Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-19 / 351. szám, vasárnap

A PÁRKÁNYI ÁLLAMI GYERMEKOTTHONBAN TÖRTÉNTEK TANULSÁGAI Mi tagadás, kicsit felemás érzéssel olvastuk el testvérlapunk, a Pravda december 15-i számában azt a mafd öt hasábnyi anyagot, amely a figyelmet felhívó „H árom p o nt a p ár k ány i e s e i után" feleim és a „Gyérek e k, akik mindenkié és senkié" főcím alatt látott nyomdafestéket. Örültünk annak, hogy egy szocialista rendünkben valóban szokatlan és különösképpen elítélésre méltó eset újabb, felen t ős fejleményeiről ad számot. Bosszankodtunk azon, hogy egy olyan ügy intézéséről, amelynek elindításából lapunk c se kélynek nem mondható részt vállalt — a Párkányi Állami Gyermekotthonban 1965. szeptember 9-én történtek kivizsgálásáról és az ezzel kapcsolatos fegyelmi intézkedésekről — jogosan türelmetlen olvasóinknak csak késve adhatunk számot. Elevenítsük fel ennek a bonyolult históriának tényeit, hogy az olvasó tájékozódni tudjon. Szükséges ez annál is inkább, mivel véleményünk szerint ennek az esetnek Intézése nemcsak sok kérdőjelet vet fel, hanem sok tanulsággal is Jár. A fent említett szeptemberi napon a Párkányi Állami Gyermekotthonban Dosztál Jolán szakácsnő, több nevelőnő tudtával, először semmiképpen sem tiltakozó tanúk jelenlétében, majd másodszor egymagában, kegyetlenül magkínozta a nyolcéves Vitai Zsuzsikát. Elég annyit megjegyeznünk, hogy drótbélű, gumival szigetelt kábellel tíznapos gyógykezelést megkívánó sebeket ütött rajta. Az „ok" az volt, hogy a kislányra esett a gyanú: ellopta Mária Juhásová nevelőnő száz koronáját. Az intézet varrónője, Barta Terézia vitte el a gyereket Juhász doktorhoz, majd amikor az megtagadta a látlelet kiadását! 1), a városi nemzeti bizottságra. Az érsekújvári járási pártbizottság szeptember 12-én értesült a történtekről. Az egyik járási tanfelügyelőt azonnal kiküldte az eset kivizsgálására. Jelentése alapján intézkednek, hogy Dosztál Jolán ellen bűnvádi eljárás induljon és az egész ügyet kivizsgálják a közbiztonsági szervek. Ekkor már természetesen városszerte nagy port vert fel Zsuzsika kálváriája. Mégis — és ezt semmiképpen sem tartjuk elfogadhatónak — mintegy három hétig, pontosan október 12-ig semmi más nem történik. Mintha Dosztálné készülő bírósági felelősségre vonásával napirendre lehetne térni a sokkal mélyebb ős számos vonatkozásban általánosítható történtek fölött. A járási nemzeti bizottság Iskola- és kulturális ügyi szakosztálya — az eddig rendelkezésünkre hozott adatok és tények szerint — meg sem mozdul. Mintha jól végezte volna munkáját és pontot tehetne az ügy után. Ogy tűnik, a járási pártbizottságot sem nyugtalanítja a kialakult helyzet. Különben mivel magyarázható, hogy csak október 12-én, illetve másodízben november 2-án vizsgálja felül a JNB iskola- és kulturális ügyi szakosztálya a Párkányi Állami Gyermekotthon nevelőmunkáját. Miért ez a késés, mikor mér sokan tudnak a dologról és a felháborodás természetesen nagy? Furcsa továbbá az a körülmény is, hogy erre- a felülvizsgálatra csak akkor kerül sor, amikor október 5-én az Oj Szó „Ki felelős a párkányi esetért" felcím és „Pénzért szeretetet nem adnak" főcím alatt háromhasábos cikkben a nyilvánossággal is ismerteti a történteket, ujjal mutat rá minden felelősre és követeli megbüntetésüket. Október 29-én az érsekújvári járásbíróság szándékos testi sértés miatt tízhavi szabadságvesztésre ítéli Dosztál Jolánt. (Jellegzetes — szögezi le a Prav* dában az esetet és a fegyelmi ítéletet kommentáló Renáta Šteffelová, hogy az ítélet után Dosztál Jolán- főleg attól tartott, nehogy a saját fia valamilyen gyermekotthonba kerüljön erre az időre!) Közben telnek a hetek és bár első cikkünket ezzel a mondattal zártuk: „Reméljük, hogy az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi és gyermekvédelmi bizottságának is lesz szava" — a remény hiúnak mutatkozik. Az előbb említett hiányos Intézkedésekről is csak jóval később, december elején (I) értesülünk Bartha Istvánnak, a járási pártbizottság ideológiai titkárának leveléből, amelyre még visszatérünk. Az illetékes szervek mélyen hallgatnak, mintha ez őket nem érintené. S mintha nem létezne rendelet, amely előírja, hogy legkésőbben egy hónapon belül választ kell adni a sajtóban megjelent mindennemű bírálatra. Nem tagadjuk, azzal ls megelégedtünk volna, ha a JNB illetékes osztályától értesítenek bennünket: eddig ezt és ezt tettük, az ügy kivizsgálása folyamatban van, de eléggé szerteágazó, komoly felmérést kíván meg, és ezért türelmet kérünk; értesíthetik olvasóikat, hogy a felelős személyekkel szemben szigorúan eljárunk. Pedig itt és ekkor ez a Vitai-ügy már nemcsak egyszerűen a humánum kérdése volt, hanem egyben felette sürgető politikai kérdés. Sok tízezer ember tudott már róla. Szerkesztőségünkbe is jöttek a levelek — intézkedést sürgető, felháborodottan elítélő, a felelősséget nemcsak Dosztál Jolánra, de jogosan másokra is kiterjesztő írások. S mi nem tudtunk választ adni, mert magunk sem kaptunk választ. Október 22-én levélben fordultunk személyesen Dr. Matej Lučanhoz, az iskola- ős kulturális ügyi megbízotthoz. Sajnos mindmáig hiába várjuk válaszát — a hallgatás valóban következetes. Október 3B-án újabb három hasábon kivonatosan leközöltünk több beérkezett levelet és ismételten feltettük a kérdést: „A legilletékesebb, az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság Iskola- és kulturális ügyi szakosztálya mélységesen hallgat. Hogy miért? Pillanatnyilag nem tudjuk. Remélhető azonban, hogy ez a mélységes hallgatás nem jelenti az ügy agyonhallgatását". Jelentette, nem jelentette, tény az, hogy újra csak semmibe vették „kihívásunkat". Két nappal később a Pravda első ízben foglalkozik az esettel. Ružena Gaubeová veri félre a harangot „Az árvák mindig árvák" című kis cikkével. Ismerteti a történteket és kifejezetten hivatkozik az Oj Szó ra is. Ojra megindul az olvasók levéláradata, ezúttal szlovák nyelvű hozzászólások futnak be testvérlapunkhoz, összesen 48. • November 30-i keltezéssel, december elején kaptuk meg Bartha István elvtársnak már említett reagálását. Megtört • f a jeg? A kísérő levélben többek között hangsúlyozza: „A leközölt cikkekkel lényegében egyetértünk " A mellékelt több oldalas állásfoglalással kapcsolatban pedig leszögezi: „Ogy vélem, ennek a cikknek a közlésével lezárhatnánk az egész párkányi esetet". Az állásfoglalás különben tájékoztatott az ügy kivizsgálásának módjáról és az addigi megtett intézkedésekről. Elég későn ugyan, de hát úgy véltük, így ls hozzájárul az olvasók megbolygatott kedélyállapotának elcsltításához és a kérdés tisztázásához. Csakhogy néhány nap múlva új fordulat következett be. Bartha elvtárs telefon útján kért bennünket, egyelőre tekintsünk el az állásfoglalás közlésétől, mert a választ az Illetékes állami szerveknek kell megadniuk. Ezt a magyarázatot is elfogadtuk volna, ha az állami szervek végre vala hára megtörték volna a hallgatást. De nem így történt. Legalább is velünk kapcsolatban nem. Csak a Pravda december 15-i számában közöltekből értesültünk róla, hogy: „Az árvák mindig árvák" című cikk közlése után ellenőr ző csoport vizsgálta felül a Párkányi Állami Gyermekotthon hiányosságait. A csoportban képviselve volt az SZNT Népi Ellenőrző és Sta tisztikai Bizottsága, az SZNT Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatala, a főügyész szlovákiai helyettese, a bratislavai KNB és a Pravda szerkesztősége". Nem a sértett hiúság mondatja velünk, hogy a mi első cikkünkre semmiféle „ellenőrző csoport" meg sem mozdult. Meg aztán mégiscsak furcsa dolog, hogyan lehetett ez esetben ennyire megfeledkezni az Oj Szó képviseletéről? Mert ha ez talán nem ls nyújtott volna komolyabb segítséget az ügy kivizsgálásánál, a tisztesség is ezt diktálta volna, nem is szólva arról, hogy így első kézből és gyorsabban tájékoztathattuk volna régen várakozó olvasóinkat a megtett Intézkedésekről. Az illetékes szervek politikai rövidlátásáról tanúskodik, hogy most sem törték meg a hallgatás jegét. Viszont bosszankodás ide, bosszankodás oda, másodkézből is szívesen ismertetjük az említett bizottság által javasolt fegyelmi intézkedéseket. Ezeknek egy része megfelel a járási szervek által már korábban foganatosított intézkedéseknek — amelyekről le nem közölt állásfoglaló írásában Bartha elvtárs ls beszámolt ne künk — másik részét viszont a bizottság megszigorította. A végleges fegyelmi intézkedések az alábbiak: Jozel Maőákot, az Állami Gyermekotthon igazgatóját a bizottság javasolta azonnali hatállyal át irányítani más munkahelyre. Javasolja nyugdíjaztatási kérelmének elfogadását. Šimoničová, Kartiková és Kováčová nevelőnőknél javasolja a munkaviszony azonnali felbontását és áthelyezésüket. Gabriela Severinová járási tanfelügyelő azonnali leváltását is javasolták. Meg állapítást nyert, Juhász doktor is hibás abban, hogy nem ismerte fel — Zsuzsika esetében büntetendő cse lekményről van szú és nem tett jelentést a biztonsági szerveknek. A Pravda kommentára ezen túlmenően rámutatott az egész ügy általánosítható vonatkozásaira. Elsősorban arra, hogy a gyermekotthonok kérdése Szlovákiában már évek óta megoldatlan, a helyzet nagyon súlyos. Erős, de szerintünk is teljes mértékben helytálló kritikát tartalmaznak ezek a sorok: „A gyermekotthonok áldatlan helyzetéért felelnek a járási és a kerületi nemzeti bizottságok, az SZNT Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatala, a minisztérium és közvetve a kor mányelnökség ls, amely irányítja a nemzeti bizottságokat. Egyszóval mindenki felelős, de a gyakorlatban, névszerint senki". Érthetően komoly visszhangot, széles körökben nagy port vert fel a kis Zsuzsika esete. Még a Szlovák Nemzeti Tanács minapi ülésén is — amint arról hírt adtunk interpelláció hangzott el ezzel kapcsolatban. Várható tehát, hogy az ügy általánosított viszonylataival a legmagasabb politikai szinten is foglalkozni fognak. A közvetlen bűnösök és a felelős személyek elítélése, illetve fegyelmi elmarasztalása után ez a történet további és természetesen fontosabb tanulságaínak levonását teszi lehetővé. Az ügyhöz nekünk még egy hozzáfűznivalónk akad. Eddig is született nem egy olyan döntés és határozat, amely megszabta az Illetékes szerveknek, hogy záros határidőn belül adjanak érdemleges válaut a sajtóban megjelent kritikai anyagokra. Sajnos, tapasztalataink nem a legjob bak. A Vital-eset további bizonyíték a sorban, hogy ezen a téren baj van a kréta körül. Mert gondoljuk csak meg, ha az Oj Szónak, Szlovákia Kommunista Pártja napilapjának nem válaszolnak, akkor hógyan is intézhetik a dolgozók, a panaszosok bírálatát? Kár, hogy csak a közeljövőben kerül a Nemzetgyűlés elé az új sajtótörvény tervezete, amely többek között ezt a kérdést is rendezi. Ezentúl ugyanis a sajtóban megjelent bírálatra 30 napos határidőn belül nem válaszoló szervek bíróságilag is felelősségre vonhatók. Elégtétellel fogadjuk majd ezt a törvényt, mert véleményünk szerint nem csekély mértékben hozzájárul, hogy a bírálat ne csak égi malaszt, pusztába kiáltó szó, vagy legfeljebb hatástalan önostorozás maradjon,,. lalÉÄ^ KÁBÁT ALÁ Igoz ugyan, hogy a téli időszakban a kabát takarja a ruhát, a dolgozó nő gondja azonban ezzel nincs megoldva. Hisz télen ugyanolyan csinosan és ízlésesen kell megjelennie a munkában, mint nyáron. A laza szövésű, gyűrhetetlen tweed-szövetből készült sportos ruha jó szolgálatot tesz a hideg napokon. - Az egyszínű, érdekes szabású szövetruhát is felvehetjük, ha munka után látogatóba készülünk. Ilyenkor gyönggyel vagy divatékszerrel viseljük. - Régi egyszínű ruhánkat aprókockás, pepita vagy csíkos betéttel és a kivágást keretező gallérral tesszük változatossá. - Régi kabátunkból alakíthatjuk a kötéssel kombinált „kabátruhát". Ha a kötött nyakrészt nem varrjuk a ruhához, blúzokkal, régi pulóverekkel felváltva viselhetjük. - A mindig divatos kétrészes öltözék a munkába is jó szolgálatot tesz. A nem gyűrődő teszil-szoknya és felsőrész a legkülönbözőbb változatokra ad alkalmat. Rakott szoknyát azonban csak karcsú alakra csináltassunk, erősebbeknek jó szolgálatot tesz a sima, behajtással varrott szoknya. HALAT, VADAT ... Ponty vörösborban: Lábast vajjal megkenünk, Belerakjuk a besózott pontyszeleteket, néhány dió nagyságú hagymát vajban kissé lesütünk és a halhoz adjuk. 1 kg halszelethez veszünk 6 db kisebb champignon gombát (lehet szárított is), vajban lesütjük, ráöntünk 2 dl vörösbort és lefedve forraljuk. Közben 2 dkg vajat elkeverünk 1 evőkanálnyi liszttel. A megfőtt halszeleteket hosszúkás tálra rakjuk, a hagymát és gombát szépen elrendezzük rajtuk, majd melegre állítjuk, amíg a mártást elkészítjük. A hallevet tűzálló edénybe töltjük, hozzáöntünk '/? dl vörösbort, felfőzzük. Ha forr, habverővel állandóan keverve hozzáadjuk a lisztes vajat és még 3 dkg vajat. A mártást a halra öntjük. A tálat körülrakjuk sós vízben főtt burgonyaszeletekkel és citromszeletekkel díszítjük. Ponty vagy harcsa majonézzel: A megtisztított halat 1 órára besózzuk, kevés zöldséggel citromos lében főzzük. Vigyázva, hogy a hal egy darabban maradjon, kivesszük és hosszúkás tálra tesszük. Kihűtjük, majonézzel leöntjük (készen is kapható) majd díszítjük. Tisztított tormát vékony cikkekre vágunk, összegöngyöljük, közepébe kis szelet főtt sárgarépát dugunk. Főtt tojást karikákra vágunk, vágott savanyú uborkát és néhány citromszeletet készítünk s mindezt szépen elhelyezzük a majonézes halon. Fácán sütve. A fácánt 1 hétig hideg helyen tartjuk, azután megtisztítjuk és jól kimossuk, besózzuk, szalonnával megtűzdeljük és beborsozzuk. Edénybe tesszük, kis meleg vizet öntünk alá, kis zsírt és kevés vajat is adhatunk hozzá, gyakran locsoljuk, míg puha és szép piros lesz. Felvágjuk, zsírját ráöntjük és áfonyakompótot adunk hozzá. Nyúlgerinc-pecsenye: A 2—3 napon át páclében tartott nyúlgerincet megsózzuk, füstölt szalonnával megtűzdeljük, pecsenyesütőbe tesszük és 3 kanál forró zsírral leöntve, sütőben pároljuk Később ráöntünk 2 bort és 4 dl tejfölt, ez zel a keverékkel locsolgatjuk a húst, amíg szép pirosra sül. A pecsenyét feldarabolva tálKÁR ELDOBNI dl ra rendezzük, levét külön adjuk fel, Vaddisznó csipkéinél: 1 kg húshoz 1/í ' vörösbort, 2 kanál ecetet, 2 drb. sárgarépát, petrezselyemgyökeret, egy karikákra vágott zellert, egy felszeletelt hagymát, 2 gerezd fokhagymát, 2-3 babérlevelet, 15-20 szem feketeborsot, citromhéjat, sót adunk hozzá és puhára pároljuk. Azután a zöldséget szitán áttörjük és a húsra vis^zaöntjük. Tormával és csipkebogyóízzel találjuk. Fogoly rizzsel: A megtisztított foglyot éjjelre jégszekrénybe tesszük, másnap megsózzuk, füstölt szalonnaszeleteken és vágott zöldségen pároljuk, majd megsütjük. Közben 15 dkg rizst vajban megpárolunk. Amikor megpuhult, reszelt sajttal, zöldpetrezselyemmel összekeverjük, kissé megsózzuk, borsozzuk és a húst a tejföllel leöntött rizsre helyezzük. az elszakadt műselyemharisnyát, kombinét, kisrradrágot és egyéb műselyemből készült alsóneműt, mert kis ügyességgel még hasznos ruhadarabot is készíthetünk belőle. A harisnyák talpát és szárát vágjuk le. A világosabb darabokat fessük be különböző élénk színűre. Vágjuk fel az egész készletünket 2 cm széles csíkokra. A csíkokat a végeknél összevarrjuk és felgombolyítjuk. Nem túl vastag fémtűvel, „lusta"-kötéssel megkötjük. Tetszetős szoknyát, sapkát, párnát köthetünk belőle. Ha a csíkokai 3 cm szélesre vágjuk fel és kissé vastagabb tűt használunk, a „semmiből" könynyen szőnyeget vagy falvédőt nyerhetünk. A CSECSEMŐ „SZÉPSÉGÁPOLÁSA" A csecsemő egészsége szempontjából nagyon fontos a napi, mindig ugyanabban az időpontban ' "' történő fürösztése. Legjobb az esti, az utolsó etetés előtti idő. A helyiség hőmérséklete kb 25 C° a fürdővízé 35-37 C° legyen. Kezdjük a fürdetést az arc szappan nélküli lemosásóval, ezután kerül sor a kisbaba testére. A megfürdetett csecsemő bőrét nem szabad erősen dörzsölni, legjobb finoman felitatni a nedvességet a pelenka anyagából kapható fürdőlepedővel. Az orr tisztításához babaolaj és tisz ta, sterill vatta szükséges, ügyeljünk arra, hogy o csecsemő kádját, másra, mint fürösztésre ne használjuk, a kicsinyek bőre igen hajlamos a fertőzésre. (A piszkos pelenkát se mossuk át benne fürdés utáni) A csecsemő mozgásigénye napról napra fokozódik, sose erőltessük azonban az ulest, allast, csúszkálást csak azért, mert ismerősünk ugyanilyen idős gyermeke ezt mar ügyesen végzi. Ha a csecsemőnek kellőképpen megerősödtek az izmai, az ösztön indítja mozgásra. Jól fejleszti a gyermeket a helyesen, időben alkalmazott torna. (Erre vonatkozóan és minden más kérdésben a csecsemőgondozóban kap felvilágosítást az édesanya.) A kisbabát májustól kezdve kéthetes korától, télen 4-6 hetes korától vihetjük a szabadba, ügyeljünk a fokozatosságra! Helyes, ha a szülők foglalkoznak a gyermekkel, ha játszadoznak vele. De ebben is legyen rendszer, mert a sokirányú és a nap bármely szakaszát meg. bonto foglalkoztatás felzaklatja, nyugtalanítja a babát ÚJ SZÓ 6 * 1965 december W,