Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-13 / 284. szám, szerda

Lényeges növekedés várható A szarvasmarha-tenyésztés helyzete a világon és távlatai hazánkban A trebišovi Cukorgyárban, ahol az ez évi termelésből több mint 21 ezer vagon cukorrépát dolgoznak fel, nagy teljesítményű centrifugákat helyeztek üzembe. A centrifugák a BMA nyugatnémet cég gyártmányai. (G. Bodnár — CTK felv.) FÜSTBE MENT TERV Miért nem utazhattok Marikáé k ? MINDIG IS SZERETTEM azokat az embereket, akik tervezgetnek, akik határozott elképzeléssel vágnak neki az esztendőknek. Ilyennek ismerem Matheizel Máriát is. Marika kedves, takaros lány. Tanárnő. Tervezget, iparkodik tartalmat adni életének. Az év elején — nem először, nem is utoljára — Rozsnyón jártam. Megismerkedtünk. Többek között megkérdeztem: hol szándékozik tölteni a nyarat? — Jugoszláviában, Dubrovnlkban — mondta titokzatosan. Anyukámmal mennénk... Sok sikert és jó utazást, illetve nyaralást kívántam akkor neki. Hetekkel ezelőtt újból Rozsnyón jártam. A város kellős közepén véletlenül majdnem egymásnak futottunk. Így kezdtem: Megihatnánk egy kávét, közben meséljen valamit jugoszláviai útjáról. Meglepődtem, amikor a mindig kedves, intelligens,, leány gúnyolódva felkacagott. — Hogy Jugoszláviáról meséljek? Ez a hét legjobb tréfája. Aztán mintha gondolt volna egyet, így folytatta: — Jó, mesélek. Ügy láttam én Dubrovníkot, mint maga. Ha azonban akarja, elmondom, hogyan babrált ki velünk a Čedok. Marika még az év elején felkereste a Čedok rozsnyói kirendeltségét. Elmondta óhaját az iroda vezetőjének. A válasz így hangzott: — Már elkésett! Ennek ellenére Marika kezébe egy prospektust nyomtak. A vezető melegen ajánlott egy jugoszláviai—romániai útat. Marika édesanyjával is megbeszélte a dolgot. Kettőjüknek hatezer és néhány száz koronába került volna az út. Az összeget már megtakarították. Az indulás időpontja is megfelelt. Augusztus 4-én utaznának és az iskolai év megkezdéséig haza is Jönnének. Még februárban befizették a kívánt összeget, elintézték az ilyen esetben szükséges elintéznivalókat. Már csak az örömteli várakozás maradt hátra, a vásárolgatás, készülődés. Válogattak a fürdőruhák között, új kosztümök, ruhák kellettek, divatos kalap meg a jő ég tudná, mi minden. Lassacskán mindent beszereztek. Július végén üzenetet hoztak Marika édesanyjának. Siessen a Cedok-irodába. Végre — gondolta Matheizel néni. Csak akkor nézett nagyot, mikor egy táviratot tettek eléje. A vezető így kommentálta: „Most jött Bratislavából. Nem utazhatnak augusztus negyedikén... Talán az augusztus huszonnyolcadikán indulóval ..." Ez a hír úgy érte Marikáékat, mint langyos fürdő után a jeges zuhany. Alaposan kiköltekeztek és most, egy héttel az indulás előtt mondják csak meg, hogy az előzetes ígérgetések ellenére nem utazhatnak. Huszonnyolcadikán nem mehetnek. Marika tanárnő, osztályfőnök. Huszonnyolcadikán már az iskolában a helye. Felettesével, munkatársaival talán még elitézhetnék a dolgot. De mi az elsőbb — a nyaralás, vagy a hivatás? Az utóbbit tették első helyre. Három nap sem telt bele, Marika vonatra ült. Irány: Bratislava. A Cedokban kapott válasz ugyancsak meglepte. Kiderült, hogy jelentkezésükről itt csak májusban szereztek tudomást, ezt is úgy, hogy rozsnyói kirendeltségükben már reklamálták: mi lesz a körzetükből kiutalt jugoszláviai—romániai úttal? Ha nincs jelentkező, engedjék át a helyet esetleg más járásnak. Erre aztán Matheizelék neve felkerült Bratislavába, de csak mint „pótutasok"-nak, vagyis olyanoknak, akik csak akkor jöhetnek számításba, ha időközben valaki lemondana az útról. Ilyen eset azonban nem fordult elő, ezért június végén elküldték azt a bizonyos táviratot, amelyben értésükre adták: augusztus negyedikén nem utazhatnak, ellenben — ha számukra is megfelel — útra kelhetnek az augusztus huszonnyolcadikán induló turnussal. Sajnos, a távirat elküldése és Matheizelék értesítése között közel egy hónap telt el. Eddig a történet. így ment füstbe Marikáék jól Induló terve. A kérdés azonban továbbra is nyitva marad: miért történt ez így? Kinek adtak előnyt velük szemben? Mert a jelek arra engednek következtetni, hogy ez történt. Ha mégis tévednénk, adják magyarázatát, miért nem mondták meg Matheizeléknek még februárban, hogy csak abban az esetben számíthatnak a felkínált útra, ha valaki mégis meggondolná magát... Ezt azonban nem tették, sőt ellenkezőleg, a Cedok rozsnyói kirendeltségének vezetője maga ajánlotta a kérdéses útat. Miért nem volt őszinte? Miért kellett őket felesleges költségekbe verni? Reméljük, hogy az illetékesek magyarázatot adnak majd a feleletre váró kérdésekre. A történtekből levonják a szükséges következtetéseket. Ügyfeleikkel a jövőben nem járatnak bolond áprilist, őszintén mondom, hogy a hasonló esetek — Rozsnyón már több ilyen dologról beszélnek — nem öregbítik a Cedok hírnevét. SZARKA ISTVÁN A szarvasmarha-tenyésztés nemzetgazdasági jelentősége az utóbbi években az egész világon jelentősen megnövekedett. Az állattenyésztés teljes termelési értékéből 1961-ben 33,5 százalékkal részesedett. Az arány megítélése érdekében említjük meg, hogy 1960-ban Dániában 53 százalék, Hollandiában 59, Lengyelországban 53, az USA-ban 50, Észak- és Közép-Amerikában 53, európai átlagban 59, Dél-Amerikában 67, világátlagban pedig 54 százalékát teszi ki az állattenyésztés teljes termeléséből a szarvasmarha-tenyésztés. A világ szarvasmarha-állománya a háború előtt 689 millió, ezen belül Európáé 102 millió 'volt. 1960-ban 910 millióra, azaz 30 százalékkal emelkedett a világ szarvasha-állománya. A világ évi tehéntejtermelése a háború előtt 193,7 millió tonna volt, 1960-ban pedig 310 millió tonna, ami 60 százalékos növekedést Jelent. Ezen belül Európa a háború előtt 92,3 millió tonnát termelt, 1960-ban már 125 milliót. Legnagyobb tejtermelő az USA 56 millió tonnával. Európában Franciaország 21 millió tonnával áll az első helyen. A világ marha- és borjúhús termelése a háború előtt 16,6 millió tonna volt. Ez a mennyiség 1960-ban 27,9 milió tonnára nőtt. Ezen belül Európáé 4,8 millió tonnáról 6,3 millió tonnára szökkent. A világ hústermelésének 37,7 százaléka a marhahús. 1960-ban több mint 3,2 millió élőmarha került a világkereskedelmi forgalomba, ennek fele Európában. A tejtermelés világkereskedelmi mennyiségével kapcsolatban leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a kapitalista országokban a fogyasztáshoz mérten a termelés erősebben növekedett, így az árak alacsanyabb színvonalra estek és még a csekély termelési költségekkel dolgozó tenyésztők is veszteséggel termelnek. Ez különösen a nyugat-európai államokra vonatkozik. Ezekben igen nagy szerepe van a tejgazdaságokból származó jövedelemnek, mert a mezőgazdasági termelés teljes értékének 20—30 százalékos részét képviseli. A termelés jövedelmezősége ezért döntő módon befolyásolja ezeknek az országoknak egész mezőgazdaságát. A tejtermelés és ezzel együtt az egész mezőgazdasági termelés válságának elkerülése céljából mindent megtesznek annak érdekében, hogy a belső fogyasztás minél magasabb szintet érjen el, s a termelés növekedése se haladja meg a fogyasztás növekedését. Ez mindeddig azért sikerült, mert a tejtermelés önköltségét az átlaghozam növelése útján sikerült csökkenteni, ami a tejfogyasztás árának csökkentését is lehetővé tette. Ezek az országok tehénállományukat már az átlaghozam növekedésének megfelelően csökkentik, vagypedig, mint újabban Nyugat-Németországban, Angliában és Franciaországban teszik, egyes üzemek a tejtermelésről az egyoldalú húsfajta termelésére térnek át. A tejtermelés költségének csökkentését azonban mindeddig akadályozza a kisebb üzemek nem kielégítő tehénlétszáma, Finnországban a gazdaságok 90 százalékában, Nyugat-Németországban 80 százalékában a tehenek száma 10-nél kevesebb. A svájci adatok szerint a tejtermékeknél 50 százalék a takarmányköltség, 20 százalék pedig a munkaerő-költség. E két tényező közül a kisüzemek inkább csak a takarmányköltséget tudják csökkenteni a tej átlaghozamának növelése útján. A munkaerőköltséget nem lehet csökkenteni, mert a kisebb gazdaságokban nem tudják gazdaságosan kihasználni a gépesítést. Igen érdekes az az irányzat, ami a nyugat-európai államokban, de különösen az Egyesült Államokban a tej-, és tejtermékek fogyasztására az utóbbi években jellemző. A korábbi fogyasztói ízlés a tej két fontos alkotó részét, a tejzsírt és a zsírmentes szárazanyagot tekintve megváltozott. A háború előtt a tej értéke csaknem kizárólag annak zsírtartalmán múlott. Az USA-ban a tej zsírtartalmának több mint 97 százalékát emberi táplálkozásra használták, a zsírmentes szárazanyagoknak azonban csak a felét. A háború óta az egy főre Jutó tejzsírfogyasztás kb. 14 százalékkal csökkent, a zsírmentes szárazanyagé pedig 25 százalékkal emelkedett. Tizenöt európai állam fogyasztását véve alapul a háború előttihez viszonyítva az 1954—56-os évek átlagában a vajfogyasztás 1 százalékkal, a sajtfogyasztás pedig 25 százalékkal nőtt. A vaj- és sajttermelés területén hasonló irányzat figyelhető meg a világ legnagyobb tejtermelő államaiban is. így az 1948—1952 évek átlagához viszonyítva 1961-ig pl. az USA-ban a vajtermelés 7 százalékkal csökkent, a sajttermelés pedig 42 százalékkal nőtt. A szarvasmarha-tenyésztés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állattenyésztésében az első helyet foglalja el. Egyben az egész mezőgazdaság fontos láncszemét jelenti. Ezt bizonyítja a 100 hektár mezőgazdasági területre eső állatsűrűség is. Szarvasmarhából 60,4 (ebből 28,2 darab a tehén) jut száz hektárra. 1962-ben Csehszlovákiában 4 518 291 szarvasmarha volt, ebből 2 061712 tehén. A szarvasmarha-állomány túlnyomó részét a nagyüzemi tenyésztési technika lehetőségeinek kihasználásával nagyüzemi közös istállókban tartják. Az évi átlagos tejhozam tehenenként 1900 kg. Ez az alacsony tejhozam nem felel meg a tehenészetekben tartott tehenek optimális hasznosságának. Fokozott takarmánytermesztéssel az átlagos tejhozam rövid időn belül lényegesen növelhető. Hazánk területének nagyobb részén eredetileg tenyésztett rövidszarvú marhát a múlt század végén, valamint az ezt követő években a főként Svájcból hozott fajtákkal — berni és szimentáü fajtával — keresztezték, vagy kiszorították. A csehszlovák szarvasmarha több mint 30 éves, nemesítése és az egyes fajták szétszórtságának megszüntetése után létrehozták a cseh országrészekben a hús-, tej és erötermelö hasznosítású vöröstarka fajtát. Ez a fajta hasonlít legjobban a nemesítéshez felhasznált berni és szimentáli szarvasmarha-fajtákra. Az eredeti vörös hrblnecl, kravarskó! és az alföldi szürke (Délkelet-Szlovákiában) fajták csak kis létszámban maradnak fenn. Szlovákiában a fajta szétszórtságának megszűntetése után túlsúlyba kerül az alföldre és az ország középső vidékeire behozott szimentáli, valamint a hegyvidéki és hegyaljai vidékekre behozott plnzgaui fajta. Csehszlovákiában az állatnemesltési munka a múltban főként a lótenyésztésre korlátozódott. Csak a múlt század második felében kezdtek a többi gazdasági állatfaj nemesítésével is foglalkozni. A háború utáni évek sokat ígérő fejlődését megzavarta a második világháború és annak következményei. Az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó, 1950-ben kiadott rendelettel, valamint a szövetkezetek és az állami gazdaságok tenyésztési szakosítására irányuló intézkedésekkel megteremtették a rendszeres szelekciónak és a tenyésztési módszerek alkalmazásának új előfeltételeit. A tenyésztési munka fejlődésének fontos mutatója a teljesítmény-ellenőrzés intenzitása és eredményei. Az első világháború előtt Csehés Morvaországban az egész tehénállománynak csak 0,06 százaléka volt elenőrzés alatt. Az ellenőrzést ebben az időszakban kevés tehenészet tekintette saját ügyének, 1923tól kezdődően a teljesítmény-ellenőrzést lényegesen kiterjesztették. A második világháború előtti legnagyobb tejtermelést — 2856 kg tej 3,83 százalékos zsírtartalommal — 1936-ban érték el, amikor az egész tehénállomány 2,28 százaléka állott ellenőrzés alatt. A tejtermelés ellenőrzése a második világháború után, különösen 1955-től kezdődően lényegesen fokozódott, 1961-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban elsőfokú tejelés-ellenőrzést végeztek 142 560 tehénnél, másodfokút 239 681 tehénnél, harmadfokút pedig 880 853. tehénnél. Az egész tehénállomáhy-.ak 69 százaléka állott valamelyik' fokozatú téjelés-ellenőrzésben, s 2742 kg évi tejhozamot értek el. A szarvasmarha-tenyésztésre összesen 197 törzsállattenyésztő és 284 állattenyésztő gazdaságot szakosítottak. 1961-ben a törzsállattenyésztő gazdaságokban tehenenként átlagosan 3160 kg tejhozamot értek el. MOLNÁR -FERENC, a Mezőgazdasági Technikum tanára, Dunaszerdahely (ARNOLD ŠTUBŇA FELVÉTELE) Légkalapács az ébresztőórám Tessék kérem elképzelni: az ember alussza az ártatlanok álmát — egyszerre csak tárt ablaka alatt nagy robajjal valami felberreg ... Ebben a helyzetben valószínű minden halandó épp úgy cselekedne, mint jómagam — az első berregésre felriadtam, megfordultam az ágyban, aztán újból próbáltam elszundttani. Persze erről szó sem lehetett, mert mire megfordultam, ismét felhangzott: brrrr... brrr... brrrr ... Felugrottam, lenéztem a harmadik emeletről, s bosszúsan állapítottam meg, hogy ez a berregés nem egyéb, mint egy légkalapács. Az aszfaltot bontják... Aludni már nem lehet, bár lehetne, mert még nem szólít a kötelesség — ám légkalapács mellett aludni... Na de olyasmi igazán előfordul, hogy bontani kell az aszfaltot — legyintettem, és felkeltem. Másnap ugyanezt tettem, harmadnap szintén. Elmúlt egy hét, amikor érdeklődni kezdtem a munkásoktól, meddig szándékoznak berregni az ablakom alatt. Azt válaszolták, hogy amíg el nem készülnek. Jó, jó, de mikor készülnek el? Hát az attól függ... Azonban mégiscsak jó volt, hogy érdeklődtem, mert másnap elmaradt az ébresztés s amikor jelkeltem, a légkalapácsnak és a kompresszornak is hűlt helye volt. Kissé boszszankodtam tapintatlanságomért. Ezek most ttthagytak csapot papot, s a felbontott úttest az én lelkemen szárad. A következő napokon aztán arra ts rájöttem, hogy a légkalapács tulajdonképpen hiányzik, annyira megszoktam már a reggeli pontos ébresztést: hat óra tizenöt perc... Állítom, az ébresztőóra sem olyan pontos, sőt még egy hátránya is van: nem olyan intenzitású, mint a légkalapács ... Szóval eltűnt a légkalapács — a kompreszorral és a munkásokkal együtt. Ezek után ismét egyhangúan ébredtem, már-már bebeletörődtem a nyugalmas reggelekbe, amikor a minap — két hónap múltán ismét — berregésre ébredtem. Örömömben kiugrottam az ágyból, s barátságos kézmozdulattal üdvözöltem régi ismerőseimet. .. Ettől kezdve minden folytatódott, mint régebben, s ismét visszanyertem biztonságérzetemet: nem alszom el, nem kések el sehonnan, nem leszek utolsó — csak azért, mert: légkalapács az ébresztőórám! Ezzel nem mindenki dicsekedhet! S higgyék el, igen jó, ha az embernek megvan a biztonságérzetei Reggelenként az első berregésre kisétáltam a balkonra, s míg az álom teljesen kl nem ment a szememből, el-el néztem a szorgalmas kalapácsot, amint zúzva bontja az aszfaltot. Lám — jutott egyszer az eszembe — még tulajdonképpen meg sem figyeltem rendesen, hogyan bontják az aszfaltot. Es milyen egyszerű. Az egyik munkás ránehezedik a kalapácsra, s az felberreg, az aszfalt pedig enged, darabokra törik. De nini, hisz ezek itt az egész utcánkat felbontják, már vagy a kétszázadik méternél tartanak. Hm ... Az aszfalt egyenes, itt-ott van csupán egy kis horpadás, a lakók most költöztek ide, alig egy éve, tehát új minden — mi lehet tehát az oka, hogy feltörik az aszfaltot? Délben ráköszöntöttem az egyik mukásra: — Nehéz, nehéz? — Nem mondanám ... — Miért szedik fel a burkolatot? — Süpped a beton ... Most már tudom reggelt pontos ébresztésem okát, sőt megtudtam azt is, hogy akik ezt az utat csinálták, rendkívül előrelátók voltak, nem készítették el az út talaját nem hengerelték, kövezték le a földet, s ez rövid időn belül leüllepedett — és süpped a betonburkolat. De ezt így tették jól, mert most az Illetékesek ismét be tudnak fektetni néhány tíz, sőt úgy hiszem, néhány százezer koronát is, mert mint hallottam, a Strkovec más pontjain is ilyen sors vár az új aszfaltburkolatokra. Ez az eljárás nem meglepő, mert hisz nem új. Így csupán azon töprengek, mi lesz velem a munkák befejezése után? A légkalapács berregése, az tntenzív ébresztés hiányozni fog. De nem vagyok önző, s ezennel lemondok a technika e nagyszerű vívmányáról — az illetékesek Javára. Nekik nagyobb szükségük van rá ... I KEREKES ISTVÁN öl SZÖ 4 *1965. október 13.