Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-09 / 280. szám, szombat

mMmíítím

i'ií KARACH1 PIAC. SOK AZ ARU, KEVÉS A VEVŰ N. KORÍN pakisztáni űtijegyzetei KOROK TALALKOZASA Karachi Lent, a repülőgép szárnyai alatt a nap égette sivatag élettelen, sárga területe. Hirtelen zöld-fehér folt tűnik fel: Karachi. Homok és víz között délibábként bukkan fel ez az Arab-tengertöl körülnyaldosott oázisváros. Repülőgépünk az utolsó kört írja le. Még 15—20 percnyi út a repülőtérről, s máris a városban vagyunk. Balról ls, jobbról ls felvillannak a fák zöldjébe bújt fehér és rózsaszínű villák, elhajtunk a Caltex, az ESSO és a Birma Shell tiszta benzinkútjai mellett, szemünkbe ötlenek a Coca-Cola és a Sara-cipő óriási reklámtáblái. A Dring-road tovább húzódik. A távolságmérő újabb kilométereket Jelez. Oj kép tárul a látogató elé. Itt már egyre kevesebb a zöld növényzet. Baloldalt szétszóródva hullámlemez-házikók. Ez az Allumínium Huts — az Egyesült Államok ajándéka a karachiaknak. A volt laktanyákban valóságos pokol az élet. A nappali hőségben annyira átforrósodnak, még lélegzeni sem lehet bennük, a téli hidegben viszont semmi védelmet sem nyújtanak a fagy ellen. a koránból vett Idézetekkel ékesítik. Ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz Karachiban. Utcai idill Riksák A motoros riska vezetője érdekes ember. Ű nem itteni. Az ország északi részén, Peshawaron túl született. Szülőfaluja a magas hegyek szívében terül el. Télen a hó és a fagy az úr, tavasszal pedig minden virágba borul ott, és olyan kellemes illatot áraszt! Akbar álmodozva elmosolyodik: — Nem, nem, sohasem hagytam volna el szülőfalum, de mit csináljak? — mondja. — Nagy család voltunk, több mint negyven ember: öt fivérem volt, mindegyikük nős, több gyermekes. A termés csak fél évig volt elég. Aztán a fivéreimmel együtt sorban állhattam munkáért Karachiban. Egy év Karachiban, fél otthon — így ment ez éveken át. A házunkból kitndulva két napig gyalogoltunk, aztán autóbusszal Peshawarba mentünk, Innen több mint 24 órát vonaton utaztunk. Akbar egyik fivére dokkmunkás a kikötőben, másik testvére pedig egy malomban lépett állásba. — Hallott róla? Szovjet segítség gel épült. Most is vannak ott szovjet emberek. Fivérem azt mondfa, nagyon jó emberek. Karachi utcai forgalma nagyon tarka képet mutat. Ogy látszik, az utcai közlekedés forgatagában minden idők leghíresebb autómodelljel kelnek versenyre egymással. A legújabb típusú Dodge-Dart kocsi mellett megtaláljuk a harmincas évek Fordjait. Itt-ott fekete-sárga taxik ls feltűnnek, köztük a Moszkvicsok és a Skodák sem mennek ritkaságszámba. Mellettük méltóság teljesen lépeget a teve, „magasból" szemlélve az atomkor szédületes forgalmát mögötte lassan poroszkál az örök teherhordó, a szamár. Ódivatú phaetonok (félfedelű, négykerekű hintók) Is feltűnnek turbános kocsissal az ülésen. S a nagy forgalomból nem hiányozhat az a rengeteg kerékpáros, aki a közlekedési szabályoknak fittyet hányva nagy zavart okoz. A gépesített riksák — Karachi specialitása. Nemrégen csak kerékpáros riksák voltak a város ban. Három évvel ezelőtt kormány határozat alapján ezeket gépesített rlksákkal cserélték kl: ezek hátul fedett motorollerek, melyek egyszerre három-négy utast szállíthat nak. A rlksákat keleti szokás szerint virágfüzérekkel tarkítják, és Hirtelen megáll a gépek és emberek roppant áradata: juhnyáj megy át az úttesten. Hosszú fülű faj, festőien színezett: sárga, rózsaszínű, zöld háttal. Az sem ritkaság, hogy egy-két Juh elbitangol a nyájtól. Délben kiürülnek az utcák, lelassul a forgalom, minden élőlény árnyékba menekül a tűző nap gyilkos sugarai elől. Két-három órára bezárják az üzleteket és a hivatalokat. Ilyenkor ritkán tűnnek fel járókelők az utcán, s még az országúton lustán elnyújtózkodó álmos kutyák sem adnak utat az autóknak. öt óra felé enyhül a hőség, s az utcák újra megelevenednek. A minarettek magas tetejéről messze szárnyal a mullák hangosanbeszélővel felerősített vontatott éneke, s Imádságra szólítja az igazhitűeket. Régi és „új" gazdák Karachi elég fiatal város. Kétszáz évvel ezelőtt kis halásztelep volt a helyén. Az angol „kereskedők" nagyon hamar felbecsülték stratégiai jelentőségét, nagyszerű természetes kikötőjét, mely utat nyitott az ország belsejébe. Lépten-nyomon a brit uralom maradványaival találkozunk. Emlékei fennmaradtak az utcák, terek, házak elnevezésében, az utcai forgalmat irányító rendőrök hagyományos egyenruhájában. Sisakjukkal, sávos zubbonyujjukkal, mellükre akasztott hatalmas rézszámukkal a londoni „bobbyk" szakasztott másai, csak az a különbség, hogy a „bobbyk" fekete, a pakisztáni rendőrök pedig fehér egyenruhát viselnek. Az angol még mindig Pakisztán egyik hivatalos nyelve. De nemcsak bizonyos külső jelek emlékeztetnek a volt gyarmattartókra. A lakosság írástudatlansága, a gazdaság fejletlensége, a kezdetleges földmüvelés — mind a kétszáz éves angol gyarmati uralom következményei. Az angolok ugyan távoztak, de azért láthatatlanul mindenütt jelen vannak. Még mindig ők tartják kezükben a gazdasági élet kulcspozícióit. A legutóbbi négy évben az angol beruházások összege meghaladta a 123 millió 900 ezer pakisztáni rúpiát. Most persze kénytelenek kevesebbel is beérni, s a haszon jelentős részét átengedni amerikai, nyugatnémet, japán és más „kollégáiknak". A McLeod-road, a város egyik első utcája a nagy bankok székhelye. Olvassuk a cégtáblákat: Commercial Bank, Nattonal Bank, Trade Bank, gyapotbörze, külföldi társaságok képviseletei. Gránittal és márványnyal ékesített masszív betonépületek, aranyozott táblák a bejáratoknál. Az Indus Times közlése szerint 27 Idegen államnak vannak beruházásai a pakisztáni iparban. A nyugati világban Pakisztánt előnyös országnak tartják tőkebefektetés céljaira. A beruházások ugyanis gyorsan megtérülnek, és nagy hasznot hajtanak. Viszont ez a 27 ország egyáltalán nem siet nehézipart létesíteni Pakisztánban, hogy ezzel megalapozzák önálló gazdasági életét. A pakisztáni nép azonban nem akar a külföldi tőkétől függni. Az amerikai kormánnyal dacolva az utóbbi időben Pakisztán gyakran fordult kereskedelmi ajánlatokkal szocialista országokhoz, újabb szerződéseket kötött Lengyelországgal, Csehszlo váktával, Jugoszláviával, Bulgáriával, Magyarországgal és a Szovjetunióval. • MIT FOGNAK TUDNI RÓLUNK A TÖRÖKÖK? T

ulajdonképpen mit tudunk ma gunkról? — tettem fel a kérdést magamnak, amikor istanbuli és vidéki beszélgetéseim után megállapítottam, hogy éppen olyan bizarr elképzeléseink vannak Törökországrfil és lakúiról, mint a. törököknek rólunk. Még emlékezünk az iskolai történelemórákra, amelyeken megtudtuk, milyen nagy hadászati jelentó'sége van a Boszporusznak és a Dardanelláknak, megtudtuk, hogy Törökország két világ részen teriil el, s milyen tiirök hódításokat ismer a történelem. Akit közelebbről érdekel az újkori történelem, az azt is tudja, hogy Törökország az agresszív katonai csoportosulások tagja, de ezzel ismereteink ki is merültek. S hogy mennyire tájékozatlanok a törökök, válaszaik is elárulták: ,Ja, maguknál van az a híres porcelán, ott Franciaország és Albánia mellett?)" Találkoztam olyan emberrel is, aki jobban tisztában volt hazánk földrajzi [ekvésével, társadalmi viszonyainkról azonban semmit sem tudott, vagy ha ludott is valamit, ferde képet alkotott rólunk. Mit fognak tudni rólunk a törökök? Azt hiszem, a jövőben sokat. Az utóbbi idfiben ígéretteljesen bontakoznak ki országaink gazdasági kapcsolatai. A török utakon csehszlovák szállítókocsik, a háztartásokban csehszovák porcelántárgyak, a vadászok kezében brnói fegyverek tűnnek fel. Az autókat közvetlenül Törökországban szerelik össze, igy a Skodakocsikért kell behozatali vámot fizetniük. A törököknek érdekük, hogy csehszlovák turisták látogassanak el hozzájuk, ezért a következő években kiszélesednek idegenforgalmi kapcsolataink. A holnapi választások eredményei megmutatják, meglesznek-e ennek szükséges politikai feltételei. • ISTANBUL ÉS PIERRE LOTI Minden városnak megvan a maga jellegzetes költője. Istanbulé Pierre Loti. A viszonylag ismeretlen francia annyira megszerette a várost, egy ideig itt élt, és sok szép terset írt róla. Franciául írt, s a törökök átköltütték. Istanbul sok szép helyét nevezeték el a költőről, köztük az egyik legromantikusabb kávéházat is, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Tíz-tizenkét éves fiúcskák kis tálcákon teát, kávét és frissítőket szolgálnak fel. Mivel Törökországban csak ötéves tankötelezettség van, országszerte állástalan gyermekekbe ütközünk. Általában rosszul fizetett, helyenként csak idényjellegű segédmunkát végeznek. Mindez szorosan üsszefügg • A FOGLALKOZTATOTTSÁG ÁLTALÁNOS HELYZETÉVEL TUrökországban kevés a munkaalkalom, ezért több mint százezer munkás Nyugat-Enrópában keres megélhetést. Találkozhatunk velük NyugatNémetországban, ahol olyan állást vállalnak, amelyet a németek visszautasítanak. Ablaktisztítók, gyári segédmunkások, de úgy is többet keresnek, mint otthon, sőt keresetük a török állami tisztviselők fizetését is meghaladja. Ami a keresetet illeti, a török parlamentnek ezekben a hónapokban kell megszavaznia egy új törvényt, amely hat lírában határozza meg egy alkalmazott minimális napi keresetét. Persze nehezen lehet enynyiből megélni. A családfenntartás pedig ebből képtelenség. Összehasonlításként: Nyugat-Európában egy munkás nyolcszorosát keresi annak, amennyit Törökországban a törvény minimális bérként megjelöl. • A TÖRÖK NŐK helyzete. Kevesen vannak állásban. Bár Kemal Atatürk köztársasága nagy forradalmat jelentett, még mindig nem sikerült teljesen egyenjogúsítani a nőket. Többnyire otthon iilnek, és házi munkával foglalkoznak. Sok nőnek a férjhezmenésre sincs alkalma, mert városiaknak arra kell számítaGYEREKPINCÉR NÉPVISELETBEN pera IHVAL lOtOXORSZAOt OTIJEOYZfra BOSZPORUSZON niuk, hogy nem fognak dolgozni, egy férfi pedig egyedül nem tudja eltartani a családját, tehát nem nősülhet a vidéki lányokért pedig a férfi kénytelen nagy lelépési dijat fizetni a lány apjának. Ha nem keres jól, nincs pénze, így nem nősülhet. Így a problémát a prostitúció old|a meg. Csak Istanbulban két utcát neveznek a „szerelem utcájának", ahol tucatnyi nyilvános ház működik több száz prostituálttal „két műszakos váltásban". Az egyik utca nappal, a másik éjjel van nyitva. Ennek az állapotnak következménye a sok nemi betegség és egyéb kellemetlen jelenség, az adott helyzetben azonban nincs más kiút. • MAJD A FIATAL ÉRTELMISÉG? Bizonyos, hogy az ifjú törökök nem nézik közömbös szemmel hazájuk sorsát. Az ifjúság körében nagyon népszerű a nacionalista mozgalom, amelyet a diákság körében a TMTF szervezet képvisel. Ez államilag részben támogatott nagy szervezet, amely bizonyos politikai befolyással rendelkezik. Elnöke, Ahmet Ketenci elmondta, hogy szervezete a pártok fölött áll, programjuk és nem pártállásuk szerint támogatja a választásokon a lelölteket. A diákok követelik a nagy külföldi kőolajipari cégek államosítását, és további szociális intézkedéseket szorgalmaznak. A TMTF vezetősége pillanatnyilag a nagy konszernek, például a Shell és a British Petroleleunt államosításáért küzd. • CSAK AZ ÉRTELMISÉGET ÉRDEKLI A POLITIKA Munkásosztály úgyszólván nincs ií, s az írástudatlanok hatvan százaléka vidéken él. A választásokkor a parasztok rendszerint arra szavaznak) akit a nagybirtokos kijelölt. A választásokba a papság is beavatkozik, amelynek vidéken igen nagy szava van. A szavazatok rendszerint a két legnagyobb párt, a Köztársasági Párt és az Igazságpárt között oszlanak meg. A holnapi választásoknál sokkal nagyobb az érdeklődés a mai törökcsehszlovák labdarúgó-mérkőzés iránt. A labdarúgás Törökországban első számú sport, s az volt az érzésem, hogy az itteniek jobban ismerik a Dukla összeállítását, mint mi otthon. A mérkőzésen mutatkozik meg a néző vérmérséklete, itt elmosódnak a különben mindenütt szembeötlő társadalmi különbségek. • BORRAVALÓ Talán nincs is olyan ország, ahol bizonyos foglalkozású emberek nem szoknának hozzá a borravalóhoz. Minél keletebbre megyünk, annál magasabbak a baksissal szemben támasztott igények. Azt hittem, naponta bajom lesz a baksissal. Ellenkezőleg, tévedtem. Érdek kisvárosban beültem a vendéglőbe, és kávét rendeltem. Tudtam, hogy ötven kurus az ára, ezért fizetéskor gépiesen 75 kurust adtam a pincérnek. Látta, hogy idegen vagyok, aki valószínűleg nem ismeri ax árakat, 25 kurust visszaadott. Csak akkor vette el, amikor megmagyaráztam, hogy borravalónak kapta. Ez többször is megtörtént. Így járt egy ismerősöm egy taxisofőrrel. Ennyi becsületességgel talán még sehol sem találkoztam. Csak az hagyja magát becsapni, aki a hírhedt tűrök bazárban vásárol, nem ismeri az árakat, s mindjárt megfizeti a kért összeget. A bazár jellegzetessége ugyanis az alkudozás, aki ezt nem Ismeri, inkább be se tegye a lábát. Törökországban még megtalálható az • IGAZI ROMANTIKA, amely a legtöbb országban EZ Idegenforgalom miatt eltűnt. A parton még mindig azért üldögélnek a halászok, hogy halat fogjanak, nem pedig turistákat csónakáztassanak. A kisebb városokban még rendeznek néprajzi ünnepségeket, de lelki szükségletből, nem pedig az idegenek, a külföldi turisták kedvéért. Bizonyára ez sem fog sokáig tartani, mert Törökországban is szembetűnő az Európához idomulás. Várható, hogy a közeli években turistaállammá alakul át ez a balkáni ország, amely valaha rettegésben tartotta a dél. és közép-európai népeket. ISTANBULI LÁTKÉP (A szerző felvételei) V. RAZUVAJEV KOREAI JEGYZETE A BÉKE - ALKOTÁS Három évig pusztított a washingtoni parancsra Lt Szin Man által kirobbantott háború a Koreaifélszigeten. 1953 nyarán a fegyverszüneti egyezmény aláírása után a napalmtól porrá égett falvak, a városokban pedig romhalmazok várták a békés életbe visszatérő koreai hazafiakat. Ennek már 12 éve. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság útjait járva önkéntelenül elgondolkodik az ember, milyen nagy munkát végeztek itt az elmúlt 12 év alatt. ... Az ország acélgyártásának több mint a fele a Hvanhe kohóipari vállalat műve. Udvaráról naponta indulnak sínekkel, hengereltáruval, armatúravassal és kábelekkel megrakott tehervonatok a koreai hétéves terv építkezéseire. A vállalat dolgozói nehéz utat tettek meg, hisz a romokból Kellett újjáépíteniük vállalatukat. — A Hvanhe most ötször annyi öntöttvasat, acélt és hengereltárut gyárt, mint a háború előtt — büszkélkedik Kim Cse Hen, a gyár veteránja. Segédmunkásból küzdötte fel magát a legtapasztaltabb olvasztár-mesterek egyikévé. A Martin-kemence, amelynél dolgozik, 24 óránként 40 tonna apélt állit elő. Korszerűsítésével teljesítőképessége megkétszereződött. Kim Cse Hen mégsem volt elégedett: az új építkezéseknek mind több acélra volt szükségük, javaslatára ismét • • modernizálták a kemencét, melynek 24 órai kapacitása elérte a 150 tonnát. A mester további tökéletesítésen töri a fejét: ma már 170—180 tonna acélt olvaszt Martin-kemencéjében, s ezt még nem tartja végleges eredménynek. A népi Korea ipari termelése ma tizenegyszerese az 1949. évinek. A fejlődő ipar megteremtette a mezőgazdaság szövetkezetesítésének tartós alapját. Az ország keleti partvidékén működik a Pondé földművesszövetkezet. Mintegy négyszáz család tartozik hozzá. Fő terménye a rizs, mellyel- 430 hektárt vetettek be. Tavaly négytonnás, az élenjáró brigádok parcelláin öttonnás hektárhozamokat takarítottak be. fu Gi Szik, a szövetkezeti elnök még emlékszik rá, hogy a háború előtt a parasztok a legtermékenyebb években is csak másfélkéttonnás hektárhozamokat értek el. Az ökröket és a faekét korszerű technika váltotta fel, ezzel érnek el a szövetkezetesek oly nagy hozamokat. A szövetkezet földjein 12 traktor dolgozik. A Pondé szövetkezetnek két teherautója, több tucat vetőgépe, magtisztító gépe s egyéb mezőgazdasági felszerelése van. A parasztok élete is megváltozott. Eltűntek a szalmatetős vályogházak. Festői tűzhányó tövében zöld gesztenyefák közt vörös cseréptetős fehér házak bújnak meg. Pondé — a sok ezer koreai szövetkezet egyike, de több hozzá hasonló van. Változnak az idők, változik az emberek élete, gazdagodik, fejlődik az ország, s e nagy történés élén a Koreai Munkapárt áll, mely éppen 16 évvel ezelőtt alakult meg. Bl