Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)

1965-11-19 / 321. szám, péntek

Es mégis helyreáll a szövetkezet A nagy katasztrófa idején, amikor a határt már minden felé víz borí­totta, Győri Lászlót, a szövetkezet elnökét optimizmusa még mindig nem hagyta cserben. Az egyik al­kalommal megjegyezte: — Minek az a drága öntözőberen­dezés, bedobatom a Dunába. Persze, a megjegyzést nem vette komolyan, ám nem csoda, ha a vízzel szembeni ellenszenv kivál­totta belőle. Nemcsak ő, a falu többi lakosa ls meggyűlölte a ten­gernyi vizet. A düledező házak š a tömérdek kár a határban a legtöbb emberbe belefojtotta a szót. A szo­katlan katasztrófát kézlegyintéssel illették, amin azt értették, hogy vége a gazdaságnak, vége minden­nek. Volt mit sajnálniuk, hiszen az utóbbi három esztendőben már 30—33 korona jutott egy-egy mun-. kaegységre. Leginkább az bosszantotta az em­bereket, hogy rendkívül jónak ígér­kező termést tett tönkre a víz„ Csak itt-ott zöldellt a határban egy-egy szigetecske, amelyen épen maradt némi búza és cukorrépa. Ez az egy-két hektárnyi termés azon­ban nem mentette meg a gazdasá­got, csak arra volt jó, hogy a szö­vetkezeteseket még jobban kétség­beejtse. — Megállapítottuk — mondja Rákócza József agronómus, — hogy búzából 47,3 mázsa, és cukorrépá­ból majdnem 600 mázsa lett volna hektáronként. Megsejtették a szilasiak a szép hozamokat, bíztak is a nagyobb jövedelemben, de mit tehettek, ha az árvíz „zsákmánya" lett. Idővel belenyugodtak a nagy veszteségbe, s a nagy kár mintha megacélozta volna őket. Alig húzódott vissza a víz, máris szedelőzködtek. Egy csoport a Sumavába, a másik cso­port a prievidzai járásba ment / MM szénát gyűjteni. Most meg kőrót vágnak a bátorkeszi szövetkezet ha­tárában. Nagy a szövetkezet állo­mánya, s nem akarnak róla lemon­dani. Az árvíz után mind vissza­szállították. 72 szarvasmarhájuk van 100 hektár földre, s annyi állatnak sok takarmány kell. Hasznosságuk persze nem lesz akkora, mint más esztendőkben. Nem is lehet, hiszen a szokott lucerna helyett gyengébb takarmánnyal tartják télen az állo­mányt. Az otthon maradt tagok is szor­galmazták a takarmányalap növelé­sét. Ahol csak lehetett, bevetették a földet csalamádéval. Szeptember közepétől mostanáig ezt etették. A másik feladat a Jövő évi termés biztosítása volt. Eredménye, hogy a határból eltűnt az árvíz nyoma. Egyik-másik dűlőben őszi vetések zöldellnek, a búza gazdagon bok­rosodik. — Mikor klsorolt a búza, a lapá­lyokban sárga maradt — mondja Rákócza elvtárs —, megszórtuk kombinált műtrágyával, s felélén­kültek. Ogy látszik, hogy a talaj nem romlott meg olyan mértékben, ahogy azt kezdetben feltételezték. Az utóbbi vizsgálatok mutatják, hogy a baktériumélet is megindult, és a növények jól fejlődnek. Annak idején, mikor két méter mély víz borította a földeket, a legtöbben úgy vélekedtek, hogy az őszi veté­sekből nem sok lesz, most azonban már bíznak az emberek. Szó, ami szó, a szilasiak nagy munkát vé­geztek, hogy jő magágyat teremtse­nek a jövő évi termésnek. Az 570 hektár földjükből 450 hektáron 500—500 kiló műtrágyát dolgoztak hektáronként a talajba. A határ nagy része arról tanús­kodik, hogy nemrég forgatta át az eke, A szántás leginkább Nagy András érdeme, aki Jelenleg a ko­máromi Járás első traktorosa. Mire e sorok napvilágot látnak, talán már végez is a szántással. Azt mondják róla, hogy egy hónap óta reggel hat órától éjfélig szánt. Igaz, a vezetőség megígérte neki, hogy ha naponta 7 hektár földet szánt, 3 korona különjutalmat kap hektá­ronként. Napi átlaga nyolc hektár. Nos, ilyen és hasonló emberekkel lehet találkozni a szilasl szövetke­zetben és azért tartják róluk, hogy a környék első gazdasága lesz az övék, amely leghamarabb elfelejti az árvízkárokat. Az árvíz nagy pró­bára tette a szövetkezeteket, a dolgozók munkakedvét azonban nem tudta megtörni: ma még na­gyobb erőfeszítéssel dolgoznak. Bent a faluban is szorgalmasan folyik a munka, itt ls, ott is új há­zak falai meredeznek. A kertek alatt, a legmagasabb helyen teljesen új utca épül. A Prievidzai Építésze­ti Vállalat harmadéves tanoncai és a bratislavai Stavoindustria tanon­cai már a harmincadik ház falait rakják. Franc Ján építésvezető mé­gis elégedetlenségét fejezi ki. Elvég­re ő tudja, mi a helyzet az építke­zés körül. — Már napok őta hiába kérek darut, sem Prievidzáról, sem Komá­romból nem küldenek — panaszko­dik az építésvezető — pedig kelle­ne sürgősen, nélküle nem tudjuk a betongerendákat felrakni. Az egyik építkezésnél a szövet­kezet darujával próbálják a súlyos betongerendákat felrakni. A daru felemeli, de csak az épület széléig, onnan a tanoncoknak kell a helyére hurcolniuk. Szerencsére, nem sokáig hagyták daru nélkül, másnap megérkezett a „vasmadár", BENYUS J6ZSEF „FELGOZZEL"... HOGYAN HALAD A DIESELESITÉS ÉS A VILLAMOSÍTÁS A KÖ­ZÉP-SZLOVÁKIAI VASUTAKON? A Keleti Vasútvonal — ide tartoz­nak a közép-szlovákiai vasúti léte­sítmények ls — ez idén jelentős lépést tett előre a műszaki korsze­rűsítésben. A gőzmozdonyos járatok aránya a tavalyi 55,6 százalékról az idén 45 százalékra csökkent, ez­zel szemben a villamosított vonalak száma 33-ról 36,8 százalékra növe­kedett. A járatok közel nyolc szá­zalékát Diesel-mozdonyok vontatják, 7,5 százalékban pedig mazutfűtéses mozdonyokat használnak. A teher­szállításban a gőzmozdonyos vonta­tás 40 százalékra, tavaly óta 12,2 százalékkal csökkent. A zvoleni vasúti központ körze­tében a fő vonalakon átmenetileg dieselesítik a forgalmat (Zvolen— Pelsőc, Zvolen—Vrútky), hogy ké­sőbb villamos járatokkal válthassák fel. A többi vonalon a Diesel-moz­donyokkal történő vontatás állandó jellegű lesz, sőt néhány mellékvo­nalon még hosszú Ideig gőzmozdo­nyok bonyolítják majd le a forgal­mat. A korszerűsítés folyamán látszó­lag a legnagyobb problémát a moz­donykarbantartó-műhelyek átépítése okozza. Míg tavaly, amikor arány­lag kevés Diesel-mozdonyt kapott a zvoleni mozdonyház, az előkészü­letekben előnyt szereztek, idén, amikor nagyobb számú új mozdony érkezett, a javítások minőségében feszültség keletkezett. E téren még sok a tennivaló, hiszen a tervek szerint jövőre már a zvoleni moz­donyházban gőzmozdonyoknak nem szabadna lenniük. A korszerűsítés azonban nem szo­rítkozhat csupán a mozdonyjavító műhelyek átépítésére. Jelentős aka­dály a pályatestek állapota Is. A pályákat még az új mozdonyok megérkezése előtt alkalmassá kell tenni a nagy tengelynyomású gé­pek számára. Ha erre nem gondo­lunk idejében, a korszerűsítés a várttal éppen ellenkező eredményt hozhat, mint például a Banská Bystrica—Červená Skala vonalon. Itt a T 679,0 motoros mozdonyok csak csökkentett, 30—40 kilométe­res óránkénti sebességgel halad­hatnak — tehát a dieselesítés ahe­lyett, hogy gyorsította volna a for­galmat, gyakorlatilag lassította. A pályát nem használhatja három korszerű mozdonytípus. Az ilyen ellentmondás a tervek összehango­latlanságból ered. A mozdonyház az egyik terv szerint fokozatosan felváltja gőzmozdonyait és kap mo­toros vontatókat, egy másik terv viszont csak 1970 utánra szabja meg a pályatest szilárdítását. Így van ez a Zvolen—Vágsellye szaka­szon is, amelyen a dieseles vonta­tást a mozdonyház felkészültsége révén már jövőre megvalósíthatnák, de a pályaépítési terv ezt csak 1969-ben teszi lehetővé. A Jelenlegi helyzetben sok helyütt előnyösebb a gőzmozdonyok haszná­lata. A Jésenské— Tisovec vonalon például a pályatest a motoros moz­donyok közül csak a T 444,0 típu­sút bírja el, de ennek sokkal ki­sebb a teljesítménye, mint a most használt gőzmozdonyoké. Az erősza­kos dieselesítés itt azt eredményez­né, hogy csökkenteni kellene a sze­relvények súlyát, vagy sebességét. Ez pedig nem lehet a dieselesítés célja. Napjainkban a közép-szlovákiai vasutak gyakorlatában az átalaku­lás folyamatának vagyunk tanúi. Háromféle vontatógépet — gőz, Diesel és villanymozdonyokat — használtak, s a vegyes forgalom minden kedvezőtlen velejárója érez­teti hatását. Nagy erőfeszítésbe ke­rül az említett egyenetlenségek át­hidalása. Az egyenetlenségeket fo­kozza a mozdonygyárakból kapott gépek választéka is. A T 669,0 tí­pusú mozdonyok szállításának terve például olyan alacsony, hogy a terv maradéktalan teljesítése esetén sem fedi a szükségletet, s ezért a nehéz vontatásban több helyütt továbbra is gőzmozdonyok maradnak. Az ilyen helyzet csak hosszabbítja a vegyes üzemmenet időtartamát, a vegyes üzemmenet pedig hátráltatja a moz­donyjavítók teljes átépítését, nö­i ia ai igiwiiuiaiw^^ veli a kétféle technika karbantar­tási költségeit. A vegyesség oda ha­tott, hogy ma az eredetileg meg­szabott távlati tervekkel szemben a zvoleni vasúti körzetben lemaradás mutatkozik a korszerűsítésben. A mozdonygyári, pályaépítési és vasúti üzemviteli tervek összehan­golatlansága pedig arra mutat, hogy aligha sikerül 1970-ig a ter­vezett 2 százalékra leszorítani a gőzmozdonyok arányát a Keleti Vas­útvonal forgalmában. Ha befejezésül még egy pillan­tást vetünk a korszerűsítés általá­nos helyzetére, szemet szúrnak a fő ellentmondások a korszerűsítési, a mozdonygyártási és a pályafelújí­tás! terv között. Ogy tűnik — s bi­zonyára közel járunk a valósághoz —, hogy a korszerűsítési terv nem épült azokon a tényezőkön, ame­lyektől megvalósítása fUgg, hanem a lehetőségek helyett az óhajok ját­szották összeállításánál a nagyobb szerepet. Ez okozza, hogy jelentő­sen elhúzódik a vegyes üzemmenet időszaka, ami — felette drága do­log. A vasúti közlekedés korszerűsí­tésének folyamatából fentebb kira­gadott jelenségek figyelmeztetnek: a legszebb tervek is csak akkor va­lósíthatók meg hatékonyan és zavarmentesen, ha a lehetőségek pontos felmérésére és a gyakorlat számtalan mozzanatának figyelembe vételére alapozzák őket. Ellenkező esetben — s ezt jő lesz megjegyez­ni az új irányítási rendszer idősza­kára — nehézségekkel és drágán kellene elképzeléseinkhez idomítani a valóságot, „félgőzzel" kellene ha­ladnunk ott is, ahol már teljes gőz­zel roboghatnánk. C vil.) Az új munkatörvénykönyv alapelvei A munkaviszony megszűnése (42. §) A munkaviszony megszüntethető: megegyezéssel, felmondással, azonnali megszüntetéssel, a próbaidő alatti megszüntetés­sel. A meghatározott időre (fix-, idény-, kampányszerződések) kö­tött munkaviszony a megállapított idő elmúltával megszűnik. (A nyugdíjazás azonban egymagában még nem szünteti meg a munka­viszonyt.) Megegyezés (43. §) Az eddigi jogszabályoktól elté­rően a munkaviszony megegyezés­sel való megszüntetése — még akkor is, ha a munkaviszonyt nem írásban kötötték meg —, érvénye­sen csak írásban történhet. A dolgozó kívánságára a megszün­tetés okát az ilyen írásbeli egyez­ségben fel kell tüntetni. A meg­egyezés egy példányát a dolgozó­nak kell adni. Egészen új formája a munka­viszony megszüntetésének, ha a szervezet 15 napon belül nem vá­laszol a dolgozónak a munkavi­szony megszüntetése iránti írásbeli indítványára. A munkaviszony ilyen esetben az indítványban megjelölt nappal ér véget (a mun­kaviszony ilyen formában való megszűnése tehát beleegyezésnek minősíti a szervezet hallgatását a dolgozó ajánlatára). A munkatör­vénykönyv ezzel az intézkedésével elejét kívánja venni az e téren eddig uralkodott bizonytalanság­nak. Meg kell azonban jegyezni, ha a dolgozó nem válaszolna a szervezet hasonló ajánlatára, an­nak nincs semmiféle joghatálya, és Ilyen esetben a dolgozó eset­leges hallgatását nem lehet bele­egyezésnek tekinteni. Felmondás (44. §) fogérvényesen csak írásban le­het felmondást adni. Ha a tör­vény megkívánja a felmondási ok megjelölését, az írásbeli felmon­dásnak azt is tartalmaznia kell, mert különben érvénytelen. A kö­zölt okot utólag nem lehet meg­változtatni. A másik félnek már kikézbesl­tett felmondást egyoldalúan nem, csak a másik fél hozzájárulásával lehet visszavonni. Az ilyen nyilat­kozatoknak ahhoz, hogy érvénye­sek legyenek, szintén írásban kell történniök. Felmondási határidők' (45. §) A munkatörvénykönyv szerint minden foglalkozási ág számára — tekintet nélkül arra, hogy tes­ti vagy szellemi munkát végző dol­gozóról van szó — egységesek a határidők, éspedig mind a dol­gozó, mind a szervezet részére: egy hónap, ha a dolgozó 30 év­nél fiatalabb, két hónap, ha a dolgozó élet­kora 30 év 40 év között van, három hónap, ha a dolgozó 40 évnél idősebb. A felmondási határidő a fel­mondás kézbesítése után kezdődő naptári hónappal kezdődik. A fel­mondás szempontjából a dolgozó életkorát azon életkor alapján kell megítélni, amelyet abban a naptári évben ér el, amikor a fel­mondás történik. A szervezet részéről adott felmondás (46. §) A szervezet csak a törvényben felsorolt okok alapján adhat fel­mondást: ha a szervezet megszűnik, vagy azt, ill. részlegét áthelyezik, ha a szervezet átszervezés — összevonás, ill. feloszlatás — kö­vetkeztében szűnik meg, és az új szervezetnek nincs módja a dolgo­zót az eredeti munkaszerződés alapján tovább alkalmazni, ha a dolgozó a szervezet fel­adatkörének megváltozása, műsza­ki felszerelésének megváltozása, vagy más szervezeti változása kö­vetkeztében fölös létszámúvá vá­lik, ha a dolgozó egészségi okok miatt tartósan alkalmatlanná vá­lik az eredeti szerződésben vállalt munka végzésére, ha a dolgozó a munkaviszonyá­ból folyó kötelezettségek ellátásá­ra alkalmatlan, mert nem tudja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket az általa végzett mun­ka megkíván, ha a dolgozó ismételten súlyo­san megsérti a munkafegyelmet — annak ellenére, hogy már fe­gyelmi büntetésben részesült —, vagy pedig ha a munkafegyelmet különösen durván szegte meg, vagy ha olyan okok forognának fenn, amelyek alapján a szervezet azonnal is megszüntethetné a munkaviszonyt (legfeljebb azon­ban 30 napon belül attól az idő­ponttól számítva, hogy a szerve­zet az ilyen okról tudomást szer­zett). A szervezet — az utolsó fel­mondási okot kivéve —, csak ak­kor adhat a dolgozónak felmon­dást, ha a dolgozót nem áll mód­jában másutt alkalmazni — eset­leges előkészítés után —, esetleg más munkahelyen, vagy ha a dolgozó nem hajlandó átmenni más, számára megfelelő munkára az eredeti, vagy más munkahelyen. Dr. FÖLDES JÓZSEF Konzervet ennék, de... Számos panasz hangzik el országszerte a fogyasztók részéről, mely szerint a készen vásárolt, tartósítható élelmiszerek doboza nehezen nyitható fel. Panaszos hangnemben fordulnak emiatt szer­kesztőségünkhöz olvasóink is. Felkerestük tehát a Szeszfőzdék és Konzervgyárak igazgatóságának főosztályvezetőjét, J á n Magái mérnök elvtársat, akitől a következő felvilágosítást kaptuk: Évente mintegy 60 000 négyzetméternyi kész és félkész ablakrámát, valamint erkélyajtót készítenek a Belá pod Bezdőzem-I észak-cseh­országi faipari üzem dolgozói. Képünkön: az üzem fűrészeltfa-osztá­lyoző részlege, melynek gépesítésével megszűnt a fárasztó kétkezi munka. Josef Haštal mester vezette 3 tagú munkacsoport egy mű­szakban 28 köbméter fűrészelt fát osztályozhat különféle gépek ss­gítségével, amelyek jelentősen hozzájárulnak a munkatermelékeny­ség növeléséhez. (CTK — J. Saroch felvétele) — Valóban sokan panaszkodnak konzervgyártási iparunk készítmé­nyeinek „körülményes" csomagolása miatt. Anyáink és nagyanyáink aránylag csekély fáradsággal tárol­tak télire gyümölcsöt, savanyúságot és egyéb készleteket egyetlen csa­lád számára. Ez a feladat azonban — lakosságunk fokozott igényeihez mérten — most hatványozottan szakad nyakunkba. Akkor kell meg­birkóznunk a beláthatatlan mennyi­ségű fogyasztási cikkek tartósításá­val, amikor Itt az idényük. A több százezernyi tonnányi konzervnek kl kell tartania a következő termésig, sőt még tovább. A tartósítás alapve­tő feltétele a burkolat vagy csoma­golás légmentes záródása, ami ki­zárja mlkróbák keletkezését. Ennek az elemi követelmények eleget téve meg ls oldottuk volna feladatunkat, csakhogy egyre körülményesebb a pléhdobozok vagy üvegek nyitása. — Hiány mutatkozik talán vala­milyen alkatrészben? — tettük fel a kérdést. — Bádogdobozokban bizony nem­régen még hiány volt — jelentette ki Magái mérnök elvárs. — Üveg­poharakra a Fénix I és Feníx 2 gyártmányú nyelvecskével ellátott fedeleket alkalmaztuk, olajtartalmú ételek tartósítására pedig főleg az „SKO" típusú zárófedőt. 1964-ben bevezettük az Angliában szabadal­mazott „Omnia" jelzésű fedeleket, amelyek könnyen nyithatók 25 fii* léres ércpénzünkkel. — Mi a legegyszerűbb konzerv* nyitó módszer? — tudakoltuk. — Számos egyéb módszerrel vég­zett kísérletezés után egy különle­ges konzervnyltó kulcsot találtunk a legegyszerűbbnek és legbiztonsá­gosabbnak lapos fedelek nyitására. Ezt a kulcsot a prágai Zampra fém­feldolgozó vállalat gyártja. Nálunk a Technomat boltjaiban, a háztar* tási szükségletek boltjaiban és vas­kereskedésekben kapható 60 fillér­ért. Kezelése egyszerű és kockázat­mentes. — Az „SKO" rendszerű fedéllel lezárt, készételeket ^rtal­mazó üvegpoharak nyitásához a legmegfelelőbb az úgynevezett „konzervlyukasztó", amellyel sörös­üveget is lehet nyitni. Előállítják a Jablonec nad Nisou-i Fémfeldolgo­zó Üzemek, és 1 koronáért kaphatók vaskereskedéseinkben. Bádogdobo­zokat leginkább a fogaskerékkel ellátott konzervnyitóval bontunk ki, a többnyire húsételeket tartalmazó üvegpoharakat gumival tömített üvegfedelét pedig az „Ideál" gyárt­mányú különleges nyitóval, amely­nek ára 13 korona. Amint látjuk, a tartosított élelmi­szerek, üvegpoharak és bádogdobo­zok nyitásához ma már nincs szük­ség „szakképzettségre" Kevés gya­korlattal bárki kinyithatja őket anélkül, hogy méregbe gurulna, vagy kezét összevagdalná. G—k Ű] SZÖ 4 * l 98 5- november 19,

Next

/
Thumbnails
Contents