Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)
1965-10-23 / 294. szám, szombat
DÁVID ATTENBOROUGH RIPORTJA AZ ÚJ-HEBRIDÁKRÓL ÉBREDEZNEK AZ ÉDENKERT GYERMEKEI H a a földön tényleg van valahol paradicsom, akkor az nem lehet másutt, mint Rabaultôl több száz mérföldre keletre, a déli tengerek azúrkék, lagúnás, sudár pálmákkal benőtt, buja növényzetű és vendégszerető lakosságú korallszigetein. A Csendes-óceán középső és keleti' részének végtelenségével szemben a délnyugati részen elég sűrűn következnek egymás után a kontinensek: a Salamon-szigetek, Oj Kaledónia, az Oj-Hebridák, Santa Cruz, Ellis, Fidji és a Samoaizigetek Ahány név, annyi romantika, amely előtt a ml gyakorlatias korunk is kénytelen kapitulálni. Elutazásom előtt sokáig töprengtem, s végre az Üj-Hebridákra esett a választásom. Mint tudjuk, az Of-Hebridák angolfrancia kondomfnium. A két hatalom között 1909 ben megkötött egyezmény értelmében ez a kondominium két hatalom téliesen új kfsffrlete ugyanazon terület közös és ugyanakkor megosztott igazgatására. Ha ez tökéletes közigazgatási apparátus létrehozását akarja jelenteni, akkor — be kell vallaniuk — kudarcot vallottak. Angliát és Franciaországot a Csendes-óceánnak ebben a trópusi zugában most csak az foglalkoztatja, hogy semmiben se hátráljanak meg egymás előtt. Port Vilo — Országos botrány — tájtékozott a dühtől egy ismerősöm, aki éveket töltött az ÚjHebrldákon. — A mi képviseletünk kénytelen a 1'ort Vila-i öbölben egy kis szigeten szegényes kunyhóban meghúzódni, ugyanakkor a francia biztos főúri módon berendezkedett a város mögötti domb tetején épült hófehér palotában. Tenni kell valamit, mert odalesz a presztízsünk. Saját szememmel győződhettem meg róla, hogy azóta történt valami Port Vilában. A kunyhó eltűnt, s helyén betonból, fából és üvegből épült színes modern ház áll Most viszont a franciák bőszek. A két hatalom vetélkedéséből kifolyólag az Új Hebrldákon nem létezhetnek egységes társadalmi Intézmények, ugyanezért kétfa|ta mérték, rendszer van érvényben, kétléle rendőrség, kétféle egészségügyi szolgálat, és báromféle igazságszolgáltatás létezik. Az 0| Hebrldák központjának, Port Vitának sajátossága a kozmopolitizmus A főutcán különféle nemzetiségűekkel találkozhatunk Az európaiak nemzetiségét sortluk szerint lehet megkülönböztetni. Ha nagyon rövid, és a színe olyan, mint az érett paradicsomé, vagy az elvirágzott nefelejcsé, akknr biztosan francia áll előttünk Ha viszont a sort a térdet Is betakarta, s fehér vagy világoskék ulti®, akkor egész biztosan angol a viselője Másféle sortokat viselnek az új zélandlak és az ausztrálialak Is. Port Vila utcála többnyire Azsla fekete hajú fiai fordulnak meg. Halvlseletükkel nyugati divatot követnek, * a hajuk olyan hosszú, hogy Euró páhan nyugodtan beatnlkeknek" nézhetnék őket Lélekszámukat tekintve első >ielyen az Indnklnai származásúak állnak akiket a franciák 1921 ben erőszakkal telepítettek kl az Oj Hebrldákra, hogy olcsó munkaerőt szerezhessenek ültetvényeikre. Utánuk a kínaiak, valamint a melanéziai bennszülöttek következnek. Három nap múlva búcsút mondtunk Port Vilának, és egy kis gőzösön behajóztunk utunk végállomására, Pentecost-szigetre. Oscar a s?iget déli csücskénél, egy kis öbölben vetett horgonyt. Első látogatók Kora reggel, még napkelte előtt erős motorbúgás riasztott fel álmomból. A hajnali szürkületben egy motorcsónak körvonalai bontakozódtak ki. Szalmakalapos, alacsony, kövér ember ült benne. Oscar mosolyogva üdvözölte, s bemutatta nekünk: — Ez Wall, az egyik távolabbi tengerparti falu bírája. Majd megismerteti önöket az akrobatákkal, akik ugrani fognak. Ml újság, Wall? — Sok jó, Mr. Oscar, hat nap idő, és ők ugrani. jeffel elhatároztuk, hogy nem fogjuk vesztegetni Időnket. Zúgó patakok mentén, agyagösvényen áthaladva rögtön a várt esemény színhelyére mentünk. A falutól négy mérföldnyire, egy meredek hegy nyúlványán volt a fáktól és növényzettől megtisztított terep, nagyságát tekintve fele a szokásos labdarúgópályának. A hegy tete|én megcsonkított fatörzs meredezett, körülötte gerendákból és póznákból liánnal összekötözött bonyolult tákolmány állott. Ez a minden percben összeroppanással fenyegető tákolmány már elérte az 50 láb magasságot. Legalább húsz férfi tett vett a tetején, s vidám énekszó kíséretében újabb „emeleteket" húztak rá. Akik o rz i k o múltot Szívesen vettük Wall ajánlatát, s másnap csónakján elindultunk Ambrlm szigetére. A vadbanánok, a pandánuszok, páfrányok, vagy még a dinoszauruszok korából származó szágófélék rengetegén átvergődve hirtelen megtorpantunk: nemcsak a váratlanul szemünkbe tűző napsugarak kápráztattak el, hanem egy nem mlndenapi látvány Is. Földbe ásott, tlz láb magas, beiül Dres gerendafa, furcsa emberfeidíszítéssel a tetején. E csodálatos gongon hosszában keskeny rés vonult végig Percekig hallgatagon álltunk Aztán a gong mögött még egy szobrot fedeztem fel. Levelek takarták el. A páfránytörzsből faragott szobor törpe kezű és óriási arcú mezítelen férfit ábrázolt groteszk testtartásban. Kékre és vörösre volt mázolva, kidülledt szemét tarka színű karikák vették körül. A falu pár száz láb távolságra volt ettől a térségtől. Néhány férfi üldögélt a szegényes kunyhók tövében, a gyilkos trópusi napsütésben Egyikük, a bíró felállt, és üdvözölt bennünket A mellé* piszkos zsinóron kettőt csontftlzér lógott. Azt hinnők, figyes kezű mester faragásai, de kiderült, bogy közönséges disznóagyarak. Az Üj-Hebrldákon a sertések száma a gazdagság egyedüli mértékfoka. Ha valaki bűntettet követ el, bizonyos számú sertéssel megválthatta vétkét. A sertések egyébként fontos szerepet játszanak a szigetlakók mindennapi életével öszszefilggő szertartásokban. A sertés értéke pedig agyarainak hosszától és formájától függ. Ezért a malacok felső zápfogait eltávolítják, hogy az alsó agyarak hét-nyolc év alatt gyűrűszerűén meghajoljanak. Egy Ilyen kandisznó igen 10kat ér. Szározföldi búvárok Pentecostra visszatérve észrevettük, hogy befejeződött az ugrótorony építése. A tákolmány nyolcvan láb magasságban meredezett. Huszonöt férfi készült fel a nem mindennapi ugrásra. Délelőtt tíz óra tájt távoli éneklés hallatszott a dzsungel felől, majd mind bangosabbá vált. Végre megjelentek az elszánt férfiak. Folytatták éneküket, közben elfoglalták helyüket az emelvényen. Egy jól megtermett ifjú kezdte a szertartást. Két rokona segédkezett neki. Két liánt nyújtottak neki, melyet a bokájához erősített. Az ifjú az emelvény szélén felemelte a kezét. Távcsövemen keresztül láttam, hogy remeg az ajka — énekelt-e a többivel, vagy imádkozott, nem tudom pontosan. Átható sípszó és a tánc őrjöngő ütemben felgyorsul. Az ugrásra készülő bajnok felemelte a kezét, és háromszor tapsolt, majd mellére szorítva iiklét behúnyta szemét. Szinte kővé meredt teste lassan előrelendült. A lélegzetünket is visszafojtjuk. Ogy látszott, a fiú az „örökkévalóságba" röpül. Amikor már szédítő sebességgel a földhöz közeledett, a két liánkötél megfeszült, s az ugródeszka támasztékaival együtt összeroppant, lejjebb csúszott, de nem zuhant le. A fiú feje néhány lábnyira volt a földtől, amikor a pattanásig feszült liánok visszarántották, majd a torony talapzatához bocsátották. A fiú hátával gyengéden súrolta a földet. Kioldották kötelékeiből, s a nagy próbatét után lelkendezve futott a táncosokhoz. Meggyőződtem róla, hogy ez nem egyszerű szertartás, hanem afféle férfivá avatás. „Corgo" - c sok fehérekne k? A csendes-óceáni szigeteket méltán nevezik földi paradicsomnak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy ott nincsenek problémák. A fehérek megjelenéséig az itteni lakosság kőkorszakbeli viszonyok között élt. Kő. fa, növényi fonál — ez volt minden, arait az anyagok közül ismertek Hirtelen betörtek azDk a furcsa fehérek, akik érdekes, ú| dolgokat hoztak magukkal. Cargó-nak nevezték (angolul teherrakomány). Volt Itt petróleumlámpa, müanyagevető, rádió, porcelán edény, acélkés és sok más dolog. Mind mesebeli enyagból készültek. A csodálkozó bennszülöttek tisztában voltak vele, hogy a „cargo" nem lehet emberi kéz müve. De miért csak a fehérek jutnak hozzá? Bizonyára fennséges szertartásaik vannak, amelyekkel kikényszerítik a „cargót" az istenektől? Eleinte a bennszülötteknek az a benyomásuk, hogy a jövevények meg akarják osztani titkaikat, hisz egyesek szívesen beszélnek isteneikről. A bennszülöttek hisznek a fehéreknek, ét szívesei tátogatják templomaikat. Csakhamar gyanítani kezdik, hogy becsapták őket: nem jutnak hozzá a ,,cargó" hoz. Ezért máshol próbálkoznak A kereskedőkhöz fordulnak tanácsért. Azok meg azt mondják, hogy csak az ültetvényeken végzett munkával juthatnak hozzá a csodálatos dolgokhoz Ez Is csak csalás: a valóságban meggörnyedhetnek az ültetvényeken, akkor sem tudnak elegendő pénzt ksr»nl, hogy megszerezzék az áhított dolgokat. Tania szigeten míg él John Fram emléke. A háború előtti években népvezér volt, és azl hirdette, hogy nagy világcsapás következik, a begyek Íz megindulnak, a véuek megifjodnak, megszűnnek a betegségek, a fehéreket elűzik a szigetekről, * aztáa bőven lest „cargo". A templomok és a mlsszlőslskolák elnéptelenedtek. A kormányzó ráfogta egy törzsfőnökre, hogy 0 John Fram, kiköltette őt egy fához, hogy lássák, nincs varáziere je, majd több társával együtt Port Vilában bebörtönöztette. Egy faluban megismerkedtem Sammal, az éltes tanítóval, aki missziósiskolába tért. Elmondta, hogy a "ivére szemé lyesen Ismerte fohn Framot, akinek mondásai közül az volt a legfontosabb, hogy „a fehé rek előbb utóbb távozaak a szigetekről, s akkor mindenki boldog lesz." — S miért nem IBtt még el, Sam? — Nem tudom, lehet, hogy a hivatalok akadályozták meg benne, de valamikor egész biztosan eltön. Megígért*. A hatalmas tányérú agá^ vefák, a művészien nyírt és sok hely'itt kerítésként használt tuiaják, a tarka oleanderek a sudár ctprusok, a minden másodtk évben gyümölcsöt hozó. bódító illatú olajfák — a délfranciaországi fürdőhelyek legpompásabb díszét. Ide tartoznak a maqasságban egymással vetekedő pálmák ts. Ogy látszik, az itteni vízhiány nem árt a trópust viszonyokhoz szokott növényeknek. Hatalmas leveleikkel hűs menedéket nyújtanak a sétálóknak vagy üldögélőknek. Az élet tulajdonképpen itt zajlik a fák alatt. A Szovjetunióban vagy nálunk közkedvelt, gondosan ápolt, virágágyas parkokat és a hozzájuk tartozó tarka padokat ftt hiába keressük. Ez korzó, s az utcai forgalom zaja elűzi a csendet. A felügyelők árgus szemekkel figyelik az ülni vágyó járókelőket, s irgalmatlanul behajtják a helypénzt, mert itt ftzetnt kell a székért. Nem is keveset, így aztán a vékonypénzűekneíc tanácsos továbbállnt. Nemcsak ezért, sok másért is fizetni kell, olyasmiért, ami nálunk ingyenes. Ha lehetne, még a levegőt ls felszámítanák. A strandra jegyet kell váltani, nem úgy, m'nt Szocsiban és Várnában. A homokban vagy a vízben legalább olyan jól érzi magát az ember, mint a fekete tengert strandokon. Élményanyag is bőven akad. Az árusok született üzletemberek. Ügyes reklámmal dolnnznak. Például nem sajnálják a kóstolóba szétdobált cukros mogyorószemeket. Tudják, hogy ez a befektetés jócskán megtérül. Boldog boldogtalan vásárolja a nyalánkságot. melyre a rekkenő hőségben sok coca colát vagy más frtssítőt kíván. Ha leszáll az sst A tengerparton az esti, sőt az éjszakai órákban ts zajlik az élet. A tikkasztó hőség után egy kis szellőre vágyva kijönnek az üdülök a tengerpartra. fólestk a korlátra támaszkodva gyönyörködni a kivilágított mólóban, a lassan, méltóságteljesen úszó, vagy horgonyzó hajókban és csónakokban. A legszebb látványosság a nálunk ts meghonosuló vízi síverseny. A motorcsónakkal vontatott, égő fáklyát tartó gyakorlott sízők kifogástalan teljesítményt nyújtanak. Szinte milliméteres pontossággal stkerül megvalósítaniuk a merész mutatványokat, például a hídugrást. Egyes versenyzők hatalmas denevérszárnyak segítségével métereken át repülnek ts, majd újra leszállnak a víz tükrére, és tovaslklanak. A kötéltáncosok vérfagyasztó mutatványai harminc métsr magasságban kel lem^sen meghosszabítják a? est ľ időtöltést. Természetesen a Beatlescsoportok sem hiányozhatnak. Sokan körülveszik .-'S megtapsolják a gitározó és éneklő, KARDOS MARTA RIVIÉRÁI ÚTIJEGYZETEI AHOL A PÉNZ mellesleg zsebpénzüket gyarapító angól diákokat, akik szemlátomást fittyet hánynak a divatnak, mert míg az itteni Furcsaságok fiatalok már visszatértek a klasszikus hajvisele'hez, az előbbiek ápolatlan sörényét., szakállukat pajkosan cibálja a szél. vük sincs a vásárláshoz. Nyüzsög a nép a mozgólépcsőkön, sokan a pultok előtt nézelődnek, akadályozzák a forgalmat,. s többnyire azért vannak itt, hogy elköltsék o pénzüket olyasmire, amire talán nemsokára úgyis szükségük lesz. A személyzet udvarias és szolgálatkész. Aki ezt a szabályt megszegi, szedheti a batyuját. Találnak helyette mást, megfelelőbbet. De ez ritkán fordult elő. hisz még az autóbuszsofőr ls betartja az udvariasság szabályalt. Egy kirándulás alkalmával a nagy hőségben sofőrünk engedelmet kért, hogy inpujjban ülhessen a volánhoz. Mivel ez hazai viszonylatban példátlan eset, nagy vitát váltott ki honfitársaink között. Abban mindenesetre megegyeztünk, hogy az udvariasság mindenkinek jólesik. Nappali örömök Nem kevésbé élménydús a riviérai fürdőhelyek nappali élete. Naponta rendezik a kirakatokat, ugyanis itt az az elv, hogy 24 óránál hosszabb ideig senki sem gyönyörködhet a kttett árukban. Ezt tartják a Bata és Bally cipőüzletek ts. Túlzsúfolt, nem éppen ízléses kirakataikban a legötletesebb újdonság a cipősarokba beszerelt tranzisztoros rádió. Mi az értelmi? Tervezőinek nyilván az volt a célja, hogy még az idősebb korosztályú clpővtselőket ls táncra serkentsék. A jóval olcsóbb, légkondicionáló berendezéssel ellátott nagy áruválasztékú áruházak nagy konkurrenclát jelentenek az elegáns Üzleteknek. A friss levegő még azokat ls becsalja, akiknek semmi kedAz utcákon feltűnően sok az apáca. Többnyire motorkerékpáron közlekednek. Mulatságos látvány, de az ittenieknek már közömbös. <í megszokott utcai képhez tartozik, mint a házak falához támasztott festmények és a képkereskedők, akik rábeszélési Igyekezetükben sokszor az igazság útjáról Is letérnek. Előfordult, hogy eredeti alkotások helyett reDrodukctókat varrtak hiszékeny emberek nyakába. Más körszakállas, bozontos hajú művészek viszont becsületesebb módon biztosítják megélhetésüket Különféle eseményeket örökítenek meg a járdán, portrékat •aizolnak színes krétával. Munkájukat a járókelők nyomban honorálják. Ez nem megalázó koldulás, de mit tegyenek azok a közepes tehetségű festők, aktket az állam nem támogat munkalehetőség biztosításával, nem vásárolja meg Időnkint alkotásaikat, nem ösztönzi őket továbbképzésre. A DÉL-FRANCIAORSZÄGI SAINT PAUL KISVÁROS LÁTKÉPE (A szerző felvétele) L. VOLOGYIN MONACÓI ÚTIJEGYZETE Egy birodalom vevőt keres Bár a történelemben rengeteg birodalom összeomlott vagy felbomlott, arra még nem volt példa, hogy egy fejedelemséget telies egészében elárvereztek volna. Most ugyanis hivatalosan bejelentették, hogy az évszázados monacői rulettblrodalmat eladják. Áruba bocsátják a törpe fejedelemség két kaszinóját, három fény-, űző szállodáját, strandját, fürdőmedencéit, jachtklubját, céllövöldéiét, rendőrségét és tűzoltóságát. Mindezt kemény valutában: 70 millió úf francia frankért. A rulettblrodalmat lelenlegl koronízatlan királya, Onasszlsz, görög milliárdos hajógyáros bocsátla áruba. A múlt század végén a monacói feledelemség jövedelmének 77 százaléka a hazárdjátékból származott. A rulett ma a feledelemség lövedelmének csak 3 százalékát adla. A többi az óriási közvetett adókból ered. amelyeket Monacóban valamennyi árucikkre kivetnek. Nem hiába tartják a fejedelemséget a létfenntartási költségek szempontjából a legdrágább fejedelemségnek. Az sem véletlen: mind kevesebb turista fordul meg Monacóban, hogy szerencsét prôbállon a zöldasztal mellett, vagy háromszoros árat fizessen azért az élvezetért, hogy a rulettblrodalomhnn Időzhet. A monacói hivatalok arra a következtetésre lutottak, hogy a pénzügyi válságból kivezető út egyedüli módla az olcsó turistaforgalom lehetővé tétele. Igen ám, de más a lámbor óhaj, és más a valóság. Az Azúr-part azon részén, ahol a monacói fejedelemség másfél négyzetkilométernyi földterülettel rendelkezik, JZ úl építkezésre alkalmas parcellák a „tengeri kádak társaságának" tulajdonában vannak, azaz Onasszlsz rulettblrodalmához tartoznak Onnszszisz a tulajdonosa a Larvolto nevű nag? tengerparti résznek Is. A társaság köteles jövedelmének öt százalékát átutalni a monacói állampénztárba, továbbá rendben tartani a feledelemség parklalt és tengerparti fürdőhelyeit. Onasszlsz eleget tesz kötelezettségeinek, ám a tömegjellegű turistaforgalom fejlesztéséről hallani sem akar. Tellesen megelégszik a kaszinók gazdag ügyfeleitől befolyó osztalékokkal, A monacói hivatalok egy tervet ajánlottak fel a tengerparton haladó vasút áthelyezésére és tovább vezetésére alagúton át, hogy előző helyén olcsó strandokat építhessenek. E terv kivitelezése 25—30 millió dollárt Igényel. Mlvel a monacftl állampénztár ennyi pénzzel n*m rendelkezik ezért a hivatalik Onasszlszhoz, a nagv Ozletemherhez fordultak, aki otthonra talált a feledelemség területén. A rulettbirndalom rút hálátlansággal fizetett, megtagadta részvételét a monacói fejedelemség fellesztésl terveiben. A saltőban kiteregetett „Onasszlsz-botrány" váratlanul visszhangra talált III. Ralnler herceg'monacői államfő beszédében'is'.Táínier azzal vádolta Onasszlszt, hogy 15 év alatt semmivel sem tárult hozzá a monacői turistaforgalom fellendítéséhez, s a rulettbirndalom államosításával fenvpgetöz>5tt. Onasszlsz válaszul belelentptte. bngy a társaság részvényeinek 52 S7.é7»lékáf eladja. A vlszaty még tart. s nem tudni, rot lesz a tömeges Idegenforgalommal, tgy egyre kevesebb a remény arra, hogy a világ legkisebb állama megszabadul a „legdrágább" jelzőtől.