Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-02 / 304. szám, kedd

EGRI VIKTOR: LENGYELFÚLDI MINIATŰR I. ZAKOPANE A ki Lysa Polanánál lépi át a /] határt, és tovább utazik a ' 1 lengyel Tátra világhírű üdü­lőközpontjába, Zakopanéba, a vén­asszonyok nyara enyhe sugárzásá­ban egy új, másfajta hegyi varázs hatalmába kerül. A rőtes és rozs­dabarna színekben égö erdők itt ugyanúgy gyönyörködtetnek, a he­gyek szélesen jeltáruló panorá­mája is elragadtatást vált ki, még­is más ez az északi oldal, mint a déli. öszl viharok, téli fagyok ide­jén zordabb az éghajlata, mint a védettebb déli oldalé; a sík felöl nyargaló szelek könnyebben lel­nek utat a völgyekbe, erőszakosab­ban fésülik át a hegyek derekát, az erdők, a fenyők és cserjék karé­jának határa ezért alacsonyabb itt, mint nálunk. De a másféleség ab­ból ís ered, hogy az építkezés dol­gában szomszédjaink kissé elma­radnak mögöttünk, a falvak arcu­lata szegényebb, mint a mi havasi falvalnké, és bár mindenfelé akad sok jó karban tartott, villá­nak ls beillő, lakályosnak mond­ható faház, egészében a szűkösség bélyege ül a kisebb és nagyobb településeken. A lényeges változást és másfé­leséget Zakopanéban még erőseb­ben érzi a turista. Ez a jól kiépí­tett üdülőközpont villanegyedeivel, terjedelmes parkjával és kiterjedt üzleti utcájával úgy fest, mint egy kirándulókkal, turistákkal túlzsú­folt nagy forgalmú városka, a­melyből száműzték a füstöt és kor­mot, az Ipar lüktetését. Zakopane vasúti forgalma aránylag csekély, annál nagyobb a pályaudvar kö­zelében emelt új autóbuszállomá­sé. Innen hajnaltól késő estig úgy­szólván minden öt percben rajza­nak a buszok a hegyekbe, ex­presszkocsik hozzák és öntik a Krakkó és Varsó, Lublin és Czesto­chowa felöl érkező turisták szá­zait és viszik őket vissza északra, keletre és nyugatra. Itt lüktet a lengyel Tátra főütő­ere, de ahhoz, hogy a hegyek közé érjünk, jó félórás, sőt egyórás au­tóútra van szükségünk. Nagy da­Nagy a sikere a mackónak (A szerző felv.) rabon sík földön, alacsonyabb dombok, erdők közt fut az út, és ha látványos is, más ez, mint a mi Tátránk szanatóriumokkal, üdülőházakkal, villákkal és köz­pontokkal övezett autósztrádája, amely közvetlenül a hegyek lábá­nál vezet Csorbától Lomnicon és javorlnán ál a határig, és ahon­nan, minden pontjától, néhány órai gyalogolással elérhető a leg­távolabbi menedékház. Ml egyszerűen tudomásul vesz­szük, hogy fenséges és csodála­tos a ml Tátránk, de magával raga­dó, felülmúlhatatlan szépségeit az becsült meg igazán, aki Ismert az elhányagoltabb és szűkösebb észa­ki oldalt is. A táj csendjében álomszerüen szép az 1400 méter magasságban fekvő, hófedte bér­cektől, a Rysy tői körülzárt Ten­gerszem, varázsa vetekszik a lég­vonalban talán csak öt hat kilo­méterre fekvő Poprádt-tóval, ám Ide ls elkelne az ütött-kopott, rosszlllatú, barakkszerű vendéglő helyén egy olyan rangos mene dékház, mint a Nálepka kapitány nevéről elnevezett, kényes igé­nyeket ls kielégítő hegyi szállás a Poprádi-tó partján. A Kasprowy Wierch medvéje A Gáspár csúcsra, az 1988 méter magas Kasprovy Wlerchre vezető drótkötélpályára méltán lehetnek büszkék a lengyelek. Merész épít­kezés ez; a kabinból kilépőt fenn a csúcson olyan csodálatos lát­vány fogadja, amely alig marad el a Kőpatakt-tó látványossága mö­gött. Az Indóháztól nyugatra, ne gyedórai kaptató után elérhető a csúcson épült csillagvizsgáló, de a turisták legtöbbje nem éti be a kétezres magassággal, fctszalad egy további csúcsra, ahonnan a déli oldal még nagyobb darabja áttekinthető. Napközben ötvennél is több ször fordul meg a kabin, a csú­cson meleg Időben százával pihen­nek és napoznak az Ingújjra vet­kőzött turisták, a fiatalabbja gya­logszerrel siet alkonyatkor lefelé Kuznicéra, ahonnan félórás az út vissza Zakopanébe. A drótkötélpályához vezető lép­csőn egy hatalmas szürke medve áll szomorkodva. Gorál paraszt­legény hordja a hátul clppzáras, izzasztó medvekosztümöt. Néha le­ereszti hegyes állú mókás fejét, hogy megállásra késztesse a fel­felé sietőket. A sietés szám­lájára írom, hogy kisebb a kuz­nlcei medve keresete, mint Zako­panéi kollegájáé. Ott gyakran nagy karéjban állják körül a szá­las medvét, egy két zloty fejében csattoghatnak a fényképezőgépek, arra ís hajlandó a medveember, hogy egy kislányt megszoron­gasson vagy egy megriadt, sírós gyermeket az ölébe vegyen. Nem irigylem a medvét. Kániku­lában nehéz mesterség lehet eb­ben a medvebőrben megkeresni a napi betevőt. Akt határátlépővel Zakopanéba látogat, ne legyen gondja éjjelt szállásra. A 630 ágyas impozáns Turista szállodában kaphat ugyan drága pénzért szállást — a külföl­di ötven százalékos felárat fizet — de aligha jön álom a szemére, annyira zajos az éjszaka folya­mán szakadatlan érkező és távozó turisták zslbongásától. Nem lehet őket csendre inteni, mert alig vo­nul el harsány lábdobogással, han­gos tereferével az egyik csoport, rákezdi egy másik, és ez eltart éj­fél után háromig, hogy hat után újra kezdődjék az álmot, pihenőt elűző lárma, fenn a padlásszobák­ban állítólag nagyobb a csendes­ség, mi pechünkre a földszinten kaptunk szállást egy előkelő két­ágyas szobában, de csak hajnal felé aludhattunk el. Ajánlatosabb megalkudni az au­tóbuszállomáson vendégekre vadá­szó taxisofőrökkel, nyugdíjas öre­gekkel, élelmes asszonyokkal, hogy kis pénzért — felár' nélkül — tiszta szálláshoz fusson az em­ber. Az étkezés aránylag olcsóbb, mint nálunk és minősége sem ki­fogásolható. Az éjszaka elviselhe­tetlenül zajos Turista szálloda konyhája ízes, kiszolgálás megle­pően gyors és udvarias és árai olcsóbbak a B-jelzésü éttermeink árainál. A Gubalowkán Aki több napot tölt Zakopané­ban, annak érdemes alkonyat felé a fogaskerekűvel felnézni a Guba­lowkára. Ez az 1153 méter magas hegy észak felől védi a völgyben fekvő várost. Országos hírű, fény­űzően berendezett éttermében kitű­nő dzsesszzenekar játsztk, ám nem ezt a vendéglőt ajánlom, ha­nem egy-két nyugodalmas órát az étterem előtti sétány vala­melyik kényelmes padján. Szemközt az egész lengyel Tát­ra lenyűgöző panorámája a nap­szállat fényében. Egyenesen szem­ben a szent hegynek tartott Gie­Lvont csúcson egy hatalmas vas­kereszt sziluettje rajzolódik kt a kékesltlába olvadó égen, balra a Gáspár-csúcsra vezető drótkötél­pálya állomása és a csillagvizsgá­ló, lilás párákba takaródzó. fehér sipkákkal kivillanó havas csúcsok és egészen keletre, ahol a hegyek már ködbe vesznek, ott a 2634 mé­ter magas Lomnica és a 34 méter­rel alacsoni/abb Lodowy Szczyt. Lent a völgy tündöklő szikrá­zásba fog, hossrú kilométereken át csillog és villog az ezernul szentjánosbogár, hang nem hallat­szik, egyetlen dobogás, vonatfütty, sípjelzés nem töri meg a csendet — a dzsessz még nem szól — és olyan csend fog körül, mint eay szépséget, békét sugalló varázsla­tos mese, amely nem ismer vil­longást, tülekedést és gyűlöletet. Itt fenn a Gubalowkán — alig kéznyújtásnyira a civilizációtól — megismerheted a természet csend­jében való elmerülés édességét, a borútlan harmóniát, amelyet Bach vagy Mozart zenéjéhez hasonla­tosan a szépnek és békességnek, az áhítatnak és tiszta magánynak énekes összecsengése szül. Értékes tapasztalatok AZ ISKOLAI PÁRTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEI Véget értek az évzáró taggyüléseka bratislavai iskolákban. A várnsi pártbizottság az előkészítés során főleg a taggyűlések tartalmi részének és a káderproblémáknak szentelt nagy figyelmet. Elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy az iskolai pártszervezetek munkájában maradéktalanul érvényesüljön a CSKP Központi Bizottsága tavaly októberi és ez év ja­nuári plenáris ülésének határozata. A MEG NEM VÉGLEGES FELMÉ­RÉS azt mutatja, hogy az iskolai pártszervezetek érdeklődésének kö­zéppontjában a szervezet eszmei­politikai munkájának megjavítása, az iskolai oktató-nevelő munka szín­vonalának emelése, a CSISZ- és a pionírszervezet tevékenysége, vala­mint az iskola anyagi ellátottságá­nak kérdései állottak. Már az eddigiek alapján is állít­hatjuk, hogy csaknem valamennyi iskolai alapszervezetben helyesen értelmezték a CSKP Központi Bizott­sága januári plénumának határo­zatát, amely szerint a pártszervezet feladata, hogy törődjék tagjainak jó eszmei-politikai felkészültségé­vel. E feladat tartalmi részét ille­tően főként két dologról: az új pártoktatási évről s a vezetőségi és taggyűlések programjáról beszéltek. A pártszervezetekben egyre vilá­gosabban látják, hogy a párt min­denekelőtt a tagok és tagjelöltek neveléséért felelős. A pártonkívü­liek politikai nevelésének gondját a szakszervezetek, a CSISZ és az is­kola vezetősége viseli. A pártneve­lés rendszerében a magasabb ta­nulmányi formák vannak túlsúly­ban; tárgya leginkább a marxista— leninista ideológia tanulmányozása. Az a cél, hogy minden párttag és tagjelölt minél jobban elsajátítsa a marxista filozófia, történelem, illet­ve politikai gazdaságtan új ismér­veit. A pártoktatás programjában egyre kevesebb a szakmai téma, ami inkább a szakszervezeti üzemi bi­zottság és az iskola vezetőségének hatáskörébe tartozik. Ez az irány­vonal összhangban áll a CSKP Köz­ponti Bizottsága ez év áprilisi do­kumentumával is. Ám a pártszerve­zetek egy részében a pártoktatás eme új vonásaival nem sokat tö­rődtek, nem mérlegelték, hogyan javíthatnának a párttagok nevelé­sén, és ma is a régi utat járják, kü­lönféle köröket vagy szakmai elő­adásokat rendeznek a marxista­leninista elmélet, a pértoktatás ro­vására. A városi pártbizottságban az idén úgy szeretnénk dolgozni, hogy az iskolai szervezetek mindenütt helye­sen értelmezzék a pártoktatással foglalkozó dokumentumot, és hogy annak szellemét fenntartás nélkül magukévá tegyék. Az évzáró taggyűléseken a vitá­ban több felszólaló érintette a párt­vezetőség tevékenységét és a tag­gyűlések lefolyását. Ugyanis az is­kolai pártszervezetekUen is az volt a helyzet (és ez m megoldásra várj, hogy többnyire uvunkaproblé­mákkal foglalkoztak, gyakran rész­let- és peremkérdéseket oldottak meg, amelyekért teljes mértékben az iskola igazgatósága felelős. Így a taggyűlés nem sokban különbö­zött egy munkaértekezlettől. Ennek következtében azonban a taggyűlé­seken nem jutott idő a politikai-neve­lési, eszmei feladatok megoldásá­ra. A PÁRTMUNKA TARTALMÁNAK egyensúlyba hozására irányuló tö­rekvés egyes párttagokban olyan aggodalmat keltett, mintha most át­esnénk a ló másik oldalára, mintha a pártmunkából teljesen ki akar­nánk zárni az iskola munkaproblé­máit. Nem, erről szó sincsen. Ar­ról van szó, hogy a pártmunkában olyan gyakorlat érvényesüljön, melyben a munkahely elvi kérdéseit követik figyelemmel, miáltil meg­szilárdul az igazgató, a helyettesek és az iskola további dolgozóinak, természetesen a tanítóknak is sze­mélyes jogköre és felelőssége. Ily módon tágabb lehetőség nyílik íz eszmei nevelésre is. Ott ugyanis, ahol a gyűléseken foglalkoztak eszmei, ideológiai kérdésekkel a po­litika és a közgazdaság kérdéseivel, ott láthatták, milyen nagy az ér­deklődés a párttagok körében e kér­dések iránt. Ám az is megmutatko­zott, milyen hézagosak e téren is­mereteik, s maguk a párttagok mondták: a rendszeres, módszeres tájékoztatás nagy segítséget jelent számukra, könnyebben megértik az egyes jelenségeket, és felkészül­tebbek a pártonkívüliek között vég­zett politikai nevelő munkára. E ma­gas szintű pártmunka célja, hogy mindenekelőtt a párttagok tudjanak helyesen tájékozódni, és világosan lássák, mi az, ami a szocialista tár­sadalom életében és a marxizmus­leninizmus tanaiban tartós és tipi­kus, s mi az, ami ideiglenes és ritka jelenség. Számunkra ez a fontos. Ugyanis, ha valaki átmeneti problé­mákból és hiányosságokból von le messzemenő következtetéseket, ak­kor törvényszerűen zsákutcába jut, úrrá lesz rajta a társadalmi szkep­szis. Ezért törekedtünk a városi pártbizottság részéről következete­sen arra, hogy az évzáró taggyű­lések a CSKP Központi Bizottsága januári plenáris ülésének szellemé­ben mélyrehatóan foglalkozzanak a pártmunka tartalmával. Az SZLKP városi bizottsága az iskolai pártszervezetek munkájának megjavítását többek között azzal is segíti, hogy az iskolai pártszerveze­tek elnökeit rendszeresen összehív­ja szemináriumokra, ahol a párt­politika minden kérdésére magya­rázatot kapnak. Ezt a jövőben is folytatni szeretnénk, mert úgy vél­jük, ezen az úton leküzdhetjük a pártmunkában megnyilvánuló bizo­nyos szakmai elszigetelődést. AZ OKTATÖ-NEVELÖ MUNKÁVAL a legtöbb évzáró taggyűlésen nagy felelősségérzettel foglalkoztak. A pártszervezetek lehetőségeikhez ké­pest igyekeznek kedvező feltétele­ket teremteni e folyamat állandó javulásához. A taggyűléseken szám­talan értékes javaslat hangzott el, melyek jó szolgálatot tesznek nem­csak az Illető iskolának, hanem az SZLKP városi bizottsága szerveinek és a városi nemzeti bizottságnak is. Talán egy olyan évzáró taggyűlés sem volt, amelyen ne foglalkoztak volna a fiatalok nevelési kérdései­vel. Főleg kétféle szempontból vizs gálták: egyrészt nevelési módját az adott Iskola keretében, másrészt az iskolán kívüli nevelés lehetőségeit vitatták meg általánosabb szempon­tokat véve figyelembe, jogos volt az elégedetlenség amiatt, hogy egyesek a szabadságot, a demokráciát és a fegyelmet sajátos módon, egyéni elképzeléseik szerint magyarázzák. Az évzáró taggyűléseken arra irá­nyuló őszinte törekvés volt tapasz­talható, hogy a fiatalok mai életét megértsék, ugyanakkor az aggoda­lom hangján beszéltek azokról a fiatalokról, akik túllépik a szocia­lista életkereteket mind az iskolá­ban és a családban, mind az utcán és a nyilvános helyeken. Több meg­jegyzés hangzott el a mozik műso­rával, a nyugati zenével, a képző­művészek gyakorta semmitmondó alkotásaival stb. kapcsolatban. A taggyűlések a pedagógus kol lektívákat arra figyelmeztették, hogy szorosabbra fűzzék együttmfi ködésüket a szülői munkaközösség gel, mert ezáltal betekintést nyer hetnek a tanulók családi környe­zetébe. Több helytálló bírálat hang­zott el a CSISZ- és a pionírszerve­zet címére. Szükséges, hogy a ta­pasztalt felnőttek segítsék e szerve­zetek tevékenységét. Az iskola, a család és a társadalmi szervezetek csakis együttesen csökkenthetik az utca negatív be-folyását az Ifjúság­ra. A negyedik s igen fontos problé­makör, amivel az évzáró taggyűlé­seken foglalkoztak, az iskolák anyagi ellátottsága és helyiségkér­dései voltak. Bratislavában ez a probléma annyira bonyolult és sok­rétű, hogy nehéz közös nevezőt ta­lálni. Röviden azonban mégis így fejezhetjük ki: a legnagyobb mér­tékben csökkenteni kell a több mű­szakos tanítást. Bratislavában a ki­lencéves alapiskolákban 32,4 szá­zalékos a műszakos tanítás aránya. Ez az egész köztársaságban majd­nem a legmagasabb százalékarány. A kommunisták az iskolai évzáró taggyűléseken ezért hangoztatták, hogy sürgősen ki kell elégíteni az iskolák égető helyiségigényelt. AZ EMLÍTETT FŰ PROBLÉMÁKON KlVÜL más kérdésekkel is foglal­koztak az évzáró taggyűléseken, így pl. a tanítók közötti kölcsönös kap­csolatokkal, a nemzetközi kérdések­kel, a nemzetközi kommunista moz­galom időszerű problémáival stb. Az iskolai pártszervezetek idei év­záró taggyűléseit értékelve megál­lapíthatjuk, hogy a pártszervezetek az évzáró taggyűléssel sikeresen kezdték meg a CSKP XIII. kong­resszusának előkészítését. JOZEF lANfK, az SZLKP Bratislavai Városi Bizottságának titkára FELSZÍNI BÁNYÁKBAN teherszál­lításra alkalmas hét 180 tonnás vil­lamosmozdonyt küldött ez év októ­berében a Dubnica nad Váhom-i Gép- és Kohóipari Művek a Szovjet­unióba. A három részből álló kü­lönleges mozdonyok óránként 85 kilométeres sebességgel haladnak. A bratislavai Filmintézet a PKO­val közösen újabb filmciklust készít elő. A háborús témájú filmeket no­vemberben mutatják be. A filmked­velő közönség amerikai, angol és szovjet filmeket tekinthet meg, ne­ves színészek előadásában. (dl) AZ E 2,5 TlPUSÜ elektromos kot­rógéppel új világrekordot állított fel a Most melletti souši Vrbenský Bányában a Zdenék Salvetr vezeté­sével dolgozó kollektíva, amely 31 munkanap alatt 173 571,2 köbméter földet takarított el Ez a mennyi­ség 4684 köbméterrel több annál, amellyel a kollektíva tavaly csúcs­teljesítményét elérte. Fekete himlőben betegedett meg a bajorországi Kulmbach egyik la­kosa. Az eset pánikot keltett a köz­ségben. Bezárták az iskolákat és a bölcsődéket, s a templomokban nem tartanak istentiszteletet. A község­ben úgyszólván megbénult az élet. Egy vesztegzár alá helyezett kór­házban két hétig figyelik azt a 67 egyént, akik a legutóbbi napokban együtt voltak az említett beteggel. LÁTOGASSÁK MEG A LÉVAI MÁRTON NAPI NAGYVÁSÁRT 1965. NOVEMBER 5., 6. ÉS 7-ÉN 0F 349 Ű] SZÓ 4 *J.9B5. november 2,

Next

/
Thumbnails
Contents