Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-21 / 292. szám, csütörtök

A GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap Raul Roa kuoai külügyminiszter kíséretében New Yorkból Havannába utazott. A két államférfit a havannai repülőtéren Fidel Castro és más kubai vezetők üdvözölték. (CTK) DOMINIKÁBAN az Ozamn-erőd közelében lövöldözésre került sor a fegyveres erők csapatai és polgári lakosok között. Három személy életét vesztette, öten megsebesültek. Az incidens után az erődöt katoinság szállta meg. (CTK) ATHÉNBEN kedden letartóztattak 14 görög szakszervezeti vezetőt és az EDA vezetőjét. Valószínű, hogy őket vádolják Athén felszabadulása emlékére rendezett athéni gyűlés szervezésével. A letartóztatások országszerte felháborodást keltettek. (CTK) A MAGYAR földművelésügyi minisztérium tekintettel a ragályos száj- és körömfájásra lezárta GyőrSopron megyét. A minisztérium egyúttal felhívta a megye lakosságát, ne küldjön leveleket, illetve csomagokat az ország többi részébe. (CTK) A KUBAI KORMÁNY felszólított 11 amerikai újságírót és fényképészt, hagyják el az országot. Az amerikai újságírók mintegy 10 nappal ezelőtt beutazási engedély nélkül érkeztek Kubába, hogy jelen legyenek a kubai emigránsok Egyesült Államokba való távozásánál. (CTK) MADRIDBAN bíróság elé állítottak öt munkást, akiket a francóista ügyész azzal vádolt, hogy pártszervezetet szerveztek a Ericsson-gyárban. A munkásokat már májusban őrizetbe vették és azóta bírósági eljárás nélkül fogva tartották őket. (CTK) A FRANCIAORSZÁGBAN élő algériai fiatalok szövetségének képviselői úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a népi ellenállási mozgalomhoz és az illegális FLN-hez, melyek harcot folytatnak a június 19 i államfordulat után uralomra került kormány ellen. (CTK) AZ IDEIGLENES dominikai kormány betiltotta valamennyi rádióállomás működését. Kivételt csupán a kormány ellenőrzése alatt álló Santo Domingő-i rádióállomás és az Amerikai Államok Szervezetének állomásai jelentenek. Godoy elnök kijelentette, hogy ezt az intézkedést a rend és nyugalom biztosítása érdekében hozták. (CTK) SZICÍLIÁBAN keddről szerdára virra'dó éjjel vihar dúlt. Három ember életét • vesztette, magszakadt a forgalom, 8s hatalmas anyagi károk keletkeztek. (CTK) CIRIL ADOULA volt kongói miniszterelnök 14 hónapos európai emigráció után visszaérkezett Léopollville-le. (CTK) OLASZ képviselők küldöttsége egyhetes látogatásra a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába írkeüett. Az NDK -gazdasági és politikai életének vezetőivel a mindkét felet érdeklň kérdésekről fognak tárgyalni. (CTK1 A FRELIMO-mJzgalom partizánjai szeptember utolsó négy napja alatt 23 portugál katonát tettek ártalmatlanná Mocambiquén. (CTK) A TÖRVÉNYTELENSÉG ÁLARCA (A Szovjetszkaja Rosszija karikatúrája) Ä szakszervezeti világkongresszus 12. napja Varsó (CTK) — A szakszervezeti világkongresszuson tegnap befejeződött a vita. A délelőtti ülésen a közalkalmazottak nemzetközi szakszervezetének képviselője és Ceylon küldötte szólalt fel. A kongresszus meghallgatta Louis Saillant főtitkár beszámolóját az alapszabályzat kérdéseivel foglalkozó bizottság munkájáról. Saillant közölte, hogy a bizottság tavaly kezdte meg munkáját, de eddig nem sikerült valamennyi kérdésben azonos álláspontra jutnia. Azt javasolía. hogy a bizottság terjesszen javaslatot a SZVSZ főtanácsa elé. Ezenkívül azt javasolta, hogy a végrehajtó bizottság elnökségét jogosítsák fel a bizottság által jóváhagyott szabályzatok megvalósítására. Ebben a kérdésben Kína. Albánia, Románia, Indonézia, Venezuela, Bulgária, Olaszország és Knngó (Leopoldville) küldöttei szólaltak fel. Ebben a gyönyörű korszerű új palotában kezdődik ma Accrában az afrikai állam, illetve a kormányfők csúcsértekezlete. (Éliás Béla felvétele) Nézetellentétek veszélyeztetik az afro-ázsiai konferenciát Algír (CTK) — Napjainkban, amikor szemmel láthatólag nő az imperialisták bátorsága és agresszív tevékenységük sem Latin-Amerikában, sem Ázsiában nem riad vissza a legkegyetlenebb gyilkosságoktól sem, igen fontos lenne, ha kialakulna az afro-ázsiai nemzetek szilárd egysége. Azonban, ha az afroázsiai konferencia előkészületeinek egyes momentumait mérlegeljük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az érdekeltek között olyan nézeteltérések vannak, amelyek akadályozzák az egységfront kialakulá. sát. Algériában fontosnak tartják, Leverték a burundi lázadást Usumbura (CTK) — A burundi királyhoz hű csapatok kedden kiűzték a királyi palotából a lázadókat, akik a hétfőről keddre virradó éjjel szállták meg a palotát. A lázadókat végül a fővárosban lévő csendőrlaktanyában szétverték. A lázadók száma valószínűleg harminc volt. Egyesek közülük, a bahutu törzs tagjai a környező hegyekbe menekültek. A lázadók egy csendőr csapathoz tartoztak. Meggyilkolták a vatusszi törzsbeli tiszteket, akik nem voltak hajlandók csatlakozni hozzájuk. A burundi király egyes hírek szerint a lázadók foglya, mások szerint a szomszédos Kongóba menekült. A burundi hadsereg létszáma kb. 1000, és ugyanilyen létszámú a rendőrség is. A fegyveres erőkben számos belga tiszt szolgál. A burundi király a vatusszi törzs tagja. De az ország lakosságának többsége a bahutu törzshöz tartozik. Burundiba menekült Rwandából a vatusszi törzs kb. 45 000 tagja. ghanaiaknak határozottan van érzékük ahhoz, hogy jól válasszák meg az időpontokat. Ezt már akkor is bebizonyították, amikor az elsők között indították meg a harcot az angol gyarmatosítók 130 éves uralma ellen, és — szintén az elsők között — vívták ki függetlenségüket. Ezek után senki se csodálkozhat azon, hogy Accrában pontosan az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozójának előestéjén adták ki dr. Kwame Nkrumah ghanai elnök és filozófus legújabb művét. A több mint 250 oldal terjedelmű könyv címe — A neokolonializmus — az imperializmus utolsó szakasza. Az accrai Ambassador-hotel nagytermében több száz ember gyűlt öszsze e ritka alkalomra. Azaz, hogy ha meggondolom, nem is olyan ritka alkalomról van szó. Hiszen Nkrumah az utóbbi néhány évben összesen hét nagyobb szabású politikai és elméleti művet írt és Jelentetett meg. S ezek a könyvek nemcsak az afrikai, hanem az európai politikusok, filozófusok és közgazdászok könyvespolcain is megtalálhatók. Figyeltem a legújabb könyvet ismertet ghanai szónok aranyszínű tógáját, — amit Ghanában kentének neveznek, de ugyanúgy viselik, mint hajdanában a római szenátorok, — s arra gondoltam, hogy Afrika egyre gyorsabb ütemben hagyja maga mögött az évszázados gyarmati elmaradottságot. Kell erre jobb bizonyíték, mint az a tény, hogy egy afrikai ország elnökének tetemes napi elfoglaltsága mellett arra is futja az idejéből, hogy könyveket írjon. S nemcsak az idejéből, hanem a tehetségéből is. Politikai és elméleti művet, amelyre felfigyelnek a világ neves politikusai, elméleti szakemberei. De hadd térjek vissza a könyv megjelenésének nagyszerű időzítésé••^mmmmmmmmmmammm Koalíciós körhinta Bonnban ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK A VILÁGSAJTÓBAN hogy november 5-én végre összeüljön az afro-ázsiai konferencia, de elismerik azt a lehetőséget is, hogy a konferenciát el kell halasztani. Az elhalasztásról csak a külügyminiszterek dönthetnek, akik október 28-án ülnek össze Algírban. Közismert tény, hogy a legjelentékenyebb ellentétek Kína és Pakisztan, valamint Indonézia között merültek fel. A Mudzsahid című napilap ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy az előkészítő bizottságban felmerült nézeteltérések csak ideiglenesek, és nem gátolhatják a konferencia megrendezését, sőt fokozzák az afro-ázsiai konferencia szükségességét. A lap kijelenti, hogy „az államfők kifejthetnék nézeteiket éa eltávolíthatnák az eszmei válaszfalakat." Algíri megfigyelők ezt a véleményt túlzásnak tartják, mivel elképzelhetetlen egy olyan konferencia eredményessége, amelyben már kezdettől kezdve egymással szemben álló nagy' ázsiai államok tárgyalnának az egységről. Figyelembe kell venni az indiai—pakisztáni, a kínai—indiai válságot és a kína—in. donéziai kapcsolatokban beállt kedvezőtlen helyzetet. Sztrájkok Olaszországban Róma (CTK) — San Giovanniban 30 ezer fémmunkás 24-órás sztrájkba lépett. A bérek emelését követelik és az elbocsátások ellen tiltakoznak. A CGEüzem 3000 alkalmazottja már hétfőn sztrájkba lépett, tiltakozásul a bérek csökkentése és az elbocsátások ellen. Az édességipar 40 000 alkalmazottja ma 24 órás sztrájkba lépett. Melagnaneban az ACNA-Montecatini üzemet a munkások elfoglalták, így tiltakoznak 150 társuk elbocsátása ellen. Bonn (CTK) — Szerdán délelőtt megbeszélést folytattak a bonni parlamentben a CDU/CSU és a Szabad Demokrata Párt képviselőházi csoportjai, hogy megtárgyalják a nyugatnémet kormányalakítás Strauss által előidézett újabb nehézségeit. Erhard pénteken eleget téve a Szabad Demokrata Párt követeléseinek, annak elnökét dr." Mendét bízta meg az össznémet kérdéssel foglalkozó minisztérium vezetésével. Strauss pártja (CSUj most úgy véli, hogy ezáltal növekszik a szabad demokraták befolyása a kormányban, különösen a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. Nyilván ezért követelte Strauss Erhardtól, hogy pártja számára öt HOGYAN LÁTJA A VILÁGSAJTÓ? tárcát biztosítson a szövetségi kormányban, holott az előzetes megállapodás szerint a CSU csakúgy, mint az FDP csak négy minisztert küldött volna a kis koalícióba. Előrelátható, hogy Strauss pártjának bajorországi részlege előbb vagy utóbb olyan nehézségeket okoz majd Erhardnak, amelyeket nem lehet a régi megalkuvó módszerekkel megoldani. Strauss és pártja csupán egy eredményt ért el, éspedig azt, hogy az FDP már nem tiltakozik Strauss miniszteri jelölése ellen. A legutolsó jelentés szerint szerdán délelőtt a nyugatnémet parlament 272 szavazattal 200 ellenében ismét Ludwig Erhardot választotta miniszterelnöknek. A nyugatnémet koalíciós kormány megalakításával kapcsolatban bizonyos eltérések mutatkoznak az angol és a francia sajtókommentátorok véleménye között. LONDON: A Daily Telegraph a koalíciós tárgyalások eredményét Erhard kancellár sikerének tartja, aki elhárította Adenauer és Strauss közös támadását Schröder ellen. A Times megállapítása szerint Adenauer és Strauss a vesztes fél, mivel Schröder és Mende a helyén marad, ami azt jelenti, hogy a német külpolitikában továbbra is bizonyos realista szempont lesz az irányadó. A The Guardian rámutat, hogy Erhard ügyesen vezette a tárgyalásokat, de még nem lehet előre tudni, hogy sikerült-e megoldani a koalícióban uralkodó ellentéteket. re. Dr. Kwame Nkrumah olyan időpontban foglal állást a neokolonializmus kérdésében, amikor egyes afrikai, de főleg nem afrikai elmék élénk és feltűnően zajos vita tárgyává teszik magának a fogalomnak a o vádlottak padián Dr. Kwame Nkrumah legújabb könyve létezését is. Hát még azt, amit ezzel a fogalommal fejeznek ki. A neokolonializmus — mondotta nekem egy elefántcsontparti politikus — merő badarság. Politikai jelszó, ami semmit sem jelent. Nos, Kwame Nkrumah nem így vélekedik legújabb könyvében. A tőle megszokott céltudatossággal, rengeteg tény és adat felsorakoztatásával leplezi le az imperialisták neokolonialista tevékenységét Afrikában. Ml több, megkockáztatja annak kinyilvánítását is, hogy a neokolonializmus sokkal veszélyesebb, mint annak idején a gyarmatosítás volt. VeszéLyesebb, mert leplezett, félrevezető formákban ölt testet. Nem más, mint a végőráit élő imperialista fenevad, amelynek harapása éppen ezért mérgezőbb mindennél. Módszerei rendkívül változatosak. A gazdasági kényszertől kezdve a politikai korrupcióig minden fellelhető a neokolanialisták fegyvertárában. S ne légy meglepődve kedves olvasó, ha az afrikai mozikban amerikai szemeteket, a könyvesboltokban gyűlöletre és gyilkosságra buzdító komikszokat, az egyetemeken furcsa elméleteket képviselő nyugati előadókat, az iskolákbaji és a hivatalokban szakmailag nem túlságosan képzett, de politikailag annál eredményesebben ügyködő békehadtesteseket találsz. Ez mind-mind része a neokolonialisták kontinentális kiterjedésű gazdasági, politikai és kulturális szervezetének. Tevékenységük kiterjed a szakszervezetekre, az egyházra, a tudományra és az elméleti munka területeire. Ha az ideológiai hatásra nem reagál a kiszemelt afrikai, bevetik a lekenyerezés, a megvásárlás eszközét. A kommunista veszély zászlajának meglobogtatásával arra késztetnek afrikai vezetőket és kormányokat, hogy adják fel elnemkötelezettségi politikájukat és csatlakozzanak hozzájuk a hidegháborúban. Abban a reményben, hogy aki a hidegháborút végig vívja velük, az mellettük lesz egy esetleges meleg háborúban is. Az imperializmus számára távolról sem mindegy, hogy Afrika 250 millió lakosa hol áll a gazdasági és a politikai erők, az ideológiai nézetek globális méretű harcában. Ilyen döntő fontosságú kérdésekben foglal állást Nkrumah ghanai elnök „A neokolonializmus — az imperializmus utolsó szakasza" című könyvében. Ojra és újra hangsúlyozza azt, hogy a nehezen kivívott politikai függetlenség önmagában véve nagyszerű, de nem mindennek a teteje. A politikai függetlenség gazdasági önállóság nélkül inkább félrevezető ábránd, mint valóság. Mit ér egy olyan ország nemzeti függetlensége, amelynek gazdasági életét a neokolonializmus monopolistái tartják a markukban. PÁRIZS: A francia Figaro ezzel szemben úgy véli, hogy Erhard kancellár kénytelen volt meghátrálni a saját pártjában levő ellenfelek elől, és ezért nem meglepő, hogy Adenauer Erhard megalkuvását a legrosszabb megoldásnak tartja, amely veszélyezteti az egész nyugatnémet külpolitikai koncepciót. A jobboldali Aurore elégedett hangon nyilatkozik a kompromiszszumról, mivel ez biztosítja Erhard uralmát a kővetkező négy esztendőre. Ez pedig azt jelenti, hogy az NSZK töretlenül hű marad az Atlanti Szövetséghez. Genevieve Tabouis kommentárjában azt a véleményt hangoztatja, hogy az események ismét Erhard kancellár személyes autoritását igazolták, s az NSZK továbbra is az Amerikai Egyesült Államok európai hídfője marad, amit Washington bizonyosan figyelembe vesz a multilaterális atomfegyverkezés kérdéseinek megvitatásánál. A neokolonializmus, — hangsúlyozza a szerző — egész Afrikát átfogó, kontinentális veszély. Ez még akkor is igaz, ha egyesek szűklátókörűségből, vagy azért, mert eladták a lelküket, tagadják. A neokolonializmus kontinentális Jellegének felismeréséből viszont logikusan következik az, amit Nkrumah szüntelenül hangoztat. A kontinentális veszély ellen csak kontinentális, pánafrikai összefogással lehet a siker reményében felvenni a harcot. Ennek a harcnak a legjobb formája egy kontinentális egységkormány lenne. Olyan kormány, amely egy politikailag és gazdaságilag egységes Afrikát, két és félszáz millió embert sorakoztatna fel az imperializmus és annak neokolonialista mesterkedései ellen. Nem nehéz megjósolni, hogy dr. Kwame Nkrumah könyve élénk vitát vált majd ki politikai és elméleti körökben. Hiszen már maga a könyv címe is ellentmondásos, önkéntelenül is felvetődik az olvasóban a kérdés: a neokolonializmus valóban szakasza-e az imperializmusnak, vagy csupán egy megnyilvánulási formája a sok közül? A könyv számos megállapításán lehet vitatkozni. De semmiképpen sem a kiinduló ponton, a mű alaptételén, mégpedig azon, hogy az imperialisták neokolonialista tevékenysége megbénítja, gúzsba köti a független Afrika energiáját. Nkrumah nem egy nemlétező ördögöt fest a falra, hanem a valóságot vetíti az afrikai vezetők és tömegek elé. S drámai erejű felhívást intéz hozzájuk, fogjanak össze a neokolonializmus ellen, amíg nem késő. S ebben van könyvének igazi, gondolatokat ébresztő, tettekre serkentő politikai és elméleti jelentősége. Accra, 1965 október. 1985. október 21. * (jj SZÓ 3