Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-06 / 308. szám, szombat

NAGY EMBER VOLT - KOMMUNISTA Alexander Dubček elvtárs beszéde Major István emléktáblájának leleplezése alkalmából Major István elvtárs neve elvá­laszthatatlanul összefügg Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának szlová­kiai forradalmi tevékenységével. A munka iránti tiszteietünk jeléül, amelyet dolgozó népünk jobb éle­téért, a szocializmus felépítéséért végzett, emlékére leleplezzük ezt az emléktáblát. Major István elvtárs szerény, egy­szerű ember volt, de kimagaslóvá tette rendíthetetlen hite a dolgozók­nak a burzsoázia feletti végső győ­zelmében. Kiváló jellembeli tulaj­donságokkal rendelkezett. Sohasem nézte saját kényelmét, nem félem­lítette meg őt az üldöztetés, amely­nak a burzsoázia diktatúrája idején volt kitéve, s mindig felelősségtel­jesen, fegyelmezetten teljesítette a feladatokat, amelyekkel a párt bíz­ta meg őt. Major elvtárs 1920-ban lépett be az akkori Szociáldemokrata Pártba és mindjárt annak marxista balsssár­nyához csatlakozott, amely lelepfez­i te a párt vezetőségének kétkulacsos, munkás- és forradalomellenes jobb­oldali politikáját. Major elvtárs már 1920 decemberében sztrájkmozgal­mat szervezett Dél-Szlovákiában. Nagymértékben kivette részét az 1921. Vévi januári történelmi fontos­ságú lubochňai kongresszus előké­szítéséből is, amelyen a szlovákiai marxista balszárny véglegesen szakí­tott a Szociáldemokrata Párt oppor­tunista vezetőségével. Major elvtárs a kommunista párt egyik alapító tagja lett Szlovákiában. Ugyanakkor kimagasló forradalmár volt, kiváló képességű szónok' és agitátor, a párt élenjáró funkcionáriusa. Major István élvtárs 1921-től a Népszava című folyóirat szerkesztő­je volt, amely kezdetben a szlová­kiai magyar szociáldemokrata bal­szárny hetilapjaként, később, a CSKP megalapítása után a magyar dolgozók lapjaként, jelent meg. Az 1925. évi parlamenti választásokon Major elvtársat, mint a CSKP je­löltjét parlamenti képviselővé vá­lasztották, és ezt követőleg számos más politikai tisztséget töltött be. Major elvtárs aktív politikai tevé­kenysége, az ipari és mezőgazdasági dolgozókkal fennálló szoros kapcso­lata folytán személyesen láthatta, hogy a dolgozók miért elégedetle­nek a párton belül dúló ellentétek miatt. Ezért nyíltan bírálta az egy­ségbontó opportunistákat. Nemegy­szer beszélt arról, hogy a munká­sok elégedetlenek a likvidátorok okozta viszályok miatt és rámuta­tott, hogy a szlovák, magyar és az ukrán dolgozóknak világos politikai irányzatra, öntudatos forradalmi tet­tekre van szükségük. Törhetetlen energiával vetette magát a politikai és gazdasági küzdelmekbe, s a tö­megeket tevékeny forradalmi csele­kedetekre lelkesítette. 1931 májusá­ban a diószegi cukorgyár majorjai­ban megszervezte a mezőgazdasági munkások bérsztrájkját. E sztrájk győzelemmel végződött, de a sztráj­kolők kosúti tüntetésén az ismert vérengzésre került sor. A polgári politikai pártok és sajtójuk ezért a kommunista pártot és személyesen Major elvtársat akart<i felelőssé ten­ni. A csendőrök Major elvtársat képviselői mentelmi joga ellenére letartóztatták és börtönbe vetették. A kosúti események, valamint a bűnper irányzatossága, amit a kom­munista sajtó Vladimír Clementis elvtársnak, Major elvtárs jogvédő­jének segítségével leleplezett, óriá­si felháborodást keltett nemcsak Csehszlovákiában, hanem külföldön is. A kosúti vérengzés ellen és Ma­jor István védelmére a proletariátus tömegei emelték fel szavukat — szervezetten és spontánul — számos tüntetésen. A „Kosúti kiáltvány" alá­írásával ítélték el a burzsoá állam­apparátus terrorját a csehszlovákiai kulturális dolgozók közül számo­san. Major Istvánt morálisan támo­gatta Romáin Rolland is, valamint számos más európai haladó szelle­mű tényező. Major elvtárs tevékenységének sajátos vonása következetes inter­nacionalizmusa, amely a magyaror­szági munkásmozgalom történetének ismeretéből fakadt. Major elvtárs tudta, hogy az első világháborúig Budapest volt az egyik legnagyobb forradalmi központja nemcsak a ma­gyar, hanem a szlovák proletariá­tusnak is, a közös osztályharcokban fejlődött ki a szlovák és a magyar proletariátus internacionális tudata, amely egyúttal megtanította őket arra, hogy kölcsönösen tiszeletben tartsák egymás nemzeti érzéseit és leküzdjék a nemzetiségi ellentéte­ket. A szlovák munkásosztály e tapasz­talatok alapján 1919-ben rokon­szenvvel fogadta a Magyar Tanács­köztársaság megalakulását, s ugyan­akkor tevékenyen felhasználva a magyar Vörös Hadsereg előrenyomu­lását, megalakította a Szlovák Ta­nácsköztársaságot. Szlovákia terü­letén ez volt a proletariátus dikta­túrájának első kormánya, mely ki­hirdette a lakosság teljes szociális, állampolgári és nemzeti egyenjogú­ságát. E történelmi tapasztalatok állandó befolyást gyakoroltak Major elvtárs gondolkodására és tetteire, s elmélyítették a szlovák és a ma­gyar nemzetiségű dolgozók inter­nacionális kapcsolatát. A München előtti burzsoá köz­társaságban a nemzetiségi elnyomás rendkívül éles formákban nyilvá­nult meg a magyar dolgozókkal szemben ls. E politikából a magyar irredenta reakciós politikai pártok húztak hasznot. Major elvtárs és más magyar nemzetiségű kommu­nisták fáradhatatlanul magyarázták, milyen szükséges a cseh, szlovák, magyar és német proletariátus egy­sége, mert csak ez biztosíthatja valamennyi dolgozó szociális, kul­turális és nemzeti szabadságát. Ma­jor elvtárs a magyar proletariátus előtt rámutatott, hogy a szociális és nemzeti felszabadulásért csak a Csehszlovák Köztársaság keretében lehet igazán harcolni. Major elvtárs jelentősen kivette részét a politikai harcokban abban az időben is, amikor köztársaságun­kat a hitleri hódítás veszélyeztette. A két legjelentősebb nagygyűlésen, amelyeket a CSKP a köztársaság védelmére 1938 nyarán Szlovákiában Kassán és Tornócon szervezett, te­hát magyarlakta területeken, tevéke­nyen részt vett Major elvtárs is. A mü"ncheni diktátum után Major Koszorúzási ünnepségek Prágában (ČTK) — A prágai Olšanyi teme­tőben november 5-én délelőtt meg­jelentek a párt és ko-rmány képvi­selői, a központi szervek, szerve­zetek, intézmények és a prágai üze­mek küldöttel, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 48. év­fordulója alkalmából megemlékez­zenek a hazánk felszabadításáért elesett szovjet katonákról. A kegyeletes ünnepség tiszteleté­re felsorakozott a prágai helyőrség díszszázada. Az elesett forradalmárok Induló­jának hangjai mellett a szovjet hő­sök emlékművénél Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága, a köztársasági elnök, a kor­mány, a Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front Központi Bizottsága közös ko­szorúját Jaromlr Dolanský, Zdenčk Fierlinger, Jiŕí Hendrych, Draho­mír Kolder, Bohuslav Lastovička, Jozef Lenárt, Antonín Novotný,' Ota­kar Siműnek, a CSKP Központi Bi­zottságának tagjai és Antonín Ka­pek, a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének póttagja, továbbá Vla­dimír Koucký és František Pene, a CSKP Központi Bizottságának tit­kárai, valamint a Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Központi Szakszervezeti Tanács, a CSISZ Központi Bizottsága és a Nemzeti Front pártjainak elnökei és további személyiségek helyezték el. A Szovjetunió prágai nagykövetsé­gének koszorúját Sztyepan Vaszil­jevics Cservonyenko szovjet nagykö­vet helyezte eí a nagykövetség dol­gozóinak és a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság küldöttségének Je­lenlétében. Kegyelettel adóztak a szovjet hő­sök emlékének a CSSZBSZ Központi Bizottságának küldöttségei, a CSKP prágai városi és közép-csehországi kerületi bizottságának küldöttei, Prága Főváros Nemzeti Bizottsága, a Közép-csehországi Kerületi Nem­zeti Bizottság, a Nemzeti Front prágai és közép-csehországi ke­rületi bizottsága és a csehszlo­vák fegyveres erők küldöttel. A prágai üzemek, hivatalok, intéz­mények és szervezetek, valamint iskolák küldöttei ezzel egyidejű­leg 220 elesett hős sírján helyeztek el koszorút. A kegyeletes aktus a Szovjetunió és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság himnuszával ért véget. — • — November 5-én megkoszorúzták B szovjet páncélosok smlchovi emlék­művét és megemlékeztek a felsza­badítókról köztársaságunk számos más városában ls. István a párt vezetőségének utasí­tására a Szovjetunióba emigrált ahol a moszkvai rádió külföldi mű sorában dolgozott. A felszabadulás után visszatért hazájába, s ekkor ismét bebizonyí totta szilárd jellemét és politikai elvhűségét a nemzetiségi kérdésben elfoglalt állásfoglalásával. E nem zetiségi politikában főként az 1945 —1947 közötti években bizonyos hi bák fordultak elő a magyar dolgo zókkal és a magyar elvtársakkal szemben is. Major elvtárs nem lett borúlátó és nem ragadta el a szen vedély sem. Bízott abban, hogy a párt kiharcolja a marxi—lenini po litika helyes alapelveit, és ez meg is történt. A párt leküzdötte a téves irányzatokat, s fokozatosan minden demokratikus jogot biztosított a ma gyar nemzetiségű lakosoknak, párt értékelte Major elvtárs állás foglalását ls, aki a CSKP Központi Bizottságának és az SZLKP Közpon ti Bizottságának tagja, valamint Nemzetgyűlés képviselője lett. Po­litikai képességeit és tapasztalatait, mint a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója, később pedig diplomá cial szolgálatban, mint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság nagy­követe érvényesítette. A helyes internacionális politika mindig jó gyümölcsöt érlel. A téves irányzatok kiküszöbölése elmélyítet­te a párt és a magyar lakosság kap­csolatát, megszilárdította a párt egységét, valamint a csehek és szlovákok és a magyar lakosság intenacionális kapcsolatait. Ebből az alkalomböl is nagyra értékeljük magyar polgártársainknál a cseh szlovák szocialista hazaszeretet megnyilvánulását 1956-ban, amikor a politikai reakció a Magyar Nép köztársaságban az imperialisták se­gítségével ellenforradalmi puccsot kísérelt meg. Akkor hazánk népe készen állt minden internacionális segítséget megadni a magyar nép­nek. * Országépltő terveink sikeres tel­jesítésének egyik előfeltétele, hogy helyes nemzetiségi politikát folytas­sunk magyar nemzetiségű polgár társainkkal szemben. A szocialista iparosítás politikája egyaránt javára válik a magyar nemzetiségű lakos­ságnak is. Erről tanúskodnak az új korszerű üzemek Kassán, Komárom ban, Érsekújvárott, Verebélyen, Ri maszombatban, Tornaiján, kombiná­tok épülnek Sellyén, Szereden, Pár­kányban, előkészületben van egy nagy kombinát építése Léván és másutt is. Ennek alapján emelkedik tovább a szlovák és a magyar nem zetiségű lakosok élet- és kulturális színvonala. Ezért a Központi Bizott ság feladatul tűzi ki, hogy a követ­kező időszakban az ipari termelés elsősorban Dél-Szlovákiában fejlőd, jék és ennek kell mindenekelőtt fi­gyelmet szentelnünk. Társadalmunk sokoldalú fejlődé­sével összefüggő komoly politikai és gazdasági problémák megoldása hazánk valamennyi polgárától ma­gas fokú politikai öntudatot és er­kölcsi felelősséget követel. Közéletünkben, politikai, gazda­sági és kulturális életünkben egyre következetesebben érvényesülnek a szocialista demokrácia elvei, az ön­tudatos fegyelem és a politikai meg­fontoltság. Ez az alapvető feltétele annak, hogy valóban alkotó módon oldjuk meg a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésével kapcsolatos feladatokat. Ezen a téren állandóan növekednek az igények, s ezért ,a nevelőmunka elmélyítése érdekében állandóan emlékezetünkbe idézzük a kommunista elviesség tündöklő példáit, amelyek közé Major István elvtárs személyes példaképe is tartozik. Ma is sokat tanulhatunk az olyan kommunistáktól, mint Major elvtárs volt, aki elsősorban mindig a társa­dalom érdekeit tartotta szem előtt. Szerette a dolgozó népet, de gyűlöl­te annak nyomorát. Ezért igyekezett mindent 1 megtenni e nyomor leküz­déséért. Hitt a néptömegek törté­nelmi feladatában, ugyanakkor nö­velte öntudatosságukat és alkotó tevékenységüket. Művelődésre, kul­turáltságra vezette a népet, mert mint tanító jól tudta, hogy a szo­cialista forradalom kibontakoztatá­sának ez a leghatékonyabb eszköze. Major elvtárs megérdemelte a tiszta lelkű, szilárd Jellemű kom­munista nevét. Felhasználom a mai alkalmat, hogy kihangsúlyozzam e nagyszerű tulajdonságait. Kegye lettel adózunk Major elvtárs emlé­kének, állítsuk őt példaképül min­den kommunistának, de főként a fiataloknak. Nagy ember volt ő — kommunistái TOVÁBB FEJLESSZÜK OKTÓBER FORRADALMI HAGYATÉKÁT MICHAL CHUDÍK ELVTÁRS BESZEDE A BRATISLAVAI DOLGOZÓK NAGYGYŰLÉSÉN A Szovjetunió nemzeteivel és az egész haladó világgal együtt min­den évben megemlékezünk az újkori történelem legjelentősebb eseményé­ről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Az 1917 októberétől eltelt öt évtized nem csökkentette a Nagy Októberi Forradalom hagya­tékának időszerűségét. Ellenkezőleg, a forradalom lángja további orszá­gokra, más földrészekre is áthatolt. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom az imperializmus szétesésének kezdetét Jelentette. A Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja már csaknem egy fél évszázada áll ellen a reak­ció támadásának. A különböző el­lenséges cikciftk ellenére a világ el­ső szocialista állama kibírta ezt a támadást, tovább fejlesztette gazda­ságát, kutlűráját és a világ legelső országai közé küzdötte fel magát. Elérte az Októberi Forradalom által kitűzött célt — felépítette a szo­cialista társadalmat. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom óta fokozódik a szocializ­mus elleni Ideológiai harc. A haté­kony és megcáfolhatatlan marxiz­mus—leninizmussal szembe helyezik az antikommunizmust. Az imperia­lista propaganda ma a szocialista tábor politikai-gazdasági és ideoló­giai egysége ellen Indított akciók összességét érti az antikommuniz­mus fogalma alatt. Az antikommu­nizmus korszerű burzsoá ideológia akar lenni, de tulajdonképpen a hitlerista és fajüldöző teóriák foly­tatása. Ezért az antikommunizmus demokrataellenes és Imperialista céljait a demokráciával és a huma­nizmussal akarja leplezni. Nem véletlen, hogy az antikom­munizmus elsősorban a Szovjetunió ellen irányul. Az imperialisták soha sem tudják megbocsátani a Szovjet­uniónak, hogy a történelemben el­sőként bizonyította be; megdönthető a tőke hatalma. A szovjet munkás­osztály, parasztság és szocialista ér­telmiség bebizonyította, hogy éppen a felszabadított társadalom teremt­heti meg a legjobb feltételeket az ember anyagi és szellemi fejlődésé­hez. A Szovjetunió már csaknem fél évszázada a szocialista erők köz­pontja, a forťadalmi mozgalom él­csapata, a világ munkásosztályának a szabadságért küzdő nemzetek vi­lágító fáklyája. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom a világ számos országában befolyással volt a kommunista pár­tok megalakítására. Ma ezek a pár­tok országaikban a munkásosztály élcsapatát képezik. A Nagy Októberi Forradalom év­fordulója alkalmat nyújt az egész nemzetközi, kommunista és munkás­mozgalomnak. hogy a dicső október eszméinek szellemében minden egyes párt értékelje, milyen mértékben já­rult hozzá a munkásosztály győzel­méhez. A Nagy Októberi Forradalom ma­gasra emelte a „Világ proletárjai egyesüljetek" harci leiszót. A nem­zetközi kommunista mozgalom egy­ségének követelménye ma is idő­szerű és komoly kérdés. A nemzet­közi kommunista mozgalomban meg­nyilvánuló eszmei viszályok meg­bontják az imperializmus ellen és a szocializmusért folytatott harc egy­ségét. A Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a többi testvérpárt híven a proletár nemzetköziség elveihez, ellenáll az egységbontók támadásai­nak és fáradhatatlanul munkálko­dik az eszmei és politikai viszályok kiküszöbölésén. A csehszlovák párt- és állami kül­döttség ez év szeptemberi szovjet­unióbeli látogatásáról kiadott közös nyilatkozat is hangsúlyozza, hogy az egység megszilárdításához veze­tő legfontosabb út minden kommu­nista párt internacionális felelőssé­gének növelése és az imperializmus ellen folytatott harcban való rész­vétele. A Kommunista Internacioná­lé VII. kongresszusának hagyatéká­val foglalkozó nemrégi prágai érte­kezlet is megerősítette a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítására kifej­tett törekvést. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak következetes internacionalista álláspontja a háborús veszély kikü­szöbölésére kifejtett törekvése, a szabadságukért küzdő nemzetek tá­mogatása egyre jobban növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét. A szocializmus és a béke elvá­laszthatatlan két fogalom. Ma első sorban az amerikai imperializmus szít újabb és újabb háborús gócpon­tokat. Ezt bizonyítják a dominikai események és a vietnami háború ls. Köztársaságunk és a többi szocia­lista ország teljes mértékben az im­perialista agresszió ellen harcoló nemzetek oldalán állnak: anyagi, katonai segítséget és erkölcsi támo­gatást nyújtanak a hős vietnami népnek. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy a vietnami nép igazságos ügye győzedelmeskedni fog. A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése lenini elvének hívei vagyunk. Köztársasá­gunknak elsődleges érdeke az eu­rópai biztonság és béke szavatolása. Ezért aggodalmakat kelt bennünk a nyugat németországi helyzet ve­szélyes fejlődése. A nyugatnémet militarista és revansista erők nem tanultak a második világháborúból, területi" igényekkel lépnek fel és atomfegyvert akarnak. A nyugatnémet revansisták agresz­szív terveire és fenyegetéseire a Varsói Szerződés tagállamai védelmi képességük növelésével válaszolnak. Ez év májusában ünnepeltük Csehszlovákia felszabadításának 20. évfordulóját. Az elmúlt húsz év szocialista fejlődése eredményeinek mérlege egyúttal a Szovjetunióval kötött szövetségünk és a csehszlo­vák—szovjet együttműködés ered­ményeinek értékelése is. A csehszlovák—szovjet kapcsola­tok a szocialista országok elvtársi együttműködésének példája. A pro­letár internacionalizmus elvein ala­pulnak és hozzájárulnak a szocia­lista világrendszer fejlődéséhez és megszilárdításához. Szocialista gaz­daságunk fejlődése szempontjából egyre Jelentősebb a csehszlovák­szovjet gazdasági együttműködés. Külkereskedelmeink 40 százalékát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A nemrég megkötött hosszúlejára­tú kereskedelmi szerződés értelmé­ben 80 milliárd korona értékű árut cserélünk. Megteremtjük a feltétele­ket gazdaságaink további közeledé­séhez, elmélyítjük a csehszlovák­szovjet gazdasági és tudományos­műszaki együttműködést, kihasznál­juk a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás előnyeit és hozzájá­rulunk a szocialista tábor gazdasági erejének megszilárdításához. A csehszlovák—szovjet kapcsola­tokban egyre nagyobb jelentőségű a kultura, a sport és a turisztika terén folytatott együttműködés. Mindez hozzájárul a kölcsönös meg­ismeréshez, a barátság és egység elmélyítéséhez. A Szovjetunióban, Csehszlovákiá­ban és a többi szocialista ország­ban a termelés minőségi oldala lép előtérbe. A CSKP Központi Bizottsá­ga a Januári plénum óta számos intézkedést hozott a népgazdaság tökéletesített tervezési rendszere el­veinek érvényesítésére. Ezek az in­tézkedések megteremtik a feltétele­ket gazdaságunk további fejlődésé­hez. A Nagy Októberi Forradalom esz­méihez való hűség ma a szocializ­mus és kommunizmus gondolataihoz való hozzátartozás alapvető mérté­ke. A burzsoá Ideológusok be akar­ják bizonyítani Október elveinek helytelenségét. A burzsoá propagan­da elsősorban a békés együttélés elveinek kiforgatására törekszik. Üjból hangsúlyozzuk, hogy a békés együttélés mellett állunk, a lenini külpolitika szellemében az egyen­rangú tárgyalások, a nemzetközi kereskedelem felélénkítésének, a baráti kapcsolatok elmélyítésének hívei vagyunk. A szocialista világrendszer és a nemzetközi munkásmozgalom erejé­nek nyomására a kapitalizmus arra törekszik, hogy demokratikus, hu­mánus arculatban tűnjön fel. Ne­künk kommunistáknak azonban kö­telességünk, hogy leleplezzük a ka­pitalista világ „igazságát". A csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmat nyújt Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteinek a kölcsönös megismerés és a testvéri kapcsolatok elmélyítésére. A barát­sági hónap a felszabadulás 20. év­fordulója ünnepségeinek folytatása. A hazánkba látogató szovjet elvtár­sak azzal az érzéssel távoznak, hogy a csehszlovák nép a Szovjetunió hű és megbízható szövetségese. „Örök időkre a Szovjetunióval" Jelszó ki­fejezi megváltozhatatlan, tartós és szilárd kapcsolatunkat a szovjet néppel. -Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetésével a szocialista társa­dalom építésében tovább fejlesszük a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hagyatékát. 0] SZÖ 6 * 1965. október 30.

Next

/
Thumbnails
Contents