Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-15 / 347. szám, szerda

visš-zhanna..

BPBB—Bggi

Mvisszhann... Miért nem érzik magukat iól a fiatalok Csifáron ? A minap a fenti sorokkal kezdődő levélre akadtunk szerkesztőségi postánkban. Feladója, Gaál Lajos, cstfárl, nyitrai járásbeli olvasónk aggódva vetette papírra sorait, szomorú képet festve a község ifjúságának életéről. „Nincs semmi érdekes a faluban, csak a vendéglátóüzem, ahol a fiatalság Ivással, kártyázással szórakozik. Eddig csak egy örömünk volt: a futball. De már ettől ls elvették kedvünket. Nincs vezetőség, senki sem törődik velünk." Eléggé jól Ismerem Cslfár községet, szorgalmas, dolgos és vendégszerető népét. Ezért a pahaszos hangú levél nyomán vegyes érzelmekkel Indultam el a faluba. — Hol találhatnám meg az Ifjúság helyi szervezetének elnökét? — szegeztem a kérdést egy tereferélő asszonycsoportnak. — ...T Mélyen hallgatnak. Tűnődő tekintettel méregetik, szinte kérdezgetik egymást. Fázósan szorítják markukban a vödröt. — Az ifjúsági szervezet elnökét ...? Nem nagyon hinnénk, hogy ilyen is van a faluban... — Igazat mondtak az asszonyok — erősíti meg a választ Belan Rudolf, a HNB higgadt természetű, fekete hajú elnöke. — Az Ifjúsági szervezet évekkel: ezelőtt feloszlott. Nem volt érdemes fenntartani. A járást vezetőség ls így látta jobbnak. — Nincs a faluban Ifjúság? — Bizony nem nagy a fiatalok száma. — Szombaton és vasárnap mivel töltik szabad idejüket? — Mtvel? Soknak van motorkerékpárja. Nyáron kirándulnak, és a környék falvaival Ismerkednek. Este aztán benépesítik a kocsmát. Kártyáznak, tsznak. Ez a szórakozásuk. — Valószínűleg nincs más olyan helyiség, ahová sakkozni, esetleg megbeszélésre összejöhetnének. — Kultúrházunkat javítfuk, bővítjük. A HNB-n azonban van elég helyiség, ahol az tffúság — ha kedve tartaná — nyugodtan szórakozhatna, sőt klubot ts létesíthetne. A tanköteles ifjabb nemzedék szorgalmasan tanul, mindenki tehetsége szerint készül az életpályára. A szívós tanuláson kívül önműveléssel fejleszti képességeit, hogy Jól megállja helyét az életben. A múlt iskolaév végén a Járási ifjúsági alkotóversenyre is beneveztek, ahol eléggé színvonalas mezőnyben tánccsoportjuk a harmadik helyezést érte el. Tehát dolgoznak, hallatnak magukról, lelkes tanítóik vezetésével egyre Jobban felhívják magukra a figyelmet. Ezt az jrányftást azonban nem kapják meg a helyi iskola végzett növendékei. Még CSISZ-szervezetük sincs, mely összetartaná, nagyobb kezdeményezésre serkentené őket. — A helyt pedagógusok — tájékoztatott Mészáros Lajos iskolaigazgató — több kísérletet tettek, hogy az Ifjúságot tömörítsék. Esztrádmüsort, Illik, nem lilik-estéket, szlovák nyelvtanfolyamot szerveztünk. A kezdeti fellángolás után azonban hajótörést szenvedett minden Igyekezetünk. A fiatalság körében nincs érdeklődés. — A faluban nagyon hiányolják, hogy az eddig oly lelkes műkedvelőgárda az utóbbi években egy színdarabbal sem lépett fel a közönség előtt. Mi ennek az oka? Mészáros elvtárs nem köntörfalaz, őszintén feltárja a kulturális életben beállt megtorpanás Indítékait. — A műkedvelői tevékenységet valóban hiányolhatjuk a faluban. Részben befolyásolja ezt a kultúrház átalakítása. Kl tudja mikor hozzák már rendbe? Ezenkívül azonban szereplőket sem találunk; az ifjúság ugyan húzódik a nyilvános fellépésektől. A tények elgondolkoztatnak. Az alig kilencszáz lakosú községben 103 család a helyi szövetkezetben keresi meg mindennapi kenyerét. Az egy dolgozóra eső átlagos évi Jövedelem 17 koronás munkaegységgel meghaladja a 16 ezer koronát. Huszonötén az állami gazdaságnál helyezkedtek el, havi 1300 koronás átlagos Jövedelemmel. Tizen az erdőgazdaságban találtak foglalkozást, ahol a naturális juttatással együtt elérik az ÁG dolgozói keresetének átlagát. Sokan dolgoznak Csehországban s az ország más városaiban, üzemeiben is. Legtöbbjük keresete jóval kétezer koronán felül mozog. Ebből ls látni, hogy nincsenek pénzszűkében a falu lakosai. Húsz év alatt nyolcvan új házat építettek. Sok a tv-készülék, a motorkerékpár, személyautó ls akad a faluban. A helyi Jednota vendéglátó üzeme havonta 50 ezer koronás forgalmat bonyolít le, amiből 7 ezer koronát tesz ki csak a felszolgált ételek ára. A többit sörre, tömény szeszre költi a lakosság. Az élelmiszerbolt havi bevétele ugyancsak meghaladja a 60 ezer koronát. De hát hol a bútor, a közszükségleti cikkek, hűtőszekrények sokasága, melyek beszerzésére jelentős összeget fordítottak a faluban? Ez a kis összehasonlítás világosan mutatja, hogy a lakosok jómódban élnek. Nincsenek anyagi gondjaik. Erejükhöz mérten dolgoznak az üzem, a szövetkezet felvirágoztatásáért. De bárhogy is veszem, keveset tesznek szűk környezetük fejlesztése érdekében. A szülők közönye az Ifjúságra is ráragadt. A fiatalok csak saját jólétük megteremtésével törődnek, becsvágyukat lelohasztotta a túlzott anyagiasság. Mással, mint ezzel,, nem lehet magyarázni a sportélet lankadását ls a faluban. Gaál Lajos erre is kitér levelében. „Vannak olyan fiatalok is, akiknek könyörögni • kell, hogy jöjjenek futballozni" — írja többek között. Arról persze vajmi kevés említést tesz, miért széthúzó, miért nem egységes a falusi Ifjúság. Ha vasárnapra futballmérkőzést hirdetnek, a vendégcsapat, mely húsz kilométer távolságbői utazik Cslfárra, rendszerint előbb megjelenik a pályán, mint a hazai játékosok. A múltban nem egy esetben veszítették el kései kiállásuk miatt a mérkőzést. Nem csoda tehát, ha a Járási bajnokság 4. osztályában az utolsó előtti helyet foglalják el a tabellán, ami bizony nem használ a falu tekintélyének. Mit szólnak ehhez a fiatalok? Panaszkodnak a község képviselőire, a szövetkezet vezetőségére, amely — szerintük — anyagilag kevéssé támogatja a falu sportéletét. Magukban azonban nem keresik a hibát. Igaz ugyan — Ismerik be később —, a múltban ötszáz koronát kiutaltak felszerelések vásárlására, de nem bocsátják rendelkezésükre a teherautót, hogy csapatuk eljusson az idegenben lejátszandó bajnoki futballmérkőzésre. Kár, hogy ottjártamkor nem találkozhattam az EFSZ elnökével, Kósi Ernő könyvelő azonban helyette ls megadta a felvilágosítást. — Nem tagadhatom — vallotta —, hogy a Družstevník Čifáre nevű futballcsapatnak autót nem bocsátunk rendelkezésére, de nemcsak tőlünk függ. A gépkocsivezetőt, akinek vasárnap programfa van, ml nem kényszeríthetjük munkára. Egész héten át elég dolga akad. Vasárnap ráfér a pihenés. Persze, ha a fiatalok megegyeznének a sofőrrel, mi nem akadályozzuk meg, hogy őket szállítsa. Ha tovább folytatnám az igazságkeresést, a mérleg serpenyője nem az ifjúság javára billene. A HNB, a szövetkezet, a pártszervezet mindent elkövet, hogy számukra vonzóvá tegye a falut, megteremtse a kulturális és a sportélet fejlesztésének lehetőségeit. De hát kl legyen a kezdeményező? Csak a felnőttek? Gaál Lajos erről a kérdésről így Ir levelében: „Ha legalább három személy lenne a faluban, aki azt mondaná: „fiúk ez így nem mehet tovább"! Ám ki legyen az a három személy? Természetesen tekintélyes, falujukat szerető fiatalok, akiket támogatna a helyi vezetőség, hiszen, ha segítségnyújtásról volt szó, eddig sem zárkózott el előlük. A felnőttek segítenek, szívesen részt vállalnak a munkából, szervezésből, ha látják, hogy maga az ifjúság is törekszik. A közhasznú berendezések építéséből az eddiginél jobban kl kell venniük részüket. Ne várják a fiatalok, hogy mások kaparják ki számukra a tűzből a gesztenyét, hiszen van köztük mérnök, technikus, több értelmiségi dolgozó és szakmunkás. Joggal számít tehát a falu segítségükre, aktivitásukra. Ha erejüket tömörítik, és egymás között kialakítják a barátság kedvező légkörét, rövidesen Csifáron is Jól érezhetik magukat a fiatalok. SZOMBATH AMBRUS ma szeretetet és figyelmet tanúsítsanak. Ne neveilék gyermekeiket boszorkánymesével, veréssel, fenyegetőzéssel. Jobb eredményt érnek el példamutatással, nyuffodt és türelmes szóval, s különösen azzal, ha gyermekeiket megérdemelt dicséretben s apró Jutalmakban részesítik. A megfontolt nevelési módszer a bevizelő gyermek gyógykezelésének ls legfontosabb eszköze. Nincs nagyobb hiba, mint türelmetlenséggel vagy büntetéssel „nevelni" és „leszoktatni" a gyermeket arról, amiről nem tehet. A vizelet visszatartása különböző idegek és izmok együttműködésének eredménye s ezt a bonyolult folyamatot a gyermek, akinél a megfelelő feltételek és reflexek még nem alakultak kl, nem kormányozhatja szülei akarata és parancsa szerint. Napközben több folyadékot iktathatunk a gyermekkel, hogy megfigyelhessük a kiürítés idejét, gyakoriságát, mennyiségét. A visszatartásért megdicsérjük. Tudatjuk vele, hogy akkor lesz egészséges, ha egyszerre 3—4 declllternyit ürít az üvegbe. A délutáni és esti órákban már nem adunk neki Italt és oly ételeket, amelyeknek nagy a víztartalmuk. Két-három éves gyermeknél ne kísérletezzünk ezzel, de öt-hat éves korban mér háromőránként felébreszthetjük a gyermeket, hogv megszabaduljon a felgyülemlett vizelettől. Fontos azonban, hogy teljesen felébredlen, mert félálomban csak tovább erősödne benne a beteges reflex. Dicsérjük meg, s újra boldogan elalszik. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy egy gyermeket sem lehet sablonosan kezelni, hanem egyéni elbírálásra van szükség. Különösen az 5—6 éves gyermekek esetében kövessük lelkiismeretesen az orvos utasításalt. Sz. Gy. HELYET KÉRÜNK A NAP ALAH Hazai magyar irodalmunkra hívja fel a figyelmet Karol Tomiš cikke a RUDÉ PRÁVO december 7-1 számában. Nem közömbös számunkra, hogy már bevezető soraiban köntörfalazás nélkül mutat rá a fájó pontra — irodalmunk visszhangtalanságára. Az okot helyesen abban látja, hogy szlovák, illetve cseh tolmácsolásban fehér hollóként |elenik meg egy-egy alkotásunk. Ezen túlmenően testvérfolyóirataink is mostohaként kezelik a csehszlovákiai magyar irodalmi termést. A cikkíró éppen ezért Jelentős tettként könyveli el, hogy a Szlovák Irodalmi Könyvkiadó a közeljövőben megjelenteti a hazai magyar költészet szlovák nyelvű reprezentatív antológiáját és nemrég Ctibor štítnický nyomdafestéket látott fordításában Forbáth Imre válogatott verselnek kötete. Karol Tomiš ezek után nagyvonalakban áttekintést nyújt irodalmunk fejlődéséről és izmosodásáról. Név szerint először Fábry Zoltánt említi meg, „akinek sokesztendős kritikai tevékenysége nélkül elképzelhetetlen lenne a hazai magyar irodalom állandóan növekvő művészi színvonala." íróink sorainak tömörítésében nagy érdemei vannak Egri Viktornak is. Prózájának és színdarabjainak a színvonala viszont hullámzó. Legjelentősebb művének az Égő földet tartja. Ugyanez vonatkozik Tomiš szerint Szabó Béla művére, amelyből a legsikerültebbként emeli ki a Menyasszony és Marci, a csodakapus című regényeket. Ebből a nemzedéki rétegből még megemlíti L. Kiss Ibolyát, Ordódy Katalint és Dávid Terézt. A sematizmus leküzdése után kikristályosodó művészi törekvések leginkább a költészetben fedezhetők fel — állapítja meg a cikkíró. Elsősorban Bábi Tiborról szól, aki különösen legutóbbi két kötetében filozófiai mélyreágyazottsággal vall a ma összetett életjelenségeiről. Ezzel szemben Monoszlóy Dezső inkább a befelé forduló költő típusa, aki ugyan teljesen nem téveszti szem elöl a kor legjelentősebb kérdéseit, de azokat inkább individuális síkon jeleníti meg. Meglátásában friss és újszerű, formanyelvezete pedig virtuóz. A hagyományos poézis bástyáit ostromló fiatal költői nemzedék-tagjai—közül a cikkben szerepel" még" Tőzsér Árpád, Ozsvald Árpád és Cselényi Lajos neve. Prózánk kiemelkedő sikereiként Jelöli meg a cikkíró Rácz Olivér, Dobos László, Mács József, Duba Gyula, Monoszlói Dezső és Lehocky Teréz legutóbbi művét. Hangsúlyozza, hogy ezek az alkotások helyet kérnek a cseh és a szlovák irodalom jelenlegi eszmei és művészi törekvéseinek áramlatában. ESZTÉTIKA ÉS KRITIKA A német Luchterhand Könyvkiadóban két éve, Magyarországon pedig az idén Jelent meg Lukács György három kötetre tervezett Esztétikájának első kötete. Rákos Péter a Csehszlovák Tudományos Akadémia ESTETIKA című elméleti folyóiratának 4. számában megjelent tanulmányában részletesen méltatja Az esztétika sajátossága című művét. Többek között megállapítja róla, hogy Lukács a marxizmus talaján állva törekszik ugyanarra, amire annak idején, kora szintjén — Hegel. A marxista esztétikában nemcsak a minőségi ugrást látja, hanem egyben szerves kapcsolatát is a múlt legértékesebb kulturális örökségével. Rákos ugyan nem bocsátkozik a részletek elemzésébe, de nagy vonalakban találóan rátapint a mű kimagasló erényeire és megjelöli fogyatékosságait ls. Minden kétséget kizárónak tartja, hogy ez a könyv eddig a legnagyszerűbb kísérlete a marxista esztétikai rendszer megfogalmazásának. Bár előfordulnak benne egyoldalú és vitatható megállapítások, ezen a szinten mégis tiszteletet ébresztenek és termékenyítően hatnak. „Lukács Esztétikája ezzel, meg azzal is a tudomány és a művészet rendkívüli adaléka. Kétségtelenül hullámverést vált ki, de az ügy és a mű jellegére való tekintettel ez nem keletkezhet hirtelen és viharosan. Viszont valószínűleg tartós lesz" — fejezi be tanulmányát Rákos Péter. Az ESTETIKA ugyanebben a számában Jaroslava Pašiaková ismerte: tl a magyarországi KRITIKA című fojyóirat eddigi, hétesztendős munkásságát. Elvi jelentőségű viták viharában jött létre ez a folyóirat, amikor egyrészt a dogmatikus zsdánovl, másrészt a téves lukácsi nézetek maradványaival kellett felvenni a harcot. A KRITIKA azóta nagy utat tett meg és reprezentatív orgánuma lett a marxista irodalomelméletnek és bírálatnak. Bár a Kritikának nehézségeket okoz, hogy külső munkatársai között kevés a kiváló szakember és főleg az író, s ebből kifolyólag cikkeinek nyelvezete nem minden esetben felel meg a legmagasabb igényeknek, ambíciói mégis rangosak. Szerkesztői el szeretnék érni, hogy lapjuk méltó utódjává váljon a Nyugat-nak. A fiatal kritikusi nemzedék kinevelése és a hasonló jellegű külföldi folyóiratokkal való kapcsolatok bővítése is e célok közé tartozik. Sőt mi több, az is, hogy a Kritika Idővel átalakulhatna Közép-Európa több nyelvű irodalmi folyóiratává. A „HELYTARTÓ" ELSŐ ÍZBEN SZOCIALISTA ORSZÁGBAN Rolf Hochhuth nyugatnémet drámaíró, akinek Ladislav Mftačko a KULTÚRNY ŽIVOT hasábjain folytatott párbeszédéről annak idején ebben a rovatunkban beszámoltunk, engedélyezte A helytartó című drámájának előadását Csehszlovákiában. Közismert, hogy ettől a lépéstől sokáig eltekintett, mivel attól tartott, hogy darabjával — szándékával ellentétben — visszaélnek nálunk. Minden jel arra mutat, hogy sikerült eloszlatni ezt a felesleges aggodalmát. Ennek köszönhető, hogy a szocialista országok közül első ízben éppen nálunk, a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban kerül bemutatásra ez a közben világhírűvé lett darab. Ebből az alkalomból a PRAVDA munkatársa meginterjúvolta Eva Malinovát, a színház dramaturgját és Jozef Budskýt, a darab rendezőjét. A lap december 7. számában megjelent írásban több érdekes észrevételre akadtunk. így Malinová többek között leszögezi, hogy Hochhuth drámája nemcsak a Vatikán és főleg XII. Pius pápa felelősségét taglalja a második világháború idején elkövetett náci tömeggyllkosságokért, hanem egyben könyörtelenül szól a német nemzet és más embermiliiók érthetetlen közönyéről is. Budský szerint a darab éle nem a katolikus egyház és a vallás, hanem elsősorban az egyház feje ellen, a humanizmus megcsúfolása ellen irányul. Értékét az őszinteség, 3Z.. embeEÍ^és_müvészi kiállás merészsége és humanista etikája adja meg. Van tehát minek örülnünk az 1966. februári 12-1 bemutató előadáson! LEGFONTOSABB LECKÉINK EGYIKE A NAGYVILÁG decemberi száma Rónay György fordításában közli Laco Novomeský néhány versét és Bojtár Endre tolmácsolásában Ludvík ASkenázy két elbeszélését. Ezen kívül részünkről fokozott figyelmet érdemel Geszti Pálnak a modern csehszlovák filmművészet legutóbbi sikereit méltató Írása is. A cikkíró a többi között leszögezi: „Az utóbbi esztendőkben lassú — legalábbis nemzetközi viszonylatban — szinte észrevétlenül zajló folyamat eredményeként került a csehszlovák film a világ modern filmművészetének élvonalába". Az eszmei és művészi megújhodás légkörében a rendezőknek egy új nemzedéke nőtt ki, amely nem formai bravúrokban éli kl útkeresesét, hanem a valóságra kíván hatni szenvedélyes gondolataival és művészi szemléletével. Geszti Pál ezek után kiemeli néhány nemzetközi babérokat kivívott filmünket, majd értékelését az alábbi mondattal zárja: „Egyre több fajta, egyre színesebb a termés — a csehszlovák film ma világszerte Jogos várakozást és figyelmet kelt." Ugyanebben a számban Kármán Erzsébet a magas fokú elismerés hangján számol be háromhetes tartózkodásáról a prágai russzisták körében. Végül csak távirati stílusban hívjuk fel a figyelmet. E. Fehér Pálnak az ÉLET ÉS IRODALOM ' 49. számában megjelent „Magyarok és nem magyarok című cikkére. A szerző benne azt a gondolatot feszegeti, hogy nemzeteink kölcsönviszonyában elsősorban az összekötő törekvéseket kell hangsúlyoznunk, de bajainkat, kudarcainkat, a múlt sérelmeit sem kell elhallgatnunk, mert ezek is közösek. Csupán arról van szó, hogy ne Ingerülten, hanem higgadtan, tárgyilagosan Járjunk el. Annál Is inkább, mivel: „Ezen a tájon, ha élni akarunk, legfontosabb leckéink között van a múlt tanulságainak okos, közös levonása." G. I. Nem a gyermek a hibás A szülők sok esetben igen türelmetlenek, amíg a gyermeket „szobatisztaságra" nevelik. Kétségbeesnek, ha még óvodás korban sem érzékeli vizelési ingerét. Pedig rendellenes körülmények hatására serdülő korig, sőt Idősebb egyéneknél is tanúi lehetünk a bevlzelés beteges tünetének, amely a statisztika szerint ötszörte gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál. E beteges tünet megnyilvánulhat nappal és éjjel is. Az utóbbi Időben gyakrabban fordul elő. Vannak gyermekek, akik minden éjjel, mások csak ritkábban, esetleg csupán a téli hónapokban szenvednek a kellemetlen bajban. Ha nem szervi hibáról van sző, a gyermek serdülőkorban kinövi a bajt. Az aggódó szülőknek tudniuk kell, hogy a gyermeknél a húgyhólyag térfogata csak lassan, fokozatosan növekszik és csak 3—4 éves korban tud mintegy három deciliternyi vizeletet „tárolni". Emellett a visszatartás, a fegyelem vagy az önuralom, bármint nevezzük, igen sok tényezőtől függ: ezek közé tartozik a nevelés, rászoktatás, az otthoni környezet, a gyermek életmódjának és táplálkozásának rendezettsége, a családi viszonyok, az egyén egészségi, lelki- és Idegállapota stb. Bizonyos esetekben fejlődési rendellenességek következménye az éjjeli bevlzelés. Ha 4—

S éves korban még előfordul, meg kell vizsgáltatni a gyermeket. A gyermekorvos több esetben ideggyógyász, pszichiáter, ortopéd vngy urológus szakorvos segítségét ls Igénybe veszi. Néha kórházi megtlgvclésre ls szükség van. Előfordul, hogy amint a gyermek kikerül az otthoni környezetből, pl. a nagyszülőknél tartózkodik, a kóros jelenség megszűnik. Más esetben jelentéktelen szakorvosi beavatkozás ls segít. Legtöbbször azonban környezettanulmányozásra van szükség s a jő orvos olyankor a gyermek és a szülők életkörülményeinek gyökeres megváltoztatásét rendeli el. Vannak gyermekek, akiknél a bevlzelés a zilált családi viszonyokkal magyarázható. Sok esetben ez a gyermek tudat alatti reakciója ls arra vall, hogy édesanyja pl. többet foglalkozik kistestvérével, mint ővele. Az idegrendszer és a lelkiállapot együttes reakciója a bel- és külvilág kedvezőtlen hatásaira különösen Iskolás és serdülőkorban nemcsak a bevlzelés kellemet lenségével, hanem más káros következményekkel ls járhat. Aki valóban azt akarja, hogy gyermeke megszabaduljon ettől a bajtői, vagy 4—5 éves korára kigyógyuljon belőle, mindenekelőtt teremtsen számára nyugodt, rendezett otthont és megfelelő életkörülményeket. A szülők Igyekezzenek összhangba hozni érdekeiket, munkájukat, pihenésüket és szórakozásukat, hogy ne legyen ok veszekedésre. Gyermekeik Iránt egyfor1965. december 15. • (jj SZÖ 5