Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-28 / 359. szám, kedd

Költözködik az Abu Szímbel az istennél is nagyobb — ezt hirdetik a szobrok háromezerkétszáz esztendeje. Ramzesz-monstrumok és RamzeszRamzesz arca magasan a sziklatemplom felett. A képen jél kivehető a szállítás módja: a megszokott drótkötelek helyett, amelyek megrongálhatnák a szobortömböt, a köbe kapocsvasakat erősítettek, amelyeket aztán traverzre függesztettek. reliefek díszítik a nagytemplom belsejét is, a számos sziklatermet. S ugyancsak a fáraó óriásképmásaival, diadalait ábrázoló domborművekkel találkozunk innét 120—120 méternyire a Nílus-part szikláiba vágott kistemplom előtt és benne szintén. Nefertari Hathor alakjában, fején napkorong koronával támaszkodik a homlokzatnak, s ékesíti odabent az oszlopfőket. MENTÉSI FEJTÖRÖ Műemlékek még sohasem okoztak annyi fejtörést a világnak, mint ez a két templom. Hogyan mentsük meg a kultúra kincsestárának e nagybecsű darabjait? — ez a kérdés fogA modern Egyiptom egyik legkiemelkedőbb alkotása az új Asszuáni gát. Ez a 111 méter magas mű egy 130 milliárd köbméter térfogatú víztárolót alakít ki, mintegy 500 kilométer hosszúságban néhány éven belül a Nílus völgyéhen. Az egyik feldarabolt Rauuesz-fej szállításra készen. A motoros fűrész túlságosan széles nyomot hagy a kőtömbökben; a kényes helyeket ezért hagyományosan szétffirészelik. Már az első asszuáni gát megépítése, majd kétszeri magasítása után a Nílus szintjének emelkedése arra kényszerítette Alsó-Núbia lakosait, hogy a folyótól egyre távolabb és a völgyoldalakon egyre magasabbra költözzenek. Az új nagy gát még nagyobb területtől fosztja meg őket. Nagyobbrészt már mind elköltöztek az elárasztandó területről. 33 új falu épült számukra, falvanként 300— 800, összesen 16 ezer ház, mindegyikben 2—4 szoba, konyha, udvar. Valamennyi telep kapott iskolát, egészségházat, mecsetet, postát, a középületekbe és a lakások egy részébe bevezették a villanyt. Tiszta vizű kutakat helyeztek üzembe és kiterjedt csatornahálózatot ástak mindenütt. Az emberek eljöttek tehát a víz elől, ott maradt azonban a nagy múlt megannyi bélyege, a művelődéstörténet számára pótolhatatlan emlékek sora. Felmerült a kérdés: pusztulniok kell ezeknek. Az UNESCO kezdeményezésére a világ tudósai egyértelműen azt válaszolták: Nem! A kiváló' egyiptológusok, archeológusok, történészek és más szakemberek 1959. évi konferenciája nemzetközi akció kezdeményezését javasolta az UNESCO-nak, egyúttal megjelölte az együttműködés fő programpontjait is: 1. Feltárandó minden már ismert ókori lelőhely az előreláthatólag víz alá kerülő területen. 2. Meg kell állapítani, vannak-e a veszélyeztetett zónában még ismeretlen lelőhelyek. 3. Tudományos igényű dokumentációt kell készíteni minden núbiai műemlékről. 4. Áthelyezéssel kell megmenteni 17 nagy értékű műemléket, amelyek a jövendő tárolómedence medrében állnak. 5. Különös gond fordítandó a terület két legjelentősebb műemlékkomplexumra, északon a Pbilae-szigeti, délen az Abu Szimbel-i templomok megmentésére — ezeket eredeti helyükön kell megóvni. AZ ISTENI RAMZESZ „Amikor az egyik dombról lefelé haladtam, akaratlanul oldalra néztem, s ekkor három, homokkal félig behordott óriási köfejet vettem észre a domb oldalán" — így írta le Johann Ludwtg Buckhardt 29-éves svájci utazó Abu Szímbel felfedezését. Ez 1813. március 22-én történt. A kíváncsi régészek természetesen eltávolították a homokhordalékot és fokozatosan leleplezték a Nílus partján fekvő ősrégi templom történetét. II. Ramzesz egyiptomi fáraó, aki az egyistenhitre hajlott, s aki nem hitt Théba mindenható papjainak, az időszámításunk előtti 1250. év körül ezt a helyet szemelte ki két nagyarányú templom felállítására. Az egyiket saját maga, a másikat pedig imádott felesége, Nefertari számára. így jött létre 280 kilométernyire Asszuántól az a két sziklatemplom, amelyet Abu Szimbel néven ismer az emberiség. Az egyik a nagytemplom, amelyet Ré-Harahtinak, a felkelő nap istenének és önnön istenségének, a másik pedig a kistemplom, amelyet Hathornak, valamint feleségének, Nefertarinak szentelt a fáraó. A nagytemplom előtt négy húszméteres Ramzesz-kolosszus trónol. Olyan hatalmasak, hogy Ré-Harahti, a templom sólyomfejű főistene is csak akkora ott a homlokzat közepén, mint Ramzesz díszszakállas feje. Ramzesz nagy volt, isten volt, CIPRIÁN MAJERNÍK: FEGYVERLETÉTEL CSENDORSZAG FARKAS JENŐ VERSESKÖTETE A HUSZADIK SZÁZAD embere kevésbé ismeri a szemlélődés romantikáját, az erdő hétköznapjait. Ezeket az apró pillanatokat keresi meg Farkas Jenő, s a szemlélődő ember érzékenységével ezekből az apró mozaikokból egy külön világot akar maga körül teremteni: az öröm és béke, a szerelem és beteljesülés világát. A versekben nem dübörög a traktor, s nem tobzódik az atom- és maghasadás-elmélet — mégcsak a béke szó progresszív használata sem. Mégsem a. tényleges élettől való elrugaszkodás, a mától való viszolygás ez, hanem egyszerűen a békés életnek olyan vetülete, amely létezésénél fogva magában hordja a békét, a munkát s a biztos jövő zálogát. Nem zeng nagyhangú szólamokat az épülő gyárkéményekről — és mégis ott van verseiben a munkálkodó ember, aki megzavarta versíró kedvében virgonc füttyével, s a modem Gellért-lagenda máris megszületik, míg kitárt ablakából figyeli az embert, aki „az álláson téglái s habarcsot rak, s közben fütyül boldogan" (írás közben). Már színtelenebb egy másik verse, a Munkások, amelyben az ingyen gyógykezelést, illetve a munkások rendszeres orvosi ellenőrzését helyesli. Ezen érződik a kíérleletlen hang, amely néhol prózai sorokat és közhelyeket szül. Például: „A rendelőben egyenlő minden ember. Elmondom, mt a célom, mit tettem eddig" ... Farkas Jenő kiforrott verstechníkával rendelkezik, ami az irodalmi életben az első kötetnél rangos belépőnek számít. Rímein nem érezni a keresettséget, szabadon áradó zsongással telítik a verset. Sőt elmondhatjuk, hogy nemcsak a rlm, hanem a forma is engedelmes eszköz kezében. Költészetében ugyanúgy megtaláljuk a szabad vers, a kötött, félrlmes, ölelkező, keresztvagy a metrikus versek hangulatához szorosan hozzáfűződő mondanivalót. Például az öszi napfény babitsi ritmusával szinte magában hordja a szőlődombok és a szüretelők vidámságát: „öszi vándor merre mennél, ha hova vágysz, elmehetnél? Még a pók is útra kél. Szőlöfürtöt fest a hajnal, birkózva a somfagallyal, furcsa nótát fúj a szél." EZ A HETYKE, a lépést is ruganyossá formáló hangulat azonban nem sajátja a költőnek. Szinte csak olyan kiruccanás az önmagát emésztő, tépelődő állapotból. Verseinek túlnyomó részében kutatja, keresi a feleletet arra: vajon az ő élete mivégre van, s egyáltalán mi a célja, értelme munkájának. Foglalkozásánál fogva eleve kirekesztettje a teljes emberi életnek. S ez a gátlás szüli a verset; verseiben a halk lemondást, s a rezignáció remegését a cizellált sorokban. De a költő hiába keresi a magányt, a madarak, az állatok birodalmát: a forró gondolatokat hűs szellővel simogató erdőt, mert az élet értelmét keresve mindig szembe találkozik az önmaga által, s önmagának felállított erkölcsi normákkal, amely elkerülhetetlenül a lelki összeütközéshez vezet. Vágyik a társ után, a megértés után, s egyáltalán az ember után, akinek elmondhatja búját-baját, akivel összeveszhet úgy, hogy az már magában hordozza a megbékélés / örömét, boldogságát is. (Magány) Az egyedüllét érzése szinte nyomasztóan hat rá, és ilyen végkövetkeztetésre juttatja: „Ki egyedül ballag,-könnyebben i . eleshet, bokréta helyett hát botot végy kezedbe .. * (Ellobban a szőlővenyigéje) CSENDORSZÁGBAN halkabb a lépés, a levél zörrenése; jámborabbak az őzek, szarvasok.- Puhábbak a rímek, a szavak merevsége feloldódik, s lágyan simulnak egymáshoz még az ellentétes mondatok is. Megfér egymás mellett Petőfi és Sík Sándor; Ady és Mécs László. A költő ősöket keresve — szinte természetszerűleg, s egy kis lokálpatriotizmussal fűszerezve — szülővárosában, Szencen köszönti a nagy prédikátort és zsoltárköltőt, Szenei Molnár Albertot* Megemlékezik a Dózsa-parasztháború robusztus alakjáról: Nagybot.ú Lőrincről, és a jakobinus Martinovicsról, s szinte testvéri szeretettel siratja az immár klasszikussá nőtt József Attilát. Időmértékes versei — mélyeknek nagy része a tátrai gyógykezelés időszakából valók — finom archaikus ízt adnak a kötetnek. Témájánál és formájánál fogva az elégikus s emelkedett hang a kötet második részében eluralkodik, és még a tavaszról írt metrikus versek is egy kissé az elmúlás érzetét keltik. SOK ESETBEN azonban a költő kifullad, és a végén akárcsak a tempóját vesztett úszó — birkózik az áradó, s immár szabad verssé idomult sorokkal. Például a disztichonnak induló Betegágyon szép 12 sora után egyszerre rímtelen, ütem nélküli szabadverssé formálódik. Van két verse a kötetnek, amely külön fejezetet érdemel. Mégpedig a Regősének, és a Vízöntő hétfő, amelyben a költő a mesterségbeli tudás, és a mértéktartás párosulásának kitapinthatatlan finomságával ötvözi a népköltészetet versébe. Mintha a húsvéti locsolkodő gyerekek szájából hallanám, mintha az első tavaszi esővel mosakodó lányka ujjongó örömét hallanám: „Vízöntő hétfőnek forrása buzogjon, vadgalamb szívének remegése szűnjék, friss füves bárányka harmatba harapjon •., i.. „Ess eső, essél, búza bokrosodjék, körbe-körbe énekeljünk kis pajtások, nosza: sötét hajam olyan legyen mint a patak hossza." Ez a népies hang előfordul még más versekben is, így például a Nyárutó címűben, ahol az Ilyen karácsonyi hangulatot árasztó sorok fordulnak elő: „előveszi emlejét I megszoptatja gyermekét". stb. A KÖTET nincs fejezetekre tagolva, s nem ls hiányzik az ilyenfajta besorolás. Mivel azonban a kötet több éve várt a megjelenésre, hasznos volna, ha a versek keletkezési idejét ismerhetné az olvasó. Ezek után hadd szögezzük le: a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónak az immár hagyományos formában megjelenő, szép kiállítású könyve a téli könyvpiac egyik keresett példányának ígérkezik. GYÜRE LAJOS lalkoztatta a szakembereket. A javaslatokban nem volt hiány, egyesek úgyszólván fantasztikusak voltak. Egy Chudha nevű indiai építész hatalmas, üreges betonpiramisokat akart volna emelni föléjük. McQuitty angol filmproducer el akarta őket árasztani, hogy víz alá kerüljenek, s a látogatókat kis tengeralattjárókon vezette volna bennük körül. Az olasz kormány felkérésére Gazzola professzor, milánói egyetemi tanár ugyancsak készített tervet. Merész elképzelése szerint a templomokat kivágták, kifűrészelték volna a sziklából, s vasbeton „dobozba" ágyazva, egy tömbben emelték volna fel a tárolómedence várható vízszintje fölé, annak a sziklahegynek a tetejére, amelynek a tövében most állnak. Ezt a tervet is el kellett ejteni, mert túl sok időt és túl nagy költséget igényelt volna — 70 millió dollárt. Ezek után a svéd Vattenbyggnadsby-ran mérnöki tanácsadó cég szerencsés ötlettel állt elő: darabokra vágva kell a két templomot felszállítani a tetőre — a költség, 4 millió tartalékkal együtt, 36 millió dollár. Végül is az Egyesült Arab Köztársaság és az UNESCO ezt a tervet fogadta el, s kivitelezésére 1963 novemberében a Joint Venture néven összefogott nemzetközi csoporttal kötött szerződést. IDEJÉBEN ÁTKÖLTÖZIK A szerződés értelmében 1963 decemberében megkezdődtek az előmunkálatok, 1964 februárjában pedig az ideiglenes védőgát építéséhez és a templomok belső megerősítéséhez is hozzáláttak. Ez év nyarán elkészült a gát s már teljes mértékben folyik az Abu Szimbel „feldarabolása" is. A templomot 1050 darabra vágják s 180 méterrel távolabb és 60 méterrel magasabban állítják ismét össze. Összesen mintegy 300 ezer tonna súlyú sziklatömböt kell új helyére szállítani. A legkorszerűbb pneumatikus fűrészekkel az egész templomot 20—30 tonnás tömbökre darabolják s nagy teljesítményű darukkal emelik át őket odá, ahol a Nílus vizei nem fogják őket veszélyeztetni. "••'• Október végén hozzáláttak a Ramzesz-fejek áthelyezéséhez. Az egész fejet egy darabban, sajnos, nem volt lehetséges új helyére szállítani, mert súlya jóval nagyobb, mint a daru 30 tonnás teherbírása. Felmerült azonban egy további probléma is: a sziklatömböket meglehetősen megtámadta az idő, ezért polieszter injekciókkal kellett őket szilárdítani. Azokon a helyeken, ahol a motoros fűrész túlságosan széles nyomokat hagyna, kézi fűrészeléssel osztják darabokra a szobrokat. H. Scholz, a nyugatnémet Hochtief vállalat képviselője, amely szintén részt vesz a mentési munkálatokban, kijelentette, hogy az Abu Szimbel egyes részei még határidő előtt biztonságos helyre kerülnek. A sziklatemplom állítólag már 1969. május 1-én, vagyis egy évvel a határidő előtt új helyén fog állni. Az új Abu Szimbel lehetővé teszi Ramzesznek és feleségének, hogy zavartalanul folytassák örök álmukat a Nílus partján. Mint eddig, Ramzesz tekintete a jövőben is minden nap találkozni fog a felkelő nap sugaraival az asszuáni gát vizei fölött s a Núbiai sivatag meszszeségébe függeszti kiismerhetetlen szemét. A szobrok mentési akciója feltételezi, hogy ugyanolyan irányban fordulnak, mint eddig, úgyhogy a napsugár minden évben kétszer, márciusban és szeptemberben bejut a szentélybe — ugyanúgy, mint II. Ramzesz idejében. 1965. december 25. * Qá SZÖ 615