Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-30 / 361. szám, csütörtök

" — •" ' ' A" A LEGEMLEKEZETESEBB... Eletemben az 1943-as karácsony volt a legemlékezetesebb — a katonakarácsony. A katonák egy része szabadságot kapott, mások viszont a kaszárnyában maradtak. Századunk két nappal az ünnepek előtt hatalmas karácsonyfát kapott. A szolgálati asztal mellé állítottuk, és a százados meleg hangú beszédben magyarázta a fa szimbolikus jelentőségét. Ezután következett feldíszítése — mtntegy tíz kilogramm szaloncukrot raktunk rá. Szigorú parancs tiltotta, hogy a fáról egyetlen szaloncukrot is levegyünk. „Január 6-án igazságosan szétosztjuk — mondotta a parancsnok. — 'A szolgálatos jelel a fa érintetlenségéért

ľ Az első szolgálatos én voltam. Gondolataim folytonosan a felaggatott cukor körül járLuxuscikk Valóban ezt kell gondolniuk a felvonóról azoknak, akik Košicén az Újváros bármelyik kilencemeletes házában laknak. Annak ellenére, hogy mindenütt van felvonó, csupán egy-két helyen működik. Főként a munkásszállókban és az Állatorvosi Fakultás internátusában okoz ez a tény sok bosszúságot, hiszen itt naponta több száz embernek volna rá szüksége, csakhogy nem működik. A házkezelőség természetesnek veszi, hogy a lakők a felvonóra kiszabott használati dijat megfizetik, felháborító azonban, hogy éppen olyan természetesnek veszik azt is, hogy ez nem működik. Gyarmathy János, Košice tak. Nem csoda, hiszen abban az időben a heti cukorfejadag 7 dekagramm volt. Este tíz óra körül, amikor a kaszárnya már elcsendesedett, belémszállt az ördög. Leszakítottam egy cukrot, az elsőt követte a második, a harmadik, a tizedik és ki tudja, hányadik. Amikor már jóllaktam, jelnéztem a fára: bizony a hiány szemmel látható volt. Beszaladtam a szobámba, és kihoztam a maradék komiszkenyeremet. Elővettem a bicskát, a kenyeret apró kockákra vágtam, majd szakszerűen becsomagolva jelkötöztem a fára. Éjfélkor jelkeltettem a másik szolgálatost, ráparancsolva, hogy nagyon vigyázzon a jára. Másnap első utam a szolgálatos társamhoz vezetett. Amikor magunkra maradtunk, így szólt: „Te, a tisztek ismét becsaptak bennünket. Kíváncsiságból levettem egy-két szaloncukrot, és képzeld, komiszkenyér volt a papírban. Hát erre kell nekünk vigyáznunkr Elérkezett január 6a, az édesség szétosztásának ideje. A százados előlépett: „Mindenki tektntse megtiszteltetésnek, hogy a haza vendége lehet" — mondta, majd leszakított egy cukrot, hogy elfogyassza. Ekkor tört kt a botrány: valamennyi szaloncukor átváltozott komiszkenyérré. Magunk között maradva megállapítottuk, hogy minden szolgálatos hozzájárult e hihetetlen változáshoz, Vasas Ferenc, Karva A hála szavai Amint az árvíz falunk határába ért, nem tudtuk, mi lesz velünk. Feleségemmel együtt öregek vagyunk. Elvittek bennünket s mire visszajöttünk, házunknak nyoma sem maradt. Van ugyan hat gyermekünk, de az ő otthonukat is elmosta az ár. A HNB és az EFSZ hozzájárulásával a piešíanyi gyógyintézetből brigádosok érkeztek, hogy segítsenek. Kedvesek, ügyesek voltak. Vigasztaltak bennünket. Egyhamar el is készültek a házépítéssel, és december 8-án átadták a kulcsot. A karácsonyi ünnepeket már az új házban töltöttük, és nagyon boldogok vagyunk. Hálás szívvel köszönjük ezt a piešťanyi brigádosoknak. Horváth László, Gúta. Erről—arról Csupa szív. A dunaszerdahelyi kórházban karácsonykor Bátky Margit nővér teljesített szolgálatot. Az állandóan mosolygó, készséges, csupa szív Margitka.-így tsmerlk a betegek, így ismerem én. Tizenöt éve dolgozik az egészségügyben. Ez alatt az idő alatt ritkán fordult elő, hogy arcáról eltűnt a mosoly, ajkáról a biztató szó. Most ts szívesen vállalta a szolgálatot. Nem csupán kötelességből, inkább szeretetből. Tudja, milyen szomorú dolog egyedül, kórházi ágyon tölteni a karácsonyt. Margitka lénye melegséget, vidámságot, nyugalmat áraszt. Kaliská Mária, Bős A kéméndi iskola tanulói eleget tettek a Szocialista Nevelésben közölt felhívásnak: a gútai árvízkárosult gyerekek számára 120 könyvet gyűjtöttek össze. Már el is küldték őket rendeltetési helyükre. Csepregi Ernoné, Kéménd Kisújfalu mellett — az új országútról lekanyarodva — campingcsárda épül. A helyi EFSZ itt saját borát, paprikás halászlét, disznótoros lakomát készít vendégeinek. Az új idényben az Ördög Csárda tárt kapuval várja a vendégeket. Gábris József, Érsekújvár Hernádszéplakon és Mecenzéfben a közelmúltban nyitották meg az ifjúsági klubot. Ez újabb lehetőséget nyújt a fiatalok érdeklődési, szórakozási igényeinek kielégítésére. Matő Pál, Košice A VIRULÓ FALU Szécsénke, a losonci járás kis faluja az utóbbi esztendőben annyira megváltozott, hogy alig lehet ráismerni. A felszabadulás óta mintegy 100 családi ház épült itt. Utcái egyenesek, rendezettek. Csaknem minden családban van rádlő, televízió. A falu népének igyekezete arra irányul, hogy életmódja, környezete kellemesebb, kulturáltabb legyen. A „Z" akció keretében egy szép parkot létesítettek — itt tartották az Idei járási Csemadok-napot. A parkban gyermekjátszótér, lebetonozott táncparkett van. A kis falu kulturális élete ls sokrétű, jól működik a Csemadok, a klubba nemrégen televízió, rádió, társas játék került. Büfét létesítettek, ahol alkoholmentes italokat szolgálnak fel. A színjátszókör egy új darab betanulásán fáradozik. A több száz kötetes könyvtár is jól működik — Szécsénkén szívesen olvasnak. Egy kis falu szorgos, kultúrára szomjas népe nagy lépést tett előre. A jövőre nézve újabb terveket szőnek — a fejlődésben nem szabad megtorpannü CSÁKI KÁROLY, Kelenye Választ várunk Bencsok Károly palásti lakos, a Felsőtúri Állaijii Gazdaság dolgozója május 20-án panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Levelében a következőket Írja: „A Felsőtúri Állami Gazdaság régi munkása vagyok. Fél kezem van, s négy gyermeket nevelek. Amikor májusban a gazdaság növendék szarvasmarhákat kapott, kértem az üzem vezetőségét, tegyen engem hozzájuk pásztornak. Csakhogy az Intéző a szomszéd községből vett fel egy ép, egészséges embert. Több mint tlz éve dolgozom itt, s akit felvettek, még fiatal, és azelőtt egyáltalában nem volt alkalmazásban nálunk." Az Oj Sző továbbította a panaszt a Felsőtúri Állami Gazdaság igazgatóságának, és kérte, vizsgálja kl beosztottja panaszát, tudassa szerkesztőségünkkel álláspontját. Levélírónknak pedig megírtuk, hogy a kivizsgálás eredményéről értesítjük. Sajnos, ezt a mai napig nem tudtuk megtenni, mivel levelünkre eddig választ nem kaptunk. Szogl Sebestyén panaszt emelt az aranykalászi posta ellen. Kifogásolta, hogy elvesznek a képesfolyőiratok, későn kézbesítik a leveleket és napilapokat, a csomagok is eltűnnek. Bírálatát november 4-én közöltük. A helyi nemzeti bizottság tudatta velünk, hogy a panasz jogos. A következő intézkedést foganatosították: Egy alkalmazottat elbocsátottak, a kézbesítőnek pedig meg kellett térítenie az elveszett újságok árát. A HNB reményét fejezi ki, hogy a jövőben ilyen esetek nem fordulnak elő. A JNB ellenőrző ügyosztálya jóváhagyta ezt a döntést * * • Molnár Benjámin klrályhelmeci lakos panaszkodott, hogy az állami gazdaság borpincéjében becsapták. A JNB kereskedelmi ügyosztálya felülvizsgálta az esetet, ás mivel bebizonyosodott, hogy a panasz helytáll, a megismétlődő panaszok alapján indítványt tett a borozó vezetőjének elmozdítására. Az állami gazdaság egyetértett a javaslattal, és az illetőt elbocsátotta. Ugyanakkor az új vezetőt figyelmeztették, hogy tartsa be következetesen az érvényben levő előírásokat. El ne kallódjék az ember A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY EREDMÉNYEI ÉS TAVLATAI A PRIEVIDZAI JARÁSBAN A tél tető alá szorította a mezőgazdasági dolgozókat. Így hát itt az alkalom, hogy a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan mérlegre tegyük az illetékesek munkáját. Van mit értékelni a prievidzal Járásban is. A mezőgazdasági termelés minden szakaszán jelentősen megjavították az eredményeket. Más járásban is megtörténik, hogy egy-egy, nem is különlegesen kedvező esztendőben, a mezőgazdasági termelés egyik vagy másik szakaszán „kijön a lépés". Gyakran országos szenzáció van a kiváló eredményből. Aztán, mint minden csoda, az ilyen sikerek is lekerülnek a napirendről... ha meg nem ismétlődnek, tartósakká nem válnak. A jó eredmények állandósításáért A szocialista mezőgazdaság építésének keretében volt már nálunk jő néhány mozgalom, a mozgalmakon belül sok kiváló eredmény. Olyanok, hogyha azok országos átlagban megvalósultak volna, akkor ma a mezőgazdaság miatt már nem fájna a fejünk. Mert — hogy csak a nagyobbját említsem — a prosenicei mozgalom keretében hektáronként 400 mázsa cukorrépa volt a cél. Sok mezőgazdasági üzem ennél jóval többet termelt hektáronként. Az országos átlag azonban még mindig nem éri el a 300 mázsát, pedig például Libádon az idén 600 mázsa cukorrépa volt az átlagos hektárhozam. A nagy hozamok mestereinek mozgalma is olyan eredményeket szült, hogy például országos konferenciájukon úgyszólván dobálóztak a számokkal •—• kukoricából a 80—100, cukorrépából a 900—1000, silókukoricából az 1000—1200 mázsás hektárhozammal, sőt burgonyából sem volt ritkaság a 400 mázsás hektárhozam. Tavaly a poprádi mozgalom keretében a poprádi járás átlag több mint 230 mázsás hektárhozamot ért el burgonyából. S az idén? — Hol van már a tavalyi hó — mondják erre kesernyés ízű szellemeskedéssel a Járásban a burgonyatermesztés Illetékesei. Igen, hol vannak, hová tűnnek, vagy miért tűnnek el a szocialista munkaverseny keretében fel-felvillanó kiváló eredmények? — erre a kérdésre kereste és keresi a választ a prievidzal járási pártbizottság és a mezőgazdasági termelési igazgatóság. Kell, szükségszerű megtalálni a választ, hogy a kiváló vagy legalább a jó, közepes eredmények ne véletlen, vagy még Inkább ne délibáb, hanem állandó jellegűek legyenek. Combhoz ruhát? További hibába esnénk, — magyarázza Jozef Mikuláš mérnök, a mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője, — ha az elemzés alapján nyert tapasztalatokat nem hasznosíthatnánk. Szóval szembe akartak, mert szembe ls kellett nézni a valósággal. Náluk is voltak kiváló eredmények, mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszán. Meg is jutalmazták a legjobbakat a szocialista munkaverseny keretében. Azt várhatták volna, hogy a következő évben még jobb eredményekkel dicsekedhetnek. Igen, a következő években is akadt néhány említésre méltó eredmény. — Lényegében a gombhoz varrtuk a ruhát, — jelentette ki Mikuláš elvtárs. — Ennek a magyarázata persze nem könnyű, hiszen akarvaakaratlan saját hibáinkat is ki kell teregetni. — Ha valaki egy bizonyos termelési szakaszon kiváló eredményt ért el, akkor azt az illetékes mezőgazdasági üzem Jelentette a járásnak s a járás a teljesítményt a szocialista munkaverseny sikerének minősítve megjutalmazta. Hangsúlyozom, az esetek jelentős részében az eredményekből lett a szocialista munkaverseny és nem megfordítva. Ha formális a verseny Mi ebben a hiba? Leginkább talán az, hogy formálissá vált a verseny, elvesztette tömegmozgősító, embernevelő hatását. Mert a szorgalmasan dolgozó, az átlagosnál ugyan jobb, de nem különösen kiugró eredményt elérő sok ezer szövetkezetes soha nem juthatott prémiumhoz, elismeréshez. Pedig lényegében nem azok az egyszeri, kiugró eredmények, hanem ezek az évről évre ismétlődő, jó közepes eredmények jelentettek némi előrehaladást a járás mezőgazdaságában. A formálisságból eredően még ennél is károsabb volt például az a módszer, ahogyan a mezőgazdasági üzemek közötti versenyt értékelték. Ott ugyanis az volt az egyik leglényegesebb kritérium, hogy az illető gazdaság milyen százalékban teljesiti a tervet. Azt mondhatnánk, hogy ez teljesen természetes, hiszen az a mezőgazdasági üzem járul hozzá legtöbbel a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, amely leginkább túlteljesíti a termelés tervét. Eszerint meg ls érdemli a jutalmat. De van az éremnek másik oldala is. Csak rá kellett jönni a verseny értékelésének gyöngéire, az „ügyesebbek" máris kihasználhatták azt a maguk Javára. Például ha valamelyik mezőgazdasági üzemben megvoltak annak a reális feltételei, hogy egy hektárra számítva 150— 160 kg húst termeljenek és ők csak 110—120 kilogrammot terveztek be, akkor már adva Is volt a lehetőség, hogy a tervet 125 százalékra teljesítsék. Aki reálisan tervezett, az Ilyen versenyre ráfizetett. Sok hasonlót sorolt még fel a termelési Igazgatóság vezetője, amelyek mint módszer már maguk ls elősegítették, hogy formálissá váljon a szocialista munkaverseny. Az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásáért A gyakorlat követelte, hogy fij alapokra helyezzék a szocialista munkaversenyt és azzal együtt a díjazást ls. A CSKP XII. kongresszusának határozatából indultak kl. A szocialista munkaversenyben nem a formának, hanem az embernek kellett előtérbe kerülni, oly módon, hogy a verseny keretében kibontakoztathassa tudását, tenniakarását, alkotó erejét, érezze munkájának társadalmi fontosságát és természetesen mindezért a legmegfelelőbb mértékben kapja meg az őt megillető Jutalmat. — És van-e már kimutatható eredmény? — kérdeztük. — Bár még nem minden termelési szakaszon, de már van. Méghozzá tanulságos eredmény. — Például? — Tavaly azért kapott prémiumot a traktoros, az agronómus vagy a takarmányfelelős, ha a rétek kaszálását agrotechnikai határidő előtt befejezték. Ehhez a művelethez igazén senkinek sem kellett magát megerőltetnie. Mert Itt a szocialista munkaverseny kritériumai csak az agrotechnikai határidő lerövidítésére vonatkoztak, a takarmány mennyiségét és minőségét már 'nem foglalták magukba. így az ügyeskedő traktorosok amellett, hogy prémiumot szereztek, még kárt ls okozhattak a mezőgazdasági üzemeknek. Kettős kárt. Egyrészt ökonómiai szempontból Jogtalan prémiumot zsebeltek be, másrészt a sokévi átlagnál jóval kevesebb takarmány került kazalba a korai kaszálás miatt... A gyakorlat bizonyít Maradjunk egy pillanatra a korai kaszálásnál. — Nálunk, a prievidzal járásban igazán érvényesül az a sok évszázados tapasztalat, hogy a Medárd napi esőt több hetes esőzés követi. Ezt minden itteni paraszt tudja. Nos, nem ma, hanem már évtizedekkel ezelőtt tudták azt is, hogyha jó szénát akarnak begyűjteni, akkor Medárd napja előtt (június 8) fedél alatt a széna helye. A földművelők azt is tudták, hogy a korai kaszálás csak akkor lehetséges, ha a rétek talaját célszerűen trágyázzák, s ezzel úgyszólván hajtatják a füvet. Igen, ezt a régen ismert „technológiát" kellett átmenteni a nagyüzemi gazdálkodásnak, méghozzá úgy, hogy az emberek ügy érezzék, a sikerben nem a rendelet, a felülről rájuk kényszerltett technológia, hanem az ő sokéves tapasztalatuk gyümölcsözik. Érezzék tetteikben az alkotás örömét — ezt kellett és kell megértetni, 6s természetesen ezekre az alapelvekre épült a szocialista munkaverseny és a premizálás. Már 1965-ben ls több termelési szakaszon megmutatkozott az alapelv életrevalósága. Annak az alapelvnek az életrevalósága, hogy a termelési folyamatokban nem a számok, nem az adminisztratív intézkedések, hanem az ember a döntő tényező. Az ember, aki szívesen veti latba tudását és erejét, ha érzékelheti munkájának fontosságát, társadalmi megbecsülését és a sikerekben az alkotás örömét. HARASZTI GYULA 1965. december 30. gJJÖ 5