Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-30 / 332. szám, kedd

M i röf ír a Nová mys/? Ä mai burzsoá filozofia és a marxizmus M AGANÖGY Egy hónappal ezelőtt jelent meg lapunk hasábjain Szarka István Magánügy? című cikke, amely az életből vett példa alapján foglalkoSZÓT KAP AZ OLVASÓ zott az alkoholizmus veszélyével, következményeinek áldatlan hatásával. Számos olvasónk szólt azóta hozzá ehhez a kérdéshez, ezzel is igazolva, hogy nem magán-, hanem közügyet látnak ebben a szocializmusban különösképpen kirívó jelenségben. Néhány levél lényegét szeretnénk az alábbiakban az illetékesek számára is figyelmeztető mementóként nyilvánosságra hozni. Rumi a CSKP KB elméleti és politikai folyóiratának 11. számában a Jelenlegi burzsoá filozófiai irányzatok marxista értékelésének szempontjait ismerteti. Teszi ezt a burzsoá és a marxista filozófusok közötti vita alapján a mélyebb szemlélet kialakítása érdekében. A dogmatikus leegyszerűsítések azt eredményezték — írja —, hogy a filozófiát a társadalmi viszonyok fejlődésének többé-kevésbé p a s zs z í v tükrözéseként értelmezték. Az ilyen tendenciák a filozófiai irányzatok külsőségeinek túlértékelése alapján keletkeztek. Látni kell azonban a filozófia bonyolult elméleti rendszerét is, s ennek egyes összetevőit, amelyek különféle jelentőségű tényezőkként hathatnak a filozófia világnézeti szerepének kialakításában. A filozófia nemcsak egy-egy osztály világnézeti öntudatositása, hanem a társadalmi tudat formája, amelynek egyes összetevőit a környezet (társadalmi viszonyok) hatása alatt változnak. Nincs igaza Lukács Györgynek, aki annak idején úgy vélte, hogy az értelmiség a filozófiát az értelmiség számára „termeli", hiszen a filozófia mint elméleti rendszer ebben a rétegben is az intellektuel általános világnézete egyes elemeinek változásaival alakult át. A filozófiai rendszerek struktúrájának tudományos marxista tanulmányozásánál természetesen az alapvető filozófiai kérdésre (lét és tudat viszonya, az anyagi világ megismerése) adott válaszból indulunk ki. Azonban: a választ a vizsgált rendszer egészéből kell kielemeznünk, tehát előzőleg meg kell ismernünk kialakulása minden történelmi, társadalmi összefüggését, figyelembe kell vennünk a rendszer strukturális összetevőinek ideológiai funkcióit. (Így tesz Lenin, amikor az empiriokriticizmust elemzi.) A jelenlegi burzsoá filozófiai irányzatok kialakulásában jelentős szerepet játszik a tudományos-műszaki forradalom. A tudományosműszaki forradalom például módszertanilag hat a filozófiai irányzatok struktúrájának kialakítására. A megismerés tudományos módsze-. rei (pl. kibernetika) rányomják bélyegüket e filozófiai rendszerekre. Tartalmi vonatkozásban is hatást gyakorol a filozófiára a tudományos-műszaki forradalom: új viszony alakul ki a tudomány és a termelés között, változik a termelőerők jellege, s ennek révén a társadalmi lét arculata. E társadalmi lét pedig a benne kialakuló filozófia történelmi kerete, s alapja is egyben. A tudományos-műszaki forradalmat tehát jelentős tényezőként kell figyelembe vennünk. A Jelenlegi burzsoá filozófiára a társadalom fejlődése által felvetett kérdésekre igyekszik választ adni osztálya szempontjából. A válaszadás azonban nem tudományos, bár sok esetben hangsúlyozzák a megismerés módszerének tudományosságát. Tudományos módszerről, — mint mondottuk —, csak akkor beszélhetünk, ha figyelembe vesszük a kérdés egészét. A jelenlegi burzsoá filozófiai irányzatok esetében azonban tudományosságról csak részkérdésekben van szó, tehát a tudományos vizsgálat egyoldalúan érvényesül. Jellemző a mai burzsoá filozófiára, hogy a természet megismerésében elismeri a tudományos módszert, viszont a társadalom fejlődésének tudományos magyarázatát elveti., (Ha nem vetné el, akkor szükségszerűen marxista következtetésekhez kellene jutnia, hiszen a marxizmus éppen a társadalmi fejlődés tudományos elemzése alapján alakult ki.) Az egyoldalúság abban nyilvánul meg, hogy a burzsoá filozófia leggyakrabban éppen az ember társadalmi létének kérdéseit homályosítja el. Mivel minden burzsoá filozófiai rendszer a kutatás tárgyának más-más oldalát veti tudományos elemzés alá (de tartózkodik az átfogó módszertől), az eredmény egy jelentős dezintegrációs folyamat. Ennek szükségszerű velejárója, hogy egyes burzsoá filozófiai rendszerek között mély ellentétek alakulnak kl. A burzsoá filozófiai irányzatok tanulmányozásában és főleg értékelésében a legbonyolultabb probléma a tőkés társadalom tudatos védelmét rábizonyítani az Irányzatokra. Tartalmuk ugyanis nem szűkíthető csupán a tőkés társadalom indoklására, védelmére. Főleg a Hausserlféle existencializmus teszi ezt nagyon közvetett formában. A pozitivisták sem vallhatják be a célt, s ezt a társadalmi rendszer kevésbé lényeges jelenségeinek bírálatával takarják. Az, hogy egy filozófiai irányzat nem védi közvetlenül a tőkés rendszert, még nem jelenti, ÜJ SZÖ 4 * 1985. november 30. hogy szakított ezzel a társadalmi renddel. Ennyiből is látható, hogy a jelenlegi burzsoá filozófia igen ellentmondásos rendszert képez, az irányzatok képviselői bírálatnak vetik alá a másik irányzat hibáit (s ebben a bírálatban rendszerint igazat mondanak, ez tehát megtévesztő hatást gyakorolhat). A mai burzsoá filozófia vizsgálatában a differenciálódás folyamatát abból a szempontból kell látnunk, mennyire közeledik valamely irányzat a marxizmushoz, vagy mennyire távolodik tőle. A burzsoá és a marxista filozófia szembesítésével kapcsolatban a cikk szerzője azt a véleményét tolmácsolja, hogy az a fél amely ki akar térni a szembesítés elől, védelembe szorul. Ha ilyen kitérő nézet a marxista filozófusok körében nyilvánul meg, akkor az csupán annak a bizonyítéka, hogy az illető nem veszi figyelembe a marxista filozófia tudományos voltát, tehát azt, miszerint a szigorúan tudományos módszerrel be lehet bizonyítani a marxista tézisek igazát. Ä marxista és nem marxista nézetek közti véleménycsere bizonyos fokig mindig ideológiai célokat szolgál. Az eszme osztályeredete önmagában még nem szavatolja az igazságot. Az eszme Igazságát bizonyítani kell. A relatívan végső bizonyíték az elméleten kívül esik — a társadalmi gyakorlatban. Elméleti síkon viszont a marxista filozófia védelme elképzelhetetlen a marxista filozófia önismerete, struktúrájának, fejlődése törvényszerűségének ismerete nélkül. Ezenfelül a nem marxista filozófia által felvetett kérdések megválaszolása pozitív kell, hogy legyen — más szóval: a marxizmusnak képesnek kell lennie az időszerű kérdések megválaszolására. (v) Amint ismeretes, a párt legjobb harcosai, aktivistái országszerte beszélgetéseket folytatnak a fiatalokkal, gyűléseken vitatják Ifjúságunk problémáit, meghallgatják a falu lakosságának véleményét, Javaslatait. Egy ilyen összejövetelen Plešany községben, a tájékoztató és vitaindító beszéd után figyelmesen hallgattam a jelenlevő fiatalok és idősebb helybeli lakosok felszólalását. Teljes komolysággal taglalták nehézségeiket ás azok okát. Egynéhány nagyon elgondolkoztatott. Igen sok szó esett az iskoláról, a fiatalok kocsmázásáról. — Olyan régi a mi iskolánk, hogy talán még tutajon szállították építésekor az épületanyagot — jegyezte meg egy idősebb felszólaló. — Ahányszor robbantanak a közeli kőbányában, a tanító kiküld! a gyerekeket az udvarra, nehogy rájuk dőljön az épület — panaszkodott egy másik. — Kifogásolják a fiatalok kocsmázását, ez rendjén van, . de hol jöjjenek össze — intézte kérdését az idősebbek felé egy fiatal lány. — A kultúrház egyetlen, hideg nagyterme ... A felszólaló folytatta mondanivalóját, de nem követhettem, figyelmemet más valami kötötte le. Két legény viselkedése. Néhány perce érkeztek a terembe, eléggé „feltűnő" módon. Letelepedtek a bejárat melletti lócára és mit sem törődve azzal, hogy gyűlésen vannak, zavaró megjegyzéseket tettek. Öltözetük rendes lfjakra engedett következtetni. Sajnos, viselkedésük alapján nemigen Illette őket az ilyen Jelző. Félszemmel, kíváncsian mértem végig a két rendbontó fiatalembert. A nevüket is megtudtam. A bukósisakos Kulcsár Gyula, a királyhelmeci gépállomásra Jár dolgozni, „jóhangulatú" unokatestvére, Kulcsár Zoltán, a helyi EFSZ traktoristája. Különösen az utóbbi tett gyakori, grimasszal kísért megjegyzéseket egy-egy komoly felszólaló beszéde közben. Ä falu egyik idősebb kommunistája, Nagy József elvtárs, — aki közelükben ült — nem állhatta szó nélkül. — Ugyan hallgass már Zolii Szúró tekintete találkozott az orrfintorgató fiatalemberével, aki nem késett válaszával. — Ne mondja!.. Cö .. cö ... Néhány pillanatra elcsendesült a Kortynyi italt sem a gyerekeknek ROZSNYÓ JÖZSEF, ipolyságl dolgozó terjedelmes levelében elsősorban számos szülői ház helytelen nevelési módszereiben keresi a baj gyökerét. „A rossz szokás, a serdülő ifjúságot inni hívó noszogatás ma is a régi" — állapítja meg és valóban igazat kell neki adnunk. Sokan így már a gyerekkorban rászoknak az Ital ízére és később feltartóztathatatlan szenvedéllyé duzzad bennük az ártalmatlannak tűnő kóstolgatás. Különösen akkor, ha nincs megfelelő kulturális és szórakozási lehetőség, amely ellensúlyozná a kocsmát. „Jó két évtizeddel ezelőtt létezett Ipolyságon a volt Iparoskör, ahová minden este szórakozni jártak fiatalok, öregebbek egyaránt. Szólt a zene, igaz, hogy csak lemezről, de a tánchoz, szórakozáshoz az is elég volt, az öreg mesteremberek a sakktábla fölé hafoltak vagy kézbe vették a biliárd dákót. S ha megszomjaztak, megéheztek? Ott volt a sonkás zsemle, meg a szódavíz s ha minden kötél szakadt, vehettek egy fröccsöt. Ott az Iparoskörben nem látott soha senkit részegen. S most? A CSISZ és a CSEMADOK szépen alszanak, kultúrház, szórakozóhely nincsen, marad tehát a kocsma!" Kissé talán Jelszavasnak, sematikusnak tűnik a megoldás útja-módja: „Ott, ahol a tömeg szervezetek jól dolgoznak, ott az alkohol elveszti két Kulcsár fiú, majd fesztelenül tovább kaszinóztak, fennhangon „eszmecseréztek". Valószínű, az alkohollal hevített motoros „kiruccanás" élményeit elevenítgették. Zoltán közben feje búbjára biggyesztette bélelt téli sapkáját, lábait annak a széknek peremére rakta, melyen Nagy elvtárs ült. Egy fiatal lány a teremből a kijárat felé haladt, megbotlott s csak hogy nem orra bukott Zoltán „ottfelejtett" lábán, akinek szemmel láthatóan igen tetszett a művelet. Csaknem hasonló sorsra jutott egy fiúcska a Kulcsár Gyula gáncsolni „óhajtó" lábain. Elvégre ő is „tud" annyit, mint társai? Éreztem, betelt a pohár. Ez már több a soknál. Miközben azon gondolkodtam, hogy Itt a gyűlés előtt leplezzem-e le helytelen viselkedésüket, vagy Inkább a gyűlés után váltsunk velük szőt, Zoltán és Gyula szinte egyszerre nyúlt kabátja zsebébe. Egyforma, fémcigarettatárcát húztak elő és rágyújtottak. Zoltán köpött egy „hegyeset" a földre, oldalba bökte társát, akivel közösen elhagyta a gvűléstermet. Motorkerékpár halkuló zúgása jelezte, hogy a Kulcsár fiúk megelégelték a gyűlést, meg a csúfos „szereplést". De minek jöttek egyáltalán ilyen állapotban a gyűlésre, s ha már eljöttek, miért viselkedtek Igv? Sajnos, nem állt módomban személyesen megkérdezni tőlük. Remélem, .a szülők és az Illetékes szervek ezt megteszik és levonják a szükséges következtetéseket. Kár lenne két ilyen fiatalembert tovább engedni ezen az úton ... —Ik. varázsát!" — mégis, úgy hisszük, sok az igazság benne. Megszívlelendő a levélíró további bírálata is, amely nem első ízben hangzik el, de sajnos, mindeddig kevés volt a foganatja: „Miért nem gyárt kereskedelmünk a gépkocsivezetőknek alkoholmentes üdítő italokat nagyobb választékban?" S abban is egyetértünk vele, hogy kifogásolja az alkoholizmusellenes propaganda elhanyagolását. Annál is inkább, mivel helyesen mutat rá — igaz az állami monopóliumnak tetemes haszna van az alkohol eladásából, de kérdés, hogy ez felér-e az ezernyi áldozattal, a sok millió munkaóra kiesésével, a jelentős orvosi, kórházi és más költségekkel, az alkoholizmus százmilliókat megkö\etelő anyagi következményével. Társadalmunk védje meg a családot WETZLER GYULA, ipolykeszi olvasónkat elsősorban az háborítja fel, hogy sok család a végletekig ki van téve a szesz mámorában beszámíthatatlan férj és apa szinte középkori önkényének. Pedig: „Hogyan lehet eltürnt azt, hogy egy többgyermekes apa részegen hazamegy és üti-verl nemcsak a feleségét, hanem ártatlan gyerekeit is?! Hová menjen az a szerencsétlen anya panaszra, ha nincs aki meghallgassa és segítségére sietne." S elég nagy szégyen számunkra, hogy azokat hozza fel példának, akiket ő maga is megvetett és gyűlölt, mert az úri rendet szolgálták irgalmatlan kegyetlenséggel: „Emlékszem a régi időkre, amikor az ilyen eseteket az akkori kakastollas csendőrök úgy intéztek el, hogy a részeg embert megvasalva vitték el és egy időre elvették a kedvét attól, hogy családját részeg fővel megverje. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nio$t is így kellene tennünk, de valamilyen módot találnunk kell a szerencsétlen családok védelmére." A nemzeti bizottság nem hátrálhat meg KEREKES JÄNOSNÉ Rudnáról éles szavakkal tör pálcát ezzel kapcsolatban nem egy nemzeti bizottság tessék-lássék gyakorlata fölött. „Valóban szomorú eset — írja — ha a HNB elnöke nem tud vagy nem akar rendet teremteni. Akkor miért vállalt funkciót? S miért bízzanak az emberek a tanácsban, ha tehetetlen?" Persze a helyzet többnyire összetettebb s nem mindig könnyű a közbelépés. De a lényeget tekintve igaza van a levélírónak. Ahol a tisztségviselők egyéni számlája tiszta s ahol valóban közmegbotránkoztatást vált kl egy-egy magáról megfeledkezett ember, ott az államhatalom helyi szerveinek nemcsak lehetőségük nyílik a beavatkozásra, hanem ez egyben kötelességük is. Különben olyan helyzet alakul ki, amilyenről KOHÁNY ETEL, salovi olvasónk szól: „Szomszédok, HNB, bíróság? Csak akkor avatkoznak be, amikor már megtörtént a tragédia. Es az asszonyok kínlódnak tovább. Igen, egy-két eset lehet még magánügy, de ezer és ezer kell hogy a társadalom ügye legyen." Végül megelégedéssel könyveli el, hogy állambiztonsági szerveink az utóbbi időben indokolt esetben törvényesen használhatják a gumibotot a rendbontókkal szemben. „Nemesebb célokra nemigen tudnák felhasználni" — megértjük, hogy ezeket a szavakat diktálja tollába a keserűség és a védelem óhaja. Senki se hallgasson MUNKA LÄSZLÔ komáromi olvasónk a „közbeszólás jogát" másokra is kiterjeszti: „Mindenkinek vannak olyan barátai, akikre ittas állapotban ts hallgat. Minden vendéglőben akadnak olyan vendégek, akik félelem nélkül oda mernének állnt a pult elé, hogy a kocsmárosra való tekintet nélkül leállítsák a további „szintfeletti" adagokat. Esetleg udvariasan hazakísérhetnék barátjukat, hogy inkább feküdjön le, mintsem bajt okozzon." Levele további részében arról Ir, hogy a munkától, a hivatástól elválaszthatatlan a családi, a magánélet ís. Az embert csak a kettő összeegyeztetése alapján ítélhetjük meg. S nem egy esetben éppen a magánéletben mérhetjük fel valakinek igazi arculatát. „A rendes jellemű ember legalább annyi hasznosat tehet a társadalomnak munka után, mint a munkaidőben" — így summázza véleményét. Tovább feszegetve az alkoholizmus társadalomellenességét, szóba hozza a tömegszervezetek felelősségét ls: „Az üzemen belül a szakszervezet vagy a gazdasági vezetők minden kockázat nélkül beleszólhatnak az ilyen „magánügyekbe". Végeredményben az az ember, akiből még nem veszett ki az értelem szikrája, minden harag és sértődöttség nélkül, idejében megértheti az okos és hasznos szavakat." Az országutak kalózai ellen DR. TÖTH LÁSZLÖ nagymegyeri orvos az alkohol okozta közlekedési balesetek növekvő számából indul ki több konkrét javaslatot tartalmazó hozzászólásában. Szerinte a legnagyobb veszély abban rejlik,! hogy a gépkocsivezetők jelentős hányada, amíg nem éri baj vagy komolyabb büntetés, nem érti meg, milyen veszélyt, sőt tragédiát okozhat felelőtlenségével. . Javaslatának lényege a következő. A közbiztonsági szervek egyszerre legalább három kerületben tartsanak razziát az alkoholra, szabálytalan közlekedésre, főleg a gyorshajtásra. Előzőleg figyelmeztessenek a kihágások súlyos közrendészeti következményeire. Az ellenőrzésnél jelentősebb kihágást elkövetők esetében azonnali hatállyal kötelezzék őket kéthetes közlekedési tanfolyam látogatására. Amennyiben a „delikvens" nem Jelenne meg, bevonnák hajtási engedélyét. Dr. Tóth javaslata értelmében az illető erre a két hétre semminemű fizetést sem kapna. A visszaesőket ettől még súlyosabb büntetéssel sújtaná. Aki például harmadszor is elkövetné a hibát az három évig nem vezethetne gépkocsit. Persze a javaslatnak vannak bökkenői is. Egyrészt nehezen elképzelhető, hogy két hétre esetleg százával vonjunk ki embereket a termelési folyamatból. Másrészt a fizetés megvonása az ártatlan családot is sújtaná. Mégis, úgy hisszük, a Javaslat magva helyes. Arról van ugyanis szó, hogy olyan büntetést kell életbe léptetnünk, amely viszszarettentene az alkohol fogyasztásától mindenkit, aki volánhoz ül. Drákói rendszabályok? Nos, válaszoljunk erre a kérdésre Tóth doktor kérdéseivel: „Ha az ön gyerekét gázolná halálra egy ittas gépkocsizó, akkor is ellenvetéssel élne? Mert ml előnyösebb még az ittas gépkocsivezetőnek is: elkerülni a bajt azzal, hogy minden körülmény közepette felelősen vezet vagy viselni embertársai megnyomorításának, megölésének felelősségét? Ülni esetleg 3—5 évet vagy pedig kéthetes tanfolyamon megtanulni az érvényes szabályokat ?*• • • Nemcsak a felelőtlen gépkocsivezetőkkel, hanem az alkoholt felelőtlenül, a család és a társadalom kárára „vedelő" minden emberrel szemben az eddiginél szigorúbb Intézkedéseket követel az emberi józanság. Sok Jel tanúsítja, hogy ezzel kapcsolatban joggal teszi fel az alábbi kérdéseket CSINGER jOZSEF DIMIK TIBOR, vinicai olvasó: „ELÉGGÉ SZIGOROAK-E AZ ALKOHOLIZMU SELLENES INTÉZKEDÉSEINK? FELELŐSSÉGRE VONJUK-E MINDEN ESETBEN AZOKAT, AKIK AZ ERVENYES ELŐÍRÁSOK BETARTÁSÁÉRT FELELNEK?" Ezekre a kérdésekre kérünk majd érdemleges választ a legilletékesebbektől... G. I gWtöBEb Nem kell újság A tornaijai vasútállomáson egy úfságárus bódé áll. Az utazók cigarettát, cukorkát és frissítő Italokat vásárolhatnak itt. Szó stncs róla, jó dolog ez, hisz az ember néha pár perccel a vonatindulás előtt érkezik az állomásra, ilyenkor jólesik a frissítő. Az utazó embernek azonban lehet más igénye ts. Például újságot szeretne vásárolni. Igen ám, de a tornálfal vasútállomáson nem lehet újságot kapni. A legközelebbi újságárus a főtéren van. Hogy ezt felkeresse az ember, legalább tizenöt percre van szüksége. Az utazó így kénytelen lemondani az újságról. Valamikor — több mint húsz évvel ezelőtt — úfságot ls árultak ttt, és cigarettát is lehetett kapni, most csak frissítőt. Az állomástól 20—25 méterre egy vendéglő áll, úgyhogy frissítőkből akkor sem lenne hiány, ha az említett újságárusbódé küldetését szolgálná. Hogy milyen szívesen vesz az utazóközönség újságot, arról a város „gyorspostása", DóbláS bácsi tudná a legtöbbet mondani, akt ha szerét teheti, újságot vtsz a délelőtti gyorshoz. Érdemes volna ezen az illetékeseknek egy kicsit elgondolkodni. -njAkikkel külön kellene elbeszélgetni a legőszintébb szavakkal