Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-23 / 325. szám, kedd

II Kínos "ügy-jó véggel ÚJVIDÉK (Novi Sad) a Vajdaság központja. A háború előtti alig 75 ezres lakosú városkából az elmúlt évek folyamán impozáns — 140 ezer lakost számláló tartományi főváros épült. A központban egész utcákat bontottak le és helyükön modern városrész emelkedik új középületekkel, lakóházakkal. A városrendezés radikális, bár a nézetek megoszlanak, vajon szükséges-e a 'nagyarányú bontás. A dunai hídra torkolló főutcája estefeló zsúfolásig megtelik sétáló, te-eferélő, csevegő, szerelmes fiatalokkal. Újvidék egyik jellegzetessége: ezer és ezer fiatal a 400—500 méternyi járdán. Talán nem is csak jellegzetesság, hanem jelkép: a város fiatalodik... Ebben a lassan mozgó, gondtalannak tűnő emberáradatban sodródva egyik új ismerősömmel találkozom. — A munkástanács ülésére sietek — mondja és ez rettenetes furán hangzik, mert ennyi ember közt legfeljebb csoszoghat. — Kínos ügy .., Két gépkocsivezető elbocsátását javasolják ... Két embert elbocsátanak... A gondtalan fiatalokat nézem. Valahol nem messze két család sorsáról döntenek. Vajon melyiküknek a fia, leánya sétál itt — gondtalanul, mitsem sejtve ... A gondolat nem hagy nyugton. Az utóbbi napokban sokat olvastam, hallottam elbocsátásokról. Megtörténtekről és készülőkről. A gazdasági törvények könyörtelenek. A reformintézkedések célja a gazdaságos termelés. De nem mindenütt tudják elérni, és le kell állítani a termelést. A vállalati önállóság mindenképpen nagyobb termelékenységre ösztönöz. Ez a jövedelem, a nagyobb kereset, a magasabb életszínvonal egyedüli feltétele. íme, egy példa a sajtóból: „A pancsovai Tesla vlllanyégőgyár idei jövedelme —

N a nyersanyag és a szállítás drágulása következtében — 200 millió dinárral csökkent. Ez a 200 millió a kereseteken érződik majd meg. Pedig az átlagkereset már tavaly is kicsi volt a gyárban — alig 33 ezer dinár ..." (Jugoszláviában a havi jövedelem hozzávetőleges átlaga 42 500 dinár.) A gyárnak saját magának kell megteremtenie a jövedelem növelésének feltételeij. S a termelékenység egyik módja lehet — bár korántsem kizárólagos! — a létszám csökkentés is. Furcsa ellentmondás? A dolgozók jobb megélhetése más dolgozók elbocsátását vonja maga után? Nézem a kirakatokat. Gyönyörű, kiváló minőségű áru. Jugoszlávia szorosabb kereskedelmi kapcsolatai a nyugati piacokkal — az óriási konkurrencia — bizonyára hozzájárultak a minőségi Javuláshoz. De mit érhet mindez azok számára, akiknek pillanatnyilag nincs munkája? Kínos ügy. így mondta ezt ismerősöm. Bár a két gépkocsivezetó esetében nem gazdasági, hanem fegyelmi ügyről van szó, mégis kínos, mert két családfenntartó, holnap holnapután munka nélkül maradhat. Tartalmában egészen más a termelés leállítása, vagy létszámcsökkentés miatt elbocsátott dolgozók esete. De ott még inkább felmerül a kérdés, mi történik a feleslegessé vált, a feleslegesnek minősített munkaerőkkel? Ez azért is érdekes számunkra, mert az új irányítás értelmében nálunk is több olyan helyen beszüntetik a termelést, ahol nem kifizetődő. Ezenkívül is van a dolgoknak pikantériája: éppen a szocialista társadalom büszke arra, hogy megszünteti a munkanélküliséget és mégis munkanélküliekről beszélünk? E KÉRDÉSBEN a vajdasági munkafelügyelőség főnöke, Kizúr András adott készségesen felvilágosítást. Kertelés nélkül tettem fel a kérdést: — Van Jugoszláviában, konkréten a Vajdaságban munkanélküliség? Az idősebb, hegyes bajszú bácsi nyílt, meleg tekintetéből nehéz megállapítani, hogy a kérdést egyáltalán nem tartja kihívásnak. — Tartunk nyilván munkanélkülieket ... A jelen pillanatban nem tu4unk mindenkinek állandó munkát biztosítani. Ehhez hozzájárul az Űjvidék (Novi Sad) középpontjában új, korszerű épületek emelkednek ts, hogy az ország elmaradottabb vidékeiről nagy a jelszivárgás ... — És a munkanélküliek? — Ha nincs más megélhetés és a munkaközvetítő nem talál számára helyet, segélyt kap mindaddig, amíg munkába nem lép. — Ebből megélhet? — Meg. Szakmunkásokból hiány mutatkozik, de probléma a szakképzetlen munkaerő foglalkoztatása. Ezért részben a munkaközvetítőre hárul a szakképzetlen munkások kiképzése is. Ennek alapján oszlik meg az a bizonyos alap, amelyből a segélyt fizetik. Az alaphoz minden dolgozó hozzájárul a jövedelméből levont adó formájában. Ebből fedezik: a munkaközvetítő fenntartását, a segélyeket és a szakképzetlen munkások átképzését. Jelenleg például az idegenforgalom növekedése következtében nagy a kereslet vendéglátóipari szakemberek (szakácsok, pincérek) iránt. Az érdeklődőket egyegy vállalatban bedolgozzák, de az átképzés vagy szakképzés a munkaközvetítőt terheli. — A betegbiztosítás? — A dolgozóknak erre akkor is joguk van, ha nincsenek állásban. — Meddig folyósítható a segély? — Nincs határidőhöz kötve. Az érdekelt fél a közvetítő rendelkezése értelmében másnaponként, harmadnaponként jelentkezik. Ha nem jelentkezik, leállítják a segélyt, mert közben bizonyára munkát talált. Érdekes a főiskolát végzettek elhelyezkedése. A főiskola munkahelyet nem biztosít. Mindenkinek magának kell elhelyezkednie. A vállalatok, hivatalok jobbára csak pályázat alapján vesznek fel szakembereket. — Megtörténhet, hogy a főiskolát végzett fiatal nem tud elhelyezkedni? — Előfordul. — A főiskolások többsége vállalati ösztöndíjas. Megeshet, hogy a vállalat nem veszi fel saját ösztöndíjasát? — Igen. Mondjuk a vállalatnak nincs rá szüksége, esetleg a pályázó nem teljesíti a megszabott feltételeket. — Mi történik ilyenkor? — Az ösztöndíjat fizető vállalat felszabadítja, jelentkezhet más pályázatra. — A segélyalap minden esetben elegendő? — Amennyiben a községi alap kimerülne, ami nagyon valószínűtlen, a tartományi és ezen túl a szövetségi alapból fedezhető a segélyezés. A SZOCIALISTA társadalom őszinte törekvése, hogy minden tagja szániára munkát teremtsen. Ehhez azonban megfelelő gazdasági alap szükséges. Bizonyos időbe telik, amíg a kevésbé fejlett országok a termelőerőket megfelelő szintre emelik. Addig sok nehézségekkel kell megbirkózniuk. Különben a két gépkocsivezető elbocsátását a munkástanács nem szavazta meg. Bár általános vélemény volt, hogy megérdemelték volna, egyetlen szavazat döntötte el a „kínos" ügyet — további sorsukat. Nem is csak az övékét, hanem a két családét is... Mert a tanács tagjai mindenekelőtt ezt vették figyelembe. Ebben az esetben is — minden más érv mellett — győzött az emberség. Következik: A NEMZETI GYŰLÖLET SZlTÄSA — ALKOTMÁNYELLENES r»3 A „Batatóľ a cipőáruházig HA ILYENKOR a téli időszak kezdete előtt az idősebb bratislavai polgárok időszerűnek tartják melegebb cipőről gondoskodni, a mai napig is a „Baťához" mennek vásárolni, holott a „Bat'a" már régen nem Baťa, hanem a szocialista kereskedelem egyik jól szervezett, sokoldalú igényt kielégítő cipőáruháza. 1965. július 7-én pedig egy lépéssel ismét tovább jutván, kiiktatták a közvetítő szerepet játszó nagykereskedelmi szervet és azóta közvetlenül a partizánskei Cipőipari Szakigazgatóság hatáskörébe tartoznak. Hatvanmillió — 950 négyzetméteren A bevezetőből látható, hogy az új irányítási rendszerrel kísérleteznek. Ahhoz viszont, hogy eredményesen teljesíthessék feladataikat: hely kell. Jelenleg ugyanis, bár évi 60 millió korona forgalmat bonyolítanak le, kénytelenek megelégedni 950 négyzetméternyi területtel. Hozzájuthatnának még vagy 2—300 négyzetméternyi használható területhez, ha a bratislavai Városi Nemzeti Bizottság kiutalna két lakásegységet a házban lakó polgároknak és ha a Bratislavai Közszolgáltatási üzemek beleegyeznének a pedikürosztály áthelyezésébe. Minderről már igen sokat tárgyaltak, leveleztek, de ez ideig eredmény nélkül. Eredmények és gondok Nyolcvan ember dolgozik az áruház kereskedelmi részlegén. Egy kollektíva már a múlt évben elnyerte a Szocialista Munkabrigád címet, két további pedig még versenyben áll a megtisztelő címért. A dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállalták, hogy az utolsó negyedév forgalmi tervét 92 ezer koronával túlteljesítik és emellett 4500 kg papírhulladékot adnak át a gyűjtőnek. Ez utóbbi nem is nehéz feladat, hiszen valóban tekintélyes mennyiségű papírhulladék gyűlik össze egy ilyen üzletházban. A papirost lepréselik, bálázzák, bejelentik a Hulladék Gyűjtőnek, hogy küldhetik az autót Oleg Kotyijev (balról a második) és édesapja (jobbról a második) csehszlovákiai barátaik körében a Kavkaz-szálló előtt. ...rogyilszja v gorogye Párkány" j? „A Nagy Honvédő Háború hadseregünk teljes győzelmével ért véget. A háború dúlta Európában kezdetét vette a békés fejlődés. A szabadság és a nemzetek közötti béke nagy lobogója leng Európa felett." — Ezekkel a szavakkal üdvözli a Vörös Hadsereg frontújságja 1945 májusában a háború végét, az első békés májusi napokat. A Vörös Hadsereg katonája számára 1417 pihenést nem ismerő nap után eljött a béke, s a hazatérés lehetősége. Borisz Kotyijev százados alakulata hazánk fővárosa alatt vívta utolsó ütközetét Hitler szétszórt csapatai ellen. A küzdelem a fasiszták számára a legkisebb reményt sem tartogatta, a szovjet katonák viszont már tudták, hogy ezzel vége a megpróbáltatásoknak ... S a hazatérés napja valóban elérkezett. Megindult a szovjet csapatok lavinája Kelet felé. Borisz Kotyijev alakulata 1945. július 28-án Párkányban állomásozott, s ez a nap Kotyijevék számára örökre emlékezetes maradt. Tamara Celikova asszony, Kotyijev felesége, aki a tábori kórház vezető orvosa volt, egészséges kisfiúnak adott életet. A szülők és bajtársaik boldogsága nem ismert határt. A kis Oleg már a második gyermeke volt a Kotyijev-házaspárnak. Első gyermeküket a nagyszülőkre bízták, amikor a szovjet hon szabadságáért mindketten hadbavonultak. Az anya és gyermeke azonban nem sokat időzött Párkányban. A fáradt seregeket megelőzve visszatértek szovjet földre Ordzsonyikidze városába. Húsz év telt el azóta. Oleg a moszkvai katonai főiskola növendéke lett, s ha olykor szabadságot kapott, anyját és apját mindegyre csak szülővárosáról faggatta. Egyre jobban fokozódott benne a vágy, meglőtnl a várost, ahol született. Végül is apja írt Csehszlovákiába, ahonnét nemsokára meg is látogatták az ifjú Kotyijevet. S ha minden Jól sikerül, Kotyijevék rövidesen visszaadják a látogatást. Alexander Kytka, a CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség érsekújvári járási titkára, aki a párkőnyiak nevében ajándékokat adott át Ordzsonyikidzében Párkány szovjet szülöttének, nagy élményekkel tért vissza erről az útról. — Felejthetetlen vendégszeretetben volt részünk. A Kotyijev-család és a város elöljárói a Kavkaz-szállóban fogadtak bennünket. Oleg, az ünnepelt, aki Párkányban hallatta először a hangját életében, küldöttségünket több tízezer kilométeres utunkon végig elkísérte. Oleg nagy részvéttel hallgatta, hogy apja levele érkezésének napján szülővárosa éppen a pusztító árvízzel küszködött. S örült, hogy bajtársai, az árvíz veszélyeztette lakosság megsegítésére érkezett szovjet csapatok tagjai olyan áldozatkész segítséget nyújtottak a veszélyeztetett városnak. Sok párkányi nem is sejti, hogy messze a Szovjetunióban él egy fiatalember, akit ha születési adataira kérdeznek, így szokott válaszolni: dvadszatyoszmovo ijulja szorokpiatovo goda v gorogye Párkány, v Csehoszlovákii. (kobák) Ä újdonsága! vasar (CTK) — Háztartási boltjainkban a karácsonyi vásáron újfajta hazai és külföldi árucikkek lesznek kaphatók. Korlátozott mennyiségben lesznek japán tranzisztoros televíziós készülékek 65Ü0 koronás árban. Ezenkívül kapható lesz a magyar gyártmányú Favorit de Luxe, továbbá a hazai gyártmányú Anabela és a nagyképernyöjű Orchidea TV-készülék is. Bővül a rádiókészülékek választéka is: Fuga, R—4400 és Carcio típusú gramofonrfldiők állanak a vevők rendelkezésére. A karácsonyi vásáron különféle tranzisztoros rádiókat is vásárolhatunk: a jugoszláv Bambino, két új típusú japán és a csehszlovák Monicát. A vásárlók négyféle magnetofon közül (BA 4, Uran) választhatnak. Kapható lész az NDK-ból behozott porszívó 120 koronlért. és várnak... de hiába. Amikor e sorokat írom, papírbálákból épült hegy tornyosul az üzletház udvarán, elég egy véletlenül elejtett és még parázsló gyufaszál ahhoz, hogy felbecsülhetetlen értékekei emésszen meg a tűz. — Az ilyen apró gondok is gondok jegyezte meg Psota József üzletvezető. Igaza van. És a nagyobb gondok? A helyhiánytól eltekintve ls akad nagyobb gond: bizonyos árucikkek hiánya. Ez pedig különösen boszszantó, hiszen közismert az új irányítási rendszer egyik alapvető követelménye: a termelő üzemek kötelesek figyelembe venni a keres1 e t követelményeit. A NÖI CSIZMÄKBÔL több került a piacra, bőségesen áll a vevők rendelkezésére, de állandó hiány mutatkozik fekete férfi félcipőkből kilences nagyságig és sok dolgozó jogos méltatlankodását váltja ki az ls, hogy a legkisebb gyermekszámok (4 éves korig) hiányoznak a raktárból. A problémák felett töprengeni kell — az illetékes helyeken is! —erf— ÖRÖM A IIIÉT VEVŐNEK t Tudják azt már minden házban: ünnep előtt hajsza, láz van. Vásároljon könnyen, gyorsan, tudja hol? Az ODEVÁBAN! ÜJ SZÖ 4 *1865. november 23.