Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-08 / 279. szám, péntek

CSODALATOS DALLAMOK VARÁZSLÓJA Beszélgetés Eugen Suchonnyal A

Bradlanská utcai villa kívül csupa napfény, belül csupa nemes harmónia. Kilométerekben nem hoszszú az út, ami a pezinoki tanítói lakból ide vezetett, de ennek az útnak a hosszát nem kilométerkövek jelzik, hanem alkotó ihlet, lázas munka, egy nagy tehetség kibontakozásának, s akadályokat legyőző erejének a zene nyelvén megfogalmazott eredményei, a művek, a hét-nyolc éves gyermek első improvizációitól a Rapszodikus szvitig. Eugen Suchoň nagyapja mint kántortanító működött és fia is erre a pályára lépett jelentős zenei tényezőjévé válva a vidéknek. Később abbahagyta a tanítóságot, kizárólag a zene és énekkar vezetésével foglalkozott. A muzsika iránti vonzalom anyai részéről sem hiányzott. Suchoft édesanyja szépen játszott zongorán, egy időben ő volt Korponán az orgonista is. A gyermek Eugénnek eszmélése pillanatától úgy tűnt, hogy a muzsika az élet természetes velejárója. A zongora alatt csendben meghúzódva szerezte első zenei élményeit s ezek a hallgatag kuporgásban eltelt órák határozták meg életpályáját, lettek egy nagy zeneszerző útjának első lépései. Hatéves volt, mikor édesanyja rendszeresen kezdte zongorára tanítani. A kisfiú nem mutatkozott tehetségtelennek, a marna mégis sokszor kétségbeesetten ült mellette. Eugent a kotta nem érdekelte, a skálákat nem gyakorolta, a feladott leckét nem tanulta meg. Pedig sokat ült a zongora előtt, de más valami tartotta bűvöletben. A hangok varázsa, amelyek ösztönös-játékos blllentyűütögetései nyomán fakadtak. Ez csodálatos paszszió volt. Véletlen dallam-töredékek, amelyek utat nyitottak egy ismeretlen tájra, ahová vágyódott, de amit még nem volt ereje bejárni, felfedezni. A mama türelme két év múlva elfogyott. Nem foglalkozott tovább Eugen zenei nevelésével. Kilátástalan harc. „Úgy sem lesz belőled soha semmi" — mondta. Van-e olyan nagy ember, akinek ezt a mondatot ne vágták volna fejéhez valaha? Így aztán Suchoňék kisebbik fia négy évre abbahagyta a zongoratanulást, de nem a zongora mellett való üldögélést, a játékot. Négy évig önmagát képezte, s ez a négy év nyitotta meg benne gazdag forrásait az alkotó-képességnek: zongoraművész helyett zeneszerző lett. Apjának talán élesebb szeme volt, hamarább meglátta, milyen irányba is fejlődik fia muzikalitása. Eugent Bratislavába viszik a konzervatóriumra, ahol 1927-ben megnyílt a zeneszerzési osztály. Itt, Kafenda mester már szisztematikysgp tanította a zeneszerzésre. A laikus azt képzeli;-az ilyesmit tanulni nem igen lehet, vagy meg van rá a képesség valakiben, vagy nincs. A mester magyarázta meg, mekkora technikai tudásra van szükség (ami csak tanulással sajátítható el), hogy a megadatott nyersanyagból valaki tökéleteset alkothasson. Egy mai zeneszerzőnek rengeteget kell tudnia a szakmáról. Tudnia kell mindazt, amit az előtte élt nagy mesterek is tudtak már, és még valamivel többet, hiszen minden kor, így a mi korunk is a már meglévők mellé bizonyos pluszt igényel, amit csak a ma adhat meg. Kafenda mester irányítása mellett szerzeményei már sejtetni engedik az oroszlánkörmöket, — állítják Suchoň értől. Az opus 1. olyan kis remekmű, ami miatt a kétszeres állami díjasnak sem kell szégyenkeznie. Eugen Suchoň ezeket a korai szerzeményeket később mégsem engedi a nyilvánosság elé. Kompozícióival gazdagítja a pezinoki zenei életet és árra is vállalkozik, hogy a moziban a némafilmek aláfestéséhez — ahogy akkor az szokásban volt — ő szolgáltassa a zenét. Ilyenkor legtöbbnyire rögtönzött. Küzdelmesek voltak az ifjúság évei, hiszen az apa megbetegszik, az egyházi iskoláktól pedig nem kap támogatást. — Ifjúkori álmaim közé tartozott — emlékszik vissza ä mester —, hogy egy kerékpár boldog tulajdonosa lehessek. Huszonkét éves voltam, mikor ez a vágyain teljesült. P

ezinokban még nem övezte hírnév s az ezzel járó anyagi siker, az ifjúságra gondolni mégis édes és szép. A fiatalembert nemcsak a muzsika érdekli, távol áll tőle az egyoldalúság. Nagy élvezettel vesz részt az aktív sportéletben és tíz évig a PŠC kapusa. Erről eszébe jut egy kedves történet. — Nemrégiben utazás közben a vonatban régi pezinoki ismerősömmel találkoztam össze, aki egy idősebb férfi társaságában volt. A kölcsönös üdvözlések után beszélgetni kezdtünk, aztán útjaink elváltak. Mikor ezt követőleg ismét összejöttem, ismerősömmel, nevetve mesélte, hogy a vonatban távozásom után megkérdezte a vele utazó pezinoki bácsit: „,Tudja-e bácsikám, kivej beszélgetett az előbb?" „Hogyne tudnám, a Suchoňnyal.' „És tudja-e, hogy milyen neves zeneszerző, hogy állami díjas művész?" „Azt nem, de arra emlékszem, hogy nagyon jó kapus volt". Pezinok zenekedvelői, akik maguk is játszottak valamilyen hangszeren Suchoň köré gyülekeztek és zenekart alakítottak, amely a sportklub égisze alatt működött. Nem minden sportklub dicsekedhetik azzal, hogy sportindulóját Eugen Suchoň szerezte. A zenekar húsz tagú volt és egyes hangszereknek nem akadt mestere, így aztán a zenekart a bratislavai helyőrségi zenekar tagjaival egészítették ki. Olyan művek tolmácsolására ls vállalkoztak, mint Beethoven első szimfóniája, Smetana C-dur ünnepi nyitánya s magának Suchoftnak Szlovák népdalai. 1933-ban került fel Bratislavába, ahol a zeneakademián az elméleti tárgyak tanára lesz. A fiatal művész nek azonban ez sem hozza meg az anyagi függetlenséget, arra kényszerül, hogy egyidejűleg Pezinokban ma gán-zeneiskolát tartson fenn, ahová hetenként kétszei leutazik tanítani. 1933-tól 1938-ig tartott ez az idegeket, erőt felőrlő állapot, akkor, mikor éppen egy kimagasló művét a Kárpáti bércek zsolozsmáját alkotta és ehhez CL legkedvezőbb munkafeltételekre lett volna szüksége. Később a zeneakadémián titkári állást kapott és így felhagyott az utazással — hivatalnok lett. Egészsége azonban megrendült és még ma is viseli következményeit azoknak az áldatlan életkörülményeknek, amelyeket az első köztársaság nyújtott művészeinek. Ezek után természetesnek tartanánk, hogy nálunk, ahol örömmel karolnak fel minden tehetséget, a művész útja sima és virágos. Csakhogy az a bürokrácia kacskaringós útvesztőin át vezet és sok művésznek a bürokrácia szent állatát, a Protokollt is le kell győznie. Eugen Suchoň azonban inkább átsiklik az akadékoskodások ideje felett, amely már amúgyis a múlté és szívesebben beszél arról, ami egész életét betölti: a zenéről. — Mindig élményt jelent nekem műveim előadását más-más dirigens vezényletével meghallgatni. Többféle előadásmód egyaránt kiválóan tolmácsolhatja a művet, nem egyedül csak az autentikus előadás lehet Jó. Bach például dinamikát, tempót sem ír elő, a zenéjét érezni kell. Én sem bízom az előírásokban. Zenémnek mondanivalója van, ezt kell megszólaltatni. Az abszolút műfajokat például a „csak szonátát" nem szeretem. Mindennek meg kell oldania valamit. A Svätopluk a IX. századot hozza elénk. Ez volt az első számú feladat. Erre kapcsol rá retroszpektív képek keretében, egészen 1938-ig a Kárpáti bércek zsolozsmája. A balladikus szvit az 1918—38 közötti időszakot öleli fel, míg a Metamorfózis a háborús éveket 45-ig. Szeretném, ha elárulná, melyik művét tartja alkotása eddigi csúcsának. Habozás nélkül a Svätoplukot nevezi meg. Bár ennek művészi értékeit még a szakemberek sem fedezték fel mind. Monumentálisabb a Krútňavánál, és a szlovák zeneművészet valójában a Svätopluk csodálatos pogány dallamaival tört utat a nagyvilág zenei köztudatába. Egy külföldi impresszárió Barcelonában szeretné színpadra vinni az operát. — Az igazság az, — fűzi hozzá a mester —, hogy a szóban forgó úr megtekintette az előadást és csakugyan lelkesedett nemcsak a muzsikáért, hanem az énekteljesítményért is. A zenedrámát nagyrészt az itteni szereplökkel akarja bemutatni Barcelonában. Különösen Malachovský basszusa nyerte el tetszését. ''Beszéigetésünk közben csinos fiatalember nyit be. A művész fia. Akaratlanul is a családra terelődik a beszélgetés. Sem a kisleány, sem a fiú nem készülnek zenei pályára, bár a zenét nagyon szeretik s különösen a lányka szépen zongorázik. Okos, józan gondolkodású gyermekek, tudják, milyen hendikeppel jár egy nagy művész gyermekeinek apjuk nyomdokába lépni. — A családi életem olyan napsugaras, olyan derűs, hogy sokan feltették már a kérdést: hogy lehet annyi drámaisággal telített zenét komponálni, annyi tragikus kicsengésű művet alkotni, ha az ember magánélete boldog, kiegyensúlyozott. Erre csak azt felelhetem: nem lehet vérbeli alkotóművész az, akinek erejéből csak a legközelebbi forrásig telik, aki csak önmagából tud meríteni. A zongora felett Beethoven maszkja függ, önkénytelenül is felvetődik a kérdés, kik állnak hozzá legközelebb a zene óriásai közül. — Négy B. A barokk zene legnagyobb mestere Bach, a klasszicizmus korszakáé Beethoven, a romantikusok közül Brahmsot szeretem a legjobban és a huszadik századi zeneművészet legragyogóbb csillaga Bartók. A Záry költeményére írt „Ad astra" a Smrek versére szerzett „Az emberről", a hegedűre és zongorára írt „Poeme macabre", a „Kontempláclók" és a magával ragadóan szép Rapszodikus szvit mind az utolsó évek termékei. Eugen Suchoň nemcsak alkotó kedvének, de alkotó erejének is teljében van. Mégis, a zenén kívül mi az, amivel szívesen foglalkozik, amivel kitölti pihenőidejét? f—- Az autó. Csak sajnos, ahogy késve jutottam el a kerékpárhoz, kicsit késve jutottam a kocsihoz is. A Cortináru volánját egyre gyakrabban a fiam fogja. V

égül még egy obligát kérdés: Legközelebbi tervei? — Nagy örömmel készülök a Budapesti Zenei Hetekre, amelynek keretén belül október 21-én műsorra tűzik a Kárpáti bércek zsolozsmája c. vegyes karra írt kantátámnak előadását. Magyarországgal nagyon jó kapcsolataim vannak. Bartók és Kodály hazája mindig nagy megértést tanúsított munkám iránt, már akkor is, mikor az még nem találkozott annyira általános elismeréssel. Kodállyal, de az ottani zenei élet sok más képviselőjével is szívélyes jóviszonyban vagyok. A telefon csöng újabb látogatók jönnek. Elbúcsúzom ettől a rokonszenves, szerény embertől, aki művészetével egy kis nép kulturális mércéjét emelte tiszteletreméltó magasba az egész világ színe előtt. ORDŰDY KATALIN A MAGASBAN. (Bachan íelv.) A MORVAORSZÁGI IPARKŰZPONTBAN már 107 évvel ezelőtt, 1858ban megalapították az első készruhaüzemet, de az itteni szabőiparosok már a középkorban, a céhek Idején ls híresek voltak. Á varrógép feltalálása, s a ruhaipar megállapítása után Prostéjov világhírre tett szert. Azóta ismerik mint a ruhagyártás központját. Ha a kapitalista fejlődés 90 évét összehasonlítjuk a szocialista építés korszakával 1948 óta, azt látjuk, hogy a tőkés rendszer idején Prostéjov vidéke a munkanélküliség, a magas fokú halandóság, és a sztrájkok jegyében élt. Főlég a „beldolgozó" szabók között volt sok a munkanélküli. Általában nagyon alacsony bérért kellett dolgozniok. A felszabadulás után az egész Iparban hatalmas változás állt be s így az államosítás után a 302 különféle magánműhelyből és néhány nagyobb gyárból a prostöjovi ruhaipari nemzeti vállalat alakult meg, mely a több mint 100-éves hagyomány alapján hatalmas, ú] és korszerű nagyüzemet kezdett építeni. Ennek a nagy ruhakombinátnak teljes befejezése most van folyamatban és ez év október 28-án, az államosítás ünnepén «adják át teljesen rendeltetésének. Az ünnepségen kormányküldöttség 4s megjelenik. A nagyüzem legtöbb részlegét már 1960 óta szakaszonként üzembe helyezték, most költözködnek az. Irodák. A hatalmas fejlődésről az igazgató helyettesével beszélgettünk. Az eddigi mérleg néhány adata sokat fejez ki. A termelés növekedése 1946-tól 1964-ig három és félszeresére növekedett. A ruhaexport az össztermelés kis töredéke, csupán 0,7 százalék volt 1946-ban, ezzel szemben 1964-ben csaknem 31 százalékára nőtt. Az utolsó 20 év alatt 65 millió ruhadarab hagyta el Prostéjovot. A mai nagyüzem 12 ezer darabot gyárt naponta, ami megfelel 50 kilométer hosszú szövetnek. A NAGYÜZEM SZÍVE A célszerűen elhelyezett hatalmas gyártelepen egy kombinátban öt üzem dolgozik. A középső, nagy kereszt alakú épületből el lehet Jutni mind az öt különálló üzembe. Itt van ugvanis a központi szabászüzem, ahonnan a felszabott szövetanyagot az egyes üzemekbe szétosztják. A 186 méter hosszú szabászteremben egy-egy műszakban 200 szabász 60 villamos- és 60 kézi szabászgépen dolgozik. Egy villanymeghajtású szabászgéppel egyszerre kb. 30 egymásra helyzett (kb. 8 cm vastagságú) szövetréteget lehet kiszabni. A munkatermelékenység az új üzemben a négyszeresére növekedett. Kiszámították, hogy a központi szabászműhelyt havonta 770 kilométer hosszú felsőszövet és 450 kilométer hosszú bélésselyem hagyja el. ,, A szabászműhely világos és szellős, porelszívó és légkondicionáló berendezéssel van ellátva. A szabás után fennmaradó hulladékot fajtájuk szerint zsákokba gyűjtik, és visszaszállítják a textilgyárakba. NŐK BIRODALMA Ahova csak nézünk, mindenütt szorgalmas női kezek dolgoznak. A villanyhajtású Minerva-varrógépek már' kiszorították a régi Pfaff gépeket. A női alkalmazottak aránya az évek folyamán: 1946-ban 51,8 százalék 1955-ben 63,8 százalék 1964-ben 72,7 százalék Ma már túlsúlyban nők dolgoznak az üzemben. Megkérdezem az üzemvezetőt, ha ez a helyzet, mit tettek a női al» kalmazottak érdekében? Megkönnyltették-e munkájukat, vannak-e szabad szombatok? Megtudom, hogy nem rövidítették ugyan még le a munkaidőt, de ez idén, a 42. héten — a munkaidő módosítása révén — a nők megkapják az első szabad szombatot. Hogy a nők minden poszton jól dolgoznak, ezt az bizonyítja, hogy a vállalat sok elismerő oklevelet és kitüntetést kapott. 1957-ben „példás exportüzem" lett. 1958-ban Munkaérdemrenddel tüntették ki. A Ruházati Ipar alkalmazottainak kezdeményezésére indították a „minőségj aranyvédjegy" és a „felelek a munkámért" mozgalmakat. A nagyüzem ma már 41 tőkésországba szállítja ruháit. Az egyes üzemekben bevezették az önálló elszámolási rendszert. Láttam, amikor egy háromta' gú bizottság a megtakarított anyagot visszaszállította a raktárba, amelyet Jóváírnak a műhelymester prémiumalapjának javára. A 3-as számú üzemben a faliújság hirdeti, hogy 996-an vesznek részt a „felelek a munkámért" mozgalomban, MILYENEK A TÁVLATOK? 'Az emelkedő életszínvonal meg-nyilvánul az öltözködés terén ia. Ma már az ízléses öltözködés nem csupán egy társadalmi osztály kiváltsága. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar a fogyasztók számára olyan nagy mennyiségben gyárt jó minőségű árut, hogy bizonyos árufajták fogyasztása terén hazánkban világszínvonalat értünk el. A prostéjov! Ruházati Ipar korszerű üze» meiben, melyekben 9800 alkalmazott dolgozik, olyan minőségi ellenőrzési rendszert vezettek be, hogy hibásan megvarrt, vagy silány minőségű ruhadarab nem hagyhatja el a gyá» rat. Az ellenőrök anyagilag felelősek a minőségért. A készruhák gyakran egy színvonalon vannak a mérték után varrt ruhákkal. Különösen nagy gondot fordítanak 3 gyermekkonfekció gyártására. S egyre nagyobb tért hódítanak az új anyagok: a teszil vagy lamino, a? oberon vagy habgumi stb. szövetek. A KUTATÓINTÉZET Külön épületben, a nagy gyártelepen kívül, található a Ruhaipari Kutató Intézet, melyet 1963-ban alapítottak. Ebben az intézetben összpontosítják a készruha üzemek és fehérnemű gyárakban nyert gyártási tapasztalatokat. A kutatómunka elsősorban nagy figyelmet szentel a ruhák egyes méretei rendszerének, a szabásminták konstrukciójának, a különféle szövetek (a klasszikus, a műanyag és keverékszövetek) vizsgálatának a készruha feldolgozásának szempontjából. Ezenkívül a műhelyeken belüli anyagmozgatás és szállítás kérdéseinek, valamint a gépi berendezésnek stb. szentel figyelmet. Külön osztály foglalkozik a műszaki-gazdasági információk beszerzésével, Színvonalas együttműködés jött létre a prostéjovi intézet és a szocialista tábor hasonló intézetei között a KGST keretében történt megállapodások és szerződések értelmében. MA MAR A PROSTÉJOVI RUHATERVEZŐK külföldre, főleg Párizsba utaznak a divatbemutatókra, hogy lépést tarthassunk a divattal és ne maradjunk le, mint ahogy azt a múltban tapasztalhattuk. ProstéJovban már elfogadták azt az Igazságot, hogy a célszerűséget a jó ízléssel és gazdaságossággal kell öszszekapcsolni a „többet, jobbat és olcsóbban gyártani" elv alapján. GREK IMRE 1985. október 8. * ÜJ SZŐ 5