Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-30 / 332. szám, kedd

IHlllf PROKOP DIVIS, VAGY BENJAMÍN FRANKLIN: Dr. Josef Kuba? a Prágát Nemzeti Műszaki Múzeum igazgatója így jellemezte ProkOp DlviS jelentőségét: „A történelmi feljegyzések alapján következtethetünk irra, hogy DlviS a villamossággal való kísérletezés szakában elérte a világszínvonalat, ami pedig a villámhárítót illett, kétségtelenül öt illeti meg a világelsőség." E helyen nem kívánjuk eldönteni, ki valójában a villámhárító feltalálója: Benjámin Franklin amerikai természettudós-e, akit csaknem az egész tudományos világ a villámhárító feltalálójának tart, vagy Prokop Divis cseh kutató, akinek halála 200. évfordulójáról a napokban emlékeznek meg országunk tudományos körei. Csupán néhány mozaikot közlünk e kétségtelenül nagy úttörő életéből. 1698. március 26-án a csehországi Helkovicében született. Már gimnáziumi, majd bölcsészeti tanulmányai idején is nagy érdeklődést mutatott a természettudományok iránt. Különösen az új rejtelmes erők, az „elemi" és a „villamos tűz" érdekelték, ahogyan akkoriban az elektromos jelenségeket nevezték. Akkoriban, a 16. század első felében nem létezett még egyetlen természettudományos folyóirat sem, természetesen nem voltak nemzetközi összeköttetései sem. Pap volt egy kis plébánián, ahol az elméleti tanulmányokon kívül szorgalmasan kísérletezett is. Mint kísérletező a legjobbak közé tartozott. Csak szórványos adatok maradtak fenn a mechanika, a hidromechanika, az akusztika és a kémia szakában végzett kísérleteiről. Közelebbről csak a villamosságra vonatkozó feljegyzéseit ismerjük, összesen 12 kézirata maradt fenn, továbbá egy elméleti írása a légköri villamosságról „Magia naturalls" címmel. Kísérleti alapját egy üvegrúd képezte, amely elegendő nagyságú elektrosztatikus töltést szolgáltatott. Az egyszerű kísérleteken kívül (szikrák átugrása két csúcs között, gyúlékony anyagok meggyújtása, falemez átütése, kisebb állatok megölése villamos árammal stb.) érdekes gyógyítási kísérleteket is végzett. Legfontosabbak a csúcsok villamos tulajdonságaira vonatkozó megfigyelései, különösen ami a villamosság „szívóhatását" illeti, mert ezek vezetnek munkássága legfontosabb fejezetéhez — a villámhárító megszerkesztéséhez. „Vihar elleni gép" Divíš kereken elutasította a villámok elleni védekezés akkori eszközeit (harangozás, a felhőkbe való lövöldözés). Meg volt győződve róla, hogy csupán szívással lehet elvonni a felhőkből a villamos töltést. Tévesen azt gondolta, hogy a villámhárító elvezeti („elszívja") az egész villamosságot a felhőkből, úgyhogy a környék megszabadul a viharoktól. A „vihar elleni gép", vagyis a villámhárító rövid leírása az olomouci könyvtár levéltárában taProkop Divis eredeti rajza az első gyakorlati villámhárító leírásához. lálhatő. A villámhárítót vastag vasrúd (az ábrán A) képezte, melyet a toronyra (H) vagy más magas épületre kellett felállítani. A rúd három bádogszárnnyal volt ellátva (a), amelyek szél esetén forgathatták a rudat. A szárnyaknak az volt a feladatuk, hogy elriasszák a madarakat. A villámhárító fő része 4 keresztrúd (B), volt, amelyek szilárdan össze voltak kötve a középső rúddal. Minden vízszintes rúdra további két rúd (C) volt erősítve, ezekre pedig rövid függőleges darabok (c), amelyek vastag bádogdobozo kat (D) tartottak. A dobozokat vasreszelékkel töltötték meg, majd lyuggatott lemezzel (F), fedték be, amelyen kefeszerűen fémhuzalok nyúltak át, végükön hegyes csúcsokkal (K). A drótok közepén fahenger (I) volt, amellyel az F lemezbe erősítődtek. A drót alsó vége (m) a dobozban levő vasreszelékig ért. Ilyen doboz helyezkedett el a villámhárító minden függőleges karján. Diviš elképzelése szerint a csúcsokban végződő drótok elszívják az elektromosságot a felhőkből, s ezt vasláncok segítségével a földbe vezette. Kétségtelenül bonyolult berendezésről volt szó, de hát olyan volt valamenynyi mai műszaki eszközünk őse. Ami a megelőzést illeti, Diviš tévedett, kétségtelen azonban, hogy a „viharok elleni gép" ugyanolyan Jól a földbe vezette a villámokat, mint a mai villámhárítók. Nem becsüljük le a villamos gyógykezelés terén elért eredményeit sem. Ami pedig a villámhárító feltalésát illeti, nem tételezhetjük fel, hogy Diviš ismerte Franklin nézeteit és terveit; a Diviš által 1754ben Pŕiméticében felállított villámhárító volt az első a világon. Mivel foglalkoznak a FÉLVEZETŐ CSONTOK A New Scientist és a Náture folyóiratok beszámolója szerint a New York-i Syracuse University az elmúlt évek során kimutatta, hogy a csontnak számos félvezető tulajdonsága van. Ez a felfedezés új lehetőségekre mutat rá annak a megértésében, hogy mi szabályozza a csontok alakját és szerkezetét növekedéskor. Ezek a kimutatások azért is rendkívül érdekesek, mert a biológiának a kísérletezés számára eddig hozzáférhetetlen és ennek következtében nagyon kevéssé Ismert területére vezetnek el. A vizsgálatok szerint a csontban piezoelektromos és félvezető hatások lépnek fel. A csont kollagén rostok közé ágyazott, parányi apatit kristályokból áll, amelyek együttesen félvezető dióda-rendszert alkotnak. Fotokonduktív sajátosságokat is ki tudnak mutatni, aminek biológiai Jelentősége nyilván nincs, de adatokat szolgáltat az anyag félvezető viselkedéséről. A JÖVŐ PÁRIZSA Párizs ma 1200 km

J területet foglal el. Lakosságának száma 7,5 miikülföldi kutatók l lió, s az előzetes becslések szerint 2000-ben eléri a 12 milliót. Hogyan történjék az új városrendezés? Egyes tervezők szerint célszerű volna egész városrészeket a föld alá építeni. A másik ellenpólus egyik képviselője Paul Maxmont építész, akinek merész elképzelése szerint a jelenlegi városrészek fölé építenének egész épülettömböket. Maxmont vertikális Párizsát árbócváros formájában gondolja kivitelezni. A városrész (épülettömb) egy, kb. 20 méter átmérőjű, megfelelő mélységbe süllyesztett vasbeton árbócon nyugodna. Ez a központi árbócszerkezet tartaná az épülettömböt oly módon, mint egy sátorrúd a sátorlapot. Az építészeti szerkezeteket tartó kábelek különböző magasságokban csatlakoznának ehhez a gigantikus oszlophoz. A kábelek tartanák a födémszerkezeteket. A függesztett szerkezetek acélból, a nyomó szerkezetek vasbetonból készülnének. A tartó kábelrendszerre függesztenének a városképnek megfelelően az épületeket, utcákat, tereket. A hatalmas, kúp alakú városnegyedekben vízszintes irányban felvonók, esetleg helikopterek segítségével bonyolódnék le a közlekedés. A kónikus alakú városrészek magassága elérné a 125 métert. Ez a magasság egy 45 emeletes felhőkarcolónak felel meg. Maxmontot sokan támadják a szakmában és javíthatatlan álmodozónak nevezik, ugyanakkor neves építészek, Igy Le Corbusier szerint ls a terv reális és kivitelezhető. Korszerű építőanyagot gyártanak Ebben az esztendőben jelentősen javult a žilinai téglagyárak tevékenysége. A vállalat termékelnek minősége ma már kiváló, s a gazdaságosságban és a műszaki fejlesztésben ls Jó eredményeket érnek el az üzemek. A vállalat ma — a régi típusú, normál méretű téglák helyett — már zömében tömbtéglát gyárt. Egy-egy ilyen tömb több mint 70 téglát helye:teslt. Ez mind a téglagyárakban, mind pedig az építkezéseken a munkatermelékenység Jelentős mértékű fokozását teszi lehetővé. M. Maťažeje A Dražicei Járási Ipari Kombinát megkezdte a kerekes sítalpak gyártását a versenyzők számára. Az újdonság nagy érdeklődést keltett a külföldi szakkörökben is, mert hó nélkül is lehetővé teszi a rend szeres edzést. A képen jól látni a sí egyszerű szerkezetét. FENYVES GYÖRGY LIPCSEI LEVELE A kisfilmek olimpiája után Harminchét ország százhuszonöt filmjét láthatta hatszázhetvenhét külföldi vendég és 22 ország ötvennégy újságírója az év legnagyobb Os legjelentősebb rövidfilm-fesztiválján. Nyolc eseményekkel zsúfolt nap történetét csak távirati stílusban foglalhatjuk össze, különösen akkor, ha mindenről akarunk beszélni. A válogatás A VIII. Nemzetközi Dokumentumés Riport-filmfesztiválra már hónapokkal a megnyitó napja, november 13-a előtt elküldték nevezésüket a részt venni szándékozó országok. Az első nevezések azonban még csak keretszámokat jelentettek. Ennek alapján több mint ezer filmet Jelöltek a fesztiválon való részvételre. Két-három hónappal a fesztivál előtt azután a szervező bizottság képviseletében delegátusok utaztak a benevezett országokba, akik a fesztivál szempontjai szerint összesen 246 filmet választottak kl bemutatásra. Ezek a kópiák októberben keltek útra Lipcse felé, ahol október végétől az úgynevezett válogató bizottság megtekintette őket. A bizottság munkája után elkészült a hivatalos versenyprogram. Tizenkilenc előadáson huszonkilenc ország nyolcvannégy filmjét bocsátotta a közönség elé, a többi munkát pedig úgynevezett információs vetítésekre javasolta. Ugyanakkor az OIRT-nek, a népi demokratikus országok nemzetközi televíziós szervezetének Egon Erwin Kisch versenyére is válogattak: ezen nyolc ország tizenhárom filmje került bemutatásra. A résztvevők Az idei lipcsei filmfesztiválon —, mely a rövidfilmek valóságos olimpiája volt — a tavalyi harmincnyolccal szemben — az idén negyvenegy ország vett részt. A résztvevők közül tizennégy ország első ízben képviseltette magát Lipcsében. A fesztivál közönsége először láthatott kanadai, izlandi, chilei, uruguayi, kolumbiai, brazil, argentin, iráni, tunéziai, marokkói, ghanai, mali, ciprusi és hivatalosan benevezve algériai filmeket. A hazaiakkal együtt közel ezer vendég nap mint nap különféle szakmai megbeszéléseken, nemzetközi vitákon tárgyalta meg a dokumentum-, riport- és trükkfilmgyártás helyzetét. A vitákat nehéz öszszefoglalni, inkább csak azt a képet lehet visszaadni, ami a résztvevőkben e viták után visszamaradt. Sok résztvevő úgy találta, a dokumentumfilm mint műfaj átmenetileg válságba került, amelyből nehéz kiutat találni. Ez a válság elsősorban műfaji és formai. A nyugati országokban a dokumentaristáknak, Jóformán semmi lehetőségük sincs, hogy néhány úgynevezett art-kinot leszámítva egyáltalán a közönség elé jussanak. A filmszínházak és forgalmazók kevéssé érdeklődnek a dokumentumfilmek Iránt. Nem így a televíziók. A kisfilmeknek ma a kapitalista országokban elsősorban a televíziók a vásárlói és forgalmazói. Éppen ez a jelenlegi krízis oka. A televízió ugyanis speciális formájú, Interjú Jellegű és aránylag hoszszú, 25—50 perces dokumentumfilmeket kíván. A mozikban viszont ezek a hosszú, sokszor alig cselekményes filmek unalmasaknak hatnak. Íme, a probléma: hogy oldjuk meg a televíziók igényét a dokumentumfilm műfajigényeivel és lehetőségeivel összhangban? A választ egyelőre nem sikerült megtalálni. Tehát minden marad a régiben. A televízió befolyása tematikai téren ís erős. A korábbi, úgynevezett kultúrfilmek korszakát az éles szociológiai érdeklődés korszaka váltotta fel. Szinte valamennyi bemutatott dokumentumfilm korunk valamelyik égető szociális problémáját vetette fel. Leggyakrabban az újjáéledő fasizmus kérdéseivel, a faji megkülönböztetéssel és a társadalom olyan problémáival foglalkoztak, mint a fiatalok gondolkodása, idősebb-fiatalabb generációk szembenállása, a szegénység problémája. Rengeteget vitatkoztak a háború és béke problémájáról is. E viták eredményét az , a békefelhívás rögzíti, amelyet Joris Ivens olvasott fel Vietnamról szóló legújabb filmjének vetítése után, és amelyet a fesztivál közönsége egyhangúlag elfogadott. A díjakról és a díjazott filmekről A fesztivál utolsó napján, november 21-én a zsűri végül is tizenhat dijat és tizenegy diplomát osztott ki. • A fesztivál végeredménye már régen ismeretes, most tehát csak néhány olyan filmmel foglalkozunk, amelyek különös figyelmet érdemelnek. A sort kétségtelenül Mihail Romm egész estét betöltő dokumentumfilmje, az „Ez a fasizmusl" nyitja meg. A zsűri különdíjával kitüntetett filmalkotás szenvedélyes hangon számol be a fasizmus mechanizmusáról, amely egyben minden népellenes diktatúra mechanizmus is. Rendkívüli figyelmet érdemel az ugyancsak kitüntetett szovjet „Séta a világűrben", Beljajev és Leonov színes filmje, amely az ember űrbe lépésének fotokrónikája. Izgalmas, szépen fényképezett, nagyszerű dokumentumalkotás. Két különösen megrázó, leleplező alkotás a „Kommando 52" című nőmet- és a „Lidice" című csehszlovák íilm. Az előbbi a Csőmbe szolgálatába szegődött volt SS-ekből álló alakulat tagjainak beszámolója a kegyetlenkedésekről. A második film, a csehszlovák „Lidice" megrázóan hatott a fesztivál résztvevőire, mert első ízben mondta el és bizonyította egy német SS-film segítségével a teljes igazságot Lidice elpusztításának okairól és valóságáról. A TV-filmek kategóriájában az angolok vitték el a babért. Filmjük, „A Krupp-ház bukása és felemelkedése" Izzó vádirat a nagytőkés társadalom ellen, mely a film tanulsága szerint századunk első harmadától szükségszerűen újra meg újra szüli a fasizmust. Az amerikai Llonel Rogosin filmje, a „Szép idők — csodálatos idők" is megérdemelten nyerte el a kategória nagydíját. A hetvenperces filmben egy New York-i társaság beszélget a máról. Más módszerekkel ugyan, de Roman Karmen ls ezt mutatta be ugyancsak díjazott kétórás dokumentumfilmjében „A Nagy Honvédő Háború"-ban. Ennek a filmnek azonban az a hibája, hogy nagyon sok már látott és ismert anyagot használ fel. A rajzfilmek díjain egy bolgár film, a „Margarét" és a jugoszláv „Metamorfózis" osztozott. Akik díjat érdemeltek volna Mint minden fesztiválon, úgy Lipcsében is akadt néhány film, amely dijat érdemelt volna, de nem kapott. Ezek közül elsősorban kitűnő technikai megoldásáért a szovjet „Ejtőernyősök" címűt kell kiemelnünk. A film az ejtőernyősök valóságos balettjét örökíti meg a szabadesésnek abban a szakaszában, míg ejtőernyőjüket ki nem nyitják. Ugyancsak dijat érdemelt volna a francia Simé ötperces rajzfilmje, a „Cirkusz", amely talán az egész fesztivál legsikerültebb rajzfilmje volt. És díjra érdemes lett volna a nyugatnémet „Holbein" című film is, amely nagyszerű technikával és nagy művészi hozzáértéssel számolt be Holbein müveinek szelleméről. A zsűri a filmet azzal a megokolással nem díjazta, hogy ez hasonlított leginkább a régimódi „kultúrfilmekhez". A nemes szándékot a korábbi évek magas színvonalához képest nem kísérte elég magas általános művészi színvonal. Kevés volt az eredeti, az új koncepció, és kevés volt az Igazán kiemelkedő Jelentőségű Jó film. Ennek ellenére a VIII. Upcei dokumentum- és riportfilmfesztivál nem volt alacsony színvonalú, sem unalmas. Gondolatébresztő fesztivál volt. Még soha ennyi társadalmi témát nem tártak a nézők elé, mint most. Nincs más út, nincs más mód, mint ébren tartani a világ lelkiismeretét a fasizmus elleni harcban. És ennek a célnak az idei lipcsei filmfesztivál maradéktalanul megfelelt. A filmek most útrakelnek isiséből, ős elindulnak a mozivásznak, a képernyők felé. Érdemes figyelemmel kísérni őket — arról beszélnek, ami mindannyiunknak a legdrágább: a magunk életéről, a népek összefogásáról, az emberiség jövőjéről. Lipcse 1965-ben a jelen és a jövő problémáinak fesztiválja volt. • Geraldine Chaplin, mint a francia sajtó írja — Jugoszláviában forgatja új filmjét, melynek címe „A vadóc". Partnerei egy kutya és egy kecske. Az egyik helyszíni tudósítás szerint mind a kecske, mind Geraldine nehezen kezelhető. • Bartók Béla halálának 20. évfordulója alkalmából a zürichi Tonhalle szimfonikus zenekara hangversenyt adott Hegyi Géza zongoraművész közreműködésével. 1985. november 30. * (jj SZÚ 5