Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-02 / 304. szám, kedd

DE L-VIETNAM Az USA-ban már a bűnözőkre is szükség van? TÜNTETÉS PUERTO RICOBAN • KANADA NEM KULD KATO­NASAGOT VIETNAMBA • A HAZAFIAK EREJE TÖRHETETLEN • EGYETLEN NAP 15 KALÓZREPULÖGÉPET LŐTTEK LE A VDK­BAN Az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen nemcsak a hala­dást és békét szolgáló államokban, nemcsak a szocialista társadalmi rendszerű országokban, hanem a nyugati világban, sót az USA-ban is egyre erélyesebben tiltakoznak. Es ezen az amerikai imperializmus vezetőt még azzal sem szépítenek, hogy kétes elemekből kommunista­ellenes tüntetőket toboroznak, akik „Bombázzátok Hanol-t" feliratú pla­kátokkal vonulnak végig New York utcáin, mint ahogy ez az elmúlt hét utolsó napján történt. Nem vál­toztat a közvélemény álláspontján, nem csökkenti a tiltakozások ere­íjét a Gallup Intézet közvéleményku­tatásának „eredménye" sem, amely szerint állítólag az amerikai polgá­rok 58 százaléka helyesli Johnson vietnami politikáját, és csak 22 szá­zaléka tiltakozik ellene. Az impe­rializmus embertelenségére Jellem­ző, hogy Daniel Brewster demokra­ta párti szenátor vasárnap Hai Phong kikötőjének bombázását Ja­vasolta és ugyanakkor Paul Fino, a kongresszus republikánus tagja a fiatalkorú bűnözők katonai behívá­sát és vietnami bevetését ajánlotta az amerikai kormánynak. Amíg New Yorkban és Washing­tonban az alvilág páriáiból akarnak tüntetőket és katonákat toborozni, Puerto Rico fővárosában az ameri­kai katonai támaszpont kapuja előtt szinte ugyanabban az időben a Puerto Ric6-1 függetlenségi mozga­lom tagjai tüntetéssel tiltakoztak az amerikalak vietnami agressziója Lenin-renddel tüntették ki Bresztet Breszt (CTK) — Bresztben több ezren emlékeztek meg Fomin ezre­desnek Breszt védelme szervezőjé­nek emlékéről. Az ünnepségen részt vett Kirill Mazurov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettese, aki átadta a város lakossá­gának a Lenin rendet és az arany rózsa kitüntetést. Mazurov az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­riék'és a szovjet kormánynak nevé­ben koszorút helyezett el azon a helyen, ahol a Jövőben emlékművet emelnek a breszti erődítmény védői­nek tiszteletére. Mazurov a Lenin-rend átadása al­kalmából tartott ünnepségen beszé­det mondott, Kijelentette, hogy a breszti erődítmény a szovjet nép be­csületességének és dicsőségének jel­képe lett. A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER MOSZKVÁBAN FOLYTATJA TÁRGYALÁSAIT Moszkva (CTK) — Couve de Mur­ville francia külügyminiszter és kí­sérete visszatért Moszkvába, ahol Grómikőval folytatja tárgyalásait. Szocsiban Couve de Murville Alek­szej Kosziginnal, a Minisztertanács elnökével és Anasztasz Mikojannal, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége el­nökével találkozott. A francia kül­ügyminiszter a múlt héten Lenin­grádban járt. Leonyld Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára hétfőn Moszk­vában fogadta Couve de Murville francia külügyminisztert. és a behívások ellen. Kanadában Lester Pearson miniszterelnök a To­rontóban rendezett vasárnapi vá­lasztási gyűlésen kijelentette, hogy Kanada nem küld katonákat Viet­namba. A vietnami néphadsereg légelhá­rító alakulatai egyre nagyobb ered­ményeket érnek el és vasárnap to­vábbi 15 amerikai repülőgépet sem­misítettek meg a VDK fölött. A hétfői saigoni jelentések sze­rint a Plei Me-i körzetben novem­ber 1-én tovább folytak a harcok a hazafiak és az amerikai betolako­dók között. Az AFP hírügynökség jelentőse szerint az amerikai egy­ségek 50 hazafit megöltek és továb­bi 21-t foglyul ejtettek. Az ameri­kaiak rendkívüli méretű légitáma­dásokkal támogatják szárazföldi ala­kulataik manővereit, amit az ls bi­zonyít, hogy 24 óra alatt a dél-viet­nami kormány és az USA légi kö­telékei 263 támadást intéztek. Ennek ellenére Róbert Moorefield, az AP hírügynökség kommentátora a múlt hét végén közölt cikkében leszögezte, hogy a kommunisták az USA katonai fölénye ellenére is Igen nagy energiával folytatják tá­madásalkat. Az elmúlt héten a ha­zafiak bátorsága igen sok saigoni megfigyelőt meggyőzött arról, hogy a jövőben hosszú és nehéz harcok­ra kell számítani. Az amerikai fajgyűlölők gaztette New York [CTK) — Suffolk ame­rikai városban Ismeretlen fajüldö^ zők megtámadták Artlst és Brownt, a polgárjogi mozgalom két vezető­jét. A két néger a független válasz­tók ligája által szervezett választá­si gyűlésről tért éppen vissza, ami­kor egy sebesen száguldó gépkocsi­ból tüzet nyitottak rájuk. Artlst a kezén és lábán, Brown pedig a fején sebesült meg, sérülésük szerencsére nem komoly. A független választók ligájának elnöke kijelentette, hogy ežzel a tá­madással nyilván meg akarják fé­lemlíteni a négereket, akik részt akarnak venni a mai kormányzóvá­lasztáson. A „nagy sárkány" öngyilkos lett New York (CTKJ — Daniel Bur­ros, a Ku-Klux-Klan New York-1 „nagy sárkánya" Pennsylvánlában öngyilkosságot követett el, vagy meggyilkolták őt. Halálát összefüg­gésbe hozzák a New York Times va­sárnapi közlésével, hogy Burros zsi­dó származású volt. Burros holttestét Roy Frankhau­ser Vreadlng, a pennsylvániai „nagy sárkány" házában találták meg. Frankhauser tanúvallomása szerint, amikor Burros elolvasta a New York Times cikkét, pisztolyt húzott elő és kijelentette, vissza kell térnie New Yorkba, hogy meggyilkolja a cikk szerzőjét. Frankhauser állítólag csi­títani akarta és igyekezett elvenni fegyverét. A huzavona közben eldör­dült a pisztoly és Burros holtan te­rült el. Két golyó érte, az egyik a fején a másik a mellén. A rendőrség egyelőre öngyilkos­ságnak minősíti az esetet, de tekin­tettel a gyanús körülményekre, foly­tatják a kivizsgálást. ÜNNEPSÉG ALGÉRIÁBAN Algír (CTK) — Algéria november 1-én ünnepli a francia gyarmatosítók elleni fegyveres harc megkezdésé­nek 11. évfordulóját. Bumedien miniszterelnök, a forra­dalmi tanács elnöke ez alkalomból beszédet mondott. Bumedien beszédében bejelentet­te, hogy 1986-ban földreformot haj­tanak végre. Közölte, hogy jövőre községi választások ls lesznek. A kormány tervbe vette a földműve­sek életszínvonalának emelését, — mondotta Bumedien. Bumedien beszéde után nagy Ka­tonai díszszemlére került sor, me­lyen az algériai hadsereg valameny­nyl fegyverneme felvonult. Megfi­gyelők véleménye szerint az algé­riai hadsereg jelenleg sokkal kor­szerűbben van felszerelve. A kato­nák után a tömegszervezetek, szak­szervezetek, ifjúsági és nőszerveze­tek képviselői vonultak fel. Bumedien leszögezte, hogy első­sorban az Ipar fejlesztésének alap­jait kell biztosítani, és fel kell mérni az ország rendelkezésére álló nyersanyagforrásokat. A további feladat a beruházás és a nehézipar fejlesztése. Bejelentette, hogy már előkészítik Algéria első fejlesztési tervét, amely figyelembe veszi az ország lehetőségeit, s emellett ra­gaszkodik a takarékosság elvéhez. Algéria külpolitikájával kapcso­latban Bumedien kijelentette, hogy az a belpolitikához hasonlóan reá­lis Irányzatú, és elsősorban Algéria érdekeit szolgálja. Az afroázsiai konferencia — mondotta Bumedien =a a bandungi konferencia elvei­nek igazolása és megerősítése, a a gyarmatosítás elleni harc eltökéltsé­gének kifejezője, TEGNAP csehszlovák kere6kedel mi kormányküldöttség érkezett Te heránba, ahol Csehszlovákia és Irán 1965—68. évi hosszú lejáratú keres­kedelmi szerződéséről fog tárgyal­ni. (CTK) HIVATALOS adatok szerint a Len­gyel Egyesült Munkáspártnak októ­ber 30-án 1748 049 tagja és póttag­ja volt. A tagok 39 százaléka 25 év­nél fiatalabb. (CTK) MOSZKVÁBAN megkezdődött a Szovjet Szakszervezet Központi Ta­nácsának plenáris ülése, mely a gazdasági reformmal kapcsolatban a szakszervezetek új feladatairól fog tárgyalni. (CTK) HARMINC spanyol zsoldos érke­zett Leopoldville-be, ahol Mike Hoa­ra csapataihoz csatlakoznak. Mint ismeretes, Kaszavubu elnök nem­rég kijelentette, hogy a Csőmbe ál­tal toborzott fehér zsoldosokat ki­utasítják az országból. (CTK) A LEGUTÓBBI törökországi nép­számlálás eredményei szerint Török­országnak 31391307 lakosa van, ami 3 036 000-rel több, mint öt év­vel ezelőtt. (CTK) SINGAPORE-BAN rendőrség és ka­tonaság kerítette be a kínai egye­temet, hogy megakadályozzák a diákok tüntető akcióinak folytatá­sát. (CTK) EDWARD KENNEDY amerikai sze­nátor tegnap Kuala Lumpurba érke­zett, ahol Rahman miniszterelnök­kel és Razzak miniszterelnök-helyet­tessel fog tárgyalni. Kennedy meg­érkezése után kijelentette, hogy Dél-Vietnamban a katonai helyzet fokozatosan javul. (CTK) NOVEMBER 1-től John Soulsori az Európai Szabadkereskedelmi Tár­sulás főtitkára. Soulson eddig a brit külügyminisztérium második ál­lamtitkárának helyettese volt. (CTK) BAMAKÚBAN Egyiptom és Mali közös közleményt adtak kl Nasszer elnök háromnapos hivatalos látoga­tásának befejezésekor. A nyilatko­zat elitéi! Smith rhodesiai rendsze­rét, az 1954. évi Vietnamra vonat­kozó egyezmények betartását köve­teli és támogatja Palesztina arab la­kosságának harcát. (CTK) VASÁRNAP Guatemala fővárosá­ban agyonlőtte magét Mendez Mon­tenegró, a Forradalmi Párt vezető­je, aki jelöltetni akarta magát az 1966. évi elnökválasztásokon. Tetté­nek oka ismeretlen. (CTK) Nagyarányú építkezés folyik Moszkva Cserjomuski negyedében. Az építkezéssel párhuzamosan fásítanak, kövezik az utcákat, s végzik a lakónegyed csinosítását. (CTK felvétele). Wílson o rhodesiai fehér kisebbséget támogatja London (CTK) — Wilson brit mi­niszterelnök vasárnap este érkezett vissza Rhodesiából Londonba és ahogy az angol sajtó hétfői kom­mentárjaibői megállapítható, az öt napig tartó tárgyalások még csak kompromisszumot sem eredményez­tek. Wilson először az 1961. évi al­kotmány betartáséról szóló szerző­dést akarta Smith-tel elfogadtatni, ez a terv azonban meghiúsult, mi­után Smith Wilson egyetlen szem­pontját sem volt hajlandó elfogadni. A Financial Times szerint a rho­desiai kérdés még mindig nem ju­tott közel a megoldáshoz. Ugyanis az, hogy Bottomley, a Brit Nemzet­közösség ügyeinek minisztere meg­szerezte Salisburyban a két kor­mány ellentétes és azonos nézetei­ről szóló okmányt, még nem je­lent előrehaladást, mert ez az ok­mány csupán a függetlenségről szó­ló alkotmány alapja, amelyet a ki­rályi bizottság terjeszt Rhodesia né­pe elé. Azonban nyitva marad az alapvető kérdés: Milyen ls legyen ez az új alkotmány. A Daily Worker, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja hétfői számában megállapította, hogy a ki­rályi bizottsággal végzett manőve­rezés végcélja megakadályozni a rhodesiai többség uralomra jutá­sát és biztosítani a fajüldöző Smith diktatúráját. INDIA FELTETELEI Delhi (CTK) Sasztri miniszter­elnöknek az utóbbi napokban tar­tott beszédeiből megállapítható, hogy India csak abban az esetben hajlandó visszahívni egységeit a pa­kisztáni területről, ha a tűzszünet állandó Jellegűvé válik és az összes fegyveres erőket az augusztus 5-e előtti állásokba vonják vissza. Ez vonatkozik a kasmírban működő pa­kisztáni felforgató elemek visszaren­delésére is. A miniszterelnök szerint csak ezeknek a feltételeknek telje­sítése után válik lehetővé a politi­kai kérdések megvitatása. Amennyiben India követeléseit 8 Biztonsági Tanács is Jóváhagyta, az Indiai küldöttség hajlandó ismét tárgyalóasztalhoz ülni. Ezzel egylde-i Jűleg Sasztri azt ls hangoztatja, hogy a Biztonsági Tanácsnak nincs Joga a Kasmírban uralkodó helyzet­ről vitatkozni. A tűzszünet állandósítása azonban akkor, amikor az indiai és pakisztá­ni egységek lövésre kész fegyverrel sokszor alig néhány méternyi tái volságban állnak szemben egymás­sal, rendkívül nehéz és hosszadali mas feladat. A z Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletei olyasfélék, mint az év végi számvetések. A füg­getlen Afrika állam- és kormány­főinek accrai csúcstalálkozóján en­nek a számvetésnek igen fontos té­telét képezi az afrikai nemzeti fel­szabadító harc helyzetének alapos és önámítástől mentes vizsgálata. S egy Ilyen vizsgálat csak megerő­síti azt az Afríka-szerte kialakult véleményt, hogy a kairól csúcsérte­kezlet óta eltelt több mint egy év alatt a nemzeti felszabadító mozga­lom lényegében stagnált. Az impe­rialisták elnyomása, és a gyarmato­sítás ellen folytatott évszázados küzdelem olyan frontjain, mint Dél­Afrika, Dél-Rhodesia, Angola és Mo­cambigue, a felszabadító mozgalom erői megrekedtek, sőt visszavonul­tak. A tragikus a dologban nem az, hogy erre sor került. Minden harc­téren előfordul olyasmi, hogy fel kell adni állásokat, vissza kell vo­nulni, hogy aztán újabb támadással csapást mérjenek az ellenfélre. Af­rikában nem egyszerűen erről van sző. A felszabadító mozgalmak meg­rekedésének két döntő oka van: • 1. A nemzeti felszabadító erOk megosztozottsága; • 2. A független Afrika hatékony segítségének hiánya. Igaz, hogy az Afrikai Egységszer­vezet határozatok százaiban fejezte kí szolidaritását a még gyarmati sorban sínylődő afrikai népekkel. Sőt, ennél többet is tett. Anyagi és erkölcsi támogatást ígért. A hang­súly az ígéreten van. A felszabadító mozgalom megse­gítésére alakított úgynevezett kilen­cek btzottsága az esetek többségé­ben nem azt mérlegelte, milyen se­gítséget adjon, és mikor, hanem in­kább arról folytatott végtelen vitá­kat, kinek adja ezt a segítséget. Jellemző, hogy ennek a fontos bi­zottságnak tagja Kongó (Leopold­vllle) ls, az az afrikai ország, amelynek egészen a legutóbbi napo­kig Csőmbe volt a miniszterelnöke, akinek nevéhez fűződik az egyik legkiemelkedőbb afrikai szabadság­harcos, Lumumba meggyilkolása. Talán nem véletlen, hogy az Im­perialisták feltűnően Jől tájékozot­tak a felszabadítási bizottság mun­kájáról és határozatairól. Valamint arról, hogy a szabadságharcosok hol és milyen időpontban készülnek csa­pást mérni a gyarmatosító erőkre. Dtallo Telit, az Afrikai Egységszer­vezet főtitkára sürgős követelmény­ként vetette fel az afrikai külügy­miniszterek csúcstalálkozóját meg­előző értekezletén a kilencek bi­zottságának átszervezését. Megfigye­lők szerint ez mindenekelőtt azt je­lenti, hogy olyan országokbői kell ELIAS BELA ACCRAI LEVELE Afrika és a felszabadító harc összeállítani a bizottságot, amelyek valóban a szivükön viselik a gyar­mati területek népeinek felszabadí­tását, s amelyekben a döntő sző az afrikai nacionalizmusé, nem pedig a neokolonializmusé. Van az afrikai felszabadító moz­galomnak egy olyan jellemvonása, amely jogos aggodalmat kelt mind­azokban, akik nemcsak szavakkal, hanem tettekkel ls hajlandók tá­mogatni ezt az ügyet. Mégpedig az, hogy kivétel nélkül minden gyar­mati területen több, egymással ver­sengő felszabadító mozgalom főtt létre. Ezeket a mozgalmakat poli­tikai, személyes, ritkább esetben ideológiai ellentétek állítják szembe egymással. Ennek következménye, hogy energiájuk zömét nem a gyar­matosítók ellent harcra fordítják, hanem az egymás elleni küzdelem­re. Darabokra szakadt a felszabadító mozgalom Dél-Afrikában, Dél-Rhode­siában, Angolában és Mocambtgue­ban egyaránt. Miközben az afrikai külügyminiszterek mindennél előbb­revalőnak találták a dél-rhodeslal kérdés megoldását, a fehér telepe­sek uralma alatt levő országban egymás ellen acsarkodik a két nagy mozgalom, a Zimbabwe Afrikát Né­pi Vntó (ZAPU) és a Zimbabwe Af­rikát Nemzeti Unió (ZANU). Mind­két mozgalom egyet akar: Dél-Rho­desia felszabadítását. De más és más módon. Az afrikai országok külön­bizottságot hoztak létre a ZAPU és a ZANU összebékítésére. A bizott­ság kudarcot vallott. Minden békí­tési kísérlete zátonyra futott a két szervezet csökönyössége miatt. Ezekután aligha bírálhatja az ember azokat a független afrikai országo­kat, amelyek Javasolják, vonjanak meg minden támogatást a dél-rho­desíal felszabadítási mozgalmaktól addig, amíg létre nem hozzák a sza­badságharcosok nemzett egységfront­ját. Mondanunk sem kell, hogy az Afrikai Egységszervezet hasonló problémával küszködik Angola ós Mocambique esetében ls. Ahelyett tehát, hogy egész Afrika erejét moz­gósítaná a gyarmatosítás utolsó bás­tyáinak lerombolására, az egymással civakodó felszabadító erők békltge­tésével pazarolják el a drága időt. S közben az imperializmus és a neokolonializmus egymás után indít­ja ellentámadásalt Afrika népei el­len. E sorok írója személyesen talál­kozott számos afrikai felszabadí­tó mozgalom vezetőjével. Köztük dr. Eduardo Mondlanévál, a mocam­bique-i FRELIMO /Népi Felszabadí­tást Front) elnökével, valamint Ro­berto Holdennel, az angolai szabad­ságharcosok által alakított nemzeti kormány vezetőjével. Egyik ls, má­sik is ugyanazt vallja. Minden erő­vel küzdeni kell a közös ellenség ellen. Ennek ellenére az utóbbi egy év alatt sem Mocambique-ben sem Angoléban nem Jutottak lényegesen előbbre. Dél-Afrika és Dél-Rhodesia szabadságharcos vezetői nyilatkoza­tok özönével bombázzák egymást, miközben a fehér fajgyűlölők meg­semmisítő csapásokat mérnek rá­juk. Felvetődik tehát a kérdés, van-e kiút? Áz egyetlen lehetséges és célra­vezető válasz a fekete földrész ere­jének összefogása. Minden eddiginél határozottab lépéseket kell tennie a független Afrikának a gyarmati uralom teljes felszámolására. Afrikát csak maguk az afrikaiak menthetik meg attöl, hogy visszatántorodjék a múltba, a sötétségbe és a rabszolga­ságba. Accra, 1965 október. BE 1965. november 2, * ŰJ SZÚ 3

Next

/
Thumbnails
Contents