Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-06 / 308. szám, szombat

FÖLD ALATTI MAUZÓLEUM A DUNA PARTJÁN \ZOMBAT DÉLUTÁN VAN. A bérházakkal körülzárt tágas udvaron vagy száz gyermek játszik, csacsog, kacarászik. A nyitott ablakból szülök figyelik a vidám gyermeksereget, vagy a lócákon élvezik az őszi verőfényt. Az este hirtelen borul az udvarra. A gyerekek még maradnak. Egy 7—8 éves fiúkból álló csoport furcsa játékot eszel Kt. Felkapdossák az udvaron szétszórt papírokat, meggyújtják és fejük felett lobogtatva őket körbe körbe szaladgálnak, mint valami vad törzs, tűztáncot lejtenek. A szülők nézik, nevetnek, eszébe sem jut senkinek, hogy rájuk szóljon. De mégis! Egy idősebb bácsi szép szóval inti a gyerekeket: — Oltsátok el, fiúk, a tűz nem játék. . Be sem fejezheti, egy testes aszszonyság máris ott terem. — Miért nem hagy nekik békét, legalább összeszedik a papírokat. — Hát már csak a tűzzel lehet játszani? — méltatlankodik az öreg. — liikább, jóskávai, az unokájával törődne! A múltkor az erkélyről egy üveggel majdnem agyonütötte a postást. Egy óra múlva a lépcsőházba fojtó füst árad a pincéből. Kivonulnak a tűzoltók. A tűzoltókocsiknál megint az asszonyság viszi a szót: — Mondtam, hogy baj lesz belőle, biztos megint az a gonosz fóska szedte rá a gyerekeket! SZŰCS BÉLA ä BRATISLAVAI Of PÁLYAUDVARRÓL ismerősöm a közelmúltban utazott Csallóköz felé. A vonat indulása előtt a Postai Hírlapszolgálat árudájában egy Of Szót kért. Az ilyen eseményekre csak akkor figyelünk fel, ha van valami rendkívüli, valami különleges árnyalata, akár negatív, akár pozitív előjellel. Felfigyeltem volna akkor is, ha például a szolgálatot teljesítő alkalmazott kedves mosollyal „kellemes utat és szórakozást" kívánt volna a vevőnek. Ez is szokatlan jelenség lett volna, pozitív előjellel. Azonban nem ez történt. Ismerősöm ugyancsak megdöbbent, amikor az elárusítónő ahelyett, hogy a feléje nyújtott 30 fillér ellenében átadott volna egy Üj Szót, a következő, csodálkozó hangon elmondott szavakkal fordult hozzá: — De hiszen maga egészen jól beszél szlovákul?I Tudomásom szerint az árudat hírlapok és folyóiratok eladására „szakosították". Viszont ha ebből a megdönthetetlen igazságból indulunk ki, akkor elképzelésünk szerint a vevő kér egy újságot — persze olyan újságot, amilyent a vevő óhajt. Átadja a 30 fillért és átveszi a lapot. Ezzel az üzleti tranzakció befejeződött. • Minden felesleges megjegyzés nélkül! TOLL GÁBOR m ÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT jól öltözött, biztos fellépésű férfi foglalt helyet a komáromi Európa-szálló egyik kávéházi asztalánál. Konyakot ivott, választékosan megreggelizett. Közben honnan, honnan nem, elterjedt a hír: az illető az állami felügyelő szervektől való. Az úriember négy napig vendégeskedett Komáromban. Egy délután bájos hölggyel érkezett. Konyakkal kezdték, vodkával folytatták. A felügyelő úr azonban a számlát elfelejtette kiegyenlíteni. A fizető pincér szó nélkül zsebre vágta a számlát, gondolván: majd holnap kielégíti a vendég. Eljött a holnap, a holnapután ls. A vendég azonban szőrén-szálán eltűnt. A számlát őrizgető pincér óvatosan tudtára adta az esetet az állami felügyelő szervek járási kirendeltségének: talán kiegyenlítenék a feledékeny kolléga számláját. A válasz kurta ,és igen határozott volt: semmiféle kollégáról nem tudnak. A feledékeny vendég végül is megkerült — persze fizetőképtelen állapotban. A „vallatásnál" ugyanis kiderült: Olyan egyénnel állnak szemben, akt „engedély nélkül" távozott el az egyik ismert elmegyógyintézetből. Utólag nehéz volna megállapítani, mi bosszantotta jobba

n a főurat, az elúszott száz korona, vagy az, hogy közel egy hétig táncolták körül az inspektor urat, holott nem ts volt inspektor. SZARKA ISTVÁN KÖLTÖK PLEJÁDJA ÉNEKELTE MEG DICSŐSÉGÉT, festők vitték vászonra, szobrászok pedig márványba vésték szépségét. A krónikások a vén Duna mellett, a Borostyánkő úton fekvő — sok vészt átélt — ősi város létezésének úgyszólván minden napját, óráját számba vették, feljegyezték. Hol Possonlunn volt, hol Pressburg, hol pedig Pozsony, hogy végül is Bratlslavavá változzék. Szépségének híre tengereken túlra ls eljutott, s meszszi tájakról jöttek szegény vándorok, meg gazdag kéjutazók, korlátolt császárok és bigott vallásfejedelmek, embertelen generálisok és az isteni szikrát magukban hordozó művészek, hogy falai között ideig óráig időzhessenek. A krónikába annak Idején Ulászló királyt is gyógyította. A pozsonyi zsidó hitközség elnöke volt az a Simon Michel is, aki 1714 ben oltalomlevelet szerzett Pálffy Miklóstól, Pozsony grófjától, ötven itteni zsidócsalád részére. Egyik lányunokája pedig Bécsből, egy bizonyos dr. Gottschall nevű orvoshoz ment férjhez Németországba, s ennek a dr. Gottschaiinak a lánya volt Heinrlch Heine, a nagy német költő édesanyja. Abban azonban, hogy a pozsonyi zsidóságnak, amely 1848-ig a gettóban kényszerült élni, nem voltak ben Bezáleljei, a sajátos pozsonyi, illetve magyarországi körülmények is szerepet játszottak. A Morva folyótól keletre lakó népek évszázamenlcz, aki szinte lángoló pallossal védte az ősi hitet az újítók ellen. S végül itt fekszik minden Idők leghíresebb pozsonyi főrabbija a majna-frankfurti születésű Schrelber Mózes, aki 33 évig tevékenykedett Pozsonyban, s akit az európai zsidóság Chatam Szófer néven tisztei. A kis Schrelber Mózesnek ~>Sr nagyapja ls kiváló talmurtmagyarázó volt, aki a hitvitákban mindenkit legyőzött. A rendkívüli eszes és éles logikával bíró unoka azonban nem egyszer szembeszállt nagyapjával, s az is megtörtént, hogy a fiút nem az ellenérvek győzték meg, hanem az apai nyakleves hallgattatta el. Ám a nagyapa felfigyelt és Náthán Adler bekerült Juvenális centurio szomorú vége, Kund búvár hetedhétországra szóló hőstette, Jakab várobíró megfontoltsága, kelyhesek és kurucok vitézsége, császáriak kegyetlensége. Feljegyezték Corvin Mátyás bölcsességét, az Academla Istropolitana megalapítását, valamint a szerencsétlen Agáta boszorkányperét és máglyahalálát. Igy tudtuk meg késői utódok, hogy nemcsak Napóleon járt a város falai között, s nemcsak Kossuth, Stúr és Petőfi, hanem hogy itt álmodozott Christian Andersen, a nagy meseköltő, itt hangversenyzett a gyerek Mozart, a felnőtt Beethoven, Rubinstein, Liszt és Erkel, hogy itt töltötte tanulóéveit Fadrusz János és e város kövezetét rótta gimnazista korában Bartók Béla is. Ám a krónikás nemcsak a horogkeresztes vandálok és gárdista segítőtársaik szégyenletes tetteiről adott a későbbi időkben hírt, hanem aranybetűkkel írta fel a hazafiak nagy tetteit, a párt hőseinek és mártírjainak, Osohának, Márkusnak, Scliwartznak, Szabónak és társainak nevét majd piros betűs ünnepként jegyezte be analesébe 1945. április 4-ének dátumát, hogy aztán további dicső fejezetet kezdjen, melyben Malinovszkij marsall, Tito, Hruscsov, Ben Bella neve mellett jelenünk és holnapunk építésének neves és névtelen hősei is szerepelnek... A krónikában felhalmozott adatok, dicső és dicstelen fejezetek regimentjét tudósok és újságírók újra és újra fellapozzák, ezekhez a nyilvánosság előtt minduntalan visszatérnek, s a szivárványos múlt felelevenítésének közepette észre sem veszik azt a hiányzó fejezetet, amely nélkül városunk krónikája bizony hiányos lenne. Mert ebben a Duna menti metropolisban hosszú századokon keresztül élt az európai zsidóságnak, ha számbelileg nem ls, de minőségileg egy igen jelentős csoportja. S ennek a csoportnak az élete városunk történelmében és krónikájában egy sajátos, mégpedig Igen színes fejezetet jelent. Jóllehet a pozsonyi gettó lakói közt nem voltak olyan ragyogó képességű tudósok, mint pl. a prágai Jeliuda, Löw ben Bezálel, a híres talmudmagyarázó, aki azonban kiváló csillagász és matematikus, Tyho de Brahe barátja és a Gólem megteremtője volt, éltek a gettóban a nagytekintélyű talmudistákon kívül olyan híres orvosok is, akik királyokat gyógyítottak, s akik asztrológiával meg geometriával foglalkoztak. Így többek közt egy Zacliariás nevű pozsonyi zsidó orvos A HIÁNYZÓ FEJEZET dokon át török, tatár és német ellen vívták élethalálharcukat, gyakran pedig egymást pusztították, s így a fegyverek zaja közepette nemcsak a múzsák hallgattak, hanem a tudományok ls. Itt keményebb, barbárabb volt az élet, mint mondjuk a Moldva partján. Mindez természetesen visszatükröződött a pozsonyi zsidóság életében is. Kulturális és gazdasági életük egyaránt a túlzsúfolt gettóban zajlott le, melynek lakólt nemegyszer járványos betegségek tizedelték meg. Éppen ezért magától értetődőnek kell tekinteni azt a tényt, hogy az európai műveltségű pozsonyi rabbik ténykedése kizárólag a vallásoktatás, a hit tisztasága megvédésének területén, valamint a talmud és a tóra ősi tételeinek magyarázásában merült ki. Ebben viszont nagyok voltak. Fél Európa hallgatott szavukra, s kinyilvánított véleményüket törvénynek Ismerte el. Ez az oka annak is, hogy a hálás utódok nemcsak emléküket, de még személyében kiváló tanítómestert választott a tudományra szomjúhozó unoka számára. A tanítvány annyira megszerette későbben mesterét, hogy szülei tudta nélkül követte őt a morvaországi Boskovicébe, ahol egy ideig a talmudlskolát vezette, majd átment Strážnlcére, az akkori Prossnltzbe, s ott öt évig rabbiskodott. Útja Innen Nagymártonra (a mai burgenlandi Mattersburgba) vezetett. De Schreiber Mózes, akinek az akkori Habsburg-birodalomban egyre nagyobb lett a híre, Nagymártont is szűk kalitkának találta. Megörült, amikor egyidőben Balassagyarmatra, Nyitrára, Vágújbelyre hívták őt rabbinak sőt régi hitközsége, Strážnice is jelentkezett. Nagymártonból azonban mégsem távozik, tűzvész sújtotta híveit nem tudja szerencsétlenségükben elhagyni. Chatam Szófer pozsonyi ténykedése Csak négy esztendő múlva, 1806 szeptemberében hagyja el Nagymártont és veszi át a pozsonyi főrabbi tisztjét. Az előzmények elég furcsák voltak. Hárman is pályáztak erre a tisztségre, köztük a hitközség behaló poraikat is áldották, tisztel- folyásos tagjainak rokona, éš' ték, s nagy áldozatok révén mér a fasizmus pusztító dühe elől is megmentették. Az „Élők Házának" hét lakója A városhegy alatti alagútban közlekedő motorosok és járókelők túlnyomó többsége nem is sejti, hogy az alagút Duna menti kijáratánál, mélyen az útvonal szintje alatt létezik a „Bét Hachájim" az ún. Élők Háza, az Európa-szerte híres zsidó mauzóleum, amely az egykori Magyarország egyik legrégibb zsidó temetőjéből fenn-, illetve a föld alatt megmaradt. Hét pozsonyi főrabbi álmodja itt örök álmát, melyet a dübörgő teherkocsik, a könnyű és nehéz járművek ezreinek zajával és romboló hatásával szemben hatalmas vasbeton tetőzet véd. Nyugalmukat a rengeteg külföldi turista kíváncsisága sem zavarja, azoké, akik gyakran csak azért jöttek ide a tengeren túlról, hogy halkan elrebegjék az ájtatos „Zeher zadlk livriho-t" (áldassék az Igazságos pora JI Az „Élők Házának" legrégibb lakója Mordechaj Mochiach. Utána Móse Lemberger következik, a lángeszű, majd Akiba Eger, aki mindössze 11 napig volt pozsonyi főrabbi. öt követi Izak Landau, Meir Barby és a Lengyelországból 'leszármazott Meschulam Eger-TiszSchrelber Mózes lett Daniel- Stetrcschneider jóvoltából a negyedik aspiráns. A választásokon egyikük sem kapta meg a szükséges abszolút többséget, és végül is sorsolással döntöttek. A szerencse a majnafrankfurti Schreiber Mózes mellé szegődött. Ö lett a pozsonyi főrabbi. Kezdetben volt ugyan ellenzéke, de éles esze, nagy tudása, emberi Jósága végül is lefegyverezte ellenzőit Nemcsak hogy fellendítette -és egész Közép-, valamint KeletEurópában híressé tette a pozsonyi talmudiskolát, hanem egyben nagy harcot folytatott az akkori reformirányzatok ellen is. Nem érzem magamat elhivatva arra, hogy megítéljem mennyire ártott, vagy használt a pozsonyi zsidóságnak Schreiber Mózes orthodoxizmusa, annyi azonban blzon"os, hogy a kor szellemét ő sem tudta a pozsonyi zsidóság életéből teljesen kiűzni, és 1920-ban, akarata ellenére éppen Pozsonyban nyitották meg az első magyarországi modern irányzatú zsidó népiskolát. Ám e részleges kudarc ellenére is, ahogyan ezt a tudós Katz főrabbitól és Neumann Róberttől, a pozsonyi zsidóság hivatott krónikásától megtudtam, Schreiber Mózes a régi Habsburg-birodalom határain túl is nagy tekintélyre tett szprt. Mégpedig éppen a talmud és a tóra ősrégi téziseinek védelmében elmondott, vagy megírt véleményeivel. Nagy reszponzum-gyűjteményét, amely 1202 feleletet tartalmaz a Saelot Utesúvot Chatam Szófer címen adták; ki. Belőle az európai ortodox zsidóság még ma is perdöntő bizonyítékokként idéz. Nincs szándékomban e cikk keretében vitatni e mű értékét, amelynek szelleme mindenesetre ellenkezik a dialektika egyszerű és magától értetődő törvényével, hogy „csupán a változás örök!". TÉNY AZONBAN, hogy amikor Schreiber Mózes, vagyis Rabbi Móse Szófer, azaz Chatam Szófer harminchárom éves pozsonyi rabbiskodása után meghalt, a közép-európai zsidóság megtépte köntösét. Ö pedig odakerült az „Élők Házába" és ott nyugszik ma ls, nem tudhatván arról, hogy halála után egészen 1938-ig a pozsonyi hitközség élén mindig egy Schreiber utód állt és, hogy Jeruzsálemben, a Chatam Szófer egyik leszármazottjának vezeté se alatt, ma ls létezik egy pozsonyi zsidó hitközség. De ez már nem tartozik a hlányAz államosított iparban a nők százezrei találtak munkaalkalmat. (Sochor felv.J zó fejezetbe... I BARSI IMRE • AZ ELSŐ ÁLDOZAT Az első autószerencsétlenség 189t>. augusztus 1/ én történt az angliai Croi/donban Egy halálos áldozata volt. A szakemberek rámutatlak a baleset okára: a szinte hihetetlen, felelőtlen gyorsaság — óránként hat kilométeres! I A LEGDRÁGÁBB FOLYADÉK - A VÍZ Ez volt a jelszó az utolsó néhány hónapban az USA keleti partvidékén. de különösen New Yorkban, ahol a hatóságok hallatlan intézkedéseket foganatosítottak a vízzel pazarlók ellen. íme egy kis ízelítő a „tarifából": autólemosásért: 150 dollár pénzbírság és 30 napi elzárás, öntözésért 500 dollár pénzbírság és 90 napi szabadságvesztés, csepegő vízcsapért: 200 dollár pénzbírság I SZÓRAKOZOTT OLVASÓK New York lakóihoz körkérdést Intéztek azzal kapcsolatban, melyik a legkedvesebb folyóiratuk. A legtöbb szavazatot a francia Collier's kapta. Az egészben csak az az érdekes, hogy ez a folyóirat 1957-ben jelent meg utoljára. « VANNAK MÉG BÁTOR EMBEREK Oj-Guinea keleti részében egy bennszülött két felesége mellé még egy harmadikat óhajtott, és ezért feleségül vette — a saját anyósát. I FIATALSÁG BOLONDSÁG Az ultraortodox zsidó szekta, a Naturejkarta IA Város Őrzői I hetvenkét (72/ éves főrabbija, Amram Blau elfagyja Jeruzsálemet, mert a rabbik taúdesa nem engedélyezi, hogy eleget téve szíve leghőbb vágyának, feleségül vehesse Ruth Ben Dávid elvált keresztény aszszonyt. A szekta mindent elkövetett a főpap ott-tartása érdekében, és 25 ezer Izraelt fontol ajánlott fel a menyasszonynak, ha lemond a frigyről. De nem ért el eredményt. Hiába, nagy dolog a szerelem! • VANNAK EGÉSZEN FURCSA DOLGOK A bázeli iparművészeti iskoVa engedélyezte, hogy Timm Ulrich nevű hallgatója saját magát állítsa ki, mint „élő művészeti alkotást". Timm ezt már az NSZK-ban is megszerette volna egy kiállítás alkalmával tenni, de a nyugat-berlini szenátus kulturális bizottsága kérelmét elutasította azzal az indoklással, hogy „képzőművészeti alkotásnak csak az nevezhető, ami kézzel készült". Bázelben más a vélemény. I HÉTVÉGI EJNYE-EJNYE Brazíliában is fontos bevételt forrás az idegenforgalom. A közelmúltban megalakult egy új idegenforgalmi cég, amely „egyedülálló és félelmet érző hölgyek" nyugalmát biztosítván — illő díjazás ellenében — kisportolt és minden szempontból bátor testőröket bocsát este nyolc órától reggel nyolc óráig rendelkezésükre! A díjszabás 50 évnél idősebb megrendelők számára jelentékenyen magasabb, mint ötvenen aluliaknak! • A KIS ŐRANGYAL fack Hardy 150 km es sebességgel száguldott gépkocsijával a Los Angelesbe vezető autóúton. „De apuka, hiszen te túl gygorsan hajtasz!" — szólalt meg egyszerre csak egy hang mellette. Hároméves kisfia állt a kocsilépcsőjén, és kapaszkodott elkeseredetten a kocsi ajtajába. I EJHA! Párizsban kiadtak egy Idegenforgalmi célokat szolgáló térképet, amelyen pontosan megjelölték, hol találhatók a város legcsendesebb szállodái. Egyes címek mellett külön megjegyzés hívja fel a figyelmet az „előzékeny" női kiszolgálásra. g £ JBB5. november 8,