Új Szó, 1965. november (18. évfolyam, 303-332.szám)
1965-11-19 / 321. szám, péntek
Es mégis helyreáll a szövetkezet A nagy katasztrófa idején, amikor a határt már minden felé víz borította, Győri Lászlót, a szövetkezet elnökét optimizmusa még mindig nem hagyta cserben. Az egyik alkalommal megjegyezte: — Minek az a drága öntözőberendezés, bedobatom a Dunába. Persze, a megjegyzést nem vette komolyan, ám nem csoda, ha a vízzel szembeni ellenszenv kiváltotta belőle. Nemcsak ő, a falu többi lakosa ls meggyűlölte a tengernyi vizet. A düledező házak š a tömérdek kár a határban a legtöbb emberbe belefojtotta a szót. A szokatlan katasztrófát kézlegyintéssel illették, amin azt értették, hogy vége a gazdaságnak, vége mindennek. Volt mit sajnálniuk, hiszen az utóbbi három esztendőben már 30—33 korona jutott egy-egy mun-. kaegységre. Leginkább az bosszantotta az embereket, hogy rendkívül jónak ígérkező termést tett tönkre a víz„ Csak itt-ott zöldellt a határban egy-egy szigetecske, amelyen épen maradt némi búza és cukorrépa. Ez az egy-két hektárnyi termés azonban nem mentette meg a gazdaságot, csak arra volt jó, hogy a szövetkezeteseket még jobban kétségbeejtse. — Megállapítottuk — mondja Rákócza József agronómus, — hogy búzából 47,3 mázsa, és cukorrépából majdnem 600 mázsa lett volna hektáronként. Megsejtették a szilasiak a szép hozamokat, bíztak is a nagyobb jövedelemben, de mit tehettek, ha az árvíz „zsákmánya" lett. Idővel belenyugodtak a nagy veszteségbe, s a nagy kár mintha megacélozta volna őket. Alig húzódott vissza a víz, máris szedelőzködtek. Egy csoport a Sumavába, a másik csoport a prievidzai járásba ment / MM szénát gyűjteni. Most meg kőrót vágnak a bátorkeszi szövetkezet határában. Nagy a szövetkezet állománya, s nem akarnak róla lemondani. Az árvíz után mind visszaszállították. 72 szarvasmarhájuk van 100 hektár földre, s annyi állatnak sok takarmány kell. Hasznosságuk persze nem lesz akkora, mint más esztendőkben. Nem is lehet, hiszen a szokott lucerna helyett gyengébb takarmánnyal tartják télen az állományt. Az otthon maradt tagok is szorgalmazták a takarmányalap növelését. Ahol csak lehetett, bevetették a földet csalamádéval. Szeptember közepétől mostanáig ezt etették. A másik feladat a Jövő évi termés biztosítása volt. Eredménye, hogy a határból eltűnt az árvíz nyoma. Egyik-másik dűlőben őszi vetések zöldellnek, a búza gazdagon bokrosodik. — Mikor klsorolt a búza, a lapályokban sárga maradt — mondja Rákócza elvtárs —, megszórtuk kombinált műtrágyával, s felélénkültek. Ogy látszik, hogy a talaj nem romlott meg olyan mértékben, ahogy azt kezdetben feltételezték. Az utóbbi vizsgálatok mutatják, hogy a baktériumélet is megindult, és a növények jól fejlődnek. Annak idején, mikor két méter mély víz borította a földeket, a legtöbben úgy vélekedtek, hogy az őszi vetésekből nem sok lesz, most azonban már bíznak az emberek. Szó, ami szó, a szilasiak nagy munkát végeztek, hogy jő magágyat teremtsenek a jövő évi termésnek. Az 570 hektár földjükből 450 hektáron 500—500 kiló műtrágyát dolgoztak hektáronként a talajba. A határ nagy része arról tanúskodik, hogy nemrég forgatta át az eke, A szántás leginkább Nagy András érdeme, aki Jelenleg a komáromi Járás első traktorosa. Mire e sorok napvilágot látnak, talán már végez is a szántással. Azt mondják róla, hogy egy hónap óta reggel hat órától éjfélig szánt. Igaz, a vezetőség megígérte neki, hogy ha naponta 7 hektár földet szánt, 3 korona különjutalmat kap hektáronként. Napi átlaga nyolc hektár. Nos, ilyen és hasonló emberekkel lehet találkozni a szilasl szövetkezetben és azért tartják róluk, hogy a környék első gazdasága lesz az övék, amely leghamarabb elfelejti az árvízkárokat. Az árvíz nagy próbára tette a szövetkezeteket, a dolgozók munkakedvét azonban nem tudta megtörni: ma még nagyobb erőfeszítéssel dolgoznak. Bent a faluban is szorgalmasan folyik a munka, itt ls, ott is új házak falai meredeznek. A kertek alatt, a legmagasabb helyen teljesen új utca épül. A Prievidzai Építészeti Vállalat harmadéves tanoncai és a bratislavai Stavoindustria tanoncai már a harmincadik ház falait rakják. Franc Ján építésvezető mégis elégedetlenségét fejezi ki. Elvégre ő tudja, mi a helyzet az építkezés körül. — Már napok őta hiába kérek darut, sem Prievidzáról, sem Komáromból nem küldenek — panaszkodik az építésvezető — pedig kellene sürgősen, nélküle nem tudjuk a betongerendákat felrakni. Az egyik építkezésnél a szövetkezet darujával próbálják a súlyos betongerendákat felrakni. A daru felemeli, de csak az épület széléig, onnan a tanoncoknak kell a helyére hurcolniuk. Szerencsére, nem sokáig hagyták daru nélkül, másnap megérkezett a „vasmadár", BENYUS J6ZSEF „FELGOZZEL"... HOGYAN HALAD A DIESELESITÉS ÉS A VILLAMOSÍTÁS A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI VASUTAKON? A Keleti Vasútvonal — ide tartoznak a közép-szlovákiai vasúti létesítmények ls — ez idén jelentős lépést tett előre a műszaki korszerűsítésben. A gőzmozdonyos járatok aránya a tavalyi 55,6 százalékról az idén 45 százalékra csökkent, ezzel szemben a villamosított vonalak száma 33-ról 36,8 százalékra növekedett. A járatok közel nyolc százalékát Diesel-mozdonyok vontatják, 7,5 százalékban pedig mazutfűtéses mozdonyokat használnak. A teherszállításban a gőzmozdonyos vontatás 40 százalékra, tavaly óta 12,2 százalékkal csökkent. A zvoleni vasúti központ körzetében a fő vonalakon átmenetileg dieselesítik a forgalmat (Zvolen— Pelsőc, Zvolen—Vrútky), hogy később villamos járatokkal válthassák fel. A többi vonalon a Diesel-mozdonyokkal történő vontatás állandó jellegű lesz, sőt néhány mellékvonalon még hosszú Ideig gőzmozdonyok bonyolítják majd le a forgalmat. A korszerűsítés folyamán látszólag a legnagyobb problémát a mozdonykarbantartó-műhelyek átépítése okozza. Míg tavaly, amikor aránylag kevés Diesel-mozdonyt kapott a zvoleni mozdonyház, az előkészületekben előnyt szereztek, idén, amikor nagyobb számú új mozdony érkezett, a javítások minőségében feszültség keletkezett. E téren még sok a tennivaló, hiszen a tervek szerint jövőre már a zvoleni mozdonyházban gőzmozdonyoknak nem szabadna lenniük. A korszerűsítés azonban nem szorítkozhat csupán a mozdonyjavító műhelyek átépítésére. Jelentős akadály a pályatestek állapota Is. A pályákat még az új mozdonyok megérkezése előtt alkalmassá kell tenni a nagy tengelynyomású gépek számára. Ha erre nem gondolunk idejében, a korszerűsítés a várttal éppen ellenkező eredményt hozhat, mint például a Banská Bystrica—Červená Skala vonalon. Itt a T 679,0 motoros mozdonyok csak csökkentett, 30—40 kilométeres óránkénti sebességgel haladhatnak — tehát a dieselesítés ahelyett, hogy gyorsította volna a forgalmat, gyakorlatilag lassította. A pályát nem használhatja három korszerű mozdonytípus. Az ilyen ellentmondás a tervek összehangolatlanságból ered. A mozdonyház az egyik terv szerint fokozatosan felváltja gőzmozdonyait és kap motoros vontatókat, egy másik terv viszont csak 1970 utánra szabja meg a pályatest szilárdítását. Így van ez a Zvolen—Vágsellye szakaszon is, amelyen a dieseles vontatást a mozdonyház felkészültsége révén már jövőre megvalósíthatnák, de a pályaépítési terv ezt csak 1969-ben teszi lehetővé. A Jelenlegi helyzetben sok helyütt előnyösebb a gőzmozdonyok használata. A Jésenské— Tisovec vonalon például a pályatest a motoros mozdonyok közül csak a T 444,0 típusút bírja el, de ennek sokkal kisebb a teljesítménye, mint a most használt gőzmozdonyoké. Az erőszakos dieselesítés itt azt eredményezné, hogy csökkenteni kellene a szerelvények súlyát, vagy sebességét. Ez pedig nem lehet a dieselesítés célja. Napjainkban a közép-szlovákiai vasutak gyakorlatában az átalakulás folyamatának vagyunk tanúi. Háromféle vontatógépet — gőz, Diesel és villanymozdonyokat — használtak, s a vegyes forgalom minden kedvezőtlen velejárója érezteti hatását. Nagy erőfeszítésbe kerül az említett egyenetlenségek áthidalása. Az egyenetlenségeket fokozza a mozdonygyárakból kapott gépek választéka is. A T 669,0 típusú mozdonyok szállításának terve például olyan alacsony, hogy a terv maradéktalan teljesítése esetén sem fedi a szükségletet, s ezért a nehéz vontatásban több helyütt továbbra is gőzmozdonyok maradnak. Az ilyen helyzet csak hosszabbítja a vegyes üzemmenet időtartamát, a vegyes üzemmenet pedig hátráltatja a mozdonyjavítók teljes átépítését, nöi ia ai igiwiiuiaiw^^ veli a kétféle technika karbantartási költségeit. A vegyesség oda hatott, hogy ma az eredetileg megszabott távlati tervekkel szemben a zvoleni vasúti körzetben lemaradás mutatkozik a korszerűsítésben. A mozdonygyári, pályaépítési és vasúti üzemviteli tervek összehangolatlansága pedig arra mutat, hogy aligha sikerül 1970-ig a tervezett 2 százalékra leszorítani a gőzmozdonyok arányát a Keleti Vasútvonal forgalmában. Ha befejezésül még egy pillantást vetünk a korszerűsítés általános helyzetére, szemet szúrnak a fő ellentmondások a korszerűsítési, a mozdonygyártási és a pályafelújítás! terv között. Ogy tűnik — s bizonyára közel járunk a valósághoz —, hogy a korszerűsítési terv nem épült azokon a tényezőkön, amelyektől megvalósítása fUgg, hanem a lehetőségek helyett az óhajok játszották összeállításánál a nagyobb szerepet. Ez okozza, hogy jelentősen elhúzódik a vegyes üzemmenet időszaka, ami — felette drága dolog. A vasúti közlekedés korszerűsítésének folyamatából fentebb kiragadott jelenségek figyelmeztetnek: a legszebb tervek is csak akkor valósíthatók meg hatékonyan és zavarmentesen, ha a lehetőségek pontos felmérésére és a gyakorlat számtalan mozzanatának figyelembe vételére alapozzák őket. Ellenkező esetben — s ezt jő lesz megjegyezni az új irányítási rendszer időszakára — nehézségekkel és drágán kellene elképzeléseinkhez idomítani a valóságot, „félgőzzel" kellene haladnunk ott is, ahol már teljes gőzzel roboghatnánk. C vil.) Az új munkatörvénykönyv alapelvei A munkaviszony megszűnése (42. §) A munkaviszony megszüntethető: megegyezéssel, felmondással, azonnali megszüntetéssel, a próbaidő alatti megszüntetéssel. A meghatározott időre (fix-, idény-, kampányszerződések) kötött munkaviszony a megállapított idő elmúltával megszűnik. (A nyugdíjazás azonban egymagában még nem szünteti meg a munkaviszonyt.) Megegyezés (43. §) Az eddigi jogszabályoktól eltérően a munkaviszony megegyezéssel való megszüntetése — még akkor is, ha a munkaviszonyt nem írásban kötötték meg —, érvényesen csak írásban történhet. A dolgozó kívánságára a megszüntetés okát az ilyen írásbeli egyezségben fel kell tüntetni. A megegyezés egy példányát a dolgozónak kell adni. Egészen új formája a munkaviszony megszüntetésének, ha a szervezet 15 napon belül nem válaszol a dolgozónak a munkaviszony megszüntetése iránti írásbeli indítványára. A munkaviszony ilyen esetben az indítványban megjelölt nappal ér véget (a munkaviszony ilyen formában való megszűnése tehát beleegyezésnek minősíti a szervezet hallgatását a dolgozó ajánlatára). A munkatörvénykönyv ezzel az intézkedésével elejét kívánja venni az e téren eddig uralkodott bizonytalanságnak. Meg kell azonban jegyezni, ha a dolgozó nem válaszolna a szervezet hasonló ajánlatára, annak nincs semmiféle joghatálya, és Ilyen esetben a dolgozó esetleges hallgatását nem lehet beleegyezésnek tekinteni. Felmondás (44. §) fogérvényesen csak írásban lehet felmondást adni. Ha a törvény megkívánja a felmondási ok megjelölését, az írásbeli felmondásnak azt is tartalmaznia kell, mert különben érvénytelen. A közölt okot utólag nem lehet megváltoztatni. A másik félnek már kikézbesltett felmondást egyoldalúan nem, csak a másik fél hozzájárulásával lehet visszavonni. Az ilyen nyilatkozatoknak ahhoz, hogy érvényesek legyenek, szintén írásban kell történniök. Felmondási határidők' (45. §) A munkatörvénykönyv szerint minden foglalkozási ág számára — tekintet nélkül arra, hogy testi vagy szellemi munkát végző dolgozóról van szó — egységesek a határidők, éspedig mind a dolgozó, mind a szervezet részére: egy hónap, ha a dolgozó 30 évnél fiatalabb, két hónap, ha a dolgozó életkora 30 év 40 év között van, három hónap, ha a dolgozó 40 évnél idősebb. A felmondási határidő a felmondás kézbesítése után kezdődő naptári hónappal kezdődik. A felmondás szempontjából a dolgozó életkorát azon életkor alapján kell megítélni, amelyet abban a naptári évben ér el, amikor a felmondás történik. A szervezet részéről adott felmondás (46. §) A szervezet csak a törvényben felsorolt okok alapján adhat felmondást: ha a szervezet megszűnik, vagy azt, ill. részlegét áthelyezik, ha a szervezet átszervezés — összevonás, ill. feloszlatás — következtében szűnik meg, és az új szervezetnek nincs módja a dolgozót az eredeti munkaszerződés alapján tovább alkalmazni, ha a dolgozó a szervezet feladatkörének megváltozása, műszaki felszerelésének megváltozása, vagy más szervezeti változása következtében fölös létszámúvá válik, ha a dolgozó egészségi okok miatt tartósan alkalmatlanná válik az eredeti szerződésben vállalt munka végzésére, ha a dolgozó a munkaviszonyából folyó kötelezettségek ellátására alkalmatlan, mert nem tudja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket az általa végzett munka megkíván, ha a dolgozó ismételten súlyosan megsérti a munkafegyelmet — annak ellenére, hogy már fegyelmi büntetésben részesült —, vagy pedig ha a munkafegyelmet különösen durván szegte meg, vagy ha olyan okok forognának fenn, amelyek alapján a szervezet azonnal is megszüntethetné a munkaviszonyt (legfeljebb azonban 30 napon belül attól az időponttól számítva, hogy a szervezet az ilyen okról tudomást szerzett). A szervezet — az utolsó felmondási okot kivéve —, csak akkor adhat a dolgozónak felmondást, ha a dolgozót nem áll módjában másutt alkalmazni — esetleges előkészítés után —, esetleg más munkahelyen, vagy ha a dolgozó nem hajlandó átmenni más, számára megfelelő munkára az eredeti, vagy más munkahelyen. Dr. FÖLDES JÓZSEF Konzervet ennék, de... Számos panasz hangzik el országszerte a fogyasztók részéről, mely szerint a készen vásárolt, tartósítható élelmiszerek doboza nehezen nyitható fel. Panaszos hangnemben fordulnak emiatt szerkesztőségünkhöz olvasóink is. Felkerestük tehát a Szeszfőzdék és Konzervgyárak igazgatóságának főosztályvezetőjét, J á n Magái mérnök elvtársat, akitől a következő felvilágosítást kaptuk: Évente mintegy 60 000 négyzetméternyi kész és félkész ablakrámát, valamint erkélyajtót készítenek a Belá pod Bezdőzem-I észak-csehországi faipari üzem dolgozói. Képünkön: az üzem fűrészeltfa-osztályoző részlege, melynek gépesítésével megszűnt a fárasztó kétkezi munka. Josef Haštal mester vezette 3 tagú munkacsoport egy műszakban 28 köbméter fűrészelt fát osztályozhat különféle gépek ssgítségével, amelyek jelentősen hozzájárulnak a munkatermelékenység növeléséhez. (CTK — J. Saroch felvétele) — Valóban sokan panaszkodnak konzervgyártási iparunk készítményeinek „körülményes" csomagolása miatt. Anyáink és nagyanyáink aránylag csekély fáradsággal tároltak télire gyümölcsöt, savanyúságot és egyéb készleteket egyetlen család számára. Ez a feladat azonban — lakosságunk fokozott igényeihez mérten — most hatványozottan szakad nyakunkba. Akkor kell megbirkóznunk a beláthatatlan mennyiségű fogyasztási cikkek tartósításával, amikor Itt az idényük. A több százezernyi tonnányi konzervnek kl kell tartania a következő termésig, sőt még tovább. A tartósítás alapvető feltétele a burkolat vagy csomagolás légmentes záródása, ami kizárja mlkróbák keletkezését. Ennek az elemi követelmények eleget téve meg ls oldottuk volna feladatunkat, csakhogy egyre körülményesebb a pléhdobozok vagy üvegek nyitása. — Hiány mutatkozik talán valamilyen alkatrészben? — tettük fel a kérdést. — Bádogdobozokban bizony nemrégen még hiány volt — jelentette ki Magái mérnök elvárs. — Üvegpoharakra a Fénix I és Feníx 2 gyártmányú nyelvecskével ellátott fedeleket alkalmaztuk, olajtartalmú ételek tartósítására pedig főleg az „SKO" típusú zárófedőt. 1964-ben bevezettük az Angliában szabadalmazott „Omnia" jelzésű fedeleket, amelyek könnyen nyithatók 25 fii* léres ércpénzünkkel. — Mi a legegyszerűbb konzerv* nyitó módszer? — tudakoltuk. — Számos egyéb módszerrel végzett kísérletezés után egy különleges konzervnyltó kulcsot találtunk a legegyszerűbbnek és legbiztonságosabbnak lapos fedelek nyitására. Ezt a kulcsot a prágai Zampra fémfeldolgozó vállalat gyártja. Nálunk a Technomat boltjaiban, a háztar* tási szükségletek boltjaiban és vaskereskedésekben kapható 60 fillérért. Kezelése egyszerű és kockázatmentes. — Az „SKO" rendszerű fedéllel lezárt, készételeket ^rtalmazó üvegpoharak nyitásához a legmegfelelőbb az úgynevezett „konzervlyukasztó", amellyel sörösüveget is lehet nyitni. Előállítják a Jablonec nad Nisou-i Fémfeldolgozó Üzemek, és 1 koronáért kaphatók vaskereskedéseinkben. Bádogdobozokat leginkább a fogaskerékkel ellátott konzervnyitóval bontunk ki, a többnyire húsételeket tartalmazó üvegpoharakat gumival tömített üvegfedelét pedig az „Ideál" gyártmányú különleges nyitóval, amelynek ára 13 korona. Amint látjuk, a tartosított élelmiszerek, üvegpoharak és bádogdobozok nyitásához ma már nincs szükség „szakképzettségre" Kevés gyakorlattal bárki kinyithatja őket anélkül, hogy méregbe gurulna, vagy kezét összevagdalná. G—k Ű] SZÖ 4 * l 98 5- november 19,