Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-14 / 285. szám, csütörtök

A rendőrségi orvos/

1 szakértő szobájá/1 ban kigyulladt egy kis piros lámpa, s a mikrofon megszólalt: — A foglyot előállítottuk. — Tessékl — mondta a fogoly és mosolygott. Ez a mosoly, meglepte a pszichiátert, derűs, boldog, meleg mosoly volt, mint napkelte sötét hegyek között, mint éjfélkor a telihold fénye. — Azért jöttem, hogy segítségére legyek — mondta az elmeszakértő és hunyorgott: a szobában valami nem volt rendjén. Mindjárt érezte, ahogy belépett. — Zavarja a csönd? Nem történt semmi, csak szétvertem a rádiót. — Ön ugyebár Mr. Albert Brock, akt magát gyilkosnak nevezi? Brock igenlően intett. — Mielőtt elkezdené... — gyorsan és könnyedén kikapcsolta a rádiót az orvos kezéből, s beleharapott, mintha dió volna, aztán visszaadta a pszichiáternek. — Így most már jobb. Az orvos az összetört rádiót nézte. — Sokba kerülhet magának az ilyen károk megtérítése. — Egészen mindegy. Vagy ahogy a régi dal mondja: „Mindegy nekem, mi lesz velem ..." — Kezdhetjük? — kérdezte a pszichiáter. — Parancsoljon. Első áldozatom a telefonom volt. A szemétlevezetőbe dobtam. Aztán belelőttem a televíziós készülékembe. Hat lövést adtam le, bele a képernyőbe. Csodálatosan hangzott, mintha a csillár szakadt volna le. — Nagyszerű hasonlat. — Köszönöm, mindig arról álmodoztam, hogy író legyek. — Talán elmesélné, mióta utálja a telefont? — Már gyermekkoromban féltem tőle. A bácsikám kísértetgépnek nevezte. Halálra rémített vele. Később is mindig élt bennem ez a kellemetlen érzés. A telefon megköveteli azt is, hogy felhívjunk valakit, aki egyáltalán nem óhajtja, hogy felhívják. Így hívogattak fel engem ts állandóan a barátaim. Semmire sem maradt időm, hogy az ördög vigye el. Ha nem szólt a telefon, akkor szólt a televízió, a rádió, a magneNépszerű amerikai írő, filmscenáriumokat és fantasztikus elbeszéléseket ír. tofon, akkor zengett a sarki mozt, harsogtak az alacsonyan szálló felhőkre vetített reklámfilmek. Mindenütt zene és zene, mely harsogva zeng min den étteremben, zene és reklám az autóbuszon, amelyen munkába meLA ZA DAS gyek. Ha pedig nincs zene, akkor itt a házon belül a rádió, és leggonoszabb ellenségem: a rádiótelefon. Ki ts ne próbálná ki? Arra gondolnak, hoay itt vagyok én, időm van és kezemben a rádiótelefon. Miért is ne hívjam fel az öreg joe-t? „Hello, hello!' Én szeretem a barátomat, a feleségemet, az emberiséget. De amikor a jeleségem minden percben megkérdi: „Hol vagy most, drágám?", a barátom pedig azért hív fel, hogy elmondjon egy viccet s aztán egy ismeretlen áll rá a vonalra és üvöltve kérdi, hogy milyen rágógumit rágok — az már sok! — Hogy érezte magát egyébként azon a héten? — Mint a meggyújtott gyújtózsinór. Mint aki egy szakadék szélén áll. A pszichiáter írt valamit a jegyzökönyvébe. — De aztán jobban lett, nem? — Igen, s egyre inkább tetszett a dolog — mondta Brock s kezét dörzsölte. — Aztán tudja-e mit csináltam, doktor? Vettem francia csokoládéfagylaltot és beleöntöttem egy autó rádióvevőjébe. — Szándékosan francia csokoládéfagylaltot vett? Brock gondolkodott és mosolyogva közölte: — Ez a kedvenc fagylaltom. — Öh — mondta a doktor. — Azt gondoltam, ha nekem jó, jó a rádiónak is. — Miért határozta el, hogy éppen fagylaltot önt a rádióba? — Nagyon meleg nap volt. A doktor elhallgatott, majd megkérdezte: — Es aztán mi történt? — Eszembe jutott, hogy kölcsönzők egy kézi diatermiás készüléket. Magammal vittem az autóbuszba. Ahogy meauek hazafelé, az utasok beszélgettek a rádiótelefonon: — Most a 43. utcánál vagyok, már a 44--iken. most pedig a 49. utcánál... Valaki a felesénét szidta: — Gyere már ki a bárból, hogy az ördög vigyen el, menj haza és csináld_ meg a vacsorát. Már a 17. utcánál vanyok ... Az autóbusz rádiója éppen a „Mesék a bécsi erdőből"-t közvetítefíe. Ekkor bekapcsoltam a diatermiás készülékemet. Minden félbeszakadt! Az összes feleségek elszakadtak, az összes férjektől, a férjek a feleségektől. Csönd lett! Szörnyű, váratlan csönd! Az autóbusz kénytelen volt megállni. Űjra lárma, zúgás, káosz. Jött a rendőrség, megbírságoltak és hazaküldtek, de a diatermiás készülékemet elvették. — Mr. Brock, úgy tűnik nekem, hogy tevékenyséae eddig ... hogy úgy mondjam ... nem járt semmilyen gyakorlati eredménnyel. Ha nem tetszik önnek a tranzisztoros készülék és a rádiótelefon, miért nem lép be a rádiógyűlölők társaságába, miért nem ír beadványokat, miért nem él alkotmányos jogaival? Hisz végeredményben nálunk mégiscsak demokrácia van! — Én sajnos, az vagyok, akit itt helyesen kisebbségnek neveznek — felelte Brock. — Beléptem a társaságba, részt vettem a felvonulásokon, aláírtam a kérvényeket s beadtam a kormánynak. Évről évre csak protestáltam. Mindenki kinevetett. A többieknek tetszik az autóbusz-rádió, meg a reklámfilm ... Mikor aztán hazamentem és a feleségem ájultan feküdt a földön, mert nem tudott velem fél napig a rádión összeköttetést találni, elhatároztam, hogy meggyilkolom az egész házat. — Biztos benne, hogy így kell leírnom, amit mond? — Igen, az értelme ez. Meggyilkolni! Az én házam egyike azoknak a házaknak, amely harsog, énekel, időjárást mond, verset szaval, regényt olvas és zúg egész éjszaka. Olyan ház, amely operát zúdít az emberre, amikor zuhanyoz, és spanyol nyelvre oktat, amikor aludnt akar ... — Csak nyugalom ... — Éjszaka minden bajom elvonult előttem. Másnap reggel revolvert vásároltam. Megálltam az ajtóm 'előtt/ Ezt nyikorogta: „Használja csak a szőnyeget és a lábát törölje meg!" Belelőttem! Bementem a konyhába, hol a főzőlap ezt sikította: „Tessék megfordítana" Végeztem a főzőlappal, egyszerűen belelőttem a rántotiába. Aztán felsírt a telefon, mint egy szeszélyes kisgyerek. Belehajítottam a szemétlevezetőbe. Pedig sajnálom, mert igen hasznos tárgy, mely egyetlen szót sem szól, csak folytan duruzsol, mint egy alvó oroszlán. En igazán tisztelem. Aztán bementem a szobába és szétlőttem a televíztós készüléket, ezt a szörnyeteget, ezt a Medúzát, amely milliárd embert megbűvöl és kővé változtat, arra késztetve ezeket az embereket, hogy minden este fáradtan ott üljenek mellette; ezt a szirént, amely csak csalogat és énekel, s amely oly keveset ad, de sokat ígér — meguntam és kész, örökre. Feleségem üvöltve rohant ki a szobából. Aztán jött a rendőrség. En meg itt vagyok. A pszichiáter hárradőlt székén és rágyújtott. — S azt megérti-e, hogy a kézi rádió, a tranzisztoros készülék, a telefon, az autóbusz rádiója és a rádiótelefon mind valakinek tulajdona, vagy bérelik? — Mindent elmondtam és ahogy mondani szokták, rajtam már csak az isten segíthet. — Tehát nem óhajtja igénybe venni a lelkibetegségek központjának segítségét? Felkészült mindenre? í~z csak a kezdet — j— mondta Mr. Brock. L_ — Én csak élharcosa vagyok azoknak, akik megunták az állandó zajt, akik megcsömörlöttek attól, hogy állandóan pénzt húzzanak ki a zsebükből, akik megunták, hogy örökösen rájuk kiáltozzanak, s folyton zenét kelljen hallgatniuk, akik állandóan „össze vannak kötve" valamilyen hanggal, amelyik azt mondja: csináld azt, csináld ezt, gyorsan, gyorsan, gyere ide, menj oda! Maga még meg fogja látni, hogy itt lázadás lesz és nevem be fog kerülni a történelembe. PETŐ MIKLÓS fordítása A SZLOVÄK FILHARMÓNIÁT ez idén bizonyára alaposan próbára teszi már az évadkezdő hónap, az október zsúfolt műsora. A szokástól eltérően, ez alkalommal ugyanis nem a hazai közönség előtt kezdte meg az új hangversenyidénvt hanem Olaszországban, a peruggiai éj Citta dl Castello-i Sagra Musicala U-ubra fesztiválon, valamint további hangv3rsenyekkel Arezzčban. Comóban, és 1-eccóban. E kőrútról hazatérve, már a hazai zenekedvelő közönség várta őket az október 7-i évadnyitó hangversenyen. E héten Ausztriába, Mozart városába — Salzburgba látogat a filharmónia; a ]övő héten pedig a Budapesti Zenei Hetek keretén belül a magyar fővárosban, valamint Győrött és Sopronban vendégszerepel. Amíg majd a Szlovák Filharmónia az évad folyamán Del- és külföldi turnén jár, addig — többek között — a brnói Állami Filharmónia, a római Vivaldi Kamarazenekar és a stuttgarti kamarazenekar szerepel nálunk. Az utóbbival Kari Münchinger, a világhírű karnagy is Bratislavába látogat. A TÖBBI KARMESTER közül elsősorban az olasz Claudio Abbadot kell megemlítenünk, aki a szakemberek szerint a fiatal karmesterek új „csillaga" fAbbado a hónapeleji peruggiai vendégszerepléskor már vezényelte fllbarmőntkusainknt. 1 A tavalyi óriási siker után, ebben az évadban is vezényel nálunk Roberto Benzi. A „francia csodagyerek" hangversenyén ezúttal felesége, Jeanne Rhodes, a párizsi Nagyopera kiváló énekesnője ls közreműködik. Budapestről Ferencsik János, Jugoszláviából pedig F. laksics vezényli a Szlovák Filharmóniát. A közelgő csehszlovák — szovjet barátsági hónap keretében november 11—12-én Sztanyiszlav Najgusz ad hangversenyt; 23—24-én pedig Csajkovszkij b-moll zongorahangversenyét, szintén a szovjetunióbeli Jevgenylj JenallJin Játssza. A zenekedvelő közönség minden hangversenyének elején nagy érdeklődéssel várja a hangversenyeken .fellépő szólisták névsorát. Sorukat ez idén már a filharmónia első „otthoni" szereplésekor Klára Havlíková nyitotta meg Suchoň zenekarra és zongorára írt Rapszodikus szvitjének előadásakor. A névsorban szerepel még J. Katchen amerikai zongoraművész, Pierre Cocherau, a párizsi Notre-Dame orgonamüvésze, Francé Clidat francia zongoraművész, E. Cakarevics jugoszláv énekesnő. A Bratislavai Zenei Ünnepek hangversenyeinek egyikét pedig S. Ruha, a román származású kiváló hegedőművész adja. Fischer Anniénak, a világhírű magyar zongoraművésznőnek a filharmónia vezetősége által tervbevett vendégszereplése terminushiány miatt sajnos elmarad. ÉVENTE NEM KIS ÉRDEKLŐDÉS előzi meg az elhangzásra váró művek „listáját" is. Csak egy pillantás a dramaturgiai tervbe máris elárulja, hogy ebben az évadban is bőven nyílik alkalom a válogatásra, hiszen az előadásra váró művek szerzői Beethoven, Mozart, Mahler, Händel, Haffner, Bartók, R. Strauss, Dvofák, Smetana, Suchofí, Prokofjev, Britten, Hindemith és mások. Arra a kérdésre, hogy mely zeneművektől várják a legnagyobb közönségsikert, csak nehezen kaptam választ. Különösen nagy érdeklődéssel várják azonban a már tavaly bemutatott — és oly nagy visszhangot keltő — Honegger mű, a Szent Johanna oratórium ez idei előadását. AZ 1965/68-OS HANGVERSENYÉVADOT tehát — dramaturgiai és szervezési tervek szerint — karmesterekben, szólistákban, szerzőkben s ezek műveiben egyaránt, bő választék jellemzi majd. Reméljük a valóság igazolni fogja e feltevést, és a Szlovák Filharmónia júniusi, újbóli olaszországi vendégszereplése egy valóban sikerben gazdag évad után tesz majd pontot. MIKLÓSI PCTER A Szlovák Nemzeti Színház drámai egyUttese Bratislavában a Hviezdoslav Színház színpadán a napokban mutatta be a nagy orosz klasszikus, Dosztojevszkij Félkegyelmű című regényének színpadi változatát (M. Borodáčová felv. — CTK) Közhelyek nélkül Az iskolai oktatás csak akkor eredményes, ha célhoz vezeti a tanulókat. A tanulóknak helyt kell állniuk ott, ahová rátermettségük és szorgalmuk alapján a társadalom állítja őket. Ha ezt az iskola és a család közös munkával nem biztosítja, akkor az iskolából kikerülő tanuló szárnyaszegetten és csalódottan törődik bele abba, ami az életben várja. Az oktatás-nevelés egyenlő lehetőségének útjában álló gazdasági és társadalmi akadályokat, a hagyományos iskolaszervezeti sorompókat már sikerült eltüntetnünk. Ezzel egyidejűleg azonban még nem tudtuk elérni minden társadalmilag hasznos munka egyenlő megbecsülését, nem tudtuk kellőképpen öszszekapcsolni a nevelést az iskolás gyermekek mind jobb megismerésével. Nem mindenütt történik tehát az, hogy a tanulónak a kilencéves alapiskolában felmérik képességeit, neveléssel, érdeklődésének irányításával közelhozzák a tanulók igény- és teljesítmény szintjét. A tanuló valamire való alkalmasságát és saját ítéletét gondosan egybe kell ugyanis vetni az embert és az egyes hivatásokat jól ismerő szakember megállapításaival. E helyett sajnos a tanulók jelentős része nem aszerint választja meg jövendő iskoláját és hivatását, hogy az egyenlően megbecsült munkák közül végezze majd a lehetőségeinek legmegfelelőbbet, hanem szülei, vagy ismerősei becsvágyának engedve indul meg olyan pályák felé, amelyeken vagy nincs rá szükség, vagy nem győzi erővel... A differenciált oktatás részben ezt a problémát is hivatott megoldani. Tudvalevő, hogy nálunk a kilencéves alapiskolák tanulói 11, de a félszakosítással már tulajdonképpen 9-éves koruktól kezdve 15 éves korukig olyan egységes iskolába járnak, melyben szakrendszerű oktatás folyik. Fennáll azonban az a veszély, hogy a könnyen és gyorsan tanulók sok esetben jóval kevesebbet tanulnak meg, mint amenynyire képesek. Ugyanakkor a lassan és nehezen tanulók sem tanulnak meg annyit, amennyit akkor elsajátítanának, ha a haladás üteme hozzájuk igazodnék. Az oktatás differenciálásával kívánjuk elérni, hogy a tanítási folyamatban minden tanulót teljesítőképessége arányában terheljük meg. A legtöbbet, a legjobbat kihozni minden gyermekből, ez a modern pedagógia célja világszerte. A pedagógiai munka gazdaságosságának lényege tulajdonképpen ugyanaz, mint az ökonómiában: a pedagógiába befektetett minden — anyagi és egyéb — erőfeszítések a legnagyobb hozamúnak kell lennie. Hozza tehát az Iskola mindazokat a lehetőségeket felszínre, amelyek minden egyes tanulóban ott rejlenek, növelje annak az emberi tőkének a nagyságát, mely majd a munka jobb minőségében, nagyobb termelékenységében, változatosságában válik kamatozóvá. Amint ismeretes, ezt jőnéhány tanulmány már számokban ls kimutatta: állítólag az iskolaügyekbe fektetett összeg 5—6 éven belül ötvenszeresét fizeti viszsza. Persze én ennek inkább a humánumát szeretném elsősorban hangsúlyozni. A differenciált oktatás gyakorlati megvalósításán most dolgoznak kutató pedagógusaink. Kísérletként, hasonló arányban mint a cseh és szlovák tannyelvű Iskolákban a magyar tannyelvű kilencéves Iskolák harmadik és negyedik osztályában bevezettük a félszakos oktatást, a kilencedik osztályban pedig a magyar és a szlovák nyelv, valamint a matematika differenciált oktatását. Ez egyelőre a 15 legjobb magyar tannyelvű iskolában mintegy 650 magyar anyanyelvű tanulót érint ebben az iskolai évben. Azt ma már nem szükséges bizonygatni, hogy minden gyermek anyanyelvén szerezheti meg a legkisebb erő bevetésével a legtöbb ismeretet s így fejlődhetnek a legjobban, sokoldalúan készségei, képességei is. Erről már többször szóltunk. Meg kell azonban említeni azt ls, hogy amennyiben a magyar anyanyelvű gyermek szlovák tannyelvű szak-középiskolában, vagy főiskolán folytatja tanulmányait, ott kettős erőpróba vár rá. Hiszen: a) egyrészt eleget kell tennie az új, magasabb fokú Iskola követelményeinek — és ez a szlovák anyanyelvű tanuló számára is kemény dió —, b J másrészt meg kell szoknia a szlovákot, mint tanítási nyelvet. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjai nem tudnak szlovákul, hanem arról, hogy a magyar anyanyelvű gyermek szlovák szókincse természetszerűen kisebb, kifejezőképessége pedig szlovákul szegényesebb, mint a szlovák anyanyelvűeké. A Žilinán felnőtt szlovák anyanyelvű gyermek szlovák nyelvi ismeretei és pl. az ekecsi (dunaszerdahelyi Járás J magyar gyermek szlovák nyelvi tudása között nyilvánvalóan van és lesz ls egy bizonyos fokú természetes nyelvi különbség. Hogyan lehet ezt áthidalni és a lehetőségekhez képest zökkenőmentessé tenni az átmenetet az egyik iskolából a másikba? Á magyar tannyelvű iskoláknak még az eddigieknél is sokoldalúbb nyelvi képzésben kell részesíteniük tanulóikat (erre szolgálnak pl. az új tankönyvekben közölt magyarszlovák terminológiai szótárak). Ezen a téren évről évre jobb eredményeket érünk el, vannak iskolák, melyekből szinte minden tanuló elhelyezkedik és a szak-, közép-, illetve a főiskolákon is jól megállja a helyét. A nyelv ugyanis a közlés eszköze, elsődleges tehát, hogy legyen mit közölni. A jövőben azonban még következetesebben érvényesíteni kell az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium 1963. augusztus 13-án kelt rendeletét, melynek értelmében mind a szak-, közép- és főiskolákra való felvételi beszélgetések, illetve vizsgák alkalmából a szlovák nyelvből kapott esetleges gyengébb osztályzat nem lehet döntő jelentőségű a magyar anyanyelvű tanulók felvételére. A magyar tannyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanuló a szlovák szakközépiskola első és második évfolyamában a szlovák és az orosz nyelvből nem kaphat elégtelen érdemjegyet. Ezekben az évfolyamokban e tantárgyak érdemjegyeit nem szabad beleszámítani az ösztöndíjhoz szükséges átlageredményekbe. Ez a törvényerejű rendelet tulajdonképpen ugyancsak az Ismeretek elsődlegességét hangsúlyozza, közvetve tehát az anyanyelvű oktatás jelentőségét hirdeti. Az Iskolaügyi szerveken kívül a magyar tannyelvű iskolák tanítóin ős nem utolsósorban a szülőkön is múlik, hogy a fenti minisztériumi rendeletet mindenütt betartsák. Ahol ugyanis az emberek felismerik lehetőségeiket és mindent elkövetnek ,ezek hiánytalan érvényesítése érdekében, ott a fejlődés üteme lényegesen meggyorsul. MŰZSI FERENC ÜJ SZÖ 6 * 1965. október 14,