Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-14 / 285. szám, csütörtök

TEPLICEI KÉPEK Ha valamennyi lánctalpas... Sűrű köd ül a tájon. Ez már szin­te nem is köd, hanem amolyan esöféle. Nemcsak a hajnalt, ha­nem még a nappalt Is késlelteti az átláthatatlan ködburkolat. Októ­berben nem újdonság ez itt az észak-csehországi kerületben. Ta­valy meg azelőtt ilyen idő tájban a lánctalpasok reflektorai épp­úgy nem tudták áttörni a ködren­geteget, mint az idén. £ppen ez­ért talán észre se vennénk j. Bur­da traktorost a hrobcicei határ­ban (teplice! járás), ha a lánc­talpas erős berregése nem hivná fel a figyelmUnket. A lánctalpas körvonalai csak ak­kor bontakoznak kl a szürkeségből, amikor a gép már egészen a köze­lünkbe ér. A traktoros és L. Smaus szerkesztő bizonyára régi ismerő­sök mert mosolyogva nyújtanak egymásnak kezet. Kérdéssel zava­rom meg a társalgást. — Hogyan haladnak a szántással? — Nem nagyon dicsekedhetünk — válaszolja a traktoros, s a járási újság vezető szerkesztője mindjárt kiegészíti. — Azért nem kell ezt szó sze­rint venni. Hiszen a múlt héten például a legjobbak voltak a já­rásban. — A teljesítmény? Erre már a traktoros válaszol, olyan szerényen, mintha szégyelnie kellene magát az eredményért. — Csak 61 aektárt sikerült fel­szántanunk. Pedig sUrgős a mun­ka, mert ki tudhatja — lehet, hogy télapó már néhány napon belül kibontja dunyháit. Attól persze még lehetne szántani. De ha ki­tisztul az égbolt, s csontkeménnyé fagy a talaj, akkor már nem lesz hetenként 60 hektár. Már Teplice felé robogunk, ami­kor Smaus kolléga megjegyzi. — Tetszik nekem ez az ember. Meg a társa. Sejtek traktoros is. Olyanok, mint a testvérek. Ezt egyébként a teljesítményük is el­árulja. Mert ugyebár hetenként megközelítőleg 60 hektár ... Ilyen átlágtel|esitménnyel rövidesen be­fejezhetnénk az őszi mélyszántást. Csakhát... Igen, csakhát a láctalpasok napi átlagteljesítménye a járásban a 4 hektárt sem éri el. Es a sűrű köd­fátyol már erősen érzékelteti, hogy ha hivatalosan nem is, de közeleg a tél. Feszül a háló kötele Hallgatag emberek markolják a feszülő kötelet. Hosszú a háló, mély a víz. Mert itt teplice! Vár­kertben nem olyan a halastó, mint például Tŕeboň környékén. Mé­lyebb, de területe azonban csak csekély hányada az Igazi nagy ha­lastavakénak. Teplice jó néhány gyára sok vizet igényel, a Várkert tehát víztárolónak épültt. De nem lenne halász a halász, ha a vizet hal nélkül is el tudná képzelni. S ha nem volt benne, hát „ültettek" bele. Meg is nőttek a halacskák, lega­lább akkorára, mint a nagy halas­tavakban. S most feszül a kötél. A mély vízben jő néhány ponty megszökik a hálóból. Sebaj, majd beletörődik sorsába a második, ha nem akkor a harmadik húzásnál. Csak ne lenne ilyen mély a víz, sokkal több halat kifoghatnának. Mert van ebben a vízben bősége­sen, s megnőttek, tán nagyobbra, mint másutt. Feszül a kötél. Az egyik öreg ha­lász bosszúsan jegvzi meg. — Ha ez a víz legalább egy mé­terrel sekélyebb lenne, feleannyi erővel kétszer 1B0 mázsa halat i> piacra adhatnánk. — Sajnos, a városi nemzeti bi­zottság másképp számol, — jegyzi meg az egyik jól megtermett fia talembsr. — mert ugyebár, arra nincs keret, hogy aztán újra a szükséges szintre emeljék a tó vizét. Pedig hát a jövedelemből bőségesen futná a költségekre. Az öreg halász felemeli az ujját. Itt már mindenki érti a jelzést. Duzzadó izmokkal, hallgatagon húz­zák a hálót. Mert azt tartják, hogy a hal is hall. Néhány ponty a háló merevítő rúdjáig merészkedig, aztán hir­telen Irányt változtat a háló öble felé. A csukák előreszöknek hogy a talajhoz lapulva meneklil­ienek börtönükből. A dévérkesze­Sek bután mutagatiák lapos testü­ket. A halászok hallgatnak, szinte mogorván nézik az egyre szfikülő hálóban a zsákmányt. MI lelkese rtünk, hiszen legalább négy mázsát nyom a háló halállománya. Igaz, a mély vízben és a parton egyaránt sok hal megszökött, de azért ma­radt elég a hálóban is. — Szép fogás volt — jegyzi meg társam. Az öreg halász tekintete villá­mokat szőr a egvébként megbecsült emberre Mert ő bizony nemcsak a hálóban vergődő halakat látja, hanem aznkat is, ametvek szabadon szántják a mély vizet. A városi nemzeti bizottság jóvoltából. S 6, n tisztes mesterségében megőszült »mber úgy lfitfa, hogy onnan a mélyből azok a halak vigyorogva fordulnak a part felé. örá vigyo­rognak Pedig hát... Csak az arcizmai rándulnak meg. Es hallgat, mint a hal. HARASZTI GYULA Naponta több száz mázsa cukorrépát visznek a borsiak a bodrogszerdahelyi rakodóhelyre. (V. Veselý felvétele) E n Imeletes ház a komáromi út mellett. Ebben lakik család­jával — két gyerekkel és feleségé­vel — Antal Kálmán, a bogyai EFSZ elnöke. Egy hónapig csak né­hány férfilakója volt. Az asszonyok, a gyerekek elmentek. Kettészakadt az Antal család. Az apa a nehéz napokban a falu­ban maradt, az anya a gyerekek­kel együtt Tar­doskedden talált ideiglenes ott­honra. ök ls ott­hon maradhattak volna. Az emeletes házat nem veszélyeztette a víz. Még csak meg sem rongálta. Mégis elmentek. Nem akartak kivételeskedni. Meg aztán akkor baj volt az ellátással, iobb helyre kerültek hát a gyere­kek. Nehéz napokat élt át az elnök. Szeme láttára „úszott el" sok csa­lád több évtizedes munkájának eredménye. összeomlott házak, tönkrement bútorok Jelezték a víz ádáz pusztltátását. Másfél évtized közös Igyekezete ls veszélyben forgott. Az állatállo­mányt már vidékre kellett szállíta­ni. A hömpölygő áradat — a szö­vetkezet közel 600 hektáros szántó­jából — három hektárt kímélt meg. Aratás sem volt az idén. Fájdalmas napok köszöntöttek a falu lakóira, nemkülönben a szövetkezet elnöké­re. Sok álmatlan éjszaka, gondok­tól terhes nappalok gyötörték ezt a harminc év körüli embert. Talpra áll a szövetkezet A borús napokat derűsebbek kö­vették. A víz egyre inkább kiszo­rult a faluból. A föld, a termőtalaj is levegőhöz jutott. Jobbkedvű lett az elnök ls. Hazartért a család, s ez is megnyugtatta. De ml lesz a közössel? Hogyan, mihez kezdjenek. Vissza lön-e mindenki? Vagy talán egynéhányan megriadnak, és má­sutt, esetleg az üzemekben keresnek munkát? Sok minden ' átvillant az elnök agyán. Bár lelke mélyén nyugtatta valami. Szeretik itt a szövetkezetet. Nem is gazdálkodtak rosszul. Hu­szonkét koronát terveztek az idén ls egységenként. Ezenkívül 20 szá­zalékot az év végi zárszámadáskor. Még másfél kiló takarmányt is egy­ségenként. ötven, hatvan munka­egységet mindenki megszerzett. Persze van, aki többet is ledolgo­zott. Német Lajosnak például tavaly 1200 munkaegysége volt. Szép ösz­szeg ütötte érte markát... Mi lesz most? Ha kapunk is segítséget — töprengett —, s a biztosító is ki­fizeti a kárt, amit a víz elvitt, az teljesen mégsem térül meg., Túl­tesz-e mindezen a tagság, vagy csak saját érdekeiket helyezik majd előtérbe? Válaszolt a tagság — A kérdésekre válaszoltak az emberek — mondja az elnök. Egy­től-egyig hitet tettek a közös mel­lett. Higgye el, ez a legszebb, ez a legmegnyugtatóbb. És mindenki ha­zatért, vállalva a sok nehézséget. Látszik az arcán, hogy kissé el­• • AZ ELN0K GONDJAI érzékenyült. Hát bizonyltja-e vala­mi js szebben a közöshöz való ra­gaszkodást, mint ez? Van-e boldo­gabb elnök széles e környéken, mint a bogyai szövetkezeté? Alig­ha! A katonaságtól hazatért fiatalok is otthon maradnak. Pedig nem lesz könnyű az elkövetkező néhány esztendő. Az elnök is így vélekedik — Aratás helyett csak szalmabe­takarítás volt nálunk. Öszi betaka­rítás? Három hektár árpát hagyott meg az ár. Ml azért nem csügge­dünk! E hó derekáig kell kapnunk öt vagon gabonát. Kiosztjuk a tag­ságnak a munkaegységekre. Annyi ugyan nem jut, mint amennyit ter­veztünk, de valami kárpótlás mégis csak lesz. Szükség van a kis gabonára. Az udvarokon újra akarnak jószágot tartani. És valamivel kezdeni kell. — Kapott már mindenki „előle­get". A sertésekre 100 kg szemet, a tyúkokra 10 kilót, meg a kacsák­ra is valamit. — Akkor lesz a télen disznótor is? — Lesz sertésvágás, csak kiseb­bek a hízók a szokottnál. Mi lesz a jószággal? Megindult a gazdasági élet a közösben. A mezei munkákat vég­zik. A búzát már elvetették. Te­rem-e majd a föld? Nem lúgozta-e ki túlságosan a pusztító árvíz? Az elnök bizakodó, reméli, hogy jövőre már fognak aratni, ha nem ls annyit, amennyit rendes körül­mények között. — Százhatvan hektáron vetettünk őszteket. Hektáronként 60 kiló mű­trágyát szórtunk ki tiszta tápanyag­ban számítva. Szerintem a talaj táp­erejét tudjuk pótolni. Hogy meny­nyire lúgozta ki a víz, azt majd a „földkóstolók" laboratóriumi vizs­gálatai bizonyítják. Ugyanis mintá­kat vittek a határból. A földdel, a termőtalajjal keve­sebb tehát a gond. Most javában hordják a szerves trágyát. Répa alá jól megtrágyázzák a földet. Mi lesz a jószág átteleltetésével, lesz-e elég takarmány?... Az elnök tervezget, számolgat. — Sertéshizalalásra szerződést kötöttünk a felvásárló vállalattal. Takarmányt biztosítanak. Hazaszál­lítottuk a fejősteheneket és az elő­hasi üszőket. A szakosítás bevezeté­se után a jövőben szarvasmarha-hiz­lalással nem szándékszunk foglal­kozni. Marad hát a növendék mar­ha. Ötven jószágról van szó. Eze­ket szeretnénk el­helyezni a védnök­ségt járásban. Ed­dig tíznek sikerült helyet találni. A snežnel szövetke­zet elnöke vállalta átteleltetésüket. Emiatt nem fáj a fejünk különöseb­ben. a Zdár n/Sázavou-l járásnak (ez patronál bennünket) száznyolc­van szövetkezete van. Jó szívvel adják Az átteleltetés gondjait enyhíti, hogy sok mezőgazdasági üzemtől kaptak szénát, és segítik őket ta­karmánnyal. Két-két hétre 30 em­ber Csehországban volt szénát ka­szálni. Az ott szerzett takarmányt már haza is szállították. A České Krümlov-1 járásban egy állami gaz­daság 20 hektár szénáját díjmente­sen betakaríthatták. — jólesik nekünk ez a segítség. Ottjártunkkor lépten-nyomon érez­hettülc, hogy amit adnak, jó szívvel adják. Nem is tudom, hogyan hálál­juk meg mindezt. Természetesen, amint a víz le­ment, ők is vetettek takarmányt. Tizenhárom hektáron másodvetés­ként napraforgós csalamádét ter­mesztenek. Valamivel gyengébb lesz a termés, mint máskor, de ez is sokat pótol. Ehhez jön még a cu­korgyári répaszelet és egyéb takar­mánypótló, az állami alapokból. — Tehát megoldódik az áttelelte­tés. — Ha minden ígéret valóra válik, igen. A bátorkeszi szövetkezettel is megegyeztünk. Tizenöt hektár kuko­ricaszárat betakaríthatunk, és el­szállíthatunk tőlük. Jóleső érzés hallani, és még Jobb leírni, ezeket a dolgokat. A bajba jutottakon, aki csak tud, és akinek csak módjában áll, segít. Ez az em berl összefogás Igen szép példája Nagy problémája a bogyai elnök nek a tagság téli foglalkoztatása Eddig is gond volt a téli időszak ban mindenkinek munkát adni Most, hogy megcsappant az állatál lomány, még kevesebb munkáskézre lesz szükség. Hogyan oldják ezt meg ezekben a szövetkezetekben, mit csinál majd a bogyai elnök? Maga sem tudja még. jó volna, ha a traktorosok. részére fuvarozási le­hetőség adódna. Nem ártana, ha ebben is segítségükre lennének a szövetkezeti vezetőknek. MÉRY FERENC Azt tartják a közép­termetű, 55 év kö­rüli Tomka FrantiSekről, hogy szívós ember. Más­képpen nem is lehet, mert hisz ötös ekéjével napról napra 16—17 órán át for­gatja a földet. Vasárnap egy 43 hektáros dűlőnek kezdett neki a topoľčanyt járás ismert traktorosa, és azt állítja, hogy egy héten belül ezzel is végez. Ha esetleg úgy látja, hogy nem jön ki a lépés, a hét végén még megtoldja a napokat, ám amit vállalt, azt teljesítenie kell. Nem faggatom, mi ösz­tönzi őt erre az áldozat­kész szorgalmora, annyi azonban bizonyos, hogy az anyagi érdekeltség ts sze­repet fátsztk benne. Ugyan­is a járási termelési igaz­gatóság versenyre szólítot­ta a szántókat, és az öt legjobb traktorosnak 1000 zetőség azt akarja, hogy —1000 korona díjat oszt az idén is idejében elvé­ki. Tomka František szö- gezzenek minden öszi vetkezete, a jacovcel sem munkát, s ennek érdeké­A GYŐZTES JELÖLT fukarkodik a prémiummal. Azt tartják a vezetők, hogy ez az anyagi befek­tetés nem vész kárba, el­végre a jövő évi termés biztosítását szolgálja. A jacovcel szövetkezet ez idén szép hozamokat takarított be. Búzából 41 mázsát, rozsból 37 mázsát hektáronként, A vártnál 32 vagonnal több gabona ter mett, s ebben közreját­szott a jó és Idejében el végzett őszt munka. A ve­ben a prémiumot sem saj­nálja. A szövetkezet három traktorosa (a lánctalpas traktorok vezetőit ver­senyre is kelt. Egyikre sem lehet panasz, Tomka elvtárs azonban kivált kö­zülük, sőt a járási ver­senyben is az élre került. A múlt héten már azzal dicsekedhetett, hogy 2385 hektár földet beszántott és 247 hektárt előkészített vetés alá. Ezzel a teljesít­ménnyel jogosan számít­hat az első helyre, hiszen a mögötte levő második helyezettnek, a Veiké Lipkany-t Kobida Stefan­nak 67 hektárral kevesebb a teljesítménye. Es mtre e sorok nyomdafestéket látnak, Tomka elvtársnak a 48 hektáros dűlőben is már csak a hűlt helyét ta­lálják. Tomka elvtárs előnye, hogy gépének nagy mes­tere, a hibákat saját maga javítja ki, és sokéves gya­korlattal rendelkezik. 1949 óta traktoros, a traktorál­lomáson kezdte a munkát, s amint mondják róla, an­nak idején is az élejárók közé tartozott. Ezek után természetes, hogy ilyen tapasztalattal ha az anya­gi érdekeltség is közreját­szik, nagy teljesítményre képes. BENYUS JÓZSEF 1 FALU -10 M POZSONYPÜSPÖKI • A FALU 2500 CSALADJA közül 190 a szövetkezetben van alkalmazva. (190 családból 270 személy állandóan a szövetke­zetben dolgozik.) 47 család ke­nyérkeresője „kétlakínak" mond­ható, mivel némi földdel is ren­delkezik, és ?zen kivül munkát is vállal. 3 család magángazdál­kodásból él, a többi az iparban dolgozik. B 1950 ELEJÉN ALAKULT a szövetkezet. Jelenleg 1896 hektá­ron gazdálkodik. Határának je­lentős része kavicsos, ezért a hozamok sem emelkednek az át­lag jölé. Több éven keresztül a tagság jövedelme ts alacsony volt, 10 korona jutott egy mun­kaegységre. 1962-től javult a szö­vetkezet gazdasági helyzete. • A GABONANEMOEK TÖBB­EVES átlaghozama mintegy 20 mázsa hektáronként. Az idei at­lag ettől sokkal nagyobb, búzá­ból 27 mázsa, árpából pedig 24 mázsa termett hektáronként. A silókukorica is több lett a sok­éves átlagnál, a szokott 150 má­zsás hozam helyett 350 mázsa termett hektáronként, és bevál­tak az évelő takarmányok is. Szálas takarmányból a szövet­kezet biztosította a szükséges alapot, az abraktakarmánynak azonban csak a 60 százalékát. Az árvíz elöntött 420 hektáros területet, amelyen — többek között — tönkrement 120 hek­tár kukorica és 100 hektárnyi kalászos termés. • A HÁROMNEGYEDÉVI ELEMZÉS arra utal, hogy a ter­vezett 17 koronás munkaegység értéke két koronával kevesebb lesz. Ugyanis a 420 hektár tönk­rement termés a jövedelmen is érezteti hatását. Az árvíz okoz­ta kár 2 300 000 koronát tesz ki, s jelenleg az a helyzet, hogy a szövetkezet csak 1 200 000 koro­na kártérítést kap az Állami Biz­tosítótól. m no EZER KORONA TISZTA JÖVEDELME lesz a szövetkezet­nek a tojásból. A 4500 tyúktól 600 ezer tojást adhat el, s egy tojás termelési ára eddig 58 fil­lérbe kerül. A rezsiköltség kb. 10-^-12 fillér, s a tojás eladási átlagára 90 fillér. Tehát minden tojáson 20—22 fillért nyer a szövetkezet. H TOJASTERMELESRE, hízó­marha-nevelésre és gyümölcs­termesztésre szakosítja magát a szövetkezet. 1969-ben már egy sertést sem jog neveint, helyet­tük a hízómarhák számát növeli. A tyúkok száma 4500-ről 10 ezerre növekszik, s az eddigi 25 hektár szőlő és gyümölcs helyett 207 hektáron termeszt szőlőt, sárgabarackot, őszibarac­kot és almát. Gyümölcsössel és szőlővel a kevésbé jövedelmező kavicsos területet telepítik be. m A SZAKOSÍTÁST az idén kezdte meg a szövetkezet. Ta­vaszkor 10 hektárt ültetett be őszibarackkal, s őszkor további húsz hektárt ültet be. Az év vé­gére a tyúkok számát hétezerre növeli, a szarvasmarha számát pedig ezerről ezerháromszázra, a. sertések számát viszont két­ezerről ezernégyszázra csökken­.ti. • A MÁSODIK FÉLÉVBEN már öt esetben jordult elő bal­eset a szövetkezetben, némelyik eléggé szerencsétlen kimenete­lű, hosszabb időre munkaképte­lenné teszi a sebesülteket. A 19 éves Kohút Milan traktoros a padlásról esett le és eltörte a bal karját. Nagy Károly kocsist az országúton érte baleset. Ló­heréért ment lovas fogaton és hátulról belehajtott egy teher­gépkocsi, az összeütközés köz­ben két helyen is lábtörést szen­vedett. Lintner Ágnes jejőnő a gazdasági udvaron megcsúszott, elesett és eltörte a bordáját. A további két baleset könnyebb le­jolyású "volt. m 27 CSALÁD RÉSZÉRE szep­temberben kezdték el először a szövetkezeti lakásépítést. A jö­vendő tulajdonosok túlnyomó ré­sze ipari dolgozó. A felszabadu­lás óta 580 új ház épült a fa­luban. • A FUTBALLISTÁK örömére az idén fejezik be a stadion építését. Az atlétikai pályák azonban csak a jövőben készül­nek el. Az építkezésből a falu lakossága is kivette a részét. Ibf.) 19GS. október 14, $ ÜJ SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents