Új Szó, 1965. december (18. évfolyam, 333-362.szám)

1965-12-15 / 347. szám, szerda

A jövő évi termelésnövekedés feléi Szlovákia ipara biztosítja VINCENT KRAHULEC miniszter beszámolója az SZLKP Központi Bizottságának 1965. december 13-i ülésén [ČTK) A Központi Bizottság plénumának tanácskozása betetőzi azt a sokrétű munkát, amelyet Szlo­vákia jövő évi gazdaságfejlesztési tervének előkészítésével kapcsolat­ban párt- és gazdasági szerveink végeztek. Az előterjesztett javaslat közgazdaságunk szilárdítása és a CSKP XII. kongresszusán kitűzött távlati feladatok teljesítése reális lehetőségei elbírálásának eredmé­nye. A legutóbbi években létrejött alapvető fontosságú közgazdasági kapcsolataink kedvezőbb fejlődésé­nek és az országos viszonylatban ez idén várható eredményeknek elemzéséből arra következtethetünk, hogy eddigi sikereink, valamint a pozitív irányzatok jellege nem ál­talános, és nem jelenti az extenzív fejlődés tartós áthidalását. A külö­nösen iparunkban elért kedvező eredményeket az idei rossz termés, az árvíz és további, különösen kül­kereskedelmünkben megnyilvánuló kedvezőtlen tényezők — nagymér­tékben csökkentették. Annak ellenére, hogy minden igyekezetünkkel újabb lendületet akartunk adni a fejlődésnek, az em­lített tényeket figyelembe kellett vennünk, s ennek megfelelően kel­lett a jövő évre tervezett céljainkat kitűznünk. A terv legfőbb feladata az lesz, hogy meghatározza a ter­melés döntő fontosságú tényezőit, az arányosság felújítását folytassa és egyidejűleg követelje meg a mi­nőségi fejlődést is. Ennek érdeké­ben gyorsabban kell növelnünk a termelést, az anyagi jellegű költsé­gektől megtakarításokat kell elér­nünk, hatékonyabban kell a felhal­mozó forrásokból merítenünk, s lét­re kell hoznunk a nemzeti jövede­lem növelése s a személyi és tár­sadalmi fogyasztás egyensúlyát. Mindez szükségessé teszi a ter­melés hatékony fejlesztésében rejlő tartalékok mozgósítását, a vállala­tok rendelkezésére álló források és szükségletek közti szorosabb össze­függés elérését — ez főleg a beru­házásokra s a behozatalra vonat­kozik —, továbbá a legnagyobb fo­kú takarékosságot, egyrészt az ál­lami költségvetéssel kapcsolatos ki­adásokat, másrészt a gazdasági szer­vezetek pénzeszközeivel vadó gaz­dálkodást illetően. Szlovákia 1966. évi népgazdaság­fejlesztési terve javaslatának fő irányelvei az 1966—1970. évekre ki­tűzött irányelveken alapszanak. Az irányelvek jóváhagyását megelőzően párt és gazdasági szerveink megvi­tatták Szlovákia gazdasága tovább­fejlesztésének sarkalatos problémáit. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége annak idején külön fog­lalkozott magnezitiparunk távlati fejlesztési kérdésével, gépiparunk termelési programjának állandósítá­sával, a villamosművek építésével összefüggő problémákkal, a kiter­melt fa sokoldalú hasznosításának lehetőségeivel, mezőgazdaságunk fellendítésével és néhány más kér­déssel is. Az SZLKP Központi Bi­zottsága elnökségének és plénumá­nak ilyen állásfoglalása, valamint az irányelvek összefoglaló megvita­tása — a jóváhagyott intézkedések­kel kellő összhangban — lehetővé teszi, hogy párt- és gazdasági szer­veink egységesen törekedjenek a már kitűzött feladatok további meg­valósítására. ELŐTÉRBEN A BERUHÁZÁS HATÉKONYSÁGA TERVTÚLTELJESÍTÉS - NEHÉZSÉGEKKEL Párt- és gazdasági szerveink az idei terv teljesítésének is fokozott figyel­met szentelnek. Kedvező visszhangot keltett különösen az SZLKP Központi Bizottságának az a felhívása, hogy iparunk 1 milliárd koronával teljesítse túl idei feladatait. Az eddig elért fejlődés alapján feltételezhetjük, hogy a szlovákiai ipar ez idén átlag 3 szá­zalékkal túlteljesítheti termelési fel­adatait, ami 1,3 milliárd korona ér­tékű többlet termelést jelentene. Az ez idén elért jobb eredményeket a fejlődés minőségének irányszámai is tükrözik. Arra is számíthatunk, hogy — ami a munkatermelékenységet ille­ti — iparunk és építőiparunk is túltel­jesíti tervfeladatait. Iparunkban ez idén 6,7 százalékkal, építőiparunkban pedig 5,6 százalékkal nő a munkater­melékenység, és a közlekedés szaka­szán is jobban teljesítjük a feladato­kat, mint az előző évben. Az idei nagyon gyenge termés s a Duna áradása is rendkívül érezhetően befolyásolta a gazdaságunk fejlesztése terén elért eredményeinket. A kedve­zőtlen éghajlati feltételek következté­ben Szlovákiában a tervezettnél átlag 21—22 százalékkal alacsonyabb a nö­vénytermesztésben a hozam. Ami a Duna áradása következmé­nyeinek felszámolását illeti, most fő­leg a felújítási munkálatokra összpon­tosítjuk figyelmünket. Az ezzel össze­függő beruházás még ez évre előirány­zott ellenértéke mintegy 475 millió ko­rona. Elsősorban a szükséges építő­anyag soron kívüli szállítását, épitőgé­FEJLŐDIK SZLOVÁKIA IPARA Szlovákia 1966-os gazdaságfej­lesztési tervét összefoglalóan a kö­vetkezőképpen jellemezhetjük: 1. Az előző években elért fejlődés­hez viszonyítva jobban biztosítjuk az anyagi termelés fejlesztése üte­mének meggyorsulását. Az ipari ter­melés 10 százalékkal lesz nagyobb, mezőgazdaságunk pedig 10 száza­lékkal nagyobb árutermeléssel gya­rapítja az állami alapokat. Jelentő­sen meggyorsul a beruházások nö­velésének üteme is. Míg ez a nö­velés az előző években mintegy 7— 8 százalékos volt, 1966-ban 11 száza­lékos lesz. Szlovákiában az országosnál sok­kal gyorsabb a gazdaságfejlesztés üteme. Ez a csehszlovák közgazda­ság fejlesztését is jelentősen befo­lyásolja. Az ország teljes Ipari ter­meléséhez Szlovákia 21,6 százalék­kal járul hozzá, és az összberuhá­zások 31,5 százaléka Szlovákiára jut, ahol országos viszonylatban mintegy 50 százalékos a foglalkoz­tatottság növelése ls. 2. Az 1959—1962. években meg­kezdett, nagyszabású beruházások kedvezően befolyásolják a termelési folyamatot. Ez főleg kohó-, vegy-, és energetikai iparunkra, s más ágazatokbeli üzemekre vonatkozik. Ezek mintegy 50 százalékkal járul­nak majd hozzá az országos ipari termelés növeléséhez. 3. Létrejönnek a gazdaság íoko­pek, munkások stb. más építkezések­ről való áthelyezését, takarmány és műtrágya szervezett szállítását, a köz­lekedéssel összefüggő problémák meg­oldását stb. kellett biztosítanunk. A felújítási munkálatok egész ideje alatt fokozott figyelmet szenteltünk a la­kosság ellátásának, valamint annak, hogy az árvíz sújtotta területeken a rendes állapotok visszaállítása érde­kében egyéb szükségletek kielégíté­sét is biztosítsuk. Mindezt nagyon kedvezőtlenül befo­lyásolja az a tény, hogy a beruházási tervet nem teljesítik. Előzetes becslés szerint Szlovákiában ez idén mintegy 130—150 millió koronát nem fordíta­nak a tervezett beruházásokra. Ennél ls aggasztóbb az a tény, hogy számos fontos üzemet nem adnak át rendeltetésének a kitűzött határidőig, főleg a sellyei nitrogéngyár másudik része, a rimaszombati élelmiszeripari kombinát, a vajáni erőmű, a Mar­tin és Nitra közötti gázvezeték építése és néhány más fontos építkezés befeje­zése késik. Mindez az újabb építkezé­sek beruházásának forrásait csökkenti, s a termelés növelésének lehetőségeit korlátozza. Az idei terv teljesítésével kapcsolatban felmerült, említett prob­lémák ellenére is Szlovákiában, va­lamint országos viszonylatban elért gazdaságfejlesztési eredményeink alap­ján 1966-ra bizonyos mértékben prog­resszívabb jellegű feladatokat tűztünk ki azoknál, amelyeket az említett irányelvek feltüntettek. zatos átszervezésének feltételei, ami a feldolgozó ipari ágazatok, külö­nösen pedig a közszükségleti és élelmiszeripar számára lesz előnyös. 4. Kedvezőbbek lesznek az isko­la- és egészségügyi, a kereskedelem és a közúti közlekedés anyagi fel­tételei ls. Az állam — az idei be­ruházások terjedelméhez viszonyít­va — 300 millió koronával többet fordít e téren beruházásra. 5. Már jelenleg is széleskörűen érvényesülnek a fejlesztés haté­konyságát növelő elemek. E téren nagy jelentőséget tulajdonítunk pél­dául a fémlemezgyártás, a műanyag­gyártás és -feldolgozás, a kőzetvegy­tannal kapcsolatos termelés gyor­sabb ütemű fejlesztésének, és ugyan­ez vonatkozik további, műszaki szempontból rendkívül igényes ter­melésre, különösen gépiparunk ter­melésére is. A dubnicai, a martini, a detvai és további gépipari üzemek termelési programjainak kidolgozá­sa hozzájárul a termelés fokozatos központosításához és szakosításához. Ojabb erőműipari üzemeink pedig a tüzelőanyag-fogyasztás gazdaságo­sabbá tételét teszik lehetővé. Szá­mos ipari ágazatban, különösen ko­hó- és vegyiparunkban meghonosít­juk a korszerűbb, tökéletesebb tech­nológiát. Ami pedig a mezőgazdasá­gi építkezést illeti, előnyben része­sülnek a belterjes gazdálkodáshoz és a takarmány-előkészítő Ipar fel­lendítéséhez szükséges építkezések. A jövő évi beruházások kulcsfontos­ságúak lesznek Szlovákia gazdaságfej­lesztése szempontjából. Az e téren ter vezett növelés — amint jelenleg reáli­san feltételezhetünk — a legnagyobb fokú lesz. A nyersanyagtermelő üzemek építé­sének befejezésére fokozott figyelmet kell szentelnünk, hogy ezekkel az igé­nyes, s már több éve előkészített be­ruházásokkal hozzájárulhassunk köz­gazdaságunk szükségleteinek fedezésé­hez. A közeljövőben üzembe helyezzük a Kelet-szlovákiai Vasmű jelentős ré­szét, megkezdődik az áramszolgálta­tás a vajáni erőműben, a terme­lés a Slovnaft további üzemegységei­ben, Sellyén és másutt is. Többnyire az építkezések befejezése körül adó­dik a legtöbb bonyodalom, mert a munkálatok e szakaszában kell az építkezés folyamán keletkezett rejtett fogyatékosságokat kiküszöbölni. A feldolgozó ipar számára előirány­zott új építkezések eddiginél nagyobb terjedelme néhány újabb probléma megoldását teszi szükségessé. Az eddi­gitől lényegesen eltérő lesz az új üze­mek technológiája, s így korszerűbb gépekre és egyéb berendezésekre lesz szükségük. Ez pedig megköveteli, hogy idejében gondoskodjunk szakképzett dolgozókról és bedolgozott munkások­ról, s meg kell változtatnunk az üze­mek alkalmazottjainak eddigi szakkép­zettségük szerinti összetételét is. To­vábbi fontos feltétel a termelési-mű­szaki alap kiegészítése, valamint az is, hogy a megfelelő ellátottság alap­ján biztosítva legyen az említett üze­mek fejlődése. Szükséges tehát, hogy kutatási, fejlesztési, tervező- és javító­egységek stb. álljanak rendelkezésre. Az 1966-i építkezésekkel más — el­sősorban az iskola- és egészségügy, de fokozott mértékben a közlekedés sza­kaszán — nagyban hozzájárulnak a nem termelő létesítmények korszerűsí­téséhez. Az állam 670 millió koronát fordít iskolák, 250 millió koronát egészségügyi létesítmények építésére, és 600 millió koronát fordít utak épí­tésére, illetve karbantartásukra. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom kell, hogy helytelen eljárás, ha na­gyobb beruházásokat igényelnek az 1966-os évre az említett ágazatok szá­mára, hiszen minden évben sok-sok millió korona marad felhasználatlanul, és a tervet eddig csupán 85—90 szá­zalékra teljesítettük. Ezt egyrészt az okozza, hogy túl lassú a munka az építkezéseken, másrészt az is, hogy fogyatékos a tervrajzok kidolgozasa, felületes egyes beruházók gondosko­dása és egyes építőanyagok sem áll­nak mindig rendelkezésre a szükséges mennyiségben. Ojabb beruházási esz­közök igénylése helyett helyesebb len­ne, ha az illetékesek újabb építőipari üzemek létesítését, a szükséges épí­tőanyag biztosítását stb. szorgalmaz­nák. A tervjavaslat értelmében 666 millió korona jut a dél-szlovákiai árvíz súj­totta területen szükséges újjáépítés céljaira. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a kidolgozott ütemtervvel összhangban már a jövő évben be lehessen fejezni csaknem minden lakás építését, illet­ve tatarozását, rendbe lehessen hozni, illetőleg újra fel lehessen építeni a közlekedési vonalakat, a védőgátak, va­lamint a vízgazdálkodási létesítmé­nyek túlnyomó részét. 1967 ben tovább folytatjuk a védőgátak szilárdítását, és­pedig úgy, hogy sokkal jobb állapot­ban legyenek, mint az árvíz előtt vol­tak. Ami a szükséges építőanyag meny­nyiségét illeti, 1966-ban sem lesz ked­vezőbb a helyzet. Ez arra vezethető vissza, hogy az 1961—1963-as évek előtt bizonyos fölöslegünk volt építő­anyagból, s ennek következtében meg­lassult termelése. A szükségletek egy részét azért úgy kell fedeznünk, hogy Cseh- és Morvaországban kell építő­anyagot beszereznünk, vagy népi de­mokratikus országokból behoznunk. Több lehetőség adódik az említett probléma megoldására. Elsősorban az építővállalatoknak kell jobban gazdál­kodniuk az építőanyaggal, és keres­niük kell a fogyasztás csökkentésének lehetőségeit. El kell érnünk, hogy ez minden dolgozó érdeke legyen, és ezért fel kell használnunk az új irá­nyítási rendszer gazdasági jellegű ser­kentő eszközeit. Az új irányítási rend­szert kísérletileg bevezető vállalatok tapaszfalatal azt bizonyítják, hogy e téren sok mindent tehetünk. Nagyon nehéz feladat lesz a jövő év­ben további, mintegy 4000 dolgozó megnyerése építőiparunk számára. Az új munkaerők számának lényeges ré­szét a szakmunkástanuló-intézetek és szakiskolák végzett növendékeinek so­rából kell megnyernünk. 1966-ban csu­pán az Építésügyi Minisztérium hatás­körében 4006 szlovákiai végzett növen­dék áll munkába, vagyis kétszer any­nyi, mint 1964-ben. A MEZŐGAZDASÁGBAN LEGFONTOSABB A TAKARMÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA Ä jövő évben mezőgazdaságunk­nak elsősorban a takarmányalappal összefüggő problémák megoldásá­nak tulajdonítunk döntő fontossá­got. Az idei kedvezőtlen időjárási fel­tételek nagyon megzavarták a nö­vénytermesztés tervezett fejleszté­sét. Az 1965—66-os gazdasági évre előirányzott takarmánymennyiség nem áll rendelkezésre, mert nem­csak szemes termékekből termel­tünk kevesebbet, hanem már évti­zedek óta nem volt oly katasztro­fálisan gyenge a burgonyatermés, mint ez idén. Szlovákiában csupán mintegy 50 mázsa volt a burgonya átlagos hektárhozama. Különösen a kelet- és közép-szlovákiai kerület járásaiban volt rossz a termés. A termeléskiesés nemcsak a lakosság téli ellátását zavarja meg, hanem nagyon kedvezőtlenül befolyásolja az állatállománynak szükséges ta­karmányforrásokat is. Az idei esős év ugyan hozzájá­rult a szarvasmarhaállomány szá­mára szükséges elegendő mennyi­JAVÍTANUNK KELL AZ IPAR ÉS A KERESKEDELEM KAPCSOLATÁT ségű szálas takarmány biztosításá­hoz, viszont a mezőgazdasági üze­mekben a sertések és a baromfi ete­téséhez szükséges takarmányt saját forrásainkból csupán 63 százalék­ban biztosíthattuk. A mezőgazdasá­gi üzemek elsőrendű feladata lesz tehát, hogy ügyeljenek mindennemű takarmány gazdaságos feletetésére. További lehetőség a takarmányke­verékek termelésének növelése; szá­mításunk szerint átlag 15 százalék­kal több effajta takarmányunk lesz, és Szlovákiában már 1966-ban fe­dezi a szükséges szálas takarmány mennyiségének mintegy 50 százalé­kát. A növénytermesztés fejlesztésének fontos tényezője az is, hogy foko­zatosan egyre több műtrágya álljon rendelkezésre. 1970-ig hektáronként 200 kg. E feladat teljesítése már eddig is eredményes. A mezőgazdasági földek termőbbé tételét célzó talajjavításra a jövő évben 360 millió koronát fordítunk, vagyis mintegy 30 millió koronával többet, mint ez Idén fordítottunk. Az ipari termelés növelésének leg­bőségesebb forrásai — egyes struk­turális módosításokkal — azok az új üzemek, amelyeknek az általános termelésnövelés több mint 50 szá­zalékát kell biztosítaniuk. Nagyon fontos feladatok hárulnak a Kelet­szlovákiai Vasműre, ahol még szá­mos döntő fontosságú üzemegységet kell építeni, és fokozatosan a ter­melési folyamatba állítani. Gépiparunk fejlesztésének a Jö­vőben is fokozott figyelmet szente­lünk. Az 1966. évi terv Jelentős elő­rehaladást biztosít a kormány 1964­ben hozott határozataival jóváha­gyott termelési programok betartá­sa érdekében. A javasolt termelési irányzat — a koncentráció és a sza­kosítás — fokozatos folytatását te­szi lehetővé. Így például a televízió­készülékek gyártása csaknem kizá­rólag az oravai Tesla üzemben össz­pontosul, ős a bratislavai Tesla üzem jelentősen növeli minden típusú rá­dió gyártását. A fokozatosan foga­natosított Intézkedések célja, hogy Dubnicán és Martinban mozdonyok gyártására használják fel az egy rendeltetésű gépeket s berendezése­ket, Detván útépítő és építőgépe­ket készítsenek stb. Népgazdaságunk egyik érzékeny pontja külkereskedelmünk mérlege. A népgazdaságunk szükségletei és a rendelkezésünkre álló források közötti arány még 1966-ban sem lesz megfelelő. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy hovatovább na­gyobbak a nyersanyagok, gépek s élelmiszerek behozatala iránti igé­nyek, másrészt azzal, hogy rossz volt az idei termés. Ez viszont azt jelenti, hogy a tervbe foglalt fel­adatok sikeres teljesítése az export­feladatok teljesítésétől, illetve túl­teljesítésétől függ. Mindezt figye­lembe véve értékelnünk kell azt is, hogyan járulnak hozzá a szlová­kiai vállalatok külkereskedelmünk problémáinak megoldásához. Bár az ipari termelésre gyakorolt bizonyos strukturális befolyásokat is szem előtt tartjuk, mégis úgy véljük, hogy a szlovákiai vállalatok Jelen­legi hozzájárulása az országos ará­nyú árukivitelhez nem olyan, ami­lyen a vállalatok lehetőségeinak megfelelően lehetne. A tervjavaslat a lakosság aránylag nagyobb fogyasztását is számításba ve­szi. Kiskereskedelmünknek "5,3 száza­lékkal nagyobb forgalmat kell elérnie, mint 1965-ben, amit elsősorban több közszükségleti ipari árucikk eladásával kell biztosítania. Nagyon fontos fel­adat belpiacunk további szilárdítása s az áruválaszték bővítése műszaki szempontból tökéletesebb cikkekkel, sőt divatcikkekkel is. Termelővállala­tainknak az ez idén szállított árumeny­nyiséghez viszonyítva 5 százalékkal több árut kell a belpiacra adniuk. A jövő évben mintegy 10 százalékkal több közszükségleti árucikket hozunk be a tőkésországokból, mint 1965-ben. Magától értetődő azonban, hogy a ter­melőüzemek s a kereskedelem együtt­működésének ezentúl következetesebb­nek s színvonalasabbnak kell lennie. A helyi gazdálkodási vállalatok, vagy termelőszövetkezetek által vég­zett bizonyos munkák és szolgálta­tások árának tervezett rendezése egyrészt az árak aránytalanságának megszüntetését, másrészt a vesztesé­gek csökkentését célozza. Minden bizonnyal ahhoz ls hozzájárul, hogy az említett vállalatok nagyobb mér­tékben legyenek érdekelve többféle és jobb minőségű szolgáltatások nyújtásában. A terv kidolgozása folyamán rend­kívül nagy fontosságot tulajdonítot­tunk annak, hogy már a vállalatok tervjavaslatai is hatékonyan járulja­nak hozzá az alapvető anyagi és ér­tékviszonyok kellő megoldásához. Ez az elgondolás azonban nem ér­vényesül teljes mértékben a tervja­vaslatokban. Több esetben előfor­dult, hogy bizonyos vállalatok, épp­úgy, mint eddig is, nagyobb beru­házásokat, több anyagot és munka­erőt igényeltek, viszont nem vállal­tak kezességet a feltételezett nyere­ség s a bruttó jövedelem eléréséért. Az említett vállalatok az említett irányelvekkel ellentétben 440 millió koronával többet igényeltek vállalati építkezésekre, ezenkívül a feltételezett­nél 4—5000-rel több dolgozót is kértek. Ezzel szemben azt javasolták, hogy 200 millió koronával kevesebbet juttat­nak a kincstárnak teljes jövedelműk­ből s nyereségükből. Ha összefoglaljuk ezeket a javaslatokat, látnunk kell, hogy csak még jobban elmélyítették a rendelkezésünkre álló források és szükségleteink közötti aránytalanságot. Ä terv kiegyensúlyozottsága és újabb előre nem látható szükségle­tek fedezése érdekében biztosíta­nunk kell a termelés általános nö­velését, főleg az export és a bel­piac számára gondoskodnunk kell a termelés gazdaságosabbá tételéről is. Az ilyen elgondolások alapján megállapított eszközöket pedig úgy kell elosztanunk, hogy minél kisebb legyen a pénzügyi tervben feltün­tetett hiány, s a vállalatok a meg­határozott terjedelemben saját for­rásaikból fedezzék beruházási szük­ségleteiket. A kormány októberben jóváha­gyott intézkedése meghatározta az említett elosztás módját, éspedig oly értelemben, hogy a vállalatok­nak kell átlag 15 százalékban gon­doskodniuk a beruházásokhoz szük­séges pénzeszközök folyósításáról. Teljes jövedelmükből pedig már a jövő évben legalább 1,5 százalékot a tartalékalapba kell juttatniuk, de ugyanakkor változatlanok marad­nak a kormány által júliusban jóvá­hagyott alapvető fontosságú juttatá­sok. Hangsúlyozom azonban, hogy a terv az említett intézkedések elle­nére is kellőképpen megalapozza az anyagi érdekeltség új elveinek érvényesülését. A jövő évben 3,9 százalékkal nagyobb lesz a szlová­kiai közgazdasági béralap, s ugyan­akkor a feltételezettnél nagyobb gazdaságosság elérését a munkáért járó béreknek, Illetve fizetéseknek is tükrözniük kell. 'A jövő évi terv javaslata nagyon fontos feladatokat irányoz elő, me­lyeknek teljesítése részben attól ls függ, hogyan tudják párt- és gazda­sági szerveink felkarolni a dolgo­zók kezdeményezését, és támogatni a szocialista vállalkozó szellemet. Ez azonban a vállalatok, a pártszerve­zetek és szakszervezetek vezetősé­gének nagyfokú aktivitását igényli. Munkájukkal oda kell hatniuk, hogy a dolgozók gazdasági életünk min­den szakaszán következetesen telje­sítsék a tervfeladatokat, és haté­kony megoldásokkal sokoldalúan biztosíthassuk műszaki s gazdasági előrehaladásunkat. Látnunk kell, hogy a jövő évi tervbe foglalt feladataink teljesítése elválaszthatatlan az új Irányítási rendszer elveinek érvényesítésétől. Pártunk üzemi szerveinek s szerve­zeteinek rendkívül fontos feladata az lesz, hogy politikai munkájukkal megalapozzák az irányítás új elvei s módszerei érvényre juttatásának kedvező feltételeit. Ü] SZÖ 2 * 1965. december 13.

Next

/
Thumbnails
Contents