Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-03 / 274. szám, vasárnap

Az ország peremén Helemba határállomás, az ország legdélibb községe. Az Ipoly és a szelíden hömpölygő Duna torkolatánál, a Börzsöny és a Pilis hegység lábánál terjeszkedik. Eddig vajmi keveset hallatott magáról. Éppen ez csigázta fel kíváncsiságomat, hogy ellátogassak a faluba, megtudjak egyet mást az emberek életéről, a község fejlődésének távlatairól. Annyit már előzőleg is tudtam, hogy a falut több mint negyven kilométer választja el a járási székhelytől. Most azonban az érdekelt főleg, hogy milyen távolság tartfa vissza dolgos népét az ország mozgalmas gazdasági és kulturális életének forgatagától? Jandosek Ferenc HNB-einököt mellbe ütötte a kérdés. — Ha az ország peremén is lakunk, egyáltalán nem érezzük a megkülönböztetést. Az élet nálunk is ugyanúgy zajlik, mint a járás, vagy az ország más községében. Félreértés ne essék, nem a megkülönböztetésre — mert ilyen nem is lehet — gondoltam. Leginkább az foglalkoztatott, hogy az emberek az ország más községeinek lakóihoz hasonlóan érvényesülnek-e és megtalálhatják-e számításaikat szűk környezetükben. Az elnök most már helyes útra tereli a beszédet és sok apró, talán lényegtelen adatot is elmond a faluról. E kis, alig ezerháromszáz lelket számláló községben a helyi elárusítboltok évi forgalma tavaly például meghaladta a három és félmillió koronát. Ezenkívül hetven motorkerékpár- és 130 TV-tulajdonost tartanak nyilván a faluban. Nincs jogom kételkedni az adatok valódiságában, hiszen a község új. és tatarozott szép családi házai, a városi nívóval vetélkedő lakáskultúra egyértelműen alátámasztják az elnök, egyébként régi jó ismerősöm állítását. A valamikor szegény, munkás, napszámos családok javuló életkörülményei a falu megváltozott arculatán is lemérhetők. Kézzelfogható példája ez a felszabaduiáutáni évek alatt megtett tagadhatatlan fejlődésnek. Probléma persze azért akad elég, ezek azonban nem olyan jellegűek, melyeket a helyi nemzeti bizottság képviselői nem tudnának megoldani. Csak egyet említek a sok közül. Látogatásom ideje alatt többen sérelmezték, hogy a falu utcái eléggé elhanyagoltak. A Fő úton majdnem bokáig ér a por, a zárt ablakokon keresztül ls beszáll a lakásokba, fertőzi a község egészséges levegőjét. Ha szárazság idején autó robog végig a falun, a felkavart porfelhő mindenkit elzavar az utcáról. Kifogástalan minőségű ivóvize sincs elegendő a falunak. — Régi sérelem ez nálunk — folytatja jandosek elvtárs. — Mit tehetünk azonban, ha kis község vagyunk. Részünkre már a járás sem hagy jóvá befektetést. Építési engedély kiadását is korlátozzák a faluban. Ügy htrltk, nem tartozunk a központi községek közé, de a jövő terveiről, az elképzelésekről talán még a járáson sem tudnak kielégítő felvilágosítást nyújtani. Szerintem ezt a kérdést mielőbb meg kellene oldani, mert hogyan állhatunk választóink elé, ha a falu jövőbeli fejlődését illetőleg mi is vajmt keveset tudunk. A központi községek létesítésének, fejlesztésének problémái másutt is komoly fejtörést okoznak, de talán sehol annyi gondot, mint Helembán. A falu lakossága nehezen érti meg, hogy amikor közvetlen szomszédságukban üdülőhelyeket, pionírtábort létesítenek, a községben korlátozzák a beruházásokat, teljesen megvonták az építkezési engedélyek kiadását. Ez a hallgatólagosan kialakult szemlélet béklyóban tartja a falut és a helyi szövetkezet fejlődésére, gazdasági megszilárdulására ls rányomja bélyegét. A község határának java részét, majdnem ötszáz hektárt, a kislétszámú szövetkezet tagsága — alig 65 személy — műveli. Evek óta egy helyben topog a közös gazdálkodás és a munkaegységekre folyósított tizennégy korona sem nyújt teljes garanciát a faluban tartósan letelepedni szándékozó fiatalság érvényesüléséhez. Ez ls oka annak, hogy a lakosok közül több mint kétszázötvenen máshol, az ország különböző üzemeiben keresik meg mindennapi kenyerüket. Csupán a párkányi papírgyár építésénél a falu ötven szakembere és munkása dolgozik. Ök a legszerencsésebbek, mert nem kell sokat utazniok. Kormos Ferenc helembal ácsmester is a papírgyár építésén dolgozik. — Helyesbítenem kell — mondja — mert én a Priemstav alkalmazottfa vagyok. Az tgaz, az üzemben kilátásba helyezték, hogy aki részt vett a gyár építésében, azt — ha megindul a papírgyár — felveszik állandó munkásnak. Csinos otthonában fesztelenül beszélgetünk. A lakást nemrég tatarozták. Az ebédlő és a hálószoba, a konyha mind korszerű szép bútorokkal van berendezve. Még a hűtőszekrény és természetesen a televízió sem hiányzik a lakásból. — Mennyit keres havonta? — Teljesítménybérért dolgozom. Kettőnél azonban még egy hónapban sem kaptam kevesebbet. Vasárnap lévén, a család valamennyi tagja otthon tartózkodik. Mária kislánya a párkányi tizenkétéves középiskolába jár. Emma, a második leánygyermek, ugyancsak ide kérte felvételét. — Ki tanul jobban? Változatosság kedvéért Erzsi aszszony, a feleség válaszol, aki eddig az ebédkészítéssel volt elfoglalva a nyári konyhában. — Mind a ketten jó tanulók. De azért Marikának sokkal könnyebben megy a tanulás ... — Milyen pályát választanak a kislányok? — Hát milyetI Mária például vegyészmérnök szeretne lennt. Ml azonban a tanítói, illetve a pedagógiai pályára javasolnánk... de tudja, hogy van... A gyermekek — ha ragaszkodnak is szüleikhez — inkább saját belátásuk szerint cselekszenek. Az Idő gyorsan múlik, nem akarom fenntartani ebéd előtt a családot. A házigazdát befejezésül az érvényesülési lehetőségekről faggatom. — Nézze — tárja szét karjait —, ez ki-ki egyéni problémája, fóma gam ls csak 13 évvel ezelőtt szereztem szakmunkásképesitést. Addig mint segédmunkás dolgoztam. Egyébként — ha a falura vonatkoztatva gondolta az érvényesülési lehetőséget — itt sem lehetnek szerintem bajok, noha helyben nehezebben találja meg számítását az ember. Az utcán tömörítem a hallottakat. A HNB elnöke annyival egészíti ki Kormos elvtársról alkotott véleményemet, hogy rendkívül szorgalmas, szívós és nagyon szerény ember, aki a családjának él. Felesége ugyancsak dolgozik, legalább ezer koronával gyarapítja a család bevételét. Most személyautóra spórolnak. Persze, ez egy szakmunkás keresete, tehát az egész falu dolgozóira nem általánosítható. Ezért Tóth Ferenc szövetkezeti tag portájára is bekopogtattam. A házigazda egészséges, belevaló parasztember benyomását keltette. — Pedig dehogy vagyok egészséges. Szívem, a test motorja, bizony már többször kl-kihagy. Másképpen ... Azzal, hogy másképpen, valószínűleg ezt akarta mondani: több lenne a munkaegység, nagyobb a jövedelem. Azt hiszem azonban, így sem lehet Tóth bácsinak panasza. A gyerekek kirepültek a családi fészekből saját lábukon ls jól boldogulnak az életben. Most csak kettőjük megélhetéséről kell gondoskodniok. Háztáji tehén, kis darab szőlő és a félhektár kettőjük megélhetésére teljesen elegendő. Sőt, amit szándékosan elhallgatott, a szerény Jövedelemből még spórolásra is telik. De ezt nem firtattam tovább. A parasztember konzervativizmusa ezúttal is beigazolódott. Őszintén szólva, én ezen egy cseppet sem csodálkozom, bár igen nagy ba], hogy ez az életszemlélet kedvezőtlenül befolyásolja a szövetkezetben és a helyben dolgozó polgárok többségének gondolkodásmódját. Akik az iparban, vagy máshol dolgoznak, könnyebben érvényesülhetnek, akik odahaza a földműveléssel jegyezték el magukat, sokkal nehezebben boldogulhatnak, Jóllehet a felemelkedésre otthon is megvan a lehetőség. Ezt a megcsontosodott magatartást a felsőbb szervek humánus döntése gyökerestől megváltoztatná. Ha a lakosság Ismét visszanyerné bizalmát, újult erővel látna hozzá a falu gazdasági alapjának megszilárdításához. Helemba ezután mutatná csak meg, milyen erőt rejt magában az összefogás és polgárai nak együttes ereje az ország legdélibb csücskében. SZOMBATH AMBRUS Válaszolunk olvasóinknak MILYEN SZABADSÁGRA VAN IGÉNYE A TOVÁBBDOLGOZÓ NYUGDÍJASNAK? Tóth István dunaszerdahelyi olvasónk levelében előadja, hogy 19 évi munkaviszony alapján nyugdíjba ment, de két éve mint nyugdíjas tovább dolgozik. Vállalata nem akarja elismerni jogát 4 heti szabadságra, kérdi, mire van igénye a törvény szerint? Még f. év december 31-ig a szabadságra vonatkozóan a Tt. 1959./81. és az 1959./82. sz. rendelkezései érvényesek. Ezek szerint 4 heti szabadságra annak a dolgozónak van igénye, aki a f. naptári év végéig 18. életévének betöltése után ugyanazon vállalatnál, megszakítás nélkül legalább 15 éve dolgozott. Olvasónknak csak abban az esetben járna a 4 heti szabadság, ha folyamatos szolgálati évei ugyanannál a munkaadónál meghaladják a 15 évet, vagy ha az ezen idő alatti állásváltoztatásait a törvény értelmében kedvezményezett munkahelyváltoztatásnak lehet minősiteni (a Tt 1959./82. sz. hirdetményének 3. §-a alapján). Továbbá olvasónk esetében az is kérdés, hogy nyugdíjazásakor nem szakították-e meg vele a munkaviszonyt. Ha az említett feltételek nem lennének adva, mint 50 évnél idősebb dolgozónak 3 heti szabadságra lenne Igénye. Olvasónknak a jutányosabb áron Juttatott Járadékgabona árára vonatkozóan részletesebb adatok hiányában nem áll módunkban válaszolni. Kérjen felvilágosítást munkaadójától, esetleg az üzemi bizottság útján. Hidraulikus köpenylehúzót szerkesztettek a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat plzeňi technikai ellátó üzemében. A gumiköpenyek lehúzása kézzel több mint egy óráig tartott, a hidraulikus gép viszont három perc alatt elvégzi ezt a fárasztó munkát. (J. Vlach — CTK f elv. J KIT ILLET MEG AZ EFSZ-BEN TÁRSÍTOTT ERDŐ FÁJA? Nagy Mihály újbodvai olvasónk levelében előadja, hogy B2 éves EFSZ nyugdíjas — nyugdíja havi 233 korona — és a helyi EFSZ 1960-tól nem engedi meg neki, hogy az általa társított erdőből tüzelőfát hordhasson. Ezzel szemben az EFSZ az erdőből már tok értékes fát termelt ki. Kérdi, kit illet meg a társított erdő használati joga? Az érvényes EFSZ mintaalapszabályok 34. cikkelyének 1 bek. értelmében a szövetkezeti tagok által társított földek és erdők termése közös szövetkezeti vagyon, tehát a szövetkezetnek Joga van az állami erdőség által jóváhagyott kitermelési tervvel összhangban az erdő kitermelésére, éspedig az érintett szövetkezeti erdőtulajdonos hozzájárulása nélkül is. Dr. f. J. AZ NDK DIVATJA célszerű, ötletes és a dolgozó nőt helyezi előtérbe - állapítják meg évenként a szakemberek az NDK divatkollekciójáról. Tekintsünk meg mi is néhány modellt szomszédaink őszi-téli fazonjaiból: - A fekete ruha nem hiányozhat egy nő ruhatárából sem - vallják a Német Demokratikus Köztársaságban is és ezt a magas nyakú, szépen szabott, könnyű szövetruhát tervezték ünnepi alkalomra. - Alakításra megfelelő fazon a fehér szegőzött betétrésszel kombinált fekete ruha. - A ragián szabású, sportos szövetruhát színes sállal, nyakbetétrésszel is viselhetjük. - A rövid ujjú, kötött gallérral és tűzéssel készült egyszínű szövetruhához kiskabót is készült, melyet színes szoknyával is kihasználhatunk. - Magas, karcsú alakra előnyös a divatos széles övvel összefogott, akár vastagabb szövetből is készült ruha. - A bővülő vonalú, egyszínű kötényszoknyához kockás, mintás blúzokat, pulóvereket viselünk. A halak konyhai előkészítése nagy elővigyázatosságot igényel, de megéri a fáradságot, mert kitűnő és tápláló étel. Az élő halat fejére mért ütéssel megöljük, majd farkánál fogva késsel a feje felé irányuló húzásokkal megtisztítjuk a pikkelyeitől. Ezután hasát hosszában felmetsszük, vigyázva, hogy az epét át ne vágjuk, végül óvatosan kiemeljük a beleket, A hal vásárlásánál nagyon vigyázzunk a frissességére, mert könnyen romlik. Halleves káposztalében: A káposzta levet főni tesszük, kb. 1'/j literhez vegyünk 1 kisebb szál reszelt tormát, Vs hagymát finomra vágva s ha jól felfőtt, '/

Í kg tisztított, darabokra vágott halat adunk hozzá. Kevés híg, piros rántást készítünk, majd 15-20 percig főni hagyjuk. Ezután a halat levesestálba rakjuk, ráöntjük a levét és tálaljuk. Marinírozott csuka: A megtisztított csukát szeletekre vágjuk, megsózzuk. Lábasban zsírt forrósítunk, a halszeleteket kirántjuk majd hideg helyre tesszük. A halat tálba rakjuk, ráteszünk hagymaszeleteket, 1 babérlevelet, néhány szem borsot, kevés lehér bort egy csepp sóval, V2 chróm levével, néhány csepp olajjal. Néhány órát állni hagyjuk. Kitűnően felhasználhatjuk így a kimaradt rántott halszeleteket is. Ráchal: Szép nagy pontyot megtisztítunk és hosszában kettévágjuk, bordái között kissé bevágjuk, besózzuk és paprikás liszttel meghintjük. 1 árát így hagyjuk állni. Széles pecsenyesütőt kirakunk karikákra vágott burgonyával, hozzáadunk 1 kanál fagyos zsírt, 8 dkg vajat, vagy 3 kanál olajat, rátesszük a halat, leöntjük jó bőven tejföllel és sütőben folytonos locsolás mellett pirosra sütjük. Tálaláskor a halat szeletekre vágva burgonyával körítjük, majd levét ráöntjük. Borral párolt hal: Hozzávalók: 1 kg hal (süllő, ponty vagy harcsa) 1 nagy kanál olaj, 1/

2 fej hagyma, 2 kanál liszt 2 pohár vörös bor, zöldpetrezselyem, 1 babérlevél, 2 cikk fokhagyma, 1 késhegynyi bors és só. A halat megtisztítjuk, darabokra vágjuk, besózzuk és sóbon állni hagyjuk, amíg elkészítjük a mártást. Apróra vágott hagymát olajon párolunk és amikor a hagyma sárgulni kezd, beletesszük a lisztet és ezzel is keverjük még 5 percig. Azután hozzáadjuk a bort, zöldpetrezselymet és a babérlevelet. Lefedve '/« HALÉTELEK óráig főzzük. Végül a halat kissé beborsozva a mártásba tesszük és lefedve pároljuk. A mártással tálaljuk. Paprikás ponty: Minden személyre 25 dkg megtisztított halat számítunk. Szeletekre vágjuk és besózzuk. Lábasba 1 kanál zsírt vagy olajat teszünk és 1 kisebb fej hagymát apróra vágva üvegesre pirítunk. Adunk hozzá késhegynyi édes paprikát, feleresztjük húsléve) vagy vízzel, hogy kb. 2 dl legyen, kissé így is főzzük, majd belerakjuk a halszeleteket. Lefedve 3/« órán át pároljuk. 1 dl tejföld öntünk a levéhez. Beletehetünk zöldpaprikát is. Halpaszta: Hozzávalók: 35 dkg hal, 10 dkg vaj, bors, só. Szép fehér húsú halat megfőzünk; csontjától, szálkáitól, bőrétől megtisztítjuk és ritka szitán áttörjük. (Lehet mixelni is.) A vajat habosra kikeverjük és hozzáadjuk a halat. ízlés szerint teszünk bele sót és borsot, majd pár csepp citromlevet is adunk hozzá. Szendvicsekhez nagyon jó. Halmajonéz: 1 kg-os halat apró darabokban zöldséges, sós, kissé ecetes vízben kifőzünk. Kiszálkázzuk és 2 citrom levével ííesitett majonézzel összekeverjük. A tálra helyezve kemény tojásszeletekkel és citromkarikákkal díszítjük. HASZNOS, HA TUDJUK., Amint észrevesszük szemünk körül az első ráncokat, sem por- sem krémpúdert ne használjunk erre a részre. A púder alatt ugyanis a ráncok még mélyebbnek tűnnek, szembeötlőbbek. * • • Bármennyire fáradtak is vagyunk, ez nem mentség arra, hogy kendőzött arccal térjünk nyugovóra. Valóban csak három percről van szó mindöszsze — és a szép arcbőrről. Az arcot először vattával és arctsjjel alaposan letisztítjuk, nem feledkezünk meg az esetleges szemfestékről és rúszról sem. Utána az arcbőr szerint vízzel vagy szappannal mossuk le az arcot, majd apró ütögetéssel tápláló krémet viszünk az arcbőrre. * • * Ha fárasztó, nehéz nap után „zacskós" lesz a szemünk alja és ezt a jelenséget valóban a fáradság okozta (nem pedig kozmetikai vagy egészségügyi hiba), némileg eltüntethetjük. Tíz percig langyos kamillateás borogatást helyezünk a szem alá, (a szemnek sem árt) és közben magasra helyezett lábokkal pihenünk. Utána hideg vízzel öblítjük le szemünket. C] SZÖ 4 *1985. október 3,