Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-28 / 359. szám, kedd

BESZÉLGETÉS A FIATALOKKAL lllllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll megszűnjön a nehézkes irányítási forma. Jól tudják, hogy ezek az új irányítási elvek önmagukban még nem változtatják meg a jelenlegi helyzetet. Bevezetésük kemény mun­kát, küzdelmet jelent, s itt szük­ség lesz a fiatalok lendületére is, s ezért örvendetes, ha ezzel ösz­szefüggő kérdéseket vetnek fel. A falvakon élő fiatalok jogosan követelnek klubhelyiséget, művelő­dési otthont. Szórakozási igényüket nem elégíti ki a kocsma. Ennek örül­nünk kell. A fiatalok e téren ls mindig igényesebbek. Persize a szó­rakozási vágyban érezni kell a kö­zösség utáni vonzódást is. Hallottam a fiatalok kérdéseit, de ugyanakkor ismerem életüket, munkájukat, kötelezettségvállalásai­kat, melyekkel a XIII. pártkong­resszust köszöntik. Mindezen isme­retek birtokában állítom azt, hogy pártunk ezekre a fiatalokra biza­lommal számíthat. Mácsai Gyula, a CSISZ dunaszerdahelyi járási bizottságának titkára Neveló'munkánk szerves része Örvendetes jelenségnek tartom, hogy járásunkban az ifjúsággal folytatott beszélgetések többsége azzal záródott, hogy a fiatalok meg­hívták a párt képviselőit a következő összejövetelükre is. Azt hiszem, hogy a fiatalok terveinek, gondjainak, problémáinak alaposabb meg­ismerése különösen a pártszervezetek vezetői számára nagyon is fon­tos és szükséges. A jövőben már nem beszélhetünk akcióról, hanem inkább rendszeres nevelőmunkáról, mely kell, hogy minden politikai és közéleti dolgozó munkájának szerves része legyen. Járásunkban a kezdeti akadályokat, amelyek az Ilyen igényes feladatok teljesítésénél előadódnak, aránylag gyorsan leküzdöttük. És mondjuk meg őszintén, hogy az ifjúsági szer­vezetek vezetői nem egy helyen csupán többletmunkát láttak a be­szélgetés szervezésében. Persze több funkcionárius is meglepődött, amikor a fiatalok elárasztották á kérdések özönével. Alaposan csa­lódott, aki úgy gondolta, hogy a beszélgetésen való megjelenés csu­pán egy feladat teljesítése. Nem volt könnyű válaszolni a feltett kérdésekre. Az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy ifjúsá­gunk nem veszített forradalmisá­gából. Ez a forradalmiság társadal­munk fejlődésének megfelelően csupán más formában jelentkezik. A CSISZ ellenőrizte az első Kom­szomol forradalmiságát és méltón nevezi magát a Komszomol követő­jének. Ifjúságunk tud lelkesedni az újért, a szebbért, és tud harccülnl elképzeléseinek megvalósításáért is. A párt nyomdokain haladt a ne­héz osztályharcok Idején és ma is pártunk politikájának megvalósítá­sáért harcol. Jogosan, néha talán •nem a legmegfelelőbb hangnemben, de követeli helyét a társadalom építésében. Problémáikra feleletet várnak. Kérdéseikre elsősorban a párttagoknak kell feleletet adniuk. Hiszen a CSISZ-t a párt irányítja. Már csak ezért is időszerűek és fontosaik e beszélgetések. A jöv3 nemzedékének helyes neveléséről elsősorban a kommunistáknak kell gondoskodniuk. Ez a nemzedék ké­szül arra, hogy átvegye az időseb­bektől s stafétabotot, hogy tovább­fejlessze, tökéletesítse és befejezze a nagy művet, amit elkezdtünk. Ha az ifjúságra terelődik a sző, sok laikus — mert csak annak lehet őket nevezni — gúnyosan megjegyzi: megint követelnek a fiatalok! Ilyen állásfoglalással semmi esetre sem lehet megérteni problémáikat. Ha körülnézünk az üzemekben, a földeken és az élet bármely más szakaszán, látjuk, hogy a fiatalok döntő többsége helytáll munkahelyén, sőt száza­ikat találunk közülük felelősségtel­jes beosztásban. Ifjúságunk érdeklődést tanúsít a bel- és külpolitikai események iránt, s várják, hogy a tökéletesített Irányítási rendszer bevezetésével December közepén Mlchalovcén új, korszerű szállodát és éttermet nyitottak meg. A rohamosan jejlödö város már nagyon nélkülözte. (Bachan felv.) JEGYZETEK A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁG HÁZÁBÓL* Barátságunk jegyében A bratislavai fiatalok szabadtéri „klubiának", a korzónak legalsó végén, már inkább a Duna parton, a járókelők figyelmét egy több emeletes, nemrégen tatarozott épület köti le. A századforduló éveiben építették. Valamikor bankként szolgált, később a Berlin kávéház sürü cigarettafüstjét szívták magukba belső falai. A felszabadulás után tá­gas földszinti termeiben a Mototechna autószalont rendezett be. Bra­tislava hazai és külföldi látogatói egyaránt találgatják, mi a rendel­tetése ma e sarokháznak. Földszinti helyiségeinek nagy ablaküvegei — ma már inkább kirakatüvegei — mögött szovjetunióbeli képek, több helyütt orosz nyelvű feliratok. A bejárat melletti piros márványtáblán csak közelről olvasható: Csehszlovák—Szovjet Barátság háza. A fAWA üzemben Tynec nad Sázavouban bevezették az automati­kus sebességváltójú motorkerékpárok gyártásának szalagrendszerét. E gyártmányokból a jövő évben már több ezer darab kerül a bel­földi piacra. Képünkön a motorkerékpár szerelése látható. A gép előnye az aatomatikus kapcsoló által biztosított könnyű kezelhető­ség. (J. Saroch felv. — CTK) Létesítése előtt — ennek épp e napokban volt négy éve — már több „elődjének" tekinthető Intéz­mény működött az épületben. Itt volt például a Csehszlovákiában élő szovjet állampolgárok központi klubja és egy orosz nyelvű könyv­tár is. A CSSZBH eredeti küldetését nem kell magyarázgatnunk, hiszen Bratislavának és közeli környéké­nek alig van olyan lakosa, aki leg­alább egyszer ne fordult volna itt meg. Tevékenysége napjainkban már távolról sem csupán abban me­rül ki, hogy hazánk dolgozóival és ifjúságával a Szovjetunió ered­ményeit ismerteti meg, illetve Szlo­vákia fővárosa szovjetunióbeli ven­dégeinek országunk gazdasági, tu­dományos és kulturális eredmé­nyeit mutatja .be. A Duna-parti ba­rátság háza ma már Bratislava gaz­dagon szerteágazó kulturális életé­nek egyik központja, sőt ütőere! E tény igazolására bizonyára elegendő megemlíteni akár csak tavalyi látogatóinak számát: 1964­ben több mint 460 ezer ember hall­gatta, illetve tekintette meg itt a különböző műsorokat és kiállításo­kat. Ami talán így, első pillantásra is legcsodálatraméltóbb az Intézmény munkájában, az az, hogy e nagy létszámú látogatóról mindössze — már a műszaki személyzetet is be­leértve — tizenhárom ember gon­doskodik. A munka valódi nehezét, az ideológiai munkát fán Barlog igazgató irányításával öten végiik. — Munkánkat, a prágai, Szófiai, bukaresti barátság háza tapaszta­latainak jelhasználásával végezzük. Rájöttünk, hogy a kampányszerű vagy rendszertelen tevékenység so­hasem tenné lehetővé kitűzött cél­jaink elérését. Havonta körülbelül negyven ún. „fő műsort" rende­zünk, melynek többsége aztán a kö­vetkező hónapokban ismétlődik. Előadóink és műsorvezetőink szov­jetunióbeli tartózkodásuk tapaszta­latait használják fel egy-egy be­szélgetés, vagy más jellegű műsor rendezésekor. A Szovjetunióból is szép számmal hívunk meg szakem­bereket és előadókat — tájékoztat bennünket Barlog Igazgató. Rendezvényeiket leginkább a fiatalság látogatja. Ez annál is örvendetesebb, mivel teadélutánok vagy táncestélyek nagyon ritkán szerepelnek műsoron. FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE: BARÁTOK KÖZT A LEGKEDVELTEBB... Budapesten a Báthory-utca egyik épületében van egy szoba, ahol szünet nélkül számológépek kattognak, s méterhosszú papírhengerekre rögzítik a magyar filmforgalmazás napi adatait. A számoszlopok vég­eredményeit gondosan könyvekbe jegyzik — így azután mindig kéznél van a mozilátogatók érdeklődéséről készült statisztika. E statisztikai könyvekbe lapoztunk bele a minav — és érdekes tényekre bukkan­tunk. Például, minden magyar mozilátógató évente legalább egy cseh­szlovák filmet lát, ami azt bizonyítja, hogy a csehszlovák filmek a legnépszerűbbek között vannak Magyarországon. Egy kis matematika Az UNESCO 1964. évi statisztikái­nak egyike azt állítja, hogy minden csehszlovák mozilátogató évente hu­szonegy filmet néz meg, míg a ma­gyar filmrajongó évi tizenhatot. Mindkét szám kiemelkedőnek tekin­tendő: Csehszlovákia a megtekintett filmek számát véve alapul Amerika és Franciaország mögött a világ har­madik helyén áll, Magyarország pe­dig a Szovjetunió után a hatodik. Magyarországon — életkora alap­ján — összesen hat millió mozilá­togató lehet. Ez a statisztikai ma­ximum. Valójában a mozilátogatók tábora másfél-kétmillió emberből kerül ki. Mivel a csehszlovák fil­meknek az utóbbi években átlago­san legalább hatmillió látogatójuk van Magyarországon, egy-egy Igazi filmrajongó évente legalább három csehszlovák filmet lát — ami a csehszlovák filmgyártás nagy nép­szerűségét bizonyltja. Újabb adatok Csehszlovákia a magyar filmbeho­zatal listáján, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió mö­gött a negyedik helyen áll, s első a testvéri népidemokráciák között. Évente 15—16 csehszlovák film ke­rül a magyar közönség elé, s az utóbbi húsz esztendőben közel két­százötven prágai, vagy bratislavai produkciót játszottak mozijainkban. Az utóbbi három évben több mint húszmillió magyar tekintett meg csehszlovák filmeket. Az utóbbi húsz esztendő legna­gyobb csehszlovák filmsikerét Ma­gyarországon a „Senki nem tud semmit" című film aratta, ennek a folytonos reprlzekkel együtt (az utóbbi évtizedben mindig ott szere­pelt valamelyik mozink műsorán!) eddig nétiány ezer híján négy mil­lió látogatója volt. Nyomban utána a költői szépségű „Néma barikád" következik — 1,2 millió ember lát­ta első bemutatóján, sok-sok évvel ezelőtt, és néhány hónapja, amikor ismét felújították jobban ment, mint egy átlagos hazai produkció — he­tek alatt újabb 300 000 néző látta. A harmadik helyen a „Csók a sta dlonban" című komédia áll, a rep rlzekkel együtt összesen egy millió nézővel... Persze, az abszolút számokai rendkívül befolyásolja a bemutatás időpontja. Az ugyancsak nagy si­kert jelentő „Rómeó, Júlia és a sö­tétség" még nem „milliomos" film, de ennek csak az az oka, hogy vi­szonylag rövid ideje (három eszten­deje) mutatták be Magyarországon. Évi közönség-átlaga azonban a cseh­szlovák siker-filmek közőnségátla­gával vetekszik ... Mit látott a magyar néző az idén a csehszlovák filmek között? Íme, a lista, a bemutatás sorrendjében: Vádlott, Ki ártatlan? Komédia a ki­linccsel, Ot a sötét erdőben, Szen­vedés, Néma barikád (felújítás), Az ötödik lovas a félelem, Nyári inter­mezzo (eredeti cím: „Komlósze­dők"), Eltévedt ágyú, Bolondos his­tória, Ugrás a sötétben, Előttünk Jártak, Merénylet, — és még ebben az évben két filmet lát a „Magas fal"-at és a „Ha ezer klarinét"-ot. Érdekes az eddig készült két kö­zös csehszlovák—magyar film for­galmazási adata ls. Az első, a „Szent Péter esernyője" nagy si­ker, eddig 3,5 millió néző látta. A második a „Pirosbetűs hétköznap" nem nagyon tetszett: csak 900 000­ren tekintették meg, és ma már for­galmazhatatlan. Mit szeretnek a nézők a csehszlovák filmekben? Az évek során sok ezer levél ér kezett a filmforgalmazás propagan daosztályára és a megrendezett an kétokon is sokféle vélemény hang­zott el. Ezek híven tükrözték a né zők véleményét. Kiderült belőlük az is, mit szeretnek a nézők a cseh­szlovák filmekben. íme, egy összegezés. „A csehszlovákok mesterei a víg­játékoknak, s remekül értik a ze­nés filmek műfaját. Én például egy jó vígjátékért, s egy jó zenés fil­mért a világ végére is elmegyek. Olvastam, hogy a „Limonádé Joe"­nak, kilenc hónap alatt egymillió nézője volt. Teljesen megértemi Ki­tűnő film, és aranyos paródia. De van még valami: ha komoly prob­lémákhoz nyúlnak a csehszlovák művészek, mindig valami olyan ol­daláról közelítik meg azt, hogy egé­szen újszerűvé teszik. Több filmet láttam már Heydrich megöléséről (amerikait, németet, sőt franciát is), de mind közül a „Merénylet" a legjobb. A stílus, a játék, a rende­zés magas színvonala, — ez tetszik nekem a csehszlovák filmekben". (Egy filmköri tag leveléből. A le­vélíró egyetemista, bölcsész. J A kép lassan kikerekedik Magyarországon évente 150 kül­földi játékfilmet mutatnak be. Ezek­nek tíz százaléka csehszlovák. Ti­zenöt — fontos — filmgyártó or­szágot alapulvéve — ez még világ­viszonylatban is imponáló arányi £s ha számokkal kezdtük, végez­zük is számokkal. A csehszlovák— magyar határokon tavaly két irány­ból — baráti országból baráti or­szágba — több mint egymillió em­ber haladt át. A magyar filmszínházakban ehhez a millióhoz évről-évre újabb hat millió csatlakozik és a „kétórás csehszlovák utazások" —, ahogy a minap egy ankéton a csehszlovák filmbemutatókat elkeresztelték — egyre népszerűbbek. A csehszlovák bemutatókra a „4—6 forintos vízu­mok" — a mozijegyek — is egyre kelendőbbek. Annál gyakoribbak azonban a film­vetítések, zenetörténeti vagy tör­ténelmi előadások, beszélgetések. Délelőtti vagy kora délutáni műso­raikat általában az Iskolaköteles ifjúság számára állítják össze az Iskolai tananyag kiegészítésekép­pen. Ebben pedagógiai intézeteink nyújtanak segédkezet a műsorok összeállítóinak. Nagy az érdeklődés péudául a Szovjetunió történelme — filmen, Az orosz és szovjet iro­dalom és A Szovjetunió térképe fölött című programok iránt. Köztudomású, hogy az eredmé­nyes kulturális munkához megfele­lő termekre és felszerelésre van szükség. Ebben sincs itt hiány. Egy körülbelül 200 személyt befogadó kis színházterem, mozihelyiség, ol­vasóterem és könyvtár, egy nagy kiállítóterem várja az érdeklődő­ket. Ez utóbbi egy nagyon tetszetős „kultúrterembe" torkollik, amely a rendes műsorokon kívül különböző ünnepi akadémiák színhelye. Na­ponta átlagosan másfélszáz vendé­ge van a barátság háza egyik ér­dekességének: a llbresszónak. Csendes, barátságos hely találkára, beszélgetésre PrazdroJ, vagy grúz konyak mellett. Vizsgaidőszakban a diákok használják ki a libresszó csendjét — tanulásra. Itt találkoz­nak a barátság háza Uolgozói Bra­tislava neves szovjetunióbeli ven­dégeivel baráti beszélgetés, vagy eszmecsere céljából. A legutóbb például bratislavai vendégszereplé­se befejeztével a leningrádi balett tagjaival rendeztek itt ilyen talál­kozót. Kulturális intézményeink tevé­kenységének egyik biztos fokmérő­je látogatóktól kapott értékelés, a „külső" visszhang. A bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Há­za csaknem kizárólag pozitív mél­tatásokkal büszkélkedhet. Gyakran kézbesít számukra a posta olyan leveleket, melyekben az emberek külön-külön, vagy egész iskolák és üzemek fejezik ki hálájukat az itt kapott élményért. Különösen nagy örömet jelentett a ház dolgozóinak az Izvesztyija egyik nemrégi va­sárnapi száma mellékletének, a Nyegyeljának meleg hangú riport­ja munkásságtikról. Azóta állam­ünnep vagy más nagy évfordulók alkalmából a Szovjetunióból is számtalan üdvözletet és levelet kapnak. Látogatásunkkor természetesen legközelebbi terveik felől is érdek­lődtünk. Megtudtuk, hogy a már bevált műsorokon és előadásciklu­sokon kívül új témájú sorozatokat indítanak. A közeljövőben az azerbajdzsáni népművészet kiállítását és a Kato­na — 1965 című kiállítást rende­zik meg. Jelentés esemény lesz a ház tevékenységében az orosz nyelv klubjának megalapítása. Talán leg­fontosabb e célkitűzések közül a könyvtár további bővítése és ki­egészítése, kiváltképp régebbi ér­tékes művekkel és szakirodalom­mal. Ezek iránt a lakosság köré­ben egyre fokozódó érdeklődés mu­tatkozik. Kiváló segédeszközöknek bizonyultak ugyanis. Eddigi eredményeikből és az új törekvésekből egyaránt kiviláglik, hogy e Duna-parti sarokházban to­vábbra is mindenki megtalálhatja majd mindazt, ami a Szovjetunió­ból érdekli. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a bratislavai Csehszlovák­Szovjet Barátság Háza továbbra is nemcsak egy-egy nap vagy hónap, hanem az egész év folyamán mé­lyíti szoros barátságunkat a Szov­jetunióval! MIKLÓSI PETER ÜJ SZÖ 614 * 1965. december 21.

Next

/
Thumbnails
Contents