Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-23 / 294. szám, szombat

egy fiatalemberrel és Lüüae egy szőke hölggyel utaztam a minap a csallóközi motorvonat egyik fülkéiében. Mint később kiderült, mindketten diákok — a műszaki főiskola utolsó évfolyamát látogatták. Egész úton csevegtek, szórakoztak, sorra vették az érdekesebb diáktársakat, a dtákcsínyeket — majd amikor már úgy látszott, hoqy kimerült az emléktár, a hölgy komolyabbra fordította a szót: — Még nem is mondtad, hogy hova mégy állásba ... — Valószínű a hajógyárba. A szőkeség szinte meglepődött: — Hoqy te milyen öntudatos vagy.../ Aztán kezét összecsapva mondta: — Esküszöm, ez nem normális, ... vidékre megy ... A férfi tiltakozni szeretett volna, de nem jutott szóhoz. — Nem találtál valami jobb „flekket" Pozsonyban? — Nem ... De nem ls kerestem. Vidéken akarok dolgozniI Tudod, a pozsonyi villamosok végett.., Rettenetes! A hölgyet meglepte e bogaras válasz, vállát vonogatta. — Fantasztikust A villamosok miatt itthagyni a várost... — De visszalövök ... mihelyst autóm lesz ... — mondta a férfi s a hölgy felkacagott: — Esküszöm, ez normális ... KEREKES ISTVÁN C. N Farkinson neves történész, egyetemi tanár, a politikai tudományok ismert tudósa, az angolszász hivatali apparátus tapasztalt ismerője (több vezető állásban szerzett gazdag ismereteket), de elsősorban kitűnő megfi gyelő és nagyszerű humorista. Gyfilüli a bürokráciát és szenvedélyesen harcol az el merevedett hivatali szellem ellen. Pőrére vetkőzteti a? elembertelenedett bürokratákat Méltán írta müvéről egyik angol kritikusa: „F.z a könyv alkalmat ad arra, hogy a hivatalok által megtaposott állampolgár élvezettel a markába nevessen". Parkinson, az író az angol szatirikusak legnemesebb hagyományain nevelődfitt; Szó rakoztat és el ls gondolkodtat. G* sikerének egyik litka. A bürokráciát ostorozza és egyben élesen parodizálja a társadalomtudományban divatossá vált mindenáron „matematikai képleteket" alkalmazó áltudományos módszereket. Az alábbiakban részleteket közlünk a PARKINSON TORVÉNY VAGY AZ ÉRVÉNYESÜLÉS ISKOLÁJA című, a közelmúltban magyarul is megjelent könyvbűi. K épzelheti az olvasó, , milyen érzés, amikor az embernek egyszerre csak kiszalad a talaj a lába alól. Akinek mégis csütörtököt mondana a képzelete, annak figyelmébe ajá^ilom a bratislavai Šafárik térről Induló harmincnyolcas autóbuszjáratot. Ott tapasztalhatja az említett jelenséget, lehet, hogy az első próbálkozásnál nem lesz szerencséje. Azt ajánlom: csák akkor próbálkozzanak, amikor a végállomáson két-három autóbusz is áll, és az utasok többsége már Idegesen topog. Ilyenkor aztán az egyik autóbusz lendületes nekirugaszkodással a megállóhoz kanyarodik. Lévén az autóbusz önkiszolgáló, a sofőr maga tépt le és nyomja az utasok kezébe a jegyet. Közben a szája ts dolgozik: mozogjanak kérem, miféle csigalassúság, gyorsabban, gz isten így . is késiink. AitáYi elbődül a motor. A tisztelt utazóköztimég közül meg sokan egymás ölébe• ülnek, mások egymásnak ütődnek, elterülnek, homlokukkal rést ütnek a törhetetlen ablaküvegeken. Közben megértően mosolyognak: siet a drága sofőr úr. Az újítások korszakában élünk. Ezért bátorkodom most írásban javasolni a tisztelt sofőr kartársndk az ügy érdekében nem lehetne e kurtábbra• szabni a végállomásokon azokat a mélyen szántó diskurálásokat? Ha elfogadják újításomat, írásbeli értesítést kérek. Az újítást megillető tiszteletdíjra nem reflektálok. SZARKA ISTVÁN A.—-. tar «• lomb húrokon muzsikálnak a közeledő télről. Az Iskolává átalakított üdülőben a fiatal tanítónő átveszt a postástól a levelet és miközben szobája felé siet, hevesen dobogó szivére szorítfa és kissé elpirul. Most van 15 szabad perce ... Remegő kézzel tépt jel a borítékot. Izzó, sürgető vágy buggyan a mondatokból. Ami szépet szerelmes férfi szíve-agya kitalál, azt mind betűkbe formálta a levél írója. Lombhullás idejére tervezték az esküvőt, mielőtt a lány elment tanítványaival a cseh hegyek közé. A lány forró homlokát az ablakhoz nyomja. Nem lehet... még nem lehet. Neki Itt kell maradni, ő most tanító és ,janya". ö most a falut, az otthon jelenti védenceinek. A hárssal szegélyezett főutcát. a régen bedőlt Csorda-kutat, a jázminlilatú kerteket, mindazt, ami köt, vissza húz ... nem, most nem mehet. Valami remegés fut át a testén, az Idegein. Ml lesz, ha ő... ha a vőlegénye nem tud várni? „Annyi mindent elvitt a víz" — suttogja nem is az ajkával, csak úgy az agyával, a szívével, hangtalanul — annyt békés otthont, annyi puha álmot, annyi célt, tervet, vágyat... annyi mindent kell újra építeni, elölről kezdeni " „Rémeket látok" — nyugtatgatja önmagát és letörült könnyeit, csak egy csillogó csepp hull szivárványos fénnyel a levélpapírra. TOLL GÁBOR Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt. E tény általános elismerését mutatja a közmondás is: „A legelfoglaltabh ember ér rá leginkább." így például egy ráérő idős hölgynek teljes napjába kerülhet, míg megír és felad egy levelezőlapot Bognor Regísben lakó unokatestvérének. Egy óra, amíg megtalálja a levelezőlapot, újabb óra, amíg a szemüveg előkerül, félóráig keresi a címet, egy és negyed óra hosszat szerkeszti a levelet és húsz percig tűnődik azon, hogy vigyen-e magával esernyőt, mikor a szomszéd utcasarkon álló postaládához megy. Ez az egész ténykedés, egy elfoglalt embernek legfeljebb három percét vette volna el, mlg egy másikat egész napi kétség, aggodalom, gürcölés után teljesen kimeríthet. Ha a munka (s főképp a hivatali munka) Időigénye valóban ennyire rugalmas, akkor nyilvánvaló, hogy nincs semmi összefüggés az elvégzendő munka és az 'elvégzéssel megbízott személyzet létszáma között. Az Igazi tevékenység hiánya nem vezet szükségképpen tétlenségre Az elfoglaltság hiányát nem leplezi le feltétlenül a szembetűnő semmittevés. A kitűzött feladat fontossága és bonyolultsága a ráfordított idővel egyenes arányban növekszik. Ezt a tényt általánosan elismerik, de kevés figyelmet szenteltek eddig főként a közigazgatás terén a távolabbi következményeknek. A politikusok és adófizetők elfogadták (a kétség egy-egy időszakát nem számítva), hogy a köztisztviselők létszámának emelkedése szükségképp az elvégzendő munka növekedését tükrözi. Azok a cinikusok, akik e feltevést kétségbevonták, úgy képzelték, hogy ha több a hivatalnok, néhányan közülük csak a napot lopják, esetleg az egész társaság munkaideje megrövidül. A valóság az, hogy a hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nem áll egymással. Az alkalmazottak összlétszámának növekedését a Parkinson Törvény szabályozza. A növekedés lényegében ugyanolyan, rfkár szaporodik a munka, akár csökken, sőt, az sem hat rá, ha a munka teljesen megszűnik. Elhagyva most a (nagyszámú) technikai részletkérdést, kezdetnek két hatóerőt különböztetünk, meg. Jelen céljainkhoz két, szinte axiómaszerű tétellel foglalhatjuk össze őket: 1. „A hivatalnok beosztottjai és nem vetélytársai számát akarja növelni"; 2. „A hivatalnokok egymásnak adnak munkát". Hogy megértsük az 1. tényezőt, képzeljünk el egy köztisztviselőt — Jelöljük A val —, aki úgy érzi, hogy túl van terhelve munkával. Teljesen mindegy, hogy e túlterheltség képzelt-e vagy valódi, de mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy A érzése (vagy képzelődése) könnyen származhat energiáinak — csökkenéséből is: középkorú embernél ez természetes tünet. E képzelt vagy valódi terheltségre nagyjából háromféle orvosság van. Felmondhat; kérheti, hogy osszák meg a munkáját ogylk társával, akit jelöljünk B-vel; kérheti két alárendelt segítségét, — jelöljük őket C-vel és D-vel. A történelemben azonban aligha van arra példa, hogy az A ne a harmadik megoldást választaná. Ha felmond, elveszti a nyugdíjjogosultságát. Ha kinevezik B-t vele egyenrangúvá a hierarchiában, csak újabb vetélytársat szerez, mikor arról van szó, hogy kilépjen W megüresedett helyére, mert W (végre-valahára) nyugdíjba mágy. így tehát A szívesebben választja beosztottnak a nála fiatalabb C-t és D-t. Növeli a tekintélyét, s ha két kategóriában osztja el a munkát C és D között, ő lesz az egyetlen ember, aki kettőjüket össze tudja fogni. E ponton feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy C és D úgyszólván elválaszthatatlanok egymástól. C-t egyedül kinevezni lehetetlen volna. Miért? Mert ha C egymaga van, akkor csaknem egyenrangúként osztja meg A-val a munkát, ez már B esetében sem volt lehetséges. (Még szembeötlőbb e pozíció tarthatatlansága, ha A egyetlen lehetséges utóda C). Az alárendeltek száma tehát kettő vagy több legyen, mivel így mindegyiket kordában tartja a másik előléptetésétől való félelem. Ha azután C panaszkodik, hogy túl van terhelve (mint ahogy kétségkívül panaszkodni fog) A — a C hozzájárulásával — javasolni fogja, hogy két kisegítőt nevezzenek kl C mellé. A belső ellentéteket azonban csak úgy tudja elkerülni, ha a hasonló pozíciójú D A Parkinson Törvény vagy az Elmélkedő Piramis mellé is javasol két kisegítőt. E, F, G és H csatasorba állításával azután A előléptetése csaknem bizonyossá válik. Most már két hivatalnok végzi azt a munkát, amit azelőtt egy végzett el. Itt lép működésbe a 2. tényező. Mert ezek heten annyi munkát adnak egymásnak, hogy minden percük Igénybe van véve és A ls keményebben dolgozik, mint valaha. Egy beérkező irat sorra akár mindnek a kezébe kerülhet. E úgy dönt, hogy az F ügykörébe tartozik; az a válasz vázlatát C elé teszi, aki alaposan átjavítja, mielőtt megbeszélné D-vel. D megkéri G-t, hogy foglalkozzon az ügyirattal, de ekkor G szabadságra megy és átadja az aktát H-nak, aki feljegyzést készít, ezt D aláírja és továbbítja C-nek, aki annak megfelelően módosítja tervezetét és A elé teszi az új változatot. Mit csinál A? Minden mentsége megvan rá, hogy olvasatlanul aláírja, hiszen annyi mindennel el van foglalva. Tudja, hogy jövőre W helyére lép s el kell döntenie, hogy C vagy D legyen az ő utóda. Engedélyeznie kellett, hogy G szabadságra menjen, noha annak szigorúan véve nincs még jogcíme rá. Azon töpreng, hogy nem inkább Hnak kellett volna-e szabadságra mennie, egészségi okokból. Újabban nagyon sápadt, — részben, de nem kizárólag otthoni bajai miatt. Aztán itt van F rendkívüli fizetésemelése a konferencia időtartamára és E kérelme, hogy helyezzék át a Nyugdíjügyi Minisztériumba. A azt hallotta, hogy D-nek egy férjes géplrónővel van viszonya és G és F nem beszél egymással — senki sem Judja,. miért. Így hát A-nak mlndeo oki vetkezménye. A nál kevesebb csatahajó. Ugyanazon időszak alatt a Tengerészeti Minisztérium tisztviselőinek száma 2000-ről 3569-re emelkedett. Ez a növekedés nem a munka esetleges megnövekedésének köhadltengerészet ebben a<z időszakban a<z emberek létszámát tekintve egyharmadával, a hadihajókat tekintve kétharmadával csökkent. Itt van tehát a 78 százalékos növekedés tizennégy év alatt; a korábbi összlétszám 5,6 százalékos növekedése évi átlagban. Érdekes volna követni a további fejlődést, amelynek során a 8118-as létszámú minisztériumi személyzet 1954-re elérte a 33 788-as létszámot. De a Gyarmatügyí Minisztérium személyzete jobb vizsgálati anyaggal szolgál a birodalmi hanyatlás Időszakában. A Gyarmatügyí Minisztérium növekedése kifejezőbb, mert tevékenységük pusztán adminisztratív jellegű. Íme a legfontosabb statisztikai adatok: A Gyarmatügyi Minisztérium adatai Év 1935 1939 1943 1947 1954 Létszám 372 450 817 1139 1661 Mielőtt meghatároznánk a növekedés arányát, meg kell jegyeznünk, hogy a minisztérium feladatköre korántsem volt állandó ez alatt a húsz év alatt. A gyarmatok 1935 és 1939 között nem sokat változtak sem területben, sem létszámban. 1943-ra viszont Jelentősen csökkentek, mivel némelyik terület az ellenség kezén volt. 1947-ben megint növekedtek, de azóta évről évre folyamatosan összébb zsugorodnak, ahogy a gyarmatok sorra önkormányzatot szereznek. Ésszerű volna feltételezni, hogy a WrotMôm területének változáséi tükröződnek 'a megvolna rá, hogy aláírja C fogai, < ke u adminisztrácl6ban l

s. öe mazványát s ezzel lerázza magáról De A lelkiismeretes ember. Bármennyire is szorongatják azok a problémák, melyeket munkatársai önmaguknak és neki — létük puszta tényével, — teremtettek, A nem az az ember, aki kibújik a kötelessége alól. Gondosan átolvassa a fogalmazványt, törli azokat a szőrszálhasogató passzusokat, amelyeket C és H tett hozzá és visszaállítja azt a formát, amit a tehetséges (bár összeférhetetlen) F Jónak talált. Kijavítja a mondatokat — ezek a fiatalok egyáltalán nem ls ismerik a nyelvtant —, és produkálja azt a választ, amit akkor irt volna, ha a tisztviselők C-től H-ig meg sem születtek volna. Sokkal több embernek, sokkal több Idejébe került, hogy elérje ugyanazt az eredményt. Senki sem tétlenkedett. Mindenki megtette, ami tőle tellett. És késő estére jár, amikor A végre elhagyja a hivatalt és elindul haza, Ealingbe. A hivatal utolsó lámpái is elalszanak a leszálló alkonyatban, amely egy napi fáradságos adminisztratív munka végét jelzi. A, aki az utolsók között távozik, meggörnyedt háttal és fanyar mosollyal azon tűnődik, hogy a túlóra, éppúgy, mint a szürke haj, a siker büntetései közé tartozik. A közigazgatási kar diákja e tényezők működésének fenti leírásából rá fog jönni arra. hogy az adminisztrátorok többé-kevésbé hajlamosak a szaporodásra. Nem esett azonban sző eddig arról, mennyi időnek kell feltehetőleg eltelni A kinevezése és H nyugdíjas állásának első nap|a között. Roppant mennyiségű statisztikai bizonyítékot gyűjtünk össze, s a Parkinson Törvény e hatalmas adatmennyiség tanulmányozásának összegezése. Nincs itt helyünk a részletes elemzésre, de bizonyára érdekli az olvasót, hogy a kutatást a Tengerészeti Költségvetés Előirányzattal kezdtük. Azért választottuk ezt, mert a Tengerészeti Minisztérium előirányzatai könnyebben mérhetők, mint, mondjuk, a Kereskedelmi Kamaráé. Csupán létszámról és tonnatartalomról van szó. Itt van néhány jellemző adat. A haditengerészet létszáma 1914-ben 146 000 tiszt és matróz, 3249 hajógyári alkalmazott és Irodista, és 57 000 hajógyári munkás. 1928-ban már csupán 100 000 tiszt és matróz 62 439 munkás, de a hajógyári alkalmazottak és irodisták száma 4558-ra emelkedett. Ami a hadihajókat Illeti, 1928-ban a flotta ere|e csupán töredéke volt az 1914-esnek — az akkori 62-vel szemben 20elég egy pillantást vetnünk a számokra, és meggyőződhetünk róla, hogy az alkalmazottak összlétszáma kizárólag az elkerülhetetlen növekedés egy-egy állomását jelenti, és ennek a növekedésnek, noha összefügg a többi minisztériumban tapasztalható növekedéssel, semmi köze a Birodalom nagyságához, — (vagy éppenséggel létéhez). A tiszta személyzeti akkumuláció problémáját vizsgálva, eddigi kutatásaink 5,75 százalékos évi átlagemelkedést mutatnak. E tényből kiindulva most már meghatározhatjuk a Parkinson Törvényt matematikai formulában. Minden közigazgatási Intézményben békeidőben a létszám növekedése valószínűleg a következő képletet követi: 2 k

m + l n melyben k azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik beosztottak kinevezésével akarnak előléptetést elérni; 1 jelenti a kinevezés és nyugdíjazás ideje közti különbséget; 77i a feljegyzések megválaszolásával eltöltött munkaórák száma az intézményen belül; n az irányított tényleges egységek száma; és * lesz az évente felveendő új munkaerők száma. A matematikusok természetesen észreveszik, hogy a százalékos növekedés kiszámításához x-et meg kell szorozni 100-zal és elosztani az előző évi összlétszámmal ('/), így 100 (2 k

m + l) ^ yn És az a szám minden esetben 5,17 és 6,56 százalék között lesz, bármilyen változás áll is be az elvégzendő munka mennyiségében (ha van egyáltalán ilyen). E képlet és az alapjául szolgáló általános elv felfedezésének természetesen nincs politikai jelentősége. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Parkinson Törvény tisztán tudományos felfedezés s legfeljebb elméletben alkalmazható a napi politikában. Nem a botanikus feladata, hogy kiirtsa a gyomot. Nekt az a dolga, hogy megmondja nekünk, milyen gyorsan nő a gyom. Őszi mosoly (Hasko felvétele) • EZ AZ IGAZI DEMOKRACIA Henry Baehr nyugatnémet szociáldemokrata a Közigazgatási Bíróság döntése alapján elérte, hogy még jobban elmélyüljön az NSZKban a politikai élet demokratizmusa. Az agilis szocdem kérésére ugyanis a bíróság úgy döntött, hogy „politikai gyűlések alkalmával is szabad sört csapolni". A kezdeményezés ném éppen önzetlen, mivel Henry Baehr — vendéglős. • TÚLBUZGÓSÁG Az angliai Mineheadban gyújtogatásért letartóztattak egy John Brick nevű 25 éves önkéntes tűzoltót. A fiatalember beismerte, hogy mivel mindeh oltásért 5 font 15 shillinget kapott, 10 shillingért felbérelt egy csavargót, aki szorgalmasan gyújtogatott.. • FÖ AZ ERKÖLCS Parázna film főszerepét alakította Suzanne van Oudhtshoor 19 éves dél-afrikai filmszínésznő. A filmet azonban csak két év múlva nézheti meg, mert a rendeletek értelmében 21 éven aluliakat ilyen filmek vetítésére nem engedik be. • VÉLETLEN Maxime Pearson amerikai lány 100 000 dollár kártérítést követel jogi úton egy gyógyszerésztől, aki fogamzásgátló szer helyett altatót adott az elővigyázatos vevőnek. A fiatal hölgy másállapotba került, B AKINEK HITE VAN BOLDOGUL Walter Slezák amerikai énekes egyik szenvedélye: tilos helyen parkolni. Svájci vendégszereplése alkalmával sem akart erről lemondani, és amikor kilépett kocsijából, egy cédulát erősített az ablakra a következő szöveggel: „Azonnal jövök, gyónni mentem." A vallásos svájci rendőrök ez ideig minden esetben elnézték a szabálysértést. • RITUÁLIS SZERTARTÁS AZ USZODÁBAN Több száz néző állta körül az egyik helsinki úszoda medencéjét, amikor a „Jehova tanúi" nevű szekta 400 híve „megkeresztelkedett" A hívők szerencsére fürdőnadrágban voltak, de a jelenet mégis derültséget keltett, mire a szekta főnöke kénytelen volt a következő szavakkal rendre inteni a nézőket: Kérem, mi nem azért fürdünk, mert ez nekünk örömet szerez, hanem azért, mert ez fontos vallási és politikai szertartás! • NAHÁT?! A világ egyik leggazdagabb embere, Paul Getty megengedi a kíváncsiaknak, hogy megtekintsék surreyi várát — 10 shilling belépődíj ellenében f 10 shilling kb. 10 korona.) 0] SZÖ 6 * 1865. október 33,