Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-23 / 294. szám, szombat

VÁLASZÚTON Az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakán befejeződött az általános vita, amelyben a tagállamok reprezentáns képviselői kifejtették kormányaik véleményét a legfontosabb világkérdésekről. Most az ülésszak megkezdi a fontosság szerint sorrendben öszszeállított napirendi kérdések konkrét tárgyalását. A legtermészetesebb, hogy legelőször is az atomfegyverkezés, pontosabban az atomfegyver további elterjedése megakadályozásának kérdése szerepel napirenden. E kérdés elsődleges megvitatását Időszerűsége, ezenfelül az atomfegyverkezés legújabb tényei és több NATO-államban végbemenő politikai változások tették szükségessé. VESZÉLYES FEJLEMÉNYEK A moszkvai atomcsendegyezmény megkötése őta a világbéke és a leszerelés őszinte hívei arra törekszenek, hogy a békepolitika nagy sikereként elkönyvelt szerződést a nukleáris kísérletek valamennyi válfajára kiterjesszék, tehát föld alatti kísérleteket se folytathassanak a nukleáris hatalmak, sőt a rendelkezésükre álló nukleáris fegyver ne kerülhessen más államok birtokába. A kérdésről nem egy nemzetközi tanácskozás folyt — ez ideig eredménytelenül. Legutóbb a tizennyolchatalmi bizottság foglalkozott a kérdéssel, s a Szovjetunió ismét kezdeményező javaslatokat tett a kérdés végleges és eredményes megoldására. Most az ENSZ legtekintélyesebb bizottsága, a politikai főbizottság tárgyal róla. A leszerelési bizottság ENSZ elé terjesztett jelentése sok negatívumot tartalmaz, mert az amerikai küldöttség állandóan, elfogadhatatlan érvekkel igyekezett meghiúsítani a szovjet javaslatok elfogadását. Ennek ellenére, mind több küldött sürgeti a kérdés érdemleges megoldását, vagy legalább is haladás elérését a bonyolult problémakör rendezésében — és ez nem véletlen. A sürgetés a veszély felismerésén alapul, s a konkrét tények világosan bizonyítják, hogy az atomveszély elharapódzása, az atomfegyverek elterjedése nem afféle mumus, mellyel valaki Ijesztgetni akarja a népeket. A Szovjetunión, az Egyesült Államokon és Anglián kívül ma már a Kínai Népköztársaságnak és Franciaországnak is van atombombája, s az atomiparral rendelkező országoktői már más, kisebb-nagyobb országok vásároltak különböző nagyságú reaktorokat, amelyek annyi plutóniumot tudnak előállítani, amennyi évi száz atombomba gyártásához elegendő. Nem pontos statisztika szerint eddig már 45 ország rendelkezik plutóniumgyártásra alkalmas reaktorokkall Bizonyos, hogyha ez az ütem folytatódik, még a nyugati világ tekintélyes szakemberei szerint ls olyan veszélyes méreteket ölthet az atomfegyverek terjedése, hogy bármikor bekövetkezhet a világpusztító katasztrófa. MINDIG BONN A józan ész parancsként sugallaná: megálljt kell parancsolni az atomfegyver terjedésének! Amilyen egyszerűnek látszik ez a kérdés elméletben, olyan bonyolult a valóságban. Az atomveszélynek csak úgy lehet véget vetni, ha az arra irányuló lépések valóban őszinték és. következetesek. Sajnos, az ilyen vonatkozású nvugati, főként amerikai javaslatokban eddig egy szemernyi őszinteséget sem fedezhettük fel, mert hangzatos bevezető után rendszerint valamilyen kibúvót tartogatnak, vagyis olyan „nesze semmi. fogd meg jól". Washington nukleáris aknamunkájának hátterében a sokoldalú atomhaderő felállításának terve áll. Az MLF et, a NATO multilaterális haderejét sokan már halva született gyermekként könyvelték el, ám az utóbbi időben úgy látszik, hogy washingtoni tervezői új életet akarnak lehelni bele. Az MLF a múltban a NATO-tagállamok széthúzása miatt hiúsult meg. Ezek ugyanis felismerték, hogy a washingtoni terv Európában csakis a bonni revansistáknak és militaristáknak kedvezne. A többi atlanti tagállam a nemzeti érdekeknek ellentmondó kötelezettségeket teljesítene, statisztaszerepet látszana csak azért, hogy Bonn a nemzetközt tiltó rendelkezéseket kijátszva az atomfegyver ravaszára tehesse a kezét Washingtonban nemrégen nem hivatalos megfogalmazásban tudtára adták a renitenskedő európai partnereknek, hogy a NATO fő alapja a Washington—Bonn tengely. Ennél ékesszőlóbb megnyilatkozás nem is kell. NATO-VÁLSÁG ÉS A VILÁGBIZTONSÁG Az MLF létrejöttének útjában most is számtalan akadály áll, elsősorban a francig önállósági törekvés, másodszor a szegényebb NATO államokra nehezedő súlyos gazdasági terhek, s végül egyes tagállamoknak a múlt világháborúban a német imperializmussal szerzett keserű tapasztalatat. , A legutóbbi hónapok eseményei azt bizonyítják: meddőnek mutatkozik Washington kísérlete, hogy szorosabbra fogja a meglazult atlanti szövetséget. Nem csupán a hagyományos Párizs—Washington ellentétre gondolunk. Franciaország atomhatalmi törekvésén kívül más tényezők is közrejátszanak. Az utóbbi időben felelős francia személyiségek, például Couve de Murville külügyminiszter is több alkalommal kihangsúlyozta, hogy Franciaország nem akarja Bonnt az atomfegyver mellett látni, s ezzel kapcsolatban néhány nappal ezelőtt tett nyilatkozatában hangoztatta, hogy a német kérdést az európai államok, köztük tehát a Szovjetunió és a bonni állam szomszédai közös megegyezése alapján kell megoldani. A francia álláspontra kétségtelenül az ls hatással van, hogy Párizs újabban hajlandónak mutatkozik közeledni a szocialista keleti országokhoz. Ami a további NATO-partnereket Illeti, látnunk kell, hogy Görögországban, Tőrökországban és Norvégiában választások, illetve belpolitikai viszály következtében erőátcsoportosítások történtek, s nem tudjuk, hogy az MLF-ben való részvételt megtagadó országok a jövőben is következetes elutasító álláspontra helyezkednek-e, hisz mind a három említett országban az eddiginél jobboldalibb kormány került hatalomra. A legutóbbi nyugat-németországi választások és a kormányalakítási huzavona eseményei megmutatták, hogy a bonni militaristák atométvágya még inkább fokozódott. Erősen érezteti hatását a háttérből dirigáló Adenauer szelleme. Ennek a háborús politikának nagyon szembetűnő volt Strauss volt hadügyminiszternek, az adenauerl politika egyik főkortesének megnyilatkozása, mely egyúttal a schröderi túlzott Amerika-barát Irányvonal bírálatának okára is rávilágít: „Az NSZK többet ér el (értsd az MLF-ben való részvételnél): egy európai atomhaderő felállítását a partnerek teljes egyenlősége alapján." JÓZAN HANGOK Igen, szóval Bonnak csak addig jő az amerikai terv, amíg ráteszi kezét az atomfegyverre, aztán már terhére van az amerikai gyámkodás: tehát európai atomhaderő, egyenjogú, értsd nyugatnémet vezető szereppel, a többiek legfeljebb statisztálhatnának. A washingtoni kormány nukleáris politikájában rejlő Veszélyt már Nyugaton is sokan felismerték. Róbert Kennedy, az elhunyt amerikai elnök öccse nemrégen egy felszólalásában határozottan ellenezte azt a célt, hogy Bonn hozzáférhessen az atomfegyverhez, melyet bátyja szel lemében katasztrofális lehetőségnek tartott. Hasonlóan nyilatkozott Fulbrlght és Mansfield szenátor is Kitudódott, hogy a hadügyminisztérium és más kormányszervek között ls nézeteltérések merültek, fel az MLF-et Illetően, a hadügyminisztérium az eredeti MLF helyett csak afféle központi tanácsadót szervet szeretne a NATO mellett. Ami a legnagyobb érv a nukleáris kísérletek betiltása, s vele összefüggésben az atomfegyver terjedésének megakadályozása mellett: sikerült olyan jelzőberendezést kikísérletezni, amely rendkívüli pontossággal megállapítja, történnek-e kísérletek, vagy sem. Aki tehát még mindig vonakodik, a valóságban bűnös terveket sző. Sajnos, Amerlká ban a józan hangok mellett még erősen hallatják szavukat ennek a szélsőséges, negatív politikának kép viselői. Napjainkban meg kell aka dályozni, hogy az atomfegyver további országok kezébe kerülhessen, mert az emberiség életéről, fennma radásárfll van szó. LÖRINCZ LÄSZLÔ MÉHINVÁZIÚ fenyegeti Brazíliát. A bűnös egy Querr nevű brazil méhész, aki kilenc évvel ezelőtt húsz méhkirálynőt hozott magával Afrikából az óceán túlsó partjára. Úgy látszik, a brazíliai éghajlat nem tesz jót az afrikai méheknek, vagy különösen agresszív, rakoncátlan fajtából valók, mert amióta elszaporodtak, igen sok bajt okoznak Brazíliában. Querr úgy próbálta megzabolázni szilaj természetüket, hogy keresztezte őket a Brazíliában honos német és olasz méhfajokkal. Querrt az vonzotta az afrikai méhekhez, hogy egyharmaddal több mézet adtak, mint az említett európai fajták. Remélte, hogy a kereszteződéssel megőrzik mézcsináló képességüket, ugyanakkor megszelídülnek. Végzetes tévedés! Az évente 450 ezer darabbal szaporodó afrikai keresztezett méhfajta mindenüvé befészkeli magát: fészket ver kövek alatt, fákon, elhagyott autókban, telefonfülkékben. Csakhogy a keresztezéssel nem szelídült meg, ellenkezőleg, még veszettebbé vált. Most már nemcsak a német és olasz eredetű méhfajokat pusztítják, hanem madarat, baromfit, kutyát, malacot, lovat, sőt embert ls halálosan megmarnak. A nyáron Sao Paulo közelében egy bártulajdonos fel akarta gyújtani a kéményében megtelepedett méhek fészkét. A megvadult méhek ellepték a termet, aztán kirepültek. Három óra alatt ötszáz embert martak meg. Miután egy laktanya legénységét megfutamították, békés civilekre vetették magukat. A honatyák most már csak a behozott afrikai méhek kiirtásában látják Brazília megmentésének egyedüli módját. Selectron International a neve a nyugati világban modernül berendezett újfajta házasságközvetítő irodák genfi mintapéldányának. Az érdeklődők bizonyos taksa fejében kitöltenek egy tíz lapból álló kérdőívet, melyet lyukkártyára, az elektronikus számítógépek nyelvére átírva egy automa.'iban helyeznek el. S a gép megadja a választ. Mennyire elégíti ki ez a „pontos tudományos" válasz az érdekelteket, nem tudjuk. Mindenesetre csalódást okozott a házasodni készülő Uwe Hildebrandt és 0. Slegrun jegyespárnak. Az automata válasza ugyanis az volt, hogy a 25-éves Uwe Hildebrand várjon még vagy négy évet a házassággal, a kisasszonynak pedig további hat vőlegényt ajánlott, akiket az érdekelt azonban még csak nem ls ismer. ^ Saljapin — postabélyegen Kevesen tud- ^ ^ ják, hogy a nagy • orosz operaéne * ke?, Fjodor Sal japin nevet egyszer maidnem a postabélyeg is megörökítette. A művész 1913ban ünnepelte 40. születésnapját, s barátai bélyeg kiadásá val akartak ne ki kedveskedni. Felcer harkovi fényképész el is készítette a bélyeg modelljét melyről Szeröv ralza alapján Kalasnyikov fa metszetet készí tett. A bélyeg kl adása azonban elmaradt. A cári udvar ugyanis a Romanov uralkodóház fennállásának 300. évfordulójára készült, s a postaigazgatóság úgy döntött, hogy az összes cárok képmásával ünnepi bélyegsorozatokat ad kl. A pór származású Saljapinnak így meg kellett hátrálnia. A kiadatlan bélyeget nemrégen fedezték fel Felcer fényképész hagyatékában. Felső kép: Felcer fényképe Saljaplnról Alsó kép: Szeröv bélyegvázlata. WmmMi. űs

z,,, JPrandl Sándor f elv.) Meáe egy yonoóz manóból (Szöveg nélkül) H

ol volt, hol nem volt, hegyen-völgyön túl, Nyugat-Szlovákia egyik eldugott zugában, — valahol'' a nyitrai járásban — fekete szántóföldek ölén lapult egy kis falu, úgy hívták, Mojmírovce. Nem volt valami híres falu, érdekes történelmi múltra sem tekinthetett vissza, sem várrom, sem műemlék nem vonzotta környékére a turistákat. Még a járási tisztségviselők is csak nagyritkán látogatták. Dolgos, rendes emberek lakták a falut, akik a kocsma helyett inkább a járási takarékpénztárban számolták le megtakarított koronáikat. Meg ls látszott a falun a jómód. Véges-végig takaros házak övezték a fő utcát. Piros cserepes tetejükről vidáman bólogattak a televíziós antennák. Az ablakpárkányokon muskátli virított, a kiskertekben őszt rózsák és más virágok gyönyörködtették a járókelőket. km volt a falunak eny gonosz manója ís, a/./ már hosszú évek óta keserítette életét. Már vagy jó hat-hét esztendeje történt, hogy a falu lakói gondoltak egy nagyot. Nem volt a községben sem borbély, sem fodrász, sem fényképész, sem lavító, de még iparos sem, így ha búcsú előtt meg akartak szépülni a falu lányai, vagy ha elromlott a kút pumpája, vagy ha a büszke szülők kicsinyeik első totyogó lépéseit akarták fényképen megörökíteni, mehettek Nyttrára. S Itt bUony egy-egy nap ts beletelt, amíg dolqukban eljártaké Egysze^ aztán megsokallták a városba járást, — s úgy döntöttek, felépítik a szolgáltatások házát, ahol lenne fodrász, borbély, fényképész, lavító vál lalat, íparosmühely, hogy ne kellfen minduntalan a m<"tszí városba kutyagolni. A járáson megértéssel fogadták kívánságukat. Pénzzel ls hozzájárultak, s hamarosan megszületett a terv. Majd teltek-múltak a napoki és megérkeztek az építésiek. Kinéztékkimérték a ház helyét

ŕ majd autók püfögtek be a községbe, építőanyagot hozva. Az ezerkllencszázhatvanadtk esztendőt mutatta a naptár, amikor felhúzták a falakat. Jól haladt a munka, szemlátomást nőtt a ház. Időelőnyt is nyertek, hiszen a terv szerint csak 1961 decemberében kellett átadni. Örültek az emberek. Már szinte látták magukat a fodrászüzem kényelmes karosszékeiben, ahogy fehér köpenyes borbélyinasok sürögnek-forognak körülöttük. £

kkir sokallta meg örömüket a gonosz manó ... Mert alaptermészetéhez tartozik, hogy nem bírja elviselni az emberek örömét és mindig ürömmel vegyíti. Így hát megsuhlntotta varázspálcáját, és a szolgáltatások háza köré' egyszeriben bajok tornyosultak. Először csak az építőanyag fogyott ki. Mire újra beszerezték, akkor meg az építőket vezényelték el eqy mis, fontosabb építkezésre. Es újra teltek-múltak a napok, hónapokká sorakoztak, tavasz-nyár ősz tél, majd újra tavasz lett. Az emberek eldob ták a régit, új naptárt vettek. Majd vettek újra eqy újat, és egy harmadlkat ts, s a szolgáltatások házából egyre csak a csupasz falak meredeztek az ég felé. Aztán újra megelevenedett az éoitkezés. Lassacskán el Is készült a munka, laaz, hoiy számtalan hibával, de az elmúlt esztendő szeptemberében az épületet véqül ts ünnepélyesen átadták rendeltetésének. Volt öröm, ujjongás. Ott állt végre a ház a fő utca közepén, s volt benne nemcsak fodrászat, fényképészet, borbély- és javító műhely, hanem vtrágkereskedés ts, sőt és ennek örültek talán a legjobban — a ház egyik szárnyában fürdőt nyitottak. Kellemes volt a fürdó. Előcsarnokában szívesen elüldögéltek az idősebbek. Azok is ellátogattak ide a hideg téli napokon, akiknek otthon fürdőszobájuk volt. Megittak egy csésze teát, átlapozták az újságokat, míg rájuk kerUit a sor, megfürödtek, majd hazamentek, S közben dicsérték: — Et, de jó ötlet volt ez a fürdői Most már igazán mindenünk vant Es a manó lelkébm újra feltüremlett a gonoszság. Ismét suhintott egyet varázspálcájával, hogy elrontsa az emberek örömét. A fürdő falai iziben megrepedeztek, s a repedéseken besúvített a szél. Másnap borzongva nézték az emberek a pusztulást. Fejüket csóválták: — Jaj, az a gonost manó' Miért ls vagyunk annyira a begyében.., A szakemberek szerint ugyan a tervekben volt a hiba. Nem számoltak a föld süppedésével. A járást higiénikus ml mást tehetett: betiltotta a fürdő használatát. Mondhatjuk tehát, Itt a vége, fuss el véle, mert a mese vigéhez értünk. Ami következik, az már nem mese. A mojmírovceí ftlr** dőt újra kellett építent. A munka máig tart, és hiába sürgetik a járást építkezési vállalatot, úgy tünlk, hogy nem érdeke pontot tenni a hosszú mondat végére. A kár meghaladja az 50 000 koronát. Hogy kit terhel a felelősség? Máig sem tudták eldönteni. Végül ts — kitűnő ötlet támadt: felírták a gonosz manó számlájára...! p-tit-* 0] SZÖ 4 * 1865. október 33,