Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-21 / 292. szám, csütörtök

Távol a családtól A főmérnök tervei KI IRTA? —" Zöld borítékos levelet kapott —. Könözsy István mérnök, a mezőgazdasági techni­kum tanára. A feladó Vajda István, a termelési igazgatóság vezetője Érsekújvárról. Gyorsan átfutotta a levél tartalmát. Hamarjában csak annyit jegyzett meg, hogy egy fő­mérnöki állás betöltését ajánlja fel a termelési igazgatóság vezetője .,. Hiszen még tanít... Igaz, ez az iskola megszűnik, s neki is állás után kell majd néz­nie. Nos Vajda elvtárs megelőzte. Sohasem beszélt vele, mégcsak nem ls látta. Honnan tudja, hogy a jö­vőben nem taníthat? A sok gondo­lat űzi, hajtja egymást, a mérnök agyában. Nagymegyer nincs is olyan közel Érsekújvárhoz, s mégis ráesett a választás? Zsebébe csúsztatta a levelet. Es­te, a családi körben újra elővette. Űj állásról van szó, nem árt, ha a család is mérlegel, tanácsot ad: vál­lalja-e vagy sem? Nem könnyű ilyenkor határozni. Oj helyen, is­meretlen emberek között kezdeni közel ötvenéves fejjel. Nem a mun­kától félt. Negyed évszázad küzdel­me, megpróbáltatása megedzette ezt az embert. Dolgozott ő a régi világ nagybirtokain is. Ott kezdte el egy Tisza menti uradalomban a pályafu­tását. Visszagondolt gyakornoki éveire, amikor még mindenki mérnökinas­nak szólította. Aztán a háború vi­hara, majd a felszabadulás utáni évek hol ide, hol oda sodorták. Volt állami gazdasági igazgató, tanár, já­rási előadó. Egyszóval többszőr ka­pott olyan helyet, ahol valamit hely­re kellett hozni. Könözsy jó szak­ember, próbáljuk meg vele — mon­dogatták a járásiak, ha valahol szo­rított a csizma. És ő ment, mennie kellett. Szólni sem igen szólhatott, múltja miatt sem, hisz aki a földes­úri birtokon dolgozott, jő szakember lehetett, de... Ez azonban már a múlté. Most már megbíznak benne. A sok latolga­tás, a föld, a szakma szerete­te mégis csak győzedelmeske­dett. És ma már nácsra, segítségre van szüksége, hozzá megy: „Hogyan gondolja mér­nök elvtárs? Jó lesz ez így mérnök úr? Mit szól hozzá Könözsy elv­társ?" És ő türelmesen meghallgat mindenkit. VIHARSARKI KÖZSÉGBEN ————— Hengerfej kel­MÉRNÖK lett a DT-be. ELVTÁRS L^&TE A M' M" ci urniiri k a- Ká r minden ELMENNE? percért. És kü­————— lönösen megér­zi a közös, ha a nagyteljesítményű lánctalpas üzemképtelen. Ez volt a főpontja a délutáni röpgyűlésnek ... és gyorsan intézkedtek. — Hengerfej kell a détébe. A le­hető leggyorsabban, el kell ugraniuk alkatrészért — mondja a gépesítő. Igen ám, ebből a Párkány melletti községből nem olyan könnyű „el­ugorni" Nyitrára. Csak a gépjármű segíthet. Erre gondolt a gépesítő is. — Mérnök elvtárs, elmenne a ko­csijával? — Hát ha nincs más. Sikerült az alkatrészt megszerez­niük, másnap már dolgozhatott a lánctalpas. Veres Ferdinánd üzemgazdász is jó segítőtársra talált. Most már vég­re megvalósíthatja az előzetes nyil­vántartást. Együtt tervezgetnek, szá­molgatnak. Behozzák azt, amit ed­dig elmulasztottak a szövetkezetben. Távol álljon tőlünk, hogy a szövet­kezet vezetőségét elmarasztaljuk, de kétezer hektáros szövetkezetben akad elég sok gond. Különösen ak­kor, ha egyesek azt tartják: mire jó a sok könyvelés, termelni kell sokat, és kész. Nos egy nagyüzem­ben rendnek kell lennie. És ez volt az első lépés a főmérnöknek is. Bi­zony korábban nem igen számítgat­ták oly pontosan a takarmánvada­gokat. jobban ls pazarolták a jószág eledelét. A szövetkezet vezetősége nehezen birkózott meg a szokatla­nul nagy gondokkal. Most már ne­kik is könnyebb. Jávorka Gyula ag­ronőmus kétéves mezőgazdasági technikumot végzett. A szövetkezet elnöke jelenleg iskolában van, most Székely Imre alelnök helyettesíti. megbíznak benne. Elvállalta a fel­kínált állást. Nem a termelési igaz­gatóságon kötött ki, hanem a já­rás egyik eléggé távoli falujában, Bényen horgonyzott le. Úgy mond­ják ez a vidék a „viharsarok". Egyébként nagy feladat ilyen he­lyen felelős tisztséget vállalni. Ko­molyan számolnia kell az ember­nek a nagyobb önállóságból fakadó felelősséggel. A járási vezetők ls ritkábban látogatnak a járás távoli szövetkezeteibe. Ö megtelepedett, a család maradt száz kilométernyi távolságra Nagy­megyeren. Hét végén mindig beül Spartakjába és hazalátogat. Hétfőn vissza. És ez így megy már harma­dik hónapja. Egész héten át egye­dül, távol a családtól. Mégse érzi az egyedüllétet. A szö­vetkezetben szívesen fogadták. A vezetők és a tagság előtt is tekin­télye van. Emberségével, akaratere­jével érte el. Ha valakinek jő ta­Végigsimít dús . ezüstös haján. AZTAN MFGINT fis ha szemé­TILTAKOZIK lyével kapcso­____ latos elismerés hangzik el, 6 tiltakozik. Nemcsak az ö érdeme. Ezt hangoztatja minduntalan. Pedig Csonka Ignác zootechntknssal. Kis András csoportvezető segítségével és az állattenyésztésben dolgozókkal három hónap alatt olyasvalamit végzett, amiről már az egész szövet­kezetben, sőt a járásban is beszél­nek. A sertések súlygvaraoodása az év eleji 31 dekás átlagról 35 de­kára szökkent. A havi átlaguk azon­ban eléri a napi 44—48 dekát. Eb­ben is benne van a szakember keze. Kissé meglepődik. Aztán tiltako­zik. Előveszi a füstszűrős cigarettát. Rágyúlt. — Javítottunk a takarmányada­gokon. Többet ugyan nem kapnak az átlátok, mint ezelőtt, csak táp­értékben. A központi keverőből ho­zatjuk a takarmánvt. Abban már benne van minden táperrt. az anti­biotikumokkal együtt. És sokkal jobb, mint a kukorica. Négy és fél kilóból 1 kg húst nyerünk, kukori­cából ennyi hús előállítására 5—6 kiló kellett. Ügy hallottam, hogy a gondozók pontosan etetnek és fejnek. A tej­hozam is érezhetően emelkedett. Ezt is a járáson tudtam meg. Jobb az eladást átlaguk (több mint 5 li­ter), mint a járási átlag... Valami része van ebben a mérnök elvtárs­nak is. — Nem lesz könnnyű a dolgom — így láttam munkához. Meg volt az okom rá. Régebben eléggé pocsé­kolták itt a takarmányt. Ennek kel­lett elsősorban véget vetni. Örülök, hogy sikerült. Az emberek, még a jóval időseb­bek is hallgatnak a mérnök szavá­ra. Elvégre tapasztalt szakember, ügyes jó szervező. Természetesen ő minden dicséret ellen tiltakozik. Merthogy egyedül szakadásig dolgozhatna, ha nem tá­mogatnák őt, kevés eredmény len­ne. — Szorgalmas itt a nép, és ért is a földmüveléshez, — jegyzi meg — nyomatékosan. A répatermesztés­ben még „nincs benne a kezem", és mégis elérjük az idén a 450 má­zsás átlagot. Sőt egy 10 hektáros táblán 570 mázsát szedtünk fel hek­tárjáról. És ami a legjobb, hallgat­nak a jó szóra. Most már úgy vi­gyáznak a takarmányra, mint nagy értékre. Nem ls kellett még a szé­nakazlat sem megkezdeni. A répa­karajt is az utolsó darabig lesilőz­zuk. Nagy kedvvel dolgozik itt Kö­VAN ÉRTELME nyözsi István A MUNKÁNAK mérnök. Értei­me van az erő­feszítéseinek, látja, hogy az emberek igyekvők. A jő munka eredményeként megvan a remény, hogy a 15 koronás elő­le'ghez még megkapják a tervezett 5 koronát, sőt valami prémiumra még a zárszámadáskor is számít­hatnak. S hogy jövőre még több le­gyen, ahhoz valóra kell válniuk azoknak a terveknek, amelyeket a főmérnök és a zootechnikus az állattenyésztésben terveznek. Hu­szonnégy törzskönyvezett üszőt vet­tek. Ezek és leszármazottaik meg­felelő takarmányozással 4000 liter tejet adnak majd évente. A jövőben még nagyobb mennyiségben etet­nek majd takarmánykeverékét. 16 útra tért a bényi EFSZ. Egy­részt a rendszeres nyilvántartás, az emberséges bánásmód, másrészt a jól irányított munka nyomán kibon­takozott a jó munkakedv. És bár­mennyire tiltakozzék is — a tagság szorgalmán, igyekezetén kívül — eb­ben része van Könözsy István mér­nöknek ts. • 1957-BEN ALAKULT a szövet­kezet. Kezdettől szép eredménye­ket mutat ki. A tavalyi esztendő is jól sikerült. A tervezett 19 koronás munkaegységérték helyett 21,50 ko­ronát fizetett munkaegységenként. • AZ IDÉN JÖL SIKERÜLT a ga­bona az átlagtermés 32 mázsát tett ki hektáronként. Legtöbb búza a Felső határban termett, 4ll.fi mázsa hektáronként. Az árpadűlnk hoza­ma között nem volt nagy különb­ség. A hüvelyesekből megközelítő­leg 21 ezer korona lesz a terven fe­lüli bevétel. • A Tíz HEKTÄR FŰSZERPAPRI­KÁRA azonban ráfizetnek. A gaz­daság azzal számolt, hogy 300 ezer korona lesz belőle a bevétele. A ko­rai dér miatt a paprikának azon­ban csak a negyed részét tudja ér­tékesíteni, ami 230 ezer korom veszteséget jelent. Ha két héttel később jön a dér, ez a veszteség nem éri a szövetkezetet. • A CUKORRÉPAHOZAM 30 MÁ­ZSÁVAL (hektáronként) nagyobb lesz a vártnál, 380 mázsás hektár­hozamot várnak. Kukoricából is nagyobb lesz a termés, a tervezett 35 mázsás hozam helyett 40—45 mázsa hektáronként. A szövetkezet már 120 vagon takarmányt lesiló­zott és még további 80 vagonnal készít. Ennyi silótakarmányt a té­len nem is tud feletetni, a fölösle­get eladja az érdeklődőknek. • ANNAK ELLENÉRE, hogy a szövetkezet gazdaságilag erős, ke­vés fiatal dolgozik benne. Csak hét 25 éven aluli szövetkezetsst tarta­nak nyilván, pedig a tagok jöve­delme szép. Krizsan Ernő sertés­gondozó pénzbeli jövedelme tavaly 1 FALU —10 HÍR NYITRAEGERSZEG 37 209 koronát tett ki, Kostyál Jó­zsef fejő pedig 31 476 koronát ka­pott a prémiumokkal együtt. Ľa­hučký Jakab traktoros 25 702 ko­ronát keresett. Ezenkívül a tagok­nak 2 kiló természetbeni gabonát osztottak munkaegységenként és fél hektár háztáji földet. • A JÁRÁSI VERSENYBEN mind a négy negyedévben Kostyál Jó­zsef fejő került az első helyre. Ugyancsak jó helyezést ért el De­szeth Leó hfzósertésgondnzó, aki négyszer szerezte meg a második helyet. Negyedévenként 250 korona díjat kapott, az első helyezett pe­dig 500 koronát. • A HARMADIK NEGYEDÉVBEN csökkent az egyes állattenyészté­si termékek önköltsége. Az első félévben a sertéshús termelése 6,11 koronába került kilónként (önkölt­ségen kívül), ami a harmadik ne­gyedben 5,81 koronára csökkent. A tojásnál 2 fillérrel olcsóbb a termelés darabonként, egy malac fölnevelése pedig 11 koronával ke­rül kevesebbe. A marhahús- és a tejtermelés azonban még mindig ráfizetéses. 22 374 koronáért adott el terven felül állattenyésztési ter­méket a szövetkezet. Az elemi csa­pások miatt bevételük a növény­termesztésből viszont 308 820 ko­ronával kevesebb. A kárból az Ál­lami Biztosító 180-200 ezer koro­nát megtérít. • Hetenként négyszer vetítenek tilmet a faluban. Az 1939-ben épült kultúrház már kicsinek bizonyult, és két évvel ezelőtt megnagyobbí­tották, így már megfelel céljának • 1931-BEN ALAKULT a falu énekkara. A felszabadulás után másfél évig nem működött, de Ke­szelyl József tanító ismét életre keltette. Azóta rendszeresen fellép, felenleg negyven férfitagja van, de a télen 70 tagú vegyeskarra bővítik kl. • AZ 1480 LAKOSŰ KÖZSÉG vendéglőjében 300 liter sör logy el naponta. Érdekes, hogy ebben a faluban a volt köztársaság idején sem volt sokkal kisebb a sörfo­gyasztás. Kostyál József, az akkori könyvelő állítja, hogy naponta 200 liter sört is kimért a kocsmáros. Ibj) A nagy teljesítményű burgonyakombájn sok ember munkáját végzi el. Megelőzik a veszteségeket A burgonya szűkebb hazája Szlová­kiában a Szepesseg és Liptö. Ám a burgonyatermesztésnek a homokos Zá­horie környékén is gazdag hagyomá­nya van. A Veiké Leváre-1 Állami Gazdaság­ban például ebben az évben 260 hek­táron ültettek burgonyát. De nemcsak az idén termesztik ekkora területen. Más években is legalább 200 vagon burgonyát adtak a közellátásnak. Az idén a rossz időjárás a burgonyát sem kímélte. Éppen ez vezette őket arra, hogy minden eszközzel megaka­dályozzák a további veszteségeket. A Veiké Leváre-i részlegen munkába állítottak minden gépet, hogy ne hú­zódjon el a betakarítás. A két bur­gonyakombájn sok ember fárasztó mun­káját helyettesíti, de a többi gép sem éli tétlenül. Az öreg „ördögkereket" is befogták. És, hogy egy gumó se vesszen kárba, egymásután négyszer is felszedték a burgonyát. Először a kiszántás után, aztán a talajmüvelés után és két ízben a boronáláskor. De így sem fizettek rá, mert a munka nagy részét a gépek már előzőleg el­végezték, s a veszteség ls elenyésző. A kedvezőtlen körülményeket tekintve — bár 1963-ban kétszer annyit értek el — a 80 mázsás hektárhozam is igyekezetüket dicséri. Egy fészekben van annyi, mint más, kor, csak a gumók kisebbek. Kép és szöveg: J. SLUKA A z országúton egy­re ritkábban vi­lágít szemünkbe a gép­Járművek fényszórója. Az óra kismutatója már elmozdult a tizenegyes­ről. Hátunk mögött, a város peremnegyedében ls csak itt-ott szűrődik ki fény a lakóházak ablakain. Az érsekújvá­ri határra már tel­jesen ráült az éj sötétje. Vagy még­sem? kísértetiesen villódzó fénnyel és ekkora ber­regéssel találkozik. Eh­hez már csak az hiá­nyozna, hogy a trakto­ros valamilyen fehér öl­tönyt viseljen. Pupák Károly persze nem visel fehér ruhát. Nem várja, hogy megállásra integessünk Nem a véletlen hozott össze Kö­nözsy Istvánnal. A termelést igaz­gatóságon arra kerestem választ, hogyan haladnak a járásban az őszi munkák. Ott említette Pelikán mér­nők elvtárs elmehetnénk Bénybe, mert onnan az utóbbi Időben igen jó hírek érkeztek. Megfogadtam a tanácsát, így ismerkedtem meg vele és mutathattam be egy jó szakem­bert, aki távol a családjától, de nagy családi körben tudása legja­vát adva egyengeti útját a bényi szövetkezetnek. MÉRY FERENC Bent, az egyik dűlő mélyén, az úttól legalább egy kilométernyire fénycsóva hasítja át a sötétséget. Lassan közeledik a fény, hasonlóképpen erősödik a berregés. Nem nehéz kitalálni, hogy ott lánctalpas ha­sítja a mély barázdát az éjszakában. Várunk. Jó 10 perc múlva azonban a trak­tor fényszóról már há­tat fordítanak nekünk. — Itt ugyan ítéletna­pig is várhatnánk — jegyzi meg társam s még hozzáteszi, — ha­csak el nem álmosodik a traktoros. Ebben persze nem nagyon bizakodhatott, mert amint összené­zünk, már indulunk is befelé a harmattól ned­ves, kissé tapadós szán­táson. A dűlőúton csupán néhány percet várako­zunk. Az alatt a rövid idő alatt is mennyi minden juthat az em­ber eszébe. Mit gondol­hatott volna például úgy 150 évvel ezelőtt egy falusi ember, ha tá­vol minden lakott hely­től így éjféltájban ilyen FÉNYCSŰVAK AZ ÉJSZAKÁBAN neki, amikor észrevesz, keze a - kapcsoló után nyúl, majd sapkájához emeli a kezét. Szólni még nem érdemes, hi­szen alapgázzal ls erő­sen berreg a DT. Kiszáll a gép kabin­jából, kissé oldalt lép. Még így is nagyothallók módján kezdődik a tár­salgás. — Bizony az idén ne­héz a szántás, most a Stalineccel könnyebben boldogulnánk. — Eddig mennyi a teljesítménye? — Nekem, vagy a gépnek — kérdez visz­sza. — Az nem mindegy? — Hát nem egészen. Igaz ugyan, hogy a múlt héten addig 202 hektáros teljesítmény­nyel engem értékeltek a legjobbnak a járási versenyben. A párkányi Szikora Sándor 200 hektárral a második lett, de társam, Csenge Laci 196 hektárral csak a harmadik volt. A gép­re számítva a premizá­lás ls igazságosabb len­ne. — Most hol tartanak? — Ketten több mint 450 hektárt szántottunk fel. — Még sok van? — Van bizony, még jó pár napig valameny­nyi traktorunk éjjel­nappal szánthatna. — Miért csak szánthatna? — Nem mind­egyik dolgozik két műszakban. Pedig sürgős a munka. Mahol­nap megfagyhat a föld. — Akkor inkább ne tartóztassuk tovább? T— Azért sose higy­gyék, hogy ebben 9 munkában annyira a másodpercek döntik el a végeredményt. Üjabb cigarettára gyújt, látszik, mondanj is akar valamit. — Ha a gép egy egész Idényben nem szorul nagyobb javítás­ra, akkor az már ma­gában is siker. Néha egy meglazult csavar meghúzásával is meg­előzhetünk néhány na­pos javítást. Ügy beszél, mintha csak tudná, mire va­gyunk kíváncsiak. Az­zal természetesen egyetértünk, hogy a gondos karbantartással sok hiba, javítás meg­előzhető, hogy ez a si­ker egyik titka. De hadd tegyük hozzá, hogy az alapos szak­tudás és a szakmai sze­retet sem másodrendű tényező a járási első­ségnél. HARASZTI GYULA Vadásztalálkozó a Dunaparton Hogy vadászaink közül kinek leg­pontosabb a puskája, 111. a szemmér­téke, az teljes mértékben október 23-án a Bratislava mellatti Ligetfalu Űligetnek nevezett határrészében bizonyosodik majd be, mivel e na­pokban nagy nemzetközi vadászta­lálkozót rendez a Csehszlovák Va­dász Szövetség kerületi és járási bizottsága. A kétnapos rendezvényen sok külföldi vadász vesz részt Len­gyelországból, Franciaországból, Ausztriából, Magyarországról, Jugo­szláviából és még sok más ország­ból. A gazdag program szerint a vadászok a lóversenyeken kívül — kutyák segítségével — rókafogást is bemutatnak. A minden bizonnyal ez idén is nagy érdeklődést kiváltó va­dásztalálkoző résztvevőinek szóra­koztatásáról Béla Pista népi zene­kara gondoskodik. Az ínyencek kü­lönböző vadász ételekkel csillapít­hatják éhségüket. A rendezőség tombolát is rendez, melynek kereté­ben sok értékes díj, köztük sok va­dásztrófea talál majd gazdára. L. Kuchta ÚJ SZÖ 6 * 1965. október 21,

Next

/
Thumbnails
Contents