Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-21 / 323. szám, vasárnap

Kelet-Szlovákia metropolisában k eves az Tornyosuló gondok és károk Az utóbbi hetekben egyre több a vízhiányra panaszkodók száma Ke­let-Szlovákia fejlődő székhelyén. Bi­zony, nagyon gyakran előfordul, hogy minden előzetes bejelentés nélkül, egyszerűen nincs víz. Külö­nösen a háziasszonyoknak, sokgyer­mekes anyáknak okoz ez nagy gon­dot. A minap két méltatlankodó asszony beszédéből lestem el. — Reggel még hideg és meleg víz folyt a csapon, de amikor a munkából hazajöttem, már száražon „hörögtek" a vízcsapok ... Hogyan főzzek, mossak ... fürösszem a gye­rekeket? ... — Rettenetes! — így a másik. — Képzelje el, velem mi történt?! El­mentem bevásárolni, s az ötödik emeleti lakásunkban két kisebbik fiam maradt. Mikor elmentem, nem folyt a víz, amikor visszajöttem, a fürdőszobában és a konyhában már bokáig ért a víz... A gyerekek nyitva felejtették a csapokat... Számtalan példával lehetne még illusztrálni nemcsak a vízhiány okozta gondokat, hanem a lakások­ban ezzel összefüggő jelentős ká­rokat is... Miért nincs elegendő víz? A városi nemzeti bizottság ille­tékes szerveinél kerestük a magya­rázatot. Megtudtuk, több alapvető oka van a vízhiánynak. Ezek egyi­ke: a vízlelőhelyek, források, tá­rolók építése nincs összhangban a város és ipari üzemeink hatalmas fejlődésével s az ebből eredő víz­szükséglettel. Jelenleg a különböző vízforrások­ból másodpercenként átlagosan 465 liter vizet kap a város. Ezzel szem­ben a szükséglet — tekintettel az Ipari üzemek igényeire — 555 liter. Másodpercenként 90 liter a hiány, ami a jövőben tovább fokozódhat. Különösen ha úgy gazdálkodunk a vízzel, mint eddig. Ugyanis város­szerte „divatba jött" — a bizonyos értelemben Indokolt — házi víztáro­lás, s nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy háztömb lakói ver­senyre kelnek a vízgyűjtésben. Fo­lyik a víz, ha kell, ha nem, telnek a kádak és edények. Aztán többnyi­re felhasználatlanul kiengedik. Sok folyik el a földbe épített, megrepedezett csöveken át, ami elég gyakran előfordul a lakások­ban is. Szörnyű látvány, — jóma­gam is átéltem — ha a csőrepedés például szombaton délután, vagy ünnepnap „köszönt be" a lakásba. Nincs emberfia, aki ilyenkor a ház­kezelőségen valakit találna, ezeken a napokon itt nincs ügyeletes kar­bantartó — javítószolgálat! Hétfő reggelig, míg jönnek a szerelők, sza­I VOVIZ Sok megvalósítatlan hatá­rozat - kevés víz • Közis­mert probléma • A Szlo­vák Nemzeti Tanácstól kezdve minden szerv fog­lalkozott vele • Hossza­dalmas tanulmányozás, ter­vezgetés helyett rugalmas intézkedéseket • Követen­dő az építővállalatok pél­dája badon áztatja a falat a kiszabadult víz, rengeteg bosszúságot okozva a lakóknak és kárt a társadalomnak. Jegyzőkönyv, határozat, ígéret van bőven Nem lehet mondani, hogy az ál­lamhatalmi, közigazgatási szervek nem foglalkoztak a vízhiány kérdé­sével. ČOLLÁK elvtárs, a városi nemzeti bizottság titkára egész hal­maz iratcsomót helyez az asztalra. Ez a város vízproblémájával foglal­kozó okiratgyűjtemény ... Lassan már „krónika" ... Belelapoz, renge­teg levélmásolat, papírra vetett ké­relem, javaslat, sürgetés, határidő­höz kötött döntés tárul elénk. Mind meggyőző bizonyíték. A vá­rosi nemzeti bizottság beadványa alapján a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége is tárgyalt, határozato­kat hozott, utasításokat adott a víz­hiány megoldása kérdésében. Ha­sonlóképpen a kerületi és járási nemzeti bizottság. A városi nemzeti bizottság ez év februárjában plená­ris ülésén elemezte a vízellátás problémáit, számottevő konkrét Ja­vaslatot terjesztett a felsőbb szer­vek felé. Legutóbb, október 29-én újból napi­rendre tűzte a kérdést, ellenőrizte az eddig hozott határozatok teljesí­tését. Sajnos, ezen a plenáris ülé­sen a meghívottak közül 12 olyan szerv nem képviseltette magát, — köztük a vízgazdálkodási —, és né­hány építővállalat sem — melyek sokat tehetnének a vízprobléma megoldásáért. — Nagyobb rugalmasságra és több felelősségérzetre van szükség a végrehajtó szervek részéről — Is­meri be Coilák elvtárs. — A hossza­dalmasan készülő tanulmányok, ter­vezések, mondhatnám „filozofálá­sok", megvalósíthatatlan határoza­tok nem oldják meg a problémát. Ha csupán a felét teljesítették volna az illetékesek az eddig napvilágot látott határozatoknak, sokkal előbb­re lennénk. Sajnos, sok a mulasztás ­jegyzi meg a VNB titkára és példá­kat sorol. A vízgazdálkodás szervei a fel­adatteljesítés ellenőrzésénél a mun kaerőhiányra panaszkodtak. A JNB tanácsának utasítására a tervező bi­zottság létszám és munkabéremelést eszközölt nálunk, de ezt azok, akik kérték, a mai napig sem érvénye­sítették! A városi nemzeti bizottság plé­numa a vízzel való bánásmód, vala­mint a lakóházak vlzvezetékhálóza­tának rendszeres ellenőrzésével bíz­ta meg segédszerveit. A VNB kép­viselői, a házkezelőségek dolgozói a kijelölt időszakban ellátogattak a meghatározott lakónegyedekbe, vi­szont a legilletékesebbek, a vízgaz­dálkodási szervek ebből is kivon ták magukat!? Van mód a vízhiány leküzdésére Ez viszont valóban sokkal rugal­masabb ügyintézést, felelősségtelje sebb munkát, kölcsönös bizalmat és együttműködést igényel mindazok­tól, akiket illet. Ahol a helyes meg látás tennlakarással és kezdeménye­zéssel párosul, ott az eredmény sem maradhat el. Például szolgálhat a csoportos víz­vezetékhálózat építését végző Mély építő Vállalat 03 számú részlege munkaközösségének sikeres munká­ja. Ez év januárjában láttak hozzá a Somogyi— Košice közti vízhálózat II. szakaszának építéséhez. Ennek a szakasznak üzembe helyezése után jelentős javulás várható Kassa vá­ros vízellátásában. De mikor? A tornai szivattyúállo­más és az egész hálózat tervrajzá­nak hosszadalmas készítése, az épít­kezés kivitelezéséhez szükséges munka, a műszaki berendezések megszokott lassú szállítása követ keztében nincs kilátás arra, hogy innen a kerületi székhely kapjon vi­zet hamarább, mint 1967-ben. Az említett vállalat munkaközös­sége, saját kezdeményezéséből más­ként döntött: „Minden tudásunkat és erőnket latba vetjük annak érde­kében, hogy az annyira nélkülözött vlz ez év végéig eljusson Kassára". Az elhatározást értékes felajánlás és tett követte s a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 48. évfordulóját megelőző napon az érdekelt szervek képviselőiből összeállított szakbi­zottság, az építkezés kollaudálása után, november 6-án egyebeken kí­vül ezt írta jegyzőkönyvébe: „A víz­vezetékhálózat próbaüzemeltetésé­hez szükséges építkezési munkála­tokat a mai napon befejezettnek nyilvánítjuk..." Ha ebből a példából mások is okulnának és követnék, úgy véljük, hamarább megoldódnék a vízellátás problémája Kelet-Szlovákia metro polisában ... KULIK GELLÉRT Éltető ereje: iiNiiiíiiiiiiimiiiiiiiiiuHiiiimuii M élyen a fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála, jégvirágok rajzolódnak Kántor Miklós zobori la­kásának ablaktábláin. A tágas szobában kellemes meleg árad. Vígan lobog a tűz. A kis Mimi, a házigazda unokája önfeledten bíbe­lődik játékaival. Nem törődik a házi renddel, képeslapot, könyvet, mindent szétdobál. Vendéglátóm szelfd tekintete a kis, alig kétéves, állandóan izegő-mozgó csöppségre szegeződik. Egy-egy érihe­tetlen szaván felvidul. Közben érdes tenyerével igyekszik simára vasalni a homlokán kidudorodó ráncokat. Arca olykor elkomorodik, szája szögletébe gyűrődik a mosoly. Serdülő gyermekkori éveit, hányta­tott életének eseményeit juttatja eszé­be az unoka pa|kos játékos kedve. Ne­ki nem volt ilyen szerencsés, boldog a gyermekkora. Édesapja, a nagykéri géplakatos-kovácsmester a tíz éhes gyermekszájnak csak szűkösen biztosít­hatta a mindennapi betevő falatot. B eszélgetésünk vontatottan, lassan folytatódik. Kántor Miklós bátor harcos, alvhü kommunista életének egy-egy állomásán hosszabban elidő­zünk. A hat elemi iskola befejezése után apja műhelyében, vagy ha ko­vácsmunka nem akadt, a gazdáktól bé­relt földeken dolgozik. Körülötte szegénység, nélkülözés. Nem telik elegáns ruhára, zsebpénzt sem adhatnak a szülők. A tizenhét éves Miklós tehernek érzi magát a családban. Megválik az otthontól, füg­getleníteni akarja magát. Ám hasztalan megy Budapestre, a munkásembernek itt i» szegény a sora. Amikor hazafelé utazik, kíváncsian fürkészi a tova suhanó tájat. A kes­keny parcellákat, a füstölgő gyárké­kommunista meggyőződése ményeket, a jő módú polgárokat, rongyokba öltö­zött munkáséin bereket. Ökölbe szorítja kezét. Otthon belép a kommunista ifjú­sági szervezetbe, ahol később el­nökké választják. A nem mesz­szl major­ságokban, ura dalmakban keres munkát. A bére azonban olyan alacsony, hogy csak a szűkebb megélhetésre telik belőle. Ezért sorstársaihoz fordul, aki­ket sztrájkba szólít. Dr. Kólis és Frat­rics földbirtokosok hamar felfigyelnek „izgató" tevékenységére. Szólni azon­ban nem mernek, mert hiába támogat­ja őket az államhatalom, félnek a munkások dUhétől. Külön leragasztott borítékban nyújtják át neki a fizetését, mely vastagabb mint a többieké. De es sem segít, mert más alkalom­mal tovább szervezi a sztrájkot. A föld­birtokosok összedugják a fajUket. Va­lamit tenni kellene, hogy megtörjék Kántor Miklós forradalmi tevékenysé­gét. Ismét cselszövéshez folyamodnak. Behívatják az intéző irodájába. — Tudod mit, Miklós, — fordulnak felé az urak — végkiegyenlítésre kapsz egy nagyobb összeget. Nem kell elárulnod a sztrájkot ezért, de arra kérünk, tflnj el a környékről, vagy az ország határain túl keress magadnak munkát. Az ajánlatot nem fogadja el. A mun­kásokért, a párt igazságos harcáért mindent elkövet, sohasem fir»lja el társalt. Hasztalan zárják börtönbe, ott is csak a Jogos követelésekért száll sikra. A párt hfi katonája töretlenül, büszkén állja a sarat, minden alapta lan vádat visszautasít. O 'y hosszú idő után nagyon nehéz ** visszapergetni az eseményeket. Kántor Miklós ennek ellenére — ha nem is pontosan — mindenre jói em­lékszik. Megsimogatja deresedő haját, és a megpróbáltatás éveinek szörnyű ségeiről beszél. A burzsoá köztársaságban Igyekeztek velem megismertetni a kUIönböző bör­tönöket. Összesen hét évet töltöttem Nyitra, Lipótvár. Ilava fogházának nyirkos falai között. Nem sajnálom ezeket az éveket, mert látom, hogy a harc, a sok nélkülözés és a meg próbáltatás nem volt hiábavaló. Sike rült lerázni magunkról az igát, szaba­don építhetjük az országot, mely ma valóban a dolgozók hazája. A felszabadulás után elsők között lépett az űj haza épftői közé Ha va­laha a bérkövetelésért folytatott har­cokat vezette és szervezte, ezután a békés épltőmunkára serkentette a dol­gozókat, népszerűsítette, magyarázta a párt politikáiét. Az utóbbi tizenöt év alatt, mint népnevelő kultúrmunkás a Csemadok kötelékében dolgozott. Részt vett a falu szocialista építésének fo­lyamatában, minden szabad Idejét a dolgozók között töltötte. A z elnyomatás sötét évei, a sok nélkülözés megviselték egészsé­gét. Többnyire odahaza tartózkodik, de a nyugdíjas sors sem változtatta meg elvhű magatartását. Amikor hatvan éves születésnapiét ünneplő barátai, rokonai, testvérei és ismerősei meg­kérdezték: mi volt az, ami erőt adott neki ahhoz, hogy oly hűen és oda­adóan kiálljon a dolgozó nép érde­keiért, egyértelműen le lehetett olvas­ni meghatódott arcáról a feleletet: kommunista meggyőződése. SZOMBATH AMBRUS KÖTÉNYRUHA mmms-isammmtem Anyaga lehet gyapjú, kasmír, egyszínű vagy mintás tweed, szövet, kordbársony stb. A modell alkalmas régi ruhából való alakí­tásra is. A kötött ujjhoz és gallérhoz egy­színű fonalat használunk, egy sima egy fordított mintával, vagy patentkötéssel dol­gozunk. Az ujja végét és a gallér nyak felöli részét kössük vékonyabb tűvel. Az el­készült és kivasalt kötést ferdeszálú pánttal dolgozzuk a ruhához úgy, hogy a kötés jobbfelét a ruha színéhez fektetjük, s erre férceljük a szegőpántot. A három réteget egyszerre gépeljük végig. A szegőpántot visszahajtva kézzel varrjuk a ruhához. A ru­hát azonban a kötött részek nélkül is hasz­nálhatjuk, blúzt, pulóvert viselhetünk alája. A ruha anyagszükséglete: 1,15 cm dupla­szélesből. A szabásmintát a rajz szerint az anyagra fektetjük, az „elejeközép" vonalat az anyag szövött szélétől kb. 10 centiméter­re beljebb. A kimaradó anyagot felhasznál­juk a gombolásra, illetve a szoknyarészen a behajtásra. A körülrajzolt, varrás-ráha­gyások mentén kiszabott és hurokférceléssel átjelölt ruhát próbára készítjük. (A mellvarrást beférceljük, vállakat, oldalakot összeférceljük, hátközépen az aljarészt végigférceljük.) Próba és esetleges igazítások után a varrásvonalakat végiggépeljük. A gomblyukakat derékig vagy csípővonalig beosztjuk és elkészítjük. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy a hátközépvonaltól kifelé 2,5 cm-t hagyjunk a gombolásra.) A kötényruha alját felhajtjuk és eldolgozzuk. A nyak- és karkivágás vonalát ferdeszálú pánttal dolgozzuk el. n I > j Š­í M i k i JP S SJ "í •J 1 r B ÁRS ONY ÉS KORDBA RSONY A bársonyholmikat hígított szal­miákszesszel vagy langyos alkoholos vízzel kell letörölni szálirányban, az­után alaposan kikefélni. A fekete bársony színe nagyon szép lesz, ha tisztítás után félbevágott hagymával dörzsöljük szálirányban. Természetes, hogy ezután a művelet után alaposan ki kell szellőztetni, hogy a hagyma­szag elillanjon. A kordbársonyt előbb kiporoljuk, majd hígított szalmiákszesszel szál­irányban átkeféljük. Mo ni is lehet, de nem szabad kicsavarni, hanem vállfára akasztva kell szárítani. Va­salni puha alátéten a balfeléről lehet. A bársonyholmit nem lehet a szo­kásos módon vasalni, mert a szólak összecsomósodnak. A meleg vasa­lót tehát felállítjuk, nedves ruhát bo­rítunk rá és amikor erősen gőzölög, a bársonyt fonákjára fordítva végig­húzzuk rajta. Közben színén szálirány­ban keféljük ruhakefével. Az anyag szálai közt előretörő pára szépen fel­emeli a bársony szálait. Vigyázzunk, hogy a rongy csak nedves legyen és ne vizes, mert a vizes rongy csúnya vízfoitokat hagy­hat a bársonyon. a levest tartalmasabbá, táplálóbbá és válto­zatossá teszik. Erre a célra élelmiszereink hos­szú sorát felhasználhatjuk, mint pl. a tojást, lisztet, rizst, búzadarát, főtt vagy maradék húso­kat, belsőrészeket, gombát, burgonyát stb. Rárvtott borsó: ó dkg lisztet, 1 dl tejjel és 1 tojással elkeverünk, só­val ízesítjük, majd nagy­lyukú szűrőn keresztül forró zsírba csepegtet­jük. A zsírban villával el­keverjük. Ha megpirult, leszűrjük és tálaláskor minden tányér levesbe teszünk belőle. Buggyantot: tojás: Friss tojásokat feltörünk és a forrásban levő levesbe eresztjük úgy, hogy egy­ben ma adjon és ke­ményre főjjön. A levest, amíg a tojás fő, nem szabad megkavarni. Buggyantott tojást sava­nyú levesekbe teszünk. (Sóska, kapor, savanyú tojás, stb.) Májgaluska: 10 dkg májat az inaktól meg­tisztítunk és megkapar­juk vagy leőröljük. Ke­vés hagymával, zöldpet­rezselyemmel, borssal, 1 egész tojással, 1 kiska­nál zsemlyemorzsával és annyi liszttel összeke­verjük, hogy lágy ga­LEVESBETÉTEK luskamasszát kapjunk. Szükség esetén kis zsírt is teszünk bele és ma­joránnával ízesítjük. For­rásban lévő levesbe főz­zük be. Kisütött gombóc: 3-4 darab héjában főtt bur­gonyát megtisztítunk, át­törjük, összekeverjük 2 evőkanál zsiradékkal, 1 evőkanál liszttel, 1 tojás­sal, sóval, borssal, zöld­petrezselyemmel, és gombócokat formálunk belőle. A gombócokat megforgatjuk felvert to­jásban és morzsában s szép sárgára sütjük. Ugyanígy készülhet ki­sütött gombócbetét hús-, dara- és rizsgombócok masszájából is. Védek e z e s Beköszöntött a hideg. A tapaszta­lát azt mutatja, hogy sokkal kevesebb férfi szenved a hidegtől, mint nő. Kár, hogy a nők öltözködésüket illetően nem használják ki azt, ami a téli di­vatban egyre ésszerűbb: a meleg, vastag harisnyákat, bundacipőt és csizmaviseletet, a jó meleg sapkákat. Nem kell fagypont alatti hőmérsék­let ahhoz, hogy valaki fagyási sérü­lést szenvedjen. Aki tartósan hideg, 3-6 fokos helyiségben tartózkodik, akinek lábán kivágott, vékony cipő, nylonharisnya van, egy-kettőre ta­pasztalhatja ennék káros hatását. Fordítsunk különösen nagy gondot a kisgyermekek helyes öltözködésére, kiknek hőszabályozó képességük még nem fejlődött ki teljesen. Egyszeri fo­gyásuk azután éveken át kiújulhat. Jól vigyázzanak magukra az erős dohányosok is, szűk ereik nem tud­ják megfelelően kivédeni a hideg tá­madását. Idős, nagyobb fokú érel­meszesedésben szenvedőknél hasonló a helyzet. Előzzék meg a bajt, öltöz­zenek az időjárásnak megfelelően és kezdjék el minél előbb az ismert ér­tornát: váltogatott hideg-forró kéz-és lábfürdőt. Az orr és a fül is megfagyhat, az értornát ezeknél is hideg-meleg bo­rogatásokkal végezzük. Nagyon jól felmelegíti az embert egy csésze for­ró tea. Különösképpen azoknak aján­latos, akik állandóan hideg helyiség­ben tartózkodnak vagy a szabadban dolgoznak. Szeszes ital fogyasztása azonban még kis mennyiségben is káros lehet. A hideg szél, a csapadék kóros ha­tásáról is szólnunk kell. Nagyon szá­rítják, repedezővé teszik a bőrt. Csak teljesen szárazra törölt arccal, kéz­zel menjünk ki a szabadba, s még jobb, ha megelőzőleg bekenjük bő­rünket valamilyen jó zsíros, kevés vi­zet tartalmazó krémmel. Ennek ket­tős haszna lesz: puhán tartja, nem engedi kiszáradni a bőrt és emellett jó hőszigetelő lévén, bizonyos mér* tékben a lehűléstől is véd. Cf SZÖ 4 * 1985, november 17,

Next

/
Thumbnails
Contents