Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-05 / 307. szám, péntek

Az irányító munkát a tökéletesített gazdasági rendszerrel összhangban szervezzük meg Antonín Novotný elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának szerdai ülésén Elvtársak! Á Központi Bizottság elnöksége nevében megvitatásra a Központi Bízottság plénumülése elé terjesztem a kormány megszervezésének és a központi irányítás rendezésének tervezetét, amely összefügg a tervszerű irányítási rendszer módosításával. A tervezet a népgazdaság tökéletesebb irányítási formáiból indul kl és részét képezi annak a rendszernek, amely az új gazdasági-termelési egységek megalapozása után jött létre. Ezt a tervezetet azért terjesztjük most elő, hogy a termelési egységek és a központi irányító szervek 1966. Január elsejétől már új viszonyok között harmonikus egységben végezhessék munkájukat. Az elnökség egyben tájékoztatni kívánja a párt Központi Bizottságát a tökéletesített gazdaság-Irányítási rendszer 1968. január elsejétől történő bevezetésének ős a jövő évi állami tervnek előkészítéséről. A Központi Bizottság továbbá beszámol párt- és állami küldöttségünk Szovjetunióban tett látogatásának eredményeiről. Bár a terv előkészítésével és a tökéletesített gazdasági rendszer érvényre juttatásával részletesen foglalkozunk majd decemberben, a Központi Bizottság elnöksége szükségesnek tartja már most felhívni a figyelmet néhány problémára. Ez elsősorban azért indokolt, hogy a párt és az egész Irányítás tevékenysége az alapvető kérdések megoldására összpontosuljon. A tökéletesített irányítási rendszer és az 1966—1970. évi terv előkészületei megtárgyalásának kezdetétől összefüggött ez a két legfontosabb időszerű politikai és gazdasági feladatunk. Amennyiben azt akarjuk, hogy gazdaságunkban teljes mértékben érvényesüljön az Irányítás tökéletesített rendszere, akkor ennek a rendszernek a népgazdaságfejlesztés olyan tervére kell épülni, amely elősegíti az egészséges gazdasági fejlődést. A kérdést megfordítva!, az állami terv előkészítésének és megvalósításának összhangban kell állnia az Irányítás tökéletesített rendszerének alapelveivel, mert különben nem érünk el minőségi fordulatot gazdasági tevékenységünkben. A két probléma tehát szervesen összefügg. Népgazdaságunk néhány alapvető kérdése Ä Központi Bizottságot elsősorban tájékoztatni szeretném népgazdaságunk egyes alapvető kérdéseiről, amelyeket pártunk Központi Bizottságának elnöksége gazdaságunk eddigi fejlődésének és jelenlegi helyzetének elemzése alapján az elmúlt napokban megvitatott. Hangsúlyozom, nem célom gazdaságunk jelenlegi helyzetének átfogó értékelése. Ez a következő Központi Bizottsági ülés feladata lesz. Miután azonban ez a kérdés összefügg a kormány jövőbeni tevékenységével, szükségesnek tartom legalább nagy vonalakban tájékoztatást nyújtani, még ha az ezzel kapcsolatos következtetéseket a decemberi ülésen vonjuk is le. A Központi Bizottság elnöksége által megtárgyalt elemzés anyagát kiegészítette az Állami Tervbizottság tervezete, amely felöleli a Jelenlegi termelési és elosztási, illetve a külkereskedelmi problémák megoldásának módját, az életünk általános gazdaságosabbá tételére irányuló intézkedéseket. Ez az anyag zömében azokat a kérdéseket tartalmazza, amelyekkel már gyakran foglalkoztunk a XII. kongreszszus előtt, a kongresszuson és azt követően ls. Á Központi Bizottság elnöksége az elemzés megtárgyalása során hangsúlyozta: annak ellenére, hogy ez Idén bizonyos javulás tapasztalható, a termelés komoly problémái továbbra is megoldatlanok, vagy ki nem elégítő módon rendezettek; ez pedig veszélyezteti a népgazdaság további egyenletes fejlődését. Még mindig nem becsülik eléggé és a gyakorlatban nem követik figyelemmel a csehszlovák gazdaság jellegének fontos vonásalt, amelyekkel pedig számolni kell a döntéseinél. Országunk gazdasága Jelentős mértékben függ a határokon túli kapcsolatoktól. Fejlett feldolgozó iparunknak jelentős része nyersanyagbehozatalra szorul és az élelmiszerellátás növekvő szükségleteit is csak jelentős behozatallal tudjuk biztosítani. Ezek a körülmények gazdasági fejlődésünk fontos tényezői, és azok lesznek a jövőben is. Az elmúlt Időszakban ezeken a körülményeken nyomot hagyott népgazdaságunk extenzív fejlődése, a nemzetközi feszültség befolyása stb. úgy hogy fokozatosan előnytelen helyzet alakult kl, és ezt most meg kell oldanunk. Egyetlen egy utat követhetünk, amelyről már többször beszéltünk. Elvi jelentőségű intézkedéseket kell tennünk, hogy a jelenlegi ismeretek alapján, a gazdasági alap teljes kihasználásával, tudományosműszaki korszerűsítésével, a fennálló üzemek felújításával, valamint az egész népgazdaság fejlesztését elősegítő beruházási építkezés célszerű irányításával valóban tudományos módon Irányítsuk népgazdaságunkat. Alapvető bázisunkat lássuk a gépipar fellendítésében, amely tengelye lesz az egész feldolgozó ipar korszerűsítésének és a külkereskedelemnek. Ne zárkózzunk el a világ fejlődésétől, hanem a célszerűség és a megtérülés szilárdan megszabott feltételei között folyamatos együttműködéssel, kereskedelmi és kooperációs intézkedésekkel biztosítsuk a korszerű technika behozatalát. A lehető legnagyobb mértékben gondoskodjunk az importált nyersanyag és anyag gazdaságos feldolgozásérői, legcélszerűbb értékesítéséről ős a nemzetközi munkamegosztás fokozatos elmélyítéséről úgy, hogy gyors haladást érjünk el a műszaki-gazdasági normák ós a minőség terén. A Központi Bizottság elnöksége rendkívül hangsúlyozottan mutatott rá a beruházási építkezés eddigi szétforgácsoltságára és azonnali rendezésének követelményére. Feladatul szabta az építkezések számának lényeges csökkentését a kérelmezett és a már munka alatt álló építkezések következetes ellenőrzése útján, továbbá a pénzeszközök, az anyag, a műszaki felszerelés és a munkaerők összpontosítását olyan akciókra, amelyek szocialista társadalmunk további fejlesztését biztosítják. Ragaszkodni fogunk olyan célkitűzésekhez és tervekhez, amelyek megfelelnek a tudomány és a technika jelenlegi színvonalának, és amelyeknél szilárdan meghatározzák a munka befejezésének határidejét. Az építkezés minden résztvevőjének felelnie kell ezeknek az alapelveknek a betartásáért. A kidolgozott tervtől, a normáktól és a határidőktől való eltérés esetében kivételt senkinél sem alkalmazunk. A való helyzet sajnos az, hogy a beruházási politikában és általában a fejlesztés hatékonyságát tekintve sem az 1966-évi terv, sem a negyedik ötéves terv előkészítésében lényegesen nem Javult az említett kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalás. Ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy a vállalatok a negyedik ötéves terv Irányelveivel ellentétben további beruházási és anyagi eszközöket, illetve munkaerőket igényelnek. A minisztériumok csupán összesítik ezeket a követelményeket, avagy nem eléggé határozottan lépnek fel velük szemben. Ennek következtében a minisztériumok és a kerületi nemzeti bizottságok jelentősen túllépik az új, limitált építkezések 1966-ra és 1967-re megszabott terjedelmét. Tények Igazolják, hogy a minisztériumok és kerületi nemzeti bizottságok még mindig a gazdaságfejlesztés eddigi extenzív elképzeléseinek hatása alatt állva gyakran politikai nyomást gyakorolnak főleg az Állami Tervbizottságra, hogy „saját" beruházásuk helyet kapjon a tervben. Az állóalapok kihasználásának elemzése tanúskodik róla, hová vezet a beruházási szükséglet eddigi „indokolásának" módszere. E téren több mint 7 milliárd koronát tesznek ki évente a tartalékok, s ebből bizonyos intézkedések ellenére ebben az esztendőben több mint 6,3 milliárd korona kihasználatlan maradt. Nos ez számunkra nagyon drága luxus! Egy főre számítva jelentős a beruházások összege, viszont a leghatározottabban meg kell oldanunk helyes elosztásukat mégpedig úgy, hogy a leghatékonyabb beruházások és azok részesüljenek előnyben, amelyek gyorsan megtérülnek. A legfontosabb azonban az, hogy a lehető legnagyobb mértékben felújítsuk és korszerűsítsük a fennálló ipari üzemeket. Maradéktalanul érvényesíteni kell továbbá azt a követelményt, amit mér a párt XII. kongresszusén hangsúlyoztunk, hogy az ipar fejlesztésével párhuzamosan fel kell lendítenünk a mezőgazdasági termelést. Az elmúlt két esztendő tanúbizonysága annak, hogy ha biztosítani kívánjuk egész népgazdaságunk fellendítését, akkor látnunk kell az ipar korszerűsítése mellett a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének követelményét is, minden törvényszerűségével együtt kezdve a föld belterjes megművelésétől egészen a munkaerők biztosításáig. Amennyiben ezt nem tesszük, komoly. akadály lesz utunkra, s gyengíteni fogja népgazdaságunkban a szükséges elvi jelentőségű, operatív intézkedések hatóerejét. így ugyanis csak a kiviteli gyártmányok jeJentős részével tudjuk biztosítani a lakosság élelmiszerellátását, ami korlátozza a népgazdaság fejlődé-sét, az életszínvonal emelkedését. A lehetőségeknek megfelelő minél nagyobb mennyiségű hazai gabonatermés tehát enyhíteni fogja az Importra nehezedő nyomást. Ezért emeltük a gabonaneműek árát, hogy növeljük a szemestermények felvásárlását. Összefügg ezzel a szántóföldön termesztett növények összetételének alapvető módosítása is. Erre azért került sor, hogy ezeknek a növényeknek összetétele minél jobban megfeleljen a célszerűség követelményeinek és az ország szükségleteinek. Hangsúlyozni szeretném ezzel kapcsolatban: legalább félmillió hektáron kell burgonyát ültetnünk, hogy fedezhessük a lakosság és az állattenyésztési termelés szükségletét. Az utóbbi években meggyőződ1 tünk róla, hogy nem reálisak a bur- \ gonyatermesztési terület csökkentését célzó nézetek. Nem részletezem tovább a mezőgazdasági termelés problémáit, mivel a XIII. kongresszus előkészítése során teljes terjedelmében foglalkozunk majd azzal a kérdéssel, beleértve a szervező és Irányító tevékenységét is. A mezőgazdasági termelésre fordított állami eszközöknek nagyobb mennyiségű termés formájában kell megtérülni, hogy fedezhessük a társadalom szükségleteit. Népgazdaságunk forrásainak és hatékonyságának határozott növelésével kapcsolatban olyan Irányt kell vennünk, amelyet az egész társadalmi élet reálisabbá tétele útjának nevezhetünk. Nyíltan megmondjuk: gyakran túlságosan szabadjára engedtük az Intézmények és egyének követelményeinek érvényesítését a társadalommal, illetve az állammal szemben. Vonatkozik ez a beruházásokra, ahol a társadalom sok olyasmit vállalt, amit nem vállalhat és nem is szabad vállalnia. Vonatkozik ez továbbá a társadalmi fogyasztásra, a különféle károk megtérítésére és állami dotálásokra. Ezeket az eszközöket a Jövőben csak ott használhatjuk fel, ahol általános javunkat szolgálják. Vonatkozik ez végül sok más dologra ls. Az állam továbbra is fedezni fogja a döntő fontosságú akciókat, de a többiekhez azoknak kell hozzájárulniuk, akiknek szükségük van rá, akik használni fogják. Ez érvényes például részben a kultúra területére, Illetve a különféle helyi, akár sport, akár más célokat szolgáló építkezésekre ls. Ojra hangsúlyozom elvtársak — és a XIII. kongresszuson ezt világosan kl kell jelentenünk —, hogy nálunk győzelmet arattak a szocialista termelési viszonyok, viszont még csak a szocialista társadalom fejlesztésének Időszakában élünk. Ogy véljük, hogy az államnak, különösen pedig központi szerveinek az eddiginél kevesebb kötelezettséget kell vállalnia és több felelősséggel kell felruháznia a nemzeti bizottságokat. Természetesen gondoskodni kell róla, hogy a nemzeti bizottságok a szükséges dolgokra fordítsák az eszközöket. Amenynyiben ez nem történik így, nem szabad félnünk esetleg csökkenteni az állami költségvetés e célra fordított eszközeit. Másrészt a nemzeti bizottságoknak lehetővé kell tenni, hogy szert tegyenek saját pénzeszközökre és Így oldhassák meg a helyi problémákat. Meg kell teremtenünk a feltételeit annak, hogy több legyen a szövetkezeti, a vállalati ős a magánlakás építkezés. Ezt a kérdést a jelenleg több városban kísérletképpen megalakított polgári lakáskezelőségekkel kapcsolatban kell megoldanunk. Az elnökség továbbá hangoztatta, hogy a kormány és a gazdasági szervek következetesen betartsák a munkaidő fokozatos csökkentésére Irányuló intézkedéseket. A munkaIdő csökkentésének lehetőségeire, a munka- és az üzemeltetési rendszer rendezésére irányuló döntéseknél ahhoz az alapelvhez kell igazodnunk, hogy csak azok a vállalatok és üzemek vezethetik be a lerövidített munkaidőt, amelyek ehhez fokozatosan megteremtik a feltételeket, mégpedig mind az 1965. évi terv, mind az 1966—1970. évi terv megszabott keretei között, s amelyek egyben több műszakos üzemeltetéssel teljesen kihasználják termelési berendezésüket. Ezen a téren semmiképp sem engedhetjük meg az ösztönösséget, amely különösen az idén tért hódított. Számos vállalat, sőt egyes központi hivatalok is szem elől tévesztve a törvényes előírásokat, úgy rendezték a munka- és az üzemeltetés rendszerét, hogy ez bizonyos mértékig gyengítheti a munkaidő tulajdonképpeni csökkentésének hatását. Kétségtelen, elvtársak, hogy a pártnak és az államnak hathatósabb gazdaságpolitikát kell folytatnia, hogy hatékonyabban elősegítse a belső gazdasági problémák megoldását és meggyorsítsa a gazdasági fejlődés bajainak orvoslásét. Következő plénumülésünkkel, valamint a XIII. kongresszus előkészítésével kapcsolatban ki kell dolgoznunk és megtárgyalnunk az erre vonatkozó intézkedések átfogó programját. Lényegében minden intézkedésnek összhangban kell állnia a negyedik ötéves terv előkészítésével és a társadalomfejlesztés következő 15—20 éves távlatának kidolgozásával. Véleményünk szerint csakis ilyen értelemben lehetséges rövid határidejű intézkedések megvalósítása bizonyos koncepció keretében. Ugyanakkor abból induljunk ki, hogy gazdaságunk jelentős potencíonális tartalékkal rendelkezik, amelyet — amint azt a terv kidolgozásának eddigi folyamata bizonyltja —, nem használunk fel a tervszerű fejlesztésben. Ezeknek a tartalékoknak kihasználására kell törekednie elsősorban az Irányítás új rendszerének, amelynek kidolgozását és alkalmazását meg kell gyorsítanunk. Arról van szó, hogy következetesen érvényre juttassuk az ökonómiai Irányítás valamennyi formáját és ennek keretében a direktív Irányelveket úgy alkalmazzuk, hogy a két forma egymással összhangban hasson, és szoros kapcsolatban legyen az aktív szervező tevékenységgel s a hatásos káderintézkedésekkel. Az új rendszer segítségével nagyobb nyomást kell gyakorolni a bruttójövedelem gyorsabb előteremtésére, valamint a vállalatoknak a társadalom Iránti viszonya megjavítására, egyrészt ami az állampénztárba történő befizetést illeti, másrészt pedig főként olyan Intézkedésekkel, amelyek a vállalati források gyorsabb növekedése esetében lehetővé tennék műszaki fejlesztésük és általában újratermelésük fokozottabb pénzügyi ellátását, ugyanakkor azt, hogy a vállalatok saját eszközeikkel jobban kivegyék részüket a lakásépítkezésből, a munka- és a szociális feltételek tökéletesítéséből. Ez azonban megkívánja, hogy a vállalatok operatív módon oldhassák meg termelési feladatalkat. Természetesen semmiképpen sem engedhetjük meg azt a gyakorlatot, amely már ma kezd érvényesülni, hogy a vállalatok, az állami pénztárba történő befizetés levonása után fennmaradt eszközöket maradéktalanul a bérek nem tervezett növelésére, vagy az úgynevezett tizenharmadik bérek fizetésére fordítják. A vállalatoknál tapasztalható Ilyen Irányzat, amely az új rendszer és főleg az anyagi érdekeltség alapelvének egyoldalú értelmezéséből ered. Ismételten hangsúlyozzuk: a bérek alakulásában, valamint az árak alakulásában nem engedhetünk meg semmiféle ösztönösséget. Az anyagi érdekeltség és a munka díjazása feltétlenül függ a társadalmi szükségletek kielégítésétől, a termelés minőségétől, a szakképzettségtől. Ugyanakkor egy tapodtat sem hátrálhatunk meg abban sem, hogy az egyének és az egész munkacsoportok anyagilag felelnek a megszabott feladatok nem teljesítéséért, a szükségtelen termékekért vagy a selejtért és a termelési kapacitás ki nem használásáért. Az új rendszer alkalmazása semmiképpen sem jelentheti azt, hogy szabad utat engedünk az ösztönösségnek és az anarchiának, Illetve a terv szerepe gyengítésének. A tervszerű irányítás tökéletesebb . formáinak alkalmazására szolgáló feltételek gyorsabb kialakításáról beszélünk. Ezt a folyamatot szilárdan a kezünkben kell tartanunk. Nem engedhetjük meg a visszaéléseket, a különféle revizionista elemek és irányzatok, a dogmatikus maradiság különböző formáinak érvényesülését. A központi országos terv lesz továbbra is tengelye egész gazdasági tevékenységünknek. A terv, a központilag megszabott alapelvek és normák keretében fejlődik a vállalatok önállósága és kibontakozódík kezdeményezésük, érvényesülnek a szocialista demokrácia alapelvei, fellendül a dolgozók alkotó tevékenysége és kezdeményezése. A kormány és a központi irányító szervek jogköre és felelőssége Elvtársak, a kormány, a minisztériumok, a szakágazati vállalatok vezetőségének egyik legfontosabb feladata lesz, — a Központi Bizottság mai ülése elé terjesztett javaslatok értelmében — gondoskodni arról, hogy a terv előkészítése és az Irányítás tökéletesítése Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága által kitűzött elvek alapján fejlődjék. Azok az intézkedések, amelyeket ma megtárgyalunk és Jóváhagyunk, a tökéletesített tervszerű irányítási rendszerből Indulnak ki. Az irányítás megszervezése és tartalma a népgazdaság jelentős részében a termelési alaptól egészen a kormányig most ehhez a rendszerhez idomul. Szeretném most hangsúlyozni a központi szervek tevékenységének fő tartalmát és megindokolni a központi irányítás kapcsolatalt és szervezetét, amint azt a Központi Bizottság elnöksége a mai plénum elő terjesztette. Mindenekelőtt a központi Irányítás általános megjavításáról és az Irányító tevékenység ama fogyatékosságainak megszüntetéséről van szó, amelyekről beszámolóm elején szólottam. Ez azt jelenti, hogy világosan meg van szabva az irányító szervek jogköre és felelőssége, s ennek keretében valóban irányítaniuk kell, nem pedig egyhelyben topogni. Nem szabad engedniük a különféle helytelen nyomásoknak akár a szakágazat, akár az üzemek részéről, nem szabad állandóan visszatérniük ahhoz, amiben már döntés született, nem szabad halogatniuk a döntéseket, újból és újból megtárgyalni különféle bizottságokban, s nem szabad új határozatokat hozni anélkül, hogy levonnák a szükséges következtetéseket beleértve személyi kérdésekben is. A kormánynak érvényesíteni kell tekintélyét, és munkájával kell biztosítania a párt hazánk fejlesztésére irányuló politikai és gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását. A kormánynak következetesen gondoskodnia kell arról, hogy minden körülmények között teljesítsék kommunista pártunk Központi Bizottságának határozatát és irányelveit, ki kell harcolnia és védelmeznie kell a társadalom egyetemes érdekelt a szakágazatok helytelen érdekelvei, a helyi és szubjektív érdekekkel szemben. A kormány munkájának és felelősségének zöme összefügg a népgazdaság hatékonyságénak tervsze(Folytatás a 4. oldalon) 1965. november 5. * (JJ SZÖ 3