Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-07 / 278. szám, csütörtök

1 FALU-10 HÍR Ipolybalog • 6X1 HEKTÁRON GAZDÁLKO­DIK a szövetkezet. 213 hektárnyi rétjét és legelőjét elöntötte a víz, s egy mázsa szénát sem tudott be­takarítani róla. A szövetkezet, ta­karmány híján, a tehénállományt az oremlázi legelőkre szállította. A megoldás nem bizonyult a leg­jobbnak, a íejésátlag ivóvíz hiánya miatt a felére csökkent. Egy hó­nap múlva az állományt a szövet­kezet hazaszállította, s a fejésát­lag egy héten belül ismét a koráb­bi szintre emelkedett. • NEGYVEN VAGON szálasta­kar mányra van szüksége a gazda­ságnak. A beszerzés gondot okoz, mivel tavaly a hereféléket tönkre­tették az egerek. A szövetkezet ezért 20 hektár rétet vásárolt, amelyről 5 vagon szénát takarított be. További 15 vagon takarmány­hoz az alávetéses árpa learatása útján jutott. A szövetkezetesek ab­ban bíznak, hogy még tarlóheréből is betakaríthatnak 10—15 vagon ta­karmányt, s így szűkösen átvésze­lik a telet. • A 184 HEKTÁR GABONÁT 1 kombájn, 4 aratógép, 21 arató az iparból és 40 pár arató a szövet­kezetből 6 nap alatt aratta le. A gabona cséplése további tíz na­pig tartott. A hozam jó, árpából 28, búzából 30 mázsa termett hek­táronként. • EGEREK VÉGEZTÉK EL az alávetést az egyik 40 hektáros bú­zadűlőben. Tavaly a magnak ha­gyott herét szintén lerágták az egerek, és nem volt érdemes le­kaszálni. A dűlőt búza alá előké­szítették és bevetették a szövetke­zetesek. Az aratáskor , kiderült, hogy az egész dűlőben kikelt a he­re és alkalmas továbbtermesztésre. • TÖRZSKÖNYVEZETT tehénál­lományt nevel a szövetkezet el­adásra. A legutóbbi zvoleni vásá­ron kilenc tehénnel és egy üszővel vett részt. A 110 ezer korona ér tékű állományt a kevés vevő miatt nem tudta eladni a szövetkezet. • AZ IDÉN NEM KERÜLHET SOR a szocialista munkaverseny ériékelésére. A munkaversenybe az összes szövetkezetes benevezett, az árvíz miatt azonban hiányos a ta­karmányalap, s csökkent az állal­állomány hasznossága A kertészet­ben viszont a jégverés okozott nagy károkat és nincs mód a ter­vezett hozamok elérésére. Az árvíz és a jégverés okozta károk meg­közelítőleg egymillió koronára rúg­nak. A gazdaság részéről a legna­gyobb veszteség az, hogy a bizto­sító intézet nem téríti meg teljes mértékben a károkat. Az elárasz­tott rétekért semmit sem fizet. Az indok az, hogy az árvíz tövön ér­te a termést és semmit sem vitt el belőle. • 439 MUNKAEGYSÉGET dol­gozott le tavaly egy-egy állandó szövetkezeti tag. A munkaegység értéke 21,83 koronát tett ki. Ter­mészetesen az állattenyésztésben dolgozók, és a traktorosok az át­lagosnál több munkaegységet sze­reztek. Általában egy-egy szövet­kezetes 31715 korona értékű mun­kát végez. • A FALU LAKÓHÁZAINAK 38,5 százaléka új, 3,5 millió korona ér­tékű iskolát is kapott a falu. A családok 80 százaléka rendelkezik betétkönyvvel, 37,5 százaléka tele­víziós készülékkel és három család személyautóval. m 2453 ÚJSÁGOT KÉZBESÍT ha­vonta Nedela Lajos kézbesítő, a nagycsalomai posta alkalmazottja. Legtöbb munkája csütörtökön van, mivel az Új Szó csütörtöki számát 139 család járatja. • HÁROM MELLEKUTCÁT (ÖSZ­szesen 1500 méteren) kiaszfalto­zott a falu lakossága. Az ezzel já­ró szakmunkát ls a falubeliek vé­gezték. Az aszfaltozáshoz szüksé­ges anyagot a helyi nemzeti bi­zottság vásárolta. MEGMAGYARÁZZUK: Előnyös a lűdtenyésztés V. Az ország legnagyobb szövetkezetében Sokmilliós értékek temetője Az okozott kár felmérésének eredményei bizonyára még azok szívét is összeszorítják, akik csak hírből Ismerik a borzalmas kataszt­rófát. Hát még azokét, akik átélték. Hiszen csupán a növénytermesztés­ben keletkezett kár közel 20 millió korona. Értékben ezt a gazdasági épületekben esett károk követik. Itt hozzávetőlegesen 9 264 000 korona a kár. A gépek és berendezések az értékelés szerint 1900 000 korona kárt szenvedtek. Az állattenyésztés­ben csaknem 1 200 000 korona a ki­esés. Több mint egymillió korona kár érte a készleteket. A szövetke­zet legalább hozzávetőlegesen fel­mérhető kára meghaladja a 33 mil­lió koronát. Ennyi értéket temetett maga alá a vlz. Ez természetesen még nem min­den. Hiszen arra csak a Jövő ad feleletet, milyen kárt tett a víz a termőtalajban. Hogy itt is nagy a kár, az biztos. S ezt még az is te­tőzi, hogy az idei tglet csak csök­kentett állatállománnyal fogjuk át­vészelni, ami azt jelenti, hogy ép­pen most, amikor minden eddiginél több istállótrágyára lenne a föld­nek szüksége, kevesebb lesz a trá­gya. És az adott helyzetben a mű­trágya al'gha pótolhatja a szerves trágyát. Szerves trágya hiányában már az idei őszi vetésekhez legalább 4000 mázsa ammóniákos műtrágyára, 2500 mázsa szuperfoszfátra és 1300 mázsa pétisóra lenne szükségünk. Reméljük, hogy ezt a feltétlenül szükséges mennyiséget maradékta­lanul megkapjuk. Kétszeresen hatékony segítség Bajban ismered meg az igazi ba­rátot tartja a mondás. A nagy bajban nagyon Jó érzés volt azt ta­pasztalni, hogy sok a barátunk, a jó emberünk. Szinte felmérhetetlen annak a segítségnek az értéke, amit a falu újjáépítéséhez kapott Gúta lakossága. A termelés felújítása ér­dekében ugyancsak mindent megtet­tek az újdonsült barátok, a rozs­nyói, a trnavai és az olomouci já­rásból egyaránt. Nekik köszönhet­jük, hogy szövetkezetünkben a le­hetőségekhez mérten aránylag rö­vid 'dő alatt újjáéled a termelés. Az állattenyésztésben, ha nem is rohamos ütemben, de lassan, foko­zatosan megindul az élet. Takar­mányt is több járástól kapunk, de mint említettem, az állatok egy ré­szét a rozsnyói és a trnavai járás mezőgazdasági üzemei telelik át. Mióta csak megkezdhettük, a földe­ken is végezzük a szükséges ten­nivalókat. Most a legfontosabb mun­ka a szántás és a vetés. Még nem mindenütt lehet szántani, s ez mint másutt, nálunk is megbontja a több A FÖLDET... éven át kialakított vetésforgót. Szá­mításunk szerint azonban mindenek ellenére a sok évi átlagnál is na­gyobb területbe akarunk őszieket vetni. Ki tudhatja, hogy a megrom­lott szerkezetű talajban bírja-e a vetemény a telet, s ha tavasszal egy részét újra kell vetni, abban mégis bizakodhatunk, hogy a többől több marad. Naponta 10 lánctalpas és jó né­hány kerekes traktor hasítja a ba­rázdát szövetkezetünk határában. A napokban néhány száz hektáron földbe került a mag. Sajnos, a ve­tőmag-választékot már nem oldhat­juk meg a korábbi tervek szerint, itt bizony a fajták rovására végez­zük a vetést. A nehéz napok után aránylag kedvező ősz köszöntött az ország legnagyobb szövetkezetének tagsá­gára. Nemcsak az időjárás, hanem az önzetlen baráti segítség jóvoltá­ból is. Több járás, sok száz fiatal segíti a falu újjáépítését. És ezzel a megújhodással párhuzamosan, amint az elnök szavaiból is látjuk, bár nem egyik napról a másikra, de a szövetkezetben is újjáéled az éle­tet jelentő termelés. HARASZTI GYULA Az egykor oly virágzó lűdtenyész­tés az elmúlt években hazánkban visszaesett. Pedig a libapecsenye to­vábbra is keresett ínyencfalat. Tavaly némi fellendülés állt be a hazai lúdtenyésztésben. Szlovákiá­ban 800 ezer ludat vásároltak fel a felvásárló üzemek. Ez a javulás két­ségkívül annak köszönhető, hogy a felvásárolt libáért előnyös áron ta­karmányt is juttattak a tenyésztők­nek. A lűdtenyésztés továbbfejlesztése érdekében a felvásárló vállalat az idén is ad takarmányt az eladott libákért. Sőt a tavalyi szokástól eltérően az idén már szerződést sem kell kötni, mert minden leszál­lított liba után kiadják a rende­letek értelmében járó takarmányt. Mégpedig a 4—5,30 kilós libáért november 20-ig 7 kiló takarmányt kaphat a tenyésztő. Később a takar­mányjuttatás —. december 12-ig 5 kilóra csökken. Ám a 5,30 kilónál nagyobb libák tulajdonosai ekkor is 12 kiló takarmányt vásárolhatnak kedvezményes áron. Sőt ez esetben a felvásárlási ár is elonyösebb. A leszállított libákért járó takar­mányt egyébként felvásárlási áron kapják a tenyésztők, illetve ehhez hozzászámítják még a kereskedelmi árkülönbözetet (kb. 13 koronát má­zsánként). Az egyénileg gazdálkodó parasz­toknak — akiknek beszolgáltatás! kötelezettségük van — 1 kiló liba­hús beszolgáltatása esetén 4 kiló húst számítanak be a kötelezettség teljesítésébe. P. L. Érdekességek a cukorrépáról A cukorrépa őshazája a Kaspi­tenger környéke. Csehszlovákiában a XIX. században kezdték termesz­teni. Jelenleg évenként 230-^240 ezer hektáron vetik. — • — 300 mázsa hektárhozam és 200 mázsa répaszelet hektáronként 600 kg emészthető fehérjét és 6270 ke­ményíltő egységet jelent, tehát ta­karmányérték szempontjából a cu­korrépa a legértékesebb mezőgaz­dasági növény. — • — Ha a cukorrépa hektárhozamait a lemaradó szlovákiai szövetkezetek legalább az átlagosra növelnék, 300 ezer tonnával emelkedne a terme­lés — ez pedig takarmánynak is je­lentékeny mennyiség. - 1 ' ...... -" j*T "i fWffy 'i *nn—— Az árvíz sújtotta csilízradványi határban nagy igyekezettel szán­tanak, vetnek a szövetkezetesek. A napokban a búza vetését ls be­fejezik. A képen: Mészáros Vil mos, Füsst József, Tóth Imre és Ko­vács Ferenc megtUltik a uet&gépek tartályát. (Ľ. Llslcký felvétele,! A gútai határt valamikor a vadvizek birodalmának nevezték. Bizonyára nem indokolatlanul. Mert ha a Kis-Duna és a Vág gátjának befejezése Ata az árvíz nem is látogatja a laposokkal, nádasokkal tarkított tengersfk vidéket, a bel­és a talajvizek akkor sem hagyták békében e táj lakéit. A falvakat ugyan — rendszerint magasabb helyen épültek — megvédték az árvíztől a gátak, a föl­dekről azonban szinte megnehezítették az összegyűlemíett víz elvezetését. A megközelítőleg egy évszázada épült néhány csatorna eleinte sok vizet felfogott, időközben, gondozás hiányában azonban egyre telítődött, iszaposo­dott a csatornák medre s a század első évtizedeiben már újra jelentős terület mocsarasodott el Kisszigettől Keszegfaluig. Lényegesebb változást csak az utőbbi 2 évtized hozott. Egyrészt azzal, hogy bővítették és újjáépítették a csatornahálózatot, másrészt a legnagyobb segít­séget az jelentette, hogy szivattyúk emelték át a gátak közé szorított folyókba a bel- és a talajvizeket. Nagyot változtatott a gútai határ arculatán az ls, hogy alig 16 esztendővel ezelőtt néhány vállalkozó szellemű fiatalember elha­tározta: falut, termő rónát létesít a mocsár és a láp helyén. A gútai őslako­sokon kívül leginkább talán az Ifjúságfaívát építő emberek a megmondhatói, hogy ezen a területen évtizedeken, évszázadokon át milyen és mennyi harcot kellett vívni a vízzel. ff zóval a Kis-Duna-kanyar lakói ^ közül arra még sokan emlé­keznek, hogy mennyi gondot, bosz­szúságot és főképp mennyi munkát adott a vlz a környék lakosságá­nak. Itt a Feketevlz, a Kis-Duna, a Vág, a Nyitra vagy a Zsitva áradá­sa egyaránt veszélyt jelentett. Év­századokon át rendszerint innen in­dult el a „tenger" le a Nagy-Duna felé. Arra már kevesebb a tanú, hogy mikor kapott, vagy kapott-e egyáltalán árvizet Gúta és környéke a Nagy-Dunából. Méghozzá nem is akármilyet, hanem átlag több mint két méter magasat és ráadásul egé­szen Csicsótól. Most onnan jött a katasztrófa. Olyan, amilyet ember­emlékezet óta nem élt át az ország legnagyobb faluja. De erről már beszéljen Ján Já­ny elvtárs, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke. A baj nem jár egyedül Már a tavaszi munkáknál meg­mutatkozott, hogy több mint 5000 hektáros szántóterületű szövetkeze­tünk tagságára különlegesen nehéz esztendő vár. Jókora területen ösz­szegyűlt a talajvíz, mely egyrészt kiáztatta a búzát, lucernát ős egyéb növényt, másrészt késleltette, vagy lehetetlenné tette a vetést. Ráadá­sul a Kis-Duna és a Vág (a gútai híd közelében egyesül a Vág a Kis­Dunával) zavaros árja nem sok jó­val kecsegtetett. Hónapokon át mindkét folyó kint volt a medréből s nemegyszer azzal fenyegetett, hogy gátat szakít. Damoklesz kard­ja tehát állandóan ott függött a fe­jünk fölött. Június eleje táján azon­ban mégis bizakodtunk. Gazdag ter­mést ígért a búza, a cukorrépa is „összeszedte" magát, a ki nem ázott évelőkből az első ,kaszálat jól fi­zetett. A földművelő emberrel az ilyesmi feledtetni tudja a kisebb­nagyobb veszteségeket. Csakhát sajnos, nem cáfolta meg magát az a mondás, hogy a baj nem jár egyedül. Aggódva figyeltük a falunk határában levő folyók árját, közben azonban szorgalmasan ápol­tuk a kapásokat, s készültünk az aratásra. De Patnál a Duna gátat szakított. Fájó szívvel gondoltunk az elöntött terület lakóira. De arra is, hátha apadni fog a Vág és a Kis­Duna. Mire valamicskét apadni kezdett volna, Csicsőnál másodpercenként — ahogy az újságok írták — több mint 1000 köbméter víz zúdult a Csallóközre. Messze van innen Csl­csó, a balsejtelemtől mégsem tud­tunk szabadulni. Mert ha két napon belül két helyen szakad a gát... A határunkat, a termést képtelen­ség volt védeni, megpróbáltuk men­teni a falut. A rögtönzött kettős gát nem bírt ellenállni a rengeteg víz­nek. A belső gát pedig több mint két méterrel magasabb volt, mint a falu nagyobb része. Aki nem élte át, aligha tudja elképzelni, mit Je­lent olyan helyzetben egy rögtön­zött gátat erősíteni, amikor több mint 10 000 ember mindenekelőtt az életét és a vagyonkáját akarja men­teni. Egyesek azt mondták, nem a gátépítés az elsődleges. Inkább men­teni kell a menthetőt. Jónéhányan azonban — a segítségünkre sietett szakértőkkel együtt — úgy ítélték meg a helyzetet, hogy menteni csak addi^ lehet, amíg távol tartjuk a pusztító árt. Minden újabb perc alatt tízezres értékeket menthetnek meg a falu lakosai. Június 25-én minden erőfeszítés ellenére bekövetkezett a katasztrófa. A több mint 11000 lakosú nagy­községben sokmilliós kárt okozott a gyorsan ránk zúduló rengeteg víz. Erről már sokat írtak az új­ságok. Itt tehát inkább a közös va­gyonban bekövetkezett károkról te­szek említést. öt és fél ezer hektáros határunk­ból 4861 hektár föld, ebből 4373 hektár szántóföld víz alá került. A A LÁNCTALPASOK HASÍTJÁK mérések szerint átlag 2,2 méteres volt a víz. Legnagyobb telepünk, a Fő udvar és a császtai gazdasági épületek mély vízben álltak. Leírni is fájó: 863 hektár búzánkból 619 hektárt, 694 hektár árpánkból 653 hektárt semmisített meg a víz. A 316 hektár borsóból alig 30 hektár termését kellett betakarítani. \z ipari növényekből mindössze 29 hektárt kímélt meg az árvíz. Az 1300 hektárnyi takarmánytermesztő terület 90 százaléka az árvíz áldo­zata lett. A 104 hektáros kertészet teljesen tönkrement, az üvegházat is erősen megrongálta a víz. A gyü. mölcskertészet várható termésének 85—90 százalékát ls a pusztító ár „szüretelte" le. Itt persze a termés csak a kisebbik veszteség, ha tekin­tetbe vesszük, hogy 11 378 alma-, 1210 szilva-, 236 körte-, 205 barack-, és 115 meggyfa kipusztult. Ezek pótlása több évet igényel. Nem kis veszteség az sem, hogy 9155 mázsa műtrágya-készletünknek is az árvíz lett a temetője. Egyéb­ként magtermesztő szövetkezet va­gyunk, s mivel valamennyi magter­mesztő területünket elöntötte a víz, az még. csak növeli, a k ár. L 1965. október 7. * ŰJ SZÖ 3'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents