Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-02 / 304. szám, kedd

EGRI VIKTOR: LENGYELFÚLDI MINIATŰR I. ZAKOPANE A ki Lysa Polanánál lépi át a /] határt, és tovább utazik a ' 1 lengyel Tátra világhírű üdülőközpontjába, Zakopanéba, a vénasszonyok nyara enyhe sugárzásában egy új, másfajta hegyi varázs hatalmába kerül. A rőtes és rozsdabarna színekben égö erdők itt ugyanúgy gyönyörködtetnek, a hegyek szélesen jeltáruló panorámája is elragadtatást vált ki, mégis más ez az északi oldal, mint a déli. öszl viharok, téli fagyok idején zordabb az éghajlata, mint a védettebb déli oldalé; a sík felöl nyargaló szelek könnyebben lelnek utat a völgyekbe, erőszakosabban fésülik át a hegyek derekát, az erdők, a fenyők és cserjék karéjának határa ezért alacsonyabb itt, mint nálunk. De a másféleség abból ís ered, hogy az építkezés dolgában szomszédjaink kissé elmaradnak mögöttünk, a falvak arculata szegényebb, mint a mi havasi falvalnké, és bár mindenfelé akad sok jó karban tartott, villának ls beillő, lakályosnak mondható faház, egészében a szűkösség bélyege ül a kisebb és nagyobb településeken. A lényeges változást és másféleséget Zakopanéban még erősebben érzi a turista. Ez a jól kiépített üdülőközpont villanegyedeivel, terjedelmes parkjával és kiterjedt üzleti utcájával úgy fest, mint egy kirándulókkal, turistákkal túlzsúfolt nagy forgalmú városka, amelyből száműzték a füstöt és kormot, az Ipar lüktetését. Zakopane vasúti forgalma aránylag csekély, annál nagyobb a pályaudvar közelében emelt új autóbuszállomásé. Innen hajnaltól késő estig úgyszólván minden öt percben rajzanak a buszok a hegyekbe, expresszkocsik hozzák és öntik a Krakkó és Varsó, Lublin és Czestochowa felöl érkező turisták százait és viszik őket vissza északra, keletre és nyugatra. Itt lüktet a lengyel Tátra főütőere, de ahhoz, hogy a hegyek közé érjünk, jó félórás, sőt egyórás autóútra van szükségünk. Nagy daNagy a sikere a mackónak (A szerző felv.) rabon sík földön, alacsonyabb dombok, erdők közt fut az út, és ha látványos is, más ez, mint a mi Tátránk szanatóriumokkal, üdülőházakkal, villákkal és központokkal övezett autósztrádája, amely közvetlenül a hegyek lábánál vezet Csorbától Lomnicon és javorlnán ál a határig, és ahonnan, minden pontjától, néhány órai gyalogolással elérhető a legtávolabbi menedékház. Ml egyszerűen tudomásul veszszük, hogy fenséges és csodálatos a ml Tátránk, de magával ragadó, felülmúlhatatlan szépségeit az becsült meg igazán, aki Ismert az elhányagoltabb és szűkösebb északi oldalt is. A táj csendjében álomszerüen szép az 1400 méter magasságban fekvő, hófedte bércektől, a Rysy tői körülzárt Tengerszem, varázsa vetekszik a légvonalban talán csak öt hat kilométerre fekvő Poprádt-tóval, ám Ide ls elkelne az ütött-kopott, rosszlllatú, barakkszerű vendéglő helyén egy olyan rangos mene dékház, mint a Nálepka kapitány nevéről elnevezett, kényes igényeket ls kielégítő hegyi szállás a Poprádi-tó partján. A Kasprowy Wierch medvéje A Gáspár csúcsra, az 1988 méter magas Kasprovy Wlerchre vezető drótkötélpályára méltán lehetnek büszkék a lengyelek. Merész építkezés ez; a kabinból kilépőt fenn a csúcson olyan csodálatos látvány fogadja, amely alig marad el a Kőpatakt-tó látványossága mögött. Az Indóháztól nyugatra, ne gyedórai kaptató után elérhető a csúcson épült csillagvizsgáló, de a turisták legtöbbje nem éti be a kétezres magassággal, fctszalad egy további csúcsra, ahonnan a déli oldal még nagyobb darabja áttekinthető. Napközben ötvennél is több ször fordul meg a kabin, a csúcson meleg Időben százával pihennek és napoznak az Ingújjra vetkőzött turisták, a fiatalabbja gyalogszerrel siet alkonyatkor lefelé Kuznicéra, ahonnan félórás az út vissza Zakopanébe. A drótkötélpályához vezető lépcsőn egy hatalmas szürke medve áll szomorkodva. Gorál parasztlegény hordja a hátul clppzáras, izzasztó medvekosztümöt. Néha leereszti hegyes állú mókás fejét, hogy megállásra késztesse a felfelé sietőket. A sietés számlájára írom, hogy kisebb a kuznlcei medve keresete, mint Zakopanéi kollegájáé. Ott gyakran nagy karéjban állják körül a szálas medvét, egy két zloty fejében csattoghatnak a fényképezőgépek, arra ís hajlandó a medveember, hogy egy kislányt megszorongasson vagy egy megriadt, sírós gyermeket az ölébe vegyen. Nem irigylem a medvét. Kánikulában nehéz mesterség lehet ebben a medvebőrben megkeresni a napi betevőt. Akt határátlépővel Zakopanéba látogat, ne legyen gondja éjjelt szállásra. A 630 ágyas impozáns Turista szállodában kaphat ugyan drága pénzért szállást — a külföldi ötven százalékos felárat fizet — de aligha jön álom a szemére, annyira zajos az éjszaka folyamán szakadatlan érkező és távozó turisták zslbongásától. Nem lehet őket csendre inteni, mert alig vonul el harsány lábdobogással, hangos tereferével az egyik csoport, rákezdi egy másik, és ez eltart éjfél után háromig, hogy hat után újra kezdődjék az álmot, pihenőt elűző lárma, fenn a padlásszobákban állítólag nagyobb a csendesség, mi pechünkre a földszinten kaptunk szállást egy előkelő kétágyas szobában, de csak hajnal felé aludhattunk el. Ajánlatosabb megalkudni az autóbuszállomáson vendégekre vadászó taxisofőrökkel, nyugdíjas öregekkel, élelmes asszonyokkal, hogy kis pénzért — felár' nélkül — tiszta szálláshoz fusson az ember. Az étkezés aránylag olcsóbb, mint nálunk és minősége sem kifogásolható. Az éjszaka elviselhetetlenül zajos Turista szálloda konyhája ízes, kiszolgálás meglepően gyors és udvarias és árai olcsóbbak a B-jelzésü éttermeink árainál. A Gubalowkán Aki több napot tölt Zakopanéban, annak érdemes alkonyat felé a fogaskerekűvel felnézni a Gubalowkára. Ez az 1153 méter magas hegy észak felől védi a völgyben fekvő várost. Országos hírű, fényűzően berendezett éttermében kitűnő dzsesszzenekar játsztk, ám nem ezt a vendéglőt ajánlom, hanem egy-két nyugodalmas órát az étterem előtti sétány valamelyik kényelmes padján. Szemközt az egész lengyel Tátra lenyűgöző panorámája a napszállat fényében. Egyenesen szemben a szent hegynek tartott GieLvont csúcson egy hatalmas vaskereszt sziluettje rajzolódik kt a kékesltlába olvadó égen, balra a Gáspár-csúcsra vezető drótkötélpálya állomása és a csillagvizsgáló, lilás párákba takaródzó. fehér sipkákkal kivillanó havas csúcsok és egészen keletre, ahol a hegyek már ködbe vesznek, ott a 2634 méter magas Lomnica és a 34 méterrel alacsoni/abb Lodowy Szczyt. Lent a völgy tündöklő szikrázásba fog, hossrú kilométereken át csillog és villog az ezernul szentjánosbogár, hang nem hallatszik, egyetlen dobogás, vonatfütty, sípjelzés nem töri meg a csendet — a dzsessz még nem szól — és olyan csend fog körül, mint eay szépséget, békét sugalló varázslatos mese, amely nem ismer villongást, tülekedést és gyűlöletet. Itt fenn a Gubalowkán — alig kéznyújtásnyira a civilizációtól — megismerheted a természet csendjében való elmerülés édességét, a borútlan harmóniát, amelyet Bach vagy Mozart zenéjéhez hasonlatosan a szépnek és békességnek, az áhítatnak és tiszta magánynak énekes összecsengése szül. Értékes tapasztalatok AZ ISKOLAI PÁRTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEI Véget értek az évzáró taggyüléseka bratislavai iskolákban. A várnsi pártbizottság az előkészítés során főleg a taggyűlések tartalmi részének és a káderproblémáknak szentelt nagy figyelmet. Elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy az iskolai pártszervezetek munkájában maradéktalanul érvényesüljön a CSKP Központi Bizottsága tavaly októberi és ez év januári plenáris ülésének határozata. A MEG NEM VÉGLEGES FELMÉRÉS azt mutatja, hogy az iskolai pártszervezetek érdeklődésének középpontjában a szervezet eszmeipolitikai munkájának megjavítása, az iskolai oktató-nevelő munka színvonalának emelése, a CSISZ- és a pionírszervezet tevékenysége, valamint az iskola anyagi ellátottságának kérdései állottak. Már az eddigiek alapján is állíthatjuk, hogy csaknem valamennyi iskolai alapszervezetben helyesen értelmezték a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozatát, amely szerint a pártszervezet feladata, hogy törődjék tagjainak jó eszmei-politikai felkészültségével. E feladat tartalmi részét illetően főként két dologról: az új pártoktatási évről s a vezetőségi és taggyűlések programjáról beszéltek. A pártszervezetekben egyre világosabban látják, hogy a párt mindenekelőtt a tagok és tagjelöltek neveléséért felelős. A pártonkívüliek politikai nevelésének gondját a szakszervezetek, a CSISZ és az iskola vezetősége viseli. A pártnevelés rendszerében a magasabb tanulmányi formák vannak túlsúlyban; tárgya leginkább a marxista— leninista ideológia tanulmányozása. Az a cél, hogy minden párttag és tagjelölt minél jobban elsajátítsa a marxista filozófia, történelem, illetve politikai gazdaságtan új ismérveit. A pártoktatás programjában egyre kevesebb a szakmai téma, ami inkább a szakszervezeti üzemi bizottság és az iskola vezetőségének hatáskörébe tartozik. Ez az irányvonal összhangban áll a CSKP Központi Bizottsága ez év áprilisi dokumentumával is. Ám a pártszervezetek egy részében a pártoktatás eme új vonásaival nem sokat törődtek, nem mérlegelték, hogyan javíthatnának a párttagok nevelésén, és ma is a régi utat járják, különféle köröket vagy szakmai előadásokat rendeznek a marxistaleninista elmélet, a pértoktatás rovására. A városi pártbizottságban az idén úgy szeretnénk dolgozni, hogy az iskolai szervezetek mindenütt helyesen értelmezzék a pártoktatással foglalkozó dokumentumot, és hogy annak szellemét fenntartás nélkül magukévá tegyék. Az évzáró taggyűléseken a vitában több felszólaló érintette a pártvezetőség tevékenységét és a taggyűlések lefolyását. Ugyanis az iskolai pártszervezetekUen is az volt a helyzet (és ez m megoldásra várj, hogy többnyire uvunkaproblémákkal foglalkoztak, gyakran részlet- és peremkérdéseket oldottak meg, amelyekért teljes mértékben az iskola igazgatósága felelős. Így a taggyűlés nem sokban különbözött egy munkaértekezlettől. Ennek következtében azonban a taggyűléseken nem jutott idő a politikai-nevelési, eszmei feladatok megoldására. A PÁRTMUNKA TARTALMÁNAK egyensúlyba hozására irányuló törekvés egyes párttagokban olyan aggodalmat keltett, mintha most átesnénk a ló másik oldalára, mintha a pártmunkából teljesen ki akarnánk zárni az iskola munkaproblémáit. Nem, erről szó sincsen. Arról van szó, hogy a pártmunkában olyan gyakorlat érvényesüljön, melyben a munkahely elvi kérdéseit követik figyelemmel, miáltil megszilárdul az igazgató, a helyettesek és az iskola további dolgozóinak, természetesen a tanítóknak is személyes jogköre és felelőssége. Ily módon tágabb lehetőség nyílik íz eszmei nevelésre is. Ott ugyanis, ahol a gyűléseken foglalkoztak eszmei, ideológiai kérdésekkel a politika és a közgazdaság kérdéseivel, ott láthatták, milyen nagy az érdeklődés a párttagok körében e kérdések iránt. Ám az is megmutatkozott, milyen hézagosak e téren ismereteik, s maguk a párttagok mondták: a rendszeres, módszeres tájékoztatás nagy segítséget jelent számukra, könnyebben megértik az egyes jelenségeket, és felkészültebbek a pártonkívüliek között végzett politikai nevelő munkára. E magas szintű pártmunka célja, hogy mindenekelőtt a párttagok tudjanak helyesen tájékozódni, és világosan lássák, mi az, ami a szocialista társadalom életében és a marxizmusleninizmus tanaiban tartós és tipikus, s mi az, ami ideiglenes és ritka jelenség. Számunkra ez a fontos. Ugyanis, ha valaki átmeneti problémákból és hiányosságokból von le messzemenő következtetéseket, akkor törvényszerűen zsákutcába jut, úrrá lesz rajta a társadalmi szkepszis. Ezért törekedtünk a városi pártbizottság részéről következetesen arra, hogy az évzáró taggyűlések a CSKP Központi Bizottsága januári plenáris ülésének szellemében mélyrehatóan foglalkozzanak a pártmunka tartalmával. Az SZLKP városi bizottsága az iskolai pártszervezetek munkájának megjavítását többek között azzal is segíti, hogy az iskolai pártszervezetek elnökeit rendszeresen összehívja szemináriumokra, ahol a pártpolitika minden kérdésére magyarázatot kapnak. Ezt a jövőben is folytatni szeretnénk, mert úgy véljük, ezen az úton leküzdhetjük a pártmunkában megnyilvánuló bizonyos szakmai elszigetelődést. AZ OKTATÖ-NEVELÖ MUNKÁVAL a legtöbb évzáró taggyűlésen nagy felelősségérzettel foglalkoztak. A pártszervezetek lehetőségeikhez képest igyekeznek kedvező feltételeket teremteni e folyamat állandó javulásához. A taggyűléseken számtalan értékes javaslat hangzott el, melyek jó szolgálatot tesznek nemcsak az Illető iskolának, hanem az SZLKP városi bizottsága szerveinek és a városi nemzeti bizottságnak is. Talán egy olyan évzáró taggyűlés sem volt, amelyen ne foglalkoztak volna a fiatalok nevelési kérdéseivel. Főleg kétféle szempontból vizs gálták: egyrészt nevelési módját az adott Iskola keretében, másrészt az iskolán kívüli nevelés lehetőségeit vitatták meg általánosabb szempontokat véve figyelembe, jogos volt az elégedetlenség amiatt, hogy egyesek a szabadságot, a demokráciát és a fegyelmet sajátos módon, egyéni elképzeléseik szerint magyarázzák. Az évzáró taggyűléseken arra irányuló őszinte törekvés volt tapasztalható, hogy a fiatalok mai életét megértsék, ugyanakkor az aggodalom hangján beszéltek azokról a fiatalokról, akik túllépik a szocialista életkereteket mind az iskolában és a családban, mind az utcán és a nyilvános helyeken. Több megjegyzés hangzott el a mozik műsorával, a nyugati zenével, a képzőművészek gyakorta semmitmondó alkotásaival stb. kapcsolatban. A taggyűlések a pedagógus kol lektívákat arra figyelmeztették, hogy szorosabbra fűzzék együttmfi ködésüket a szülői munkaközösség gel, mert ezáltal betekintést nyer hetnek a tanulók családi környezetébe. Több helytálló bírálat hangzott el a CSISZ- és a pionírszervezet címére. Szükséges, hogy a tapasztalt felnőttek segítsék e szervezetek tevékenységét. Az iskola, a család és a társadalmi szervezetek csakis együttesen csökkenthetik az utca negatív be-folyását az Ifjúságra. A negyedik s igen fontos problémakör, amivel az évzáró taggyűléseken foglalkoztak, az iskolák anyagi ellátottsága és helyiségkérdései voltak. Bratislavában ez a probléma annyira bonyolult és sokrétű, hogy nehéz közös nevezőt találni. Röviden azonban mégis így fejezhetjük ki: a legnagyobb mértékben csökkenteni kell a több műszakos tanítást. Bratislavában a kilencéves alapiskolákban 32,4 százalékos a műszakos tanítás aránya. Ez az egész köztársaságban majdnem a legmagasabb százalékarány. A kommunisták az iskolai évzáró taggyűléseken ezért hangoztatták, hogy sürgősen ki kell elégíteni az iskolák égető helyiségigényelt. AZ EMLÍTETT FŰ PROBLÉMÁKON KlVÜL más kérdésekkel is foglalkoztak az évzáró taggyűléseken, így pl. a tanítók közötti kölcsönös kapcsolatokkal, a nemzetközi kérdésekkel, a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáival stb. Az iskolai pártszervezetek idei évzáró taggyűléseit értékelve megállapíthatjuk, hogy a pártszervezetek az évzáró taggyűléssel sikeresen kezdték meg a CSKP XIII. kongresszusának előkészítését. JOZEF lANfK, az SZLKP Bratislavai Városi Bizottságának titkára FELSZÍNI BÁNYÁKBAN teherszállításra alkalmas hét 180 tonnás villamosmozdonyt küldött ez év októberében a Dubnica nad Váhom-i Gép- és Kohóipari Művek a Szovjetunióba. A három részből álló különleges mozdonyok óránként 85 kilométeres sebességgel haladnak. A bratislavai Filmintézet a PKOval közösen újabb filmciklust készít elő. A háborús témájú filmeket novemberben mutatják be. A filmkedvelő közönség amerikai, angol és szovjet filmeket tekinthet meg, neves színészek előadásában. (dl) AZ E 2,5 TlPUSÜ elektromos kotrógéppel új világrekordot állított fel a Most melletti souši Vrbenský Bányában a Zdenék Salvetr vezetésével dolgozó kollektíva, amely 31 munkanap alatt 173 571,2 köbméter földet takarított el Ez a mennyiség 4684 köbméterrel több annál, amellyel a kollektíva tavaly csúcsteljesítményét elérte. Fekete himlőben betegedett meg a bajorországi Kulmbach egyik lakosa. Az eset pánikot keltett a községben. Bezárták az iskolákat és a bölcsődéket, s a templomokban nem tartanak istentiszteletet. A községben úgyszólván megbénult az élet. Egy vesztegzár alá helyezett kórházban két hétig figyelik azt a 67 egyént, akik a legutóbbi napokban együtt voltak az említett beteggel. LÁTOGASSÁK MEG A LÉVAI MÁRTON NAPI NAGYVÁSÁRT 1965. NOVEMBER 5., 6. ÉS 7-ÉN 0F 349 Ű] SZÓ 4 *J.9B5. november 2,