itiőpia a meglepetések földje. Beülsz, kedves olvasóm, az Etiópiai Légitársaság Boeing típusú óriásgépébe — mond, juk 1965. szeptember 10-én este — és másnap reggel megérkezel Addisz Abebába, Shába királynő országának dimbes-dombos fővárosába. S itt ér az első meglepetés. Mert Itt nem 1965. szeptember 11-et írnak, hanem 1958. maskaram 1-et, ami megfelel a mi fogalmaink szerinti Január elsejének. Kl hitte volna, hogy a Boeing — afféle időgép. Ha Afrika más részéből indulsz vele Etiópiába, akkor nyolc évvel visszamégy a múltba, ha pedig Addisz Abebából indulsz, mondjuk Lagosba, akkor nyolc évvel előre mégy — a Jelenbe. A furcsa Időközlekedés magyarázata az etióp időszámításban van. Itt ugyanis a JuItánus-naptárt használják. E szerint pedig a második világháború 1937-ben ért véget, akkor, amikor számunkra még el sem kezdődött. Juliánus a ludas abban is, hogy az etióp év nem a jól megszokott tizenkét, hanem tizenhárom hónapból áll. Tizenkét hónap harminc-harminc napos, a tizenharmadik pedig mindössze öt-, szökőév esetén hatnapos. — Sajnos — mondotta nekem egy etiópiai munkás —, a tizenharmadik hónapnak nem sok hasznát látjuk. Nemcsak hogy nem adnak rá teljes havi fizetést, de miatta később kapjuk meg az előző havt fizetést ts. Jgy bizony valóban nem sokat jövedelmez az egyszerű embernek a juliánosdi. De hogy teljes legyen az időszámítási zűrzavar, hadd említsem meg azt is, hogy alaposan téved az, aki az Addisz Abeba-i repülőtéren gépéből kiszállva órájára pillant, és konstatálja, hogy reggel hat óra van. Dehogyis. Most kezdődik a nap. Itt egy órára jár az idő. Nos. ezek után mondja valaki, hogy Etiópia nem kedves, szellemesen Idő nélküli ország. Etiópia, vagy ahogyan gyakran nevezik, a „fekete Tibet" nagy ország. Területe meghaladja az egymillió négyzetkilométert. Lakosságának számát huszonkét-huszonnégy millióra becsülik. Azért becsülik, mert itt népszámlálás még sohasem volt. Az ország háromezer éve független. Ezt a folyamatosságot csupán néhány évre szakította meg az olasz fasiszták megszállása. Etiópia volt a fasiszta agresszió első áldozata, de ő szabadult fel elsőként 1941ben a fasiszta uralom alól. Ebben nagy szerepe volt Hatlé Szelasszié etióp császárnak, aki örök időkre beírta nevét az antifasiszta harcok történetének aranykönyvébe. VIDÁM ÚJESZTENDŐ Addisz Abeba kacskaringós, dimbes-dombos utcái különösen népesek voltak, amikor megérkeztem. Ojév napját ünnepelték. Megkezdődött a maskaram hónap, a vidámság és az öröm hónapja. A gyorsan tovasuhanó autósorokat kecske* és Juhnyájak tartóztatták fel lépten-nyomon. A vidék hatalmába kerítette a fővárost. De csak azért, hogy az újévi ünnepekre bőségesen ellássa friss hússal. Amikor beköszöntött a maskaram, a házak udvarán tüzet raktak, és csakhamar a nyárson sülő hús kellemes illata öntötte el a négyszázezer lakosú Addisz Abebát. Felnőttek és gyermekek járták fáradhatatlanul az utcákat, petárdákat robbantottak, vagy kántáló bandákba verődve doboltak és énekeltek. A kántálők számára hullott a rézpénz, de olyasmi is előfordult, hogy ki azt adott, ami éppen volt neki. Gyümölcsöt, tojást, ízes lepényt, sült húst. Az Idősebbek méltóságteljesen emelték ajkukhoz az öblös, méhserrel teli üveget. Az új esztendőre ittak. Arra, hogy a mánál szebb, jobb és gazdagabb legyen a jövő. S talán egy kicsit arra is, hogy jövő maskaramkor ls legyen a családnak vágnlvalója. Halkan morajlott- a hatalmas kiterjedésű város. Nem olyan zajos Itt az újév, mint mifelénk vagy másutt Afrikában. Az etióp emberek szerények és csendesek. Ritkán, mosolyognak, de annál szívélyesebben. Öltözetük fehér és tiszta, mint a lelkük. Szemükben három évezred tükröződik. Három szenvedéssel, nyomorral és elmaradottsággal teli évezred. A CSÁSZÁR TÖREKVÉSEI ÉSGONDJAI A császári palota magasan kiemelkedik a többi épület közül. Falai erőt és hatalmat sugároznak. S egy kort, amelynek régen le kellett volna tűnnie. A feudalizmus elmaradott és sötét korát. Itt, ÜJ BANKÉPÜLET ebben a kőkerítéssel körülvett palotában él és dolgozik fáradhatatlanul Hailé Szelasszié császár, Etiópia történetének talán legnagyobb alakja. Azt mondják errefelé, hogy uralkodásának néhány évtizede alatt többet tett az országért, mint császárelődei együttvéve. Megkísérelte a lehetetlent. Kiemelni egy országot a középkorból és beleültetni az atomkorszakba. Ez olyan, mintha valaki egyik napról a másikra felcserélné az ökrös szekeret a léglökéses repülőgéppel. Nagyra törő reformtervet gyakran megfeneklenek a reakciós egyház és a földesurak közös frontjának ellenállásán. De azért folytatja, amit megkezdett. Iskolákat és egyetemeket létesít, Iparosításra serkenti a külföldi tőkét, tehetséges fiatalokkal váltja fel azokat, akik ugyan gazdagok is, rangosak Is, de az ország irányításához semmit sem értenek. A földesurakat haladásra serkenti, (A szerző felvételei J a haladást követelő diákokat türelemre inti. Nem tud kibújni a saját bőréből, hiszen amellett, hogy értelmes, az Idő szellemét megértő uralkodó, egyszersmind Etiópia leggazdagabb földbirtokosa ls. Zavarja, hogy palotája kerítésének árnyékában szegénységet, elesettséget mutató kunyhók húzódnak meg. Szeretne még életében annyit elérni, hogy valamennyire megjavuljon alattvalóinak élete. Talán sikerül neki. Mindenesetre a | kísérlet becsületes és tiszteletre méltó. Az etióp ember abban a biztos hitben nőtt fel, hogy a császárt tisztelni, az egyházat félni, a földesurat rettegni kell. Az új idők szele azonban jj ide ts elér. S talán nincs messze az idő, amikor Addisz Abebában ls átveszi a régi és az elavult helyét az új és a korszerű. Ez lesz az Igazi ünnep ennek a tiszta lelkű, sokat szenvedett népnek a törnetében. RÉTI ERVIN RIPORTJA: Majomijesztő és szitara Jemenben az első órák az újdonság sok különös varázsával lepik meg a látogatót. Hiába volt ez az ország már a hatodik állomás az arab világban tett körutamon, az épületek stílusa, az életforma sajátosságai, a különös szokások első benyomásaimban is mássá formálták, mint a többi arab államot. A városokban szinte nem láttam európai jellegű épületet, erődszerűek a házak, a vastag falakat lőrések szakítják meg, egy harcos, nehéz múltra emlékeztetnek. A földeken nem láttam traktort, de még a teve vagy a bivaly ls ritka, az emberek faekével birkóznak. S a teraszosan, hallatlan szorgalommal művelt hegyoldalakon különös figurák, nem madár-, hanem majomijesztők. A páviánokat tartják velük távol. Másutt is láttam fátylat a nők arcán. Egyiptom ban a lefátyolozott nő kivétel, s biztos, hogy faluról érkezett a fővárosba. Szíriában cigarettáznak a lepel alatt, vagy olyan áttetsző leplet hordanak, hogy az ajakrúzs színét ls látni lehet. Jemenben ezzel szemben szigorúan takar a szitara; Igv nevezik a fekete vagy tarka fátylat. A két színfajtát nem véletlenül emiitettem. A fekete szint csak az előkelőbbek feleségei, európai fogalmakkal mérten „úriasszonyok" viselhetik, a tarka pedig a szolgálóké, ágyasoké. A legtöbb jemeni fegyverrel jár, derekán töltényöv, benne a dzsambije, a vastag tőr. De hallatlanul barátságos emberek és a fegyvert inkább szokásbői viselik — itt is a harcos múlt örökségével állunk szemben. Az Idegennek, különösen ha megtudják, hogy baráti szocialista országból érkezett, szeretettel nyújtják kezüket. B ÖT PERCCEL 12 ELŐTT A mozaikok, a részek nemsokára egységes képpé állnak össze, s a látogató egy kicsit mélyebben ls megismerkedhet a különös és rokonszenves országgal. Jemenben ugyanis ottjártamkor 1379-et mutatott a naptár a mohamedán időszámítás szerint. És néha valóban volt olyan érzése az embernek, hogy egyes területeken még az elmúlt évszázadokkal birkóznak. Hiszen Jemenben konzerválódott a középkor, egészen 1962. szeptember 26-ig, amikor a köztársasági forradalom megdöntötte az imám zsarnoki rendszerét. A jemenlek keserűen beszélik azt a történetet, hogy a mindenható Allah egyszer elhatározta: körüljárja a Földet, amelyet valaha ő teremtett. Hiába suhant azonban végig országok és városok felett, nem Ismert rá egykori teremtményeire, anynyira megváltozott minden. Ára hirtelen felkiáltott: „Lám ttt van Jemen!". Mert Jemen keveset változott..» • A PAPÍRSZELETKÉN: LA BESSI Csakúgy áradtak a történetek, a súlyos emlékek, akárkivel beszélgettünk is. Szinte hihetetlen, hogy az 1960-as évek elején még létezhetett ilyesmi. A fővárosnak, San'ának kapuJát este lezárták, és lélek se be, se ki. Az imám élet és halál ura volt, kis papírszeletkéje, amelyre arab írással ezeket a szavakat vetette: la bess, — vagyis: tiltakozásnak nincs helye — döntött a sorsok felett. Országát elzárta a külvilágtól, iskolák szinte nem voltak, az orvosokat — egyetlen hazai sem akadt közöttük — tlz ujjunkon megszámolhattuk volna. Mindent maga irányított; ha az országban a kevés autó valamelyikének a kerekét ki akarták cserélni, írásbeli beleegyezésére volt szükség. „Ha egy bolha ugrott egyet, az imámnak tudnia kellett róla" — jegyezte meg egyik jemeni barátunk. Az államkincstár vagy a költségvetés fogalma ismeretlen volt, az imám nem tett különbséget az ország vagyona és saját magánpénztára között. B AZ „ELSŐ" Ez volt Jemen startja, a „nulladik óra", ahonnan elindult. Így lehet csak megérteni azt, hogy az elmaradottság látszatának ellenére ls mennyi mindent tett a köztársasági rendszer két év alatt. Jemennek ma ötéves fejlesztési terve van, költségvetése, nemzeti bankja. Utak, épületek, ipari üzemek (cement-, textil-, konzerv-, cukor-, szappan- és bőrgyár) létesültek. Egy tanév alatt 80 új iskola nyílt, és szervezik az első felsőfokú tanintézetet, a pedagógiai főiskolát. Eddig 253 jemeni fiatalt küldtek külföldre tanulnt, néhányan hazánkban is látogatják közülük az egyetemeket. Szinte nem lehet úgy tudósítani a jemeni változásokról, hogy ne térjen állandóan vissza az „első" szócska. Megnyílt az első poliklinika, megjelent az első újság, elvetették az első gyapotot, vetítenek az első mozik. Ami öt világrészben már természetesnek tűnt, Jemenben újdonságként hatott. Emlékszem, a főváros bazárnegyedében, a szukban sétáltunk, amikor gyerekek csapata fogott körbe bennünket, s szinte kórusban kérdezték: „FI, ctnema? Fi, ctnema?" Vagyis: lesz-e délután filmvetítés? San'á-ban ugyanis a szovjet szakemberek vetítettek először a jemenieknek. Különösen sok fiatal kezében látható ma táskarádió. Régen a san'al rádió a Korán-idézeteken kívül csak az Imám beszédeit közvetítette. Ha valaki tranzisztoros készüléket vett a kezébe, büntetésből levágták a karját. Az analfabéta, a világtői elzárt lakosság egy része még azt sem tudta, hogy volt második világháború... A táskarádiók, amelyek San'a, Kairó, Algír, Moszkva és más rádióállomások arab nyelvű adásait közvetítik, most már elhozzák a világot Jemenbe. B 150 MSLLSÓ MÁRIA TERÉZIATALLÉR Ez a sok új annál ls inkább elismerésre méltó a fiatal köztársaságban, mert az elmúlt évek szinte szakadatlan harcban teltek el. A palotájából női ruhában megszökött imám fellázított és megvesztegetett néhány hegyi törzset, a határokon gyakori volt a polgárháborús nyugtalanság. Az elűzött uralkodó magával vitte mintIEMENBE IS ELJUTOTT A TRANZISZTOROS RÁDIÖ egy 150 millió Mária Teréziatallért kitevő magánkincstárát, ami — mint említettük — az államkasszát ls jelentette. (Egy Mária Terézia-tallér = 29 gramm ezüst csaknem egy dollárt ér. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy tudakozódtam néhány jemeninél, hogyan került a királynő az érmére, de kevés eredményre jutottam. Mária Teréziát spanyol királynőnek hiszik...) Jement azonban más veszély ls fenyegette, sőt fenyegeti. Anglia rossz szemmel nézi a köztársaság fejlődését, mert az nagy hatással van a szomszédos adeni támaszpontra és a dél-arábtai szövetségre. Ezért törtek be brit gyarmati csapatok több alkalommal Is Jemenbe, bombázták Mokhát (itt termesztik a legjobb mokka kávét), Maribot és H aribot, ahol valamikor Sába királynő palotái álltak. A brit gyarmati politika következtében a régi műemlékromok mellé így kerültek frissen füstölgő, újonnan lebombázott ház- és kunyhőromok ls. Jemen küzd az évszázadokkal, a belső elmaradottsággal és külső beavatkozással. Ha négy kezük lenne, az ts kevés lenne. Egyszerre tartják a fegyvert és az ekét, a ceruzát és a tranzisztoros rádlőt. Évezredekkel ezelőtt „Arabta Felix"-nek, Boldog Arábiának hívták az országot; de később ez a Jelző gúnynak hatott. Ma tárgyalások folynak a testvérgyilkos háború befejezéséről és egy nemzeti egységkormány megalakításáról, amely végre elvezetheti az ország népét a békéhez és boldogsághoz. KARDOS MARTA RIVIÉRÁI ŰTIÉLMÉNYEI AHOL A TURISTÁKBÓL A

Riviérát és egész Dél Franciaországot, az idegenforgalom élteti Mintha az ENSZ-ben (ennénk, annyi nyelven társalognak a vendégek. Vidám, gondtalan arcok. Nagy az egyetértés. A rossz nyelvek szerint ez azzal magyarázható, hogy az idén kevesebb amerikai vendég járt a Riviérán, mint máskor, ezért senki sem házsártoskodott, senki sem szított ellenségeskedést. Az amerikaiak elmaradását az itteni lakosság De Gaulle politikájával és a kOnnyen sértődő lohnson érzékenységével magyarázza. johnson ugyanis azt tanácsolta honfitársainak, hogy dollárjaikat inkább otthon költsék el. A ragyogó szállodák és vendéglők, bárok és borozók nem érezték meg az amerikaiak távolmaradását. A műemlékek, a patinás paloták vonzzák a külföldieket, s a vendégszerető franciák sarkig tárják kapuikat a látogatók előtt. ERDÖTÖZ A festői hegyek küzött vezető kígyóúton száguldó autóbuszunkból minden irányban csodálatosan szép kilátás nyílik. Narancs- és citromligetek, olajfák bódító illatát szívjuk magunkba. A távolban feltűnik egy hetek óta tartó erdőtűz fekete füstje. Tönkremegy a növényzet, elhamvadnak a fák, de senki sem gondul oltásra. Hiába ls, hisz itt a vízhiány lehetetlenné tenné az oltást. Sofőrünket ez hidegen hagy|a. Hivatása teljesen leköti: felméri és mesterlen uralja az olasz határig lépten-nyomon felbukkanó éles kanyarokat. Nem csökkenti a sebességet, fittyet hány a veszélynek. Gyakori tiilköléssel figyelmezteti a szembe jövő, láthatatlan gépkocsivezetőket. Ezzel inkább saját magát nyugtatja meg, nem annyira a veszélyt hárítja el. RULETTBIRODALOM — Tessék kiszállni — szólal meg váratlanul Idegenvezetőnk. — Amott a völgyben (óbbra Monaco fejedelemség, balra pedig a híres Monte Carlo. Perceken belfil leereszkedünk s mintegy 150 hektáron fekvő, húszezer lakosú Monacóba, a világ legkisebb államába, Ralnler fejedelem birodalmába. Monaco önálló ország, külön pénzt, bélyeget bocsát ki, dohánymonopóliummal rendelkezik, de azért miniszterelnökét nem a fejedelem, hanem a francia kormány nevezi kl. Monacóban sok a látványosság. A természetbarátok szívesen keresik fel a fejedelmi palota közelében létesített hatalmas akváriumot, mellyel csak a több száz éves füvészkert, a kaktuszok valóságos birodalma versenghet Aki nem látta, nem is hiszi el, hogy a nálunk cserépben gondozott tüskés oövények itt a szabadban több száz éves hatalmas fákká fejlődtek, s bizarr virágaik százféle színárnyalatban pompáznak és Illatoznak Minél többet időzik itt az ember, annál több látnivalót fedez fel, a egyáltalán nem érez fáradtságot. A SZERENCSEHAJSZA MEGSZÁLLOTTJAI Sokkal prózaibb hely a Monte Carló-t játékbarlang. Ide mindenki beléphet, még akkor is, ha nem szándékozik sovány zsebpénzétől megválni. Minden teremben jócskán vannak fémpénzzel megtömött gépek, amelyek nagy étvággyal nyeldesik a hiszékeny emberek „vagyonát", s csak ritkán köpnek ki magukból néhány érmét. A szenvedélyes játékosok rendszerint csak akkor oldalognak el onnan, amikor már egy vasuk sincs. Csalódottan megdöngetik a néma gépet, remélve, hogy valami talán igy is kihull belőle, de aztán kiábrándult képpel távoznak. Mások a rulettasztalnál próbálnak szerencsét. Ok többre áhítoznak. Valaki papírpénzt nyújt át a bankárnak, aki feléje tojla a tétekre elhelyezendő érméket. Játékosunk nem 01 le az asztalhoz, hanem türelmetlenségében tovább megy a szomszéd asztalhoz, ott is „beszáll", egyszerre két helyen játszik, s a végén mindig ráfizet. Távolabb egy drága, de ízléstelen öltözetű, hetven körüli matróna reszkető -ujjaival nem győzi besöpörni a szüntelenül feléje áramló nyereséget. Minden figyelmét a játékra összpontosítja. Hidegvérűen emeli a téteket, úgy érzi, itt az ideje, hogy kifossza a bankot. Néhány frank borravalót ad a bankárnak — ő is a baksisból él —, aztán minden pénzét beleveti a játékba. Néhány perc alatt minden elúszik, nemcsak az, amit délután nyert, hanem az az összeg ls, amivel idejött. Felkel és támolyogva adja át helyét a körülötte lebzselő szerencsevadászoknak . . Ami az egyiknek rossz, a másiknak jó. Elvégre a monacói fejedelemnek ls keli élnie valamiből...