Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-26 / 297. szám, kedd

A gyermeki tisztaság jegyében BATTA GYÖRGY: VIRÁGOT NYIT A PUSKACSŐ \ Felderítők a „csend világában" A tenger szintje alatt elterülő világ élete, romantikus és színes szépsége, de különösen a tengerek és óceánok fenekén rejlő mérhetetlen, még fel nem derített ásványkincsek egvre jobban vonzzák az emberek érdeklődését, és izgatják fantáziáját. A könnyű búvárfelszerelés — az akvalunga — lehetővé teszi a „békaembereknek", hogy lábukon úszókkal, arcukon légzőmaszkkal, s hátukon levegőkészlettel, hőszigetelő öltözetben nagyobb mélységbe is lemerészkedjenek, és huzamosabb ideig élvezzék a víz alatti életet. A „csend világának" részletesebb megismeréséhez azonban kevés a néhány órás ott-tartózkodás. Az alaposabb tenger alatti , kutatás megköveteli, hogy a megfigyelés lehetőleg szakadatlan legyen, több napig, hétig, esetleg hónapokig tartson. Milyen problémák merülnek fel ezzel kapcsolatban, különösen a vlz nagy nyomása következtében? KESZONBETEGSÉG ES NITROGÉNBÖDULAT A mély vizekbe ereszkedő ember szokatlan környezetbe jut, ahol teljesen eltérő hőmérséklet és nyomás uralkodik. Ez a könnyű felszereléssel rendelkező búvárnak kétségtelenül a vérkeringési és a légzési rendszerét veszi leginkább Igénybe. Ez a tény a két említett rendszer funkciójából Wövetkezik (gázcsere, az anyagcsere-folyamatok közben keletkező széndioxid elvezetése és a szerveknek oxigénnel való ellátása). Rendes körülmények között a tüdő oxigéndús vért juttat a szervezetbe, a széndioxid pedig eltávozik; az oxigén és a széndioxid cseréje a diffúzió alapján megy végbe, emellett a levegőben jelenlevő nitrogén nem oldódik a vérben. Ámde mihelyt növekszik a nyomás — s ez a helyzet a búvároknál is —, fokozódik a tüdőbe jutó nitrogén nyomása, és a vér nitrogéntartalma olyan értékre szökik, amelyen a tüdőben van. Ez a folyamat persze sokkal lassabban megy végbe, mint az oxigén és a széndioxid közvetítése, ezért a nyomás gyors csökkenése (például hirtelen kimerülés) esetén sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy mérgezés és más komplikációk állnak be. Ez az oka annak, hogy a nagy légnyomás alatt tartózkodókat, tehát elsősorban a búvárokat és búvérharangban vagv keszonban dolgozókat gyakran veszély fenyegeti, ha nagy nyomású, sűrített levegőjű környezetből normális légnyomású helyre kerülnek. Ilyenkor a testfolyadékokban (vér, nyirok stb.) oldott gázok (főként a nitrogén) buborékok alakjában felszabadulnak, és nemegyszer életveszélyes légembóliát okozhatnak. Ezt a negatív hatást úgy Igyekeznek kiküszöbölni, hogy a nyomást lassan, fokozatosan csökkentik. Egy további védekezési mód az, hogy a búvárokat és a keszonmunkásokat újabban hélium és oxigén elegyítésével előállított mesterséges levegővel látják el. A hélium ugyanis sokkal kevésbé nyelődik el a testfolyadékokban, mint a nitrogén, és így a légnyomás csökkenésekor a kellemetlen tünetek nagyrészt elmaradnak. A keszonbetegség és nitrogénembólia veszélyén kívül még egy dologgal kell számolni: olyan állapot következhet be, amikor a nitrogén a felmerülés alkalmával felszabadul a vérből, felhalmozódik a tüdőhólyagocskákban, és „ritkítja" a kilélegzett levegőt. Nagyobb mélységben,, 50—60 m körül megnyilvá nulhat a nitrogén még egy hatása: a narkotizáló hatás, amely ún. nitrogénkábulatot vált ki. Lényegét és okait még nem sikerült pontosan megállapítani. A búvárokon enyhébb alkoholos bódulatokhoz hasonló állapot jelentkezik, csökken a figyelmük és a reakcióképességük, az ítélőképességük és emlékezőtehetségük. Előfordult már, hogy ilyen állapotban a veszélyeztetett búvár kihúzta szájából a légtörnlő szájrészét, s elpusztult. FÖ PROBLÉMA: A TÚLNYOMÁS A tenger alatti világ aprólékosabb megismerése és kincseinek kiaknázása elképzelhetetlen az ember közvetlen részvétele nélkül. A tudományos és a gyakorlati kutatás csak akkor valósítható meg, ha az ember huzamosabb ideig a víz alatt tartózkodhat, s elég nagy mélységben mozoghat. A tenger alatti világ „gyarmatosítása" tehát főleg két feltételtől függ: a mélységtől, amelybe az ember lemerészkedhet, és az időtartamtól, ameddig a vlz alatt tartózkodhat. A legnagyobb nehézségeket azonban egy további fizikai tényező okozza: a környezet magasabb nyomása a szervezetre, amely kedvezőtlenül befolyásolja a víz alatti tartózkodás hosszát és az elérhető mélységet. íme egy példa: a keszonmunkás naponta nyolc órát dolgozhat 10 méteres mélységben; 25 méteres mélységben naponta már csak 3 óra hosszat képes dolgozni, feltéve, hogy további két óráig kisebb mélységben még a keszonban marad. Ugyanez vonatkozik a légzőkészülékkel rendelkező búvárra ls. 43 méteres méteres mélységben naponta csak háromszor tevékenykedhet egy-egy negyedórát. Ha figyelembe vesszük a felszálláshoz szükséges hosszú időt, úgy naponta csak 45 percnyi tényleges munkával számolhatunk. Nyolcvan méteres mélységben már csak rendkívüli adottságú búvár dolgozhat, legfeljebb három percig! Ilyen mélységekben ugyanis még fokozottabb mértékben érvényesül az a fizikai törvény, miszerint a folyadékban oldott gáz mennyisége egyenesen arányos a folyadék feletti gáz nyomásával: minél nagyobb a géz nyomása, annál több oldódik fel belőle. Ez a törvény a belélegzett levegő és a vér számára ls érvényes. A légzőkészülék olyan nyomású levegőt szolgáltat, amilyen a környező hidrosztatikai nyomás. Az utóbbi azonban a mélységgel tízméterenként egy atmoszférával né, arai azt jelenti, hogy a mélység növekedésével az oldott hidrogén, oxigén és széndioxid mennyisége is növekszik a vérben. Ennek káros következményeiről már volt szó. TENGER ALATTI „HÄZAK" A víznyomás okozta nehézségek kiküszöbölésére olyan víz alatti „lakások" létesítését javasolják, amelyekben a levegő nyomása egyenlő a környező hidrosztatikai nyomással. A víz szintje alatt tíz méter mélységben levő létesítményben például a 25 méter mélységben dolgozó búvár rizikó nélkül megpihenhetne. Ügy gondolnók, hogy a probléma ily módon könnyűszerrel megoldható. A francia óceánográfusok kísérletei azonban azt bizonvítják, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Az első kísérleteknek az volt a célja, hogy kivizsgálják, milyen hatást vált kl a magasabb légnyomású környezetben való hosszabb tartózkodás. A patkányokkal végzett próbák kimutatták, hogy tíz atmoszféra nyomású környezetben az állatok 18 óra múlva elpusztultak, négy atmoszféra alatt ötven órái" éltek, egy atmoszféra nyomás alatt pedig (ilyen a víz nyomása tíz méter mélységben) háromszáz óra múlva pusztultak el. A halál oka egyelőre nem világos, egy azonban bizonyos: az oxigén nyomásának csökkentése meghosszabítja az átélés idejét. Hogyan viseli el a hosszabb ideig tartó túlnyomást az ember? Képes lesz-e aíkalmazkodni az ezzel járó kedvezőtlen fiziológiai feltételekhez? Az első ilyen irányú kísérletet 1962 nyarán Marseille közelében valósították meg. A „Precontinent-1" nevű szokatlan kísérletet lacques Yves Cousteau ismert óceánkutató vezette. A tenger alatti lakás, a „Diogenes" egy 6 m hosszú és 2 m magas tartályhoz hasonlított, kívül fémköpeny borította, belül papíranyaggal és habgumival bélelték ki. Ezt a közel 5 tonnás laboratóriumot 10 méteres mélységben horgonyozták le, s ellátták a szükséges felszereléssel. Alfréd Falco és Claude Wesiy francia búvárok összesen 7 napot, pontosan 169 órát töltöttek a víz. alatt. A „Diogenes"-ben éltek, aludtak, táplálkoztak. Naponta 5 órát (ebből egy órát éjszaka] a vízben töltöttek, közben 30 m mélységig merültek le, ahol fényképeztek és filmeztek, geológiai felderítést végeztek, figyelték a halak életét, és halásztak. Egy orvoscsoport éjjelnappal vizsgálta az „akvanáuták" egészségi állapotát, jelentésük szerint a rövidebb alkalmazkodási krízis átvészelése után, amely minden hasonló „abnormális" helyzetben fellép, a vizsgált személyek reakciói fokozatosan kiegyenlítődtek, és szervezetük is teljesen normálisan működött. A további hasonló kísérletekről legalább táviratstílusban: 1963 júniusa: A Vörös-tengerben Cousteau vezetésével megvalósítottták a „Precontinent-2" kísérletet, öt búvár 7 napot töltött 10 méteres mélységben, munka közben 50 m mélységig merültek le. 1964 júniusa: Edwin Link amerikai kutató a Bahama-szigetek közelében 130 méter mélyre süllyesztette tenger alatti laboratóriumát. Henger alakú lifttel két búvárt juttatott a tenger alá, akik 50 órát töltöttek ott. — Ugyanabban az időben a Bermuda-szigetek közelében Bond kapitány a „Sea-Lab-1" laboratórium munkáját irányította. Négy búvár 65 méter mélységben csaknem 10 napig élt és dolgozott. 1965 nyara: Cousteau új kísérletet kezdett a „Precontinent-3" laboratóriummal. A hatvantonnás gömb alakú berendezést 110 m mélység számára készítették. Az eredményről még nincs tudomásunk. Abban az időben, amikor az amerikai „Gemini-5" a Föld körül keringett, a kaliforniai Lá Jolle-ban a Csendes-óceán szintje alá bocsátották a kétszáz tonnás „Sea-Lab-2" laboratóriumot. A személyzet egyik tagja volt Scott Carpenter amerikai űrhajós is, aki a kísérlet során rádióbeszélgetést valósított meg a „Gemini-5"-ben utazó kartársaival. A laboratórium 30 napig volt közel 66 méter mélységben. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az ember alkalmazkodni tud a megváltoztatott életkörnyezethez, s képes élni a tenger alatti szokatlan viszonyok között is. A kísérletek során számos problémát megoldottak ugyan, ámde egyúttal sok további bonyolult kérdés vetődött fel, amelyekre csak a jövő adja meg a választ. BATTA GYÖRGY neve 1960 körül tűnt fel a Hét és az Űj Ifjúság hasábjain, s az azóta írt verselnek legjava most kötetben áll előttünk, és helyet kér a csehszlovákiai magyar költészetben. Egy-egy új tollforgató jelentkezését az olvasó mindig kíváncsian fogadja, s valami újat, szokatlant, sajátost — s ha ügy tetszik, — többletet vár tőle. Vizsgálódásaink során így tekintettünk mi is Batta György alig néhány hete megjelent verskötetére, mely mindössze 26 verset tartalmaz. Batta kötetének tematikai skálája viszonylag széles, ami azt bizonyítja, hogy a fiatal költő érdeklődése nem korlátozódik csupán egykét kiválasztott témakörre ( pl. a szerelemre, a természetre, ami a fiatal költőknél nagyon gyakori), hanem igyekszik az élet jelenségeit egyszerre nézni, s azokat a maguk bonyolultságában megjeleníteni. Induló költőről lévén szó, ez már magában is figyelmet érdemel, bár Batta még nem képes az élet hiánytalan szintézisét adni. Ezt nem is kívánhatjuk tőle. A költői alapállás jó, ha a jövőben nagyobb elmélyültség és teljességlgény ls járul hozzá, bázisa lehet egy jelentősebb és súlyosabb költészet kialakulásának. Battának „tisztán" szerelmes verse csupán kettő van: (Este és Szerelem), ami fiatal költőtől szokatlan, de őszinte és tiszta érzelmekről valló szerelmi lírájának elemel fel-felbukkannak a kötet majdnem minden versében; mintegy kísérőül és tanúnak hívja a kedvest, amikor a ligeti padokon üldögélő öregekről, a némákról, a süketekről, a vakokról, a szépségről, a boldogságról és az elmúlásról, a tavaszról és a zord télről ír, amikor az élet villanásnyi Jelenségeit és hangulatalt énekli meg (Birsalma, Pillanat, Bogárballada, Egy kis ja halálára). Nem kerülik el figyelmét a tudomány olyan vívmányai sem, amelyek az egész emberiség számára jelentősek lehetnek. (Pl. Petrucci c. verse). A SZERELMEN KlVÜL Batta verseinek másik kisérő eleme a háború, a világnak és az emberiségnek az atompusztulástól való féltése. E két témaelem egymás melletti, váltakozó kontrasztszerű szerepeltetése szerkezeti szempontból hangsúlyt ad a költő mondanivalójának. A kötet verseinek jelentős hányada, 26-ból mintegy 10 vers (Egy szekérderéknyl csillag közt, Birsalma, Gömbök, Egy kártyázó üregről, Elsőosztályosok, Háborúk stb.) szól a háború ellen. Battta nem ír háborúellenes propaganda verseket, hanem a háború vízióját villantja fel egy-egy képben a leggyengédebb érzelmeket kifejező és legintimebb versében is, ezzel mintegy kifejezést adva a gondolatnak: az ember nem lehet teljesen boldog addig, amíg fennáll „az uránhalál" veszélye. Batta ars poeticáját három kőlteméPIONÍROK A A Német Demokratikus Köztársa ság 16. évforduló Ja alkalmából ren dezett ünnepsége!: fényét emelte a képünkön látható bratislavai Váro< Kultúr- és Népmfl velési Otthon mei lett működő 82 ta gú gyermekkórus szereplése is, melv Ján Strelec taná> karmester vezetésével mutatkozott be az NDK-ban. A kórus a honndorfi kiváló német pionlrénekkar szlovákiai vendégszereplését viszonozta. A bratislavai gyermekek gazdag repertoárja, a klasszikus és modern gyermekdalok megérdemelt sikert arattak Drezdában, Gerában, Auerbachban, Oberschlemben, Hohndorfban, sőt a Deutschlandsender berlini rádióállomás felvételt készített az énekkar lichtensteínl szereplőséről. A népi demokratikus országok, a szocialista társadalmi rendszerű államok között ma sok ilyen baráti kapcsolat létezik. Azonban szomszéd szövetségeseink valóban nagyon bőkezűen viszonozták mindazt, amit a közelmúltban bratislavai és trenfiíni látogatásuk alkalmából biztosíthattunk számukra. Drezdában például a hohndorfi szülők 30 személyautója várt reájuk és nem sajnálták a 240 kilométer utat, hogy megmutassák pionírjainknak a nényében ls megfogalmazta: „Mert ezt kéli írnt, (amiben élünk), ahogy vagyunk, így ezt a létet." (József Attilához). A világnak a csillagokéhoz hasonló rendszerbe való rendeződését kívánja a költő. „Meg kell szerkesztenünk a harmóniát!" — olvassuk Ki tudja, hány nap még a világ című versében, amelyben a költő az eltunyulás, a tespedtség és céltalanság ellen szól. Az Enek három cigarettáról című költeményében pedig a világgá tárulkozás, a mindenségben való szabad feloldódás vágyát fejezi ki a költő. Véleményem szerint Batta legjobb versei a Ki tudja, még hány nap még a világ, Vers egy jekete bogárkáról, Olvadás, Gömbök. Ezekben talál legjobban önmagára. Itt friss és találó hasonlatokra és metaforákra bukkanunk. Pl. „Mint egy óriási hópihe" — a gyermek, „a pillanatok is égetnek, akár az uránsugárzás", „szétpattan földünk is, mint a gyermekláncfű gömbje", „fénylábú szikra", „ónos komorság" stb. Batta költészetének fő jellemvonásai: a gyermeki tisztaság és őszinteség (Vers egy jekete bogárkáról, Egy kis ja halálára stb.), egyes verseinek epigrammaszerű tömörsége és szellemessége (Utószó egy sír jelirathoz, Igazságtalanság stb.), mely az egészséges paraszti bölcselkedés logikájának frisseségére emlékeztet, meseszerű, máskor adomázó hangvétel (Egy szekérderéknyl csillag közt, A szódás/, s lényeges sajátos vonása, hogy a próza felé közelít, aminek fehet a költészetben létjogosultsága, de csak addig, amíg nem jelent költőietlenséget. Battánál — a különben elvitathatatlan költői rátermettség ellenére — fellelhetők ennek a jegyei (Egy szekérderéknyi csillag közt, Enek három cigarettáról, Kardvirág stb.

j. NÉHÄNY VERSÉBEN pedig nera motiválja kellő súllyal költői mondanivalóját, pl. a Petrucci című, a tudomány világraszóló vívmányát magasztaló művében a felfedezés fontosságát így motiválja: „A vak látja majd, / ahogy hóvirágot viszek a kedvesnek." A József Attilához című versben pedig naivan hatnak a költői kérdések: „Ha élnél, most vajon hogy írnál? / Versbe törnéd a mát? stb. Tehát a költői megvalósításra s a felvetett problémák mélyebb, teljesebb, motiváltabb kifejtésére kell a jövőben nagyobb gondot fordítania. Fiatal költőnk legnagyobb erénye, hogy szinte ösztönszerűen meg tudja látni magát az embert s — gyakran — villanásnyi képekben fel tudja vázolni a társadalmi (és szubjektív) Jelenségek lényegét. Ezek az adottságok feljogosítanak bennünket arra, hogy reményekkel tekintsünk Batta György további költői működése elé. VADASZ JÁNOS SZÍNPADON met Érchegységen át vezető gyönyörű autósztrádát. Gyermekeinket végtelenül meglepte és meghatotta, hogy az autók mellett rendőri motorosok adtak díszkíséretet. Elmondhatjuk, hogy minden szépben részünk volt. Láttunk hatalmas üzemeket, gyönyörű hegyeket, Kari Marx-Stadtban fáklyás menetet és tábortüzet rendeztek számunkra, láttuk a drezdai állatkertet és képtárat, a pionírvonatot ós a May Károly nevét viselő Indián múzeumot. Nyugodtan állíthatjuk, hogy énekkarunk felejthetetlen élményt nyújtott német barátainknak, akik bizonyára sokáig emlékezni fognak a bratislavai pionírok művészi teljesítményére. Előre örülünk annak, hogy 1966. április 4-én viszontlátjuk hohndorfi barátainkat Bratislavában, a Bratislava város Aranykoszorújáért rendezett énekkari versenyen. DR. IMRO HAVAS A búvárkodás nem Jár veszély nélkUI. A Magas-Tátrában nemrégiben egy búvárcsoport az 1960 méter magasan fekvő Hinci-tó 55 méteres mélységébe ereszkedett le. Az egyik búvár életét vesztette. A mentőmunkálatok közben egy további búvár is elpusztult. — A képen a mentésben részt vett búvárok. 1985. október 26. "k tJJ SZŐ 5